Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-26 / 148. szám

1990. június 26. • PETŐFI NÉPE • 5 AZ IGAZGATÓ UNOKÁJA VISSZAÁLLÍTJA A GANZ HÍRNEVÉT? Vezérigazgató Angliából Munkácstól Malajziáig Pillám sem rezdült a vasasszövetség egyik tisztségviselőjének értesítésére: Harold A. Codd, A Ganz—Hunsiet Részvénytársaság ve­zérigazgatója a profitról tart előadást a szak- szervezet nyári egyetemén. Azon sem lepődtem meg. hogy magyarul szólt a résztvevőkhöz, ma­gyarul beszélgethettünk a szakszervezeti szék­házban. Mielőtt elővettem volna jegyzetfüzetemet, el­nézést kérve az evőeszközöket az ebédlőasztal­ról eltakarító szakácsnőhöz lépett és megkö­szönte finom főztjét. Gratulációja őszintének hatott, de akkor is megemelem kalapomat, ha népszerűségre kacsintva nyújtotta a kezét. A szakszervezeti vendégszobában többször ké­szítettem ebéd utáni interjút országos vezetők­kel, de hasonló figyelmességre nem emlékezem. Arra kellett gondolnom: jó nevelést kaphatott a vendégelőadó, akitől kérdeztem: meddig élt hazánkban? Munkácson anyakönyveztek. Szüleim hal hónapos koromig laktak Kárpátalján. Aligha tévedek, ha regényesnek mondom családunk történetét. Nem ülhetnénk most egy asztalnál, ha erdélyi származású, svájci zenei konzervató­riumban tanuló édesanyám nem hívja meg vé­gül is hosszúra nyúlt oroszországi üdülésre egy barátnője. A Fekete-tenger partján találkozott amerikai mérnök apámmal. — Kecskemétre most honnan érkezett? Angli­ából, Budapestről? — Hosszú repülőút van mögöttem, két napja még Malajziában tárgyaltam. Tapasztalatok három földrészről — Visszatérnénk engedelmével távol-keleti út­jára, de előbb azt szeretném tudni, hogy hol és milyen képesítést szerzett? — Svájcban kaptam elektromérnöki diplo­mát. Számos országban dolgoztam. — Csak Európában? — Három földrészen. Több évig Mexikóban, Tajvanon, Franciaországban. Módom nyílt is­mereteim hasznosítására Svájcban és Németor­szágban is. Főként a vasúti közlekedés tovább­fejlesztése, komputerizálás, korszerű biztosító­berendezések létesítése volt a feladatom. Több nagyüzem irányítását bízták rám. — Végképp nem értem, hogy miért vállalta Harold A. Codd egy tönkretett magyar gyár kétséges kimenetelű talpraállítását. Bár tettre- kész, energikus ember benyomását kelti, mégis, túl a hatvanon valahol a tengerparton élvezhetné nyugdíját. — Mindig vonzottak a nehéz feladatok. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy kicsit felejteni jöttem Magyarországra. Nehe­zen viselem el szeretett feleségem halálát. Csalá­di emlékek is kötnek a Ganzhoz. Nagyapám igazgatóként segítette a magyar járműipar fej­lesztését. Már hatévesen jártam az öreg csar­nokban. • Harold A. ( odd. (Tóth Sándor felvétele) gusztus 21-én írtuk alá a megállapodást, de csak november 25-én jegyezték be a Ganz— Hunsiet Részvénytársaságot. December 1-jén kaptam meg kinevezésemet. — Túl van az ország a „döntsd a tőkét!” indulatokon, de nyilván ma sem segélyszerveze­tek a kapitalista részvénytársaságok, kétszer is meggondolják, hogy mire költenek. Nem féltik a közös vállalatba fektetett pénzüket? Mivel mind nyilvánvalóbb az autóközle­kedés csődje, kapacitást keresett az elsősorban vasúti járművek gyártásában érdekelt Hunsiet cég. Gondolkodtak hazai gyárbővítésen, kül­földi társulásokon. — Meglep, amit mond. Mifelénk évtizedek óta temetik a vasutat meg a villamost. Fölszedik a síneket, megszüntettek fontos vonalakat. A külföldi vasúttársaságok pedig mind merészebb terveket valósítanak meg. Hamaro­san több száz kilométeres sebességgel robogó expresszvonatok kötik össze a 200-450 km tá­volságban lévő milliós nagyvárosokat. A min­den kényelemmel ellátott szerelvények város- központtól városközpontig szállítják az utaso­kat, a küldeményeket. Európa 12 nagyvárosá­ban állították vagy állítják vissza a villamos- közlekedést. Olcsóbb, gyorsabb, nem szennyezi a levegőt. A világ más részeiben is bővítik a vasúti, a villamos- és a földalatti-hálózatokat. A közelgő világkiállítás megrendezéséhez kor­szerűsíteni kell a magyar vasúti és városi tö­megközlekedést. A munkakörülmények javításával kezdték A vasúté a jövő? — Könnyen megegyezett a nyugati részvény- társaság és a magyar ... — Éppen az volt a baj, hogy sokáig nem volt döntéshozatalra jogosult tárgyalópartnerünk. A jogi bürokrácia is nehezítette a közös vállalat megalapítását. Öt hónapi egyezkedés után, au­— Arra számítanak, hogy a nemzetközi pia­con jegyzik még a Ganz nevét? Feltétlenül, noha az utóbbi évtizedekben sokat ártottak a márkanévnek. Egyetlen példa. Kezembe került a gyár műszaki ellenőrzési osz­tályának egy tiltó rendelkezése. Csak bizonyos hibák kijavítása után szállíthatók a megrendelt szerelvények külföldre — ez állt a papíron. Az igazgatóság azonban megszüntette a tilalmat, noha jól tudta, hogy a hibák kinti megjavítása nemcsak a vállalat hírnevét rontja, hanem többszörösébe kerül az itthoninak. Mégis út­nak indították az exportszállítmányokat, mert csak így kaphatták meg a nem csekély prémiu­mokat. — Miként kezdtek a rendcsináláshoz? — Fölmértük a valódi helyzetet, mert kide­rült, hogy a hosszú ideje veszteséges Ganz- MÁVAG a kormányzat által elvárt szempon­tok szerint állította össze mérlegeit, jelentéseit. Nem találtunk egyetlen igazi költségvetést sem, amiből kiderül, hogy valójában mi mibe kerül. Sajnos át kellett vennünk veszteséges szerződé­seket is. Azonnal hozzáfogtunk a műhelyek kicsinosíttatásához. Tudják, hogy mennyire ja­vítja a hangulatot, a teljesítményt egyetlen vö­dör fehér festék? Megkezdtük a gyári „munka- nélküliség” megszüntetését, vagyis a felesleges állásokból áthelyeztük a munkavállalókat ké­pességeiknek alkalmasabb beosztásokba. Meg kellett válnunk 350 munkavállalótól, segítsé­günkkel sikerült valamennyiüknek elhelyez­kedni. Tizenkét és fél millió fontot hoznak — A gyár feltámasztásához mennyivel járult hozzá a Hunsiet cég? — Összesen 12 és fél millió fontot költünk a korszerűsítésére, ebből eddig csaknem 3 millió fontot felhasználtunk. — Legégetőbb gondjaik? — A háttéripar hiánya. A világon mindenütt kis- és középvállalatok segítik alkatrész-szállí­tásokkal a nagyüzemeket. A köztük kialakult piaci verseny révén biztosított termékeik jó mi­nősége. Magyarországon sajnos az elmúlt évti­zedekben elsorvasztották a kisebb üzemeket. Időbe telik, amíg e téren újra megközelíthetik az európai átlagszínvonalat. Figyelembe vettük e tényt üzletpolitikánk ki­alakításánál is. Nem kész szerelvényeket szállí­tunk, mint korábban, hanem az autógyártás­hoz hasonlóan, külföldi bedolgozó, esetleg ösz- szeszerelő üzemekkel kötünk szerződést. Ennek révén termékeink is kelendőbbek az adott or­szágban. Ilyen jellegű megállapodásokat szeret­nénk szovjet üzemekkel is létrehozni, mert Ma­gyarország nem mondhat le a szovjet piacról. Az eddiginél jobb termékekért viszont méltá- nyosabb árat várunk. — Milyen viszonyban van a szakszervezettel? — A vállalat fizeti a szakszervezeti tisztségvi­selőket, de ezért azt várja, hogy megfelelően képviselje a dolgozók érdekeit. Magyarorszá­gon kialakult botrányos keresetekkel ugyanis nehezen képzelhető el nagyobb produktivitás. Harold A. Codd bizakodik — Beszélgetésünk elején említette, hogy a Tá­vol-Keleten tárgyalt. Milyen eredménnyel? — Huszonnégy háromrészes, motoros szerel­vény gyártására pályáztunk. Örömmel tuda­tom, hogy az erős japán, amerikai és más ver­senytársak ellenére a mi ajánlatunkat minősí­tették a legkedvezőbbnek. Ez persze nem jelent egyúttal megrendelést is, csak valószínűsíti azt. Mindenképpen biztató a jövőre nézve. Megerő­sít abban a hitemben, hogy a Ganz—Hunsiet Részvénytársaságot, az angol és magyar közös vállalatot, néhány év múlva jó példaként emlí­tik idehaza és külföldön. Heltai Nándor Miért bukott meg a szocialista gazdaság? Az Egyesült Államok nemzeti vagyonát 20 billió dollárra becsü­lik. Maga a szám is nehezen értel­mezhető. 20 000 milliárd, vagyis 2 x 10 a 13. hatványon. Mai foga­lomrendszerünkben ezerszer annyi, mint a mi nyugati adósságunk. De nem is ezt akartam értelmezni, ha­nem azt, hogy ebből az összes rész­vénytársaságok együttes értéke csak hatodrészt tesz ki. Mivel a nagyvállalati szektor 90 százalékban részvénytársasági for­mában működik, adódik az első következtetés: a modern fogyasztói társadalomban a nemzeti vagyon­nak csak egyhatoda működik nagy- vállalkozásként. Tekintettel arra, hogy a rész- vényvagyonnak kétharmada a dol­gozók nyugdíjpénztárainak tulaj­donában van, és negyede sincs ma­gántőkés tulajdonban: a nemzeti vagyonnak csak huszada van ma­gántőkések tulajdonában. E két következtetés alapjában rendíti meg azt a marxi törekvést, hogy a társadalom egészének mű­ködőképességét, elosztási viszonya­inak megjavítását attól kell várni, hogy a tőkéseket kisajátítják. Ha be is igazolódott volna az, hogy a ma­gántőkések vagyonával jobban tudnak gazdálkodni az állami bü­rokraták, ahogy azt a sztálinizmus tette, akár a dolgozók önkormány­zatai, ahogyan ezt a jugoszlávok csinálták, ez csak azt jelentené, hogy a nemzeti vagyon húszadéban változtak meg a tulajdonviszonyok. Ennek alapján aligha lehetne mon­dani, hogy ezzel minőségileg más, magasabbrendű társadalom jött létre. De természetesen a magát mar­xistának valló diktatúrák hamar rá­jöttek arra, hogy azzal még nem sokra mennek, ha a magántőkése- ket sajátítják ki, ha korlátlan hata­lomra törnek, ki kell sajátítani a nemzeti vagyon egészét. A saját munkán alapuló kisvállalkozáso­kat, tehát a parasztokat, a kisiparo­sokat, a kiskereskedőket, az értel­miségi szabadfoglalkozásúakat, az AZ AGRÁRVILÁG HÍREI Spanyolországi mezőgazdasági exportlehetőségek: a tavalyi spanyolor­szági aszály és árvíz feltételezhetően növeli a spanyol importkeresletet cukorrépából, napraforgóból, burgonyából, vöröshagymából. * * * A kistermelők részére bizonyára jól hasznosítható az az információ, mely szerint a bársonyvirág, büdöske (Tagetes) erős illatával elriasztja a rovarkártevőket. Elsősorban paprika, paradicsom, burgonya mellé, illetve szegélynövényként ültethetjük májusban a végleges helyére. A növény így júniustól a fagyokig tartósan virágzik és védi terményeinket * * ◄ Mezőgazdasági Kistermelők és Vállalkozók Egyesülete alakult Kecske­méten (címük: Kecskemét, 6000, Petőfi u 10.). Az egyesületnek mintegy 30 helyi csoportja van és 40 agrármérnök vesz részt a szervezésben és szaktanácsadásban. Az egyik fő tevékenységük a Kecskemét körzetében most induló mintegy ezer mezőgazdasági vállalkozás felkarolása. A másik tevékenységi területük a tényleges piaci feltételek megteremtése, nagybani piac létrehozása Kecskeméten. intézményeket és egyesületeket is. Vagyis egy modern társadalomban a nemzeti vagyon többsége feletti ellenőrzést csak az a társadalom szerezheti meg, amelyik sokkal több nem tőkés, mint tőkés tulaj­dont sajátít ki, helyesebben el. Ha a magántőkék kisajátítása je­lentené a szocialista társadalmat, akkor ehhez csak a nemzeti tulaj­don huszadának kisajátítása lenne indokolt, ami azt jelentené, hogy a nagyvállalati szektorban az érték­papírok negyedét kellene magántö- kés tulajdonból társadalmi tulaj­donná átalakítani. Nem valószínű, hogy ettől a társadalom típusa, gaz­dasági fejlettségi szintje, fejlődési dinamikája jelentősen változna, legfeljebb áz erőszakos átszervezés időleges visszaeséssel járna. A tár­sadalom egészén belül a tulajdon 95 százaléka nem változna. Ennyiből is kiderül, hogy a mar­xista társadalomátalakítási kon­cepciónak csak addig lehetett értel­me, amíg az volt a hiedelem, hogy a tőkés társadalomban, viszonylag gyorsan, szinte minden vagyon tő­kévé válik, és egyre kevesebb ma­gántőkés tulajdonába kerül. Mivel ennek éppen -az ellenkezője történik a fejlett termelőerőkkel rendelkező minden társadalomban, ahol erő­szakkal, adminisztratív eszközök; kel nem kényszerítik más irányba, a marxi társadalomátalakítási el­képzelés elvesztette minden racio­nális alapját. A marxi társadalomátalakítás mégsem azért bukott meg, mert hí­vei belátták elméleti alapjának megszűnését, hanem mert alsóbb- rendünek bizonyult a spontán tár­sadalmi fejlődéssel szemben, mert a szocialista modell mellett minde­nütt a gazdasági elmaradásnak le­hetünk a tanúi. A tények erősebb érveknek bizonyultak a logikánál. A marxi társadalmi ideáltól előbb pártoltak cl a saját anyagi helyze­tük megjavításáért spontán cselek­vő tömegek, mint a racionális logi­kájukra büszke értelmiségiek. Kopátsy Sándor Apám szavai keringtek a • fejemben: mikor gyer­mekkoromban a lecke helyett Ver­ne Gyula kalandregényeit olvastam, azt mondta szegény jó apáim: Min­dig ilyen marhaságokon töröd a fe­jed, ahelyett, hogy inkább a leckéd tanulnád, édes fiam. Ha hazame­gyek, elmesélem neki, hogy mennyi­re hasznát vettem én az olvasásnak. Azt fogom mondani: látja, édesa­pám? Es akkor ö bizonyéira megsi­mogatja a fejemet és barackot nyom rá, mint valamikor, gyermek­koromban. Drága jó apáim! Tudom, büszke leszel ráun! Vagy tatán te sem hiszel nekem ? Én hittem neked és látod, sokszor, amiben hiszünk, nagyon csalódunk. Vajon élsz-e meg ? Gondolsz-e a fiadra ? Jó sorom van apám, jobb nem is kellene, ha kicsivel jobb lenne, a jóságtól meg­enne a fene! Ezeket kiabáltam bele a nagy bársonyos csendbe, és akkor a visszhang mintha azt mondta volna: ne higgyen neki, a maga fia halott és nem is látja többé. Otthagyta magát édesanyjával együtt. Ne vár­ja haza. elnyelte a tenger kegyetlen árja. Felriadtam gondolataimból és a partot nem láttam többé. Te atya úristen, hol vagyok? A nap erősen tűzött, ruhám megszáradt és a lan­gyos szellő simogatta lázas homlo­komat. A szél erősen fújta a tutajt, ezért levettem a sövényvitorlát. A hullámok mindig nagyobbak let­tek, egy-egy nagyobb ital feldobta magáit a vízből és egy a tutajomra esett, de akkora volt, hogy nem tud­tam felemelni. Levettem a kabátomat, rávetet­tem magam, és ahol gondoltam, hogy a feje van, öklömmel ütni kezdtem. Mikor már zsibbadni kez­dett mind a két kezem, akkor érez­tem, hogy gyengül az ereje. Ezután a sövénykötéllel az árbochoz kötöt­tem és szétvertem a fejét. Teljesen kimerültem, még mindig rajta ha­saltam és el is aludtam. Mikor fel­ébredtem, ki akartam szabadítani a kötelékből, de nem engedett könnyen. Fejének a fele buslátom gallérjánál félig kilátszott. Tépőfo­gai két centinél is nagyobbak vol­tak, dereka átmérője harminc centi­nél is vastagabb, hossza több mint egy méter volt. Kínjában összeszo­rította a fogait úgy, hogy a kabátot alig tudtam kiszabadítani. Meghűlt bennem a vér, arra gondoltam, mi lett volna, ha ő győz le. Nem akar­tam elhinni, hogy ezt a vérengző fenevadat legyőztem. Bárdlioz hasonló késemmel neki­láttam a felboncoláshoz, de nem tudtam, hogyan is kezdjek hozzá. En még ekkora halat nem láttam életemben. Órákig csak néztem, gyönyörködtem benne. Levágtam a fejét, lehetett vagy öt kiló. ügy né­zett ki, mint egy kétmázsás disznó. Fiatal lehetett, éhségét többnyire a tengerben élő kisebb halakkal csil­lapította. Ez alkalommal emberhúst kívánt, azért került a tutajra. Érde­kes, hogy a nyelve nem volt hosz- szabb tíz centinél. Egy darabig né­zegettem, majd a tengerbe dobtam. Pillanatok alatt rávetették ma­gukat a halak, szinte hullámokat vertek a tutaj körül. Egészen közel kerültek hozzám, amitől én nagyon megrémültem. Mi lesz, ha újabb hal kerül a tutajra? Önkéntelenül is imádkozni kezdtem. Biztos, hogy meghallgatásra talált, mert külön­ben nem írhatnám le ezeket a soro­kat. Letérdepelve, fennhangon, keze­im összekulcsolva, magasan az ég felé tartva, sírva kiabáltam el az imám. Mindaddig, amíg a kimerült­ségtől el nem aludtam. Azt álmod­tam, hogy a halak farkukkal inte­getnek, mintha azt akarnák monda­ni, erre, erre, gyere utánunk. Mivel nem vettem figyelembe, többször visszatértek a csónakom elejét meg­kerülve, és mindig ugyanabba az irányba úsztak el. Mikor felébredtem, a csodálko­zástól szinte elhűltem. Mert ugyan­azt láttam, tisztán, mint álmomban. Felraktam a vitorlákat a kormány­lapáttal együtt. Talán még egy na­pig jöttek utánam, majd eltűntek a szemem elöl. Továbbra is azt az irányt tartottam, amelyet a halak mutattak. Nézetem szerint délre kellett tartanom, egy kissé nyugat­nak, habár ott fenn északon a nap­ról nehéz meghatározni az irányt. Hogy merre lehetek, fogalmam sem volt. Teljesen a magam ösztöneire, valamint kevés tudásomra, amit at iskolában tanultam, voltam utalva. Hozzáfogtam a zsákmány felda­rabolásához. A tenger vizéből he­lyettesítettem a sót. Mikor a hasát jelboncoltam, a beleit nem mertem a tengerbe dobni, csak szépen dara­bonként. Kíváncsiságból a kendőjét is felbontottam. Harminc centinél is hosszabb, lábszárnyi vastagságú csontok voltak benne, félig már megemésztve. Találtam benne kon­zervdobozt, és ami a legérdekesebb, egy palackot is, ami erősen be volt dugaszolva, benne egy papírdarab. A palack nyakát letörtem és a papí­rost, ami vízhatlan papírba volt te­kerve, vizsgálni kezdtem. Szívem erősen vert, kezeim remegtek. Ugyan mit írnak benne és kinek ? Le kellett ülnöm. Talán egy negyedóra is eltelt, mi­re széttekertem és csak néztem, néztem nagyon sokáig. Hátulján egy kézzel rajzolt térkép volt és egy kereszttel megjelölt szám. Hát eh­hez én nem értettem. Még butább lettem, mint mielőtt megtaláltam. Csak legalább tenne egy hozzáértő valaki! Délnyugat felé folytattam az utat, de a vihar közbeszólt. A szél hideg levegője hajtott ma­ga előtt, hátulról fújt, mintha segí­teni akarna. A hullámok méteresnél nagyobbak lettek. Megerősítettem a sövényvitorlát, magamat erősen az árbochoz kötöztem. A feldara­bolt halat is egy sövénykötéllel az árbochoz erősítettem, gondoltam, szükség lehet még rá. Attól nem féltem, hogy a tutaj felborul, mert villanyoszlop vastagságú volt, a víz­ben még jelig sem merült el. Fáradt is voltam, éhes is lettem, de ilyen helyzetben képtelen voltam enni. Elüldözni nem mertem ma­gam, mert egyre erősebben fújt a szét, hideg volt, tüzet pedig nem le­hetett volna rakni, még ha lett is volna miből, mert lefújta volna a tutajról. Ahogy figyeltem a környéket, egyszer csak mintha ,szárazföldet vettem volna észre. Érzésem nem csalt, tényleg szárazföld volt, de ahogy meg akartam közelíteni, mindig eltaszított magától. Pedig a szél is arra hajtotta a tutajt,.még­sem sikerült megközelíteni. Órákig úsztattam a tulajt, de sehogy sem sikerült közelebb kerülni a parthoz, akármit csináltam. A szél mintha gyengült volna, s tenger kezdett le­csillapodni, az éjszakák már nem voltak olyan hidegek. A part men­tén mintha véget ért volna a száraz­föld, élesen elkanyarodott keletre. Egy öbölnek gondoltam, mert jobb kéz felöl, a vízen túl, mintha partot láttam volna. Benyúló öböl lenne? (Folytatása következik)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom