Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-16 / 140. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. június 16. AGGASZTÓ A PÁLYAKEZDŐK HELYZETE Hivatal van, munka nincs Úgy tűnik, megállíthatatlan a munkanélküliség növekedése Bács-Kiskunban. Májusban több ezren kerestek állást a munkaközvetítő irodákban. A megyében néhány hónappal ezelőtt létrehozták a munkaügyi hivatalt, amelynek vezetőjével, dr. Vargáné Verrásztó Jolánnal beszélgettünk működésük feltételeiről és a meglehetősen borús foglalkoztatáspolitikai kilátásokról. — A hivatal mennyiben más, mint a korábbi szervezet? — Korábban volt egy megyei munkaügyi szolgáltató iroda a maga kirendeltségeivel, és volt a megyei tanács munkaügyi osztálya. Ezeket egységes szakigazgatási szervvé vonták össze, abból a megfontolásból, hogy minél kevesebb áttétellel minél egységesebb szolgáltatást nyújtsunk, ugyanakkor ellássuk az államigazgatási-hatósági feladatokat is. A helyi irodák nem önálló szervezetek, de teljesen önállóan végzik a munkájukat. Az összesített adatok a hivatalba futnak be, ami azért is fontos, mert ha valahol nagyobb létszámú leépítés várható, akkor speciális eszközöket tudunk „bedobni.” Ez történt például a felszámolás alatt álló Bácsszőlősi Állami Gazdaságban, ahol többen is igénybe vették a korengedményes nyugdíjazást. — A munkanélküliek „tömegével” tehát az irodák állnak közvetlen kapcsolatban, ha jól értem. Hány iroda van a megyében, és hányán dolgoznak ezekben? — Kilenc, összesen huszonöt ügyintézővel. Kecskeméten például öten dolgoznak, májusban Í758 ügyfelük volt. Számítsa ki: egy emberre több mint háromszáz ügyfél jutott. Ez óriási megterhelés, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a munkaközvetítőbe senki sem jókedvében megy be. Itt az ügyfelek elég „nehéz” emberek. A többi irodánkban is hasonló túlterheltek a munkatársak. Ekkora ügyfélforgalom mellett vezetni kell a nyilvántartást is, a munkanélküli-segély esetében rögzíteni az adatokat, levonni az adótól a gyerektartásig minden levonandót, s mindezt pontosan, naprakészen. Valamelyes könyebbség, hogy a foglalkoztatáspolitikai alap terhére számítógépeket kaptunk, és a későbbiekben bővíthetjük a létszámot. Az országban ma körülbelül 300 fő foglalkozik ezzel a munkával, de a legszerényebb számítások szerint is ezer ügyintézőre lenne szükség. — Most újra van, illetve lesz Munkaügyi Minisztériumunk. Milyen segítséget várnának a tárcától? Fontos lenne, hogy jobban működjön az egész országra kiterjedő információs hálózat, mégha ez több munkát is jelentene. Valamivel jobb munka- feltételeknek is örülnénk. Az érdekegyeztetésben is előbbre kellene lépni. Ma minden olyan szervezet, ahol munkáltató és munkavállaló érdekeit egyeztetni lehetne, átalakulóbap vagy teljesen bizonytalan átmeneti állapotban van. Azokban az országokban, ahol ezek működnek, a munkavállalók sehol sincsenek úgy kiszolgáltatva, mint nálunk. Ebben a válsághelyzetben az államot a Munkaügyi Minisztérium képviseli, és be kell kapcsolódnia a munkáltatók-munkavállalók . általános érdek- egyeztetésébe. Úgy gondolom, részt kell vennie egy új rendszer kialakításában, mert azon a korszakon már túl vagyunk, amikor volt egy kollektív szerződés, és az ügyeket könnyen el lehetett intézni. A munkanélküliség kezelése egyébként nem csak szorosan vett munkaügyi feladat, feltétlenül kapcsolódik hozzá az oktatás és a szociálpolitika is. — A munkáltatók pedig ugyanúgy áldozatok, mint a munkavállalók? — Az biztos, hogy a vállalatok is teljesen bizonytalan, átmeneti helyzetben vannak. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a munkaügy leértékelődött, nem tartják fontosnak. Szakemberek sincsenek. De van a dolognak egy másik oldala is. Nemrégiben angol üzletemberekkel tárgyaltunk, egyikőjük — egy nagyiparos — azt mondta: náluk a nagyvállalkozónak az az érdeke, hogy körülötte, mint egy bolygórendszerben, működje- nek-keringjenek a kicsik. Mindkét félnek jól felfogott érdeke az együttműködés. Nálunk nem így van. A nagyvállalat, mint a süllyedő hajóból a terhet, igyekszik „kidobálni” a fölösleges munkáé- ’ rőt, aztán nem is törődik vele többé. Nem jut eszébe például, hogy az üzemcsarnokot, műhelyt, üres épületet eladás helyett inkább bérbe adja azoknak a dolgozóknak, akiket el akar küldeni. Pedig talán neki is megérné, ha segítené őket, hogy vállalkozhassanak. A mi nagyvállalataink esetében gyakran tényleg csak átmentési átalakulásról van szó, a munkanélküliek száma pedig egyre növekszik. — Mennyien vannak most a megyében, akik nem találnak munkát? — 4729 álláskereső szerepel a nyilvántartásunkban. Ezzel a számmal szemben mindössze 2000 ajánlat áll. Aggasztó a pályakezdők helyzete: a végzősök felének tudunk állást ajánlani. Idén a gimnáziumban érettségizők 30, a szakközépiskolában végzők 19 százalékának kinálnak munkát! Persze, nem biztos, hogy a helyzet ennyire rossz, mert szerepet játszik a közömbösség is: a munkáltató nem jelenti be, mennyi szabad helye van. Előfordul természetesen az ellenkezője is, bejelenti, aztán maga talál embereket, és elfelejti töröltetni az igényét. Az adataink alapján az bizonyos, hogy „szépen” növekszik a munkanélküliség. Májusban némileg csökkent, mert bejött a jó idő, és sokan alkalmi munkát vállaltak. — Bács-Kiskun még nem tartozik a foglalkoztatáspolitikailag kritikus körzetek közé? — Nem, de a megye déli része már veszélyes helyzetben van. A bejelentett létszámleépítések alapján év elején határesetnek látszott. Az idénymunkák belépésével fellélegeztünk, de továbbra is fennáll a veszély, hogy ezen a részen, Kiskunhalastól délre, koncentráltan és rövid időtartamon belül nagyarányú munkanélküliség jelentkezik. Ha kritikus körzetté kellene nyilvánítani, az legfeljebb annyiból lenne jobb helyzet, hogy több eszköz állna rendelkezésünkre segíteni á munka nélkül maradókat. Ilyen eszköz például a munkahelyteremtő beruházások támogatása vagy az újrakezdési kölcsönhöz adható természetbeni apport. Magyar Ágnes Az agrárvilág hírei Az elkövetkező 3—5 évben Tajvan lesz az USA legnagyobb mező- gazdasági exportpiaca — az amerikai mezőgazdasági minisztérium szerint. Tajvan után Dél-Korea, Japán, Hongkong, Egyiptom, Pakisztán, Irak, Szingapúr, a Szovjetunió és Törökország következik majd fontossági sorrendben. (IHT) * A FAO jelentése szerint 1988- ban az egész világon 1,11 millió tonna mézet gyűjtöttek be, nagyjából ugyanannyit, mint egy évvel előbb. A legtöbb méz — 202 ezer tonna — a kínai kaptárakból származott. (Az előző évi mennyiség 206 ezer tonna volt.) A Szovjetunió termelése 180 ezerről 192 ezer tonnára nőtt és ezzel a második helyre került a legnagyobb termelők között. (Agra-Europe) * Kanada felkérte a világ legnagyobb agrártermelő országait közös program kidolgozására, amely biztosítaná a fogyasztásra kerülő élelmiszerek ártalmatlan voltát, és elejét venné annak, hogy a fogyasztók bizalmának megrendülése miatt krízis alakuljon ki egyes élelmiszerek forgalmában. A múlt év elején az USA-ban és Kanadában ijedtséget okoztak azok a hírek, hogy az Alar nevű vegyszer rákos megbetegedést okozhat, ha hosszabb ideig fogyasztják a vele kezelt almát (az Alar állítólag élénkíti az alma színét és meghosszabbítja frissességét). Hasonlóképpen súlyos kárt okozott az, hogy a Chiléből származó szőlőtételekben egyes esetekben ciánt találtak és emiatt Chile szőlőtermelése majdnem válságba került. Kívánatos lenne — mondják a kanadai körökben —, ha az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a FAO által Codex Ali- mentarius néven kidolgozott nemzetközi szabályozást mindenütt elfogadnák. (Reuter) r * Az USA-ban vizsgálják annak lehetőségét, hogy hernyók tömeges „bevetésével” elpusztíthatók-e a perui és bolíviai őserdőkben rejtőző kokacserje-ültetvények — írja a The Washington Post című napilap. A titkos terv középpontjában a malumiai nevű fehér lepke áll, amely az említett országok erdeiben őshonos. Lárvái egyebek között a kokacserje leveleivel táplálkoznak, komoly pusztítást okozva a növényekben. Ä perui Huallaga- völgy felső részén tevékenykedő illegális kokatermelők — tőlük származik a világon forgalomba kerülő kokain több mint fele — permetezéssel igyekeznek védekezni ellenük. A szóban forgó kutatások egyik irányítója szerint összehangolt akcióval, megfelelő tömegben leszórt petékkel és lárvákkal el lehet érni, hogy a lárvák a cserjék levélzeté- nek jelentős részét elpusztítsák, s az ottani növények aligha élnék túl az inváziót. (AP-DJ) * A hollandiai Aalsmeer városka híres virágtőzsdéje 1990-re is jó évet vár. A múlt évben a szoba- és kerti növények forgalma 10 százalékkal nőtt, s így elérte a 370 millió darabot, vágott virágból pedig .9 százalékkal többet, azaz 3,5 milliárd darabot adtak el. A csökkenő árak miatt a virágtőzsde értékben mért teljes forgalma azonban csak 6 százalékkal emelkedett, de így eléri az 1,6 milliárd nyugatnémet' márkát. (NFA) * A nemzetközi gyorsétteremhálózatot üzemeltető McDonald’s konszern bejelentette, hogy széles körű kísérletet folytat a hasábburgonya növényi olajokkal való sütésére. A cég azt szeretné elérni, hogy erőteljesen csökkenjen a felszolgált ételekben a telített zsírok aránya, ezáltal is mérséklendő a szív- és keringési rendellenességek kockázatát. Piaci elemzők szerint a nagyvállalatot az késztette erre a lépésre, hogy egy fogyasztói érdekképviseleti csoport kampányt indított a készítmények tápértéke és vitatható összetétele miatt. (Reuter) KÉT DUDÁS EGY CSÁRDÁBAN? Konkuráló érdekvédelem a kalocsai Kisgépnél , Nem haraggal, de különváltak, így aztán két szakszervezet működik a kalocsai Kisgép Vállalatnál. Az egyik függetlennek, demokratikusnak nevezi magát, a másik nem ragaszt neve mellé jelzőket. Már tavaly ősszel megkezdődött az osztódás, ami teljes terjedelmében csak mára forrta ki magát. Hogy milyen tényezők akadályozták a különválást, %most ne firtassuk. Egy a lényeg: miután nem tudtak megegyezni a szakszervezeti vezetők személyét illetően, kivált egy szűk, de annál radikálisabb mag, mely a valódi érdekvédelmet tűzte ki célul, a megye „vigyázó szeme” ellenére. Némely hivatalosok bármennyire is helytelenítették a szakadást, az bizony ennek ellenére bekövetkezett. Eleinte talán kalandos vállalkozásnak, fitogtató önállósodásnak tűnt a pártsemleges szakszervezet életre hívása, de a mai helyzet igazolja: megérte a fáradozás, talpára állt a munkásérdekvédelem. — A vállalat életét jobban átlátó csoport kezdett önálló akcióba — mondja Wiedner István, a Kisgép független szakszervezetének ügyvivője. Nyíltan kimondtuk: a régi típusú szakszervezet képtelen ellátni a valódi érdekvédelmi funkciót, a pártállami befolyást erről a területről is száműzni kell. Programunkat egy képzett, menedzser típusú vezetőréteg állította össze, a dolgozók igényei alapján és nem „illemszabályok” szerint. Ami újdonságnak számított: a munkások egyéni problémáira is figyeltünk. Módom volt tapasztalatot szerezni egynéhány nyugati szakszervezetben, ők is így csinálják. — Természetesen gyökeres változást akarunk, s nem szófogadó fejbólintásokat prezentálunk. Elvetünk minden sablonos, megunt, kötelezőnek tűnő magatartásiszervezési formát. Nincs szükség a bürokrata vadhajtásokra, abból elege van mindenkinek. Nem akarjuk becsapni sem magunkat, sem a munkásokat. Nincsenek mondvacsinált bizottságaink, nem tűrjük a handabandát. Ide nem lehet automatikusan belépni. Nemrégiben két jelentkezőt is visszautasított a tagság. Itt működik a demokrácia. Egyébként a Kisgép független szakszervezete vállalkozásba kezdett. Érdekvédelmi berkekben erre nemigen van példa. Pénzalapjukat többletmunkából állítják elő. A szó szoros értelmében gazdálkodnak, mivel bevételre — a tagdíjon kívül — nem számíthatnak, maguknak kell kikaparni a gesztenyét. Csaknem százezer forintot tettek félre fél év alatt. Nem kívánnak a vállalat szociális alapjához nyúlni, mivel szerintük ez a dolgozók összességét illeti meg és indokolt esetben, alanyi jogon jár, nem holmi kegyúri jog alapján osztandó. Erre mindenkijogosult, nem a szakszervezet(ek) jóindulatától függ. Minden igyekezetük ellenére mostohának számítanak a függetlenek. Mint állítják: kizárták őket a központi kedvezményekből. SZOT- üdülőt például csak emelt áron vehetnek igénybe. Smígjogilag nem rendezik a szakszervezetek vagyonát, addig nincs remény a változásra. Hász Tamásné, a hagyományos szakszervezet titkára a következőképpen ítéli meg az érdekvédelem párhuzamos működését: — Egészséges konkurencia alakult ki közöttünk. Aki életképesebb, oda húzódnak a tagok. Persze, több dolgot másként ítélünk meg. Nem tartjuk például elfogadhatónak a túlmunkát. így nincs is annyi pénzünk, mint a függetleneknek. Véleményünk szerint a szakszervezet dolga a munkások kímélése lenne, nem pedig munkaidőn túli igénybevétele. Szervezési alapelvekben is más a felfogásunk. Mi például jobban kötpdünk a központhoz, az esetleges sztrájkalapot onnét várjuk. Mindez nem jelenti azt, hogy ellenségei vagyunk egymásnak, ne lépnénk fel bizonyos kérdésekben közösen. így volt ez a kollektív szerződés megkötése idején is. Bács-Kiskunban mép két helyen (Kecskeméti Volán Vallalat, Kiskőrösi Állami Gazdaság) működik független szakszervezet. Ha nem is szaporodnak gombamódra, némelyikük máris jelentős eredményt ért el. A Kisgépnél például fél év alatt húszról több mint százra emelkedett a taglétszám. Főleg a harcosabbjai, a fiatalok a tettreké- szek jelentkeznek a független szak- szervezetbe. Ők úgy érzik, érdekeiket markánsabban fejezik ki ebben a működési formában. Hász Tamásné jóslata igaznak látszik: valóban oda húzódnak az emberek, ahol biztonságot éreznek, oltalmat találnak. Zs. Kovács István MITŐL NŐ AZ INFLÁCIÓ? __________________________ H a elfogy a gőz, nem megy a vonat Egy mesével kezdem: Egy nagyon gazdag, tejjel-mézzel folyó országban az emberek keveset dolgoztak és sokat ettek. Ennek következtében nemcsak elhíztak, de még mindig éhesek is voltak. Éhségpanaszaikkal az orvoshoz mentek. Az kettős tanácsot adott: egyenek kevesebbet és dolgozzanak többet. Híre ment ennek a csodadoktornak a szegények országában, ahol az emberek sokat dolgoztak és keveset ettek. Ezért aztán az ország jó szándékú vezetői meghívták tanácsadónak ezt az orvost. Az éhező és sovány emberek elmondották neki, hogy mindig éhesek. A csodadoktor azt tanácsolta nekik is, hogy egyenek kevesebbet és dolgozzanak többet. Akik megfogadták a tanácsát, rövidesen éhen haltak. A fejlett tőkés országokban gyakran előfordult az a helyzet, hogy a kapacitásokat az optimum felett használták ki, és ennek ellenére csak emelkedő árak mellett lehetett a keresletet kielégíteni. Ezen országok közgazdászai felismerték, hogy a fogyasztói vásárlóerőt csökkenteni kell, és ezzel csökkenni fog az infláció is, a kapacitások kihasználása pedig egészséges szintre megy vissza. Az ilyen gazdaságot túlfűtött- nek nevezik. Találó ez a gőzmozdonyok korából származó hasonlat. Amikor túlságosan felfűtötték a kazánt, és sok volt a gőz, csökkenteni kellett a sebességet, a tüzelést, és ki kellett engedni a felesleges gőzt. Ehhez hasonló intézkedésekre van szükség a túlfűtött gazdaságban. A túlfűtöttséget pedig mindennél megbízhatóbban mutatta az árak emelkedése, az infláció. Az áremelkedés esetén tehát készen volt a közgazdászok receptje: lefékezni a túlságos sebességre gyorsult gazdaságot. Joggal tekintették tehát a fejlett tőkés országokban csodadoktoroknak az ilyen fékező közgazdászokat. Olyan nagy lett a hírük, hogy divat lett meghívni őket szakértőkként az inflációval sújtott latin-amerikai országokba is. Ott azonban az inflációnak egészen más okai voltak. Az árak annak ellenére emelkedtek, hogy a munkaerő harmada nem talált munkát, hogy a reálkamatok negatívak voltak, hogy a gazdaság kapacitásai botrányosan rosszul voltak kihasználva. Itt nem a túlfűtöttség, hanem a túlhűtöttség okozza az inflációt. A szakértőknek meghívott csodaközgazdászok csak any- nyit láttak a számukra teljesen ismeretlen környezetben, hogy nagy az infláció. Márpedig azt otthon jól megtanulták, hogy nagy infláció esetén drasztikusan csökkenteni kell a fogyasztást, helyreállítani a pénzügyi egyensúlyt. Mikor a csodagyógyszer nem használt, hanem még tovább romlott a helyzet, mindenben keresni kezdték a hibákat, csak az alkalmazott módszerben nem. így aztán a kudarcok cseppet sem rontották a csodaközgazdászok szakmai tekintélyét. így történt meg aztán, hogy az inflációval küzdő és a piaci gazdaságra áttérni akaró közép-kelet-európai országok is hívni kezdték a csodaközgazdászokat, sőt a megijedt hitelezők ezekre bízták a hiteleik feletti őrködést és az ezzel járó szinte korlátlan beleszólási jogkört is. Az itteni viszonyok még kevésbé voltak ismeretesek a csodaközgazdászok számára. A rendelkezésükre bocsátott statisztikából nemcsak a túlfűtöttséget jelző inflációról győződhettek meg, hanem a teljes foglalkoztatásról is. Márpedig ők jól tudják, hogy a teljes foglalkoztatás mellett nem képzelhető el semmiféle pénzügyi egyensúly. Levonták tehát a következtetést: nemcsak a jövedelmeket kell drasztikus mértékben csökkenteni, hanem nagyarányú munkanélküliségre is szükség van. Mivel nagy az infláció és teljes a foglalkoztatás, nem is elég az otthon használt módszer, sokkterápiára van szükség. A tervgazdaság kudarcaitól megundorodott hazai közgazdászok maradéktalanul elfogadták a gazdag országok csodaközgazdászainak ajánlatait. Valósággal röp- döstek az örömtől, amikor sikerült elfogadtatni a kormányzattal a nagyarányú áremelést, a fizetések és nyugdíjak reálértékének további jelentős csökkentését. Talán óriási szerencsénkre, a lengyelek nálunk is igyekvőbbek voltak, és ők már alkalmazzák is a bátor sokkterápiát. Ennek hatására az amúgy is botrányosan alacsony termelés két hónap alatt negyedével csökkent. Igaz, hogy már volt is valami eredmény: a második hónapban, azaz februárban csak 6 százalékos volt az áremelkedés. Ez a „csak” is évi száz százalék körüli érték. Ami pedig az életszínvonal-csökkenést illeti, még fel sem lehet mérni, hiszen nem lehet tudni, hogy mekkora lesz a termelés teljes visszaesése. Annyi azonban biztos, hogy a munkások eddig is szerény lelkesedése, munkakedve tovább fog romlani. Mi az oka annak, hogy a Nyugaton bevált módszerek ilyen tragikus következményeket vonnak maguk után a volt szocialista országokban? Az, hogy ezekben az országokban nemcsak alacsony, de botrányosan rossz a kapacitások kihasználtsága, nagyon magas a kapukon belüli munkanélküliség. A műszakszám alacsony. Még nagyobb az üzemeltetés alatti üresjárat. Rossz ä munkafegyelem és alacsony a munkaintenzitás. Ezekben az országokban a munkaerő minősége és az adott technikai felszereltség messze nagyobb hatékonyságot tenne lehetővé, ha megfelelő volna az érdekeltségi mechanizmus, a vállalati struktúra. Az idegenből jött szakértőknek azt kellene megmagyarázni, hogy nálunk az ország termelési lehetőségei igen rossz hatásfokkal vannak kihasználva. Amíg ezen nem segítünk, reménytelen a pénzügyi egyensúlyról ábrándozni. Nálunk a termelés, vagyis a piaci kínálat könnyen megkétszerezhető néhány éven belül, ha csak az marad nagyvállalkozásban, aminek az a hatékonyabb formája, ha az lesz a tulajdonos, aki azt a leghatékonyabban képes működtetni. Az új tulajdonosok majd hazaküldik azokat, akik feleslegesek, ugyanakkor ma még elképzelhetetlen mennyiségű új munkaalkalmat fognak kínálni. Az ide küldött tanácsadóknak már a hazai tapasztalataik alapján is tudniuk kell, hogy az infláció minden százalék- pontjának csökkentése két százalékkal növeli a munkanélküliséget. Nálunk jelenleg a kapun belüli munkanélküliség minimálisan húsz százalék. Ha ezt nyílttá tesszük, vagyis kapun kívülivé, az már önmagában is meghaladja a társadalom politikai tűrőképességét. Ezt a munkanélküliséget még sokk-kezeléssel fokozni, politikai csődöt jelentene. Reméljük, nem lesz olyan kormány, amelyik az ajánlott kezelési módot be merné vezetni. A megfelelő tulajdonreform esetében az új tulajdonosok azzal kezdenék működésüket, hogy elküldik a kapun belüli munkanélkülieket. De ezek hazaküldenék azokat a külföldi szakértőket is, akiknek halvány fogalmuk sincs arról, mi a valóság a mi deformált társadalmi és gazdasági viszonyaink között. Ebből azok is hasznot húznának, akik ma joggal féltik a nálunk kihelyezett hiteleiket. Az okos hitelező azért imádkozik, hogy minél jobban menjen az adósának. Óvakodik olyan tanácsokat adni, amelyektől egyre szegényebb lesz az adósa. Bízzunk abban, hogy a mi hitelezőink is rá fognak döbbenni, hogy a mi feladatainkat mi ismerjük jobban és nekünk még náluk is nagyobb érdekünk fűződik ahhoz hogy meggazdagodjunk. Kopátsy Sándor
