Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-26 / 148. szám

r 1990. június 26. • PETŐFI NÉPE • 3 GÁZ VAN? NINCS GÁZ!? Csak egy rendelet meg egy hirdetés született Harminc forint helyett — kilencért Immár sokadszorra olvasom hirdetési rovatunkban a Dégáz közleményét: felhívás a „rest” illetékesek­hez, akik eddig nem tudták kitiltani a közutakról a gázenergiával üzemelő személy- és tehergépkocsikat. Furcsa Magyarország! IS álunk a gázgyártó és -forgalmazó nagyvállalat — amelynek elvileg a fogyasztás növelésében, a forgalom erősödésében lenne érdekeltsége — ad föl hirdetést a rendteremtés szándékával, l'gy gondolom: a fölhívás szövege kollegiális körben már évekkel ezelőtt elhangzott a partner szervek irodáiban. Majd, a tehetetlenség láttán, megerősíttetett ismét, s újra levélben is. Végül a nyilvánossághoz fordultak türelmüket vesztve. Az apropó: a július 1-jén hatályba lépő KÖHÉM- rendelet, amelynek 74. paragrafusa fehéren-feketén kimondja: (3) Propán-bután gáz jármű tüzelő­anyagaként nem használható. Ilyen tüzelőanyag-ellátó berendezés járműben nem lehet. (Magyar Közlöny 1990. 33. szám). Nem lehet tovább tűrni!- Miért üzengetnek az illetékeseknek hirdetések­kel? — kérdeztem az akció egyik szervezőjétől, a sze­gedi székhelyű nagyvállalat szolgáltatási osztályának vezetőjétől, Németh Györgytől.- Úgy láttuk - kezdte —, érdemes közreadni egy ilyen figyelmeztetést, még július elseje előtt. Vásárló­inknak is szól ez, azoknak, akik kihasználva a joghé­zagos szabályozás lehetőségeit, átalakították autóikat PB-re. De azokhoz is szólunk, akik felelősek azért, hogy a közutakon nálunk is rendben menjenek a dolgok. Számos adat bizonyítja, hogy az autózók 15-20 százaléka háborítatlanul szállít és utazik olyan energiaforrással hajtott járművön, amely dotált. Vagyis jóval olcsóbb, mint a benzin. — Hogyan tudják ezt mérni?- Igazolásul talán elég lenne megemlíteni azt a tényt, hogy amíg fél Bács-Kiskunt az elmúlt évtized­ben elérték a gázvezetékek, a palackos PB-fogyasztás az áremelések ellenére is folyamatosan növekszik. A Dél-Alföldön végeztünk egy felmérést is, nem volt reprezentatív, de szerintünk jellemző. Az is bizonyí­totta, a háborítatlanság, az illetékes szervek felderítő munkájának hiánya hosszabb idő után szinte biztatá­sul szolgál az ügyeskedőknek. A képlet magáért be­szél: egy liter cseppfolyós PB-gáz annyit tud, mint egy liter 92-es benzin. Csak az egyik 9, a másik 30 forintba kerül. Ki lehet számolni: milyen előnyökhöz juthat a piaci versenyben az a kistermelő, vagy az a vállalkozó, amely a szállítást éppen harmadából képes finanszí­rozni, mint óvatosabb versenytársa. Ha az Új kor­mányzat nem felejti ígéreteit, biztosan segít majd, hogy ez az áldatlan állapot megszűnjön. — Én is olvastam a KÖHÉM rendeletét. De nem értem igazán, mi benne az új, mert eddig sem lehetett gázzal autózni. Ezt mindenki tudta, és büntették is, ha valakit elkaptak. — Miniszteri rendeletben most lett először leírva, kimondva a tiltás. Eddig ez a kitétel csak hosszas jogi böngészgetés, ollózás után válhatott egyértelművé. Szerintem, ha a hatóságok — elsősorban a Közúti Felügyeletre gondolok — úgy látják, és elhatározzák, hogy felszámolják ezt a nem kívánt jelenséget, nagyon sok pénzt, Valutát spórolhatnak meg az országnak. Szeretnék rámutatni, itt nemcsak biztonságtechnikai problémáról van szó. Egyértelműen ki lehet mutatni a jelenség különös társadalmi veszélyességét is, hiszen az, hogy az egyiknek lehet, a másiknak nem, tovább mélyíti az oly sokat emlegetett erkölcsi válságot. Könnyen bizonyítható, hogy általában a szegényebb rétegeket sújtja a 30 forintos benzinár. És ez adócsalás is, hiszen aki benzinnel jár, keményen fizeti az állam­kasszába a tetemes, 100 százaléknál jóval magasabb luxusadót. Ezt nem szabad tovább eltűrni. A rendőrségnek meg van kötve a keze — Hogyan értelmezték a Dégáz „nyílt levelét” a megyei rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti osz­tályán? — kérdeztem dr. Gergely Sándor alezredes, osztályvezetőtől. A hirdetést olvastuk — mondta —, de úgy gon­doljuk, nem nekünk üzen a Dégáz. A publikációban említett rendelet ugyanis semmi újat nem tartalmaz, s különösen nem olyat, ami minket is érint. Eddig is egyértelmű volt, hogy PB-gázzal nem szabad működ­tetni autót... — De lehetett! S ez talán a rendőrségre is tartozik. Az ellenőrzések során mi nem nyittathatjuk föl a személygépkocsik csomagtartóját, csak ha bűncselek­mény elkövetésével gyanúsítható(k) az utas(ok). Az iratok rendben vannak, még ha szivárog is a gáz, nem vehetjük le a rendszámot. Ha a rendőr mégis meglátja a palackot — mert a sofőr éppen az elakadásjelző há­romszöget keresi természetesen megkérdezheti, hogy mit is keres az ott, s kiróhat helyszíni bírságot, vagy feljelentést tehet. Igazán hatékonyan a KÖ­HÉM közlekedési felügyelete képes fellépni a vissza­élések ellen. De ennél a szervezetnél igen kevesen dolgoznak. Csak ritkán van alkalmuk a közúti ellen­őrzésre. Ha mégis elkapnak valakit, érvénytelenítik a műszaki engedélyt. Újra kell vizsgáztatni a kocsit. De a hírek szerint még igy is megéri PB-gázzal járni. Ezért vallatják sokan a kockázatot. Többen is emlegetik: a gépkocsis gázfogyasztók legnépesebb csoportja a fegyveres testületek, például a rendőrség köreiből kerül ki. Hogyan várjunk így ren­Nézze:. . . nincsenek adataink, de szerintem az 1 1976. BM-rendelet mindenkire vonatkozik, határ­őrre, rendőrre, tűzoltóra egyaránt. Ennél többet nem tudok mondani — Nem tudom, elemezték-e már, hogy egy körzeti megbízott hány forint útiköltség-térítést kap havonta az öreg Daciájára vagy Ladájára, s az mire elég? Ha csak a szolgálatot akarja ellátni tisztességgel, már ke­resnie kell az olcsóbb energiaforrást. És a fizetéskiegé­szítésre is szükség van. Ismerek én is olyan körzeti megbízottat, aki mellékállásban vállalja gázkarburáto­rok beszerelését. — Nem tudok nyilatkozni, mivel nincsenek pontos információim. Egy biztos: rendnek kell lenni. S ehhez szükséges, hogy a rend őrei be tudják tartani és tart- tatni a szabályokat. Műszaki vizsga háromszáznegyvenért A Közlekedési Felügyelet megyei igazgatóságán három szakember járja nap mint nap az utakat. Köz­úti ellenőrök. Joguk van leállítani a járműveket: ellen­őrizni műszaki állapotát. Ha valamelyik személy­vagy tehergépkocsinál rendellenességet találnak: sza­bálysértési feljelentést tesznek az illetékes rendőri szervnél. Ha a motorházban felfedezik a gázkarburá­tort, a helyszínen lepecsételik — azaz érvénytelenítik — a műszaki engedélyt. A póruljárt sofőr indulhat intézkedni a mielőbbi vizsga ügyében. Ami természe­tesen azzal is jár, hogy ki kell szerelni a PB-s készülé­ket a kocsiból... — Három fő egy ekkora megyében nagyon kevés — mondja Csorba János megbízott megyei igazgató- helyettes. — Tavaly 2092 alkalommal állítottak meg munkatársaink közlekedő gépjárművet, hogy alapo­san szemügyre vegyék műszaki állapotát. Elmondha­tom: nem rózsás a helyzet közutainkon . . . — A benzin helyett PB-vel üzemelők közül hányán akadtak fönn a rostán? — Januártól júniusig munkatársaim hetven „gá­zos” autót utasítottak újabb műszaki vizsgára. A rendőrök is dolgoztak, mert százhetvenkét esetről kaptunk értesitést tőlük, amikor a nem megengedett energiaforrás használata miatt följelentést tettek. Sok ez vagy kevés? Nem tudom! Sajnos egyelőre — bármi­lyen jogszabály lép is életbe — nem tudunk nagyobb hatékonysággal dolgozni... — Nem vehetnek föl több ellenőrt? — Nem hallottam, hogy kaptunk volna ilyen célra pénzt. Egyébként minden forint keményen ránk van mérve. Nyereségérdekeltségben dolgozunk ... — Vagyis inkább az az érdekük, hogy minél keveseb­bet utaztassák az ellenőröket. Ugye? — ... ezt talán nem mondanám. Mert az újra vizsgáztatás díja irodánk bevételeit növeli. Személy- gépkocsik esetében ez 340 forint, kisteherkocsiknál 440 ... — Ami az anyagi kockázatot illeti: beszédes szá­mok ... * * * Közlekedjünk gázzal! Megéri! Zárhatnánk talán így a riportunkat. Mert amit a Dégáz hirdetése kap­csán megtudtam e „bűzös” témáról, tulajdonképpen a biztatást igazolná. Gázzal közlekedő barátaimnak ezúton üzenem: ne haragudjanak rám, hogy „meg­piszkáltam” e témát. Tovább, csak nyugodtan ... Úgysem változik semmi. Csak egy jogszabály szüle­tett. Nem kellene mégis betartani, amit előír?! Farkas P. József RADIO JEGYZET GONCZEK Van egy kedves, szubjektív hangvételű sorozata a rádi­ónak, a címe: Alma és fája. Olyan családokat mutat be, ahol — a közmondás szerinti jó értelemben — „az alma nem esik messze a fájától." Bizonyára sokan hallgatták érdeklődéssel a múlt héten a, Kossuth rádióban elhangzó adást, amelyben Göncz Árpád író-műfordító, valamint egyik fia és lánya: dr. Göncz Dániel és dr. Göncz Kinga pszichiáterek szólaltak meg. A műsor az 1989. május 1-jei adás ismétlése volt, tehát „hőse” mint a beharangozó szöveg is jelezte még nem viselte a mostani közjogi méltóságot. Ettől függetlenül ez a sok nehéz próbát kiálló ember nem csak szellemi környezetére, hanem családjára, négy gyermeké­re is nagy hatással volt. A műsor hitelességét éppen az adta, hogy apa és gyermekei is egy évvel ezelőtt még a magas tisztség zavaró „árnyéka” nélkül, teljes közvetlen­séggel szólhattak életükről. Természetesen nem tipikus, de nem is kizárólagos sors volt ezé a családé. A apa 1956 utáni börtönévei alatt az anyára hárult a családfenntartó szerep minden terhe, s az is érthető, hogy a gyermekek idealizált képet alkottak apjukról, amíg távol volt. Ennek később nem volt TANKÖTELESEK, DE NINCS HELY SZÁMUKRA Még nyolcvannégyen vannak . .. Néhány héttel ezelőtt hosszabb cikkben foglal­koztunk a középiskolai felvételik problémájával. Azóta véget ért a tanév és a nyolcadikból kikerü­lők nagy része új iskolában kezd szeptemberben, bár nem mindenkinek sikerült oda bejutnia, ahová kedve vagy tehetsége lett volna. A felvételre jelent­kező kecskemétiek között azonban még mindig sokan vannak, akiket egy intézmény sem fogadott. Pedig ez a nyolcvannégy gyerek — mint minden tizenhat éven aluli — tanköteles. Legalábbis elvi­leg. Mi lesz tehát az ő sorsuk? Erről kérdeztük Bognár Mihályt, a Kecskeméti Városi Tanács Mű­velődési Osztályának előadóját. — Mielőtt erről beszélgetünk, fontosnak tartom elmondani, hogy ezek a tanulók a leggyengébbek közül kerültek ki. Sokuk bizonyítványába nem­csak egyetlen, hanem jóval több egyes is becsú­szott. Amikor a jobb tanulók is egymással verse­nyeznek a középiskolai helyekért, természetes, hogy a rosszak maradnak a sor végén. Ez a helyzet egyébként nem új, hiszen gyenge tanulók mindig voltak, csak az idei felvételi körüli gondok jobban a felszínre hozták ezeket az adatokat. . . S még valami: amíg régebben a félévkor megbukott nyol­cadikosok sehová nem jelentkezhettek, most ők is elküldhették a jelentkezési lapjukat a választott iskolába. Persze, az nem volt biztos, hogy fel is veszik őket.. . — Mi lesz a nyolcvannégy gyerekkel? — A szakmunkásképző intézetek nagy részében a megbukott és nyáron pótvizsgázó elsősök számá­ra fenntartanak néhány helyet. Ezek jó esetben megürülnek majd, s így mód nyílik újabb tanuló­kat felvenni. Persze csak néhányat a nyolcvan- négyből. Ezen kívül szeptemberben egyes középis­kolákban pluszosztályt indítanak. Ezekről a lehe­tőségekről a nyár folyamán értesítjük majd a szü­lőket s az év végi bizonyítványok figyelembevételé­vel döntjük majd el, kinél melyik szakma jöhet számításba. — Tehát szeptemberben már mind a nyolcvan- négy gyerek középiskolában kezdhet? —-Ebben azért, sajnos, nem vagyok biztos. Min­denesetre a szülők figyelmébe ajánlanék egy reális lehetőséget. Biztosan sokan nem tudják közülük, hogy 1986 óta minden tanulónak jogában áll meg­ismételnie akármelyik iskolai évét, nemcsak általá­nos — hanem középiskolában is. Akkor is, ha nem bukott meg. Az ötlet talán kissé vad és nem hang­zik szépen, de mindenképpen érdemes elgondol­kodni rajta. Miért ne járhatná újra egy gyenge tanuló a nyolcadik osztályt? Hiszen így alaposabb felkészültséggel lép ki az általános iskolából s ter­mészetesen nagyobb eséllyel vághat neki a középis­kolának, a középiskolai felvételinek. Érdemes gon­dolkodni ezen a lehetőségen, főleg, ha jobb megol­dás nem lesz. F. M. \ IA G AN PAT IK A-ST AT ISZTIK A Receptre orvosság + jó szó! Az országban eleddig három magán­gyógyszertár nyílt: Gödöllőn, Pesten, Pécsett — tudtuk meg a megyei fő­gyógyszerésztől, dr. Kraszkó Károlytól. Úgy tűnik, hogy Bács-Kiskun megyé­ben bátrabbak a gyógyszerészek: a teg­nap délelőtt megnyílt két kecskeméti patikával — rtieg a kiskunfélegyházi, már régebben „üzemelővel” — elértük az országos „létszámot”. A közeljövő­ben pedig Kiskunhalas is új magán­gyógyszertárral gyarapodik. — A gyógyszertárak helyének kijelö­lése körültekintést igényel — mondja Somogyi Józsefné, a Budai utca 3. szám alatti, Szent György patika „tulajdo­nosa”. Elsőként az orvosi rendelő kö­zelsége számít, a Rákóczi úti körzeti rendelők és a környékbeli magánorvo­sok betegeire számítunk. Nem mellékes a piac közelsége sem: itt azért a város lakóinak nagy része rendszeresen meg­fordul. •— Mekkora készlettel rendelkeznek ? • A Budai ut­cai Szent György pati­ka. (Mébesi Éva felvétele) — A hagyományos gyógyszerkínálat mellett gyógytermékek, -teák és -koz­metikumok kaphatók. A készletünk egymillió forintnyi. A nyitásra sok mindent kaptunk, ami hiánycikknek számít, azért külföldi inzulin nincs ... — A nyitva tartást hogyan határoz­ták meg? — A piaci napokon már reggel 7 órakor nyitunk, a többi napon 8-kor. Este 6-ig tartunk nyitva, délben 12— 2-ig szünettel. Szombaton is fogadjuk a betegeket. — Ha jól számolom, két tucat évnyi .„állami" gyógyszerészi t tpvpfapiység , után vágott bele a vállalkozásba. Mi indította erre a járatlan útra ? — A meggazdagodás reménye bizto­san nem! — mosolyog Somogyi József­né. — Inkább az, hogy a saját elképze­léseimet valósíthatom meg: közvetlen kapcsolatot építve ki a betegekkel. A személytelenség, amely ennek a hiva­tásnak nem válik előnyére, ilyen kis gyógyszertárba talán nem költözik be. — Es számítógépük sincs, ugye?! — Nincs! A választ kísérő mosolyból értjük egymást. De pénztárgép, az majd lesz... A vállalkozás valóban családi jelle­gű: a gyógyszerésznő férje a berendezés előteremtésében kapott szerepet, fia, lánya is besegít. Hogy milyen ered­ményt hoz a patika, az hamarosan ki­derül. Előzetes számítások szerint havi egymillió forint forgalom esetében „megtalálják” a számítást. A nagyközönség pedig akkor, ha a receptre felírt orvosság mellé azt a bi­zonyos néhány jó szót is megkapja. Mert, tudniillik, néha az is ér annyit, mint a kémiai szerek . . . Hétfőn délelőtt Kecskeméten, a Szé- chenyivárosban, a Pajzs utcában is nyílt magángyógyszertár. Mindkettő­ben a hazai gyógyszerforgalmazás tel­jes körére szól a megyei tanácstól ka­pott engedély. N. M. M *> W ér könnyű, s nem is akart megfelelni, a baráti szerepet vállalta helyette. Az Alma és fája című műsor eddigi adásai, így a mos­tani is éppen azt példázták, hogy a szülők magatartása, „kisugárzása” meghatározhatja a gyermek pályaválasz­tását, s irányjelzője lehet egész életútjuknak. ÖTÁGÚ SÍP Erdélyről is keveset tudva örültünk annak idején a Híd című magyar—román kulturális körkép jelentkezésének, mert nagy hiányt pótol, sebeket gyógyít, kapcsolatokat te­remt és ápol. Ugyanígy örvendezhetünk most az Ötágú síp ötletének, amely Illyés Gyula hasonlata nyomán született. A sípok itt a szomszédos országok magyar nyelvű irodalmi értékeinek meghallását, összehangolását jelképezik. Ide értve természetesen a szétszórt, sokáig emigrációban élő magyarok kiváló képviselőit, íróit, költőit is. A sorozat az elmúlt héten indult Kulcsár Katalin és Dorogi Zsigmond szerkesztésében, s a határainkon túli magyar költészetből adott válogatást. Császár Angela és Szélyes Imre — mindkettőjükre a kecskeméti színházból is, emlékszünk — tolmácsolásában Acs Károly, Farkas Árpád, Gál Sándor, Határ Győző, Kányádi Sándor, Szilá­gyi Domokos és mások versei hangzottak cl. Erre a hétre a romániai magyar irodalom indulásáról Czine Mihály készített összegezést, mely hétfőn került adásba. Vasár­nap délután pedig Kos Károly: Varjú nemzetség című regényének rádióváltozatát, illetve annak első részét hall­hatják. A „sztánai” ezermester portréját egyébként szer­da délután mutatja be az irodalomtörténész. Összefüggő, jól szerkesztett műsornak ígérkezik tehát az Ötágú síp, amely irodalmi kincseink számbavételét, megismerését segíti elő, minden bizonnyal hatásosan. Nemzeti önismeretünk forrásai ezek, missziót is teljesít közvetítésükkel a rádió. ÉVSZAKVÁLTÁS Nyáron több a jövő-menő, utazó, napközben is gyak­ran helyet változtató ember, mint más évszakokban. Ilyenkor méginkább terjed az úgynevezett háttérrádiózás szokása, amikor a kis készülék ott van mindig a zsebben, a konyhaasztalon és a mozgó kerékpáron egyaránt. Már harmadik éve, ilyenkor, nyár elejen — a fentiekre is tekintettel változik a Petőfi rádió adásrendje. Rövid programokkal, változatos, pihentető, szórakoztató mű­sorfolyamaikkal találkozik a hallgató. Az idén az eddi­giektől eltérő lazább hangvétel is jellemzi az adást, sok- -sok jeles színész, érdekes ember megszólaltatásával iga­zán kedvderítő a műsor. Akár ki se kapcsoljuk a készülé­ket, a 20-30 perces programok között mindenki talál kedvére valót. • F. Tóth Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom