Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-26 / 97. szám

1990. április 26. • PETŐFI NÉPE • 5 a PETŐFI NÉPE AJÁNLATA FILM Céllövölde Annak idején, a nyolcvanas évek ele­jén egy újsághír indította a produkció forgatókönyvíróját és rendezőjét, Sop- sits Árpádot arra, hogy átigazítsa a megtörtént esetet; 1982-ben, látszólag minden ok nélkül, lelőtte egy miskolci fiú az apját. A téma — a fiú esete, aki lelövi az apját — már első pillantásra is izgal­masnak tűnhetett. Az alkotók okkal gondolhatták, hogy ez bizonyosan megérdemli a támogatást. Hamarosan kiderült azonban, hogy a pénzosztó tá­mogatók nem az efféle kezdeményezé­sek számára tartogatják a zöld utat. Hogy a sokéves hercehurca, az elhall­gatás-elhallgattatás átvészelése nem volt hiába, arra bizonyíték a premier­hez fűződő elismerés; az idei filmszem­lén a külföldi kritikusok díját Sopsits Céllövöldéje kapta. A Céllövölde alkotói olyan drama­turgiával építik fel a produkciót, mely kezdetben nem tudni, miért — két szálon fut. Az első: a Nagy Feró alakí­totta kihallgatótiszt próbálja megtuda­kolni a fiútól, hogy miért követte el a jóvátehetetlen tettet. Ebben az időről időre bevágott jelenetsorban fáradha­tatlanul keresik ugyan a magyarázatot, ám hosszú idő elteltével sem jutnak egyről a kettőre. A másik szál valami­vel beszédesebb: lényegében visszaem­lékezés — a valódi szereplők, társak megidézésével — életének részleteire. Mint sejthető, a magyarázat — direkt következtetések, tanulságok nélkül - ezekben a felmutató jelenetsorokban található. A Céllövöldében csak ké­sőbb, a film többszöri átgondolása után válik indokolttá az első szál. mely- lyel azt hangsúlyozza az alkotó, hogy ezt az életet sem magyarázni, hanem érteni kell, a „miért” nem a tisztán leve­zethető logikai konstrukciókban, ha­nem a mindennapokban rejlik, ...... ■ ( —károlyi—) KÖNYV Európa megrablása Három, jelentéktelen lélekszá­mú — 950 ezer észt, 1,3 millió lett és 2,7 millió litván kis nép, a német/orosz birodalmak határvi­dékén, évszázadok óta vívja élet­halálharcát a Baltikumban. A XX. század elejére (1918) végre önálló, független államot hozhatnak létre, de a nagyhatalmak szemében csak afféle „többé-kevésbé nem kívánt gyermekként.” Sorsuk is így alakult. Az önálló­ság diadalát nem sokáig élvezhet­ték: a hírhedt Molotov—Ribben- tropp-paktum (s a sokáig nem léte­zőnek manifesztált titkos záradék) megpecsételte sorsukat. A Hitler­rel szövetkező Sztálin „kialkudta” — kellő lengyelországi kártalaní­tás fejében —: a hároqi kis állam a Szovjetunió „érdekszférájába” tartozzék. Akik behatóbban szeretnének megismerkedni ezzel a birodalmi rémtörténettel, azoknak figyelmé­be ajánljuk a Bojtár Endre tollából (Szabad Tér Kiadó) tavaly megje­lent, Európa megrablása című könyvet. Különös aktualitást ad a történelmi lecke felfrissítésére a közelmúlt napjainak eseménysora: miként válaszol a Szovjetunió a litvánok függetlenségi törekvéseire (teljes blokád), holott a bekebele­zésjogtalanságát (a titkos záradék léte) már kénytelen volt beismerni. A tragikus történelmi leckét ezekben a napokban a világ min­den gondolkodó emberének fel kell mondania. A sztálini munka­táborokat is megjárt litván író, Eu- genius Ignatayicius szavait idézzük: „Egy senkinek formálisan hadat nem üzent nép elvesztette minden negyedik gyermekét, ideszámítva a deportáltakat, az emigránsokat, a fasiszták és a sztálinisták táborai­ban, börtöneiben és az erdőben el­pusztultakat. Lengyelországért, amelynek minden hatodik embere veszett oda, részvétté' c. iszonyat­tal szólnak a világ h. r ngjai. Lit­vániáról egy szó sincs. Mert kis nép vagyunk, melyet az álinterna-! cionalista segítség letörölt a világ összes térképéről.” Félő, hogy a történelem ismét megismétli önmagát. Félő, hogy a világ országai, önös érdekeiket előbbre tartva — még ha együttérzésüket deklarálva is —, magukra hagyják a sokat szenvedett kis népeket. Mindezt, ma is, politikának ne­vezik ... Nagy Mária LEMEZ Vergődünk, mint. . . Ezt a lemezt olvasni is lehet! Mi­csoda? Nem tévedés, a Voga— Turnovszky duó legfrissebb albu­mának szárnyalóan humoros, igen jóízűen kacagtató dalainak szöve­gei felkerültek a tasak hátoldalára. Ott olvastam, miközben hallgat­tam a nótákat. Régi kívánság, óhaj teljesült a szövegek közlésével, cso­da, hogy más művészek ezt nem érték el a lemezgyárnál. Nem is tudom, mi történt. Persze, Vogáé- kat érteni kell, meglehet, a szöveg­közlés ebben segíti azokat, akik netán nem értenék őket. Meglehet. Pedig a két kitűnő zenész, ötletem­ber most is remek formában van. Elkészítették a magyar és a wes­tern slágeregyveleget (Magyar stars on ’89 és Western stars on ’89). Ezek a hosszabb lélegzetű szerzemények tele vannak nevette­tő sorokkal, jobbnál jobb átkölté- sekkel. Bizonyára, mindenki ráis­mer az eredeti dal, sláger előadójá­ra és az igazi szövegre. (Nem tu­dom megállni, hogy ne idézzek: „Még mindig itt vagyok, még min­dig én vagyok, messziről még, még szépnek lát a nép . Kaszálunk ren­desen, Ózdon es Szentesen, Las Vegas vár, de Kunhegyes is szép.” Dollyról. „Ez a Madonna, nem úrikisasszony, imaidőben hever a Krisztuson. Na, te Madonna, re­meg a Gioconda, ez a nagy aktus, hever a Krisztus.” — Madonná­ról.) Voga János és Turnovszky Ta­más harmadik nagylemezének cí­me: Néger a jégen. („Vergődünk, mint néger a jégen.”) Az énekesek, a parodisták vagy inkább énekesparodisták bátran kimondják véleményüket a mai visszásságokról. Persze, hogy bát­ran, hiszen ma már nincs mitől tar­tani és különben is, eltűntek mára az úgynevezett szókimondó, kime- remmondani humoristák, miután mindent ki lehet mondani. És el szabad énekelni. Vogáék ebben nagyok! Szellemi párbaj, Schulcz Gizi („Micsoda lány ez a Schulcz Gizi, szereti őt itt mindenki, mert ő is szeret itt mindenkit”), Kürtös- kalács, Hej? Mivé lett... („Kuss már, te, ne sírjál, ez az első adag itt ingyen jár, kuss már, te, ne sírjál, az a tűszúrás csak egy kicsit fáj”), Zöldséges dal („Mit bánom én, hogyha te megrohadsz, mondta a narancsnak a sajtkukac”). Nem lesz már ... — mindegyik szerze­mény telitalálat, hozzánk, rólunk szól. Az pedig, hogy nem „fésül­tek” a sorok? A lemezvásárló fi­gyelmét felhívják erre, hiszen a címoldalon olvasható: „Figyelem! Ezen a lemezen csúnya szavak is hallhatók!” Voga -Turnovszky albumának felvételeit a kerekegyházi Origó stúdióban készítették. Hangmér­nök: Cserny Kálmán. (—borzák—) BÜTOROK, KÖNYVEK, METSZETEK Az unikumok kis birodalma Kecskeméten, a Kéttemplom közben ragyogó helyen, az úgynevezett sétáló­utcában, a Kodály-intézet tőszomszéd­ságában van, immár fél esztendő óta, az Unicus Antikvárium Kft. boltja. Ve­zetője Bodogláriné Hegyest Zsuzsanna ügyvezető igazgató. Ezeddig az üzlet Kodály Zoltán antikvárium néven mű­ködött. Az emberben felébred a nosztalgia, amikor a régi úri és paraszti ruhákat lát­ja, a népviselet sokféle darabjait, az er­délyit, a kalocsait, a szlovákot és a min­denféle kézimunkákat. Öreg könyveket is elő-előhoznak a bolt kedves eladói. Mutatják, hogy az ötkötetes Hóman— Szekfű náluk 8 ezer forintért kapható. (Valaki megjegyzi mellettem, amikor ott vagyok, hogy ugyanezt a öt kötetet látta már 14 ezer forintért eladni). Kérdezem az ügyvezető igazgatónőt, hogy tud-e kínálni valami igazi kurió­zumot? — Megjelent egy könyv Magyaror­szágon 1972-ben, az úgynevezett Szé- lessy Pál-féle lexikon. Szívesen ajánljuk minden gyűjtő, számára. Vannak ké­peslapjaink, régi katonai fényképeink az Eszak-Bácska vidékéről. Vannak nálunk az 1 00-as évekből kézi színezé­sű, növényeket ábrázoló metszetek is. Aztán sok-sok kisbútor, érdekes és népművészeti értékű háztartási eszköz. Azt vallom, hogy nem elegendő az üz­let: kell valami más is! Jönnek a magya­rok, a németek, a franciák és az oro­szok, és keresgélnek vágyakozva, el­eltűnődve nézik mindazt, ami a kezük­be kerül. Olykor úgy érzem, hogy ez a mi kicsi boltunk valamiféle nemzetkö­zi, nem hivatásos kulturális központ. Miközben beszélgetünk, ki-kime- gyek a zsúfolt üzletbe és nézem az áll­ványokat, a polcokat, nézem a falon lévő rajzokat, festményeket. Látok egy kitűnő Bozsó-képet A címe: Tisza-part. Az ára 20 ezer forint. (Mellettem valaki megjegyzi: Te! Ez legalább 40 ezret ér!) Azután találok az egyik polcon egy híres bibliát, melyet 1590-ben nyomtat­tak. A kétkötetes hasonmás kiadás 4500 forintba kerül. Az előbbi vásárló szomszédom megjegyzi: Ez nem sok. Hát, hogy sok-e vagy kevés, azt én nem tudom eldönteni, de hiszek a hozzáértő keresgélőnek. Látom, hogy van itt kü­lönleges készítésű vasaló, olyan tükör, amelyben valamikor a grófnők néze­gették magukat. És van több óriási óra, amelyen a londoni Big-Ben zenéjét ne­gyedóránként lehet hallani. (Igaz, hogy ez nem kevesebb, mint 24 ezer forintba kerül. Ám amikor ott voltam, egy kül­földi úr már alkudozott érte.) — Van nekünk saját kiadványunk, egy 6 darabból álló képeslapsoroza­tunk, amolyan nosztalgiaféle a szerel­mespárokról. És megvan nekünk a hí­res-nevezetes Orbán Balázs-mű: a Szé­kelyföld leírása két kötetben. És tudja mit? Az igazi szenzációnak számít, hogy ez a különleges értékű és nagyon is aktuális mű mindössze 800 forintba kerül. Amikor ezeket a sorokat írom, eszembe jut az a két, Romániából érke­zett vendégem, akik búcsúzás előtt ilyen szavak kíséretében szorongatták a kezemet: — Tudod, bátyám, azt irigylem belőletek, nálatok, tőletek, hogy a ti hazátokban, a jelek szerint, mindig igaz, teljes és hamisítatlan a múlt. Sajnos, vannak országok, ahol ezt a polgárok nem mondhatják el ön­magukról. Varga Mihály Csöngettek Valaki megnyomta az ajtó­csengőt. Idegen lehet, kicsit fé­lénk, egyszeri csöngetés. Kinyi­tom az ajtót. Egy sovány arcú, fekete hajú nő áll a folyosón, ruhája szokatlanul tarka, szok­nyája a bokájáig ér. Karjai közt pólyáskorú baba, akit most át­vesz az egyik kezébe, a másik kezét felém nyújtja, ujjaival szé­les, sárgán, fényesen csillogó gyűrűt tart. Nyilván eladásra kí­nálja. Aztán magára mutat: — Román! — Nem, nem akarok gyűrűt venni! — rázom tagadólag a fe­jem, hogy jobban értse. Miköz­ben átfut az agyamon, hogy hányszor kínáltak pesti utcán, vidéki vásárban és pályaudvaro­kon különféle ékszert, órát, al­kalmi tárgyakat, de sosem áll­tam kötélnek. Vagy nem volt annyi pénzem, vagy csak a biza­lom hiányzott, hiszen olyan tör­ténetet, amikor becsapták az embert, gyakran lehetett hallani. Most sem az ajánlat lep meg, hanem az, hogy románnak mondja magát. Mit kereshet itt, az ország közepén ? Miért jött el hazulról? Miért mászkál egyedül a kisgyermekével? A kérdőjelek kiülhetnek az arcomra, mert a nő hamarosan hátat fordít ne­kem, s máris a szomszéd ajtónál csönget. Nem várom meg, amíg kijönnek, de hallom, hogy ott sem járt sikerrel. Eszembe villan, hogy talán egy kis alkalmi segítség, tehát alamizsna kellene a nőnek. Pénztárca után nyúlok, két hú­szas akad a kezembe, sietek az ajtóhoz, kinyitom, de már a lenti ajtó is döngve csapódik, ami az idegen távozásának a jele. Szo­rongatom a pénzt, s tanácstalan vagyok. Lehet, hogy nem is ro­mán volt az asszony, csak annak adta ki magát. A menekült hely­zete most részvétet kelt. De va­jon kell-e egy románnak is me­nekülnie a saját hazájából? Mert a magyarok tömegesen jönnek ismét, annyi szent, nekik okuk is van rá. Nyugtatgatom a lelkiis­meretemet. Hiába, meg kell szokni még, hogy egyszer csak csönget vala­ki az ajtónkon, s nem egy közeli ismerős, nem valamelyik unoka, hanem egy idegen. Azt hiszem, készen kell állni a szolidaritásra, vagy a puhatoló- dzó, tiszta helyzetet teremtő kérdezésre. Hogy ne álljunk sután, tanácstalanul a lakásunk ajtaja előtt. F. Tóth Pál Régebben ilyen volt a Trabant? ZWICKAU. A Sachsenring autógyárban 1911 és 1922 között gyártott, 24 lóerős Horch 8/24 PS Phaeton típusú személyautó a gyár áprilisban megnyílt kiállításán. Annak idején 902 ilyen és hasonló autó készült az üzemben, ahol az utóbbi években csak Trabantokat állítottak elő. (MTI Külföldi Képszer­kesztőség) I i| Erdészek és környezetvédők közös fellépése Az erdészek szeretnék meg­nyerni a környezetvédők támoga­tását ahhoz, hogy a pillanatnyi üzleti érdekekből ne lehessen az országban százhektárszámra ki­vágni az erdőket — mondotta Mátrai Gábor, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főelőadója az MTI érdeklődésére azzal kapcsolatban, hogy több térségben terveznek — külföldi tőke bevonásával — erdőkivágás­sal együtt járó fejlesztéseket. A Pilisi Állami Parkerdőgazda­ság nemrég már előszerződést is kötött a londoni székhelyű Man­nái Prosperties Limited céggel ve­gyes vállalat alakítása céljából. Ehhez a vállalkozáshoz nagy er­dőterülettel, s az ott található lé­tesítményekkel járulna hozzá a magyar fél. Az angol cég az erede­ti tervet már módosította, így a területre építendő golfpályát ki­sebbre méretezik. Az elképzelt két szálloda, üdülőfalu, golfpálya, N szabadidőközpont létesítéséhez viszont így is mintegy 70 hektár erdőt kellene kivágni az egyre in­kább fojtó levegőjű főváros szom­szédságában. A gazdaság a na­pokban adott be kérelmet az en­gedélyezés ügyében a MÉM-hez. Ez az irtás egy 6-8 ezer hektá­ros erdőtömbbe ékelődne, nehe­zebbé téve az erdő egészének mű­velését. Az idegenforgalom miatt valószínűleg fenntartanák a 6 ezer hektáros, bekerített, egykori álla­mi protokoll vadászterületen is az indokolatlanul felszaporított, a természetes vadeltartó képesség 5-6-szorosát elérő vadállományt. Ez a nagy mennyiségű vad telje­sen tönkreteszi nemcsak a friss telepítéseket, de az egész erdőt. Sokkal alkalmasabb területe­ket is lehetne találni egy ilyen üdülőcentrumnak a főváros köze­lében — tette hozzá a szakértő, így például a csíki hegyeknél, ahol nem lenne szükség ilyen nagyarányú erdőkivágásra. Igaz, itt nem tudna ekkora arányban részt venni az üzletben a parker­dőgazdaság. A terv magyarországi támoga­tói hangsúlyozzák: hogy több száz hektár, erdőtelepítésre alkal­mas terület áll még rendelkezésre, hogy pótolják ezt az irtást. De ezeken a területeken — Mátrai Gábor szerint — az irtástól füg­getlenül iS''erdőt kellene telepíteni. Jelzéseket kaptunk arról is, hogy haspnló céllal a Vértesben 120 hektárnyi erdőt kívánnak igénybe venni. Mindez pénzügyileg kedve­zőnek tűnik, de a környezetvédel­met tekintve elfogadhatatlan. A környezetvédők segítségével bi­zonyára eredményesebben emel­hetnénk fel a szavunkat az erdők ilyen kiárusítása ellen — mondot­ta a MÉM főelőadója. A SZÜLŐK, A TANTESTÜLETEK FIGYELMÉBE Miért büntetik meg a diákokat az autóbuszokon ? Több panasz, észrevétel érkezett szerkesztőségünkhöz, hogy — főként a helyközi autóbuszokon — megbünte­tik az iskolába vagy onnan hazatérő diákokat. A^ dolog nem természetes, ezért felkerestük dr. Torna Lászlót, a Kunság Volán osztályvezetőjét. $ tőle kértünk felvilágosítást. — Valóban sok diákot jelentenek fel a vállalat ellenőrei? — Sajnos, igen. A helyközi járatain­kon havonta több mint százat tesz ki a büntetések, feljelentések száma, mert nincsenek érvényesítve a bérletekhez szükséges diákigazolványok. Ez az arány az utasoknak mintegy egy száza­lékát jelenti, de nem szívesen tesszük, mert jól tudjuk, a menetjegy megváltá­sa, a 250 forintos büntetés és a posta- költség túlzottan sok a diák, a szülő számára. — Mi a hiba a diákigazolványoknál? — Az, hogy a diákok nem érvénye­síttetik. A diákigazolványt valamennyi jogosult részére az oktatási intézmé­nyek állítják ki. Az általános és közép- iskolásoknak évente, a felsőoktatási in­tézmények hallgatóinak félévenként kell érvényesíttetni. A tanév első felére érvényes diákigazolvány szeptember 1 - jétől, vagy az érvényesités napjától a következő év március 5-éig érvényes. A teljes tanévre, illetve a tanév második felére érvényesített igazolvány szep­tember 30-áig érvényes. — Mire jogosítja az érvényes diákiga­zolvány a tanulót? — Á diákigazolvány alkalmas a me­netrend szerinti helyközi autóbuszjára­tokon a tanulók bérletjcgyes kedvez­ményeinél, helyi és helyközi, valamint 40 kilométerig igénybe vehető 50 száza­lékos menetjegy kedvezménynél a jogo­sultság igazolására. A helyi járati bér­ft letjegyeknek diákigazolvány alapján történő megváltásakor semmilyen. Vo­lán általi érvényesítés nem szükséges. A helyközi bérletjegy érvényesítési vi­szonylatát azonban a Volán által, az elővételi pénztáraknál kell bejegyeztet­ni, érvényesíttetni, mert a bérlet meg­váltására csak ebben az esetben jogo­sult a tanuló. A tulajdonos azonosítása céljából a bérletjegyeken a személyi számot fel kell tüntetni. Helyközi jára­tokra félhavi tanulóbérletjegy kizáró­lag csak december, január és június hó­napra váltható. Helyi járatokra nem váltható. , — Van-e még ezenkívül is kedvez­mény? — Azok a tanulók, akik 75 százalé­kos utazási kedvezményre jogosultak akik hétvégén utaznak csak az isko­la és a lakóhely között —, a megfelelő iskolalátogatási igazolás, egy hat hó­napnál nem régebbi, 4x4 cm-es fény­kép, a személyi igazolvány bemutatása mellett a tanulók igazolványa alapján vehetik igénybe a kedvezményt, ame­lyet a Volán elővételi pénztárai adnak ki. Amit még tudni kell: a diákigazol­vány utolsó két oldala amelyet a Volán jegyirodái töltenek ki, ezt a ta­nulók, sőt a pedagógusok sem tudják jogosít havi bérletjegy megváltásá­ra, illetve, a kilométertávolságnak megfelelően, kedvezményes árú utazás­ra. Ez elérheti akár a 80 százalékot is. Idekívánkozik egy megjegyzés: egy­szerűbb lenne, ha a menetjegyirodák, az elővételi pénztárak csak érvényes diákigazolványra adnának ki bérletje­gyeket — a vasúthoz hasonlóan , ezzel elkerülhető lenne a büntetés, s megoldódna a sokéves nézeteltérés di­ák és ellenőr között. G. G. / r TELEVÍZIÓK felulvizsgalata Tisztelt Vásárlónk! ATS 6355 típusú, 029001—032999 és 016904—016906 sorozatszámmal ellátott tv-készülékeink néhány darabjánál, szállítás és tartósabb üzemelte­tés után, érintésvédelmi szempontból balesetveszélyes hiba fordulhat elő. Ezért kérjük a fent említett készülékek tulajdonosait, hogy a készüléket haladéktalanul áramtalanítsák és címüket a legközelebbi Videoton-szer- viznek jelentsék be, a tv-k díjmentes ellenőrzése érdekében. Az említett hiba csak a felsorolt készülékeknél fordulhat elő. Köszönjük együttműködésüket! VIDEOTON minőség-ellenőrzési főosztály 1228

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom