Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-28 / 99. szám

1990. április 28. • PETŐFI NÉPE • 3 Törött ablakok, hulló vakolat, lyukas tető és kóbor macskák a volt szovjet garnizonban Öt perc várakozás után még egy kí­sérletet teszek. Ismét megnyomom a csengőt a kecskeméti Rudolf laktanya kapuján. Az esti szürkületben is mesz- szire belátni az omladozó falú épüle­tekkel zárt területre, de ezúttal sem mozdul senki a rács túlsó felén. Nem sikerül a bejárathoz csalogatnom az őröket. Rosszul nyomtad a csengőt — állítja az azonnal tegezésre váltó ma­gyar honvéd, már a másik volt szovjet laktanya, azaz a Ferenc József nevét viselő kapujában. De nem sokat vesztettél. Ez sincs jobb állapotban, mint amaz. Hanyagul mutat körbe a garnizon udvarán. Az épületek felé bök. Siral­mas látványt nyújtanak. Szinte nincs olyan ablak, amelyből ne lenne kitörve üveg, a salétrom a vakolaton a hepehu­pásjavítgatások és az ismételt meszelé­sek ellenére is átüt, az elektromos veze­tékek szabadon lógnak a falból, a hi­ányzó cserepek pedig csak megtörik az egyhangú tetősíkokat. Másnap reggel igazat kell adnom es­te megismert kalauzomnak. Ez már a Rudolf laktanya udvarán történt, aho­vá kollégámmal együtt érkezünk. Tényleg nincs különbség a két épület- együttes között. Az egyébként patinás, régi huszárlaktanya elmondhatatlanul lerobbant állapotban van. Omlik a va­kolat, de ahol javították, abban sincs köszönet. Mintha szerszám híján kéz­zel simított volna a „mester”. A törött ablaküvegek látványát még tegnap este valahogy megszoktam, de a hiányzó — s ahol van, ott eldugult csatorná­kat most veszem csupán észre. így jár. aki a kákán is keresi a csomót. Mert Matvej Burlakov vezérezredes, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka szerint magyarországi garnizonjaik helyreállí­tására. felújítására és napi karbantar­tására nem keveset áldoztak. Évenként több mint egymilliárd forintot. Ha így igaz — és miért kételkednénk a vezér- ezredes úr szavában —, akkor Magyar- országon sok laktanyájuk lehetett. A tapasztaltak szerint ugyanis Kecske­méten a meszelésnél többre nem futot­ta a pénzből. . . Lovász Mihály, a kecskeméti IKTV rendészeti vezetője kísér minket. Csü­törtöktől ő és munkatársai vigyáznak itt. Őrzik a pusztuló épületeket. A szovjet csapatok távozása után egy évig a Honvédelmi Minisztérium látta el ezt a feladatot, múlt héttől pedig az IKTV felel mindenért. Mondják, az „ideiglenesek” kiköltözése és a magyar legények fészekrakása között egy ideig nem volt senki a laktanyákban. Sok minden akkor tűnt el. Talán így tör­tént, talán nem. De jó szívvel csak az mondhatja ezt, aki nem nézett még itt alaposabban körül . . . Na, az például újabb létesítmény bólint Lovász úr egy omladozó tete­jű ház felé. — Már az oroszok építet­ték. Indulnánk arra, de visszahőkölünk. Nem csoda, hisz nézni is rossz a bejárat elé tákolt esőbeállót. Egyik fele jó fél méterrel lóg lejjebb a másiknál, a csere­pek, persze, ebbe az irányba húznak. A kitört lábú tartószerkezet bizonyára nem, de akkor csakis a csoda óvja meg ebben a pillanatban az összeomlástól. Azt, hogy életveszélyes, messziről is lát­ni. Másik irányba kezdjük tehát a „sé­tát”. Kint kóbor macskák szaladnak elő­lünk, a falak között pedig ropogva tör­nek alattunk az üvegszilánkok. Ám nem csak erre kell vigyáznunk. Egy deszkapadlójú hodályban például kis híján százas szögekbe lépünk. A desz­kák felszaggatva, a párnafák mellett itt felejtett szovjet újságok hevernek. Az udavaron árva tangóharmonika. Hoppá! Murphy törvénye érvénye­sül. Lovász úr pulóverjét csak megfog­ja egy szög a néhai kultúrterem bejára­tának vasból készült ajtaján. Hogy a szög mire szolgálhatott itt, arról elkép­zeléseink sincsenek, és arról sem, hogy miért ütött másutt valaki belőle jóko­rát egy üvegfal néhány kockájába. A hatalmas méretű /ulumyo/oban a fekete csövek legtöbbjén nincs már ró­zsa, a csempe sok helyütt leverve, a mosdókagylók közül néhány már ösz- szetört. A csapok eltűntek, a vízvezeté­kek fáradtan kókadoznak saját súlyuk alatt. Egy kazánházban üdítő kép: friss festés nyoma a csöveken. Azaz a meg­maradt csöveken. Mert imitt-amott hi­ányzik már belőle egy szakasz. Fáradtak vagyunk már, de nem csak a sétától. A látvány fáraszt ebben a kiürült laktanyában. Az enyészet, az igénytelenség, vagy a tudatos pusztítás Kecskeméten maradt tárgyi emlékei megviselnek mindannyiunkat itt. Elmúlt. Felejtsük el. Elfelejthető? Szöveg: Noszlopy Nagy Miklós Fotó: Straszer András PIACGAZDASÁG ÉS KONVERTIBILITÁS __________ M egkeresni az „elbujdokolt” szakembereket Interjú Medgyessy Péterrel A magyar gazdaság csak piacgazdaságként képes hatékonyan működni; ennek megteremtését és a fo­rint konvertibilitásának előkészítését tekintettem kor­mányzati tevékenységem alapcéljának mondotta Medgyessy Péter, a hivatalából távozó miniszterel­nök-helyettes Ferencz Gábornak, az MTI munkatár­sának adott nyilatkozatában. A politikus — törekvésének eredményéről szólva — a gazdaság átalakításának sikeres lépéseként érté­kelte az 1988-ban megkezdett liberalizációs progra­mot. Az import, az árak és a bérek liberalizálásának fontosságát a gyakorlat igazolta. A vállalatok teljesít­ményét jól mérő pénzügyi és intézményrendszer kiala­kításával és a vállalkozások eredményesebb támoga­tásával az eddig megtett lépések a forint konvertibili­tásához vezetnek. A gazdaságtörténet még nem ismer olyan esetet, hogy valaki népszerűvé tette volna ma­gát a gazdasági, pénzügyi fegyelmet, rendet kialakító pénzügyi intézkedésekkel, de nem ismer olyan piac- gazdaságot sem, amely elkerülhette volna ezek meg­hozatalát — hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes. A forint konvertibilitásáról szólva Medgyessy Péter óvott attól, hogy bárki is pontosan meghatározza a teljes átválthatóság bevezetésének határnapját. A konvertibilitás folyamat eredménye lesz, s csak a gazdaság nyitottabbá válásával, a magánszektor erő­södésével juthatunk el hozzá. A most leköszönő kormány súlyos örökséget ka­pott, s ez még ezután is terhelni fogja a gazdaságpoliti­ka irányítóit. Nem hiszek azonban abban, hogy az új kormány alapvetően más gazdaságpolitikával próbál­kozhatna — folytatta a politikus. Azt viszont fel lehet róni a kormánynak, hogy következetlen volt bizonyos lépések megtételében, ám azt is figyelembe kell venni, hogy működését a választási kampány mindvégig be­folyásolta, s nem volt megfelelő társadalmi bázisa sem. Ennek a kormánynak sem joga, sem kompeten­ciája nincs ahhoz, hogy tanácsokat osztogasson a következő számára. Ez a kormány azonban szakértő kormány volt, s én — mint szakértő — ezután is el fogom mondani, hogy miként vélekedem a gazdaság- politikáról — hangsúlyozta. Medgyessy Péter a kormányzat gazdasági appará­tusának helyzetéről is beszélt. Nézete szerint a pártok az elmúlt hónapokban nagy hibát követtek el azzal, hogy ráijesztettek a tisztességes, hozzáértő szakembe­rekre. Nem lehet csodálkozni azon, hogy az így kiala­kult hangulatban sokan a távozás mellett döntöttek. Ez nagy kár, mert az apparátus működőképessége, a szakemberek felkészültsége az új kormány számára is létfontosságú lesz. Az elmúlt évtizedek rendszere ép­pen abban követett el hibát, hogy nem értékelte kellő­képpen a szakértelmet. Az ötvenes években elsöpör­ték a régi rezsimben dolgozó hozzáértő embereket, s ezt a hibát nem szabad újra elkövetni — szögezte le. A politikus úgy látja, még mindig nincs késő ahhoz, hogy az új vezetés megnyugtassa a magasan kvalifi­kált szakértői gárdát, megkeresse az „elbujdokolt” szakembereket és vissza is hozza őket. Ez azért is fontos, mert így megőrizhetők lennének a kikínlódott tapasztalatok, s az új kormány könnyebben építhetne rájuk. Példaként a külföldi működőtőke behozatalá­nak szabályozását említette; mára ugyanis bebizonyo­sodott. hogy nem szabad adminisztratív (a működési területet, vagy a részvételi arányt korlátozó) gátakat emelni a külföldi befektetések elé, hiszen a belföldi kereskedelem, a szolgáltatások, az infrastruktúra vagy az oktatás terén éppoly fontos a működőtőke, mint a közvetlen termelésben, műszaki fejlesztésben. A miniszterelnök-helyettes kifejtette: ahhoz, hogy az ország gazdasági fellendüléséhez elnyerjük a kül­föld támogatását, következetes, kiszámítható gazda­ságpolitikát kell folytatni, s a nemzetközi tőke befoga­dását segítő intézkedéseket kell hozni, továbbá garan­tálni kell az eddig elkövetett hibák megismételhetet- lenségét — bármely kormányzatnak. Végezetül személyes elképzeléseiről is beszélt Med­gyessy Péter. Várhatóan egy nyugat-európai pénzinté­zet magyarországi vállalkozásában vállal szerepet, s magyarországi beruházások, fejlesztések szervezésé­vel foglalkozik majd. Néhány napról a tantestületek dönthetnek Tájékoztató a következő tanév rendjéről A következő tanév szeptember 3-án kezdődik valamennyi alap- és közép­fokú nevelési-oktatási intézményben. Az első félév 1991. január 31-éig tart, s az addig elért eredményekről február 8-áig tájékoztatják a diákokat, vala­mint a szülőket. Az utolsó tanítási nap iskolatípusonként és évfolyamonként változóan májusban, illetőleg június második hetében lesz — közli a Műve­lődési Minisztérium az 1990/91-es tan­év rendjét meghatározó közleményé­ben. A tárca javaslatot tett a téli és a tava­szi szünet időpontjára, amelytől indo­kolt esetekben a tantestületek eltérhet­nek. Eszerint a téli szünet 1990. decem­ber 22-étől 1991. január 4-éig tart; a szünet előtti utolsó tanítási nap decem­ber 21., péntek, a vakáció utáni tanítás kezdete pedig január 7., hétfő. A tava­szi szünet, a javaslat szerint, 1991. már­cius 28. és április 5. között lesz. A tanév folyamán a nevelőtestületek az alapfokú oktatási intézményekben 11, a középfokú iskolákban pedig 8 tanítás nélküli munkanapot szánhat­nak meghatározott pedagógiai célra. A középiskolákban az írásbeli érettségi vizsgák idején - amennyiben szüksé­ges — az alsóbb évfolyamok tanulói további három napot kaphatnak. Az utolsó tanítási nap az általános iskolákban, a középiskolák I—III. év­folyamán, a gépíró- és gyorsíró-, vala­mint a speciális szakiskolákban, az egészségügyi szakiskolák I—II. évfo­lyamán és a szakmunkásképzőkben — az utolsó tanfolyamok kivételével — 1991. június 14-én lesz. A szorgalmi időszak a nemzetiségi gimnáziumok IV. évfolyamán május 9-én zárul; a többi középiskola IV., V. és az egész­ségügyi szakiskola III. évfolyamán pe­dig május 10-én ér véget a tanítás. A szakmunkásképző iskolák utolsó ta­nítási napja május 24., a szakmunkás- képző iskolákban a középiskola negye­dik évfolyamát végzett, másfél éves ki­egészítő képzésben részt vett tanulók számára pedig január 25-én fejeződik be a tanév. A dolgozók iskoláiban az első és az utolsó tanítási napot az igaz­gató állapítja meg. A jövő tanévei záró írásbeli érettségi vizsgák a tárca döntése alapján a nem­zetiségi gimnáziumokban 1991. május 10-én, a gimnáziumok és a szakközép- iskolák nappali tagozatán pedig május 13-án kezdődnek. A közös írásbeli­felvételiket május 20—21-én tartják. A jövő évi szóbeli érettségi vizsgák jú­nius 3. és 21. között lesznek. Az új tanév rendjéről szóló közle­mény teljes szövegét a Művelődési Közlöny következő számában teszik közzé. TUDÓSÍTÓNK JELENTI VIDEOVILÁG ÓBUDÁN Telefaktum a Samsung kerületében Miért éppen a miskolci tévé­találkozó maradt volna az észa­ki megye székhelyén, amikor annyi minden változik? A fővárosi, pontosabban óbudai Telefaktum kevesebb is, több is a Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye székvárosában ki­alakultnál. Az iparvárosban a település legközepibb közepén, az ott magasló templomról, pártbi­zottsági és szakszervezeti épü­letről szentháromságnak neve­zett téren lobogtak a különleges alkalmat jelző zászlók. A Flóri­án tér közelében jó esetben minden tizedik járókelő tudja, hogy merre található a rendez­vénysorozatnak otthonul szol­gáló művelődési intézmény. Az Avas közelében már minden­nek megvolt a maga bőséges helye, itt, a Dunánál jóval ki­sebb térben gondolkodhattak a szervezők. A televíziós dokumentum- és publicisztikai fesztivál második napjának vége felé természete­sen még találgatni sem lehet, hogy a siker kiköveteli-e az óbudai találkozók folytatását. Érdemes odafigyelni azon­ban az újdonságokra. Magam is csak a helyszínen tudtam meg, hogy a T.elefaktu- mot tekintélyes summával tá­mogató dél-koreai Samsung cég így is jelezni óhajtotta: a kerületében megtelepedett vál­lalat a maga módján is gyarapí­tani óhajtja a III. kerület hírne­vét. így is fel akarja hívni a fi­gyelmet az érdeklődésünkre im­már a Samsung miatt is számot tartó Óbudára. (A kerületben lakók különleges kedvezmény­nyel vásárolhatnak gyártmá­nyaikból a helyszínen.) Annyi máris megállapítható: örvendetesen szélesedett a me­zőny, megszűnt a Szabadság té­ri intézmény magányossága, egyeduralma. Az épület talán legnagyobb, közepes méretű tanácsteremnél azonban aligha tágasabb ter­mében tanyáznak a városi tele­víziók. A Tatabányai Közössé­gi Televízió a többiekhez ha­sonlóan egy pillanatig sem tit­kolja, hogy szolgáltatásainak népszerűsítésére próbálja fel­használni a bemutatkozás lehe­tőségét. Hosszan sorolják, hogy mi mindent tud a hat éve alapí­tott stúdió. Az általuk használt rendszerekben montírozott, szerkesztett műsorokat készíte­nek, többféle módon tudják fel­vételeiket keverni, számítógé­pes videotrükkökre is vállal­koznak, ha ezt kívánja a meg­rendelő, a feladat. Kicsit hagyományosabb for­mában ajánlják magukat a kör­zeti tévéstúdiók. A Telefaktum videotermé- ben beszélgettem a Fekete Do­boz egyik munkatársával. A nem is olyan régen még félig- meddig titokban dolgozó, „gyanús társaság” video-össze- állításait viszonylag elfogadha­tó áron bárki megvásárolhatja. Nagy várakozás előzi meg a Telefaktum vitáit. Kepes And­rás, a fesztivál szóvivője szerint a politikai pártok szabadság- harcukat vívják a szabad televí­ziózás megszólalásáért, szabad­ságharcot vívnak a televíziósok a nyomorító politikával szem­ben, szabadságharcukat vívják a vállalkozók az állammonopo- lizmus ellen, szabadságharcát vívja az érték a tisztán gazdasá­gi szemlélet védelmében, sza­badságharcukat vívják a nézők, a társadalom minden rétegének képviseletéért, szabadságharcát vívja a nemzeti kultúra a külföl­di. főként az amerikai álom­gyártók, szórakoztatóiparosok ellen. Aligha kétséges, hogy e ta­nácskozások a sokféle indítékú szabadságharc fórumaivá vál­nak. Heltai Nándor 7 " ' *

Next

/
Oldalképek
Tartalom