Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-23 / 119. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. május 23. A megújult magyar sajtó Romániában A DECEMBERI ROMÁN FORRADALOM első napjainak kinyilatkozásai után rövidesen kiderült, hogy a fordulat nem mindenben felelt meg a várakozásoknak. A pártállami struktúra megsemmisítésének dacára egyre nyilvánvalóbb átmentési folyamat készülődik. A szinte katonai módon ellenőrzött sajtónyilvánosság felszabadulásával az építő szándék helyett elemi erővel bukkantak felszínre az eddig elfojtott indulatok. A figyelmes olvasó már januárban felfigyelhetett arra, hogy a glasznoszty valóságos sajtóháborúval kezdődik. Végeérhetetlen viták kezdődtek a magyar oktatás, közművelődés, hagyományápolás kérdései körül. A tények ismertek, a végállomás Maros- vásárhely volt. ha egyáltalán lezártnak tekinthetünk itt valamit. Nos, ilyen légkörben kezdett új életet a romániai magyar sajtó, vádaskodások kereszttüzében, szinte mindvégig védekező állásban. Vitakultúrából, sajtóerkölcsből, emberi méltóságból derekasan vizsgáztak írástudóink. A teljesség igénye nélkül vessünk most pillantást a romániai magyar sajtó négy hónapos átalakulására. A legnagyobb nyereség kétségkívül a tilalomfák lehullása, a tárgyilagosság érvényre jutása, a kötetlenség, a személyes hangvétel tiszteletben tartása. Példa nélküli újságolvasói szokások terjednek: nem az apróhirdetéssel, hanem, a vezércikkel kezdeni: elolvasni az utolsó betűig; no, és persze sorba állni az újságokért, egy öl újságot megvenni és hazavinni: román újságokat is olvasni a másik fél álláspontját megismerendő. Az igazság kimondása, a köznapi gondok ködösítés nélküli kiteregetése, a nyílt vita az, ami a legnagyobb vívmánynak tekinthető; Az átmenet szinte varázsütésre történt meg, december 22-én már új címmel, új tartalommal jelentek meg a napilapok, kiesés sehol sem volt. Helyenként csendesen hazaküldték vagy visz- szaminősitették a kompromittált szerkesztőket, jó ideig minden hierarchia nélkül szerveződtek újjá a csapatok. Visszajöttek a fegyelmi úton elbocsátottak. cégre fiatal munkatársak is csatlakozhattak a mesterségesen elöregített szerkesztőgárdákhoz. Áprilistól kezdve pedig már a terjedelem bővítése, a szerkesztési koncepció megújítása is lassan nápi- rendre került. A VIDÉKI KISVÁROSOKBAN tettre kész fiatal értelmiségiek vártak a megszólalásra. Eddig szabadegyetemeken, az iskolai közművelődésben, tanulmánygyűjteményekben értékesítették műveltségüket, és tartották magukban a lelket. Az új évi sajtórobbanás aztán őket is állandó munkához juttatta. Napi- vagy hetilap jelenik meg már Székelyudvarhelyen, Kézdivásárhelyen, Désen, Déván, Zilahon, Szalontán. Ugye, milyen furcsa, hogy Ady iskolája, vagy Arany János szülővárosa mar csaknem ötveri éve nem ismerte a helyben írott és nyomtatott szót? Ugyancsak a vidék, főleg Csíkszereda volt a kezdeményező az addig hiányzó magyar nyelvű sportújság, illetve vicclap kiadása dolgában. Ez részben elmondható az ifjúsági sajtó megindulása tekintetében is. hiszen az eddig monopolhelyzetet élvező volt Ifjúmunkás (Fiatal Fórum) mellett a MADISZ megyei lapokat indított (Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Temesvár, Csíkszereda). De megjelenik már két egyházi hetilap is, a református Harangszó, Nagyváradon, és a katolikus Keresztény Szó Kolozsváron. A tiszta beszéd, Erdélyben a magyar szó, már önmagában minőséget jelent. A megújult és új kiadványok érdemeinek kisébbitése nélkül idekívánkozik azonban néhány kiugró teljesítmény, ami időnként élményszerűvé emelte az újságolvasást. A Helikon (volt Utunk) és a Korunk beköszöntő s azt követő számai felemelő érzéssel tölt- hették el az olvasót; letiltott és elfektetett kéziratok kerültek napvilágra, ami egyébként, más vonatkozásban ugyan, de a Kriterion könyvkiadónál is folyamatban van. Az új orgánumok közül messze kiemelkedik a nagyváradi Kelet-Nyugat (Irodalmi—művészeti—közéleti hetilap), valamint a sepsiszentgyörgyi Európai Idő (független hetilap). Értékítéletet még nem mondhatunk róla, de minden bizonnyal igen jelentős pályafutásnak néz elébe az ugyancsak Sepsiszentgyörgyön megjelenő Csángó Újság is. E kisebb sajtóforradalom igazi meglepetése azonban a korábban alig olvasott szakszervezeti orgánum utóda, a Valóság, amely a legrugalmasabban alkalmazkodott az idők szavához. KÉPESLAPJA továbbra is csak kettő van az erdélyi magyarságnak: Sütő András lapja, az Erdélyi Figyelő (a volt Új Élet), valamint a kolozsvári Családi Tükör (a volt Dolgozó Nő). Ezek korábban is igen népszerűek voltak. Talán nem elhamarkodottság kijelenteni, hogy a politizáló újságok túlsúlyát nem ártana kiegyenlíteni egy szellősebb, életszerűbb és pihentetőbb képes sajtóval. Ez utóbbi megjegyzésre kézenfekvő és kívánatos megoldás lenne a magyarországi képes magazinok forgalmazása. Ám egy ilyen kísérletnek óhatatlanul szembe kellene néznie a román hivatalosság és a román közönség ellenállásával. A marosvásárhelyi eseményekkel kapcsolatos vádaskodások, a Könyvet Romániának akcióval járó támadások előre megszabták egy újabb kezdeményezés román visszhangját. A bevezető sorokra visszatérve, a romániai sajtóviszonyok közepette a magyar újságíró-társadalomnak sikerült emelt fővel felvenni a harcot bármely kérdésben, barminő politikai manipuláltság árnyéka nélkül. Ami a román sajtóról ugyanazon események tükrében korántsem mondható el. És még valamit. A román tömegtájékoztatás maga mellett tudhatja a közismerten manipulált Rom- pres hirügynökséget, miközben a magyar újságírók csak széttárják^ karjukat az újabb és újabb torzítások kapcsán. És ez még nem minden. A bármikor bekövetkezhető .papírhiány, esetleg nyomdai kapacitások elégtelensége ki mást sújthatna, mint a mindenkori kisebbséget. Komáromi Béla Elena, a divatdiktátor Románok ezrei sereglettek a 24 év után első ízben megrendezett nyilvános divatbemutatóra, arra a színes és zajos látványosságra, amellyel ünnepelték, hogy véget ért Elena Ceau- §escunak, a volt kommunista diktátor gyűlölt feleségének a társadalmi élet feletti uralma. A bukaresti Nemzeti Színházban tartott divatbemutató drámai módon indult. Egy elegáns fiatal manöken reszkető fényű gyertyákat tartott a decemberi halottak emlékére, s közben a tűzharcok felerősített hangfelvételei töltötték be a sötét nézőteret. A belépőjegyek árát teljes egészében az áldozatok hozzátartozóinak juttatják. Florica Banescu, az ország vezető divattervezője mondja: „Elena Ceausjescu rendelkezéseinek értelmében divatbemutatókat csak külföldi delegációk számára tartottunk, s a rendezvények mindig az ő szigorú előírásai szerint zajlottak le.- Mindent Elena rossz és szürke ízléséhez kellett igazítani, amelyet »klasszikus parasztinak« neveznék.” A manökenek problémái hasonlatosak voltak azokhoz a gondokhoz, amelyekkel Románia maroknyi tervezőjének kellett szembenéznie. A divattervezőknek meg kellett küzdeniük az anyaghiánynyal és valamennyi nyugati divatlap importjának leállításával (amelyeknek egyébként tucatjait találták meg később Ceau$escuék különböző villáiban). Ligia Jorca, aki 37 évesen tért vissza a kifutóra, miután közben bankpénztárosként dolgozott, így nyilatkozik: „A szabályok olyan nevetségesek voltak, hogy szinte lehetetlenné tették a munkát. Először is egyáltalán nem készíthettük ki magunkat. Hajunkat úgy kellett fésülnünk, mint Elena, nem is mozoghattunk, teljesen nyugodtan kellett állnunk.” A Román Televízió bemondónőihez hasonlóan a manökeneknek is Elena Ceau§escu fanatikus féltékenysége okozta a legnagyobb gondot. Sabina Draganescu, egy másik manöken mondja: „Ha valamelyik lányt túl vonzónak találta, üzent a bemutató szervezőinek, hogy X. Y. arca nem illik a ruhához, s a lányt automatikusan kirúgták.” Az előzmények ellenére az egyórás bemutatót olyan maga- biztossággal tartják, amely megüti a nemzetközi mércét. A legnagyobb tapsot a merész miniszoknyáknak tartalékolják, meg azoknak a vakmerő, hát nélküli költeményeknek, amelyeket a konzervatív Ceau- sjescu asszony törvényen kívül helyezett. Banescu, akinek hozzáértése kezdi felhívni a nyugati vásárlók figyelmét, elmondja: „Mindenkinek be kellett burkolóznia, ahogy csak' tudott, soha nem mutathattunk be külföldről származó stílusokat, amikor nagy ritkán mégis felvonultathattuk modelljeinket otthon. Csak becsempészhettük őket annak a néhány bemutatónak a keretében, amelyen külföldön részt vettünk.” * A divattervezőnő a korábban tiltott nyugati popzene hangjai mellett így folytatja: „Nagyon gyorsan kellett összeállítanunk ezt a kollekciót, így azután még mindig érződik a szovjet befolyás a modelljein- ken; ám ez a következő bemutatóra el fog tűnni.” Látszott, hogy a tervezőnőt lenyűgözi a nézők reakciója, akik a sorok közti átjárókban is álltak, de még a színpad szélére is felültek. „A forradalom előtt még azokat a színeket sem használhattuk együtt, amelyek esetleg egy idegen ország nemzeti lobogójának színkombinációját adják” — folytatja a tervezőnő. „Most azt tehetjük, ami tetszik. -Keményen fogunk-dolgoz- ni, hogy utolérjük az európai modelleket.” (A cikket a The Times angol lapból vettük át.) Új mentőrepülőgép * ,-,v.-ás^yPr ^>.o Új, csehszlovák, L 410 UVP-E típusú, két hajtóműves repülőgépet állított üzembe a közelmúltban az Országos Mentőszolgálat Légi Betegszállító Csoportja. Ez a légi jármű, az eddigiekkel ellentétben, korszerű amerikai navigációs berendezéseivel a legnehezebb időjárási viszonyok között is leszállhat. Belső terét a mentési körülményekhez igazodva alakíthatják ki. Az új jármű utazósebessége 300 km/óra, maximális sebessége elérheti a 350 km/órát is. Egy hajtóműve 750 lóerős. (MTI-FOTÓ) — ÚJ KÖNYVEK: Thomas Harris: A vörös sárkány. (Magvető, 110 Ft) Dióhéjban a gótikus művészetről. (Corvina, 85 FT) Hemző Károly Lajos Mari: 99 sajt-és tojásétel. Német nyelven. (Corvina, 260 Ft) Fíemző Ká- róly—Lajos Mari: 99 saláta. Német nyelven. (Corvina, 250 Ft) Katona József: Magyar borkalauz angol nyelven. (Corvina, 180 Ft) Lányi András: Egy örömóda titkos záradéka. (Lige't, 75 Ft) —• P. C. Wren: Áz ideál csókja. (Zrínyi Nyomda, 116 Ft) Berecz Frigyes: Tévúton. (Magvető, 98 Ft Fűzi László: Szerepek és lehetőségek. (JAK-füzetek 44.) (Magvető, 72 Ft) — Sásdi Sándor: Magányos asszonyok, (Szépirodalmi K., 75 Ft) — Erdős René: Santerra bíborosTCiarabonciás, 178 Ft) Az osztrák stabilitás új jelképe A legújabb osztrák bankjegy, az 5000 schillinges egyik oldalán ez a dátum áll: 1988. január 4. Valójában azonban csak 22 hónappal később, 1989. október 17-én került forgalomba. Bankszakemberek ^szerint megjelenése nem az inflációt, hanem éppen ellenkezőleg: az osztrák valuta keménységét, megbízhatóságát és Ausztria gazdaságának biztos fejlődését mutatja. A gazdasági fellendülésben a megnövekedett pénzforgalom indokolta az eddigieknél nagyobb címletű bankjegy kibocsátását. Mértékadó körök szerint az Európai Valutarendszer létrehozása óta eltelt mintegy tízéves időszakban az osztrák schilling a rendszerhez tartozó minden más pénznemnél, még a nyugatnémet márkánál is stabilabbnak bizonyult. Ez a kedvező helyzet nagymértékben segíti a kormány következetes, a költségvetési mérleget folyamatosán javító, szigorú takarékosságra épülő gazdaságpolitikáját. Ennek egyik fő jellemzője, hogy a kiadások növekedése nem haladhatja meg a névleges bruttó hazai termék (GDP) növekedését. Az új 5000 schillinges' — egyébként igen nehezen hamisítható — külalakja jól illeszkedik az elmúlt évek alatt fokozatosan korszerűsített formájú osztrák bankjegyek sorába. A 160 mm hosszú, 80 mm széles új pénz fehér papírjába piros és kék színű, ibolyántúli fényben viliódzó szálakat kevertek. A bankjegy fehéren hagyott részén, a szélétől kb. 15 mm-re is ibolyántúli megvilágításban kékesen viliódzó biztonsági csík húzódik. Szintén a fehéren hagyott részben helyezték el a stilizált KÉPERNYŐ Alulmúlhatatlan társasjáték Keveseknek jutna az eszébe, hogy a kezébe került újságok cikkeit — önmagában — kü- lön-külön minősítse. Ha nem tetszik a cím, továbbsiklik a szem, amennyiben unalmasnak érzi a riportot vagy a vezércikkét, abbahagyja olvasásukat. Csak akkor bosszankodik a legtöbb ember, ha tárgyi tévedést vél fölfedezni, netán a cikkíró sérti érzelmeit, netán előítéleteit. A tévét legalább baráti körben, a munkahelyen majd’ mindenki értékeli, dicséri, szidja. Előbb lesz NB 1-es a kecskeméti vagy a bajai focicsapat, mint egy majd’ mindenki számára elfogadható televíziós műsor. Gyanítom, többcsatornás rendszerben is lesznek, akik valaminek a műsorba iktatása ellen tiltakoznának, ahelyett, hogy megkeresnék a számukra kedves tudósitást, filmet, színházi közvetítést, vitát. Az utóbbi időben ezért inkább a dicsérhető műsorokból mazsolázok heti jegyzeteimben. Igyekszem megérteni a bakikat — emberek vagyunk, tévedhetünk —, megbocsátom a szándék és a megvalósítás feleselését — most ennyi telt a közreműködőktől —, akkor is tapsolok az újító kísérletezőknek, ha el- elbotlanak a kezdeti nehézségekben — legközelebb jobban megy —, de felháborít a nézők lekezelése. Ideje volna a belterjes tévézés megszüntetésének. Bizonyos embereket túlságosan gyakran látunk meghívottként a képernyőn, házibulikra illő bennfen- tességet — elnézést — etetik a publikumot. Még az olyan jó ízlésű, felkészült tévésztárt is sikerül időnként rávenni arra, hogy nevét adja elfogadhatatlan badarságokhoz, mint Vit- ray Tamás. Az Apád, anyád idejöjjön . . .! című főműsori összeállításnál gügyébbet nehezen említhetnénk a közelmúltból. Az ötlet vagy a kivitelezés volt szánalmasabb? A sztárolt művészek igénylik az effajta népszerűsítést? Az OTP forintjai lökték képernyőre ezt a ne- mistudommineknevezzem idő- pocsékolást. * * * A Három kívánság mellék- termékeinek reklámozásából a kevesebb több lenne. Bármenynyire is tisztelem a kitaláló, szervező-menedszer buzgalmát, leleményességét, aligha hiszem, hogy kizárólag az e műsorban futtatott zenei stílusok hatnak a tizenévesekre. A televízió sokat tesz azért, hogy így gondolják . . . Ezúttal néhány kitűnő interjú, rokonszenves interjúalany emelte valamelyest a műsor színvonalát. Kár, hogy csak egyszer említették a kedves Af- rika-vadász nevét, nyilván érdekelte a gyerekeket a kommandóegység kiképzése. Miért kellett a ráadásként vetített filmrészlettel a brutalitást népszerűsíteni? Másfél perc alatt legalább tíz embert lőttek le, szúrtak agyon, fojtottak meg: hadd tanuljon a gyerek. Nekem csak egyetlen kívánságom volna a Három kívánság szerkesztőihez. Legyenek egy kicsit értékcentrikusabbak, igényesebbek. Bízzanak a gyerekekben. Heltai Nándor állami címert ábrázoló vízjelet, egy másik vízjel pedig a pénz teljes hosszában végighúzódik. Újszerű megoldás a két fénytörési effektus (hologram) alkalmazása: az egyik speciális mezőben — megfelelő szögben, szemmagasságban tartva — Mozart képmása, a másikban az 5000-es számjegy látható. A bonyolult nyomdatechnika, vagyis az ofszeteljárás és a mélynyomás kombinációja, továbbá a lilásfekete, a barna, kékesszürke és az olajzöld szín alkalmazása ugyancsak nehezíti a hamisítást. A bankjegy első oldalát Mozart portréja és a salzburgi dóm stilizált képe díszíti, hátoldalán pedig a híres bécsi operaház látható.
