Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-08 / 106. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. május 8.

ZWACK PÉTER SZERINT: KECSKEMÉT: MAGYARORSZÁG

A Duna—Tisza köze népe példát statuálhat

Ismét nagyon hasznos megbeszélést szervezett a megyei Agrárkamara. Úgy érződik, erőteljesen igyekeznek felkarolni a vállalkozásokat, orientációt adva a vállalkozóknak előadások rendezésével, amelyeken az agrártermelés, az ezzel összefüggő témák és lehetőségek kerülnek terítékre. A napokban Zwack Péterrel találkozhattak a magán- és a különböző szektorokban tevékenykedő, vállalkozó szellemű emberek, — hogy kicserélve ismereteiket — együtt gondolkodjanak a lehetőségekről. Az európai vérkeringésbe való bejutás lehet a legfőbb biztosíték ahhoz, hogy valódi fellendülés következik he a gazdaságban és az életszínvonalban is. Ennek érdekében gyors, határozott, de átgondolt cselekvésre van szükség, amiben megyénk példát adhat az egész országnak. Ez Zwack Péter véleménye, amelyet egy szlogennel így fogalmazott meg: Kecskemét, az Magyarország, vagyis ami itt történik, az reprezentálja az. országot, bizonyítja, hogy nem halt ki az ötlet, az akarat, a vállalkozó kedv a magyar emberekből, aminek felpezsgését a világnak is segítenie kell, mert erre és az elismerésre érdemes.

Ki Zwack Péter? Ki ez az ember, aki vidékre jön, és nem csak a fővárosban lát lehetőséget? És miért vállalkozik ilyen misszióra, miért akarja éppen Kecskeméten, a Duna—Tisza közén valóra váltani eszményeit? Részvételével a megyei Agrárkamara megtette az első lépéseket a Kecskeméten létesítendő nagybani zöldség-gyümölcs piac olasz kormányhitellel történő megépítéséhez. Mit akar még, s mit javasol Zwack Péter, aki továbbra is együtt akar dolgozni, e vidéken, a megyei Agrárkamarával.

Az előadása után erről is beszélgettünk a híres Zwack Unicumot gyártó budapesti család mai vezéregyéniségével, Zwack Péterrel.

— Tudom, hogy élete többkötetes kalandregényt betöltcnc, ha arra kérném, mesélje el 58 esztendő történetét. Budán, a/. Űri utcában élt családjával, s a felső magyar tízezer tagjaiként tartották önöket számon. Szülei baráti társaságához sok híres ember tartó- zott, s gyerekként Ön is ismeretséget kötött a Weiss Manfréd, a Horthy, a Gömbös családdal, találkozott \Val- lenbcrggcl. valamint a kisgazdapárt akkori vezetőivel: Nagy Ferenccel és Tildy Zoltánnal, s házukban apja vendégszeretetét élvezve töltött több- kevesebb napot néhány világhírű művész: Yehudi Menuhin, Szigethy Ede, Bruno Walter ... Szóval irigylésre méltó gyermekkora lehetett, s az is érdekes, hogy ötéves koráig csak németül beszélt, ezután tanult meg magyarul és angolul. Tinédzserkorban három nyelven beszélni... szóval, ez, is sokat jelenthetett a későbbiekben . .. Az utóbbi negyven évről meséljen, a leglényegesebb momentumokra szorítkozva.

. T- A családi ..vallalaftjj, 19,48-Äan államosították, vagyis* mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül elvették a/ Unicum gyárunkat. Édesapám egy orosz teherautón, olajoshordóban szökött át Ausztriába és szerencsére magával vitte az Unicum receptjét. Én gyalog mentem Jugoszlávián keresztül Triesztbe, és Olaszországban találkoztam apámmal és édesanyámmal, ahonnét Amerikába repültünk. Apám a magyar államot több mint tíz évig perelte, mert exportálta Zwack néven áz Unicumot és a többi likőröket is noha ezek már nem az eredeti recept szerint készültek. A pert végül is 1960-ban megnyertük New Yorkban apám, sajnos, már nem érhette meg —, aminek eredménye. hogy az Amerikában befagyasztott. bankokban zárolt pénzből kaptuk meg a kártérítést, ami alig volt 300 ezer dollár. Ebből a momentumból is kitűnik: a kommunista magyar állam és a Zwack család közötti viszony nem volt a legjobb.

— Aztán otthagyta Amerikát, elvált, és visszajött Európába.

Húsz évet éltem Amerikában, ma is amerikai állampolgár vagyok. Az ottani éveket ugyancsak a bor- és szeszszakmában töltöttem. Olaszországban telepedtem le, 1973-tól Firenzében élek második feleségemmel és gyermekeimmel. Mivel Béla bátyám 1956-ban elhagyta Magyarországot, és Milánóban irányította az U nicunf gyártását, az olasz piacon is jó híre lett. Az 1970-es évek közepére a világ három leghíresebb keserű itala közé sorolták a Zwack Unicumot. Az italunk egyébként most éppen kétszáz éves, viszont mivel 1840-ben került a Zwack céghez, a márka 150 éves jubileumát is ebben az esztendőben ünnepeljük.

— l /zcnnégy-lizcnöt éves gyermekként hagyta el szülőföldjét, és ötvenha- fodik évét taposva jött vissza. Mi hozta Magyarországra? A honvágy, az üzlet, a felcsillanó lehetőség?

Olyan fiatalon hagytam el az országot, hogy sommi nyomot nem hagyott bennem, vagyis honvágyat nem éreztem. Nem akartam sohasem visszajönni Magyarországra. Igaz, Amerikában sem éreztem igazán jól magam, ott mindig idegenként kezeltek. 1987-ben egy magyar barátom, aki kanadai bankár, Demján Sándornál a Magyar Hitelbank akkori vezérigazgatójánál volt, és a tárgyalások után a magyar likőripar által gyártott unicumot ittak. Barátom azt

mondta: ha már unicumot iszunk, mért nem isszuk az eredetit, amit a legjobb barátom gyárt; Firenzében él és úgy hívják, hogy Zwack Péter. „Mi az, hogy eredeti? És ismered Zwack Pétert?” — kérdezte Demján. Itthon ugyanis nem is tudták, hogy él valaki még a családból, csak arra a jellegzetes reklámplakátra emlékeztek, amelyen egy csúnya, kopasz, szőrös, hajótörött a tengeren hánykódva Uni- cumba kapaszkodik. Úgyhogy onnét a bankból felhívtak, s ez volt gyakorlatilag az első kapcsolatfelvétel a hazával. Még 1987-ben Demján Sándor hívására hazajöttem, beszélgettünk, s ő azt mondta: nekem Magyarországon van a helyem. Sokat gondolkodtam ezen. ’88-ban ismét hazajöttem, elmentem a Várba egy misére, ott láttam idős, szegény, megfáradt embereket, hallottam ismét a magyar himnuszt, és ott, akkor éreztem: tényleg itt a helyem. Hozzá kell járulnom erőm szerint ahhoz, hogy ez az ország az legyen, ami lehet, aminek lennie kell.

— Már-már romantikus történet, ami a lényegen nem sokat változtat: elhozta az Unicum eredeti receptjeit, amit az esztergomi érseki palota széfjében őriznek, cs a múlt év nyarán elkezdődött az eredeti Unicum gyártása a likőripari vállalattal alapított Zwack Unicum Budapest Kft.-ben, szülei hajdan volt gyárában. Sokfelé jár az országban, Kecskeméten is volt már néhányszor, a megyei Agrárkamara vezetőivel tárgyalt egy olasz tőketársaság megbízásából. Egy hónappal ezelőtt létrehozták a vállalkozás- fejlesztési alapot, s a kuratóriumának Ön az elnöke. Mi az oka, hogy a vidék felé fordul és pénzzel is segíteni szándékozik a vállalkozásokat?

Tapasztaltam és láttam a vidék elhanyagoltságát. Én azt gondolom, hogy Kecskeméten létre lehetne hozni egy vállalkozási modellt, amelynek lényege: a sikeres vállalkozó támogatja a sikertelent, amit egyébként haszonnal is lehet csinálni. Ezzel

Kecskemét példája lenne nemcsak az országnak, hanem Közép-Kelet Európának is mintát szolgáltatna. Meg kell tanítani az embereket vállalkozni. Ez az „inkubátorszisztéma” szerinti vállalkozásnevelés lehetne. Alkalmasak lennének ehhez a kiürített orosz laktanyák, amelynek egyikében itt, Kecskeméten vállalkozást tanító iskolát lehetne kialakítani.

— Ehhez viszont pénz is kellene.

— Ezt megfinanszírozná a külföld. Az ilyen iskola Angliában a következőképpen működik: a munkanélkülieket ezekben az iskolákban — a város vagy a sikeres vállalkozók pénzén

megtanítják, hogyan, mire kell és érdemes vállalkozni, és az induláshoz segítséget is adnak. Az iskolák bankok részvétele nélkül működnek, vagyis a kezdő vállalkozók első tőkéjét nem terheli magas kamatláb. Ha Kecskemét képes volna egy ilyen iskola indítására, erre felfigyelne a világ, és jelentős anyagi támogatásra'is számíthatnának.

— Mi az Ön vállalkozói filozófiája?

— A hit és az erkölcs. A vállalkozás egy vallás, ebben hinni kell, és csakis a legnagyobb becsülettel szabad vállalkozni. Ez azt jelenti, hogy az ember legyen kemény, s próbálja a másikat, legyőzni de csakis tisztességes eszközökkel. Pesten annyiszor láttam már, hogy az emberek egymás ellen dolgoznak, arra is törekedve, hogyan lehet olyan előnyökhöz jutni, amivel a másikat tönkre tudják tenni. Ez nem lehet egy vállalkozó alapelve, hanem csakis az, hogy élni hagyja a másikat, de természetesen erkölcsösen, folyamatosan a saját hasznára dolgozik. Tudja, a múlt rendszer sok mindent félremagyarázott, a kapitalistát egy csúnya állatnak festetté le az emberek előtt, s azonosította a nyugati vállalkozókkal, gyártulajdonosokkal. Ma Nyugaton nincs kapitalista, sőt az ilyen megnevezés a legnagyobb sértés. Ugyanis a gyárosok, vállalkozók szociálisan gondolkodó emberek, akiknek nem céljuk a dolgozók kizsákmányolása, amit egyébként lehetetlenné is tennének az erős szakszervezetek. Magyarországon is szükség van erős szakszervezetre, amely a munkavállalót védi. A vállalkozó csak akkor tud eredményesen dolgozni, ha a munkás is megelégedett a saját jövedelmével, vagyis jól meg van fizetve. Eredményesen gazdálkodni csak jól fizetett munkásokkal lehetséges. Tapasztalom, hogy a magyar munkások hallatlan fantáziával, tehetséggel, munkaerővel bírnak. El kellene érni, hogy az emberek ne dolgozzanak naponta három helyen is, hanem egy munkahelyen legyenek képesek megkeresni a jó élethez szükséges pénzt. Elképesztő, hogy ma Magyarországon — egy friss statisztika szerint — a heti átlagos munkaidő hetven óra. Ez

embertelen. Emellett nem lehet családi életet élni, gyermeket nevelni, szórakozni, olvasni. Megszüntetendő a gyárakon belüli munkanélküliség, az, ami jellemző volt a kommunizmusban: négy ember dolgozott és keresett annyi pénzt, mint amit egynek kellett volna . . .

— Vállalkozási elveinek, javaslatainak megvalósításához miért éppen Kecskemétet választotta?

— A jövőben is kiemelkedő jelentőségűnek tartom a mezőgazdasági és élelmiszer-termelést, noha ezt gazdaságosabbá kell tenni nem csekély kormányzati intézkedésekkel. Kecskemét területileg és mezőgazdaságilag is Magyarország központja. Nagyban közrejátszott még az is, hogy a Duna Tisza közén, s itt, Kecskeméten tapasztaltam leginkább, hogy erőteljesen fennmaradt az egyéni vállalkozási kedv, itt a mezőgazdaságban s az iparban is nagyobb a magántermelés aránya. Világhírű potenciális terméke is van a tájnak, ez a kajszi- barack. Ugyanakkor vonzott a vidék azért is, mert a háború előtt a családunknak Izsákon szeszfőzdéje volt. Végső elhatározásomhoz jelentősen hozzájárult, hogy az Agrárkamara vezetőiben aktív, jó partnerekre találtam.

— Az első közös akciójuk, a kecskeméti nagybani piac ügye most hol tart?

— A mezőgazdasági minisztériumból a Külügyminisztérium közvetítésével az olasz külügyminisztériumba kerültek az ezzel kapcsolatos iratok. Az Agriconsulting olasz vállalatcsoport most készíti el a tanulmánytervet, amelyet benyújt az olasz külügyminisztériumba, s minden reményünk megvan ahhoz, hogy ezután gyorsan megkapjuk az olasz kormányhiteit, és elkezdődhessen a kecskeméti nagybani piac építése.

— Mi ebben az üzlet az olaszoknak és Önnek?

— Semmi. Az Agriconsulting a tervekért az olasz kamarától kap pénzt. A célunk az, hogy itt valódi piacot és piaci helyzetet alakítsunk ki.

— A megyéből sokan eljöttek az előadására, vélemények javaslatok is elhangzottak. Összegezné tapasztalatait?

— Meggyőződésem megerősödött: Kecskemétnek önállóan kell lépnie és kezdeményeznie. Összefogással létrehozható például egy vállalkozói alapítvány, amely az induló és működő vállalkozásokat, önfinanszírozó módon, pénzügyileg is segíti. Ez a kezdeményezés világhíressé teheti a várost. Érzékeltem az összejövetelen is azt a jó szellemet, amely ha fennmarad, s nem csak a pillanatnyi, saját érdekeit nézik a vállalkozók, akkor ez sikerülhet.

— Személyesen tudja ezt segíteni?

— Amennyiben egy jó koncepció kialakul a sajtó segítségével, én erre

. felhívom a külföld figyelmét. Ez abból a szempontból fontos, hogy megtudja a világ: Kecskemét egy példa arra, hogy miért és hogyan fektessenek be tőkét a külföldi vállalkozók, kormányok. Ha ugyanis a pénz — támogatás, hitel vagy befektetés formájában — közvetlenül Kecskemétre jönne, akkor elkerülhetőek lennének a bankok, a bosszantó bürokratikus folyamatok és az, hogy például a 15 százalékos kamattal idejuttatott hiteleket végül is a vállalkozók 25-30 százalékért kapják meg.

— Elárulná, miért töri magát? Talán egy jó, leendő üzlet reményében?

— Nem, nem ... Az Unicum az haszon, azt csak a haszon miatt csinálom. Ezt viszont kizárólag szerelemből. Aki Amerikában él húsz évig, annak természetes a közösség segítése. Én itt élek, Magyarországon, innét jövedelmem van, tehát nekem morális kötelességem — különösen most, a rendszerváltás szakaszában — ezzel a kis dologgal segítenem.

— Úgy gondolja, érdemes? Az ország kilábal a bajokból?

Kilábalunk, ha lesz itt egy egységes kormány, amelyet viszont mindenkinek kötelessége támogatni. Az ellenzék is legyen konstruktív, és ne destruktív. Amennyiben az új kormány képes áthidalni legalább két évet, akkor van remény. Nem szabad a kormánynak megbuknia hat hónap múlva amiatt, hogy az ellenzék elgáncsolja.

— Külföldön is hasonló véleményeket hall? Egyáltalán: milyen az ország híre, ázsiója, imázsa a világban?

— Az a morális előny, amit akkor szereztünk, amikor kinyitották a határt a németeknek, sajnos, mára megcsappant, mert a külföld igen rossz néven veszi az acsarkodást és azt a magyarkodást is, ami az utóbbi hónapokban tapasztalható. A kulturált politikai viselkedésre Nyugaton nagy hangsúlyt helyeznek, aminek abban is meg kell nyilvánulnia, hogy a minket ért támadásokra kulturáltan, civi- lizáltan reagálunk. Vigyáznunk kell, hogy pozitív kép maradjon meg, alakuljon ki Magyarországról, mert a csatát a Nyugat segítsége nélkül nem tudjuk megnyerni.

— Gondolom, e térség vállalkozóinak összefogása, az Ön által vázolt kezdeményezés valóra válása mindehhez hozzájárul. Mi az Ön üzenete a kecskemétieknek, a Bács-Kiskun megyeieknek?

— Ne legyen pártoskodás, ellenségeskedés és irigység, mert az itt élő emberek csak összefogva, együtt képesek révbe jutni.

Csabai István

KEMPINGVASAR

KERESKEDELMI RT

Sátrak, kei

V .;A ’"'V- .l .í-fe 7_

matracol

nagy választékban kaphatók.

KECSKEMÉTEN

ingbútorok

sport-ruházati szaküzletben

(Rákóczi út. 12—14. sz. alatt)

KISKUNFÉLEGYHÁZÁN: kultúrcikkáruházban

(Kossuth L. u. 1. sz. alatt)

BAJÁN: iparcikkáruházban

(Béke tér 11. sz. alatt)

KISKUNHALASON: kultúrcikkszaküzletben

(Szilády A. u. 1. szám alatt)

KALOCSÁN

kultúrcikkszaküzletben (I. István kir. u. 35. sz. alatt)

VARJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT!

KI ÍGY, KI ÚGY ÉRTELMEZI A LEVELET

A minisztérium hallgat

De azért a kutyák nem vesznek meg, ugye?!

A veszettség elleni kötelező kutyaoltás ingyenes. Kivéve, ha az ebtulajdonos igényének megfelelően az injekciót (nem a meghirdetett időben és helyen) a körzeti állatorvos adja be. Ilyenkor a kiszállásért és a munkáért fizetni kell.

Fizetni kell az állatkórházban is, mivel ott szolgáltatásként végzik ezt a munkát. Az ebtulajdonosok közül egyre többen mégis inkább fizetnek. Különösen a fajtiszta kutyák gazdái ódzkodnak a hatósági oltásra elvinni kedvenceiket, mert látják: százakat injekcióznak sorra, egymás után ugyanazzal a tűvel. Mi a garancia arra, hogy a drága pénzen vett jószág nem a védőoltáskor kapott fertőzésben pusztul el?

Aki állatot tart, s nem lakik túl messzi a megyeszékhelytől, legalább egyszer-kétszer kapcsolatba kerül a kecskeméti állatkórházzal. Hiszen ott olyan beavatkozást is végre tudnak hajtani, amire felszerelés híján a körzeti állatorvos nem képes. Nagy előnye a kórháznak, hogy rendelési ideje van. Az ember odamegy és kiszolgálják, míg a körzeti állatorvosért telefonálni kell, s várni az érkezését. Ilyen praktikus okai vannak, hogy egyre több állattartó ragaszkodik a kórház szolgáltatásaihoz. Olyannyira, hogy például a kutya- és macskatulajdonosok többsége nem is tudja, lakóhelyén ki a körzeti állatorvos. így, aki valamilyen akadály miatt lemarad a hatósági eboltásról (vagy nem is akar odamenni), a kórházat keresi fel. Újabban hiába. Felsőbb utasításra ugyanis nem folytathatják ezt a tevékenységet.

*

Dr. Kovács Gyula, a Bács- Kiskun Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás igazgatója — megyei főállatorvos — február végén levelet kapott a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrzési Főosztályától. így kezdődik: „A főosztályra érkezett áttételes információk szerint egyes helyeken az ebek veszettség elleni oltását állatkórházakban, illetőleg ezzel a munkával meg nem bízott állatorvosok is végzik. Felhívom figyelmét, hogy a veszettség elleni oltás hatósági munka, csak azok az állatorvosok végezhetik, akik erre megbízást kapnak . ..”

Tény, hogy a kecskeméti állatkórház hosszú évek óta megbízás nélkül végezte ezt a munkát. A megyei főnökség szemet hunyt

fölötte. Nekik sem jött rosszul a bevétel, különösen amióta a kórház kft. keretében működik. Ennek a kis gazdasági társaságnak a megyei állomás is tagja. Az állatkórházban dolgozók úgy értelmezték a minisztériumi levelet: csak meg kell őket bízni, s ezentúl hivatalosan is folytathatják, amit eddig félig-meddig suba alatt csináltak. Az igazgató főállatorvos azonban ugyanezen sorokból azt olvasta ki: az állatkórházat nem lehet megbízni ezzel a feladattal. Miért? Mert a veszettség elleni oltás hatósági munka! Láthattam — hivatkozott rá a főorvos —, ez a kijelentés a minisztériumi levélben is alá van húzva! Jó, de hogyan kell ezt érteni? Úgy, hogy az oltásról igazolást kell adni, a beoltás tényét a helyi tanácson nyilvántartásba vétetni. Az állatkórházban dolgozók nem tudják ezt megcsinálni?! (Korábban is megoldották — tudtam meg később dr. Temesváry Istvántól, a kórház orvosától). Igen ám — érvelt Kovács doktor —, de hát a hatósági oltás ingyenes, a kórházban pedig fizetni kell érte! Meg a körzeti állatorvosnak is ugyanezért — jegyeztem meg ...

*

Mivel az illetékesek helyben

nem tudtak közös nevezőre jutni, dr. Lakos Kálmán, a kórház vezetője levélben kérte a minisztérium állásfoglalását. Jött is egy kolléganő a főosztályról — az ügyet kivizsgálni. Azt ugyan ő sem értette, miért nem Kecskeméten intézik el a dolgot, hiszen „a megbízási jogkör ide van leadva.” Végül azzal távozott: az érdekeltek tíz nap múlva választ kapnak. Március vége volt akkor. Válasz azóta sem érkezett.

A megyei főállatorvos sem ismeri még a minisztérium állásfoglalását, de mint mondta, elfogadja, amit odafönt döntenek. Ő mindig tiszteletben tartotta a felsőbb utasításokat. Egyébként — tette hozzá — téves az a felfogás, hogy a közös tű nagyobb fertőzésveszélyt jelent, mint maga a kórház, ahová többnyire beteg állatokat visznek. Hogy ennek ellentmond Temesváry doktor és jó néhány kutyatulajdonos tapasztalata? A kérdésen lehet vitatkozni. Egy biztos: az eddigi, hivatalosan nem szentesített, de igen elterjedt gyakorlat mindenkinek előnyös volt. A jelenlegi tilalom pedig senkinek sem jó.

Legfeljebb a körzeti állatorvosoknak, hiszen a hatósági oltásról lemaradt ebeket csak ők olthatják be ezután. Természetesen térítésért.

Almási Márta