Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-29 / 74. szám

1990. március 29. • PETŐFI NÉPE • 5 Vászonra festett, fába faragott hazaszeretet Ma olyan világban élünk, ami­kor azok is mondják a magukét, akik eddig hallgattak. Ám azért maradtak olyanok is, akiket ne­héz szóra bírni. A csendességnek, szűkszavúságnak számtalan oka lehet. De a lélek, az érzelmek, a gondolatok valahogy mégis tük­röződnek. Sajátos formáját vá­lasztotta ennek az 1956-ban, Fo- garason született Makkai József, aki múlt év októberében nincste­lenül telepedett le Kecskeméten. De — mint találkozásunkkor ki­derült — ez a fiatalember szegé­nyen is gazdag. Hihetetlen a ki­tartása, akaratereje, kézügyessé­ge, türelme. — Öröklött vagy tanult a mes­tersége? Rajztanáromnak, Angi Lászlónak köszönhetem, hogy nem kallódtam el. Ő biztatott. Amikor a fémforgácsoló szakis­kolába jártam, délutánjaimat a marosvásárhelyi kultúrpalotá­ban, a népművészeti iskolában töltöttem. Ott festegettem, majd később kijártam a természetbe. A Somostető volt a kedvenc he­lyem. Azután, amikor műszak­ból hazamentem, mint vaseszter­gályos, pihenésképpen elővettem a fát, aztán „megszólaltattam”. Lett belőle székelykapu vagy fa­ragott szék. Ha megfáradtam, ecsetet vettem a kezembe. De leg­többjüktől meg kellett vál­nom ... Látom, a fájdalom még mindig marja. Elmondja — és csöppet sem dicsekvőn, inkább természe­tességgel —, hogy micsoda kitar­tással tanult öt esztendőn át a művészeti líceum esti tagozatán, amit 1986-ban fejezett be.- Miért éppen Kecskemétet választotta? j-L; Ha valaki járt és látott,is az Alföldön ...! Legmaradandóbb emlékem — és akkor jött az elha­tározásom is — négy évvel ez­előtt volt, amikor, beszélgethet­tem Bozsó János festőművésszel. Szívembe zártam őt és művésze­tét. Egyik barátóm is idevalósi. Annak idején, kinti látogatásai alkalmával ő is biztatott. Ott több közös kiállitáson vettem teszt, s tagja voltarh' az amatőr művészek egyesületének. Saját „művésztelepé” itt, a Pusztaszer utca 8. számú házban, ez a kis szobasarok. A fakkos, s úgy látom, megmentett faláda tele agyonnyomkodott festéktubusok­kal, ecsetekkel. Ezeket szinte vár­ják a Juhiak támasztott, vászonnal bevont fakeretek. Társaik meg fö­löttük a falon: az erdélyi paraszt szénás szekere jól megfér a kato­natelepi tanya társaságában; a jellegzetes székely falu és a Holt- Tisza képei... — Ez a múltam és jelenem ... — Es a jövő? — faggatom to­vább. — Nehéz. Nagyon kell kapasz­kodni. Nem könnyű fához jutni, olyanhoz, amit érdemes faragni. A semmiből kell kezdenem, foly­tatnom. Talán egyszer bejutha­tok az alkotótelepre. De nincs ismeretségem. Szívesen társulnék művészekhez. Hátha valaki kezet nyújt... Sajnos, fizikai munkát nem végezhetek. Hiába a pénzke­reső szakmám. Balesetem volt, de azért képes vagyok egész nap is egy helyben ülni, mégha oly keserves is utána a megmozdu­lás, a felállás. Életem szerencséje, hogy ebben a házban kapok se­gítséget, egy kis hitet, megbecsü­lést, emberi szót. A helyem már megvan. Tudtam én, a hazaszere­tetben érdemes bízni... ... és bizalommal lenni, hittel alkotni, legyen az akár vászonra festett, fába faragott hazaszere­tet... Pulai Sára Se pénz, se jármű, se profit Válságban a menetrendszerű autóbusz-közlekedés Egy vaskos — több tízoldalas — tanul­mány- többszöri átolvasása után laikus lé­temre is egyetlen megállapításra juthattam: válságban vannak a menetrendszerű autó­busz-közlekedéssel foglalkozó vállalatok, köztük a Kunság Volán is. Az okok néhány éve kezdődtek, amikor a kormányzat meg­hirdette a normatív szabályozás szükségessé­gét, amely a gazdasági gyakorlatban renge­teg kárt okozott. Amíg 1980-ban, a norma­tív szabályozás kiterjesztése évében a közle­kedésben a nyereséghányad 20 százalék kö­rüli volt, 1989-re ennek szintje az árváltozá­sok, pénzügyi intézkedések, a fuvarpiac éle­sedő helyzetében, az elszenvedett árvesztesé­gek hatására 0,9 százalékra csökkent. A leg­nagyobb romlás 1989-ben a vagyon-, a bér-, és a felhalmozási adó együttes bevezetésével érte el az eszköz- és bérigényes volánszak­mát. Ez hosszú távra meghatározta a forrás­hiányt és az ebből adódó, egyre fokozódó járműromlás folyamatát. Növelhetők-e a bevételek? A tarifanövekedések miatti utasszámcsök- kenés mérséklésére gyakorlatilag nem látnak a vállalatok lehetőséget. A gazdasági helyzet általános romlása mindenképpen a jegy, illetve bérlet nélkül utazók számának növe­kedése irányába hat, amit a pótdíjak vissza­fogott emelése csak részben ellensúlyozhat. Az ellenőrök számának növelése, érdekeltsé­gük fokozása, a gyakoribb ellenőrzés egy­aránt több bérfelhasználást követelne, amely nem áll arányban az elért bevétellel. Néhány esetben született kisebb jelentősé­gű megállapodás a helyi tanácsokkal — például Tiszakécskén — a helyi közlekedési hálózat működtetési költségeinek együttes finanszírozására, ám a Volán vállalatok véle­ményének többsége szerint, miután a tanácsi pénzeszközök sem növekednek, jelentős tá­mogatásra nem lehet számítani... Csökkenteni a költségeket A járművek üzemeltetésével összefüggés­ben a fenntartási költségeknek csupán az 1989. évi szinten tartása is csak a kilométer­teljesítmény jelentős mérséklése mellett lehet­séges. Ennek hiányában csak drasztikus — a leromlott járműpark további romlásához vezető — intézkedésekkel biztosítható. Ilyennek minősíthető a jelenleg alkalmazott felújítási ciklusok növelése vagy azok műsza­ki tartalmának megváltoztatása. Valame­lyest eredménnyel járhat az autóbusz-veze­tők és -szerelők nagyobb érdekeltségének megteremtése, ám az elöregedett gépkocsi- park miatt ezt nem szívesen vállalják. A menetrendszerű autóbusz-közlekedés­ben a bérköltség nem csökkenthető, sőt, a kialakult feszültségek miatt többletbér­kiáramlással kell számolni. A Kunság Volán válságterve például tartalmazza a nem köz­vetlen termelői létszám csökkentését, az áru- fuvarozási profil szűküléséhez igazodva, másrészt gazdasági társaságok alakításával tudatos létszámleépítést. A létszámot csök­kentik a nélkülözhető funkciók felszámolá­sával, munkakörök összevonásával, tevé­kenységek vállalkozási alapra helyezésével. Kevesebb járat, növekvő zsúfoltság A gazdaságtalan járatok megszüntetésével a vállalat eddig is élt. A helyi tömegközleke­désben a mennyiségi, minőségi kiszolgálás egyes elemeinek romlása a településszerkeze­ti adottságok következtében eltérően jelent­kezik. A területi ellátás gyakorlatilag szinten marad, azonban az időbeni romlás társadal­mi hatásával a visszafejlesztést fogja eredmé­nyezni, ugyanis a külterületi részen, a szór­ványtelepüléseken járatok leállítására kerül sor. Szükségessé válhat egyes városokban a járatok számának 40-50 százalékos csökken­tése is. Ez a szolgáltatás drasztikus visszaesé­sét jelenti. Emiatt növekszik a zsúfoltság. Három év múlva a férőhely-kihasználási'mutató 60-70 százalékos értékének megközelítése azt jelzi, hogy csúcsforgalmi időszakban ismét szá­molni kell rendszeres utaslemaradásokkal. A falusi lakosság rosszabbul jár A helyközi menetrend szerinti autóbusz­közlekedésben — amennyiben a feltételek nem javulnak — néhány kis lélekszámú tele­pülés esetében megszűnik a közlekedés, a gaz­daságtalan járatok leállítása miatt. Nagyobb mértékben — 30-50 százalékban — válik szükségessé a járatok ritkítása. A járatok gaz­daságosságának megítélését az eddigieknél szigorúbb mércével kényszerülnek vizsgálni. Ez legjelentősebben a falusi lakosság ellátásá­ban jelentkezik, ugyanis a különböző közigaz­gatási, kereskedelmi, egészségügyi, oktatási centralizáció az autóbusz-közlekedést alapel­látást pótló szerephez juttatta. Ezt nem tudja a továbbiakban betölteni. Két év múlva: működőképtelenség A menetrendszerű autóbusz-közlekedésben az önfinanszírozó képesség már az elmúlt év­ben sem létezett. A helyi forgalom 0,4. a hely­közi forgalom 1,5 százalékos eredményhá­nyada a vállalatok többségénél veszteséget termelt. A jelenlegi szabályozás szerint az au­tóbusz-rekonstrukció elszámolási lehetősége ez évben megszűnik, így a következő két év­ben csak az időben elhatárolt költség rontja az eredményt, miután fejlesztési forrás már nem képződik. Miután mind a helyi, mind a helyközi járatfajtánál a tiszta nyereség a múlt évben is negatív volt, a hiány összege a két járatfajtánál 1992-re mintegy hatszorosára nő! Az egyetlen számításba vehető forrás az amortizáció marad, amelynek viszont mint­egy 50 százalékát eleve felemészti a korábban felvett hitel törlesztésének összege. Mivel ez tényleges forráscsökkenést jelent, a járműbe­szerzésekre 1990-től kezdődően egyetlen fillér sem marad. A következmény? Egy-két éven át még igen súlyos áron, rendkívül nagy költségrá­fordítások révén fenntartott Volán menet- rendszerű autóbusz-közlekedés legkésőbb 1992-re visszavonhatatlanul — hacsak nem kap több milliárd forintos központi beruhá­zási támogatást — működőképtelenné válik! A Volán vállalatokat nem a rossz gazdálko­dás, hanem a külső gazdasági feltételek juttatták a jelenlegi válsághelyzetbe. Gémes Gábor NYOLC PLUSZ EGY MŰSORT KÖZVETÍT A KISKUNFÉLEGYHÁZI KÁBELTELEVÍZIÓ iskunfélegyházán már ezer- ötszáz előfizetője van a vá­rosi kábeltelevíziónak, amely 1988. év második felében kezdte meg a műsorszórást. A helyi Elektroszer-kirendeltség szakem­berei tervezték és kivitelezték a közvetítőrendszert, de egyes szakipari munkálatokban 'részt vettek a posta távközlési üzemé­nek dolgozói is. Napjainkban a. Magyar Tele­vízió 1-es és 2-es műsorát, a váro­si televízió adását, az újvidéki, magyar nyelvű műsort, valamint a műholdról sugárzott öt progra­mot közvetíti. Az érdeklődés megnőtt a műsorok iránt, sokan szeretnék a kábelt a lakásukba bevezettetni. Sajnos, a város kü­lönböző körzeteiben — leggyak­Folytatják a hálózat építését rabban az egymástól távol — la­kók jelentkeznek, ami nehezíti és még költségesebbé teszi a hálózat építését. Ördög István Eletrószer-kiren- deltségvezétő felvilágosítása Sze­rint, emiatt főként a lakótelepi hálózatot sikerült elkészíteni és az előfizetők készülékét' Rákap­csolni. A Petőfivárosban például a lakótelep házainak 50 százalé­kában már közvetít műsort a ká­beltelevízió. A hálózat szerelése folyamatos, várható, hogy a Pe- tőfiváros hatszáz lakásában ápri­lis végén már mindenütt műkö­dik a rendszer. Ezután a Móra Ferenc téri lakások következnek, ahonnan kétszáznegyvenen kér­ték a bekapcsolást és fizették , be a költségtérítést. A lakótelepi ki­vitelezésnél előzetesen kalkulált 3 ezer forintos lakásonkénti költ­ség 1988 óta nem változott. A családi házas beépítésű ut­cákban, ahol már korábban befi­zették a fenti összeget, nem emel­kedik a térítési díj. Az újonnan megrendelt hálózatépítés és be­kötés költsége, sajnos, már 4 ezer forint lesz. Ennek oka, hogy a szükséges szerelési anyagok árát .felemelték, azonkívül a műsor­közvetítő televíziókábeleket az áramszolgáltató vállalat tulajdo­nában lévő oszlopokra szerelik, s a Démász szerint, az oszlopokat emiatt nagyobb teherbírásúra ki kell cserélni. Megkezdődött a móravárosi kábeltelevízió-hálózat építésének előkészítése, a majdani előfizetők szervezése. Ezzel egy időben, a városi kórházhoz vezető főkábel­re csatlakozással, a Kossuth La­jos utcára merőleges mellékut­cákban (Ady Endre, Batthyány u.) az előfizetőnek jelentkezettek lakásába is bekötik a kábelteleví­ziót, az Elektroszer-kirendeltség szándéka szerint még ebben a fél évben. K. A. Építkezők, lakásfelújítók, közületek! Kiskunfélegyháza, Diszkont áruház kedvező áron biztosítja lakások, üzemek építési és szerelési anyagait KAPHATÓK: FALAZÓANYAG, VASBETON TERMÉKEK, CSEMPE, PADLÓBURKOLÓ ANYAGOK, FENYŐ FŰRÉSZÁRU, HORGANYZOTT ÉS FEKETE CSÖVEK. IDOM- ÉS BETONACÉLOK, SZIGETELŐANYAGOK, VILLANYSZERELÉSI ANYAGOK, VlZ- ÉS FŰTÉSSZERELÉSI ANYAGOK Minden egyéb anyagot igény szerint biztosítunk. Várjuk tisztelt vásárlóinkat. Címünk: Kiskunfélegyháza, Izsáki út 16/A Telefon: 76/61-155. Telex: 26-579 825 T # Makkai József a szobasarknyi „műtermében”. 9 A kitartás, a kézügyesség — no, meg a művész szüleménye: a székelykapu. • Paraszti munka. (Fotók: Straszer András)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom