Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-29 / 100. szám

k i----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------— P ETŐFI PÉPE BÁCS-KISKUN MEGYEI NAPILAP XLV. évi. 100. szám Ára: 5,30 Ft 1990. április 29.,vasárnap _________ 9 9 I Hass, alkoss, gyarapíts!” I TÍZ ÁLLANDÓ ÉS ÖT KÜLÖN­BIZOTTSÁG, TÖRVÉNYJAVASLAT AZ 1956. ÉVI OKTÓBERI FORRADALOMRÓL Megszületett a megállapodás az Országgyűlés alakuló üléséről Csaknem háromhetes egyez­tetőmunka után, szombaton megszületett a megállapodás a parlamenti pártok képviselői és a független képviselők megbí­zottja között az Országgyűlés alakuló üléséről. A dokumen­tumban a legapróbb részletekig rögzítették a május 2-án kezdő­dő ülés kereteit: az országgyűlé­si tisztségviselők megválasztá­sának módját, a parlamenti ál­landó és különbizottságok szá­mát és összetételét. A megálla­podást a Magyar Demokrata Fórum részéről Antall József, a Szabad Demokraták Szövetsé­ge részéről Tölgyessy Péter, a Független Kisgazda-, Föld­munkás- és Polgári Párt részé­ről Torgyán József, a Magyar Szocialista Párt nevében — Pozsgay Imre távollétében — Gál Zoltán, a Fiatal Demokra­ták Szövetsége részéről Orbán Viktor, a Kereszténydemokrata Néppárt nevében Füzessy Tibor és a független képviselők meg­bízottja, Fodor István írta alá. A végső formába öntött do­kumentum lényegében szentesí­tette a szakértői tárgyalásokon, illetve a frakcióvezetők megbe­szélésén született megállapodá­sokat. Eszerint az Országgyűlés elnökének személyére — aki ideiglenesen ellátja a köztársa­sági elnöki feladatokat — a leg­több mandátumot kapott par­lamenti párt, a Magyar De­mokrata Fórum tesz javaslatot. Az aláíró felek javasolják, hogy az Országgyűlés három alelnö- köt válasszon. Személyükre — a pártok parlamenti súlyának megfelelően — az SZDSZ, az FKgP és a Magyar Szocialista Párt tesz javaslatot. Az Or­szággyűlés elnökének feladatait — amíg a megválasztott elnök a köztársasági elnök jogkört gyakorolja — az Országgyűlés által kijelölt alélnök megbízott házelnökként látja el. Szemé­lyére az SZDSZ tesz javaslatot. Pártközi megállapodás alapján (Folytatás a 2. oldalon) Alezredessé léptették elő a bátor pilótát (Képösszeállításunk a 3. oldalon) A miniszter személyes gratulációja a betegágynál Mint ismeretes, április 20-án dél­után, három óra tájban, Ajka határá­ban, kiképzési feladat végrehajtása közben — miután leállt a hajtóműve — lezuhant egy MÍG—23-as vadászre­pülő. A pilóta, Cseporán Mihály, 38 éves őrnagy, a pápai vadászrepülő osz­tály pilótája sikeresen katapultált, akit április 21. óta Kecskeméten, a 2. számú katonai kórházban ápolnak. Az orvosi vizsgálatot, amelyet a 2. számú katonai kórház baleseti sebésze­ * I ti osztályának, valamint a Repülőorvo­si Vizsgáló és Kutatóintézet sebész fő­orvosai végeztek, megállapították, hogy a vadászrepülőgép vezetőjének két hátgerinccsigolyája — feltehetően a katapultáláskor — törött, három pedig megsérült. Ezért még hosszabb ideig ápolásra, pihenésre szorul. A lezuhant repülőgép teljes műszaki vizsgálata még nem fejeződött be, egy azonban bizonyos, hogy a harci repü­lőgép hajtóműve leállt. A bátor pilóta, (Folytatás a 2. oldalon) ÜJ ARCOK AZ ÚJ PARLAMENTBEN Dr. Andriska Géza (SZDSZ) Pérez de Cuéllar, az ENSZ főtitkára a jövő hét közepén közép- és kelet-európai látogatásra indul :— jelentette be pénteken New Yorkban a világszer­vezet szóvivője. Útját Ausztriában kezdi, Csehszlo­vákiában és Magyarországon folytatja, majd Albáni­ában fejezi be. Cuéllar szerdán az osztrák fővárosban találkozik Kurt Waldheim osztrák államfővel és megbeszélést folytat a világszervezet bécsi központjában. Az ENSZ főtitkára ezt követően Prágába és Po­zsonyba utazik, ahol egyebek között Václav Havel államfővel és Alexander Dubcekkal, a parlament elnökével tárgyal. Cuéllar Magyarországon a kor­mány tagjaival, valamint a különböző pártok képvi­selőivel folytat megbeszélést, és ellátogat Esztergom­ba is. A világszervezet vezetője látogatásának utolsó állomásán, Tiranában az albán államfővel, Ramiz Aliával, Adil Carcani kormányfővel és Reis Malilé­vel, az albán külügyminiszterrel találkozik. Közgyűlést tartott az MDF Kecske­mét városi szervezete pénteken este, a tanácsháza dísztermében. Az esemény­re meghívták a Független Kisgazda- párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Magyar Néppárt és a Vállalkozók Pártja helyi szervezeteinek képviselőit. Mikulás Ferenc, az MDF városi el­nökségének tagja köszöntője után Bá­lái F. István, a képviselő-választások kecskeméti kampányfőnöke számolt be a legutóbbi taggyűlés óta végzett elnökségi munkáról. Arról az időszak­ról, amely során képviselői mandátum­hoz jutottak a város két választói kerü­letében, s ugyanitt 35 százalékát szerez­ték meg a pártlistára leadott szavaza­toknak. A kampány kezdetén az ered­ményes szereplésért elhatározott egy­ség nem volt hiábavaló, állapította meg a szónok, és köszönetét mondott mind­azoknak, akik munkájukkal, segítsé­gükkel, támogatásukkal részesei voltak a győzelemnek. A közgyűlés előadója az MDF győ­zelmének nyerteseként a hallgatag többséget jelölte meg. Azokat, akiket nem kérdeztek meg a közvélemény­kutató intézetek, azokat, akik egyszer­re voltak „elszántak” és „okosak”, azo­kat a milliókat, akik sohasem olvastak szamizdatokat, ellenben az elmúlt évti­zedek megalázott, szenvedő kisemberei voltak. Hozzájuk szólt, őket késztette cselekvésre, állította soraiba a Fórum — emelte ki mondanivalójából a vá­lasztások kecskeméti kampányfőnöke. Beszámolt arról, hogy elnökségük szerette volna valamilyen módon meg­örökíteni azoknak a nevét, akiknek ré­szük van a Kecskeméten elért sikerben. Az elhatározás azonban kudarcot val­lott, hiszen több százan vannak ilye­nek. A lelkes plakátragasztók, a párt­gyűlések rendezői, a hirdetőtáblákat barkácsolók mellett sem feledkezhet­nek el a legfontosabbakról: arról a több mint 22 ezer állampolgárról, akik bizalmat szavaztak a megyeszékhelyen a pártnak. Kiemelte az Ifjúsági De­mokrata Fórum segítségét, és szólt az ünnepségre meghívott pártoknak a második fordulóban nyújtott támoga­tásáról is. A közgyűlés második napirendi pontjaként dr. Debreczeni József or­szággyűlési képviselő számolt be az MDF III. országos értekezletéről. Mint elmondta, az ünnepi hangulatban megtartott fórum egyik legfontosabb gondolata: ellenzékiből profi kormány­zó párttá kell rövid idő alatt válnia a szervezetnek. A képviselő nem titkolta azt a véleményét, hogy Antall József személyében ebben a pillanatban is egy képzett, kész államférfival rendelkez­nek. Röviden szólt a koalíciós tárgya­lásokról. az Országgyűlés MDF-frak- ciójának első összejöveteléről és a szer­dán kezdődő ülésszak várható esemé­nyeiről. A közgyűlés a szünet után zárt ajtók mögött folytatta munkáját. A kiadott tájékoztató szerint a továbbiakban az elnökség kibővítéséről, a szervezeti sza­bályzat módosításáról és a következő időszak legfontosabb feladatairól tár­gyaltak. Noszlopy Nagy Miklós Becsületet a munkának! ? 9 Nem is igazán meglepő, hogy az első demokratikus választások útján létrehozott parlamentbe igen sok or­vos került. £z egyrészt összefüggésben lehet a „szak­ma” társadalmi rangsorával, másrészt döntő lehet az is, hogy a hivatását Gól!) gyakorló orvos meghitt és széles kapcsolatot képes kiépíteni sok emberrel: betegekkel, hozzátartozókkal. Dr. Andriska Géza, a kalocsai kórház sebészadjunktusa számára is ismeretesek ezek az összefüggések, de beszélgeté­sünk során amelyet egy harmadrangú üzem öltözőhelyisé­gére emlékeztető „orvosi szobában” folytattunk — még mé­lyebb kapcsolatokra is rávilágít: Tősgyökeres kalocsai vagyok; apám, nagyapám, de még a dédapám is közismert iparosember volt. Tizenöt éve, szinte az egyetem elvégzése után kerültem „haza” és a kór­házba, dr. Horváth Mihály főorvos úr mellé, akinek szakmai és emberi szempontból nagyon sokat köszönhetek. — Ismert sebészorvosként kezdett politizálni. Milyen indít­tatásból? — A Beszélő, amely most már „hivatalos” újsággá válha­tott, a nyolcvanas években még szamizdatként létezett. A kézen-közön körözött, egyébként Bács-Kiskun megyében is készülő kiadvány, nagy hatással volt rám. Természetesen az embert a környezete is formálja. F.lég, ha azt mondom, hogy az apám rendszeresen „befogott” dolgozni: sőt, a tanu­lásomnak is csak az „alapköltségeit” fedezte, a különleges igényeimre magamnak kellett előteremteni a pénzt. Ez a gyakorlat később is bevált, akár ha arról volt szó, hogy „paprikázzunk , vagy a hobbimhoz, a vízisíeléshez előte­remtsem pénzt. Persze, az is elgondolkodtató, hogy ez a törvényszerű módja-e a boldogulásnak. A politizálás az éle­tembe sorsszerűén lépett be: és a Szabad Demokraták Szö­vetségéhez is egyenes volt az utam. — Es az egyéni választókerületi győzelem ? ■ Sokat dolgoztunk, és elmondhatom, hogy kemény harc volt. Választóink főként azokban a községekben voltak többségben, ahol SZDSZ-csoport már alakult: Dusnokon, Patajon, Hartán, Ordason, Dunatetétlenen, Hajóson. Az SZDSZ-győzelem - ha mondhatom így —, sok em­berben okozott valamiféle félelmet, valószínűleg a párt prog­(Folytatás a 2. oldalon) Szeretném hinni, hogy hazánkban most érvényesek iga­zán a költő reményei: „én öt dicsérem csak, az élet anyját I Kinek nővére Szépség és Szabadság, / S kinek világa most hajnalodik". Remélhetek? Az elmúlt évtizedek tévedései, bűnei közül vitathatatla­nul a munka meggyalázása hozható helyre a legnehezeb­ben, pedig sohasem írták le olyan sokszor önállóan és gyakran mondvacsinált összetételekben a munka és a mun­kás szót, mint itt századunk második felében. Történelmi tragédia, hogy hatalomra áhítozó klikkek, pártok megpróbálták kisajátítani az ember legősibb vá­gyait, igazságait, önös érdekekből meghamisították ha­gyományait. Már a tőkés társadalom torzította ember és munka természetes szövetségét előbb a gátlástalan kizsákmányo­lással, majd azzal, hogy a gazdálkodás szempontjait min­denek fölé helyezte. A termelés növelésére gerjesztett új és új igények szembeállították az embert önmagával és ter­mészeti környezetével. A technika káprázatos diadalmenete, a gépek gyors elterjedése áldásai mellett világméretű válságokba sodorta az emberiséget. Történelmi szükségszerűségnek tekinthető a munkásosztály múlt század végi öntudatra ébredésel a termelőerők és társadalmi viszonyok újragondolása. Ép­pen száz esztendeje vonultak az utcára a jogaikat követelő, de egyúttal ünneplő munkások. 1891-ben hozta nyilvános­ságra a római katolikus egyház: kívánatos a dolgoknak új rendje. A nagy reményekkel és veszélyekkel közeledő új században meg kellett találni a munka és a munkás méltóbb helyét. Mint minden feltörekvő osztály, maradan­dó értékeket teremtett a munkásosztály. Eszméi, a korpa­rancsok és szervezeteinek egy része közötti összhangot, a munkásközösségekből kivált, vagy ezekre csak hivatkozó fizetett funkcionáriusok tolakodó hatalomvágya bomlasz­totta szét. Kezdetben a munkájukkal, szaktudásukkal, tájékozottságukkal, igényességükkel kitűnőkre figyeltek, hallgattak, bízták érdekeik képviseletét. Elképzelhetetlen volt munkásotthon könyvtár, ismeretterjesztő előadások nélkül. Agytompító kártyázás helyett elmeélesítő játékok­kal szórakoztak szabad idejükben, kórusokat és műkedve­lő előadásokat szerveztek. Kecskeméten a város legművel­tebb emberei közé sorolták az iparművészi színvonalon dolgozó Benedek József lakatosmestert, a helyi mozgalom egyik alapítóját, aki élete legnagyobb csalódásaként emle­gette a tévelygő, gyilkoló Tanácsköztársaságot. Miután közbejárt az elfogott szentkirályi parasztok megmentésé­ért, vissza is vonult a politikától. Megcsömörlött attól, hogy szellemi szegénylegények, megszervezett ügyesek - önző érdekeik leplezésére hivatkoztak a munkásságra. Aligha érte váratlanul, hogy a második világháború után kis műhelyétől is megfosztották. Százezernyi munkástár­sával együtt vesztette el hitét. Sokat emlegetjük mostaná­ban, hogy mi mindent rohasztottak el a fordulat évei óta. Mit vesztettek a társadalom különböző rétegei, csoportjai. Gondolt-e valaki a tisztességes munkát létezésük etetni feltételének érzők szenvedéseire. Villanyszerelő ismerő­söm valósággal belebetegedett, amikor gyorstalpaló tanfo­lyamról kikerült társai még véletlenül sem illesztették az egymás mellett sorakozó dugaszolókat. Kereskedő bará­tom, nyugdíjasán is elpirul, ha ifjú kollégája csak a vállát vonogatja, ha egy vevő valamilyen árucikkről kér részlete­sebb tájékoztatást. A világért se szeretnék senkit sem megbántani, de hajdanán meg kellett küzdeni azért, hogy valaki szakmunkás-bizonyítványt kapjon, különösen na­gyobb jövedelemmel kecsegtető szakmákban. Évtizedekig — tisztelet a kivételnek — százával engedtek át, évről évre, több tárgyból bukásra álló fiúkat, lányokat, ha tud­ták: szakmunkásképzőben szeretnének valamilyen papírt szerezni. Milyen jogcímen ünnepeltette az értelmes, a boldogító munkát megcsúfoló ország május elsejét? Magukat kö­szöntették a hatalom országos és helyi urai. Elvárták, hogy hódolatteljesen vonuljanak előttük a gyakran órákig ácsorogtatott tízezrek, legyenek boldogok a kegyes vissza- integetéssel, a korsó sörrel, meg az egy pár virslivel. Mit szóltak volna, ha biztonsági emberek éberségét kijátszva a pódiumon egy valódi esztergályos, kéziszedő vagy kőmű­ves megkérdi az emelvényen páváskodókat: be tudnának-e, fogni egy munkadarabot, tudják-e hogy miként kell tartani a sorjázót, föl tudnának-e falazni egy szobasarkot ? Ha nem, milyen jogon íratják nevük mellé választási hirdetése­ken, hogy ilyen munkások, meg amolyanok? Mondvacsi­nált munkásokkal bizonyították: munkásállam volnánk! Ha valamikor, most létérdekünk, hogy ne ilyen ravasz­kodással, határozatokkal, szavak kisajátításával legyünk a munka és a munkások államává. A hétköznapok bizo­nyítsák: „csak az boldogul itt, aki alkot, aki munkás". Elsősorban azoknak a lakatosoknak, orvosoknak, taná­roknak, kertészeknek, újságíróknak, eladóknak legyen szavuk a közügyek formálásában, akik példamutatóan teszik dolgukat munkahelyükön, mércéjük a közjó és az értékteremtő munka. Benső szükségből ünnepeljük akkor magunkat, kezeslá­basban és fehér köpenyben dolgozó munkásokat, újra, mint hajdanán, erdők tisztásán, ligetekben. Talán már a közeli években ? Heltai Nándor Nicu Ceausescu népirtásban vétkes Választások előtti helyzet Romániában A román katonai ügyészség befejezte a vizsgá­latot Nicu Ceausescu ügyében s pénteken úgy döntött, hogy népirtás vádjával az esetet átadja a bíróságnak. Az ügyészség megállapította, hogy a kivégzett diktátor fia, aki decemberben Szeben megyei első titkár volt, december 21-én és 22-én maga adta ki a tüntetőkkel szembeni tűzparancsot a belügyi erőknek. A belügyi erők 89 embert megöltek, 219-et megsebesítettek. Pénteken a román legfelsőbb bíróság katonai kollégiuma május 29-éig elnapolta a néhai diktá­tor testvére, Andruta Nicolae Ceausescu rendőr tábornok elleni pert. A bíróság szerint az ügyben további vizsgálatra van szükség újabb bizonyíté­kok feltárása érdekében. Pénteken a román Nemzeti Megmentés Frontja választási nagygyűlést rendezett Buka­restben. A front sajtószolgálata szerint mintegy 100 ezer ember vett részt a katonai akadémia mellett tartott gyűlésen. Előbb Petre Roman mi­niszterelnök ismertette a front bukaresti szená­tor- és képviselőjelöltjeit, majd Ion Iliescu, a front elnöke mondott beszédet. A nagygyűlésen felhívást fogadtak el, mely­ben élesen elítélték azokat a politikai erőket, amelyek a választások elhalasztásáért lépnek fel. A „bukaresti nyilatkozat” egyben határozot­tan elutasította a korábban közzétett „temesvári nyilatkozatnak” azt a pontját, amely azt követe­li, hogy a korábbi pártfunkcionáriusok három cikluson keresztül ne indulhassanak jelöltként a választásokon. A bukaresti nyilatkozat szerint ilyen követelé­sekkel a csekély támogatást élvező pártok és po­litikai szervezetek lépnek fel a Nemzeti Meg­mentés Frontjának lejáratása érdekében. Ezek az erők „a demokráciára és a kommunistaelle- nességre hivatkozó demagóg jelszavaikkal” lep­lezni próbálják, hogy valójában tipikusan bolse­vik módszerekkel törnek a hatalomra — han­goztatta a „bukaresti nyilatkozat”. A H/fl^XT? 1. XI Ár. .■> Az Mut Közgyűlésé Kecskeméten Az ENSZ-főtitkár hazánkba is ellátogat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom