Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-24 / 95. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1990. április 24. OLCSÓBB HITELT ÍGÉRNEK Alapítvány a vállalkozóknak Sugallják a népnek mindenfelől, hogy a gazdaság bajaira, az emberek megélhetési gondjaira, a munkanélküliségre az egyik hatásos ellenszer. ha szaporodnak a kisvállalkozások. Ez valóban így is van. Ám aki elhiszi, hogy a gazdaság szívesen fogadja az új vállalkozójelöltet és belevág, hamarosan rájön arra, hogy hatalmas ellenszél fogadja. Először is nincs tőke. A lakossági megtakarítások vállalkozásokba fektetése jó gondolat, csakhogy úgy tűnik, nincs akkora pénzmennyiség a lakosság birtokában, hogy elegendő lenne az induló vállalkozások finanszírozására. A hiteligény tehát óriási. Drága kölcsönök Hitelt a bankok, pénzintézetek nagyon kemény feltételek mellett adnak a magánszemélyeknek és az új társas vállalkozásoknak. A bankok szempontjai érthetőek. Pénzüket csak biztonságos helyre adják, oda, ahol kockázatot nem kell vállalniuk. A banki hitel persze nem azonos a kockázati tőkebefektetéssel. A fejlett pénzpiaccal rendelkező nyugati világban erre találták ki a kockázati tőkebefektető társaságokat. Nálunk egyelőre a speciális adó- és jogi szabályozás késése miatt hiányoznak a kockázati tőkét működtető társaságok, pénzintézetek. A bankok pedig hitelt immár csak 33 százalék fölötti kamatra, rövid lejáratra és a saját személyes vagyon jelzálogosítása fejében adnak. A likviditási nehézségek áthidalására pedig szinte egyáltalán nem. Pedig az országos méretű, 100 milliárdos nagyságrendrü sorban állás kárvallottjai a kicsik. Ők, akik a sorban az utolsó sorszámokat kapják. Százszámra mennek Tőnkre a vétlen kisüzemek a nagyok pazarló, felelőtlen gazdálkodása miatt. Ez a magyarországi piac szigorú törvényszerűsége. Az új induló vállalkozás egyik legnagyobb gondja az infrastruktúra megteremtése. Az irodahelyiség, a műhely bérlete, a tulajdon- szerzés immár olyan nagy költség, hogy csak nagyon kevesen tudják mindjárt a kezdetén elviselni. A legtöbben lakásokban, albérletekben kezdik el a működést. Jogszabályok útvesztői Aki vállalkozásba kezd, jó ha előre felszereli magát a jogszabályok özönét tartalmazó kiadványokkal, rendszeresen konzultál a szakértőkkel, akik ráadásul maguk sem tudják mindig napra készen az éppen érvényben lévő szabályokat. Máról holnapra változhat ugyanis az értelmezésük, módosíthatják, kiegészíthetik őket. Az adóellenőrök viszont könyörtelenül számonkérik a legfrissebb jogsatbály-módosítások azonnali alkalmazását, különben a büntetés nem marad el. Adózási, jogi, könyvvezetési szakértőként kel! helytállnia minden vállalkozónak, legalábbis a kezdetekben. Később, ha talpon marad és gyarapodik, már megveheti a szakembereket. Amelyik vállalkozónak mindezek után sikerül megvetnie a lábát a hazai, netán a nemzetközi piacon, még mindig nem érezheti biztonságban magát. A hatóság tartogathat számára meglepetéseket. Például a magán-árufuvarozók közül sokan nemzetközi fuvarozásra rendezkedtek be. Hatalmas terheket vállaltak, korszerű járműveket szereztek, hosszú távú megrendelésekhez jutottak, indultak is folyamatosan a jármüveik Európába. Amíg a hatóság engedte. Az év első negyedének végén ugyanis közölte, hogy elfogyott a magán- fuvarozók részére adott egész éves fuvarengedély-keret. Fuvarengedély nélkül pedig nem lehet az országok többségébe belépni. Az állami nagyfuvarozók százszámra veszik fel a részükre biztosított fuvarengedélyeket az ^keseredett fuvarvállalkozók orra előtt. Reménykeltő alapítvány A vállalkozás élénkítésének jelszavai egészen az utolsó hónapokig üresen csengtek. Mígnem reménykeltő alapítványt hozott létre a kormány kezdeményezésére néhány nagy bank, érdekképviselet és intézmény a kis- és közepes méretű vállalkozások segítésére. A több mint 4 milliárdos alaptőkéjű Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány elsősorban azoknak a 60-150 fős, legalábbis 50 százalékban hazai magántulajdonban lévő vállalkozásoknak nyújt kedvezményes, a pénzpiaci hiteleknél 10 százalékkal olcsóbb hitelt, amelyek vállalkozásuk beindítására, fejlesztésére, működtetésére kérnek pénzt. Forgóeszközhiteit az alapítvány nem ad. Biztosítékot is nyújt a hitelek mellé. Amíg az alapítvány pénzét a pályázó bankok között szétosztják, átmenetileg hitelt nyújt a Postabank, az OTP, a Kulcs Kft., a Du- nabank és a Hitelbank Széchenyi István Igazgatósága. A bankok pályázat útján nyerhetik el az alapítvány pénzét. Az általuk elnyert összeghez a saját forrásaikból még' legalább ugyanennyit kell hozzátenniük — természetesen saját pénzüket piaci kamaton adják —, ily módon az alapítvány hitelét megduplázzák. Az alapítvány pénzével foglalkozó bankok névsorát legkésőbb májusra közzéteszi az alapítvány kuratóriuma. Addig türelemmel kell lenniük az első rohamról lemaradó vállalkozásoknak. Az alapítvány forrásai remélhetően nem dugulnak be, hanem inkább kibővülnek a külföldről beígért adományokkal, kedvezményes hitelekkel. Az alapítvány tőkebefektetéssel is foglalkozik, szintén az arra pályázó és a pályázatot megnyerő pénzintézeteken, befektető társaságokon keresztül, melyek névsorát azonban valószínűleg csak egykét hónap múlva tudhatjuk meg. Reméljük, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány csak az első lépés a vállalkozásbarát gazdaságpolitikában. Következő lépések lehetnek: az egységes, egyértelmű adó- és jogi szabályozás, az infrastruktúra kiépítése, az új vállalkozások erőteljesebb támogatása, nem csak anyagi eszközökkel. Nincs egyetlen párt sem, amelyik ezt ne ígérte volna meg, így tehát számon is kérjük tőlük. D. M. Készül a magágy a napraforgónak A Kiskunfélegyházi Petőfi Termelőszövetkezetben az idén is mintegy 300 hektáron vetnek napraforgót. A vegyszeres gyomirtás után Dents Imre traktoros a kombinátorral a talaj-előkészítés utolsó fázisát végzi. (Tóth Sándor felvétele) ❖ •fr jL TUT ■0*> * ❖ ❖ ■O' o O' o O' O' o o Tavaszi MŰSZAKI VÁSÁR A TECHNIKA HÁZÁBAN 1990. április 23-ától 29-éig A FUTBALL-VB JEGYÉBEN Előleg befizetése nélkül vásárolhat hitelre nagy értékű műszaki cikkeket. Videokamkorderek, műholdvevő rendszerek. Televíziók: SONY, SANYO, ITT, ORION (Toshiba képcsővel) Videomagnók: PANASONIC, AKAI, SANYO, ITT, AKAI lejátszó. Rádiómagnók: SONY, SANYO, ITT, TOSHIBA, LASONIC és még sokféle műszaki cikk. ‘ Kereskedelmi Vállalatok Kft. MOBIL VIDEO Kecskemét Kecskemét ORION, Budapest Híradástechnika, Keszthely I220 ■O'OO'O'O'O'O'O'O'O'O'O'OO'O'O'O'O'O'O'O'O' Üj felületvédő anyag Sok szerkezeti anyagnak köny- nyen kopik vagy korrodálódik a felülete. Ezért a felületeket igyekeznek bevonni valamilyen keményebb anyaggal. Jól megfelel erre a célra a titán-karbid. Ezt azonban eddig csak magas hőmérsékleten tudták a felületre juttatni. Az Illinois Egyetem (USA) kutatói most olyan eljárást fejlesztettek ki, amellyel a titán-karbid rétegek már 250 C-fokon rárétegelhetők a felületre. Elvileg arra is módot ad, hogy olyan műanyagokat vonjanak be vele, amelyek ennél magasabb hőfokon már elbomlanak. Az eljárás az újonnan kifejlesztett tetra- neopentil-tilán hőbontásán alapul. A képződő titán-karbid nem kristályos, hanem amorf szerkezetű, s ez a bevonatot különösen ellenállóvá teszi a korrózióval szemben. A korróziót okozó anyagok ugyanis a kristályos szerkezetű rétegeket a parányi kristályok közötti vonalak mentén támadják meg. VILÁGGAZDASÁGI PANORÁMA A Szovjetunió nem bírta tovább Negyven év után jelentős változásoknak lehetünk tanúi a világpolitikában. A mélyebb okok abban keresendők, hogy egyrészt a győztes hatalmak nem olyan rendezést hajtottak végre, amely megfelelhetett volna a tényleges társadalmi és gazdasági erőviszonyoknak, másrészt a világgazdaság szereplőit — jobban, mint valaha — az egyenlőtlen fejlődés jellemezte. Mi okozta, hogy az újrarendezés, a ráerőltetett formák levezetése most és ilyen formában történik? A szovjet világbirodalom összeomlásának mélyenfekvő okai vannak, de az időzítése és tempója elsősorban azzal magyarázható, hogy nem képes tovább tartani az ambícióinak megfelelő fegyverkezési tempót. A történelem során szinte állandóan találkozhattunk azzal a jelenséggel, hogy a gazdaságilag kevésbé fejlett társadalmak katonailag erősebbek lehetnek. Ennek, remélhetőleg, utolsó nagy történelmi példája volt a Szovjetunió. Az elmúlt negyven év során két szuperhatalomról beszéltek, és féltették az egymással szembeni katonai egyensúly megromlását. A két szuperhatalom gazdasági ereje eközben úgy aránylott egymáshoz, mint l :3-hoz. Ennél is nagyobb volt az erőviszony eltérése a két tábor között. A fejlett tőkés országok gazdasági ereje mintegy hatszorosa volt a szocialista országokénak. Ennek az anomáliának ellensúlyozását szolgálta az, hogy a Szovjetuniónak a nemzeti jövedelméből körülbelül háromszor akkora hányadot kellett a hadseregre fordítania, mint az Egyesült Államoknak. A Szovjetunió népei a szuperhatalmi szerepért sokáig hajlandóak voltak alacsonyabb életszínvonallal fizetni. A probléma akkor vált megoldhatatlanná, amikor a hadiiparnak a gazdaságon belüli szerepe megváltozott. Korábban évszázadokon keresztül a hadiipart el lehetett különíteni a polgári szektoroktól. Nem okozott a hadsereg ellátásában problémát, ha a polgári ipar jelentősen el volt maradva a hadiipar mögött. Egy viszonylag elmaradt gazdaságú országban is működhetett szupermodern hadiipar. Az utóbbi évtizedben azonban ebben a vonatkozásban is teljes fordulat következett be. A modern hadifelszerelések egyre inkább csak az egész polgári gazdasággal való szoros kooperációban állíthatók elő. Egy korszerű repülőgép, tengeralattjáró, tank csak a kis- és nagyvállalatok ezreinek együttműködése alapján készülhet el. így állt elő mára az a helyzet, hogy a hadieszközök nem lehetnek magasabb szinvonalúak, mint a polgári termelés, és az egész infrastruktúra szintje. Ez alól abnormálisán magas költséggel lehet kivételeket produkálni, de a haditechnika egészére egyáltalán nem. Az Egyesült Államok vezetése akkor kezdett a nagyobb ütemű katonai fejlesztésekbe, amikor ezzel már a Szovjetunió a gazdasági elmaradottsága miatt akkor sem lett volna képes lépést tartani, ha még tovább növeli az élet- színvonal rovására a katonai kiadásait. Ebből fakadt az, hogy éppen a katonai elit ismerte fel a Szovjetunióban a gazdasági és társadalmi reformok elkerülhetetlenségét, és így mással nem pótolható hatalmi garanciát biztosított a reformok hívei számára. Korunk tehát abból a szempontból is történelmi kor, hogy megszűnt a politikailag és gazdaságilag gyenge társadalmak relatív nagy katonai erejének a veszélye. Ha korunkban egy társadalom többségét sikerül is a vezetésnek megnyernie a nagy katonai ambícióknak, ezek csak akkor teljesülhetnek, ha a társadalomban nő a demokrácia, a piac, az életszínvonal. A gazdag, szorgalmas, magas életszínvonalon élő társadalmaknak tehát egyre kevésbé kell félniük attól, hogy szomszédaik az életszínvonal, a demokrácia rovására fegyverkezve katonai fölénybe kerülhetnek velük szemben. K. S. • • Összeomlott az NDK munkaerőpiaca Példátlan munkaerőhelyzet állt elő az NDK- ban: egyidejűleg katasztrofális a munkaerőhiány, ugyanakkor százezrek állástalanná válására kell felkészülni. Az NDK állásközvetítő központja most Nyugat-Berlintől kap tanácsot ahhoz, miként szervezze meg átképzési programját. Abban az NDK-ban, ahol soha sem ismerték a munkanélküliséget, máris 85 ezren vannak állás nélkül, és a helyzet további, drasztikus romlására lehet számítani. Egyes vélemények szerint a keletnémet gazdaság a határ megszüntetése után egyszerűen összeomlik és akár a nyolcszázezret is elérheti a munkanélküliek száma. Ezzel egy időben legalább 250 ezer szakképzett dolgozóra lenne szükség azonnal, hogy működtetni tudják, legalább részben, az ország gazdaságát, infrastruktúráját. Égető szükség lenne nyugati felfogású menedzserekre, jogászokra, számítógépes szakemberekre. Berlinben olyan ritka a szakács és a pincér, mint a fehér holló, márpedig sosem volt ennyi igényes nyugati vendége az NDK fővárosának. (Reuter) Miért nem kell föld a román parasztoknak ? Románia gazdasági minisztere a francia AFP hírügynökségnek adott nyilatkozatában azt mondta, hogy az ország gazdasági helyzete változatlanul igen súlyos, és a vezetés jelenlegi egyetlen célja: „baj nélkül átvészelni ezt a telet”. Ezt a több mint szerény programot könnyebb megérteni, ha figyelembe vesszük, hogy a román gazdaság egyötöde például január—februárban egyáltalán nem működött: a legfontosabb ipari alapanyagokból 10-30 százalékos volt a hiány. Az élelmiszerboltokban van ugyan áru, de a végre szabadon vásárolható hús mind gyakrabban tűnik el, ismét hosszú sorok kígyóznak a boltok előtt. Továbbra is nagy mennyiségű élelmiszert importálnak, az állatoknak pedig takarmányt kell behozni. Ám így is csak áprilisig elegendőek például az állati takarmányok. Az új vezetés elhatározta, hogy 2,5 millió hektár földet oszt szét a parasztok között, ám a mezőgazdaság a jelek szerint egyáltalán nem vonzó a románok számára. Ennek valószínűleg az az oka, hogy hihetetlenül alacsony a gépesítettség, drágák az ipari termékek, anyagok. A termelői árakhoz pedig nem mer hozzányúlni a vezetés, ami megakadályozza a mezőgazdasági felvásárlási árak emelését. (Reuter) —7 Édes fiam, csomagolj! — szóltam minap a feleségemhez. Miért, mi történt?— nézett rám kerekre nyílt szemekkel. — Csak nem vizsgálati fogságba mész megint? De nem lehet, hiszen március tizenötödike már elmúlt, október huszonharmadika még messze van ... Te Lajos, csak nem gázoltál el valakit a zebrán?. . . — Szásincs róla, Amálkám. Mindenki csomagol. A választásokon a csomagolásra szavaztunk. Nem emlékszel rá, hiszen te is?. . . Én? — húzta föl a szemöldökét. — Én? Vedd tudomásul, hogy én a Fi- deszre szavaztam. Ott szó se volt csomagolásról. Azt mondták nekem, hogy „Itt és mást.” Hát én itt várom a mást. — Pont erről van szó. Éppen ezért csomagol mindenki. Akik eddig a letartóztatásokat intézték március tizenötödike meg— október huszonharmadika előtt, azok elmennek a süllyesztőbe. A felszabadító szovjet csapatok elmennek kipihenni a negyvenöt évi ideiglenes itt-tartózkodás fáradalmait, és visszaadják az öröklakások kulcsait. Tudsz követni, Amálkám? Hát persze hogy tudlak, Lajos. Ha harminchárom éven át tudtalak, miért pont most ne tudnálak? Csak át kell írnom a naptárt. Ha az az évi két begyűjtés elmarad, nekem is meg keli változtatnom a programomat. Eddig ez volt a két legbiztosabban bekövetkező esemény az életemben, amire mindig bizton számíthattam. Olyankor látogattam meg a mamát, mert ugye, ti nem nagyon szívelitek egymást... Pedig amikor elítéltek öt évre államellenes izgatásért, még egy sült kacsát is küldött neked a börtönbe. Emlékszem ... a bírónak meg kéttöt, hogy tíz éne ítéljeri. No, de fátyolt reá, Amálkám, mindez a múlté. Most már szabadon csomagolhatunk. Es tudod, hová megyünk? — A többieket már elsoroltad. Ezek szerint mi nem mehetünk máshová, csak Lakitelekre nagygyűlést tartani. — Nem. Segítek, jó, E... u ... No? Nem találod ki? — Eufóriába esünk, mint a románok karácsonykor... — Nem! Mi ezt nem engedhetjük meg magunknak. Van még két dobásod. Tehát?! E .. . u ... — Te jó Isten, csak nem azt akarod mondani, hogy eunuch lettél? De csak itthon, mi? A szomszédasszonnyal egészen jól el tudsz hetyegni... No, de csak találkozzak azzal a perszónával a lép- csöházban, ki is kaparom a szemét! Ne is tagadd, a Juliska néni a másodikról mindent látott. A szégyentelen szuka! Te meg vénségedre kezdesz el kakaskodni.. . De nem! Amálkám, hidd el, egy szó se igaz az egészből. Csupán a választási győzelemhez gratulált a Pannika. Épp most, amikor a nemzet sorsáról kell döntenünk ? Nevetséges ... Hát jó, ha képtelen vagy kitalálni, megmondom én. Európába megyünk. Igen, Árnál, beköltözünk az Európa-házba! Ugye, örülsz neki? Örülnék, Lajos, de én ebben a szűk cipőben képtelen vagyok annyit gyalogolni . .. Gyalogolni? Minek? Expresszvo- nattal megyünk, Árnál! — Jó, de ki fizeti majd a lakbért, meg az útiköltséget? Tegnap is itt járt a tömbházfelügyelő, azt mondta, kilakoltat az IKV, ha nem fizetünk. — IKV, hahaha. .., saját kertes házunk lesz Európában! Méghogy az IKV.. . — Rendben van, Lajos, de ha meglátnak bennünket ott, lyukas cipőben, meg szakadt nadrágban, nem hiszik-e majd azt a szomszédok, hogy koldusok vagyunk? Vagy netán terroristák? Tudod, egyszer már jártunk ott ezer évvel ezelőtt, és akkor is úgy imádkoztak, hogy „ Uram, ments meg a magyarok nyilaitól minket." Aztán jött Augsburg . . . — Augsburg ... Most nem lóháton megyünk, Árnál, hanem dízelvonattal. — Feltéve, ha közben el nem zárják a csapot. Mert ha nem tudnád, a mozdony ugyan nálunk pöfög, de az üzemanyagcsapot még mindig odaát kezelik. — Ez igaz — mondtam kissé elszontyolodva, de egy gyors fejszámolás rögtön fölvidított. Félannyi ideig se tartott, mint a választási számítógépeknek. Az én programom biztosabb, és nem hagyom megfertőzni holmi vírusokkal. így folytattam hát: — De azt se felejtsd el, anyukám, hogy ezzel az energiával úgy meglódul az a vonat, hogy csap ide, csap oda, Sopronig mindenképpen eljutunk. Onnét meg már akár mezítláb is átjutunk Európába. Erre az én nejem lerúgta a cipőjét, fölkapta a két üres bőröndöt, és már indult is az ajtó felé. — Hová rohansz, Árnál? — szóltam utána. — Jobb lesz, ha te is igyekszel, fiam — mondta —, nehogy megint lekéssük azt a vonatot! T. Ágoston László Nagy utazás