Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-03 / 78. szám
1990. április 3. • PETŐFI NÉPE • 5 ÜZEMMÉRNÖK, MÉRNÖK VAGY ... Kertészoktatási számítások Mint oly sok minden, az agrár-felsőoktatás rendszere is megváltozik, pontosabban: változóban van. A Dunántúlon már Pannon Agrártudományi Egyetem működik, a Tiszántúlon szintén megtörtént az „összeolvasztás”. A Duna—Tisza közén? Nos, miután ezen a vidéken három ilyen jellegű intézmény létezett — Budapesten, Kecskeméten és Szegeden most egy szervezetbe tartoznak, úgyhogy az egyetem titulusa is megváltozott, Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemmé. A két főiskola sorsa, jövője e pillanatban így fogalmazható: ma még biztos, de hogy holnap mi lesz, ki tudja. Fejük felett a döntés A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kecskeméti Főiskolai Karán hallgatók és oktatók élik a mindennápokat: tanulnak, vizsgáznak, oktatnak és vizsgáztatnak, legjobb tudásuk szerint. Körülöttük pedig az átszervezés variánsai születnek meg. Mint például az, amelyről a főiskolán meglepetéssel értesültek a múlt év végén. A Kecskeméti Lapokban dr. Glatz Ferenc művelődési miniszter így nyilatkozott: „ ... próbáljunk meg létrehozni egy nagy kecskeméti universitást, ami magában foglalja az ittlévő három főiskolát karonként és — amennyire erre tudunk költségvetési forrást előteremteni — a Kodály-inté- zetből kifejlesztett pedagógiai intézményt”. A dolog szépséghibája — azon túl, hogy erről az elgondolásról a kertészeti főiskola munkatársait nem kérdezték meg, sőt, nem is tájékoztatták —, hogy ez az intézmény e pillanatban nem a művelődési tárcához, hanem a MÉM-hez tartozik. Ez csak aprócska folt a variánspalettán, az igazi színekkel'most csak ismerkedni lehet. A legtöbb elgondolás a legjobb szándékkal így kezdődhet: mi lenne, ha .. . Tehát mi lenne, ha a Világbank javaslatait figyelembe véve nagy universitások alakulnának hazánkban. Vagyis néhány év általános képzés után hallgathatna a diák olyan kollokviumot, amilyet akar, aztán majd lesz belőle valami. Ez néhány államban gyakorlat. Ott nem is rossz gyakorlat. És nálunk, ahol azért a szakmai elkülönültsége, bizo«y, megvolt a felsőoktatásnak? Jtt talán jobb lenne a „földrajzi” elkülönültségen felülemelkedni, és ágazati elkülönültségre váltani. Szakma és egy kis plusz Ismert egy fogalom az euromérnök. Ez a képzési rendszer — úgy vélik a kertészeti főiskolán — számukra talán a legkézenfekvőbb. Ez viszont a mai ® hároméves oktatás helyett négy, majd — választható módon — még, esetenként két évet — ez utóbbi a magiszteri fokozatok megszerzését is — jelent. Erre viszont fel kellene készülni, a személyi, tárgyi feltételeket megteremteni. Akkor, amikor e főiskola kész tetőtérbeépitési terve pénzhiány miatt, ki tudja, mikor valósulhat meg. Ma legfontosabb az egyéni vállalkozásra is alkalmas, de nagyüzemi keretek között is helytálló kertész üzemmérnökök képzése. Ez tulajdonképpen nem gond, hiszen a kertészet az a szakma, ahol „minden növény egyedként kezelendő”, tehát jószerével ez a felfogás uralkodott eddig is az oktatásban. Ezt lehet kiegészíteni a szűk szakmán kívül eső dolgokkal, az áruforgalmazással vagy a —• ma közkeletű szóval biogazdálkodásnak becézett diszciplínákkal. Aztán lehet tárgyalni a helyi tanítóképző vezetőivel, amolyan ide-oda kukkantgatásokról, vagyis hogy a tanítóknak legyen legalább elképzelésük a kertészet gyakorlatáról, és fordítva: a kertészek esetenként tudják továbbadni szakmai ismereteiket. Szinte le sem merem írni, azt a — ma sok érdekkel ellenkező - gondolatot, hogy egy másfajta csoportosítást is elképzelhetőnek tartok. Itt vannak a városban a zöldségtermesztés és a szőlészet, borászat kutatóintézményei, meg persze a kertészeti főiskola. Az eddig is jó, de esetenkénti, esetleges kapcsolatot nem lehetne állandóvá tenni? Miért ne lehetne ilyen formája itt, Kecskeméten a kertészeti universitásnak? Három, négy vagy még több Egy biztos: jó szakemberekre szükség van akár a magángazdaságban, akár a nagyüzemben. Az is biztos, hogy az országos beiskolázású intézmény kikerülő hallgatói az iskola környékén már alig tudnak elhelyezkedni, viszont az ország más tájain nagy a kereslet irántuk. Az is biztos, hogy a tények szerint a kertészeti főiskola iránti érdeklődés nem csökken, hiszen a felvételi jelentkezések száma nem marad el a korábbi évekétől. Az is biztos, hogy általában szeptemberben meg szokott kezdődni itt a tanév. Csupán az a bizonytalan, hogy 1990 szeptemberében hogyan. És ez már célozható a nemsokára felvételizőknek is. Hiszen arról is szól a fáma, hogy nem is túl soká az eddigi „ingyenesség” megszűnik az oktatásban. Ismerve a gazdasági helyzetet, a családok egyre laposabb pénztárcáját, még ha ez nem is lehet teljes mértékű, akkor is jelentős megterhelés a felsőoktatás három évének fedezésére. És végül még előbbre tekintve az időben —: mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik már készülnek e pályára, de ma még azt sem tudhatják, három év alatt lesznek-e majd üzemmérnökök vagy négy év plusz kettő alatt mérnökök? Gál Eszter A Szigma Kereskedelmi Részvénytársaság igazgatósága értesíti részvényeseit, hogy ÉVI RENDES KÖZGYŰLÉSÉT 1990. április 12-én, 11 órára ELHALASZTOTTA. A közgyűlés helye: Kecskemét, Batthyány u. 25., Szigma-kirendeltség Napirendje: /. Az igazgatóság beszámolója az 1989. gazdasági évről 2. A felügyelőbizottság jelentése 3. A könyvvizsgáló jelentése 4. Mérleg- és eredménykimutatás elfogadása 5. Alaptőke-emelés 6. Az 1990. gazdasági évre vonatkozó nyereségterv elfogadása 7. Tisztségviselők díjazása változatlan. A közgyűlésen való részvétel és szavazás feltétele, hogy a részvényesek részvényeiket a Magyar Hitelbank Rt. kiskunfélegyházi fiókjánál legalább 3 nappal a közgyűlés előtt letétbe helyezzék. A Szigma Kereskedelmi Részvénytársaság igazgatósága Megtermelni és megvenni is nehéz # Ifjú Tóth István és felesége szétrakja a palántákat az ültetéshez. Kiskunfélegyháza határában rangja és múltja van már a fólia alatti zöldségtermesztésnek. Sokan élnek belőle, még többen csak fizetéskiegészítésként foglalkoznak vele, de jó néhányan a megélhetés nehézségei miatt próbálkoznak e nehéz munkával. Itt a Kiskunságban nem könnyű a futóhomokon termeink A télvégi és tavaszeleji szélviharok nagy károkat okoztak. Az itt élők szerint utoljára 1970-ben volt ilyen időjárás. Van olyan család, akinek az idén háromszor vitte el a szél a fóliáját. Sokak szerint a mostaniak anyaga nem veszi fel a versenyt a régiekével, ugyanis ezek nemhogy 4-5 évet bírnának ki, már pár hónap alatt elöregednek. Görög Jözsefné gazdálkodó — 20 éve a háztartási munka mellett fóliázik — családi, baráti, szomszédi segítséggel. A környékben egymást segítik -az emberek. Náluk négy levele volt már a reteknek, amikor elvitte a szélvihar, s így újra kellett vetni. Igaz, hogy maguk termelik a magot, de így is nagy volt a káruk, azzal, hogy sok kilogramm reteknek valót fújt el a szél. Ifjú Tóth István szüleitől tanulta a földdel bánást. Öt éve gazdálkodik, s most a felesége is részt vállal a munkából, mert gyesen van 2 éves kislányukkal. Kiskunfélegyházán laknak, így éjjel idősebb Tóth Istvánék vigyáznak, s fűtenek, ha kell a fóliában. Januártól december közepéig van a fóliaszezon, így csak év végén van két hét pihenés. Év elején palántanevelés, a retek vetése, szedése, utána paradicsom, majd a paprika palántázása, nevelése, szedése következik. Közben az uborka is beindul, s novemberig tart. November és decembernek az első két hete pedig a talaj-előkészítéssel telik el. A retket reggel szedik, utána csomózzák, este szállítják (általában Budapestre), s a következő reggelen már a boltokban várják a retékhegyék a primőrre pénzt adni tudó családokat. • A kétéves kislány játékosan beletanul a munkába. • Vetés előtt a homokot locsolja Görög József- né. • B. Nagy Józsefné szomszéd segít a vetésben. (Kép és szöveg: Méhesi Éva) • Készül a magágy.
