Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-10 / 84. szám

1990. április 10. • PETŐFI NÉPE • 5 Világkiállításon első a Kecskemétvin vörösbora • A torontói kiállításon a Kccskemétvin vezetői két díjat vehettek át. • Kanada szépségkirálynője kezében az elsődíjas kecskeméti vörösbor. Nyolc nap alatt a Kecskemétvin Borgazdasági Kombinát két vezetője, Borsody Miklós vezérigazgató és dr. Nagy Lajos vezérigazgató-helyettes az észak-amerikai kontinensen öt eredményes üzleti tárgyalást folytattak, valamint két ki­tüntetést vettek át. Az időkihasználás hatékonyságára aligha lehet panasz, s a megbeszélések eredményeivel sem kell szé­gyenkezniük. K elet-Kanada négy tartományával üzleti szerződést írtak alá, amelynek előkészítése még a múlt év novemberében kezdődött — tájékoztatott dr. Nagy Lajos. A Charton Co Hoobs céggel aláírt megállapodás szerint e vál­lalat menedzseli a Kecskemétvin borait a négy kelet-kanadai tartományban. Kanadában nyolc tartomány (állam) van. A nyugati négybe már három éve szállít a Kecs­kemétvin, szerződés szerint, évente több mint félmillió palack bort. Ez nem kis teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy Kanadában a bor- forgalmazás állami monopólium. A montreali területen érvényes szabály szerint 160 ezer pa­lack évi forgalmazás esetén kerül fel az engedé­lyezési listára a bor, s ez feltétele annak, hogy a következő évben is árusíthassák az üzletek­ben. Ha ez alatt marad a mennyiség, akkor automatikusan törlik a listáról. A Kecskemét­vin nyugat-kanadai értékesítése az elmúlt idő­szakban évről évre emelkedett, s most a kelet­kanadai üzlet is jól indult. Valójában a jövő dönti el (a fogyasztók vásárlása), hogy milyen elismertségűek lesznek boraik. Értékes kitüntetés az, amely kezdeti lendüle­tet adhat az üzleti munkának. A jó indulás a torontói sikerrel hozható összefüggésbe, ugyanis itt rendezték meg a múlt hónap máso­dik felében a bor- (és sajt-) világkiállítást. Négyszáz ország legjobb bortermelői, kereske­dőházai — franciák, olaszok, spanyolok, chilei­ek, kaliforniaiak, hogy csak a legjelentősebbek közül említsünk néhányat — mutatták be bora­ikat, amelyeket bírálat után értékeltek. A Kecs­kemétvin Cabernet Sauvignon bora megkapta a tíz dollár alatt forgalomba kerülő borok kö­zött az aranyérmet és — árkategóriától függet­lenül — az összes vörösborok közül ez nyerte el a nagydíjat, amelyet évente csak egyetlen vörösbornak ítélnek oda ezen a világkiállítá­son. A kanadai üzlet érdekében új címkével hozzák forgalomba ezt a vörösbort, amelyen a két kitüntetés is rajta lesz. A kezdet tehát ígéretes, azonban ez még nem minden. Attól függ, hogy az elkövetkező évek­ben is képes lesz-e a vállalat egyenletes, jó mi­nőségű bor pontos szállítására, az igény szerinti mennyiség, valamint csomagolás teljesítésére. A vezérigazgató-helyettes szerint képesek erre, és nem akarnak olyan hibát elkövetni, amely akadályozhatná a most kínálkozó üzleti lehető­ségek kihasználását. Arról is érdeklődtünk, hogy a vállalat nem esik-e ugyanabba a csapdá­ba, mint az elmúlt húsz évben a nyugatnémet piacon a magyar exportőrök, nevezetesen: egy külföldi ügynök kizárólagos jogot szerzett a magyar borok forgalmazására, és az újabban jelentkező kereskedőknek nem volt mód eladni magyar bort. Dr.rNagy Lajos válasza megnyug­tató, mivel az említett példának éppen ellentétje a szerződés, sőt, a kanadai partner arra vállalt kötelezettséget, hogy a magyar borok közül csakis a Kecskemétvin termékeit forgalmazza, a Monimpex Külkereskedelmi Vállalat közre­működésével. Tehát a kapu nyitva maradt, más kanadai partnernek is lehetősége van a kecske­méti borok értékesítésére. Amerikai, valamint a skandináv piacon is a francia típusú borok — mint például a Char- donnay, a Cabernet Sauvignon stb. — a legke­resettebbek. Ilyen jellegű italokkal jelentkezett a Kecskemétvin Los Angelesben évekkel ez­előtt, ahol partnerének üzletében a múlt évben 120 ezer palack bor talált gazdára a Solti Char- donnay-ból. Az eddigi eredmény egy másik Los Angeles-i nagykereskedő érdeklődését is felkel­tette, aki már járt Kecskeméten, és várhatóan még ebben a félévben, ismételt látogatásakor írnak alá ennél nagyobb mennyiséget és széle­sebb választékot eredményező szerződést. A Kecskemétvin vezérigazgatója és helyette­se New Jerseyben is tárgyalt, és megállapodtak egy ottani kereskedelmi vállalattal a kecskeméti borok forgalmazásában. Egyébként ez a válla­lat több magyar, nagy borászati cég közül a Kecskemétvin borait találta a legmegfelelőbb­nek. E vállalat igazgatója ugyancsak a nyáron érkezik Kecskemétre, amikor az értékesítéssel kapcsolatos szerződést aláírják. A New Jersey­ben lévő vállalatnak a menedzserei viszont nem találták megfelelőnek a vállalat borait tartal­mazó palackokat és az ezeken lévő cimkét. A kombinátnak ezt módosítani kell, mégpedig igen gyorsan, hogy szeptemberben már új kön­tösben lehessenek termékeik az amerikai üzle­tek polcain. Csabai István FILMJEGYZET Meteo Kellemes képzettársításokat idéznek Monory M. (Mész) And­rás új filmjének képsorai, már amennyire kellemességekről apo­kalipszisek, világvéglátomások ürügyén beszélhetünk. Talán érde­mes lenne külön is vizsgálat tár­gyává tenni, miért sikerültek, sike­rülnek annyira tökéletesre, inten­zívre olyan eltérő nemzetiségű, al­katú rendezők esetében épp a vi- lágvégelátomások. Olyan erőtel­jes, emlékezetes mozidarabok so­rakoznak ezen a listán, mint pél­dául Ridley Scott Szárnyas fejva­dásza, Tarkovszkij Sztalkere, Lu­cas Vrháborúja, az újabbak közül Besson Metrója, vagy a magyar példáknál maradva, Tarr Béla Kárhozata és Jancsó Miklós Ször­nyek évadja. E látomások helyszínei: a le­pusztult gyárnegyedek, a vegetá­ció, a tárgyi környezet nedvesen oszló eklektikája, a felszíni és föld alatti labirintus-, katakombarend­szerek, a megfertőzött, dögletes füstfelhők, szmogkavargások — igen eltérő stílusú alkotók esetében is — akár átkopírózhatók lenné­nek egymásra. E rendkívüli hatású sci-fi terek, persze, korántsem lát­ványtervezőik stílusának, inkább rendezőik szemléletének köszön­hetik rokonságukat. Annak, hogy tárgyuk nem a közeli vagy távoli jövő, hanem az egyik pillanatról a másikra totális anarchiába hulló jelen. A Meteo sem valamiféle filo­zofikus latolgatás, évtizedeket, év­századokat csúsztató, feltételes módú prófécia, hanem a kataszt­rófa felismerhetően, kínosan mai valóságroncsokból összeálló itt és mostja. Monory illuzionizmusa azért mesteri, mert az összképet termé­szetesnek, magától értetődőnek láttatja. Úgy tűnik, mintha nem is lenne más dolga, mint a kamera mögé állni, s rögzíteni, mi történik. A színterek, a jelmezek, sőt, a zene stílusa — az efféle filmekhez ha­sonlóan — arról beszél, hogy ez a szépnek egyáltalán nem nevezhető új világ semmivel nem több, mint a mai testi-lelki kelléktárának mál- ladéka, hulladéka. Az új, rendszer dinamizmusának motorja az anar­chia: mindenki harca mindenki el­len. Ebben próbál életben maradni, vegetálni a három barát: Verő, Berlioz és Eckermann. Más-más módon igyekeznek alkalmazkodni a leépüléshez, lepusztuláshoz. A fekete kalapos, fekete ruhás va­gány: Berlioz tökéletes magabiz­tossággal seftel, száguldozik a vá­sárcsarnoki feketepiacon osztoz­kodó bandák — lengyelek, magya­rok, szlovákok, vietnamiak (kínai­ak) — forgatagában, miközben a televízió arab nyelvű híreket sugá­roz. A rendőrség „közbelépései” is csak olyanok, mintha egyike lenne e különleges keveréknépségből összeálló bandáknak. A triumvirátus másik tagja a nagy testi erejű, ám érző szívű Ve­rő, aki furfangos akcióik során Berlioz jobbkeze. A távolságtar­tás, az alkalmazkodás legszélsősé­gesebb formáját Eckermann, az ál­modozó választja. Fürdőkádja langymelegébe merülve naphosz- szat vizionál, s az álmok, a gyer­mekkor idilljeiben igyekszik meg­kapaszkodni. Eckermann azonban nemcsak álmodozó, hanem a tár­saság lelke is, amit részben művelt­ségének, de még inkább természet­fölötti tudásának köszönhet. Ha­lála az ész, erő és lélek kis triumvi­rátusának a sorsát is megpecsételi. Végképp kiderül, hogy nem képe­sek az élethalálharcra, a káosz tör­vényei szerinti életre. Monory jelenidejű utópiájának különlegesen hatásos, számtalan illúziót ébresztő, egyszersmind ere­deti szemfényvesztéséhez olyan artnerekre talált, mint a forgató- önyvet író Bereményi Géza, a fő­szerepet (modorosságaival együtt is) fergetegesen alakító Eperjes Károly, a zenéket szerző Másik Já­nos és Szemző Tibor. K. J. PRIVÁT PROFIT Befektetési tanácsok az infláció kivédésére „Aranyat veszek és elásom” Az idei esztendő lehangoló szenzációja a drasztikus áremel­kedés, a hivatalosan prognoszti­zált 20 százalékos infláció 1990- oen minden bizonnyal jóval ma­gasabb lesz a számítottnál. Szak­értőkét s vállalkozókat arról kér­deztünk, hogy a magasabb össze­gű megtakarításokat miként le­helne) megmenteni az infláció pusztításától. Most 1-3-10 millió forintos tőkék „mentőakcióra” vártunk javaslatot, illetve ahhoz, hogy mit tegyen az ipari vállalko­zó forgótőkéjével, értékeivel. ELMÉLETI KÖZGAZ­DÁSZ: a magyar gazdaság hosz- szú idő után kerül komoly inflá­ciós kihívás elé. Sajnos, kicsi az esélye annak, hogy ezt az infláci­ós nyomást képes legyen ellensú­lyozni a gazdaság irányítása, a hivatalba lépő új kormány. Pedig az infláció a gazdaság legna­gyobb ellensége, mivel elpusztítja a termelő- és befektetőkedvet, a vásárlóerőt, az érdekeltséget. Ami az érték megőrzését illeti, én ilyen összegeknél két lehetőséget látok: 3 millió forintig szóba jö­het a valuta, a magas kamatú letéti jegy, 3 millión túl a telek, a lakás. A vállalkozás most kocká­zatos dolog . . ., BANKAR: Én, uram, nem hi­szek másban, csak az iroda- és lakásépítésben. Ha valaki most kezd hozzá, s pénzét sok anyag­ba, szerelvénybe teszi, csak jól járhat. Egyrészt, mert az építke­zéshez idő kell, s most nálunk két évig vágtatni fognak az árak, ad­dig az anyag, az érték csak emel­kedik. Másrészt, a lakás, az iroda felértékelődik, hiszen a recesszió, a válság után előbb-utóbb eljön az, aminek jönni kell: a fellendü­lés! 5-6 év múlva, ha megcsinál­juk a világkiállítást is, a fellendü­lés minden képzeletet felül fog múlni. KÜLFÖLDI PÉNZEMBER: Az önök országa most egyfajta eredeti tőkefelhalmozást hajt végre. Ha most itt élnék, és volna 2-10 millióm, én társakat keres­nék magamnak, és befektetőtár­saságot alapítanék. Megvárnám, míg a magyar privatizáció, azaz az állami cégek eladása felgyor­sul, és akkor társaimmal megvá­sárolnék tönkrement cégeket. Ezeket a cégeket, külföldi segít­séggel rekonstruálnám, és terme­lésbe állítanám. A jövő a társasá­gi befektetőké, mert közösen je­lentős tőkéket tudnak megmoz­gatni, és az elsők között tudják majd a hasznot lefölözni. Ne fe­ledje, ma Magyarországon áron alul lehet ipari ingatlant, szállo­dát, telket kapni. MŰVÉSZ: Külföldi keresetem egy részét valószínűleg kint fek­tetem be, azon igyekszem, hogy itthon kevesebbet foglalkoztas­sanak. Hogy a vagyonommal mit csinálok? Szép csendben szétosz­tom a gyerekek között, hogy ne fizessenek örökösödési illetéket, ha meghalok. KISIPAROS: Elásom. Már­mint aranyat veszek, és elásom. Félek a betörőktől, az adóhiva­taltól, a szomszédoktól. Apám is aranyat vett, és én ebből csinál­tam ipart. NAGYVÁLLALKOZÓ I.: Nekem Petrenko jár a fejemben. Szerezni kellene egy jó vállalatot, s annak az üzemelésébe befektet­ni. Egyébként kölcsön szoktam adni a pénz társaimnak. Most,is kint dolgozik 2-2,5 millióm. Én becsületes vagyok, egy évre 50 százalékot, de két évre — 1992. január 1-jéig 100 százalékot, plusz a rendes bankkamatot ké rém. NAGYVÁLLALKOZÓ II.: Külföldinek dolgozom, cserébe gépet akarok venni és exportra termelni, úgy, hogy a befolyó nyereség egy részét külföldi part­nerem, külföldi vállalkozásába fektessem be. Bizonyos pénzzel már „kint” vagyok, ez is segít a gépvásárlásaimhoz, de ez még kevés. Én úgy látom, hogy ná­lunk is nagyon terjed az áruval, valutával való fizetés. Ezért, ha forintra teszek szert, igyekszem átváltani valutára, anyagra, vagy alkatrészre. PÁRTPOLITIKUS: Adomá­nyokat, támogatási összegeket nálunk is el lehet helyezni. .. Am félre a tréfával, én azt gondolom, hogy azok a legjobb befekteté sek, amelyek a közérdeket is fi­gyelembe veszik. Tehát: lakásépí­tés, idegenforgalom. Ezeket min­den várható gazdaságpolitika tiszteletben tartja és jutalmazni fogja. Tehát, ha pénzem volna, én lakást építenék, méghozzá Bu­dapest zöldövezeti szatellitjeiben — Solymáron, Foton, Szentend­rén. Higgyük el, a viharos válto­zások lecsillapodnak, és aki most lép, az meggazdagodik. M. K. ÚJ KÖNYVEK: Zsigray Julianna: Opálfény. (Kultúrsped, 69 Ft) — Ovi-suli. A baba első könyve. (Text, 69 Ft) — Grimm: A csizmás kandúr. (Forma-Art, 129 Ft) —- Kedvenc állataim. Kántor Zsolt verseivel. (Tevan, 66 Ft) — Claire Kenneth: Holdfény Hawaiiban. (Európa—Árkádia, 130 Ft) — Ságvári Ágnes: Mert nem hallgattatok. (Magyar Hírlap Könyvek, Magyar Hírlap, 99 Ft) — Fábián Dániel: József Attiláról. (Múzsák, 80 Ft) — Ferenczi Vera: Sulyok Mária. (Múzsák, 80 Ft) — Madarász László: Fecsegés a golfról. (Medicina—Sport, 54 Ft) — Themen 3. I—II. Tan­könyv. (Tankönyv—Téka—-Kultúra, 380 Ft) — Lisa Alter: Eredendő bűnök. Regény. (Európa—Árkádia, 180 Ft) — Andrew Vachss: Strega. (Maecenas, 109 Ft) — Csigakifestő. Rajzolta Lengyel Gyula. (Anzix, 48 Ft) — Jobbágy Ilona—Katona Luci: Angol szöveggyűjtemény. (Tan- könyvkiadó, 75 Ft) — Somogyváry Gyula: Virágzik a mandula ... (Auk­tor, 148 Ft) — Tony Wolf: Mesél az erdő az állatokról, törpékről (Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Bembó, 150 Ft) — Zsidó viccek 2. (Garabonciás, 98 Ft) — Zelk Zoltán: Nyuszihintó. (Polygon, 59 Ft) — Baráth Tibor: Tájé­koztató az újabb magyar őstörténeti kutatásokról. (Turul, 85 Ft) - E. R.: Tarzan és az elveszett birodalom. (Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, 88 Ft). Pályázati felhívás A Bácsalmási Baráti Kör és a helyi tanács a város múltjának feltárására, hagyományainak ápolására, művészeti értékeinek gaz­dagítására ez évben is pályázatot hirdet az alábbi témákban: Képző-, ipar- és népművészeti pályázat. A városban élő vagy ahhoz kötődő alkotóművészeknek, akik­nek a munkájuk köztéren vagy intézményben elhelyezhető, alkotá­suk hozzájárul a város művészeti életének fejlesztéséhez. A pályázat beküldési határideje: 1990. június 15. A pályadíj összege 30 000 forint, amely három személy között osztható el. A díjak átadása: ez év augusztus 20-án lesz. Helytörténeti pályázat. A város múltjával foglalkozó helytörténeti művek, szociográfiai tanulmányok megírása, melyek lektorálásra alkalmasak és a ké­sőbbiekben kiadhatók. A pályázat beküldési határideje 1990. november 15. A pályadíjak összege 30 000 forint. A díjak átadása: 1991. január 17. A pályázatok jeligések, beküldendők a Bácsalmási Városi Ta­nács V. B. művelődési, ifjúsági, sportosztálya címére: 6430 Bács­almás, városháza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom