Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-13 / 87. szám

1990. április 13. • PETŐFI NÉPE • 5 KÁLVÁRIA TIZENNEGYEDIK ÁLLOMÁS Jézust a sírba helyezik Az Ember-Jézus története a sírbatétellel véget ért. A sziklá­ba vájt sír befogadta testét, amelyre a földi lét törvényei szerint az elmúlás vár. A bejá­ratot nagy kövekkel zárták el, illetéktelen oda be ne hatolhas­son. A gyászolók otthagyják a sírt, mert nem cselekedhetnek másképp: az élőknek élők kö­zött a helye. Te is álltái már nyitott sír mellett, érezted a fájdalmat sze­retteid elvesztésén? Ha igen, nincs szükség szavakkal ma­gyarázni az elmondhatatlant. Előbb vagy utóbb mindenki megismeri ezt a kínt: a földi elválásét. De éppen Jézus sirbatétele, az emberi sors elfogadása ad vigaszt és támaszt a túlélőknek: reményt a feltámadásra! EGY EMBERKÉNT FELMONDOTT A SZÍNHÁZ BÁBTAGOZATA „Elég volt a megaláztatásokból!” Kétségtelenül közismert, jól csengő név a Ciróka a bábművészetet kedve­lők körében. A jelenleg tizenegy tagot számláló együttes négy éve a kecske­méti Katona József Színház bábtagozataként működik. Sok színvonalas produkcióval előrukkoltak ez idő alatt is, és sok elismerő szót hallhattunk felőlük. Néhány hete például egy úgynevezett vasárnapi apuka kopogott be a szerkesztőségünkbe, az iránt érdeklődve, hogy miért nem foglalkozik lapunk gyakrabban ezzel a kitűnő bábegyüttessel, mely nemcsak „hétvé­gekre kölcsön kapott” gyermekének, de neki is felejthetetlen élményeket adott már előadásaival. És való igaz, nemigen jelent meg értékelés e hasábokon Cirókáék pro­dukcióiról az utóbbi esztendőkben. Talán azért sem, mert premierjeikre nem érkeznek figyelemfelkeltő meghívók, mint a nagyszínházi, illetve ka­maradarabok bemutató előadásait megelőzően. Arról viszont terjedelmes cikket írtunk, nem is olyan régen, hogy a bábosok egyre inkább úgy érzik: mostohagyermekeik ők ennek a színházinak. S a minap az együttes művé­szeti vezetője, Czipott Gábor, illetve az éjjVik bábművész, Rumi*László keresett fel, közölve: a Ciróka egy emberként felmondott, s a színház igazgatója ezt minden további nélkül tudomásul is vette. Fokozatosan építettek le bennünket — Talán kezdjük a legelején — javasoltam. — Eleinte nem volt különösebb gond, profi körülmények között dolgozhattunk, megfelelő techni­kai személyzettel, s a színházveze­tők nem szóltak bele a munkánkba -— magyarázta Rumi László. — Ezzel szemben ma csak akkor áll a rendelkezésünkre a műszak, ha senki másnak nines szüksége rá­juk, bár papíron hozzánk tartoz­nak. Sokadlagos kérdés lett, hogy mit, hogyan csinálnak vagy csinál­hatnának a bábosok. Először négy bemutatónk volt, azután három, majd kettő .. . Fokozatosan épí­tettek le bennünket. — Ráadásul végképp kiszorul­tunk a Kelemen László Kamara- színházból, csak az üzemházban próbálhattunk, ellentétben azzal a megállapodással, amit korábban Lendvay Ferenc direktorral kötöt­tünk, sajnos, csak szóban és nem írásban — vette át a szót Czipott Gábor. — Az idei műsortervünk­ben öt bemutató előadás és egy felújítás volt tervezve, ehelyett egy premiert tarthattunk, és két koráb­bi produkciónk szerepelt műso­ron. Anyagi kérdésekben soha nem láthattunk tisztán, egyszerűen azért, njert nem volt elkülönítve a Cirókára szánt pénz. Annyi sötét dolog vett körül bennünket, amik­re nem kaptunk magyarázatot. Például, a színházi szervezés alig foglalkozott velünk. Egy hónapra hét-nyolc előadást tarthattunk. Most, a tavaszi szünetben, amikor a gyermekeknek kihasználatlan a szabadidejük, egyetlen előadásun­kat sem kínálják. Miért? És miért nem volt jogom ebben a színház­ban semmihez, hiába tituláltak a bábtagozat művészeti vezetőjének? Egyszerűen lenézik a bábosokat, ez az igazság! És nem is akarják megérteni valójában, milyen jelen­tős, magas szintű lehet ez a művé­szet. — Mennyi a fizetése? — Fizetés! Lendvay direktor is mindig ezzel rukkolt elő. Hogy kis­fiam, neked kiemelt vezetői gázsid van. Ez eddig havi 11 ezer forint bruttót jelentett, amiből kézhez ve­hettem nyolcezret. De hangsúlyo­zom: nem ez a lényeg, hanem az, hogy szakmailag lehetetlen hely­zetbe került az együttesünk ebben a színházban. — Az, hogy egy emberként fel­mondtak, s most kitálalják bújukat- bajukat a sajtónak, még nem meg­oldás. A színház felettes szerve a városi tanács. Ott nem hangoztat­ták sérelmeiket? — Dehogynem. Még február­ban írtunk a polgármesternek egy levelet, azt kérve, hogy különítse el a tanács a színházi költségvetésben a bábtagozat pénzét, s a jövőben ő nevezze ki az együttes művészeti vezetőjét, ne a színház direktora. Ugyanis csak ez változtathatna a helyzetünkön, nekünk pedig már elég volt a megaláztatásokból. Másfél hónappal később kaptuk meg a választ a művelődési osz­tálytól azzal, hogy a színház ügyei­be nem akar beleszólni a tanács. Én a színházi világnapon, március 27-én adtam be a felmondásomat, amit röviden azzal indokoltam, hogy mivel ez a színház semmibe veszi a személyemet, illetve a báb­tagozatot, lehetetlen körülménye­ket teremt a Ciróka működéséhez, ráadásul ennek megváltozására semmi garanciát nem látok a kö­vetkező évadot illetően sem. Hoz­záteszem: a városi tanács állásfog­lalása után pláne nem! — Megértem az indulatát, az el­keseredését, kedves Czipott Gábor. De, ha jól tudom, egy fesztivál is van a felmondás hátterében. A három narancs szerelmese — így igaz, de ez csak az utolsó csepp volt a pohárban, ehhez az elhatározáshoz, amit az egész együttes követett. Bejelentettük, hogy A három narancs szerelmese című darabunkkal részt akarunk venni majd a békéscsabaiak nem­zetközi bábfesztiválján. E produk­ció megvalósulásához csak próba­helyiséget kértünk, hiszen az anya­gi fedezetére elég az a 300 ezer fo­rint, amint az ÁISH pályázatán elnyertünk. Erre az volt a színház direktorának a válasza, hogy szó sem lehet a júniusi próbáról, ami­kor mindenki Baján vendégszere­pei. Persze — s ez a nevetséges —, kivéve minket... — Mi lesz a Cirókával ezek után? —• Nem tudjuk —- mondta az együttes művészeti vezetője. — Egy ilyen összeszokott, profi báb­csoportot vétek lenne feloszlatni. Igyekszünk óvodákban, iskolák­ban bemutatkozási lehetőséget kapni, és szabadtéren is szeretnénk minél többször közönség elé lépni. Ingyen és bérmentve. — Ebből nem lehet megélni. — Igaz, de ha a tanács a szinházi költségvetéséből nekünk szánt ösz- szeget nekünk is adná ezután, s ha lenne intézmény, vállalat, mely be­fogadna, patronálna bennünket, akkor szép sikereket érhetne még el a Ciróka. — A színházzal való szakadásuk végleges? — Amíg ilyen vezetés áll e pati­nás intézmény élén, addig nem tudjuk elképzelni, hogy együttmű­ködésről a jövőben szó lehessen. Elég volt a balhékból, legyen végre rend! — Hallott a Cirókáék felmondá­sáról? — Igen. És nem tudom, mi a bajuk — mondta Hegedűs Deme Pál, a városi tanács művelődési osztályának vezetője. — Pedig le is írták egy levélben. — Én úgy tudom, hogy minden feltétel biztosítva van a színházban a működésükhöz. Tárgyaltunk az intézmény vezetőivel, s igazuk van, elég volt a balhékból, rendnek kell lenni végre. Mi különben sem aka­runk beleszólni a színház belső ügyeibe. — Aha. Ez viszont nem csak bel­ső ügy. Évek óta nem tűznek műsor­ra ifjúsági és gyermekdarabokat. Azt mondták: ott a Ciróka. Most már az sincs. Kétlem, hogy gyenge színvonalon bemutatott operettek­kel lehet színházszeretővé nevelni a fiatalokat. Csaknem 60 millió forint központi és tanácsi támogatást kap az idén ez a színház. Ha a belső ügyekbe beleszólni nem is akar a tanács, mint gazda legalább azt megkövetelhetné, hogy ne feledkez­zenek meg egy egész korosztályról. Mert nem ez a közérdek, márpedig a támogatásként adott összeg köz­pénz. — Persze. Kaptunk is ígéretet a színház vezetőitől, hogy szereznek új bábosokat. .. * * * Okok, következmények, tanul­ságok ... — Lehetne hosszan ele­mezni ezt a Ciróka-ügyet. Akár összehasonlításokkal is kiegészít­ve, hogy kinek mire és mennyi jut a színházi költségvetésből, de min­den valószínűség szerint hamar el­ragadnának az indulatok. így hát: no comment. Koloh Elek GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET A címvédő harmadik ... A Lánchíd utcai, jó öreg sportcsarnok évek óta tudja már, hogy március 21-én megnyílnak kapui a sok lelkes ifjabb „tűzoltópalánta” és idősebb hivatá­sos tűzoltó előtt. A Diák Tűzoltó Kupát megrendez­ték idén március 21-én is, de igencsak különbözött az eddigiektől. A versenyzők fél 1-kor kezdtek gyülekezni. Végig­sétáltak a pályákon, ugrásokat gyakoroltak, néha a csapatok kis időre összedugták fejüket, és taktikai tanácsokról pusmogtak. Néhányan a megnyitó alatt szinte beleborzongtak abba a gondolatba, hogy egy hibás mozdulat miatt talán a győzelem válik kétséges­sé a csapat számára. Végre megkezdődtek a párviada­lok. Egymás mellett, egyszerre két csapat próbált ver­senyezni egymással és az idővel. A csapat tagjainak egyenként, egymás után kellett leküzdeniük az akadályokat. Míg egyvalaki elszántan loholt a pályán, a többiek a pálya széléről biztatták. A nézők helyeikről felugrálva szurkoltak, néhány ver­senyző mérgesen szitkozódott, mások nevetve borul­tak egymás nyakába. Több mint húsz csapat, fiúk és lányok külön-külön versengtek egész délután. Az eredményhirdetésre már megnyugodtak a kedélyek. Az idei győztesek már évek óta az elsők között voltak. A lányok versemyében a bronzérmet a Lánchíd Utcai Általános Iskola nyerte el. Második lett a Hala­si Úti Általános Iskola csapata. Az idei győztesek a Tóth László Általános Iskola lányai lettek. A fiúknál a harmadik helyezést a Tóth László Álta­lános Iskola szerezte meg. Ezüstérmes itt is a Halasi Úti Általános Iskola csapata lett. Aranyérmes a Szent Imre Utcai Általá­nos Iskola fiúcsapata lett. Minden évben odaítélik a legjobbnak a vándorku­pát, amely évente cserél gazdát. Az 1990. évben a vándorkupa tulajdonosa a Tóth László Általános Is­kola lett, amelynek csapatai évek óta az elsők között vannak. B. K. GYERMEKRAJZ-KIÁLLÍTÁS Csaknem háromszáz pályamunka érkezett a Mátyás-évforduló alkalmából hirdetett pályázatra a kecskeméti ifjúsági otthonba. A pályamunkák kiállításának megnyitója április 18-án, szerdán, fél 3 órakor lesz. Most előzetesként mutatunk be két jól sikerült pálya­munkát: a hatodikos Lévai Nelli — Kecskemét, Jókai-iskola — óriástök című munkáját, és az ötéves (!) Babucsik Márk — Kiskő­rös, grafikai szakkör — elképzelését Mátyás udvaráról. Országos diákszínjátszó találkozó Csurgó — 1990. április 28.—május 1. Megyénket a rangos eseményen két amatőr diákszínpad képviseli: A kecskeméti Kada Elek-szakközépiskola Keksz színpada és az ifjúsági otthon Deszka színpada. Az előbbi az Andersen nyomán átdolgozott Csalogány című darabot mutatja be, Fazekas István rendezésében, míg a „deszkások” J. Svarc: Az árnyék című abszurd mesejátékát állítják színpadra, Krizsik Alfonz rendezésében. Mindkét együttesnek sikeres szereplést kívánunk! Félegyházi diák kft. - egykor Az első világháború utáni évek bizonyos tekintetben hasonlítot­tak a mostanihoz. 1918—19-ben, amikor elsős gimnazisták voltunk, osztálytársa­inkkal közösen diák kft.-t alapítot­tunk. Összegyűjtöttünk minden, kezünk ügyébe kerülő, színes és fehér papírt, gombostűt szerez­tünk, orgonavesszőt vágtunk és papírforgókat készítettünk. Vasár­naponként a Kossuth utcán ki­mentünk az állomásig, s az utolsó szálig eladtuk a játékszert. Aprán­ként gyűlt a pénzünk, s a piacon kisnyulakat vettünk. Fűvel, s a pi­acon és másutt összeszedett zöld­séghulladékkal felneveltük. A kö­vetkező évben már mi árusítottuk a fióknyulat. A házinyulak elég szaporák, nemcsak hogy pénzeltünk belőlük, de a diák kft. ellátta a társultak családját is nyúlhússal. Ez pedig nagy szó volt az akkori hússzegény világban! Tóth Miklós Rejtvény­fej tőknek Az elmúlt alkalommal kö­zölt fejtörőre sok jó megfej­tést kaptunk, a 2-es számot! A következőknek kedvezett a szerencse, számukra köny­vet postáztunk. Gyetvai Zsuzsanna, Mély­kút; ifj. Tóth Imre, Tabdi; Angeli Balázs, Császártöl­tés; Gábor Györgyi, Kiskun­halas; Oroszi Csaba, Kiskő­rös; Hegedűs Regina, Kis­kunfélegyháza; Kürtös Pet­ra, Balotaszállás; Tenyér Katalin, Hetényegyháza; Kis Annamária, Lajosmizse; Molnár Tamás, Kecskemét. Összeállította: Selmeci Katalin Kistermelők, egyéni gazdálkodók figyelem! KA—HYB nagyfehér és lapály jellegű, kiváló tenyészértékű TENYÉSZKAN­SÜLDŐK eladók Eladás: minden pénteken a betekincsi szaktelepen, 8—12 óra között. Ar: 10 000 — Ft/db. Megközelíthető: 55-ös — 56-os utat összekötő útról, a táblával jelzett elágazásnál. Érdeklődni: 12-335-ös telefonon vagy 14-281-es telexen. Bátaszéki Búzakalász Mgtsz 1086 VJ KÖNYVEK Ovi-suli. 1. ABC. 1. (Text Kft., 69 Ft) — Ovi-suli, a baba első könyve. (Text Kft., 69 Ft) — Elek István: Dudorász Peti. (Magánkiadás, 114 Ft) — Gosztonyi Péter: A kormány­zó, Horthy Miklós. (Téka, 119 Ft) — Stephen King: Tortúra. (Európa—Árkádia, 120 Ft) — Nógrádi Gábor: A mi Kini­zsink. (Delfin könyvek) (Móra K., 36 Ft) — Odze György. A világ olyan gazdag. (Arte­mis, 85 Ft) — Bényei Károly: 33 matematikai feladatsorozat felvételizőknek. (Műszaki K., 78 Ft) — Primo Levi: Akik odavesztek és akik megmene­kültek. (Mérleg) (Európa, 40 Ft) — Remekművek a Szép­művészeti Múzeumból. (Kép­zőművészeti K., 330 Ft) — Vá­lasz Évkönyv 1989/1—II. Szerk. Medvigy Endre. (Püski, 240 Ft). — E.L. Doctorow: Dániel könyve. (Európa, 110 Ft) — Frederick Forsyth: A negyedik jegyzőkönyv. (I. P. C. könyvek) (I. P. C., 99 Ft) — Szepes Mária: A mindenna­pi élet mágiája. (Vízöntő köny­vek) (Holnap, 68 Ft) — Char­lotte Wisely: Üdv a betolako­dónak. (Text, 69 Ft) — Dacoló abc. Összeáll. Forrai Katalin. 3. kiad. (Zenemű, 76 Ft) — Gazsó L. Ferenc—Zelei Mik­lós: Az elrabolt emberöltő. (Képes 7 Lap- és Könyvkiadó, 88 Ft).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom