Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-27 / 149. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. június 27. TÖRVÉNYSÉRTÉS NEM TÖRTÉNT Két telek a 44 -es út mentén A bejelentések telefonon érkeztek: egyetlen napon három. Először egy rekedt hangú asszony töredezett mondatokban beszélt arról, hogy „a Tőserdőbe vezető úton maguknak osztották a nagyemberek a hobbitelket’ . A következő már szabatos mondatokban közölte, hogy „fillérekért keltek el a kiválasztottak számára a hobbikertek". A férfihang késő délután hívott, bejelentette — nekem! elbirtoklási szándékát. És megjelölte a helyet is: a 44-es úton, a Volán roncstelepét vették meg — és hozzátette: akiknek módjuk volt A három telefonáló egy ügyről beszélt, úgy döntöttem, megnézem a helyszínen is, mi váltotta ki a felháborodást. A városból kivezető úton a 2-es kilométerkő előtt valóban nem találtam már meg a roncstelepet. Hova költözött és miért? A kérdésre Friedriech Józseftől, a Kunság Volán igazgatóhelyettesétől kaptam választ. , ,T Évtizedek óta béreltük ezt a területet a várostól. Először széntelep volt itt egy hektárnyi területen, majd roncstelep, ahol a használhatatlan gépkocsikat tároltuk. Tavaly, április 24-én a városi tanács ellátásfelügyeleti osztályától egy másik területet kaptunk ennek helyébe, amit tudomásul vettünk. — Kárvallottnak érzik magukat?- Nem. Ez a terület kiváló abból a szempontból, hogy közvetlenül az út mellett volt, a közmű előtte haladt, éjszaka módunk volt megvilágítani, távoltartani az idegeneket. A terület ugyanakkor rossz reklám volt számunkra, hiszen aki a 44-es úton Kecskemétre érkezett, nevünkkel először itt találkozott. Megkaptuk a csereingatlant, e terület mögött. Tudomásul vettük és elköltöztünk. A Kunság Volán tehát ezen a ponton kilépett a képből. Dr. Agud Károllyal, a városi tanács osztályvezetőjével és dr. Nagy Károly vb-titkárral együtt ülünk le tisztázni a dolgokat. A Békéscsabai úton lévő külterületi rész az 1989. február 9-ci vb-ülésig külterület volt. Ekkor nyilvánítottuk ezt a részt zártkertnek, és döntöttünk úgy, hogy tisztázzuk a tulajdonjogot is —, mondja Agud Károly. Itt ugyanis a mintegy huszonöt hektárnyi terület egy része szakszövetkezeti, másik állami — városi tanácsi —, a többi pedig az erdőgazdaság tulajdona volt. Döntés született, hogy az eddig magánmü- velés alatt álló telkeket a korábbi haszonbérlők kaphassák meg. A vb-ülésen döntés született a telkek áráról is, négyzetméterenként 13 forint, illetve ha három vagy annál több gyermeket nevel a család, akkor négyzetméterének ára 9 forint legyen. A február 9-ei vb-ülés jegyzőkönyvéből készült kivonat felhívja az ellátásfelügyeleti osztály figyelmét, hogy 1500 négyzetméteres kiskerteket alakítsanak ki ezen a területen. Utasítja a műszaki osztályt, hogy augusztus 1-jéig „az Általános Rendezési Tervet a zártkert kialakításának megfelelően módosíttassa a testületekkel”. Alig egy esztendeje tehát eldőlt a Szolnokihegyben lévő mintegy 25 hektárnyi terület sorsa. Ezúttal elővásárlási joguk volt azoknak, akik már korábban bérelték a kiskerteket. Volt azonban itt egy útmenti földdarab, ami. úgy tűnik,-a kecskemétiek szemében a többinél értékesebbnek minősült. Mi is történt tulajdonképpen? Dr. Agud Károly évtizedek óta dolgozik a városi tanács szolgálatában, jelenleg az ellátásfelügyeleti osztály vezetője. Sok telekosztásban, parcellázásban vett részt. Nem jelentkezett, amikor a Halasi úton, amikor a Tőserdőben lehetett telket igényelni. Most azonban nyugdíjhoz közeledvén — úgy látta: joga van egy kiskert megvételére. Az elmúlt esztendő legelején pedig elkövetkezett a Szolnokihegy ezen részének „területrendezése”. Az eredeti tulajdonos, a Kiskunsági Erdőgazdaság is sürgette a dolgot, ahogy Sódar Pál igazgatótól megtudom, ezen a területen nagyszabású erdőtelepítés zajlott, a kisparcellák viszont beékelődtek, így jónak látták, hogy tisztázzák a telekbérlők jogi helyzetét. Aki ebben az időszakban megkereste az erdőgazda- ' ság vezetőit, annak elővásárlási joga volt a parcellára. Csaknem harminc ember élt a lehetőséggel, megvette az eddig bérelt hobbikertjét. A területrendezést végeztető dr. Agud Károly és az erdőgazdaság igazgatója — ez a terület egykor a gazdaság tulajdona volt — pedig megvásárolta a Volán vállalat egykori, bérelt roncstelepét, az egyhektárnyi területet, fele-fele részben. Ilyenformán egy telek mintegy kétezer négyzetméter. Dr. Agud Károly megmutatja a telekért befizetett csekkszelvényt: 27 092 forint, valamint az illetékbefizetésről szóló nyugtát, 2368 forintról. A végösszeg durván 30 ezer forint. További számlák is előkerülnek. A területről ugyanis el kellett szállíttatni a szemetet, a hulladékot. A telek földje olajtól átázott, mezőgazdasági hasznosítása is meglehetősen nehézkes lesz, ezért nagy meny- nyiségű trágyát kellett idehozatni - mindenről pontos számlával rendelkezik az osztályvezető, és úgy hiszem, Sódar Pál hasonlóképpen. Mindent engedély, számla, feljegyzés igazol. Miért nem tárgyalta a területrendezést a tanácsülés? Mert ez a döntés a vb-re tartozik — így a válasz. — Olcsó volt ez a telek. Végül is egy szép házhely — ára 30 ezer forint! Ezt nem lehet beépíteni —, tudom meg dr. Agud Károlytól. — És ez volt a vb-határozatban megállapított ár! * * * Hát igen. Most még tényleg nem beépíthető a telek. Hogy azután holnap telekké nyilvánítható, az nyilvánvaló: a város terjeszkedik: Hiszen másutt bizony már alig van házhely — példának okáért a Vízmű utca térségében négyzetméterenként 1000 forintos árat kér a tanács. Ha mondjuk ezért a helyért is epnyit kellett volna fizetni, az 2000 * 1000 = 2 000 000 (kétmillió) forintot tett volna ki. 1 «• , Dehát ez hobbikért — nem házhely. És 27 092 forintba került. Törvénysértés nem történt. Selmeci Katalin SZUKCESSZIÓ: GYOMŰT A TERMÉSZETESHEZ • Természet alakította ősborókás. Kevesebb por, több oxigén • Mesterségesen kialakított városi park. Bizonyára van középút is... I/’osztolányi így szólaltatja meg a Vi- v rágok beszédében a pitypangot: „Egy régi tízkoronás arany vagyok, melyet valamilyen kártyás pottyantott a mező zöld asztalára, s ott felejtett.” Csak a költőnek van „szeme arra”, hogy a gazt, a gyomot aranynak (értéknek) nézze? A latin szukcesszió szó azt jelenti, egymás után következés. A mezőgazdászok szótárában ennél többet mond: azt a változást jelzi, amely a természetes társulásokban végbemegy, pozitív értelemben a hazai legmagasabb rendű természetes életközösség, az erdő felé vagy negatív értelemben az elgyomosodás felé. Mikor és mit is nevezünk gyomnak? Ha a káposztáskertben találjuk a szép nevű aranyzabot, máris tépjük ki gyom gyanánt. Ha azonban a legelőn találkozunk vele, a gyep alkotórésze. A disz- nóparéjt irtjuk a virágok közül, de van, ahol élelmezési célra termesztik. A városodban, a lakótelepeken, a talpalatnyi Zöldfelületek nagy része amúgy önmagától lesz. Persze, előbb-utóbb ültetnek fákat, gyepesítenek. Aztán, ha nem gondozzák, felütik fejüket a gyomok, azok a növények, amelyek azon a területen jól érzik magukat, mondhatni őshonosak. Betelepednek a legkülönfélébb füvek, a sárga bóbitás pitypang, a pásztortáska. Aztán jönnek a rovarok, majd a madarak. Burjánzik a természet. Elméletileg persze. Ezt az elméletet nyolc perc alatt egy videofilmen is meg lepel,örökíteni. Mipt ahogy a kecskeméti kertészeti főislfpláp, megtette dr. Tomcsányi Ernő, a Széchenyiváros épületei között egy szezon alatt tetten érve a „szukcessziót”, az átalakulást. Hogy ez a videofilm a kétévente megrendezett Vöröskeresztes, Egészségügyi és Környezetvédelmi Nemzetközi Amatőr Filmfesztiválon első díjat nyert, nemcsak udvarias gratulációra sarkall. El is gondolkodtat. Hiszen a téma úgy tűnik —, másoknak is „szöget ütött a fejébe”. A természeteshez való visszatérést például próbálgatják Hollandiában (!), ahol — igaz a kisvárosokban — a zöldterületet picit irányítottan hagyják meg természetes valójában. (A pici irányítás csupán annyi, hogy a mérgező, szúrós, más módon veszélyes élőlényeket nem tűrik és telepítenek is őshonosnak számító növényeket, fákat.) Mit is lehetne nyerni az ilyen zöldfelületekkel? Mint bármely másikkal, amit mesterségesen telepítünk, tehát kevesebb port, több oxigént, nyüzsgő élőlények sokaságát. És ezeken kívül? Az aprólékosabb megfigyelőknek például a lehetőséget, hogy felfedezzék, mondjuk a keszegsaláta milyen jó iránytű, a katicabogár hogyan „arat" a levéltetvek között. A gyerekeknek a grundnosztalgiát. A városszépítés pénzeszközeivel gazdálkodóknak kevesebb kiadást. Már hallom is az ellenvetéseket. A városközpontokban milyen szép a gondozott, ápolt virágok sokasága. Hát persze, de a maga helyén ugyanolyan szép a tearózsa, mint a pipitér. A termesztett rózsa azonban időbeli előnyt élvez, róla sokkal régebben mondjuk azt, hogy szép. A pipitérről pedig — talán - felfedezzük, hogy az. Már ha lehetőséget, területet adunk neki, hogy megmutatkozzék társaival együtt. Meg kellene próbálni. Addig viszont eszünkbe juthat Arany János Ének a pesti ligetről című versének néhány sora: „Engem bozótja, gázzá nem bánt, / Mert a gyom is természetes;”. G. E. ITT A TŐZSDE KURÍR A múlt héten negyvenhárom alapító taggal, 200 milliós vagyonnal megnyílt a Budapesti Értéktőzsde — 42 év után újra. A pesti börze hírei iránt érdeklődőknek ajánljuk a T őzsde Kurírt, még ha vidéken nem is ilyen elegáns keménykalapos rikkancsok árulják, mint a fővárosban. (Farkas Tibor felvétele) HÍREK A VILÁGGAZDASÁGBÓL MENEKÜL A SZOVJET SZÜRKEÁLLOMÁNY Növekvő aggodalmat okoz a szovjet tudományos intézetekben, hogy egyre több tehetséges szakember vándorol külföldre. Csupán tavaly 70 ezer tudós távozott külföldre, s az irányzat idén is folytatódik. Az elvándorlásnak lökést adott, hogy a Szovjetunióban jelentősen könnyítették a kiutazási engedélyek megadását. A szürkeállomány elvándorlásának okai a Szovjetunió általános gazdasági helyzetében, ezen belül is a szovjet tudományos intézetek gyenge felszereltségében keresendők. Nem ösztönöz maradásra a szovjetunióbeli bérszínvonal sem: a legrangosabb tudományos intézmény, a Tudományos Akadémia alkalmazottjának 250 rubeles havi átlagfizetése szabadpiaci árfolyamon legfeljebb 40 dollárt ér. (Tanjug) JAPÁN KOMPUTERVÍRUS-TENYÉSZTŐK Adatfaló Számítógépvírusokat „tenyésztett ki” egy negyvenfős japán csapat, amelynek tagjai között van egy főiskolás is. A vírusokat videojátékok programjában fedezték fel országszerte, de csak azután, hogy a japán számítógépklubok szövetségének figyelmét a diák telefonon felhiv- ta erre. Elmondta, hogy kétfajta adatfaló kórokozót fejlesztettek ki, s a munkához tavaly júniusban fogtak hozzá egy számítógépgyári alkalmazott megbízásából. A gépeket szeptemberben „fertőzték meg”: az egyik vírus aktivizálását május 2-án éjfelre, a másikat július 4-ére időzítették. A diák 25 ezer jen (158 USA-dollár) jutalmat kapott a vírusokért, s feltehetően társai is hasonló összeggel gazdagodtak. Az alkalmazottról, illetve cégéről vagy a diák nem mondott semmit, vagy csak a japán számítógépes szövetség hallgat róla. A szövetség értesítette tagjait a veszélyről, becslése szerint 50 ezer számítógép hordozhatja magaban a vírusokat. A diák egyébként, sejtése szerint, a cégek közötti háborúba keveredett. (AP) NAGYTAKARÍTÁS A KÖZÖS PIAC ÜTJAIN A Közös Piac útjain közlekedő teherautóknak, kamionoknak 40-60 százalékkal kell csökkenteniük szennyezőanyag-kibocsátásukat 2000-ig az Európai Közösségek Bizottságának javaslata alapján. Ha az indítványt elfogadják az EGK illetékes szervei, akkor 1992-től kezdődően több lépcsőben legalább olyan szigorú kipufogógáz-normákat vezetnek be Nyugat-Éurópaban a teherautókra nézve, mint amilyenek az Egyesült Államokban lesznek érvényben a szóban forgó időpontban. Az első lépcsőben, 1992 elején bevezetni kívánt, az Ausztriában és Svájcban néhány hónappal korábban életbe lépőkhöz hasonló normák szerint például a teherautók óránként és kilowattonként nem bocsáthatnak ki több szennyező anyagot, mint 4,5 gramm szénmonoxidot, 1,1 gramm szénhidrogént, 8 gramm nitrogénoxidot, 0,63 gramm részecskeanyagot. 1997 őszétől ezeket a normákat további szigorításnak vetnék alá. Az ősz folyamán javaslatot terjeszt be a bizottság a zajnormák keményítésére is. (DPA) VOLKSWAGENT A TRABANTBOLTBÖL A Volkswagen nyugatnémet autókonszern vegyes vállalatot hozott létre saját és keletnémet partnere, az IFA-Kombinat PKW termékeinek NDK-beli terjesztésére. Az új hálózat csupán az értékesítést öleli fel, a két cég autóinak szervizelése továbbra is külön-külön hálózatban történik. A Volkswagen abban bízik, hogy az IFA-val közös értékesítési hálózat révén 1991-től évi 50 ezer Volkswagen és Audi márkájú autót, valamint 5 ezer SEAT-modellt tud eladni a mai NDK területén. Az értékesítési részleg feladata lesz az is, hogy világszínvonalra emelje a Trabant meglevő eladási hálózatát. (DPA) Nyári kosár Olyan ez a kispiac, mint a hőmérő, amelyiken meg lehet látni az emberi test jó vagy rossz állapotát. Erre is elég csak rátekinteni, és rögtön észrevehető, hogy van-e változás. Például, hogy melyik évszakban vagyunk, tavasz, nyár vagy ősz következik-e. Az itt is divatba jött árcédulák pedig jelzik az egész népgazdaság helyzetét: az infláció mértékét, a felhozatal nagyságát, az időjárás hatását, a terméskilátásokat, de még a termelők és vásárlók hangulatát is. Most éppen azt mutatja, hogy a magyar alföldi táj, ez a valamikori szélfútta homok és néhol gyenge humuszú talaj évről évre szebb zöldségfélét, gyümölcsöt, virágot, kerti kultúrnövényeket terem. Szinte a semmiből, minden támogatás, a földművelők felkarolása nélkül, a kétkeziek, a fóliások, a „hobbisok”, a tanyák körül kis kertet kerítők és más megszállottak szorgalmas, egyre szakszerűbb munkájával. Jártam már az ország gazdagabb, iparosodottabb vidékein, hébe-hóba külföldre is elvetődtem, de ide mindig visszakívánkoztam, főleg így nyár elején és kora ősszel. Mert sehol olyan szépségét, bőségét a kerti terményeknek, gyümölcsféléknek nem találtam, mint az Alföld középső vidékén, a Duna—Tisza köze — mások által talán alig értékelt — sík földjein. Csak hát ameddig az emlékezetem rőfje ér — az pedig már fél évszázadnál is hosszabb távra nyúlik vissza —, ezek a szorgos emberek eddig még sohasem találták meg huzamos ideig a számításukat. Emlékszem, hogy a harmincas években kocsiszámra öntötték árokba a paradicsomot, mert a konzervgyár még potom pénzért sem vette át, hiaba álltak százával a szekerek, megrakodva. Akkor sem volt, ma sincs ezeknek a kistermelőknek érdekvédelmi szervezete, védelmezője. Névleg ugyan léteztek, léteznek ilyenek — neveket is tudnék sorolni —, de valójában nincs, aki összefogja, segítse a termelést és értékesítést. Így azután naphosszat álldogálnak a piacon portékáikkal, hogy túladjanak rajta. Ki is tartják, persze, az árakat szinte egyöntetűen, nehogy ráfizessenek, ha már a ráfordított időt nem is számolja senki. A kispénzű háziasszony pedig, aki legtöbbször csak a hét végén tölti be ezt a tisztet, keresgél, válogat, hogy az ötven forintos cseresznyéből, az alig olcsóbb meggyből, barackból legalább egy kilónyit hazavihessen a családjának. Vagyis, ahogy elnézem, s tapasztalom, nincs elég „fizetőképes kereslet”, könnyű szívvel vásárló egyén, vagyis a polgári jólét jeleit mutató vevő ezen a piacon. Ami azért egy kicsit tükre a többinek is. így azután dél felé már fonnyadozik a zöldség, kókadozik a termelők- -eladók várakozó kedve, s azt reméli mindenki, hogy holnap és holnapután jobb lesz a vásár valamivel. Mert gyönyörű ez a piac máris, s ha arra gondolok, milyen lehetne még ezután ... De vajon az igazi vásárlótömeg szemüvegén át nézve, mikor lesz kellemes élvezet a séta a piaci sorok között? S mikor nehezül meg mindenki kezében az a ma még könnyen vihető vásárlói kosár? F. Tóth Pál
