Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-24 / 120. szám

# 2 # PETŐJE! NÉPE • 1990. május 24. A megyei tanács elfogadta a múlt évi gazdálkodásról szóló beszámolót (Folytatás az 1. oldalról) a személyi jövedelemadóból befolyt esetleges többletet. A lakossági adóknál az egy évvel korábban jelzett hatás erőteljes volt, a helyi jellegű adók nem jelentettek olyan bevételi érdekeltséget, mint azt koráb­ban tapasztalták. Külön kiemelendő, hogy az egyéb bevételek mértéke és aránya egyaránt csökkent. Bács-Kiskunban tavaly a tanácsok és intézményeik a 12,8 milliárd forint összbevétel 93,2 százalékát használták fel. Ez ugyan 1,7 milliárddal több az 1988. évinél, be kell számítani viszont az adóreformból következő költségnö­vekedést és a két számjegyű inflációt. Működésre, fenntartásra 8,6 milliárd forintot költöttek a tanácsok, s ez 32 százalékkal volt több az előző eszten­deinél, ám csaknem egymilliárd forin­tot tett ki a megemelt társadalombizto­sítási járulék. A nagymértékű évközi pótlólagos ál­lami támogatás kétharmad része — mintegy 230 millió forint — szolgálta a központi elhatározású bérrendezést az egészségügyben, az oktatásban és a közművelődésben. Ám a bérkifizetés így is csak 11 százalékkal volt maga­sabb az 1988-asnál. A rendkívül feszes költségvetés évek óta erőteljesen mérsékelte a felújításra fordítható előirányzatokat. Az 1989. évi pénzügyi lehetőségek már a terve­zéskor is drasztikusan csökkentek a fej­lesztési célú kiadásoknál. A teljesítés viszonylag kiegyensúlyozott volt, a he­lyi tanácsok többségénél valóban érvé­nyesült a szelektív beruházási politika. A csökkenő pénzügyi lehetőség főként a lakásgazdálkodást érintette. A tanácsi gazdaság helyzetét nem lehetett függetleníteni a nemzetgazda­ság egészének állapotától, az állami költségvetés egyensúlyi problémáitól. Ezzel együtt az ellátási feladatukat teljesítő tanácsoktól — az 1990. évi tervek és források ismeretében — ki­egyensúlyozott, a gondoktól ugyan fe­szített, mégis egészséges, működőképes gazdaságot vehetnek át Bács-Kiskun megye önkormányzatai. A tanács a beszámolót elfogadta, majd meghallgatta Tokai László általá­nos elnökhelyettes értékelését az 1989. évi településfejlesztési versenyről. Az előadó hangsúlyozta, hogy a ta­valyi településfejlesztési verseny ered­ményhirdetésével egy három évtizedet megélt, ellentmondásaival együtt is eredményes mozgalom utolsó felvoná­sa jött el, miután a versenyt 1990-re már nem hirdették meg. A településfejlesztési és környezetyé- delmi bizottság értékelését a tanács jó­váhagyta, majd Gaborják József átad­ta a jutalmakat a díjazott települések képviselőinek, és az emlékplakettcket a munkában kiemelkedő részt vállaló egyéneknek. A következő napirendi pont kereté­ben a Kiskunsági Nemzeti Park regio­nális és tájrendezési tervének koncepci­ójával ismerkedett meg a megyei ta­nács. Kiemelt szempont a KNP területén lévő természeti környezet értékeinek védelme, az erdő- és mezőgazdasági te­vékenység összehangolt szabályozása, a területfelhasználási, településhálózati kérdések elemzése, a közlekedési, ener­giaszállítási létesítmények nyomvona­lának meghatározása, a vízgazdálko­dás problémaköre, a természetvédelmi igényű turizmus lehetőségeinek, a tér­ségben lévő települések kapcsolatainak számításba vétele. A felvetődő kérdésekre dr. Tóth Ká­roly, a KNP igazgatója ado(t részletes választ, kitérve a Szelidi-tó ügyére és a szovjet csapatok távozásával felszaba­duló területek sorsára. A tanács a kon­cepciót jóváhagyta, így következhet a regionális és tájrendezési terv kidolgo­zása. Az ülés további részében egyéb ügyekben döntött a testület. Elfogadta Papesch László felmentését művelődési osztályvezetői megbízatása alól, s meg­bízta Csekei Sándort e feladat ellátásá­val. Kitüntetések elnevezését módosí­totta, jogszabályokat alkotott, illetőleg helyezett hatályon kívül, határozott a nemzetközi kapcsolatok kiszélesitésé- ről és pénzügyielőirányzat-módosítá- sokról. A tanácskozás végén Gaborják Jó­zsef megemlítette, hogy június 8-án le­jár a testület mandátuma, ám a parla­ment valószínűleg a meghosszabbítás mellett dönt. Ha ez így történik, akkor a tanácsok hivatalban maradnak, kérte a tanácstagokat, hogy megbízatásukat a hátralévő időben is lássák el. V. T. A DÍJAZOTT TELEPÜLÉSEK: Városok kategóriája: 1. Bácsalmás 2. Kunszcntmiklós 3. Kiskunfélegyháza Nagyközségek: ‘ I. Hajós 2. Bácsbokod—Bácsborsód 3. Kerekegyháza Községek, 2500 lakos felett: 1. Jászszentlászló 2. Nagybaracska 3. Dávod Községek, 2500 lakos alatt: 1. Hercegszántó, 2. Géderlak 3. Kunadacs A Hazafias Népfront javaslatára a Zöld, virágos környezetért mozgalom első helyezettjeként Ballószögöt jutalmazták kiilöndíjjal. Megnyílt a tavaszi BNV (Folytatás az l. oldalról) Az amerikai Texas Instrument elnök vezérigazgatója ugyancsak sajtótájékoztatót tartott. Kiemel­te: szeretnének a magyar iparral ' együttműködni, de konkrét elkép­zeléseik még nincsenek. A cég eu­rópai tőkéjét illetően a térség 150 legfejlettebb vállalata közé tarto­zik, évi forgalmuk 1 milliárd dol­lár. A Fiat képviselői arról tájé­koztatták a sajtó képviselőit, hogy magyarországi kapcsolataik hosz- szabb szünet után ismét élénkül­nek, s évente már 150-200 Iveco kamiont szállítanak a Technoim- pexen keresztül a Hungarocami- onnak és a Volánnak, s tőlünk fő­leg cellulóztermékeket vesznek. A szakmai rendezvények csütör­tökön folytatódnak. (MTI) • A Kecskeméti Traverz Általános Acélszerkezeti Vállalat „Flat-Rack” síkkonténerét vásárdíjjal tüntették ki. Felvételünkön, az előtérben, a BNV-díjat szimbolizáló parányi bronzszobrocska, a háttérben pedig a kitüntetett termék látható. (Gaál Béla felvétele) MINISZTERELNÖK: ANTALL JÓZSEF Új kormányunk van A Magyar Demokrata Fórum szóhoz jutó képviselői szinte egybehangzóan védelmükbe vették a kormányprogram irányelveit, többé-kevésbé finomítva, kiegészítve, néhány ponton nyomaté­kosává azokat. Voltak, akik mihamarabbi társadal­mi igazságtételt sürgettek. Elhangzott, hogy az egész nép várja, miképpen lép az új kormány, meddig hagyja helyü­kön azokat, akik felelősek az ország lezülléséért. Nagy tapsot aratott az a javaslat, miszerint az eddigi vállalati vezetők csak úgy maradhassanak pozí­ciójukban, ha még az idén újbóli meg­mérettetésre vállalkoznak akár egy pályázat keretében —, s sikerrel felel­nek meg a kritériumoknak. A szocialista párt frakciójához tarto­zó képviselők témakörökre bontva ele­mezték a kormányprogramot, s közü­lük számosán kijelentették: nem támo­gatják az előterjesztést. A gazdaságpo­litikai elgondolásokhoz kritikai meg­jegyzéseket fűző Bossányi Katalin sze­rint a gazdasági fordulat meghirdeté­sén túl nem látni, mitől és miért fordul a szekér. Nem csűpán az hiányzik, hogy miből és hogyan kívánják megva­lósítani a terveket, hanem kitűnik a realitásnélküliség is. „Ez a program mindenki bibliája lesz, naponta és sokat kell majd forgat­ni.” „A program elfogadásával néhány éven belül rég nem tapasztalt élelmi­szerbőséget teremtenek a kisgazdák.” „Az iparpolitikai tézisek a vállalkozá­sokat segítik.” „A program elfogadásá­hoz elegendőek az irányelvek.” „Reális alapja van az 1947-es földtulajdon visz- szaállításának.” „Józan paraszti ésszel sok mindent meg leheteti oldani.” „A kormány a mi kormányunk, bízunk benne.” Egyebek között ezek a meg­állapítások hangzottak el a beterjesz­tett kormányprogram mellett a Függet­len Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt képviselőinek hozzászólásaiban. A kormányprogram vitájában már a frakcióvezető, Orbán Viktor azt a ke­ményen bíráló hangot ütötte meg, amely a Fidesz parlamenti képviselői­nek további hozzászólásait is jellemez­te. A fiatal demokraták nem is mint kormányprogramról, vagy annak ter­vezetéről szóltak az Antall József által beterjesztett dokumentumról azt következetesen csak fogalmazványnak nevezték. A Fidesz képviselőinek negatív véle­ményét jól tükrözi az a képviselői meg­jegyzés, amely a frakció értetlenségét fogalmazta meg: miként jöhetett létre az egyébként színvonalas háttértanul­mányokból egy ilyen kormányzati elő­terjesztés. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselői, mint a kormánykoalíció tagjai, kivétel nélkül támogatták az előterjesztett kormányprogramot. Egyetértő hozzászólásaikban ugyanak­kor a program több olyan elemére is felhívták a figyelmet, amely bővebb ki­fejtést érdemelt volna. A kormány "külpolitikai elképzeléseit érintve Karcsay Sándor annak a véle­ményének adott hangot, hogy a Varsói Szerződés és a Magyar Köztársaság viszonyáról szóló határozattervezetben az 1956-os Nagy Imre-nyilatkozatra való hivatkozással az ország nem men­ne sokra a nemzetközi tárgyalásokon. A magyar külpolitikának a realitások­ból kell kiindulnia. Rámutattak arra: csakis az önkor­mányzatok megteremtésével érhető el számottevő javulás a településfejlesz­tésben, az iskola-, és egészségügyben, valamint a környezetvédelemben. A független képviselők közül a szer­dai vitában egyedül Vargáné Piros Ildi­kó szólalt fel. Felhívta a figyelmet arra, hogy mi­előbb szükséges lenne megalkotni az új földtörvényt, mert vidéken nagy a bi­zonytalanság az agrárszektor sorsát il­letően és emiatt csökken a termelési kedv. Valamivel hat óra előtt befejeződött a kormányprogram vitája, aminek so­rán ezen a napon csaknem 70-en szólal­tak fel. Ezután Antall József válaszolt a fölvetett kérdésekre: Este fél 7-kor kezdte meg válaszadá­sát Antall József. A kijelölt miniszterel­nök a vitával kapcsolatosan a legna­gyobb jelentőséget annak tulajdonítot­ta, hogy a képviselők a kormányprog­ram ellen szóltak, azt kritikával, ese­tenként — szóhasználata szerint — vit- riolos megfogalmazásokkal illették. Mint mondta, benne még az erősebb megjegyzések sem váltottak ki vissza­tetszést, vagy felháborodást, sőt, őszin­tén örült annak, hogy egy kormány- programot végre így vitattak meg az Országgyűlésben. Nagy derültséget keltettek azok a szavai, amelyek szerint keserűséget okozott volna számára, ha Orbán Viktor nem olyan felszólalással fogadja a programot, mint amilyet kedden elmondott. Úgy vélekedett, hogy arra a Fideszre, amely következe­tesen száll szembe a program minden pontjával, feltétlenül szükség lesz a jö­vőben is. A fiatal demokraták szavait külön is megköszönte Antall József. Hangsúlyozta: a magyar országgyű­lés egyik sajátossága, hogy a padsorok­ban az elmúlt esztendők küzdelmeiben részes fiatalok együtt ülnek azokkal az idősebb képviselőkkel, akik nem a par­lamentben öregedtek meg. Ezért arra kérte a fiatalokat: legyenek türelmesek, amikor a korosabb honatyák régi sebe­ket tárnak fel, amikor egy nemzet sok évtizeddel ezelőtti, s az elmúlt eszten­dőkig viselt fájdalmát kívánják kibe­szélni. Az ország kivezetésére a válság­ból ugyanis a fiatalok és az idősebbek csak együtt képesek. A külpolitikát érintő megjegyzésekre reagálva, Antall József örömét fejezte ki, hogy a pártok többsége egyetértett a megfogalmazott célokkal, bár akadtak más, módszerbeli és ütemezési elképze­lések. Leszögezte: a kormány külpoliti­kája nem lehet kizárólag egyirányú, sok országgal kell kapcsolatot tartani. Új­ból megerősítette, hogy Magyarország ki kíván lépni a varsói paktumból, bár azt is leszögezte, hogy a nemzetközi szer­ződéseket általában nem lehet egyolda­lúan felrúgni. Következetesen, megfon­toltan a nemzetközi, diplomáciai és ka­tonai megegyezéseket keresve lehet csak ezt a szándékunkat elérni, ezt a fontos kérdést nem lehet sürgősségi alapon, egyoldalúan elintézni. Többen kifejtették véleményüket a vitában az ellentmondásokról is. An­tall József szerint azok kiélezhetőek, hiszen egyszerre kell gazdasági megszo­rításokat alkalmazni, szociális intézke­déseket megtenni, környezetvédelmi és kulturális felemelkedést megvalósítani. Mindez kijátszható egymás ellen - mondta, majd felhívta a figyelmet arra, hogy az ellenzék szónokainak kíván­ságlistája is legalább annyira ellent­mondásos volt, amikor azt sorolták: milyen intézkedéseket kellene tenni a gazdaságban, a tudományban vagy a sportban. Utalva Bőd Péter Ákos mon­dataira, kifejtette: az új kormány meg kívánja élénkíteni a gazdaságot, olyan politikát követ majd, amelyben a fenn­maradás kényszere jobb teljesítményre sarkall. Eredményeként a növekedés a gazdaság természetes állapotává válik, s az átalakuló gazdaság képes lehet az európai átlagos növekedés elérésére. Antall József a továbbiakban a kö­vetkező esztendők költségvetési elkép­zeléseit elemezve utalt arra, hogy mi­után számos — többek között IMF megállapodás van továbbra is ér­vényben, igen kevés játéktere marad az új kormánynak. Bizonyos átcsoporto­sítások végrehajtására nyílik mód a legsürgősebb teendők elvégzése érdeké­ben. Ezek prioritását a forráslehetősé­gek feltárását követően fogják megha­tározni. A közeljövő elképzeléseit érintve szólt arról: a nehézségek ismeretében is arra készül az új kormány, hogy külső erőforrások bevonásával hazánk meg­rendezi a világkiállítást. Ennek elmu­lasztása ugyanis infrastrukturális és presztízsszempontból egyaránt ártana az országnak. Biztosította a képviselő­ket arról, hogy a kormány nem lép felelőtlenül. Á jogalkotás területét érintve szólt arról is: a pártok parlamentben ülő képviselőinek közös hibája - és ezt együttesen kell vállalniok —, hogy még mindig nincs tájékoztatási és sajtótör­vény. Ezt a mulasztást azonban az Or­szággyűlésnek sürgősen pótolnia kell. A kijelölt miniszterelnök részleteseb­ben szólt az önkormányzatokkal kap­csolatos kormányelképzelésekről. Ki­emelte, hogy az önkormányzati megye szerepéről és a települések önkormány­zatáról majd az önkormányzati tör­vénytervezet parlamenti vitájában kell dönteni. Az bizonyos, hogy ma még alapvető nézetkülönbségek vannak, ám vélekedése szerint a pártok képvise­lői ebben egyetértésre fognak jutni. Az önkormányzati törvény elfogadásához kétharmados többségre lesz szükség, s ez a törvény teszi majd lehetővé a hely- hatósági választásokat is. A továbbiakban Antall József már nem tért ki a kormányprogram irányel­veinek részleteit vitató megjegyzésekre, felszólalásokra, kritikákra. Összefogla­lóan kijelentette: a kormányzat ígéretet tesz arra, hogy részletes programját há­rom hónapon belül kidolgozza és lete­szi a képviselők asztalára, figyelembe véve a másfél napos vitában elhangzot­takat. Antall József kijelölt miniszterelnök nagy tapssal fogadott válasza után Sza­bad György bejelentette, hogy Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideigle­nes elnöke átiratot intézett az Ország- gyűléshez. Ebben a Magyar Köztársa­ság alkotmányáról szóló — többször módosított— 1949. évi XX. törvény 33. paragrafusának 3. bekezdése alapján ja­vasolta az Országgyűlésnek Antall Jó­zsef miniszterelnökké választását. Az Országgyűlés Antall Józsefet 218 támogató, 126 ellenszavazattal, 8 tar­tózkodás mellett választotta a Magyar Köztársaság miniszterelnökévé és fo­gadta el a kormányprogramot. A parlament ma tartja következő ülését. (MTI) — LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: NB I-es női röplabdamérkőzés a 13—20. helyért: Szolnok—Dutép SC 2:3 (—9, -12,9,11,-10). PÉNTEKEN NYILVÁNOS ÜLÉS Mire kíváncsi a sajtó vizsgáló bizottság ? (Folytatás az l. oldalról) tő meg a tulajdonlás kérdése, méghoz­zá a november 26-ai népszavazás ered­ményével összefüggésben. A Kisgazda- párt álláspontja szerint az MSZP még nem számolt el a vagyonával, így nyil­vánvalóan el sem adhatja azt. Egykét lapnál maguk az újság­írók próbálnak olyan gazdasági formát kitalálni kft.-t szervezni vagy rész­vénytársaságot alakítani amely mű­ködtethetné az orgánumot. A privatizá­ciónak ez is egy módja lehet, nem? Én azt hiszem, hogy a jelenlegi helyzetben talán ez lenne a legegészsé­gesebb módja a probléma megoldásá­nak. Mert az ugyan nyilvánvaló, hogy az MSZP nem őrizheti meg a lapokat „tulajdonosként", ám új tulajdonost is nehéz lenne találni. Ha azonban azoké lenne az újság, akik írják és szerkesztik, akkor ez a megoldás — párosulva a felelősséggel e lapoknak minden­képp javára válna, és persze jól járna a jobb újsággal az olvasó is. CSURKA ISTVÁN (MDF) a vizsgá­lóbizottság vezetője: Arra szeretnénk választ kapni, , történt-e egyáltalán bármiféle szabály­talanság, esett-e sérelem a nemzeti ér­deken, és. hogy a népszavazás, illetve törvények által is vagyonelszámolta­tásra kötelezett MSZP mentette-e át a vagyonát az eladásokkal. Megvizsgál­juk azt is, hogy nem alakulnak-e ki monopóliumok, hova kerülhek a pén- , zek, értékarányos-e az adásvétel. Re­mélem továbbá, hogy nyomára bukka­nunk annak: mi szorítja rá a váltásra egyik-másik szerkesztőséget, mi csábít­ja egyes megyei lapok vezetőit ezekre az eladásokra. Feltétlenül el kell adni — kérdezem én egy rentábilisan mű­ködő, jól bevezetett lapot, amely rá­adásul fontos része a tömegtájékozta­tásnak? Egyelőre az az érthetetlen, hogy miért hullámzik végig a pánik a szerkesztőségeken. — Tényleg nem sejti, hogy éppen Csurka István egyik másik magán­emberként és íróként tett megjegyzé­sére hivatkoztak többen azok közül, ' akik a Springerhez szegődlek? Másfelől pedig egy külföldi tőkés igen szerény összeggel igen nagy magyarországi be­folyáshoz juthat. Ha pedig a jövőtől való félelem a megfelelő pillanatban találko­zik a tőkével, már meg is köttetett az üzlet . . .-- A vásárlók tényleg előnyben van­nak a puha magyar forint viszonylagos értéktelensége miatt. A kérdésének a másik felére az a válaszom: a hatalom­átmentés az egész országban óriási mér­tékben folyik. A sajtóbanegyes vezetők­nek talán egy új gazda keresése és megta­lálása jelenthette saját pozíciójuk meg­őrzésének lehetőségét. Ez emberileg ért­hető, ám nem tekinthető közérdeknek. A bizottság az új hatalomé, mely­ben az MDF-é a többség. Egy vitában Ön nemrég odanyilatkozott: újra fel kel­lene osztani a sajtót, amire lett isfölhá- borodás. Mint már annyiszor, ekkor is a saját véleményemet hangoztattam. Szerintem ugyanis az igazságos és a célszerű az volna, ha az MDF, az új kormány, az az új vezető társadalmi érő, amelyik felhatalmazást kapott a választásokon a demokrácia megte­remtésére, a rendszerváltoztatásra, az rendelkezne legalábbis a szavazatai­nak megfelelő arányban sajtóval, persZe, nem gépies módon elosztva. De tulajdonképpen én pusztán arra akar­tam rámutatni, hogy az MDF-nek nincs sajtója: a kormány, a vezető erő örülhet, ha egyik-másik orgánum elné­ző vagy baráti hangot használ vele szemben. Ez igazságtalan állapot. A vizsgátóbizottság helyben szüle­tett megoldásokkal is találkozni fog. Például az Új Ludas, a Nemzeti Nép­sport gárdájának önállósulási törekvé­seivel. Ez gyakorlatilag egy lapalapítás, ami ellen semmilyen kifogást nem tehe­tünk. Maga a privatizáció természete­sen üdvözlendő és semmiképpen nem megakadályozandó — azt persze meg­nézzük, hogy mindenütt teljesen törvé­nyesen történt-e. MOLNÁR PÉTER (FIDESZ): A fölállított bizottság feladatköre any- nyira általános, hogy muszáj lesz kivá­lasztanunk néhány konkrét témát, hogy egyáltalán valamilyen eredmény­re juthassunk. Nagyon remélem, hogy Springer-üggyel kezdhetjük a munkát. Dokumentumokat bekérünk, beszé­lünk újságírókkal, a vevővel, az eladó­val. Az én véleményem a megyei lapok­kal kapcsolatban az — e javaslatomat házszabálysértő módon végül is nem szavaztatták meg az Országgyűléssel —, hogy az Országgyűlés kérje föl az MSZP-t, hogy a vagyonelszámoltató bizottság működésének befejezéséig függessze föl a lapeladásokat. Kénye­sebb kérdés, hogy mi lesz a már Sprin- ger-kézre jutott újságokkal. Meg kell nézni természetesen az üzleti hátteret, a jogi körülményeket. A népszavazás eredményéből következően például le­hetséges, hogy eleve törvénytelen bár­miféle eladás az elszámoltatás lezárása előtt. De lehet, hogy az Axel Springer ‘-Budapest Kft. abszolút legálisan ju­tott e lapok birtokába. Ez esetben az új tájékoztatási törvényt kell majd figye­lembe venni: egy cég hány lapot tarthat a kezében. Ha ennél bárkinek több lap­ja lesz, kötelezhető az eladásra, még akkor is, ha ebből neki kifejezetten haszna származik. Csak úgy, persze, nemigen vehetnénk el tőle: jogállam­ban élünk. A Fidesz ezek szerint elismeri az MSZP tulajdonjogát is? Semmiképpen sem. Mi javasoltuk egy másik különbizottság kiküldését, mely a vagyonelszámoltatást vizsgálta volna —- ezt önálló indítványban is kezdeményeztük, remélem, hogy a Tisztelt Ház hozzá fog járulni a külön­bizottság kiküldéséhez. Azt hiszem, hogy a vizsgálat aligha zárulhat más eredménnyel, mint hogy a megyei lapo­kat az MSZP köteles visszaadni állami vagy önkormányzati tulajdonba, de, persze, a szerkesztésbe egyik politikai erő sem szólhatna bele. Az szakmai kérdés. Bármiféle közvetlen ellenőrzés vagy utasításos rendszer a Fidesz szá­mára elfogadhatatlan. — Mi lenne, ha az újságot azok ven­nék meg, akik írják és szerkesztik ? Ez is elképzelhető: a privatizáció egyik módja. * * * A parlamenti vizsgálóbizottság — melynek nyomozási jogköre is van pénteken nyilvános üléssel kezdi meg működését. Ballai József

Next

/
Oldalképek
Tartalom