Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-29 / 100. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. április 29. Gazdaélet a határ mentén • KILÓGNAK A SORBÓL, DE NEM BÁNJÁK ___________ • SZOLNOKI KISKERESKEDŐ KASKANTYÚN • BEFEJEZÉS ELŐTT KECELEN AZ ORVOSI RENDELŐ A községekben nem pihennek • Zoknik és más ruhaneműk, olcsóbban, Kaskant) un. Nem mondhatja senki, hoj>y mé}> csak a kutyát sem érdekli. . . • \ keceli rendelő átadását júniusra tervezik. (Tóth Sándor felvételei) Csacsifogat közeleg a falu főutcáján. A kanyarodó út menti házak fehérre meszelt falai szinte vakítanak a rázúduló napsugártól, a másik, árnyékos oldal szürkének, sötétnek hat. Nincs egy lélek sem ezen a délelőtti óraiján, csak a fogat ballag. A fehér, fekete, szürke színek olyan érzést keltenek, mintha egy Aba Novák-festmény elevenedne meg. A csend is nyomasztó lenne, ha á fogat zötyögése nem ropogtatná a levegőt. Mellém érve elbizonytalanodom: nem öszvérek ezek? Megkérdem a bakon ülő fiatalembert. ~ Csacsik ezek, de nagy testűek — válaszolja. Hol volt a fogattal? Idevalósi?- Izzig szárat vittem időseknek, azzal fütenek a kemencébe, vizet, moslékot melegítenek. Ami azt illeti, itt születtem Gyurityon. — Hol van Gyurity? Úgy tudom, e: Bácsszen tgyörgy. Hát! ... válaszol széles mosollyal a kettő ugyanaz. Ha betér a környékbeli falvak egyik kocsmájába és megkérdezik „honnét jöttél?”, s azt válaszolja: Bácsszentgyörgyről, azok is azt kérdeznék: az meg hol van? De ha Gyurityot mond, azt tudják, mert ez volt a neve régen ennek a falunak, s az itteniek egymás közt most is így hívják. Belemelegszünk a beszélgetésbe, eljött az ideje, hogy bemutatkozzunk egymásnak. Kiderül, hogy Ilii' Ferenc 26 éves magángazdálkodóval hozott össze a sors. Invitál, nézzem meg a gazdaságát. A kis kocsija bakján szorít helyet. A falu központjától néhány száz méter az ő tanyája. Ő a gazda és a családfő is. Az apám ’83. május végén halt meg. s most januárban volt egy éve. hogy az édesanyám is elment. .. Anyukám édesapja van velünk, 82 éves. Az árván maradt négy gyerek közül Feri a legidősebb. A három lánytestvé- rcből a középső férjhez ment, a „kicsi” 14 éves, Garán tanul az általános iskolában; a nagylány, a maga 22 évével, ellátja a háztartást, naponta bejár dolgozni Garára, a téesz varrodájába. Feri meg otthon, a gazdaságban teszi dolgát. természetesen az egész család segít a munkában.- Hajnaltól napnyugtáig van itt mit tenni meséli, miközben az. anyakocákat mutatja. — A kocatápba még kukoricát, napraforgót, búzát, árpát is teszek. Ezt itt darálom meg a villanydarálómmal. Olykor gyenge a táp minősége, rászorul a pótlás. Egy-egy anyakoca egy év alatt 15 ezer forint értékű kaját úgy megeszik, mint a sicc ... Ha húsz malac kikerül egyik- egyik alól, akkor vagyok a pénzemnél. De, ha beüt a betegség, elhullnak vagy megfagynak az újszülött malacok, akkor az egész kész ráfizetés. A táp ma már olyan drága, hogy csak ezzel kocát tartani, malacot hizlalni lehetetlen, úgy hogy az. jövedelmező legyen. Nem olyan ostoba Ilii Ferenc, hogy eltűrje a ráfizetéses gazdálkodást. A takarmány jó részét maga termeli. A ház körül is van egy hold. aminek kisebb felébe az ősszel rozsot vetett, ez adta kora tavasszal a birkalegelőt. Az apja után megmaradt egy hold háztáji föld mellé még bérelt a garai téesztől ötöt. Többéves bérleti szerződést kötöttem tavaly az öt holdra. A felénél nagyobb részébe lucernát vetettem, a többibe meg kukoricát. Ne gondolja, hogy olcsó dolog. Egy évre a földbérletért kifizettem húszezer forintot, 7965 forint volt a művelési költség, a lucernamag a kukorica-vetőmag 43 ezer forintba került, és még négyezer forint adót is kivetettek . .. S mennyit dolgoztunk az. elmúlt egy évben! Mindegyik húgom és az anyukám testvére, a keresztanyámék, mindig segítettek, főleg a nagyobb munkák idején. így volt ez a kukoricabetakarításkor és akkor is, amikor górét kellett csinálni, a hízóknak ólat nagyobbítani, a birkáknak szérűt, hogy a télben megóvjuk az isten hidegétől, csőtől... De a hasonló korú barátaim is segítenek. Visszaadjuk egymásnak a kölcsönt. Szóval, nincs fél óra szusszanásnyi idő sem. Aki nem csinálta, el sem tudja képzelni, mit jelent ma magángazdának lenni, főleg elkezdeni a magángazdálkodást! Ehhez még jön az is, hogy kereskedni kell. Eladni az állatot, megvenni az alapanyagot. Szerencsém, hogy jó, megértő a család. A kcrcszt- anyámék rengeteget segítenek ... Átsétálunk az udvar másik részébe. Benézünk a sertéshizlalóba, amely egy nagy, tiszta, fedett ól; látszik, nem túl rég készült. Ettől néhány méterre juh- szállás meg az ellető. Oldala van is, meg nincs is. Itt-ott szalmabála, léckerítés, vagy semmi. Az egész ideiglenes építmény nincs két méter magas sem, úgyhogy hajlott háttal férek cl alatta - noha felénk nem esett sok cső annak idején. Az anyajuhok, az újszülöttek szemmel láthatóan jól érzik magukat a kis belső karámok szalntáágyában. Ferinek meg mindegyikről van mondani• Fajos nem hátrál. valója: hol az egészségi állapotukat, hol meg az életrevalóságukat ecseteli. Lada gördül a tanyaudvarra. A kiszálló fiatalember mondja a házigazdának: „Francikám, állítsd már be a gyújtást!”. Közöttük elhangzik még néhány baráti szó, majd nekem is bemutatja a vendéget. Szudóczki Lajos barátom. Ő is magángazda. Tehenekkel foglalkozik. Egy-két dolgot a Lajos is tud mondani .. . Bemegyünk a házba. A konyhában találunk helyet magunknak. Leülünk, beszélgetünk. Tavaly szeptemberben hagytam ott a garai téeszt — kezdi Szudóczki Lajos. Traktoros voltam. Októberben négyszázezer forint kölcsönt vettem fel az OTP-lől, 22 százalékos kamatra! Hat tehenet vettem belőle. Nekem, hál’ istennek él az édesanyám, ő segít, amit tud. Az ok, amiért idejött, a gyújtásbeállítás, kíváncsivá tett. Hogyhogy ehhez is ért Ilii Feri? Autószerelő a szakmám -mondja —, Baján dolgoztam, a szervizben. De azt én már még egyszer nem tudnám megcsinálni, hogy reggel fél ötkor, szépen felöltözve, bebuszozzak Bajára, nyolc órát dolgozzam, este meg hazahozzon a busz. Eltelnek az órák, a napok, az egy hónapi kereset 4500 forint, és el kell tűrni az autótulajdonosok zsörtölődéseit, mert hol anyag, hol meg alkatrész nincs, máskor célszerszámok hiánya miatt húzódik a javítás, de van úgy, hogy olyan rossz állapotú kocsikból akarnak jót csináltatni, amelyek inkább a roncstelepre valók. Azt bánom, hogy amikor ’86 februárjában leszereltem, nem vágtam bele azonnal a gazdálkodásba. Azt híresz- telték errefelé, hogy nem tarthatunk öt birkánál többet. Akkor nekem már volt annyi. Három selejt birkát vettünk a téesztől, ’82-ben, 1530 forintért. Az öreg, rossz góré alá tettük a két jerkét meg a kost. Egyik reggel mondja apám: te gyerek, gyere, megellett az egyik birka! Nagy volt az öröm a családban. Én gondoztam a kisbárányt meg a többi birkát is. Megszerettem ezeket az állatokat, s a velük való bánást, etetést, gondozást mind megtanultam. Az állományt ’87-től szaporítottam, akkor már 12 jerkém volt, mert a kos bárányokat is elcseréltem ... Akkor kellett volna felvenni vagy 300 ezer forint kölcsönt, alacsony kamattal. Mindért birkát vettem volna ... Volna ... volna .. . lehetne már kétszáz anyajuhom, most meg küszködök, kevés a pénz, hogy fejlesszek. Persze, így is minden pénzt befektetek a gazdaságba. Itt nincs semmi luxus, a tévé az egyedüli szórakozás. Jó pár bárányt eladtam már, de még sült báránypecsenyét nem ettem. Szudóczki Lajos a tejet adja el mindennap. Géppel feji az állatokat és vásárolt takarmányt etet. Az a legnagyobb bajunk, hogy nincs föld s nincs legelő sem — szólal meg elgondolkodva. — A téesztől bérelek földet, de ez édeskevés az üdvösséghez. Húszezer forint a havi OTP- törlesztés, és a tehéntartás költségeit is hozzászámítva, a fejlesztésre, beruházásra nem marad pénzem. Hizlalok még disznókat is, de, sajnos, drága táppal . . . Lajosnak, aki néhány évvel fiatalabb Ferinél, annyi szerencséje azért van, hogy a tehenek jó tejelők, s az átlag 3,8-4 zsírszázalékú tej literéért 13,80-at kap. Úgy érzem szavaiból, ha már egyszer belevágott a maszek életbe, nem hátrál, visszafizeti a kölcsönpénzt, még ha addig egy új ingre sem telik. A kiskonyha levegőjét a két fiú szavai forró- sítják: föld kell, kell, földet!... Az segítene, az adna lendületet és biztonságot a gazdáknak. Hát vennének, ha a téesz eladná a földet? — Miből? Részletre? Kölcsönből? — kérdez vissza Feri. Befürösztenek bennünket a magas kamattal, kipucolják alólunk azt is, amink van ... Adják részletfizetésre, hogy ne kelljen 25 százalékos kamatra pénzt felvenni! Ha meg nem lehet, hát akkor csak lassan araszolva haladunk évről évre. Ha az országnak így is jó, mit tehetünk? De hát a föld nem minden, eszközök is kellenek a megműveléshez. A kisgazdaságnak alkalmas gépek. Amikor ezt szóvá teszem, még inkább tűzbe jön Ilii Feri. — Ha kinéz az ablakon, csaknem átlát a jugó magángazdákhoz, 800 méter választ cl, s mégis olyan messze vagyunk tőlük, mint Makó Jeruzsálemtől. Ha ott bemegy hozzánk hasonló parasztemberhez, mondjuk, Masztilo- vics Milánhoz, Sztipánhoz, Budimir Sztipánhoz, de még sorolhatnám a neveket, látná, hogy nekik van 15-20-50 lóerős traktoruk, trágyaszóró, markoló- és morzsológépük, húsz méter hosz- szú góré, hatalmas istálló, fűkasza, rendsodró, bálázó, ekék, búza- és kukoricavető gép. . . mondjam még tovább? Nekünk meg mink van? Ugyanakkor a piacokon, a nemzetközi kereskedelemben ezekkel kell versenyezni! Hogyan, mivel tudjak én versenyezni? Talán a csacsifogatommal ? .. Csabai István Fújjanak bármilyen szelek a világpolitikában, egyezkedjenek a pártok akárhogyan, a nagy és kis falvak lakói először azt nézik: körülöttük milyen az élet, hoz-e jót a ma vagy a holnap? AZ IZSÁKIAKRA azt mondják a környékbeli községekben, hogy kilógnak a sorból, mivel meghagyták a településfejlesztési hozzájárulást. Nem törölték el, sőt, a falugyűlés és legutóbb a márciusi tanácsülés is kitartott mellette. A családonkénti évi ezerforintos befizetésekből így jutott pénze a tanácsnak arra, hogy belefogjon a nagyközséget keresztülszelő négy kilométeres főutca szélesítésébe. A munka az idén — csatornázással együtt tovább folyik, és 1991- ben ér véget. Az út mentén, kétoldalt külön sávban közlekedhetnek a kerékpárosok. Számukat Vízi Mátyás tanácselnök négyezerre becsüli. Készül az új posta és az ezerállomásos telefonközpont. Befejezés előtt áll a vezetéképítés. Százon felüli a kábeltelevízió-előfizető. Az egyelőre két magyar, három jugoszláv és négy műholdas nyugati adó vételére alkalmas tévéhálózat további bővítésén a Gelka kecskeméti vállalata dolgozik. Jelenleg a Kossuth utca egy részén, a Szabadság és a Dózsa téren, valamint a Kodály és a Kecskeméti utcában tartanak a munkálatokkal. Jövőre végeznek a még hátralévő utcákban is az útburkolással. Ezzel együtt 40 kilométer lesz a járható belterületi úttest Izsákon. KASKANTYÚN nem dédelgetnek merész terveket. Kevés a pénzük. Amire az idén futja a tanácsnak és a lakosságnak: az Ady Endre és az Iskola utca kavicsosbitumenes befedése, és az utóbbiakban járda építése. A közlekedés javításában érintett két utcában 23 család lakik. Egyenként 12 ezer 600 forintot fizetnek be, hogy lakóhelyükön javíthassanak az életkörülményeken. Nem tapasztalják, hogy a kereskedelem, vagy a vendéglátás túlságosan elkényeztetné őket. Schnür- teinné Kurucz Zsuzsanna szerint: — Ha felmegyünk Kecskemétre, ott roskadoznak a pultok az üzletekben. Itt meg ...? Nézzenek körül nálunk, milyen szegényes az ellátás. Túl vagyunk a választásokon, most már várjuk, hogy jobb sorsunk legyen. A „jobb sors” egyelőre várat magára. Némi reménysugár azonban van, hogy a kereskedelemben előbb-utóbb mégiscsak megindul a pezsgés. Molnár Péterné rövid-, bazár-, és divatáru-kereskedő másodszorjött el Szolnokról Kaskantyúra zoknit és más, olcsóbb ruhaneműt eladni. Az elmúlt pénteken, 8 órakor nyitotta ki az árudáját az ABC előtt. Amint láttuk, vevői is voltak. — Megéri a fáradságot ilyen távolról ide utazni? — kérdezem. —Ha már ezer forintért tankoltunk, áruljunk is valamit — feleli a2 asszony. — Itt az emberek inkább az olcsó árukat keresik. — KECELEN most a szőlőkben dolgoznak a legtöbben: metszenek és a szálvesszőket kötözik — ezzel fogad Schindler János tanácselnök. — Kétezer holdat művelnek. A legfőbb a szőlő — ez tűnik ki az elnök szavaiból —, ám a megélhetési forrás mellett másképpen is törődnek az életkörülmények javításával. Természetszerető emberek lévén, az idén 600 fát és cserjét ültettek el közterületeken. Az egészség megóvásáért és a helybeli gyógykezelésért is nagy tettet hajtanak végre Kecelen. Áz utolsó simításokat végzik az új szakorvosi rendelő épületén. Miután átadják, június közepétől belgyógyász, nőgyógyász, fogász, szem-, és gyermekorvos, valamint laboratórium, röntgen és fizikoterápiás rendelés várja a betegeket. A Vasút utcában kerékpárutat építenek, 2,2 kilométeren. Augusztus végétől lehet rajta közlekedni. Járdaépítésre a lakosság sódert kap a tanácstól. Bővítik a közvilágítást is. Ötven helyen új lámpát szerelnek fel. Keresik a lehetőségét annak, hogy hogyan tudnának egy új tűzoltókocsit beszerezni. A Pintér Müvek tulajdonosa is részt vállal a nagyközség közös kiadásaiból. Évente 300 ezer forintot ad a település fejlesztésére. Kilencvenöt méter magas torony építését is tervezi, amelyet többféle célra lehetne felhasználni: víztoronynak, idegenforgalmi látványosságnak, s a tévé- és rádióóadások vételének javítására. Már csak a községrendezési terv módosítására van szükség, hogy az elképzelés valóra váljon. Kohl Antal A PÉNZ VILÁGA 107 millió ECU felsőoktatásunk korszerűsítésére Hatalmas oktatási vállalkozás van kialakulóban Nyugat- és Kelet-Európa között. Az Európai Közösség Bizottsága az idén január végén fogadta cl a Tempus (Trans-European Mobility Scheme for University Studies)-programot, amely a felsőoktatás fejlesztésén, nemzetközi kapcsolódásán keresztül Kelet-Közép-Európa országainak fejlődését hivatott segíteni. A program, amelyet a EK tanácsa rövidesen véglegesít, támogatja Magyarország és Lengyel- ország, valamint az EK egyetemei, vállalatai és egyéb intézményei közötti együttműködést. Ennek keretében hazánk és Lengyelország három év alatt 107 millió ECU-t kap, amiből 1990- re 20 millió ECU áll a rendelkezésünkre. A hatalmas vállalkozás alapvető célja e két kelet-közép-curópai ország felsőoktatásának megújítása, modernizálása. Ezen belül a Joint European Project segítségével tantervi reformokra, tananyag-korszerűsítésre kerül sor, továbbá hallgatók és oktatók cseréjére, tanulmányutak1 ra, ösztöndíjakra. A hazai oktatásügy szakemberei a Tempus- programot olyan nagy hatású vállalkozásnak tekintik, amely eredményesen segítheti a gazdaság modernizálását, a fejlett európai országok közösségébe történő bekapcsolódásunkhoz szükséges szellemi feltételek megteremtését. Már valamennyi felsőoktatási intézményben kijelölték azokat a szakmailag felkészült, angolul jól beszélő, oktatási kérdésekben tájékozott szakembereket, akik majd segítik az előkészítő munka megszervezését, koordinálását. EZT OLVASTUK A vállalatok még optimisták, a lakosság már fél Újabban már csaknem minden napra jut egy külföldi szakértői nyilatkozat a magyar gazdaság halaszthatatlan tennivalóiról, s a pártok sem szűkölködnek nagyvonalú gazdaságátalakító programokban. De mi történik a valóságban? A gyárakban, a hivatalokban, a tervezőirodákban? Miként viselkednek, gondolkodnak, terveznek, miben bíznak, mitől félnek a gazdaság főszereplői, a vállalatok és a munkavállalók? Erről mintha kevesebbet hallanánk mostanában. Ezért roppant tanulságos a Gazdaságkutató Intézetben most elkészült — s a Heti Világgazdaságban részletesen ismertetett —jelentés, amely az idei várható folyamatokkal és az első hónapok fejleményeivel foglalkozik. A tanulmány talán legsúlyosabb megállapítása, hogy a magyar gazdaság gyökeres átalakulásához elkerülhetetlen mélyreható válság immár előttünk tornyosodik. Ennek jele a rubelexport lényeges csökkenése, amely azonban egyelőre igen felemás fogadtatásban részesül. A szovjet féllel folytatott kemény tárgyalások már előrevetítették annak árnyékát, hogy a magyar gazdaságban az igen nagy jelentőségű keleti exportot alapvetően felül kell vizsgálni. Ennek ellenére a Gazdaságkutató Intézet ötszáz vállalatnál feltett körkérdésére adott válaszok a gazdasági vezetők túlzott és alaptalan optimizmusát jelezték. A csökkenő kereslet ellenére változatlan termékszerkezettel, növekvő termelésre készül a megkérdezett vezetők zöme. Továbbra is az áremelést tartják a bevételnövelés legfőbb eszközének, nemigen van elképzelésük arról, hogy mi helyett mit gyártsanak, mit kezdjenek a túlméretezett kapacitásokkal, a felesleges létszámmal. A munkavállalókra, a lakosság magatartására viszont a bizonytalanság, sőt, a félelem a jellemző. Az alkalmazottként dolgozók minden lehetséges módon megkísérlik kivédeni a gazdasági válság hatásait, egyre nagyobb nyomást gyakorolnak az inflációt követő béremelés érdekében, megtakarításaikat konvertibilis valutában őrzik. Jórészt ennek következménye, hogy a forintban tartott lakossági megtakarítások jelentősen csökkentek. A lakosság jelentősebb része azonban már nem képes effajta manőverekre, mivel egyre inkább egyik napról a másikra él. A tanulmány szerint az elkövetkezendő hónapokban mind több család válik fizetésképtelenné, azaz elmaradnak a lakbérrel, közüzemi díjakkal, OTP-részlettel. A napi anyagi gondoknál is súlyosabb fenyegetést jelent a lakosság számára a tömeges munkanélküliség. Különösen azért érzik ezt az emberek a létbiztonság alapvető megingásának, mert a munkanélküliséghez kapcsolódó szociális intézmények meglehetősen akadozva működnek, s a lakosságnak semmi tapasztalata sincs abban, miként kell ezt az élethelyzetet elviselni, átvészelni. loiiUan a csacsifoaatlal. S/almaa»\hau a/ an\ájultok a kiskarain okkal.
