Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-29 / 100. szám
1990. április 29. • PETŐFI NÉPE • 5 • Németh József festménye JUHÁSZ GYULA: A munka Én öt dicsérem csak. az élet anyját. Kitől jövendő győzelmünk ered. A munkát dalolom, ki a szabadság Ú tjára visz gyász és romok felett. A gyárkémény harsogja diadalmát S a zengő sínen kattogó vonat. A béke ő, a haladás, az igazság, Mely leigázza a villámokat. Nagy városokban, végtelen mezőkön A dala zengés zúgni fog örökkön. Míg minden bálvány porba omol itt. Én őt dicsérem csak, az élet anyját. K inek nővére Szépség és Szabadság, S kinek világa hajnalodik. • Reisenbüchler Sándor: „ ... hímjeimet jegyzik az értékes nemzetközi kultúra piacán .. — Szabad időmben sokat foglalkoztat az építészet és a zene. Az épületek és a klasszikus zene harmóniáinak, arányrendszereinek csodái számomra egyformán megrendítőek, tanulságosak. Ezért is komponálom szívesen animációs filmjeimet zenére. Ez magyarázza azt is, miért nem szeretem a „beszélő” filmeket. Akármi legyen is a közlendő, a rendkívüli emocionális erővel bíró képnyelven bizonyosan kifejezhető. Talán ennyiből is kiderül, hogy legkedvesebb filmtörténeti korszakom a húszas évek, nagyon sokat tanultam az cisensteini montázselméletből. Legközelebb áll hozzám az expresszionista filmstílus, pontosabban: az ezt működtető, jellegzetes, képi gondolkodás- mód, fantázia. Lehet, hogy ezek az alkotások olykor ügyetlenebbnek, esetlenebbnek tűnnek, de én épp ezt a gyermekes önfeledtséget, játékosságot szeretem bennük. Semmi közük ahhoz a túlhajtott technikai virtuozitáshoz, jól működő rafinériához, ami az újholly- voodi produkciók motorja. A közelmúltban nagy szeretettel néztem végig a Buster Keaton életéről szóló háromrészes angol dokumentumfilmet, kedvenceim ugyanis az egész estés Buster Keaton-produkciók, melyekből az ősmozi öröme sugárzik. Azt szeretném, ha ennek az őszinteségnek, tisztaságnak, természetes örömnek a szelleme járná át saját munkáimat is. — A filmforgalmazás alaposan megpezsdült hazai piacán manapság kevés portéka eladhatatlanabb, mint egy magyar művészfilm. Ami még ennél is eladhatatlanabb, az egy néhány perces animációs művészfilm. Milyen esélyük lesz ezeknek a produkcióknak arra, hogy — a nemzetközi fesztiválok szakmai közönségén kívül— saját nézőikre találjanak? — Bízom abban, hogy az igényes kultúra a tömegkommunikáció fantasztikusan gazdag vizuális csatornaA nemzetközi hírű magyar animáció egyik legismertebb alkotója, Reisen- büchler Sándor pályatársai között az egyetlen, aki több évtizede még csak átmenetileg sem tett a közönségfilmnek engedményeket, kizárólag egyedi filmeket készített. Hogy milyen sikerrel, arról legutóbbi, Isten veled, kis sziget! című alkotásának hazai és külföldi díjai is tanúskodnak (a produkció 1988- ban Annecy. Espinho. Lille elismerései mellett elnyerte a második kecskeméti animációs filmszemle fődíját). A munkásságáért a közelmúltban a kiváló művész címet elnyert alkotó most fejezte be legújabb, Allegro vivace című munkáját, mely május végén K rakkóban, ezt követően pedig Hirosimában képviseli a műfaj hazai színeit. Az Allegro vivace sok vonatkozásban kötődik a korábbi jelképgazdag, világméretű katasztrófákról, s az emberi felelősségről filozofáló ópuszok- hoz. (A Nap és a Hold elrablása, Barbárok ideje, Holdmese, Pánik.) Az első képkockákon harsány, tiszta színekkel megragyogtatott, jellegzetes figurái, élőlényei fantasztikus dinamizmussal élik életüket, töltik be ritmikus, már- ntár himnikus remegéssel, lüktetéssel, villódzással, repüléssel a vásznat. Ez a Reisenbüchler komor tónusai között különösen rendhagyó mozgásorgia arra a célra szolgál, hogy egy halotti struktúrát (egy koponyára emlékeztető tárgyat) sámánisztikus attitűddel - saját képére átformáljon élő világgá. A film végül is az életerő optimizmusa, mágikus ábrázolása. Az alkotót találkozásunkkor arról kérdeztem, miért választott épp egy zenei szakkifejezést (Allegro vivace: gyorsan, élénken) munkája címéül. Hazai művek a Channel programján rendszereibe — ha csak periférikusán is — azért belefér. Ami eng'em illet: egyáltalán nem kell aggódnom amiatt, hogy munkáim nem jutnak el az Uránia mozi látogatóihoz, mert ezeket — több millió néző számára — az Egyesült Államok televízióhálózatának tizenhár- mas, a BBC kettes vagy a japán televízió kulturális csatornája sugározza. Korábban, persze, én is elkeseredett voltam, amiért ezek a kis animációs mozik kiszorultak a hazai vetítőtermekből, de ma már úgy gondolom, inkább találkozzanak a közönséggel a Channel kultúrprogramjában, mint egy Búd Spencer—Terence Hill- produkció kísérőfilmjeként, például, az Alfa moziban. Mégpedig azért, mert egészen egyszerűen nem oda valók. Természetesen örülök, hogy filmjeimet jegyzik az értékes nemzetközi kultúra piacán, s — a már említett médeákon kívül — jelen vannak a modern művészeti múzeumok hálózatában is. Ami végül is tudatosan vállalt cél. — Reisenbüchler Sándor nemcsak arról közismert, hogy — a hazai műtermekben egyszemélyes kivételként — kizárólag egyedi filmeket készít, hanem arról is, hogy ezeknek minden kockáját egyes-egyedül rajzolja. Az Allegro vivace az első, amely megtöri ezt a hagyományt: a stáblistán alkotótársként Bu- lyáki Zsuzsa neve szerepel. (Ennek is köszönhető, hogy s mű a korábbiakhoz képest nagyon rövid idő: mindössze fél év alatt elkészült.) — Bulyáki Zsuzsa, aki nemcsak a kihúzásba, kifestésbe, hanem a figurák — madarak, lepkék, virágok —, sőt jelenetek tervezésébe is besegített, rutin nélkül, tulajdonképpen az alkotói munka perifériájáról került a produkcióba. Rajzai nem törik meg stílusomat, vagy ahol egy kicsit mégis, ott a töréspontok egy-egy izgalmas képi fordulatot hoznak a produkcióba. Jellemző, hogy a film expresszivitását olyan „trükköknek” köszönheti, amelyeket akár nyolc-tízéves gyerekek is előállíthatnak. (Persze, ez nem jelenti azt, hogy a végeredmény grafikailag igénytelenebb lenne a korábbiaknál.) mim BESZÉLGETÉS REISENBÜCHLER SÁNDOR RAJZFILMRENDEZŐVEL • Szárnyas lény • Az életerő mágiája Károlyi Júlia DÚSA LAJOS: A nénike szobája A szoba északkeletre nézett, ablakában zöld műanyag redőnyök szabályozták a fényt. A nénike szobájának nem volt külön bejárata, csak a fürdőszobán át, vagy a másik szobán keresztül lehetett megközelíteni. A bejárás a másik szobán bajos volt, ott túl drága és kényes szőnyegek és bútorok voltak, porcelánok, csipkék, nippek. Állítólag a szekrényekben aranyak, valuták és betétkönyvek rejtőzködtek. Oda nem volt jó bemenni sem. Túlzsúfoltan rideg volt az ebédlő is. Az ál antik bútorok nem egy belvárosi szűk lakáshoz készültek, így ki is szorítottak belőle minden mozgási lehetőséget. Az sem lehetett a nénike birodalma, hiszen ott mindenre vigyázni kellett, nehogy valami elmozduljon a pontosan kimért helyéről. A hamutartóba nem lehetett hamuzni, a telefont sem volt ajánlatos használni. így a fűthetetlen fürdőszobán kellett átjárni, de megérte. A tér egyszerre világos és tágas lett, s meglepte a látogatót az otthoniét bizonyossága. Pedig a nénike szobájában semmi különös nem volt. A főfalat piros-fehér gyermekbútorok uralták, emlékeztetve arra az időre, amikor legalább a gyermekbútorok kaptak árkedvezményt. A nénike nem volt buzgó magyar, de azt tudta, hogy a piros kiegészítő színe a zöld. Zöld térítőkét — nem harsányakat — tett hát az ágyra, az ülőkékre, a fotelre. Zöldeket, fekete apró mintákkal. A nénike a fotelben szeretett legjobban üldögélni, amely kicsit kilógott a szoba szögletes piros-fehérjei közül. A fia egyszer ebben tolta el hozzá az unokáját a város esti csúcsforgalmában. A kis hároméves nagyon élvezte a foteltaxit, hozott a nagymamának egy egész fotelnyi nevetést. A görgős fotel kényelmes volt, s ha a nénike elbóbiskolt, az sem volt baj, hiszen a két könyöklő megtartotta. A nénike lakása eredetileg csak az övé volt, de a jó rokon lassan a szobába szorította vissza. Szívósan, feltartóztathatatlanul terjeszkedett. A jó rokon tulajdonképpen nem volt barátságtalan. A pénzével jogot szerzett, azt érvényesítette apránként. Nem volt rosszabb, mint egy hivatali könyvelő. Kiszámította, hogy mire tarthat igényt, s csak azt érvényesítette. Azt viszont könyörtelenül. A nénike visszaszorult saját lakásából saját szobájába. A szobán belüli gyarmatosítás önzetlen ajándékozással kezdődött: egy guruló asztalkával, aztán folytatódott a bukás' rökamiéval, a műanyag redőnnyel. Egyre több nipp lett a nénike szobájában. A jó rokon tevékeny volt és élelmes. Az ebédkiosztásból hazahozta a maradékot, a kávéfőzésből a hasznot, felgazosodott kertjét is sikerült eladni a hódolójának. A nénike nem ette meg az üzemi maradékot, amúgy is keveset evett. Csak azt szerette volna, hogy kapcsolják be a konvektort, ha hideg van. Még ennél is jobban szerette volna, ha nem hagyják magára, legalább hétvégeken nem. Ebből is látszik, hogy a nénike telhetetlen volt, hiszen valójában azt akarta, hogy szeressék. Ilyen pont azonban nem szerepelt az eltartási szerződésben. A szobájában halt meg, a nevetős fotelben. Egyedül volt. Amikor felkötötték az állát, akkor is mosolygott, hiszen a szekrényében mindig volt a vendégeknek egy kis ropogtatnivaló, sőt itóka is. A halottszállítók is kényelmesen elfértek nála, csak az előszobában akadt egy kis probléma, a szűkre apasztott tér miatt. A szoba nem sokáig maradt a nénike szobája. Az osztozásnál az is kiderült, hogy itt már tulajdonképpen semmi nem volt a nénikéé. Az osztozók szinte vidámak voltak, egyikük fel is kiáltott, viccesen: — Kinek kell egy műfogsor ? Egy ajtó véglegesen bezárult mögöttem. De vajon mitől is volt olyan barátságos a nénike szobája? A titok nyitja, alighanem maga a nénike volt. Am ki kíváncsi itt a nénikékre ? Egy nap a falumban Aki negyven évvel ezelőtt elkerült a szülőfalujából, s aki azóta egyfolytában igyekszik saját szülőföldjének tekinteni működési területeit, a akiben az egykori elvágyódás érzése keveredik a visszavágyódással, az tudja csak, hogy mit is jelent gyermekkorunk szép és szomorú színhelyére ellátogatni. Ilyenkor az ember szíve hevesebben dobog, és ilyenkor az emlékek tolakodóvá válnak, utat törnek maguknak, fogva tartják a lelket. És ilyenkor a minket fogadó látvány az utcán, a piactéren és a dűlőúton hív, csalogat és vádol. Vádol a cserbenhagyásért. Legutóbbi, rövidke hazalátogatásom élményeiből nyújtok át ezúttal egy csokrot az olvasóknak. Temető Az első utam természetesen a temetőbe visz. Anyám sírjához, mindig. Útközben és olt kint, az egyre szebb és hivalkodóbbá váló síremlékek között elég alkalom adódik a tűnődésre. Például, hogy miért éppen azok kegyeletes megemlékezése a leglátványosabb a nagy nyilvánosság előtt, akik életükben a legjobban gyűlölték egymást? Valamiféle, lelkiismeret vezérelte késői jóvátételi igyekezet ez vajon? A gomba módra szaporodó síremlékek között egy idő óta nagyon is szembetűnő számomra valami. Az, hogy a még élő házaspárok elkészíttetik maguknak műkőből, márványból, finomított betonból a haláluk utáni emlékművet, rá- vésetik mindkettőjük születési számát és szép csendesen várják — vagy félik —, hogy valakik ráírják majd a haláluk évszámát is, amikor végre kiköltöztetik őket legutolsó lakóhelyükre. Feltűnő volt legutóbb, hogy a nevekkel ellátott üres sírbolt tetején friss virág ékeske- détt. Meglehetősen furcsának találom, hogy valaki a saját sírját gondozza, és hogy arra, kegyelettel, még virágot is visz. Kocsma Az ismert jelkép: az álló, félig vagy egészen eldőlt, szatyorral, bőrtáskával, ásóval és gereblyével diszített kerékpárok. A fal mellett, villanyoszlopnál, málladozó kérgű fának támasztva és egymáshoz illesztve, szakszerűen. A kocsma jelképe, messziről látható ismertetőjelei. Amolyan sajátos cégér, mely mintha kiáltaná a járókelőnek, hogy ide térjél be egy stampedlire, korsóra, jó szóra, kártyapartira vagy akármire. Kint sok a kerékpár minden kocsma előtt, a büfé és a presszó előtt, a kisvendéglő és az étterem előtt, a falatozó és az italbolt előtt. Egyformán csörög a pohár, egész nap ugyanúgy tántorog a vendég, egyazon módon ban mbánnak rosszul a vendéggel, ugyanolyan sűrű a füst és összegabalyodott a hangzavar, és ugyanolyan zsúfolt mindegyik, este-reggel és egész nap. Ha meggondolom, hogy ezeken a helyeken a föld egyszerű népe tántorog és zajong, koccintgat és snóblizik, az irodákban meg látható a semmittevés, akkor ki dolgozik ebben a valamikor életképes, dupla lélekszámú faluban — kérdezi Feri bátyám. Ez sem rosz- szabb, mint az az ország, amelyik a béka segginéi keresi a boldogulását, nyugtatom magam, némi szarkazmussal. Málnabokor Világító bodzabokrok, óriási eperfák, bőven termő utcai szilvafák, égig érő fenyők, háztetőig magasodó orgonák: falunkban ezek mindig a győztesek. Ezek sosem rettennek meg árvíztől, fagytól, megszállástól — orosz vagy német —, háborútól. Mindig is erősek voltak és életképesek. A fennmaradás, a továbbélés és a felerősödés ösztöne erősebb volt bennük, mint az emberekben. Jó példa erre P. Z. egyik málnabokra, melynek gyökere a betonkerítés alatt kikúszott az utcára, a járda két egymás melletti betoneleme közé. Kikúszott kiszökött —, és rügyeken át, feltört az ég felé. Amikor megláttam első alkalommal a kicsiny bokrok erősödését, arra gondoltam, hogy lám, a jóindulatú emberi törekvéseknek is így kellene felfelé törniük, a magasba. Csikágó? Amikor Józsival találkoztam a Jókai utca sarkán, megállított és azt mondotta: — Egykori komám, mi lesz ebből a faluból? Csikágó? — Mivel látta az arcomon a megdöbbenéses kérdőjelet, így folytatta: — Leütötték Halász Janit, a boltost. Fényes nappal történt, és elvették tőle azt a pénzt, amit vitt a postára befizetni aznap. — Mikor látta megdöbbenésemet, így magyarázta tovább az őt nyugtalanító témát: Nézd, én soha nem gondoltam volna arra, hogy ebben az országban a vadnyugat ennyire gyökeret ereszthet, vagyis, hogy ennyire elszabadulhat a pokol. A múltkor ugyanis, a piacra menet, megvertek egy fiatal házaspárt, de hadd ne folytassam . .. A fentiekről elbeszélgettem még aznap kedves falum „rendőrfőnökével”, Pistával, a főtörzzsel. Kérdeztem tőle, hogy igaz-e mindaz, amiről az emberek beszélnek. A válasza drámaian tömör volt: — Annak a duplája igaz .. . Varga Mihály ÚJ KÖNYVEK: Benedek Marcell: A láthatatlan testőr. (Móra, 50 Ft) — Nem árulok zsákbamacskát. Szólások és eredetük. (Móra, 55 Ft) — Székely góbéságok. (Tevan, 128 Ft) — Agatha Christie: Az órák (Hanga—Print, 89 Ft) — Fried Ilona—Kenyeres Zoltánnc: Olasz nyelvi beszédhelyzetek. 2. jav. kiad. (Tankönyvk., 43 Ft) — Robert Graves: Jézus király. 4. kiad. (Gondolat, 170 Ft) — L. Ron Hubbard: Dianetika. (Interbright, 260 FT) — Richard E. Leakey: Megnyertem az életet. (Gondolat, 128 Ft) — Lélekvándorlások hiteles történetei. (Jaguár, 98 Ft)— Lépések. Szcrk. Má- rai Botond. (Színjátszók kiskönyvtára) (Múzsák, 52 Ft) — Szentivá- nyi Ágnes: Angol nyelv középfokon. (Tanuljunk nyelveket!) (Tankönyvk., 340 FT) — Dunai Imre: Húsvét. (Babakönyvtár) (Garabonciás, 70 Ft) — Halász Előd: Magyar —német kéziszótár. (Akadémiai, 295 FT) — Áprily Lajos összes versei és drámái. (Szépirodalmi K., 132 Ft) — Arthur C. Clarke: A gyermekkor vége. (Móra, 85 Ft). FUVAROZTASSON A BÁCS-V0LÁNNAL (Baja) Építkezőknek sóder, sárga homok. Kiskerttulajdonosoknak tőzegeladás és -szállítás. Megrendelhető: a 11 -400/29-es telefonszámon. Közületeknek, kiskereskedőknek üdítő- és sörforgalmazás, -raktározás. Telefon: 11 -400/29 Töményszesz-, bor- és sörforgalmazás. Telefon: 11 -948 Hétvégeken olcsóbban szállítunk! 1233 ® W>!W*ölöö!<> | fémműm TELEVÍZIÓK FELÜLVIZSGÁLATA Tisztelt Vásárlónk! A TS 6355 típusú, 029001 —032999 és 016904—016906 sorozatszámmal ellátott tv-készülékeink néhány darabjánál, szállítás és tartósabb üzemeltetés után, érintésvédelmi szempontból balesetveszélyes hiba fordulhat elő. Ezért kérjük a fent említett készülékek tulajdonosait, hogy a készüléket haladéktalanul áramtalanítsák és címüket a legközelebbi Videoton-szer- viznek jelentsék be, a tv-k díjmentes ellenőrzése érdekében. Az említett hiba csak a felsorolt készülékeknél fordulhat elő. Köszönjük együttműködésüket! VIDEOTON minőség-ellenőrzési főosztály 1228