Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-21 / 93. szám

1990. április 21. • PETŐFI NÉPE • 11 SPORT • SPORT • SPORT EGY ÁTALAKULÓ SZÖVETSÉG A JÖVŐJÉRŐL TÁRGYAL • AZ ORSZÁGHATÁR SEM AKADÁLYA A TAPASZTALAT­CSERÉNEK • A KAPCSOLATOKAT A KLUBOK EGYÜTT­MŰKÖDÉSE TÖLTI MEG TARTALOMMAL A fiatalok nevelésében közösek a feladataik és a felelősségük Az MHSZ és a Népi Technika „kézfogása” A rendszerváltás miatt az élet szá­mos területén tapasztalható megtorpa­nás az ügyintézésben. Az MHSZ me­gyei székházában a folyamatosságról győződtünk meg, pedig már közismert a döntés, miszerint október 1-jétől tár­sadalmi szervezetként működik majd tovább. A közelmúltban az újvidéki Népi Technika vezetői — Szekula Ko- vácsevics titkár és helyettese, Torna Matity, valamint Boszinka Kirelicski okleveles mérnök, az újvidéki városi vezetőség tagja —- lépte át a szomszé­dos ország határát, hogy az együttmű­ködésről tárgyaljon magyar partnerei­vel. Ezt az alkalmat használtuk ki, hogy Nikola Lajtnert, az újvidéki városi ve­zetőség társadalmi elnökét az 1946-ban alakult szervezet működéséről kérdez­zük. — A Népi Technika a technikai sportágak szervezete, mint az MHSZ, s ez a közös a munkánkban — mondta. — Ezen kívül mi foglalkozunk műszaki oktatással, fejlesztéssel, újítással, tehet­ségkutatással, szakmai versenyek szer­vezésével, továbbképzéssel is. Ezen be­lül vannak olyan szakterületeink, ame­lyek csaknem önellátók. A repülősök például költségvetésük nyolcvan száza­lékát maguk teremtik elő azzal, hogy növényvédelmi feladatokat látnak el, de szolgáltatást végeznek a könnyűbú­várok is. A szakosztályok, szakterüle­tek által összegyűjtött pénzt az üze­mek, vállalatok hozzájárulásával és ál­lami támogatásokkal egészítjük ki, s így áll össze a költségvetésünk. — Mi indokolta a tizenkét évvel eze­lőtti kapcsolatfelvételt? — kérdeztük Budai József ezredestől, az MHSZ me­gyei titkárától. — Versenyzőink eredményessége tette Szükségessé, hogy nemzetközi szinten is próbára tegyék felkészültsé­güket, fejlesszék ismereteiket — mond­ta. — Ezért kerestük a kapcsolatot a szomszédos ország szervezeteivel, ame­lyekkel rendszeresen kicseréltük ta­pasztalatainkat, egyeztettük elképzelé­seinket. A vezetői megbeszélések azon­ban csak keretet adtak a tevékenysé­günknek, hiszen a kapcsolatokat a klu­bok közötti együttműködés töltötte meg tartalommal. — Milyen tapasztalatokat szereztek és cseréltek ki, mi tette érdemessé az együttműködést a Népi Technika és az MHSZ között? — Magyar viszonyok között például a tájékozódási könnyűbúvárok nehe­zen tudtak volna felkészülni a nemzet­közi versenyekre, ezért ezt a lehetőséget mi minden évben az Adrián biztosítot­tuk — mondta Nikola Lajtner. — A mi versenyzőink viszont azokban a ver­senyszámokban jöttek Kecskemétre ta­pasztalatot szerezni, amelyekben segít­ségre szorultunk. Nagyon jó kapcsolat alakult ki a rádiósaink között is. A ma­gyar klubok képviselőit mindig szíve­sen segítettük a hegyi viszonyok közöt­ti ismeretek gyarapításában. A mi rádi­ósaink viszont a sík terepen való adás­vétel fortélyait gyakorolhatták Bács- Kiskun megyében. A szakmai tapasz­talatokon túl talán az sem utolsó szem­pont, hogy a rendszeres találkozások révén olyan ismeretségek, barátságok szövődtek, amelyek igazolják a kölcsö­nös találkozás szükségességét. — A vezetői megbeszélésen szó volt-e arról, hogyan képzelik a folytatást, hi­szen az MHSZ átalakul?. .. — A Népi Technikánál alkalmazott társadalmasítást már évekkel ezelőtt elemeztük — mondta Budai József. — A szervezetnek választott vezetői, a különböző szakterületeknek pedig olyan felkért szponzorai vannak, akik erkölcsileg és anyagilag is támogatják őket. Ezek olyan példák, amelyeknek a tapasztalatait alkalmazhatjuk a mi sa­játos viszonyainknak megfelelően. No­ha az első lépéseket már megtettük, a jövőben nekünk is arra kell töreked­nünk, hogy az ügyvezető titkárok mellé választott társadalmi vezetők kerülje­nek klubjaink élére, akik hozzáértéssel, erkölcsi és anyagi támogatással segítik ;í munkánkat. — Az átalakulás nem befolyásolhatja a kapcsolatainkat, hiszen az MHSZ tár­sadalmasítása alapján még közvetle­nebb lehet az együttműködésünk - mondta Nikola Lajtner.—De történjék bármilyen átszervezés is, a gyerekeket nem lehet kitenni az utcára, a fiatalok­kal foglalkozni kell, s ebben azonosak a feladataink, közös a felelősségünk. Banczik István Foster és a serkentők Újra doppingüggyel kénytelen foglalkozni az Amerikai Atlétikai Szövetség (TAC): mint ki­derült, legutóbb Greg Foster, kétszeres világ­bajnok és olimpiai ezüstérmes gátfutó, szedett a tilalmi listán szereplő serkentőkből. A 31 esz­tendős atlétát ezért három hónapra eltiltották a versenyzéstől. Ez annyit jelent, hogy Foster ném állhat rajthoz a nyáron esedékes, Seattle- ben sorra kerülő Jóakarat Játékokon. A 110 méteres gátfutás klasszisa — Foster ezen a távon 1983-ban Helsinkiben, majd 1987- ben Rómában szerzett vb-aranyérmet — a téli hónapokban több fedett pályás viadalon vett részt. Bizonyára a magyar nézők is emlékeznek a februári Tricotex Kupára, amelyen Foster a 60 m-es gátfutásban hatalmas küzdelemben le­győzte legnagyobb vetélytársát, Roger Kingdo- mot. Az amerikai szövetség közleménye szerint a sportoló a január 19-ei, Los Angeles-i verseny után tartott ellenőrzésen találtatott vétkesnek. Foster Ephedrint és Phenylpropanolamint szedett. Ezen készítmények használatát csak bizonyos mennyiségi korlátozással engedélye­zik a nemzetközi szabályok. A világbajnok túl­lépett a határon, így kényszerpihenő elé néz. Vétsége nem olyan súlyos, hogy a három hó­napnál hosszabb eltiltás indokolt lenne. Nézzék meg a tv-felvételt! Várható volt, hogy az Olympique Marseille klubvezetése nem hagyja szó nélkül a szerda éjjeli lisszaboni eseményeket. A labdarúgó BEK-elődöntő visszavágóján a portugál Benfica angolai játékosa, Vata „kezesgóljával” 1:0-ra nyert, s ezzel kiharcolta a május 23-ai, bécsi; döntőbe jutás jogát is. Pénteken Bemard Tapie, az Olympique elnöke a klub igazgató tanácsának tagja által is aláírt tiltakozó tartalmú levelet juttatott el az Európai Labdarúgó Szövetséghez (UEFA). Ebben a — egy óvás­sal egyenértékű — levélben Tapie-ék azt követelik, hogy az UEFA illetékes bizottsága foglalkozzék a belga bíró, van Langenhove fran­cia szemszögből kritikátlan közreműködésével. Tapie emlékeztet ar­ra: a biró és a partjelző is olyan helyzetben volt, hogy láthatták, amint a 84. percben az angolai futballista kézzel továbbította a franciák', hálójába a svéd Magnusson által a kapu felé csúsztatott fejest. Az Olympique Marseille a leghatározottabban követeli az UEFA- tól: tanulmányozzák tüzetesen a mérkőzés eseményeit rögzítő televí­ziós Felvételt, amelyen a lassítások valóban egyértelművé tették a kezezés tényét! — jól látszik, a gól valóban szabálytalan. A levél ugyanakkor elítéli a portugál rendezőket is, mert a francia szurkolók számára „elviselhetetlen körülmények” uralkodtak a Benfica-stadi- onban. Tapie azzal vádolja a portugál klub elnökét, Joao Santost, hogy a visszavágót megelőző sajtónyilatkozataiban szinte bátorított arra, miként lehet játékra alkalmatlan pszichikai légkört teremteni a francia futballisták számára, és hogy súlyos hiányosságok jellemezték a portugál rendezők munkáját a stadion nézőterén foganatosított —, illetve elmaradt... — biztonsági intézkedések terén. Ezüstgerely-pályázat A Magyar Testnevelési és Sporttanács elnöksége 1962 szeptemberében a sportélethez kapcsolódó művészeti ván­dordíj kiírását határozta el. Hat évvel később a vándordíj kétévenként megrendezendő „Ezüstgerely”-pályázatra mó­dosult. Az Országos Sporthivatal — a hagyományokat folytatva — ismét meghirdeti az Ezüstgerely-pályázatot. Pályázhat minden olyan művész, aki pályamunkájával a meghirdetett kategóriák valamelyikében az egészséges élet­módot, a testedzést, a sportot népszerűsíti. A pályázaton részt vehet minden 1988. május 1-je után készült alkotás. A pályázattal kapcsolatban érdeklődni lehet a Testnevelési és Sportmúzeumban (1143 Budapest, Dózsa György út 1—3., telefon: 1830-794). A pályázó műveket a Testnevelési és Sportmúzeum gyűjti. A beküldési határidő: 1990. szeptember 30. Óv a Veszprém Bartalfi Károly, az NB I-es Veszprém labdarúgó-szakosz­tályának vezetője pénteken délelőtt arról értesítette az MTI sportszérkesztőségét, hogy megóvják a Rába ETO elleni, 1990. április 14-én, a 23. fordulóban Győrött lejátszott baj­noki találkozó végeredményét. A győriek 2—1 arányban verték a bakonyi gárdát. —1 Most adom postára az óvást — újságolta Bartalfi Károly. — Azért fordulunk a Magyar Labdarúgó Szövetség­hez, mert a találkozó előtt számunkra érthetetlen módon megvonták csatárunk, Petres Tamás játékjogát. Vélemé­nyünk szerint a szövetség jogtalanul járt el, ezért a mérkőzés újrajátszását kérjük. Bartalfi Károly szerint a Petres-ügy - és persze az óvás is — jövő kedden az MLSZ elnöksége előtt is témaként szerepelhet. ASZTALITENISZ Újabb megyei bronz a zsebben! KISKUNFÉLEGYHÁZI LENIN TSZ SK— BP. SPARTACUS 14:11 NB l-es férfi A csoport. Kiskunfélegyháza. Győztesek: Káposztás 5, Kaiser 3, Aranyosi 2, Lacz- kó 2. Szalaba 2, illetve Pagonyi 4, Tóth I. 4, Mcrcz, Szabó, Pigniczki 1—1. Ideges volt a hangulat a mérkőzés előtt, hiszen a hazaiak a bronzéremért, a vendégek a kiesés elkerülésé­ért küzdöttek. A félegyháziak 3:2-re, majd 7:3-ra és 10:5-re vezet­tek. Közben Aranyosi szerzett fontos pontokat Mercz és Pigniczki ellen. A Spartacus ezután javított és feljött 10:10-re, de a ragyogóan játszó Káposztás nyerni tu­dott az ifjúsági válogatott Pagonyi, majd Mercz ellen is. A végső sikert Kaiser biztosította be Szabó ellen. Ezzel a győzelemmel a félegyháziak függetlenül az utolsó forduló eredményétől — már megszerezték a 3. helyet az NB I-ben. Paradicsom a testépítőknek Nem rapszodikus látogatókra számít a Rapszódia S. Nagy Zoltán „fülest” kapott, kita­posta az utat, megszerezte magának az impozáns épület bérleti jogát. Amikor minden megvolt, rádöbbent: egy vala­mi azért még hiányzik; pénz a kialakí­táshoz. Társakat talált, Gáli Sándornál és az egykori Panoptikum-zenészt, Ha­lasi Mihályt. A hármasfogat munká­hoz látott és két hete ajtót nyitott Kecs­keméten, a Liszt Ferenc utcában a Rapszódia Szabadidő Klub. Cégtábla még nem készült, de a ki­kapcsolódni vágyók, már rátaláltak az épületre. A hét végi diszkók mellett a sportolni és erősödni akarók paradi­csoma az egykoron barneváli pihenő- és kultúrháznak szánt épület. A tulaj­donosok a Quelle kereskedelmi hálóza­ton keresztül megvásárolták a jelenleg legmodernebb izomerősítő, testépítő gépeket. A Kettler márkájú berendezé­sekkel egyszerre tízen dolgozhatnak, összértékük közelít az egymillió forint­hoz. A klub aktív-sportos pihenést szol­gáló részéhez tartozik még a szauna és a masszázs. Testnevelési egyetemet végzett szakember végzi az izmok föl­frissítését, s aki igényli, annak edzéster­vet készít a konditermi erőfejlesztés­hez. Egyébként az egyesületek, szak­• Délelőtti nagyüzem a konditeremben. osztályok érdeklődésére is számítanak, hiszen szolid bérleti díj fejében kiváló körülmények közt edzhetnek a Rap­szódiában. A Rapszódiában, amely működési formájában teljesen újszerű. Tulajdon­képpen egy helyen a család minden tag­ja megtalálja a maga szórakozását, a szabad idő sportos illetve könnyedebb eltöltésének módját. Az épülethez tar­tozó udvar kínálja magát a szabadtéri sportra, testmozgásra. Ha a vendégek, a klub tagjai igénylik, akkor valószínű­leg sor kerül a bővítésre ígérték ott- jártunkkor a vállalkozó szellemű tulaj­donosok. — r — • Erősítés és szauna után már csak egy élvezet marad: a szolárium. (Róka László felvételei) • Az immár harminc NB l-es találkozón is túl levő Domonics bűvöli a labdát az egykori játszótársak között. Az utóbbi években szinte alig volt a KSC NB Il-es labdarúgó- csapatának olyan hazai mérkőzése, amikor ne ült volna a lelátón NB I-es klub megfigyelő­je, aki ked­vére „sze­mezgethet” a kínálatból, ahiely mos­tanában már egyre szegé­nyesebb. A mustra eredménye­képpen a középpálya karmestere, Czéh Pécsre, a baloldali védelem oszlopa, Szabó Béla és a gólgyáros, Freppán Siófokra tette át székhelyét. Tavaly pedig a Tiszakécskéről Kecskemétre került Domonics követte őket, aki Tatabányára igazolt. Az első három játékosról jócskán olvas­hattak a szurkolók, hiszen vala­mennyien standard tagjai lettek új csapataiknak. Freppán azóta már klubot is váltott, és jelenleg az egykori bajnokcsapat, a győri Rába ETO színeiben játszik. Sokan érdeklődtek viszont, hogy mi lett Domoniccsal? Erről kérdeztük a játékost egykori sike­reinek színhelyén, Tiszakécskén. — Eléggé kritikus időszakban kerültem a bányászvárosba — mondta a mokány, bajuszos kö­zéppályás —, hiszen a külföldre szerződések miatt akkorra már teljesen felbomlott a Kiprich, Plotár, Vincze csatártrió és a csapat totális támadójátékát át kellett alakítani az új pozíciós játék elemeihez, ami nem ment egyik napról a másikra. Úgy­hogy ez eléggé nehéz időszak volt, mert a közönség régebben hozzászokott a gólzáporos Bá­nyász-diadalokhoz, most pedig alig akartak jönni az eredmé­Egy álom valóra vált nyék. A sikertelenségek után fogytán volt a szurkolók bizal­ma és egy újonc játékosnak ilyen helyzetben szinte nem volt sza­bad hibáznia. Szorgalmasan ké­szültem a mérkőzésekre és sze­rencsémre igen sok „lelki segítsé­get” is kaptam egykori kecske­méti edzőmtől, Szentmihályi An­taltól, aki jelenleg is a mesterem, valamint a válogatottban is többször Szerepelt Csapó Karcsi­tól. Úgy érzem, gyorsan befo­gadtak játékostársaim és egyre- másra játszhattam kezdőember­ként a mérkőzéseket, de csak most érzem már magam stabil csapattagnak. — Melyik mérkőzésedre em­lékszel vissza a legszívesebben? — Tulajdonképpen minden NB I-es mérkőzés örök emlék, de a Fradi elleni győzelem és az azt követő mámoros pillanatok, azt hiszem, sohasem törlődnek ki az emlékezetemből. Talán egykor még az unokámnak is mesélek majd róla. — Ki volt eddig a legkellemet­lenebb ellenfeled? — Az NB I-ben sokkal gyor­sabb a játék, mint az NB II-ben, és leleményesebbek a játékosok is, így aztán gondolkozásra, né­zelődésre nincs idő! Lendületből kell, vagy legalábbis kellene megoldani a feladatokat, és aki nincs felkészülve, az elbukik. Nekem is akadtak nehéz pillana­taim, főleg Kómán és Dzurják ellenében, de úgy érzem, megáll­tam a helyem. — Milyen érzés volt hosszú évek után ismét pályára lépni Ti­szakécskén ? — Gyermekkoromban sok­szor álmodoztam róla, hogy egy­szer majd egy nagy csapatjátéko­saként jövök Tiszakécskére és most ez az álom valóra vált. Be kell vallanom, hogy amikor a Bá­nyász szerelésében a kécskei pá­lyára léptem, ugyancsak elhomá­lyosult a szemem néhány pilla­natra. Ráadásul Ézsiás Gabiék elmondták, hogy bajnoki mérkő­zésekre nem mentek ki mostaná­ban annyian, mint a Tatabánya elleni barátságos találkozóra. Akkor éreztem meg igazán, hogy talán valamikor mégis sikerült „belopni” magam a kécskei szur­kolók emlékezetébe. Farkas Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom