Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-21 / 67. szám

1990. március 21. • PETŐFI NÉPE • 3 KÉPVISELŐ-VÁLASZTÁS 1990 Az Agrárszövetség véleménye az adósság kezeléséről Pártprogramoktól zeng az ország. Sajnos, nagyon sok közülük a hatalom minél nagyobb részének megszerzésére irányul, ezért a jövő szempontjából sorsdöntő gazdasági kérdéseket ismét maga alá gyűri a politika lavinája, amely sokkal inkább apellál érzelmek­re, tömeghangulatra, megszépült emlé­kekre, mint higgadt, felelős gazdasági elemzésekre. Vagyis kevés a hiteles program. Sokan azt hirdetik, hogy majd mások rendezik adósságainkat. Az Agrárszövetségnek az a véleménye, hogy ebben is csak magunkra számít­hatunk. Hogyan látja megoldhatónak az Ag­rárszövetség a 21 milliárd dollárt meg­haladó állami adósság kezelését? Melyik ágazat képes ma ilyen terhet vállalni? A 30-40 százalékban átrendezésre kerü­lő, saját importjának fedezésére sem ké­pes ipar aligha. Az Agrárszövetség véle­ménye szerint a hitelképesség fenntartá­sát két ágazat képes viselni: az élelmi­szer-gazdaság és az idegenforgalom. Az élelmiszer-gazdaság is csak ak­kor, ha a földrendezést a teljes ágazatot átfogó tulajdonrendezéssel együtt hajt­juk végre. Ellenkező esetben egy de- centrahzálódó ágazat kiszolgáltatott­sága tovább nő. Az átfogó rendezés lényegének tartjuk az ágazat vertikális összekapcsolását, önigazgatási és ter­melőközösségi tulajdon alapján. (A termelőközösség alatt egyéni tulajdo­nosi alapot értünk.) Ki kell tehát építe­ni az eszközbeszerzés és forgalmazás, a termelés, a feldolgozás és a termékfor­galmazás terén a termelőközösségi tu­lajdon alapján működő vertikumot. További feltétel a 3-4 rétegű nyereség­adó megszüntetése, a fejlesztésre kerü­lő nyereség adómentessé tétele, a sze­mélyi jövedelemadó vállalkozást és kockázatot bénító rendszerének módo­sítása, az adósávok jelentős megnyúj­tásával. További feltételnek tekinti az Agrár- szövetség az állami költségvetést és tegyük hozzá: a gazdaságot — elvisel­hetetlenül és feleslegesen terhelő, bü­rokratikus államigazgatási és költség­vetési intézményrendszer radikális csökkentését. Szükség van arra is, hogy az agrárpolitika regionális szinten dif­ferenciálódjék, a Nyugat-Európáéhoz hasonló regionális ágazati struktúrával és támogatással, ennek megfelelő prog­ramokkal és komplex regionális fejlesz­tési tervekkel. Az adósságszolgálati kötelezettség elviselhetetlen nagysága tehát az új kormány számára két lehetőséget kí­nál: vagy nagy jelszavakkal szétforgá­csolja, 360 milliard forint értékű terme­lőeszköz leírására kényszeríti a mező- gazdaságot, de mert rá kell raknia a terhet, ismét gyarmatosítja, vagy — és e mellett van az Agrárszövetség — tel­jes vertikumát radikálisan átrendezi, kellő differenciáltsággal és fokozatos­sággal egyik oldalon a nyugati minősé­gi követelményeknek megfelelő, már­kás árukat termeltet vele drágán, a má­sik oldalon pedig energiára cserélhető tömegtermékeket, olcson. Az agrárágazat az energiagondok megoldásában kettős szerepet játszhat. Nem csak mint energia-ellentételezésre alkalmas élelmiszer-termelő ágazat 've­endő figyelembe, hanem mintegy 6-8 millió tonna 1600—1700 kal/kg értékű szilárd energia megtermelésére is képes ágazat. Az úgynevezett energia-erdő irányzatnak realitása van, döntés kér­dése, hogy hasznosítjuk-e. Vannak pártprogramok, amelyek az iparban munkanélkülivé váló falusi dolgozók gondját a privatizálási folya­mat eredményeként a mezőgazdaság nyakába akarják söpörni. Ez azonban a mezőgazdasági termelés jelenlegi struk­túrája mellett a most is ott dolgozók re­áljövedelmének csökkenése nélkül el- kepzelhetetlen. Más a helyzet, ha az ágazat tevékenységét a fent vázolt irányelveknek megfelelően továbbfej­lesztjük. Még kedvezőbb lehet a hely­zet, ha az infrastruktúra kiépítése, a fa­lusi turizmus elterjesztése révén a mun­kanélküli-segély helyett—vagy részben ahelyett — a munkahely-teremtési programot részesítjük előnyben, komp­lex regionális tervek keretében. A 3. számú választókerület polgáraihoz! Válasz dr. Brúszel László levelére Én, dr. Nagy Géza független jelölt, kérem az Önök segítségét ahhoz, hogy részt vehessek Sz Önök boldogulását szolgáló parlamenti munkában'. Minthogy pártnak tagja nem voltam és most sem vagyok, a kapcsojatterem- tést és -tartást a parlament és Önök kö­zött közvetlenül, magam kívánom meg­valósítani, természetesen megfelelő szak­emberek segítségével. Amennyiben or­szággyűlési képviselővé választanak, munkálkodásom során az önök iránt ér­zett felelősség, az emberi tenniakarásba vetett hit és lelküsmeretem fog vezérelni. Ha valahol Amerikában bőrük szí­ne miatt megkülönböztetik az embe­reket, akkor az ugye — okkal és jog­gal — mélységes felháborodást vált ki belőlünk. Okkal és joggal még mélyebb felháborodást és indulato­kat váltott ki belőlünk a szomszédos országban (nem is olyan régen tör­tént) falurombolás. De szemünk sem rebbent (észre sem vettüík?!) a vidéki nép évtizedek óta tartó hátrányos megkülönbözte­tését, a vidéki települések, s főként a kis falvak és tanyák lakóinak har­madrendű állampolgárrá süllyeszté­sét. Vagy észrevettük, csak hiába szóltunk, kiabáltunk? Mert a gazda­ságossági számítások lobogtatásával azonnal el lehetett hallgattatni a falusiak kétszeres, háromszoros áramdija, közlekedési költsége ellen ágálókat? Mert a demokrácia ürü­gyén a többség kézfeltartásával véget lehetett vetni a vidéki gyáregységek, leányvállalatok önállósodási törekvé­seinek? Állampolgárok, vigyázat! A nyílt diktatúra, a nyílt erőszak elleni fellé­pés mindig egyszerűbb (mert „csak” nagyobb bátorság kell hozzá), mint az ideológiai, politikai, gazdasági és a hatalomban levők személyi érde­keit összemosó uralmi rendszer elleni küzdelem. Állampolgárok, vigyázat! Nálunk a hatalom már régóta nem oly ostoba (s biztosan nem is lesz az), hogy saját biztonsága érdekében ne találja meg a gazdasági és jogi szabályozás számára legmegfelelőbb kereteit, amelynek szövevényes háló­jában a „kisember” legfeljebb csak vergődhet. Fühöz-fához hiába sza- ladozna, mert jogsértés nem tör­tént. „Csupán” jogszabályokkal szentesített igazságtalanság. íme egy példa: Programom legfontosabb — egy- ipássql,összefüggő.— elemei: semleges Magyarország, kiszámítható jövő, vál­lalkozásösztönző föld-, adó- és hitelpo­litika, hozzáértő, tisztességes vezetés, önkormányzatok! Eszközeim minde­zek megvalósításához: A HIT, AZ ÖSSZEFOGÁS ÉS AZ ÉPÍTÉS. ■ Szives támogatásukat előre is tiszte­lettel köszönöm. Dr. Nagy Géza, a 3. sz. választókerület független jelöltje Ahol a postás egyszer sem csenget Vajon hányán tudják azt, hogy a ta­nyákon a postás egyszer sem csenget? Legfeljebb ha külön ötvenforintos kéz­besítési díj ellenében (ha éppen akad kézbesítő) táviratot visznek ki. Holott a tanyákra szóló küldemény feladója (a kézbesítési díj ellenében) ugyanazért a pénzért ugyanazt a szolgáltatást rende­li meg, amit a postatörvény szerint a Magyar Postának el kellene végeznie! A Magyar Posta természetesen hivat­kozhat személyi és tárgyi feltételek hiá­nyára, költségtakarékossági szempon­tokra, ám a postatörvény ilyen okok miatt nem ad felmentést. Áz annak ide­jén a Posta élén és a hatalmi szférához közel álló személyek azonban megta­lálták a kibúvót. A postatörvényből adódó egyetlen felmentést: a rendkívüli okot! Véleményünk szerint ugyan ez valami váratlan eseményt (természeti csapást, hóakadályt, árvizet) jelent, a posta szerint viszont rendkívüli ok az az állapot, hogy valaki külterületi la­kos. Ennek megfelelően a külterületi kézbesítéssel kapcsolatos további jog­szabályok szentesítették a gyakorlatot. Vagyis azt, hogy a tanyai lakosnak kell elgyalogolnia a lakásától távoli levél- szekrényhez, ha levelet vár, esőben, tű­ző napon, kemény hidegben órákat ácsorognia (gyakran hiába), ha nyug­díját, pénzküldeményét várja. Az igazságtalanság, a kiszolgálta­tottság sehol sem érhető tetten. Jogsza­bály van. Jogsértés tehát nincs. Még az alkotmányos jogokat sem sérti. Az al­kotmány ugyanis a faj, szín, nem, nyelv, vallás stb. szerinti különbségté­telt tiltja1— a lákóhely szerinti különb­ségtételt nem! Legfeljebb „az egyéb helyzet” fogalmával jelzett hátrányt je­lentő megkülönböztetés miatt lehetne az állampolgári jogok országgyűlési biztosához fordulni, de az állampolgári jogok szószólójának intézménye még csak az alkotmány szerint létezik. A valóságban nem. Ezzel a kör bezá­rult. Állampolgárok, vigyázat! A hatalo­mért folyó, a választók nagy része által közömbösen szemlélt pártharcok vég­eredményével személyes emberi sorsok is eldőlnek, megpecsételődnek. Versen­Az ország mélyülő válságba jutott. Nő a drágaság, rohamossá váhk a pénzrom­lás, meredeken zuhan a dolgozók élet­színvonala. A lakosság egyharmada a létminimum szintje alatt, vagy ehhez kö­zel él. Miközben kibontakozott .a köztu­lajdon elleni általános hadjárat, erőszak­kal privatizálják, áron alul játsszák át a társadalmi tulajdont a hazai és a külföldi tőke kezébe! Erősödnek a szövetkezetek felbomlasztására irányuló törekvések, ugyanakkor gyarapszik a spekulációs tő­ke, és hallatlanul megnőtt az újgazdagok száma. Nagy a szociális feszültség, az em­berekben az elkeseredés, a türelmetlen­ség, a reménytelenség és a közömbösség. Ezekre alapozva, előtör a demagógia, te­ret nyernek a konzervatív vagy egyene­sen a jobboldali erők. Teljed az ellenfor­radalmi szellemiségű hangulat, a népi de­mokratikus múlttal és híveivel való leszá­molás gondolata. Egyre agresszívebbé válik a haladás mellett elkötelezett balol­dali emberek, a más nemzetiségűek és vallásúak, s a más népek elleni hangulat- keltés és uszítás. Mindezek a dolgozó em­berek eddigi vívmányait felszámoló rendszerváltás, a pénz uralmát megvaló­sítófordulat előkészítésének részei. A közeli választások eldöntik: folyta- tódik-e és beteljesedik-e ez — a dolgozó emberek érdekeivel homlokegyenest szemben álló — tendencia, vagy a magyar nép képes lesz bölcsen elhárítani az életét, a sorsát s a jövőjét veszélyeztető átalaku­lást? Mit akar a Magyar Szocialista Mun­káspárt? Á pénz uralma helyett a nép, a dolgo­A társadalom alapja az egyének leg­kisebb csoportja, az egészséges, harmo­nikusan kiegyensúlyozott család. A családok jóléte nélkül nincs társadal­mi jólét sem. Ezért elsődleges feladat a családok jólétének megteremtése. A jó­lét megteremtésének az alapja a társa­dalom tagjainak értékrend szerint el­végzett és elfogadott munkája. Gazda­ságilag és erkölcsüeg is az szükséges, hogy mindenki a végzett munkája, an­nak minősége és mennyisége alapján jusson jövedelemhez. Méghozzá olyan­hoz, hogy abból a család mindenkor gond nélkül megélhessen. Jelen Magyarországunkban nem be­szélhetünk sem egészséges gazdaságról, sem egészséges erkölcsről. Lemaradá­sunk nagy, de nem behozhatatlan. Idő­re, vállalkozásra, munkára, más érték­rendekre, szabályozókra, valamint több energiabefektetésre van szükség. A jóléti társadalom megteremtésének kulcsa most a nép kezében van. Min­den magyar állampolgár, aki magáért, családjáért, hazájáért tenni akar vala­mit, az elmegy március 25-én szavazni, és arra a jelöltre, illetve pártra adja szavazatát, aki nem ígérget, nem politi­kai hatalmat akar megszerezni, hanem az egyén, a család, a társadalom, a nép gazdasági jólétét tartja elsődlegesnek és legfontosabbnak. Választópolgárok! A politikai hatalmi uralkodásból 45 éven keresztül volt részünk. Mindenki tudja, hogy ez hova vezetett. Nekünk most egy olyan erős, demokratikus parlamentet kell létrehoznunk, amely képes lesz radikális változtatásokra. A legfontosabb a gazdaság mielőbbi helyreállítása. Az egészséges gazdálko­dás lehetőségét két tényező határozza meg: a) a tőke és b) a gazdasági sza­bályzók. 1. Az új parlamentnek, kormánynak azonnal ki kell dolgoznia új, időtálló gazdasági szabályozókat. A szabályo­zóknak egyértelműen támogatni kell a különböző magánvállalkozásokat, az állami tulajdonban levő ipart és mező- gazdaságot, valamint a ténylegesen szabad elhatározásból alakult külön­böző szövetkezeteket. 2. Az új szabályozók megalkotása után élénkülni fog a külföldi tőke be­áramlása. Ezzel s a belső tőke átcso­portosításával érhető el a gazdasági elet gyors fellendülése. A továbbiakban a külföldi és a magántőke egyesítésével magánbankokat kell létrehozni, ahol a hitelek kamatai 10% alatt legyenek. 3. A vállalkozásokból származó net­tó jövedelmek összes tehertételei mini­mum 5 évig 30%-nál magasabbak nem lehetnek. A tehertétel elosztása a kö­vetkezők szerint történik: a nettó éves bevétel 25%-át adó formájában a telep­hely szerinti önkormányzati szervhez fizesse be. A nettó bevétel 5%-át pedig a társadalombiztosítást átvállaló bizto­sítóhoz fizesse, mint egészségügyi alap- biztosítást. Az önkormányzati szerv a hozzá befizetett adó 5%-át utalja a köz­gő pártok (s magunknak is címezzük a felszólítást), vigyázat! A nép sorsának jobbító szándéka csak szándék marad, ha nagyvonalú közömbösséggel nem vesszük észre a nép egyes tagjainak sze­mélyes sorsát! A Magyar Néppárt képviselőjelöltjei Kovács Klára dr. Farkas László Székelyhidy Géza dr. Szoboszlai Attila zók érdekeit érvényesítő, demokratikus kormányzatot: központi államszerveze­tet, államhatalmat es helyi önigazgatást. A szövetkezetek feloszlatása helyett a tagság akaratának érvényesítését. Mun­kát, megélhetést, létbiztonságot, belső rendet, közbiztonságot és szabadságot! Jószomszédi kapcsolatokat és békét! Gyermekeink és unokáink biztos jövőjét! Az igazi kulturális értékek, a tudomány és az oktatás szabadságát! Ingyenes ok­tatást és művelődést! Le a kulturális sze­méttel! Döntsön az ország szabadon sa­ját ügyeiben! Le a függetlenséget csorbító külföldi beavatkozásokkal! Igazságos adózást! A kisemberek kevesebbet, a te­hetősebbek többet adózzanak! Ezeknek a követeléseknek a valóra váltásán kíván munkálkodni a megújult MSZMP, a dolgozó emberek bizalmára és támogatására építve. Okultunk a múltból. Nem a kormányzat kiszolgáló­ja, hanem a dolgozók pártja vagyunk, amely egyedüli céljának a berből-fizetés- ből, vagy nyugdíjból élők szolgálatát tartja. A korábbi politika károkat oko­zó, vagy egyéb okokból méltatlanná vált felelőseivel szakítva, többségében köz­vetlenül a termelésben vagy az oktatás­ban dolgozó emberekből álló vezetőség­gel —a legdemokratikusabb elvek alap­ján — akaijuk programunkat teljesíteni. Jobb életet, szabadságot és biztonságot akarsz? Szavazz a megújult MSZMP-re a 8-as számú megyei választási listán! Az MSZMP Megyei Koordinációs Bizottsága ponti költségvetésbe. A nála maradt 20%-kai viszont önállóan gazdálkod­jon. Gazdálkodása felett a helyi lakos­ság gyakoroljon felügyeletet képviselői útján. 4. Az egészségügy önállósodása a társadalombiztosítás biztosítótársasá­gokhoz történő átruházásával párhu­zamosan lehetséges. Az 5%-os egész­ségügyi alapbiztosítás azonnal megszű­nik, mihelyt a biztosító társaságok az önálló gazdálkodást folytató egészség- ügyi szervekkel megállapodnak. Misze­rint az egészségügyi szervek behatárol­ják szolgáltatásaik értékrendszerét, amely értékrendszerből a biztositó tár­saságok kialakítják a mindenki számá­ra szociálbiztonságot adó kötelező alapösszeget, valamint a különböző ér­tékű és ezáltal különböző szolgáltatást biztosító önkéntes egészségügyi bizto­sítási rendszert. 5. A jövő gazdaságának biztonsága az oktatási rendszer hatékonyságától, a család és a tanári kar erkölcsi hozzá­állásától függ. Mindenekelőtt biztosí­tani kell az iskolák önállóságát. Anyagi és erkölcsi érdekeltséget kell teremtem. A központi tananyagokat az iskolák által delegált pedagógusok állítsák ösz- sze. A kötelező alapokon túl az iskola tanári kara határozza meg — a helyi sajátosságok figyelembevételével —, hogy mit, mennyit és hogyan tanít. A diák egyéniséget, szakterületi érdek­lődését es tehetségét figyelembevéve koordináljon, irányítson a tehetség­szintnek megfelelő helyes életútra. Az oktatási munkák elvégzéséhez szüksé­ges technikai feltételeket a helyi önkor­mányzati szerveknek kell biztosítani. 6. Ahhoz, hogy a vállalatoknál is érvényesüljön a tulajdoni érzésből fa­kadó érdekeltség mint hajtóerő, ahhoz minden dolgozónak valós tulajdonossá kell válnia. A vállalat teljes vagyonát részvényjegy formájában kell kiosztani a dolgozók között. Külföldi állampol­gár ne vásárolhasson a meglevő válla­lati értékekből. Társulása esetén új ér­tékekkel — technikai berendezések, modem technológia — annak behoza­talával, a behozott érték mennyiségével legyen részvényes, és ez az értékmeny- nyiség nem lehet nagyobb a magyar tulajdoni értéknél. 7. Á Vállalkozók Pártja olyan föld­tulajdonreformot akar, amely a foko­zatos átmenet útján, megrázkódtatás­mentesen, igazságosan, a helyi érdekek messzemenő figyelembevételével, vál- lalkozáscentrikusan valósul meg. Pártunk részletes gazdasági prog­ramját az 1990. március 21-én megjele­nő MAGÁNERŐ c. hetilapban jelen­tettük meg.' Tisztelt Választópolgárok! Kérem, bízzanak bennünk, a gyakorlati embe­rekben, és kérem Önöket, szavazzanak a Vállalkozók Pártjára és a párt képvi­selőjelöltjeire. Wolf János Vállalkozók Pártja, megyei szóvivő TISZTELT BRÚSZEL LÁSZLÓ ÚR! A Petőfi Népében 1990. március 10-én megjelent levelének nincs egyetlen gondo­lata, egyetlen sora, amellyel ne értenék egyet Meggyőződéssel vallom — s öröm­mel tapasztalom, bogy Nyngaton és kezd tudatosodni -y. nem lehet szó demokráci­áról és nem lebet szó új európai rendről mindaddig, amíg nem biztosítjuk vala­mennyi nép önrendelkezési jogát, s nem szavatoljuk megnyugtató módon vala­mennyi kisebbség egyéni és kollektív joga­it Az önrendelkezés általános és elemi kollektív jog, s ez nem lehet annak kérdé­se, bogy az egyik nép elég erős ennek érvényesítéséhez, mint napjainkban a né­metek, a másik viszont kicsi és gyenge. Ismétlem; ez mindenkit megillet így ben­nünket magyarokat is. A jog azonban csak az érem egyik olda­la; a másik az, hogy szellemünket is meg kell tisztítani a hordaléktól, meg kefi sza­badulni mindenfajta előítélettől és nacio­nalizmustól. A szellemi öntisztulás és a megbékélés elengedhetetlen feltétele a múlttal való őszinte szembenézés, a bűnök beismerése és mindazok megkövetése — sőt amennyiben lehetséges, kárpótlása —, akik e bűnöktől szenvedtek. Ezért kell megkövetni a zsidóságot a történelem legiszonyúbb gonosztettének áldozatait akik szenvedéseinek oly sokan voltak okozói; de ugyanúgy megilleti a megköve­tés az otthonukból ártatlanul elűzött és méltatlanul meggyalázott németeket és magyarokat is. Ez erkölcsi tartozás mind­azokkal szemben, akik szenvedtek. S még egy: nem csak kisebbségeket értek mél­tánytalanságok, de egész nemzetek szen­vedték meg a múltat miként a magyarság Trianont A múlttal való szembenézést és az áldo­zatok megkövetését senki nem kerülheti meg, aki egy kicsit is demokratának tart­ja és vallja magát Nekünk, magyaroknak a zsidókkal és a németekkel, de az egyko­ri Monarchia más nemzeteivel szemben is van „tartozásunk”, velünk szemben vi­szont a szomszédos népeknek, előkelő be­Csőd szélén állnak a vásárlók, nem csak az ország. Sosem jutottak mélyebb kátyúba, mint az év eleje óta. Az idei áremelések pél­dátlanok. Hasonlókra az elmúlt évtizedek­ből nem emlékszünk. Félünk a hamis pénztől is. Megtapogatjuk az ötszázast vagy az ez­rest: ez még az-e...? S míg dúl a plakáthá­ború a választások előtt utcán, utcasarkon, fákon és villanyoszlopokon — az üzletekben lassanként csatát veszít a fogyasztói érdekvé­delem. Ha a megyei kereskedelmi felügyelő­ség néhány munkatársa időnként nem el­lenőrizné a boltokban a forgalmazást, az inflációban a vevők még inkább a rövidebbet húznák. PÁLMONOSTORA: 16,30 FORINTTAL KEZDŐDÖTT Pálmonostora kis község. Lakóinak nem nagy a választásuk, hogy hol vásároljanak. Két élelmiszerbolt van a faluban. A kereske­delmi felügyelőkkel a központban lévő 13-as számúba térünk be március 8-án reggel. Próbavásárlásként egyikünk ennivalót vesz. A pénztárnál fizet. Ä kenyér ára stim­mel: 6 forint 60 fillér. Azonban a 38 deka­gramm kenőmájasért 7,60 és a 23 dekag­ramm császárszalonnáért 8,70 forinttal szá­molt többet Laczkó Angéla helyettes vezető. Ahol egy vásárlásnál 16 forint 30 fillérrel fog vastagabban a ceruza, ott nem árt job­ban körülnézni. F. F.-né, az egyik felügyelő döbbenten ve­szi észre: bár az üzemeltető, a Kiskun­félegyházi Integrál ÁFÉSZ a március 5.—áp­rilis 15-é közötti időszakra 46-féle húsipari terméknek 20 százalékkal csökkentette a fo­gyasztói árát, a vevők ebből semmit nem észlelnek. Az árváltozás a pult mögött ma­radt. (!) A sült császárszalonna például 190 helyett 152 forintba kerül április közepéig, a kenőmájas meg csak nyolcvanba, mint ez — s a további, 44 húskészítményre vonatko­zó árcsökkenés—a pulton fekvő táblázatról egyértelműen kiderül. — Tudott a változásról. Miért nem az ala­csonyabb árakat vette alapul? — kérdezem Laczkó Angélától. — Figyeljük mi az új árakat is, csak most egy kicsit „elszaladtunk”! — pironkodik az eset miatt Itt most akció folyik, vásár — lép köze­lebb Bánfi Rozália üzletvezető. — A helyet­tesem a régi árakat számolta. Tévedett. Én tegnap Budapesten voltam, a kislányoknak meg még nem volt idejük az új árakat a húsipari termékeken feltüntetni. Ez mit sem változtat az árdrágításon már­cius 8-án az 5-étől érvényes árak figyelmen kívül hagyásával, hiszen a Huszka Sándor főosztályvezetőnek az Integrál Áfésztől kül­dött levelében is az áll: „Szíveskedjenek a vevőket tájékoztatni a régi és az új árakról. A (csökkentett) fogyasztói ár alkalmazása kötelező. BOCI, ANIKÓ ÉS PARTY — EGY RAKÁSON .A nagyobb megrökönyödés azonban most következik. F. F.-né és L. J. (teljes nevüket nem kívánják felfedni; ennél fontosabb szá­mukra, hogy a fogyasztók vámszedőit más­hol és máskor is leleplezhessék) váratlanul kipakolja a hűtőszekrény csaknem egész tar­talmát. —■ Huszonegy doboz Party vajkrém — számolják —, 664,70 forint.^Február 12- éig lehetett volna elfogyasztani. Ma: március 8.! Több mint négy kilogramm Anikó sajt (844 Ft), megpuhulva. Lottyadt, mint a túl­érett sárgadinnye. Február 21-éig lett volna szabad forgalomba hozni. Tiz csomag tehén­túrót, 16 Boci sajtot, 12 Csongrádi vajkré­met, 4 vajas márványt és 2 csomag szendvics­vajat is.hozzáteszünk a fogyasztásra végképp nem való tejipari árukhoz. lyen közöttük a szlovákoknak és csehek­nek (de a románoknak és szerbeknek is): bűn volt, amit a magyarokkal elkövettek. Sokáig mindenki csak az őt ért sérelmek­ről szólt, ám a szenvedést senki nem sajá­títhatja ki: nem csak azt kefl számon tar­tani, ami velünk történt, de arról is szá­mot kell adni, amit mi követtünk el má­sokkal. Sebői nem lebet hiteles a demok­rácia, amíg a múlt és a jelen sebeit nem kezűk el gyógyítani. De vissza a mába: a közép-európai tér­ség demokráciát ígérő fordulatai után el­lentmondásba kerülni látszik két nagy rendező elv: a status quo és az önrendelke­zés. Az előbbit a stabilitás igénye teszi nélkülözhetetlenné: hová jutnánk, ha min­den határt megkérdőjeleznének ? Elég, ha ez egyszer megtörténik, s könnyen láncre­akciót indíthat A. A másik viszont a de­mokrácia és a békés rendezés ígéretét hor­dozza, hiszen ha a határokat a népek meg­kérdezése nélkül húzták meg, akkor jo­guk van ezeket megváltoztatni. Feloldást azonban önmagában a demokrácia sem hozhat, ha nem párosul a kisebbségek ér­dekérvényesítő törekvései jogosságának elismerésével. Ezért is tölt el külön aggodalommal, amit manapság tapasztalok: a diktatúrák bukása nem csak megkönnyebbülést ho­zott, hanem újabb feszültségeket, s nem véletlenül szóltam a szellemi megtisztulás szükségéről: aggaszt, hogy Magyarorszá­gon fölerősödtek a kirekesztő hangok, fő­leg a cigány- és zsidóellenség, szomszéd­ságunkban pedig helyenként már sem csak izzik, de magas lánggal lobog a ma­gyargyűlölet. Ezt így, együtt kefi említe­nem, még akkor is, ha egymásnak nem oka és okozata; sgyanazon tőről fakad­nak és ugyanoda vezetnek. Ez ellen fellép­ni minden jóérzésü ember, minden demok­rata kötelessége, bármelyik határ bár­mely oldalán éljen is, akármilyen nemzet fiának vallja magát. Kötelessége — az új Európa érdekéből. Üdvözlettel Tabajdi Csaba nemzetiségi miniszterhelyettes A sajtok között egy fel Anikó: szinte látni is fájdalom. Lapos, gusztustalan, ráadásul sárga és penészes is. Szemetesedényben a he­lye és nem egy élelmiszerboltban! — Nőnap ide, nőnap oda — ne haragudja­nak, de ilyen sajtot kitenni a pultra, a vevők elé, bűn! ^-jnem titkolja felháborodását L. J. Bánfi Rozália és Laczkó Angéla előtt — Gondolják, hogy valaki megveszi? A geszte­nyemasszát is csak hűtve szabad eladni. Mé­gis... — S a margarint miért nem tetszenek be­rakni a hűtőbe? — néz körül a felügyelöasz- szony. Süti a nap, megolvad. ÖTVENNYOLC CSOMAG KÁVÉ MÁR NEM ÁRU! Ötvennyolc csomag Omnia és Orient Mok­ka kávénak egyszer már meghosszabbították — egyharmad résszel — a minőségmegőrzési határidejét Ezzel a pálmonostorai üzletben ki is merítették az utolsó lehetőséget arra, hogy a kávét ez idő alatt értékesíthessék. Mivel ez nem történt meg, nem maradhat tovább forgalomban egyik fajta sem. Gazdálkodási kötelesség elmulasztása (a forgalomból kivont kávét jókor, értékéhez képest alacsonyabb áron eladhatták volna), árdrágítás és élelmezés-egészségügyi szabály- sértés miatt indítanak eljárást a vezető és a helyettese ellen. Az itt tapasztaltakat e fel­ügyelők együttvéve olyan súlyosnak ítélik, hogy telefonon nyomban felhívják a Kiskun­félegyházi Integrál ÁFÉSZ-C küldjenek ki valakit a problémák megbeszélésére. SOK BÁBA KÖZT... Rövidesen megérkezik Varga Sándor áru­forgalmi előadó. Elmondja: 35 élelmiszerüz­let tartozik hozzájuk, ezeket szúrópróbasze­rűen szokták megnézni. Nyolc főből áll az ellenőri csoport. Azelőtt többen voltak — tizennyolcán —, mostanában inkább a köz- gazdasági főosztály létszáma növekszik. Hogy mi lesz a festetten, repedezett, kivül- belül elhanyagolt pálmonostorai üzlettel? Ez­zel kapcsolatban csak annyit közölhet: van az áfésznek egy hálózatirányitási osztálya, a karbantartást az intézi. Túl hosszúnak és bonyolultnak tűnik ez a szervezeti lépcsősor. A hálózatban elsikkad (elszürkül) az egyes elem: a bolt! Van osztály, sőt főosztály a városban (Kiskunfélegyhá­zán) — s van több kosámyi, értékét vesztett élelmiszer — ütött-kopott bolthelyiséggel s szakképzetlen vezetővel — Pálmonostorán. Nem ez az áfész tehet róla, persze, hogy a kereskedelem szervezetében (is) egy túlhala­dott struktúra csődöt mond, s hogy a falusi üzleteknek nem igazán gazdája a helyi tele­pülés. MIÉRT OKVETETLENKEDNEK? EZÉRT! Néhol ellenségesen, nemegyszer fenyege­tőzve fogadták az idén egyes forgalmazók a kereskedelmi felügyelőket. Miért okvetetlen- kednek? Holott ők csak a valóságot tárják elénk, mint az imént is. Februárban 131 vizs­gálatukból 74 végződött felelősségre vonás­sal Bács-Kiskun megyében a vásárlók meg­károsítása miatt Helyszíni bírságot 55 keres­kedelmi és vendéglátó-ipari dolgozóra szab­tak ki, harmincnégynél az árellenörzés aka­dályozásáért A 'bírságok összege 115 ezer 500 forint vylt. Mindez néhány kereskedelmi felügyelő — sokunkat nagyobb éberségre fi­gyelmeztető — vizsgálatának eredménye. Akik megnézték Pálmonostorán is: mit te­hetnek az ott élőfogyasztok érdekében a falu­si kereskedelem javításáért? Kohl Antal Mit akar a Magyar Néppárt?! — avagy Példázat a jogszabályokkal szentesített igazságtalanságokról SZAVAZZ A 8-ASRA! Az MSZMP bízik a magyar nép bölcsességében A Vállalkozók Pártjának programtervezete ITT MOST AKCIÓ FOLYIK ...! Kereskedelmi felügyelők a fogyasztókért egy válságos időszakban

Next

/
Oldalképek
Tartalom