Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-24 / 95. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1990. április 24. OLCSÓBB HITELT ÍGÉRNEK Alapítvány a vállalkozóknak Sugallják a népnek mindenfelől, hogy a gazdaság bajaira, az embe­rek megélhetési gondjaira, a mun­kanélküliségre az egyik hatásos el­lenszer. ha szaporodnak a kisvál­lalkozások. Ez valóban így is van. Ám aki elhiszi, hogy a gazdaság szívesen fogadja az új vállalkozóje­löltet és belevág, hamarosan rájön arra, hogy hatalmas ellenszél fo­gadja. Először is nincs tőke. A la­kossági megtakarítások vállalko­zásokba fektetése jó gondolat, csakhogy úgy tűnik, nincs akkora pénzmennyiség a lakosság birtoká­ban, hogy elegendő lenne az induló vállalkozások finanszírozására. A hiteligény tehát óriási. Drága kölcsönök Hitelt a bankok, pénzintézetek nagyon kemény feltételek mellett adnak a magánszemélyeknek és az új társas vállalkozásoknak. A ban­kok szempontjai érthetőek. Pénzü­ket csak biztonságos helyre adják, oda, ahol kockázatot nem kell vál­lalniuk. A banki hitel persze nem azonos a kockázati tőkebefektetés­sel. A fejlett pénzpiaccal rendelke­ző nyugati világban erre találták ki a kockázati tőkebefektető társasá­gokat. Nálunk egyelőre a speciális adó- és jogi szabályozás késése mi­att hiányoznak a kockázati tőkét működtető társaságok, pénz­intézetek. A bankok pedig hitelt immár csak 33 százalék fölötti kamatra, rövid lejáratra és a saját személyes vagyon jelzálogosítása fejében ad­nak. A likviditási nehézségek áthi­dalására pedig szinte egyáltalán nem. Pedig az országos méretű, 100 milliárdos nagyságrendrü sor­ban állás kárvallottjai a kicsik. Ők, akik a sorban az utolsó sorszámo­kat kapják. Százszámra mennek Tőnkre a vétlen kisüzemek a na­gyok pazarló, felelőtlen gazdálko­dása miatt. Ez a magyarországi piac szigorú törvényszerűsége. Az új induló vállalkozás egyik legnagyobb gondja az infrastruk­túra megteremtése. Az irodahelyi­ség, a műhely bérlete, a tulajdon- szerzés immár olyan nagy költség, hogy csak nagyon kevesen tudják mindjárt a kezdetén elviselni. A legtöbben lakásokban, albérle­tekben kezdik el a működést. Jogszabályok útvesztői Aki vállalkozásba kezd, jó ha előre felszereli magát a jogszabá­lyok özönét tartalmazó kiadvá­nyokkal, rendszeresen konzultál a szakértőkkel, akik ráadásul ma­guk sem tudják mindig napra ké­szen az éppen érvényben lévő sza­bályokat. Máról holnapra változ­hat ugyanis az értelmezésük, mó­dosíthatják, kiegészíthetik őket. Az adóellenőrök viszont könyörte­lenül számonkérik a legfrissebb jogsatbály-módosítások azonnali alkalmazását, különben a büntetés nem marad el. Adózási, jogi, könyvvezetési szakértőként kel! helytállnia minden vállalkozónak, legalábbis a kezdetekben. Később, ha talpon marad és gyarapodik, már megveheti a szakembereket. Amelyik vállalkozónak mind­ezek után sikerül megvetnie a lábát a hazai, netán a nemzetközi pia­con, még mindig nem érezheti biz­tonságban magát. A hatóság tar­togathat számára meglepetéseket. Például a magán-árufuvarozók közül sokan nemzetközi fuvaro­zásra rendezkedtek be. Hatalmas terheket vállaltak, korszerű jármű­veket szereztek, hosszú távú meg­rendelésekhez jutottak, indultak is folyamatosan a jármüveik Euró­pába. Amíg a hatóság engedte. Az év első negyedének végén ugyanis közölte, hogy elfogyott a magán- fuvarozók részére adott egész éves fuvarengedély-keret. Fuvarenge­dély nélkül pedig nem lehet az or­szágok többségébe belépni. Az ál­lami nagyfuvarozók százszámra veszik fel a részükre biztosított fu­varengedélyeket az ^keseredett fu­varvállalkozók orra előtt. Reménykeltő alapítvány A vállalkozás élénkítésének jel­szavai egészen az utolsó hónapo­kig üresen csengtek. Mígnem re­ménykeltő alapítványt hozott létre a kormány kezdeményezésére né­hány nagy bank, érdekképviselet és intézmény a kis- és közepes mé­retű vállalkozások segítésére. A több mint 4 milliárdos alaptőké­jű Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány elsősorban azoknak a 60-150 fős, legalábbis 50 százalék­ban hazai magántulajdonban lévő vállalkozásoknak nyújt kedvezmé­nyes, a pénzpiaci hiteleknél 10 szá­zalékkal olcsóbb hitelt, amelyek vállalkozásuk beindítására, fejlesz­tésére, működtetésére kérnek pénzt. Forgóeszközhiteit az alapít­vány nem ad. Biztosítékot is nyújt a hitelek mellé. Amíg az alapítvány pénzét a pá­lyázó bankok között szétosztják, átmenetileg hitelt nyújt a Posta­bank, az OTP, a Kulcs Kft., a Du- nabank és a Hitelbank Széchenyi István Igazgatósága. A bankok pályázat útján nyerhetik el az ala­pítvány pénzét. Az általuk elnyert összeghez a saját forrásaikból még' legalább ugyanennyit kell hozzátenniük — természetesen saját pénzüket piaci kamaton adják —, ily módon az alapítvány hitelét megduplázzák. Az alapítvány pénzével foglalkozó bankok névsorát legkésőbb május­ra közzéteszi az alapítvány kurató­riuma. Addig türelemmel kell len­niük az első rohamról lemaradó vállalkozásoknak. Az alapítvány forrásai remélhetően nem dugul­nak be, hanem inkább kibővülnek a külföldről beígért adományok­kal, kedvezményes hitelekkel. Az alapítvány tőkebefektetéssel is foglalkozik, szintén az arra pá­lyázó és a pályázatot megnyerő pénzintézeteken, befektető társa­ságokon keresztül, melyek névso­rát azonban valószínűleg csak egy­két hónap múlva tudhatjuk meg. Reméljük, a Magyar Vállalko­zásfejlesztési Alapítvány csak az első lépés a vállalkozásbarát gaz­daságpolitikában. Következő lépé­sek lehetnek: az egységes, egyértel­mű adó- és jogi szabályozás, az infrastruktúra kiépítése, az új vál­lalkozások erőteljesebb támogatá­sa, nem csak anyagi eszközökkel. Nincs egyetlen párt sem, ame­lyik ezt ne ígérte volna meg, így tehát számon is kérjük tőlük. D. M. Készül a magágy a napraforgónak A Kiskunfélegyházi Petőfi Termelőszövetkezetben az idén is mintegy 300 hektáron vetnek napraforgót. A vegyszeres gyomirtás után Dents Imre traktoros a kombinátorral a ta­laj-előkészítés utolsó fázisát végzi. (Tóth Sándor felvétele) ❖ •fr jL TUT ■0­*> * ❖ ❖ ■O' o O' o O' O' o o Tavaszi MŰSZAKI VÁSÁR A TECHNIKA HÁZÁBAN 1990. április 23-ától 29-éig A FUTBALL-VB JEGYÉBEN Előleg befizetése nélkül vásárolhat hitelre nagy értékű műszaki cikkeket. Videokamkorderek, műholdvevő rendszerek. Televíziók: SONY, SANYO, ITT, ORION (Toshiba képcsővel) Videomagnók: PANASONIC, AKAI, SANYO, ITT, AKAI lejátszó. Rádiómagnók: SONY, SANYO, ITT, TOSHIBA, LASONIC és még sokféle műszaki cikk. ‘ Kereskedelmi Vállalatok Kft. MOBIL VIDEO Kecskemét Kecskemét ORION, Budapest Híradástechnika, Keszthely I220 ■O'OO'O'O'O'O'O'O'O'O'O'OO'O'O'O'O'O'O'O'O' Üj felületvédő anyag Sok szerkezeti anyagnak köny- nyen kopik vagy korrodálódik a felülete. Ezért a felületeket igyekez­nek bevonni valamilyen kemé­nyebb anyaggal. Jól megfelel erre a célra a titán-karbid. Ezt azonban eddig csak magas hőmérsékleten tudták a felületre juttatni. Az Illinois Egyetem (USA) kuta­tói most olyan eljárást fejlesztettek ki, amellyel a titán-karbid rétegek már 250 C-fokon rárétegelhetők a felületre. Elvileg arra is módot ad, hogy olyan műanyagokat vonjanak be vele, amelyek ennél magasabb hőfokon már elbomlanak. Az eljá­rás az újonnan kifejlesztett tetra- neopentil-tilán hőbontásán alapul. A képződő titán-karbid nem kristá­lyos, hanem amorf szerkezetű, s ez a bevonatot különösen ellenállóvá teszi a korrózióval szemben. A kor­róziót okozó anyagok ugyanis a kristályos szerkezetű rétegeket a parányi kristályok közötti vonalak mentén támadják meg. VILÁGGAZDASÁGI PANORÁMA A Szovjetunió nem bírta tovább Negyven év után jelentős vál­tozásoknak lehetünk tanúi a vi­lágpolitikában. A mélyebb okok abban keresendők, hogy egy­részt a győztes hatalmak nem olyan rendezést hajtottak végre, amely megfelelhetett volna a tényleges társadalmi és gazdasá­gi erőviszonyoknak, másrészt a világgazdaság szereplőit — job­ban, mint valaha — az egyenlőt­len fejlődés jellemezte. Mi okozta, hogy az újrarende­zés, a ráerőltetett formák leveze­tése most és ilyen formában tör­ténik? A szovjet világbirodalom összeomlásának mélyenfekvő okai vannak, de az időzítése és tempója elsősorban azzal ma­gyarázható, hogy nem képes to­vább tartani az ambícióinak megfelelő fegyverkezési tempót. A történelem során szinte állan­dóan találkozhattunk azzal a je­lenséggel, hogy a gazdaságilag kevésbé fejlett társadalmak ka­tonailag erősebbek lehetnek. En­nek, remélhetőleg, utolsó nagy történelmi példája volt a Szovjetunió. Az elmúlt negyven év során két szuperhatalomról beszéltek, és féltették az egymással szembe­ni katonai egyensúly megromlá­sát. A két szuperhatalom gazda­sági ereje eközben úgy aránylott egymáshoz, mint l :3-hoz. Ennél is nagyobb volt az erőviszony eltérése a két tábor között. A fej­lett tőkés országok gazdasági ereje mintegy hatszorosa volt a szocialista országokénak. Ennek az anomáliának ellensúlyozását szolgálta az, hogy a Szovjetunió­nak a nemzeti jövedelméből kö­rülbelül háromszor akkora há­nyadot kellett a hadseregre for­dítania, mint az Egyesült Álla­moknak. A Szovjetunió népei a szuperhatalmi szerepért sokáig hajlandóak voltak alacsonyabb életszínvonallal fizetni. A probléma akkor vált meg­oldhatatlanná, amikor a hadi­iparnak a gazdaságon belüli sze­repe megváltozott. Korábban évszázadokon keresztül a hadi­ipart el lehetett különíteni a pol­gári szektoroktól. Nem okozott a hadsereg ellátásában problé­mát, ha a polgári ipar jelentősen el volt maradva a hadiipar mö­gött. Egy viszonylag elmaradt gazdaságú országban is működ­hetett szupermodern hadiipar. Az utóbbi évtizedben azonban ebben a vonatkozásban is teljes fordulat következett be. A mo­dern hadifelszerelések egyre in­kább csak az egész polgári gaz­dasággal való szoros kooperáci­óban állíthatók elő. Egy korsze­rű repülőgép, tengeralattjáró, tank csak a kis- és nagyvállala­tok ezreinek együttműködése alapján készülhet el. így állt elő mára az a helyzet, hogy a hadi­eszközök nem lehetnek maga­sabb szinvonalúak, mint a pol­gári termelés, és az egész infra­struktúra szintje. Ez alól abnor­málisán magas költséggel lehet kivételeket produkálni, de a ha­ditechnika egészére egyáltalán nem. Az Egyesült Államok vezetése akkor kezdett a nagyobb ütemű katonai fejlesztésekbe, amikor ezzel már a Szovjetunió a gazda­sági elmaradottsága miatt akkor sem lett volna képes lépést tarta­ni, ha még tovább növeli az élet- színvonal rovására a katonai ki­adásait. Ebből fakadt az, hogy éppen a katonai elit ismerte fel a Szovjetunióban a gazdasági és társadalmi reformok elkerülhe­tetlenségét, és így mással nem pótolható hatalmi garanciát biz­tosított a reformok hívei számá­ra. Korunk tehát abból a szem­pontból is történelmi kor, hogy megszűnt a politikailag és gaz­daságilag gyenge társadalmak relatív nagy katonai erejének a veszélye. Ha korunkban egy tár­sadalom többségét sikerül is a vezetésnek megnyernie a nagy katonai ambícióknak, ezek csak akkor teljesülhetnek, ha a társa­dalomban nő a demokrácia, a piac, az életszínvonal. A gazdag, szorgalmas, magas életszínvona­lon élő társadalmaknak tehát egyre kevésbé kell félniük attól, hogy szomszédaik az életszínvo­nal, a demokrácia rovására fegy­verkezve katonai fölénybe kerül­hetnek velük szemben. K. S. • • Összeomlott az NDK munkaerőpiaca Példátlan munkaerőhelyzet állt elő az NDK- ban: egyidejűleg katasztrofális a munkaerőhi­ány, ugyanakkor százezrek állástalanná válásá­ra kell felkészülni. Az NDK állásközvetítő köz­pontja most Nyugat-Berlintől kap tanácsot ah­hoz, miként szervezze meg átképzési program­ját. Abban az NDK-ban, ahol soha sem ismer­ték a munkanélküliséget, máris 85 ezren vannak állás nélkül, és a helyzet további, drasztikus romlására lehet számítani. Egyes vélemények szerint a keletnémet gazdaság a határ megszün­tetése után egyszerűen összeomlik és akár a nyolcszázezret is elérheti a munkanélküliek szá­ma. Ezzel egy időben legalább 250 ezer szakkép­zett dolgozóra lenne szükség azonnal, hogy mű­ködtetni tudják, legalább részben, az ország gazdaságát, infrastruktúráját. Égető szükség lenne nyugati felfogású menedzserekre, jogá­szokra, számítógépes szakemberekre. Berlinben olyan ritka a szakács és a pincér, mint a fehér holló, márpedig sosem volt ennyi igényes nyu­gati vendége az NDK fővárosának. (Reuter) Miért nem kell föld a román parasztoknak ? Románia gazdasági minisztere a francia AFP hírügy­nökségnek adott nyilatkozatában azt mondta, hogy az ország gazdasági helyzete változatlanul igen súlyos, és a vezetés jelenlegi egyetlen célja: „baj nélkül átvészelni ezt a telet”. Ezt a több mint szerény programot könnyebb megérteni, ha figyelembe vesszük, hogy a román gazda­ság egyötöde például január—februárban egyáltalán nem működött: a legfontosabb ipari alapanyagokból 10-30 százalékos volt a hiány. Az élelmiszerboltokban van ugyan áru, de a végre szabadon vásárolható hús mind gyakrabban tűnik el, ismét hosszú sorok kígyóznak a boltok előtt. Továbbra is nagy mennyiségű élelmiszert importálnak, az állatoknak pedig takarmányt kell behoz­ni. Ám így is csak áprilisig elegendőek például az állati takarmányok. Az új vezetés elhatározta, hogy 2,5 millió hektár földet oszt szét a parasztok között, ám a mezőgazdaság a jelek szerint egyáltalán nem vonzó a románok számára. Ennek valószínűleg az az oka, hogy hihetetlenül alacsony a gépesítettség, drágák az ipari termékek, anyagok. A ter­melői árakhoz pedig nem mer hozzányúlni a vezetés, ami megakadályozza a mezőgazdasági felvásárlási árak eme­lését. (Reuter) —7 Édes fiam, csomagolj! — szóltam minap a feleségemhez. Miért, mi történt?— nézett rám kerekre nyílt szemekkel. — Csak nem vizsgálati fogságba mész megint? De nem lehet, hiszen március tizenötödike már elmúlt, október huszonharmadika még messze van ... Te Lajos, csak nem gázoltál el valakit a zebrán?. . . — Szásincs róla, Amálkám. Minden­ki csomagol. A választásokon a csoma­golásra szavaztunk. Nem emlékszel rá, hiszen te is?. . . Én? — húzta föl a szemöldökét. — Én? Vedd tudomásul, hogy én a Fi- deszre szavaztam. Ott szó se volt csoma­golásról. Azt mondták nekem, hogy „Itt és mást.” Hát én itt várom a mást. — Pont erről van szó. Éppen ezért csomagol mindenki. Akik eddig a letar­tóztatásokat intézték március tizenötö­dike meg— október huszonharmadika előtt, azok elmennek a süllyesztőbe. A felszabadító szovjet csapatok elmen­nek kipihenni a negyvenöt évi ideiglenes itt-tartózkodás fáradalmait, és vissza­adják az öröklakások kulcsait. Tudsz követni, Amálkám? Hát persze hogy tudlak, Lajos. Ha harminchárom éven át tudtalak, miért pont most ne tudnálak? Csak át kell írnom a naptárt. Ha az az évi két be­gyűjtés elmarad, nekem is meg keli vál­toztatnom a programomat. Eddig ez volt a két legbiztosabban bekövetkező ese­mény az életemben, amire mindig bizton számíthattam. Olyankor látogattam meg a mamát, mert ugye, ti nem nagyon szívelitek egymást... Pedig amikor el­ítéltek öt évre államellenes izgatásért, még egy sült kacsát is küldött neked a börtönbe. Emlékszem ... a bírónak meg két­töt, hogy tíz éne ítéljeri. No, de fátyolt reá, Amálkám, mindez a múlté. Most már szabadon csomagolhatunk. Es tu­dod, hová megyünk? — A többieket már elsoroltad. Ezek szerint mi nem mehetünk máshová, csak Lakitelekre nagygyűlést tartani. — Nem. Segítek, jó, E... u ... No? Nem találod ki? — Eufóriába esünk, mint a románok karácsonykor... — Nem! Mi ezt nem engedhetjük meg magunknak. Van még két dobásod. Te­hát?! E .. . u ... — Te jó Isten, csak nem azt akarod mondani, hogy eunuch lettél? De csak itthon, mi? A szomszédasszonnyal egé­szen jól el tudsz hetyegni... No, de csak találkozzak azzal a perszónával a lép- csöházban, ki is kaparom a szemét! Ne is tagadd, a Juliska néni a másodikról mindent látott. A szégyentelen szuka! Te meg vénségedre kezdesz el kakaskod­ni.. . De nem! Amálkám, hidd el, egy szó se igaz az egészből. Csupán a választási győzelemhez gratulált a Pannika. Épp most, amikor a nemzet sorsáról kell döntenünk ? Nevetséges ... Hát jó, ha képtelen vagy kitalálni, megmondom én. Európába megyünk. Igen, Árnál, beköl­tözünk az Európa-házba! Ugye, örülsz neki? Örülnék, Lajos, de én ebben a szűk cipőben képtelen vagyok annyit gyalo­golni . .. Gyalogolni? Minek? Expresszvo- nattal megyünk, Árnál! — Jó, de ki fizeti majd a lakbért, meg az útiköltséget? Tegnap is itt járt a tömbházfelügyelő, azt mondta, kilakol­tat az IKV, ha nem fizetünk. — IKV, hahaha. .., saját kertes há­zunk lesz Európában! Méghogy az IKV.. . — Rendben van, Lajos, de ha meglát­nak bennünket ott, lyukas cipőben, meg szakadt nadrágban, nem hiszik-e majd azt a szomszédok, hogy koldusok va­gyunk? Vagy netán terroristák? Tudod, egyszer már jártunk ott ezer évvel ez­előtt, és akkor is úgy imádkoztak, hogy „ Uram, ments meg a magyarok nyilaitól minket." Aztán jött Augsburg . . . — Augsburg ... Most nem lóháton megyünk, Árnál, hanem dízelvonattal. — Feltéve, ha közben el nem zárják a csapot. Mert ha nem tudnád, a moz­dony ugyan nálunk pöfög, de az üzem­anyagcsapot még mindig odaát kezelik. — Ez igaz — mondtam kissé elszon­tyolodva, de egy gyors fejszámolás rög­tön fölvidított. Félannyi ideig se tartott, mint a választási számítógépeknek. Az én programom biztosabb, és nem ha­gyom megfertőzni holmi vírusokkal. így folytattam hát: — De azt se felejtsd el, anyukám, hogy ezzel az energiával úgy meglódul az a vonat, hogy csap ide, csap oda, Sopronig mindenképpen eljutunk. Onnét meg már akár mezítláb is átju­tunk Európába. Erre az én nejem lerúgta a cipőjét, fölkapta a két üres bőröndöt, és már indult is az ajtó felé. — Hová rohansz, Árnál? — szóltam utána. — Jobb lesz, ha te is igyekszel, fiam — mondta —, nehogy megint lekéssük azt a vonatot! T. Ágoston László Nagy utazás

Next

/
Oldalképek
Tartalom