Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-15 / 64. szám
1990. március 15. • PETŐFI NÉPE • 5 „KÖLTŐ VOLT, A NAGYMESTEREK SORÁBÓL” Kiállítások egy pályakép jegyében Beszélgetés dr. Kiss József irodalomtörténésszel 1989 újabb „Petőfí-év” volt; és előreláthatóan az lesz az idei is. Kiskőrös kalandos sorsú szülötte — már-már a feledésből — újra visszatért az újságok címoldalaira. Ezúttal ugyan nem a születéstörténet titkai korbácsolták föl az indulatokat, hanem a segesvári eltűnés utáni évek históriája. Kinek a földi maradványait találták meg a Megámon Petőfí-expedíció szakemberei Barguzin öreg temetőjében? Ma még nehéz lenne megadni a végső választ: legenda volt-e a szibériai történet? Annyi viszont megállapítható: a tavalyi (mai) Petőfí-ügy ismét útnak indította költőnk mai barátait; irodalomszerető zarándokok sokasága kereste, keresi föl az emlékhelyi múzeumokat, mementókat. — Milyen színvonalú látvány és tartalom fogadja aJátogatókat a gyűjteményekben? — kérdeztük dr. Kiss József irodalomtörténésztől, az egyik legismertebb Pe- tőfi-kutatótol, aki a Bács-Kiskun megyei emlékhelyi gyűjtemények megújításán fáradozik. — A múzeumok kiállításai — részben érthető is ez — nem tükrözik a korszerű tudományos eredményeket. Máig megmaradtak a „Zászlónk Petőfi” korszak frázisai. Sok a pontatlanság, a zavar, a paradox megfogalmazás. Szeretnem hangsúlyozni, hogy ezzel nem a gyűjtemények kezelőit kritizálom. Inkább szeretnék rá- mutatnú.jó lenne, ha végre tovább tudnánk lépni! Ha egyre több helyen újítanak meg a bemutatókat, a kiskőrösi vagy a kunszentmik- lósi tárlatokhoz hasonlóan. — Ön kiállítás-forgatókönyvet ír és segít a látványtervezőknek is. Hamarosan Szalkszentmárton- ban és Dunavecsén nyílhatnak meg az új tárlatok elképzelései szerint. Milyen problémákkal kell szembenézni egy-egy ilyen vállalkozásnál? — Petőfi körül munkálkodni —újra és újra tapasztalom—különleges feladat. Ha valahol egy új Petőfi-tárlatot készítek elő, összehasonlíthatatlanul bonyolultabb feladattal állok szemben, mintha, mondjuk, Arany- vagy Jókai- kiállítást terveznek. A nép és a tudomány pályaképe nagyon sok ponton eltér. Hozzáteszem: ezen nem lehet csodálkozni, ez természetes. A kutatót kötik az adatok, a már igazolt tények. Ha valamelyik alaposan megerősített állítást nem tudom megcáfolni: el kell fogadnom. Számolnunk kell vele. A legendákat — amelyeket hitek szültek és éltetnek napjainkig — általában igyekszem beépíteni az anyagokba. Ha lehetséges, próbálok figyelni a jövendőbeli látogatók érzékenységére. Tehát megpróbálom elkerülni az ütköztetés seket. Meg lehet ezt oldani például egyes versek születési helyének kérdéseinél. De nem kerülhettem el az állásfoglalást Kiskőrösön, a drámai szülőhelyvitával kapcsolatosan. Le kellett írnom, hogy jelenleg minden hiteles adat a kiskőrösi születés mellett szól; még akkor is, ha az új nevet választott, felnőtt költő saját maga hangsúlyozta, több esetben is, hogy kiskun; hogy Félegyházán született. Nem akarom toyább elemezni ezt a kérdést, mert egészen biztos: pillanatok alatt ismét megindulna a heves vita a Duna—Tisza közén lévő Petőfi-barátok között. Vagyis csak ártanánk az ügynek. — Ön szerint az is a mitológiához tartozik, hogy mi, itt az Alföld szívében mindenkinél jobban magunkénak tudjuk Petőfi Sándort? — A kérdés még a régi megközelítést tükrözi; hogy kié az életmű, kié inkább a költő? Én nem hiszem, hogy fontos lenne ilyen szempont szerint vizsgálódni. De, ha már megkérdezte: irodalmilag hitelesnek mondható, hogy Petőn valódi szülőhazája a Duna —Tisza köze, a Nagyalfold középső régiója. Ezen a tájon — Kiskunfélegyházán, Szabadszálláson — tanult meg beszélni; és az errefelé megismert ízes, igazi köznyelvet tette költészete alapjává. Ez volt az ő igazi újítása. Nép- és tájismeretét innét merítette; az itt megtapasztalt szabad, kiskun tudat lelkesítette. Mindezt tudatosan is elfogadta. Versei hűen tanúskodnak arról, hogy hitelesek vallomásai a tájról, a népről. Ez az ország szíve. Nem véletlen az, hogy ez a megye, ha Petőfiről van szó, mindig lelkesen segít, áldoz. — A forgatókönyvek, persze, nem valósíthatók meg tárgyi anyag nélkül. Van-e elegendő eredeti relikvia a kis múzeumoknál? ■— Ez a probléma bizony nagyon sokszor előkerül, amikor megkezdjük a vizuális előkészítést. Ugyanis olyan kiállítást, amelyben nincs tárgy, amelyet egykor költőnk is érintett, nem akar elfogadni a nagyközönség. Ez az igény sok helyen ragadtatta kisebb, jószándéku csalásokra a gyűjtemények kezelőit. Egy-egy korabeli tárgyról, ruhadarabról azt kezdték állítani, hogy az Petőfié vagy a család valamelyik tagjáé volt. Ismert probléma ez. A fetisizmus egy mai megnyilvánulása, amivel nem nagyon ártanak senkinek — különösen ha nem kezdenek a Petőfi-barátok versenyezni, kinek van több, kié az igazi. Engem, ha mindjárt Petőfi írótollát is adnák a kezembe, nem hozna lázba úgy, mint az újra s újra olvasott remek versei. — Azt hallottam, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeumnak gazdag gyűjteménye van Petőfi-relikviák- bol. Végűi is miért nem állíthatók ezek ki? — A múzeum valóban gazdag tárháza Petőfi rövid élete tárgyi emlékeinek. Jelenleg folyik a teljes gyűjtemény „vizsgáztatása”. Mi a tényleg hiteles, s mi nem az? Fontosnak találom ezt az elemzést, mert amikor az országot járva már a tizedik Petrovics-féle bárdot látom kiállítva, hát elbizonytalanodom ... — Ön szerint elér-e már a tudományos kutatás arra a pontra, hogy a Petőfi-életrajzát mint teljesen feldolgozott művet tárgyalja? Vagy maradtak talányok a jövő kutatói számára is? i. — Azt, úgy gondolom, sosem mondhatja senki, hogy minden kérdésre felelt, mondjuk, Petőfi életével kapcsolatban. Shakespeare életerői, munkásságáról csak magyarul könyvtárnyi művet írtak, s máig publikálnak újabb és újabb szenzációkat a kutatói. Petőfi életét hónapról hónapra követhetjük. Életének egyes szakaszait, például utolsó napjait, percről percre. De mindig kerülnek elő újabb, vele kapcsolatos okmányok, adatok, sót, kéziratok, jegyzetek is. Ezek árnyalatokkal módosítani, gazdagítani tudják a képet. Például, hogy debreceni tartózkodása idején mit olvasott, kivel találkozott... — Az ön számára léteznek-e Petőfi-titkok? Olyan eseményekre, tulajdonságokra, cselekedetekre gondolok, melyeket ennyi kutatás után sem ért. — Lehetne most elemezni, hogy mit is értünk a titok szócskán. De ha ezt általános érteimben veszem, nem találok semmi „különöset” ebben a különös életrajzban. Sokan emlegetik például, hogy Petőfinek jóstehetsége volt. Mert Kecskeméten már megjósolta költői karrierét. Vagy mert előre tudta, hogy fiatalon fog meghalni, és hogy a felesége „eldobja” majd az özvegyi fátylat. Hitekkel ilyen esetekben sem kívánok vitatkozni. Annyit mondok csupán: ezek a versekben megénekelt romantikus elképzelések számomra még nem bizonyítják a táltos létet. Költő volt, a nagymesterek sorából Farkas P. József CSANÁDY JÁNOS: Orkán ordít .. .forgatja csáklyáját a vérpiros este, mint vitorla fátylát, egy-egy felhőt ránt lenem fújja szél fent: a lobogó selyme kókadozik, pedig hej-de-égrekelne / A zászlórúd orra Nyugat felé mutat, Keletnek integet, recseg-ropog a tat, a komp forgolódik visszavágyva egyre mondát morzsolgatva a mesés keletre! De nem, nem lehet ezt, arrafelé nincs nyom, viharok seprője |j elver te-törölte, lelked-szívpd-lelked . ha oda is húzna az éji Hold-fényben, ■ visszatérsz reggelre; itt kell'tusakodni, itt kell hadakozni, a két roppant part közt lánccal horgonyozni, mesés napnyugatról új verset koholni... itt kell, itt kell, itt kell. mig viharos este göngyöli be felleg vásznait vörösbe, orkánját ordítva a fülünkbe fújja, lobogót, vitorlát bont és szaggat ujja! A Kossuth-dmer A címer a középkori fegyverhasználaton alapuló, leginkább pajzs formájú szimbólum, amelyet magánszemélyek, testületek és államok megkülönböztető jel gyanánt használnak. Magyarország címerpajzsa fölé a XIV. századtól helyeztek koronát. Először nyitott, leveleset, majd a XVI. századtól már következetesen a Szent Koronát. A korona, mint egyes álláspontok szerint a magyar címeren a királyi hatalom jelképe (más elmélet alapján az egész országot jelképezi, ám erre itt nem térhetünk ki), először az 1848—49-es szabadságharc idején került le a címerpajzsról. A koropájától megfosztott magyar címert először a köztársaságpártiak már 1848 decemberében, V. Ferdinándnak a trónról való lemondatása, illetve Ferenc Józsefnek a magyar országgyűlés hozzájárulása nélkül történt uralomra lépése után kezdték el használni a „Március Tizenötödike” című újságban. A korona eltávolításával azt akarták kifejezni, hogy törvénytelennek tekintik Ferenc József uralkodását. Példájukat mind többen követték, és egyre sűrűbben lehetett találkozni a korona nélküli kiscimerrel. 1849 tavaszán, az április 14-én Debrecenben elhangzott Függetlenségi Nyüatkozat után Kossuth Lajos kormányzó-elnök utasítást adott az új, tényleges — királytalan helyzetnek megfelelő, korona nélküli magyar országcímer hivatalos használatára. Magyarország új címere hivatalosan először az állami pecséten tűnik fel, ahol a címert fedő és a kettős kereszt tövében lévő koronát keresztben babérágak helyettesítik. A címerpajzsot a nemzetiszín szalagra helyezett, az akkoriban jogilag az országhoz csatolt és kapcsolt, valamint társult területek — mint például Erdély, Horvátország, Szlavónia, Dalmácia, Galicia, Lodoméria, Kunország stb. — jelvényei vették körül. A pecséten „a magyar álladalom pecsété” körfelirat és az „1849” évszám olvasható. íme, így született meg az a címer, amely Kossuth-címerként vonult be a magyar köztudatba. A szabadságharc bukása után a koronátlan címer a népművészetben és a Kossuthot külföldre követő emigránsoknál élt tovább. Hivatalosan az első világháború után élesztették fel, amikor Károlyi Mihály miniszterelnök 1918 novemberében a lombdíszes Kossuth-cimert rendszeresítette a magyar állam jelvényeként. 1919-ben, a Tanácsköztársaság megszűntét követően visszaállították a régi, koronás cimert. 1946. február 1-jén Magyarország köztársasággá vált, és az állam vezetése visszatért a Kos- suth-cimerhez. A hivatalos lap fejlécén 1947. január 1-jétől látható a koronátlan kiscímer az 1949. augusztus 20-án kihirdetett alkotmányban leírt új, kerek, minden hagyományt felrúgó, kalapácsos, vörös csillagos, búzakalászos címer megjelenéséig. Nem csoda, hogy 1956 októberében kinyírták a zászlókból, és a forradalom ismét visszanyúlt a Kössuth-címer szimbólumához, ha csak néhány napra is. Ma ismét napirenden van országcímerünk kérdése. Vajon melyiket kívánja majd a nemzet az ország megtestesítőjeként, jelvényeként látni? A koronásat, amely évszázadokon át ragyogva képviselte a nemzetet, vagy a koronátlant, amelyhez a szabadságharc és forradalmak kapcsolódnak? Dr. Csonkaréti Károly 48. «im. Budapest, 1049 március 3, csütörtök. MAGYAR® KÖZLÖNY RENDELETEK TÁRA A LÁP MAI SZAMÁBAN KÖZZÉTETT »RENDÉLETEK TARTALOMJEGYZÉKE: 9 A Magyar Közlöny a koronátlan kiscimért használta 1947 és 49 között. # A független magyar állam pecsétje 1849-ben. i PIARISTÁK_______________ MAGYAR SZABADSÁGHARCBAN Kegyesrendiek márciusa Abból a szoros életközösségből adódóan, amellyel a magyarországi — s így a kecskeméti — piaristák is állottak a polgári társadalommal, múlhatatlanul következett, hogy a hazai politikai, gazdasági és kulturális élet minden változása a kegyesrendiek közösségében is éreztette hatását, s az 1830—40-es évek reformláza a tanítórendben is szenvedélyes hullámverést idézett elő. Igaz, nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a rend központja már hosszú idő óta nemzeti létünk lüktetésének színhelyén, a felemelkedésünket és az Ausztriától való elszakadásunkat szorgalmazó .Pesten volt. Itt pedig semmiképpen sern lehetett érdektelen szemlélőként állani a márciusi események mellett. Tábori lelkésznek álltak 1848 tavaszának forradalmi mozgalma megérintette az egész piarista rendet, melynek tagjai a márciusi győzelemben saját eszméik diadalát is látták. Ezeket az eszméket a tanító-tanárok nemcsak a tantermek falain belül védték, hanem sokukat vezényelte hazafias fellángolásuk a csataterekre is. Erdősi Imrének, a branyiszkói hős tábori papnak a szabadság- harcban kifejtett hősiessége és érdemei közismertek. A 17 évig Kecskeméten is működő Erdősin kívül azonban tábori lelkészi szolgálatot teljesítettek más piarista tanárok is. Újlaky Konstantin a hannoveri huszárezred-, majd a szabadságharc alatt a Nádor-huszárok lelkésze. Markovich Antal nagybecskeréki tanárt 1848. július 20-án nevezték ki tábori lelkésznek a Mészáros Lázár hadügyminiszterről elnevezett hadihajóra. Rejtényi Antal nagybecskereki, Kovács Rézmán és Csery János debreceni, Horváth Pius és Csókos Elek veszprémi, Breinfolk Gusztáv szegedi, Chárusz László velencei, Deáky József sátoraljaújhelyi, Horváth József lévai és Schuliszta Ignác tatai tanárok szintén tábori lelkésznek álltak. 1848. április 9-én a veszprémi nemzetőrség zászlószentelési ünnepén Csá- kós Elek veszprémi piarista tanár mutatta be a tábori szentmisét, s rendtársa, Horváth Pius mondta a szentbeszédét. Csákós Elek később a toborzásban is elért érdemeiért miniszteri dicséretben részesült. Mások, mint Lutter Ferdinánd, részt vett a pákozdi ütközetben, s mint tüzérkapitány harcolta végig a szőregi és temesvári csatákat. Suhajda Sándor, a kolozsvári piarista gimnázium fizikatanára 1848 őszén a szervezés alatt álló katonai akadémia tüzérosztályának fizika tanszékét pályázta meg. A Ludoviceum megszervezéséig Kguflmann tüzér őrnagy mellé osztották be tűzmesteri rangfokozattal. Suhajda később Selmecbánya mellett, mint egyszerű tüzér különösen kitüntette magát. A szerencsétlen kimenetelű hodricsi csatában ágyújával együtt — melyet ő irányított és végsőkig védett — osztrák fogságba esett. Innen megszökve Suhajda Sándor csatlakozott a Kmety-hadosztályhoz, s a háború végéig fegyverrel harcolt az osztrákok ellen. Kessler Károly budai gimnáziumi tanárt 1848 decemberében kapitányi rangfokozattal a fökormányzószék táborkarának biztosi osztályára nevezték ki. Később az aradi vár védelmének és felszerelésének megerősítésére küldték Aradra. Itt léptették elő ezután őrnaggyá. Hanák János és Heisler József pesti piarista tanárok honvédnek álltak. Magyar név alatt szolgálni A kecskeméti piaristák közül Alvinczy Ferenc küzdötte végig a szabadságharcot. Horváth Cyrill lelkesítő eszméinek hatására pedig a piarista diákok többsége ragadott fegyvert. Városunk szülötte az önkényuralom korában is—szegedi száműzetése alatt — ébren tartotta a diákság lelkében a szabadságvágyat. Emberi kiállásukat és nagyságukat nemcsak a csatákban és a szabadság- harc eseményeiben való részvétellel mutatták ki a piaristák, hanem egyébként is megnyilvánult hazaszeretetük és magyarságuk. Erdősi Imre például a kecskeméti ház „História domus”-át attól kezdve, hogy ő Kecskemétre érkezett, a korábbi latin nyelv helyett magyarul írta és vezette. Mint az a függetlenségi harc piarista katonái közötti névsort olvasva is kitűnik, számtalan nem magyar nemzetiségű, a monarchiához tartozó országbeli tette magáévá a magyar ügyet. Ezt kifejezendő, a Szemere-kormány név- magyarosítási törekvését magukévá téve, nagyon sok piarista tanár vett fel korábbi neve helyett magyaros hangzású nevet, mondván: „leghőbb vágyunk magyar hazánkat magyar név alatt szolgálni.” Külsőségekben is megnyilvánult a piaristáknak a nép határtalan lelkesedésében és túláradó örömében való osztozkodás. Zsinóros reverendában, atillában, Kossuth-kalapban és sokan Kossuth-szakállal is kifejezték szolidaritásukat, együtt ünnepelve a néppel, szónokoltak, lelkesitettek. A megtorlás módszerei A katonai szolgálatot teljesített és a forradalmi-függetlenségi eseményekben részt vett piaristák üldözése már 1849. január 5-én, Windisgrätz- nek a fővárosba való bevonulását követően megkezdődött, a „legbűnöseb-' beknek” tartott budai és pesti piaristák ellen. Perlaky Lászlót, Bammer Károlyt és Horváth Piust örökre eltiltották a tanári pályától. Lutter Ferdinánd, Ribiánszky Adolf, Vass József. Cserkuti József, Sárréti Ödön, Sárvá- ry Béla és Kemény János tanárok működését ideiglenesen felfüggesztették. Vashegyi Alajost, Nachtigal Jakabot és Csapiár Benedeket más intézetekbe helyezték át. Forradalmi szellemű tanítás miatt ítélték el és szenvedett- börtönbüntetést Petlanovics Alajos és Suhajda Sándor stb. A magyar piaristáknakiazonban nemcsak egyénenként, hanem egyetemesen is lakolniók kellett hazafias magatartásukért. Sussich György győri kanonok-ugyanis a rend eltörlését javasolta kenyéradó osztrák gazdáinak. Bach birodalmi belügyminiszter elegendőnek tartotta ezzel szemben a rend szigorú megrostálását, A minisztertanács végül is az eltörlés helyett, a rend lassú kihalása mellett döntve, megtiltotta új noviciusok felvételét. Ez az Ítélet súlyosan érintette az amúgy is megfogyatkozott piaristákat, hiszen a szabadságharc nagy vérvesztesége — 1848/49-ben 20 főt ragadott ela halál közülük -—a bebörtönzések és a tanítástól való eltiltások miatt a rendtagok száma az 1848-as négyszázhuszonötről 1852-ben kettöszázhetvenegy főre csökkent A Thun-féle iskolareform, az Organisationsentwurf tovább sújtotta a számtalan iskolájának (Beszterce, Breznóbánya, Nagybecskerek. Podolin. Rózsahegy, Kisszeben, Korpona, Magyaróvár) bezárására kényszerült tanitórendet.- Az abszolutizmus időszakának németesitő törekvései ellen mégis sikeresen vívták meg harcukat á piaristák. Ennek a harcnak egyik hőse és „szürke^ eminenciása” a pesti piarista gimnázium igazgatója, a kecskeméti születésű Horváth Cyrill volt. Szabó Tamás
