Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-03 / 53. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. március 3. Idősebbek mondják: Fülöpszál- lás hajdan olyan léptékben fejlődött, hogy már-már kisvárossá nőtte ki magát. Most pedig: tovább fogyatkozik az eddig felére csökkent lakosság. A fiatalok elköltöznek, hiszen alig van a községben munkahely, az ingázás pedig a tömegközlekedés rossz menetrendje, de nem utolsósorban a drágasága miatt megoldhatatlan. Fülöpszallás termőföldje jó minőségű, lakói szorgalmasak. Az országban a betétesek számához viszonyítva az itteni takarékszövetkezetnek legnagyobb a betétállománya: több mint 600 millió forint. Mindez azonban holt tőke. Nem fektetik semmibe. Egyetlen jelentősebb kisvállalkozás van a községben: a CB Technika Kft. Az adottság nem hiányzik Lévay László, a kft. ügyvezető igazgatója (és tulajdonosa) csak pár éve lakik a községben. 0, a bevándorló észrevette azt, ami az itt élőknek a megszokás miatt nem tűnt fel (vagy ha mégis, nem tudtak vele mit kezdeni). Hogy tudniillik ennek a vidéknek megvan az adottsága ahhoz, hogy idegenforgalmi centrum legyen. Az ország egyik legforgalmasabb főútja mellett fekszik: jókora darabja jellegzetes magyar puszta; más területe a nemzeti park része, itt található az ismert madárvédelmi tó. S még egy szempont: a Dunántúlt elhagyva ezen a vidéken kezdődik a Nagyalföld. Ezért adta Lévay László a tervezett idegenforgalmi centrumnak (s az ennek létrehozására alakított vállalkozásnak) az Alföld Kapuja nevet. Tetszik az ötlet a helyi vezetőknek, meglátták benne Fülöpszállás számára a gazdasági lehetőséget: segíteni is tudnak a megvalósításban. Ezt rögzítették a tavaly ősszel kötött megállapodásukban, ami tulajdonképpen a vállalkozás megalakítását jelentette. Az idén tavaszra pedig már elkészült a programterv szakmai véleményezése: eszerint az elképzelés minden egyes részletében kivitelezhető. Minderről Lévay László a következőket mondta:- Tervek szerint az 52-es út mellett elhelyezkedő tóból, szupermarketből, szállóból, szabadidő- központból, benzinkútból állna a centrum. A tavat mesterségesen hoznánk létre egy viszonylag mélyebb fekvésű területen, a Duna- völgyi-csatornához kapcsolva. Ez ugyan nagyon sokba kerül, de pár év alatt megtérülhet az ára: például halgazdálkodással, vagy ha a tó » egy részét bérbe adjuk horgászoknak, a kitermelt vízinövényt zöldtrágyaként eladjuk, a nádat, nád- törmeléket exportáljuk. Ez utóbbira jelenleg is van megrendelés Ausztriából. Létrehozhatunk egy drótkötél vontatású vízisípályát, ami szintén bevételi forrás lehet, s a feltöltésre alkalmas, kitermelt földet is eladhatjuk. — A szállodát hová építenék?- Meglévő kastélyból alakítanánk ki, emeletráépítéssel, átriumos udvarral, délnyugati részén távcsövekkel felszerelt „megfigyelőterasszal”, ahonnan a madárvé- delmi tóra lehet látni. A 60 férőhelyes hotelhez tekepályával egybeépített bár, úszómedence drinkbárral, 2-4 félpályás teremteniszpálya, fodrász-, kozmetikusüzlet, konditerem tartozna. Az 1200 négyzetméter alapterületűre tervezett, átriumudvaros szupermarket nemcsak a turizmust, hanem a helyi kereskedelmi ellátást is szolgálná. Élelmiszert, lakásfelszerelési és műanyag cikkeket, mezőgazdasági kisgépeket és felszereléseket árusítana, az átriumos udvart is hasznosító gyorsbüfét, esti zenés szórakozóhelyet is magában foglalna. A bárki számára hozzáférhető pihenő-szórakoztató centrumban crosspályát, autósmozit, tenisz- és görkorcsolyapályákat, fürdőmedencét, gyermekjátszóteret (fából készült felszereléssel, sziklamászófallal), valamint golfpályát szeretnénk létrehozni. Azt pedig reméljük, hogy mutatványosok, vidámparkosok szívesen ide települnek. A leendő lovardához az épület és a hozzá tartozó, bekerített terület máris adott — gazdasági megfontolásból lótenyésztésbe is belekezdenénk. A kempinget a Kígyósi csárda mögött lehetne kialakítani, a mostani Bauer- kastélyból pedig vadászkastélyt . hoznánk létre, szobákkal, étteremmel, szabadtéri medencével, teniszpályával. Részvényesek kerestetnek Cseh-Szakáll Sándor tanácselnöktől kérdeztem: — Nem szép álom mindez?- Megvalósítható, szép álom — válaszolta —, amivel mi, fíilöp- szállásiak nyernénk a legtöbbet. Az idegenforgalmi centrum ugyanis sok, új munkahelyet jelentene számunkra. De annál is többet, mint amennyit önmaga kínál, hiszen egy sor, más egyéb vállalkozást is idevonzana. — Meglátása szerint van-e akadálya a megvalósításnak?- Lesznek dolgok, amik majd megnehezítik. A terület egy részét a tsz-től kellene bérelni, csakhogy most még nem tudjuk, kié lesz a föld. Tanácsos megvárni a változásokat. Hasonló gond jelentkezhet a kastéllyal kapcsolatban. Ám a terv megvalósítása csak egyetlen dolgon bukhat meg: a pénz hiányán. Kétszázötvenmillió forint kellene hozzá. Néhány cég össze tudná adni a nagyobb részét, de hát nem ismerünk, egyelőre ilyen céget, a többi pedig magánszemélyek részvényeiből jöhetne össze. Fülöpszálláson nem hiányzik a tőke, csak mozgósítani kellene. Ha sikerül létrehozni a részvénytársaságot, akkor 3 éven belül minden elkészülhet. „Légikikötő99 helikoptereknek A szakértői vélemény egyelőre nem tartalmazza azt, amit Lévay László az előbbiekhez még hozzátett: ' —-'Úgy tudom, hogy az ide 30 kilométerre levő Ápajpuszta lesz a világkiállítás egyik magyarországi központja. Akkor pedig érdemes lenne itt egy repülőteret, helikopter-leszálló pályát is kialakítani a belföldi légi járatokhoz. Annál inkább, mivel a fülöpszállási centrum a kiállítás idegenforgalmának egyik bázisa lehetne. Szakértői vélemény szerint a vidék talaja alkalmas — beton nélküli — leszállópáAlmási Márta AKINEK NINCS PÉNZE, NE VÁLLALKOZZON — MONDTA A BANKIGAZGATÓ Magánpanzió a puszta közepén # Ma még csak a pince készült el, családi segitséggel. • Talán egyszer Kunszállás nevezetessége (és a helybélieknek kenyérkereső lehetőség) lesz az impozáns szálló. (Méhesi Éva felvételei) lomba, nagyok a lehetőségek. Nyáron egyébként óriási itt a tanya előtti úton a forgalom, rengeteg külföldi kocsi jön Bugac felől. A tenisz- és egyéb sportok mellett lovagoltatni is szeretnénk vendégeinket, de még nem találtunk a lovardához vállalkozót. Errefelé jó vadászterületek vannak, télen a külföldi vadászokat is tudnánk fogadni. — Nagyon szép tervek, de mi lesz, ha a megvalósítás közben egyszer csak elfogy a pénzük? — Hát igen, kellene egy külföldi társ vagy kedvezményes hitel. írtunk az amerikai nagykövetségnek is, hogy a Bush elnök által ígért támogatásból hogyan lehetne részesülni, de azt válaszolták: egyelőre várjunk, majd a választások után. Akadt egy külföldi érdeklődő, de ő is azt mondta: inkább megvárja a választásokat. Csak én nem érek rá várni. — Es itthon? A nagyon drága hitelen, kívül nincs semrni más lehetőség? — Az idegenforgalmi alapból elnyerhető támogatást azért nem pályázhatom meg, mert a panziónk már megkezdett beruházás. Az itteni idegenforgalmi hivatalban biztattak, hogy esetleg adnak kétmillió forint előleget. De majd csak akkor, ha a szálló , tető alat,t lesz. Úgy látszik, addig, amíg be nem lép ide az első vendég, csak magunkra számíthatunk. Magyar Ágnes A kunszállás! tanyasoron épül Móczár Béláék szállodája, a Róna panzió. Csak első pillantásra tűnik úgy, hogy a világ végén van, valójában nagyon is jó helyen vették Móczárék 1976-ban tanyájukat (bár akkor még nem gondoltak szállodára). Közel van Kecskemét, Kiskunfélegyháza és a megye leghíresebb idegenforgalmi látványossága: Bugac. Ha megépül, szinte a kert végében húzódik majd Szeged felé az autópálya. Ennek ellenére, ma még elég nehéz elképzelni itt a pincével, tetőtérrel együtt ötszintes szállót, étteremmel, bárral, a parkban tenisz- és tekepályával. Elképzelni fantázia kérdése, felépíteni — a pénzé. Móczár Bélának bőven van fantáziája, pénze már kevésbé. — A feleségemmel és a lányommal betéti társaságot alapítottunk, erre volt akkor anyagi lehetőségünk — magyarázza —-; 20-20 ezer forinttal szálltunk be, ezenfelül rendelkeztünk valamennyi saját tőkével. Aztán elindultam, hogy hitelt szerezzek. Nagyon nehezen ment. Nem tapasztaltam azt a segítőkészséget, amit annyit hangoztatnak. Az OTP-nél eluntam a huzavonát, fogtam az összes papíromat, és otthagytam őket. Van egy nyugatnémet rokonom, ő gondol^ kodott rajta, hogy esetleg beszáll az üzletbe. Na, erre azt mondták az OTP-nél, tegye be a nyugatnémet márkát a bankba, és ők máris adják nekem a pénzt, hiányzott ugyanis 800 ezer forint fedezet. Gondolhatja, hogy a rokonom erre mit válaszolt. Az újságban olvastam egy budapesti gmk hirdetését, közvetítéssel foglalkoznak. 2700 forintért vettek nyilvántartásba és adtak öt címet, egyenként 300 forintért. A befektetők 55-60 százalékra adtak volna kölcsönt, de végül is nem adtak, mert vagy nem volt már „aktuális”, vagy föl se vették a megadott címen a telefont. A gmk viszont jól járt velem. Nem? Az Iparfejlesztési Bank igazgatója — ezt a bankot a Vállalkozók Országos Szövetségénél ajánlották — félórás telefonbeszélgetés után azt mondta, valamilyen, számomra ismeretlen közmondásra utalva, hogy akinek nincs pénze, az ne vállalkozzon. Aztán az javasolta: ad pénzt, én fölépítem a szállót, ők megveszik, és odaadják nekem lízingbe. Nem rossz üzlet — nekik, mert kétszer nyernének rajtam. — De végül csak sikerült pénzhez jutnia, hiszen az első szint, a pince már majdnem készen van. — Egy ismerősöm ajánlotta a takarékszövetkezeteket. Bementem Kiskunfélegyházára, kedden beadtam a papírokat, csütörtökön már megkaptam a hitelt. Öt és félmillió forintot adtak, 30 százalékos kamatra. 1993 végéig kell visz- szafizetnünk. — Ijesztő összeg. Hogyan tudja ezt visszafizetni? — A részleges megnyitást, amit júliusban tervezünk, fedezi a.pénz. A környéken semmilyen szórakozási lehetőség nincs a fiatalok számára, ezért gondoltuk, hogy a pinceszinten diszkót nyitunk. Idén júliusban, remélem, már vendégeket is fogadhatunk, tehát lesz bevétel. — Mit gondol, itt, a „puszta közepén" ki fog majd megszállni a Róna panzióban? — Pontos terveink vannak. Az IBUSZ-szal már felvettük a kapcsolatot, bár szerződésünk még nincs. Ez a szálloda nem véletlenül ilyen nagy. Amikor a családi tanács összeült, hogy kidolgozzuk az ötletet, öcsém — aki az idegenforgalomban dolgozik — rögtön azt mondta: itt nem érdemes tízszobás panziót építeni. Olyan kell, ahol egész csoportokat lehet elszállásolni, erre „harapnak” az utazási irodák. A Kiskunságnak ez a része még nincs bekapcsolva az idegenforgaSvájci partnerével vegyes vállalatot alapított az Alföldi Cipőgyár • Az Alföldi Cipőgyár évekig dolgozott a svájci cégnek, mielőtt a vegyes vállalatot közösen megalakították. Felvételünkön: Hajas Sándorné, a gyár dolgozója a túracipők felső részét ragasztja. (Tóth Sándor felvétele) A belföldi kereslet visszaesése és a rubelelszámolású export csökkenése, illetve megszűnése miatt padlóra került a hazai cipőipari cégek többsége. Ám nem mindegyik szűnt meg ennek következtében: egyiknek-másiknak sikerült meglévő kapacitását (vagy legalábbis annak egy részét) átmentenie másféle vállalkozásba. E kevesek közé tartozik a kecskeméti Alföldi Cipő- gyár. Csaknem négy évvel ezelőtt kezdtek dolgozni a Raichle Sportschuh AG megrendelésére; fokozatosan felnőve a magas minőségi követelményeket támasztó feladathoz, a svájci partner egyre több munkával bízta meg a kecskemétieket. Amit annál nagyobb készséggel fogadtak, mivel a hazai gazdasági körülmények miatt egyre inkább csak a tőkés cég megrendelésére számíthattak. A gyár kapacitása az utóbbi időben már közel sem volt teljes mértékben kihasználva. Csődhöz, a vállalat felszámolásához vezetett volna ez a folyamat, ha nem sikerül a terme- lésiszerkezet-váltás, ami, igaz, egyúttal a szervezeti változtatást is megkívánta. Piachoz és pénzhez, fennmaradásuk e két alapvető feltételéhez ily módon jutottak. Még mindig nem dőlt el, a vállalat hányféle, illetve milyen szervezeti formákban folytatja működését. Az viszont már biztos, hogy a svájci gazdasági partnerükkel alakított vegyes vállalatba Raichle Magyarország Rt. február 28-án megkezdte működését. A zártkörű részvénytársaság — amelynek ügyvezető igazgatója ígért János, a cipőgyár volt igazgatója — alaptőkéjének értéke 2,5 millió svájci frank, amiből a két fél fele-fele arányban részesedik. A kecskeméti gyár nem pénzzel, hanem az új, hazai viszonylatban korszerűnek számító üzemével járult hozzá az indulóvagyonhoz, aminek ellenértéke 500 darab, egyenként 2500 svájci frank névértékű, névre szóló részvény. A svájci cég vagyonrésze ugyanígy őszük meg. A Raichle Sportschuh AG-nak ez az első, szociaüsta országbeli vegyes vállalata. Egyelőre csak túracipőket gyártanak, amelyeket (szintén egyelőre) a svájci cég értékesít az ŰSA-ban, Kanadában és Nyugat-Európában. Később viszont —- s ezt az alapító szerződésükben is rögzítették —■ tevékenységüket kibővítik textilruházati termékek készítésével és forgalmazásával. Cipőgyártásukat attól függően növelhetik a jelenleginek akár a duplájára is, hogy milyen mértékben sikerül a jól, megbízhatóan dolgozók számát növelni. így erre a cégre mint „vevőre” hosz- szabb távon számítani lehet a megyeszékhely munkaerőpiacán. A. M. ^cs|c3|e3jc3|c9ie9|c3|ca|c3ic>|c9|c9|c3ic9|c^ca|e3|e9|e3|c9|ca|c3ic9|c3|c3|e3|ca|ca|c3|c9|c3|e9|e3|e3|c3|c3|c9|e3|c3tca|c>|ca|ca|c3|c9(c Legújabb a legrégebbivel! Legyen a vendégünk! KÓSTOLJA MEGI PRÓBÁLJA KM Az 50 éves Fodor-cukrászat hagyománya és Izei a Liberté kávéház cukrászdájában Olcsó áraki Kiváló minőségi Utcán át vásárolt termékek árai megegyeznek a Fodor-cukrászda áraival. Szeretettet várunk minden kedves vendéget! DR. FODOR ISTVÁN, rusztatourist^h- a cukrászda üzemeltetője 597 Akció X a Liberté kávéházban! Egy ebéd vagy egy vacsora áráért egyhetes tengerparti üdülést nyerhet! 1990. március havának minden szombat esti vacsora- és minden vasárnapi ebédfogyasztása után kapott számlák között sorsolást rendezünk. A nyilvános sorsolás az 1990. év március 31-én megrendezésre kerülő „Farsangzáró bálon" történik. I. díj: 1 db kétszemélyes tengerparti üdülés (egy hét a görögországi Korfu szigetén) —t . utazás egyénileg. II. díj: 1 db emeletes dísztorta. III. díj: a nyertes számla értékének a visszatérítése. LIBERTÉ KÁVÉHÁZ I Pusztatourist^N598 Lesz-e Alföld Kapuja? Szép álom, amihez csak a pénz hiányzik