Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-09 / 58. szám

POLITIKAI NAPILAP XLV. évf. 58. szám Ara: 4,30 Ft 1990, március 9., péntek MA: Képviselőjelöltek Bács-Kiskun megye egyéni válasz tó - kerületeiben (Melléklet) Röplapok az elnök ellen (4. oldal) Bizonytalan csirketartók (4. oldal) .............. •.. ......................- -..........................­Go rbacsov borsos árat szabott a litván függetlenségért cserébe A kis ország is követelhetne kártérítést ' Mihail Gorbacsov szerint Litvánia függetlenné válása esetén át kell térni a két or­szág kereskedelmében a sza­badon átváltható valutában történő elszámolásra — kö­zölte Algirdas Brazauskas, a Litván KP első titkára, par­lamenti elnök szerdai vilniu- si tévényilatkozatában. Mihail Gorbacsowal a hét elején folytatott megbe­széléseiről elmondta, hogy az áttérés rendkívül súlyos helyzetbe hozná a köztársa­ságot: ugyanis jelenleg a vi­lágpiaci áraknál átlagosan háromszor olcsóbban kapja a köztársaság az energiahor­dozókat és nyersanyagokat az össz-szövetségtől. (Folytatás a 2. oldalon) Elsőként Gáspár Sándort, a SZOT volt elnökét, Buda Istvánt, az OTSH nyugállományba vonult államtitkárát, Komócsin Mihályt, az MSZMP Csongrád megyei bi­zottságának volt első titkárát, Papdi Józsefet, Csongrád megye volt tanácselnökét és Tímár Má­tyást, a Magyar Nemzeti Bank volt elnökét, korábbi miniszterel­nök-helyettest kérdezte a bizottság vagyoni helyzetükről, ingatlanja­ikról, családtagjaik anyagi viszo­nyairól. Valamennyien tanácsi la­kásban élnek, s négyen közülük a törvényes lehetőséggel élve, meg­vásárolták lakásukat — ki kész­pénzzel, ki 35 éves részletre. A meghallgatás során kiderült, hogy a volt funkcionáriusok egyi­ke sem halmozott fel szembeszö­kően nagy vagyont, ingatlanjaik mérete, értéke nem tekinthető túl­zottnak. Gáspár Sándor 28 ezer forint HARiMINCÖTMILLIÓS MEGRENDELÉS A FÉMIPARI KISSZÖVETKEZETBEN Örökölhető az üzletrész ( Tudósítónktól.) ■ Az Országgyűlés a múlt évben meg­jelent XV. számú törvénnyel módosí­totta a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvényt. Ennek folytán a szövet­kezeti vagyon terhére juttatható üzlet­rész kibocsátásával lehetővé vált a tag­ság vagyonérdekeltségének a megte­remtése. Kiskunfélegyházán a Fémipari Kis­szövetkezet életében is számottevő vál­tozást hozott az 1989-es esztendő, hi­szen a sokáig megdönthetetlennek hitt elv: a szövetkezeti vagyon oszthatat­lansága, már nem érvényesült. A tag­ság a további munkájának eredménye­ként gyarapodó vagyonnak részben vagy teljes egészében a tulajdonosa le­het. A tulajdont megtestesítő értékpa­pír, „üzletrész” örökölhető és az ön- kormányzat döntésétől függően a szö­vetkezeten belül értékesíthető is. Akik 1988 végén tagjai voltak a szö­vetkezetnek, és tagsági viszonyuk a kö­vetkező évben is fennállt, azok része­sülhetnek az alapüzletrészben. — Ez utóbbi névre szó­ló értékpapír. A tagok, üzletré­szük után, oszta­lékot kapnak az éves adózott nye­reség és a kötele­zettségek teljesí­tése után fennma­radó összegből. A Fémipari Kisszövetkezet tavaly is megőriz­te fizetőképessé­gét, szerencséjére üzleti .partnerei­nek hasonló volt a helyzete. Tény, hogy a jövőben nem mindig lesz így. Az árak bi­zonytalansága megnehezítette az anyagbeszerzést, veszélyeztette a termékek eladha­tóságát is. Mind­ezen felül több cég csupán kész- pénzfizetés mel­lett hajlandó anyagot szállíta­ni, ami újabb bo­nyodalmakat okozhat. A kisszövetkezetnek mintegy 35 millió forintos megrendelése van 1990-re, de újabb piacot kell felkutat­nia — most már a tulajdonos felelőssé- ■ gével — ahhoz, hogy az egész évi meg­élhetését megalapozza. A közösség a korábbinál száz sze­méllyel kisebb létszámú, kisszövetke­zetté alakulásakor ugyanis — a jobb kereset reményében — többen kilép­tek. Akik viszont a közösségben ma­radtak, valószínűleg nem bánták meg, tavaly összességében 22 százalékkal emelkedett a fizetésük. A korábbi me­rev, központi irányítás helyett most el­vileg lehetővé válik, hogy az egységes nyereségadó befizetése után a megter­melt érték fölött szabadon rendelkez­zék a közösség.i Szabó Mihály elnök szerint a szocia­lista piac elvesztése szerényebb mérték- 1 ben érintette ugyan a kisszövetkezetet, de remélik, hogy a termékértékesítés kedvezőbbé válhat, és a vezetőség ké­pes lesz a gazdálkodást a piaci viszo­nyok alakulásának megfelelően még rugalmasabbá tenni. N. L. Jm 4 9 Szűrőtartály rézcsöveit szerelik a kisszövetkezetben. havi nyugdíjat kap, 88 négyzetmé­teres lakásán felül egyszobányi ha­szonélvezeti joggal rendelkezik fia hétvégi házában. A SZOT volt el­nöke hangoztatta: soha nem volt szándékában a vagyonszerzés, s minden ingóságát a saját kereseté­ből vette. 1945-ben két olyan házat is felajánlottak .neki, amely kitele­pített sváboké volt, ám ő egyiket sem fogadta el. A politikai felelős­séget firtató kérdésre elmondta: nem tartja indokoltnak, hogy az MSZP elnöksége őt és néhány tár­sát jelölte meg minden bajok oko­zójaként. Úgy vélte: az ország vál­ságba jutásáért nem lehet néhány tucat embert felelőssé tenni, hiszen ezt a rendszert csaknem mindenki kiszolgálta, talán könnyebb is len­ne azokat összeszámolni, akik nem ezt tették. Buda István esetében nem is a 17 ezer forintos nyugdíj, hanem a 21 (Folytatás a 2. oldalon) FALUGYŰLÉS HARKAKÖTÖNYBEN Szolgáltatást a pénzünkért Címzett a Démász és a fogorvos Kevés kritika érte a harkakötönyi taná­csot a kedd esti falugyűlésen, pedig Tobak Csaba társadalmi tanácselnök beszámolója végeztével még biztatta is az embereket, le­gyenek kemények, amikor véleményt mon­danak a munkájukról. • Végeredményben nem kellett sok bátorság az ilyetén biztatáshoz, hiszen azzal a ta­nácselnök is tisztában volt, hogy a háromta­gú tanácsi stáb keményen megdolgozott az elmúlt esztendőben, karöltve a falu népével, akik maguk is kétmillió forintnyi társadalmi munkával járultak hozzá a beruházásokhoz. Bővítették az iskolát, vizesblokkot létesítet­tek a művelődési házban, buszvárót építet­tek, s mindezt azután, hogy éppen csak átad­ták a szép, tágas egészségházat. Az alig több mint ezer lelket számláló Harkakötöny fiatal településnek számít, hi­szen ma is magabíró, tevékeny ember, aki az első építési telket kimérette magának a ház­építéshez. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek idős, megfáradt emberek, főként a külterületi tanyákon, akikről a lakosság véleménye szerint is példamutatóan gondos­kodik a tanács. Most például, bármily szű­kös anyagi helyzetnek néz is elébe, támogat­ni kívánja a külterület villamosítását. A kevés kritika azonban, ami elhangzott, jogosnak bizonyult, ha nem is mindig írandó a tanács számlájára. A szeméttelep kialakítá­sa például évek óta húzódó ígéret maradt csupán, bár a megvalósulásába most a föld­törvény módosítása is beleszólt. Keserű kifakadások és tehetetlen magya­rázkodások csaptak össze a közvilágítás gya­kori és hosszan tartó meghibásodása fölött. Sokszor hetekre sötétbe borul a falu egy-eey utcája, s ebben a tanács épp olyan kiszolgál­tatott, mint a lakosság. Mire a Démász szere­lőt küld, mindenkinél elszakad a türelem cér­nája. Éppen az együtt gondolkodás eredmé­nyeképp, a falugyűlésen fogalmazódott meg a közös álláspont: tartson az áramszolgálta­tó is szerelőt a faluban, mint a vízmű, hiszen a megemelt vízdijaknak is többszörösét teszi ki a vidéket külön is sújtó áramszámla. Fiatal pedagógusnő panaszolta fel a kö­zösségjogos sereimét. Súlyos Százezreket ál­doztak a fogorvosi rendelő felszerelésére, hogy megóvják gyermekeik fogazatát a rendszeres szűréssel, kezeléssel. A napon­kénti rendelés előbb heti kettőre fogyatko­zott, most pedig úgy áll a helyzet, hogy telje­sen esetleges, ott találják-e a fogorvost a munkaidejében vagy nem. A tanácselnök vá­laszában hathatós ellenőrzést és intézkedést helyezett kilátásba. A fiatalok több kulturált szórakozási lehe­tőséget sürgettek, az idősebbek pedig a ga­rázda fiatalokra panaszkodtak. Volt olyan hozzászóló, aki vályoggal rakatná be a disz­kó újra meg újra kitört ablakát, a fékezhetet- len legényeket pedig kalodába záratná. Bár a javaslatot derültség fogadta, a tanácselnök szilárdabb közbiztonságot ígért az új körzeti megbízott munkába állásával. Harkakötönyt a pártok is megtisztelték, úgyszólván minden képviselőjelölt eljött, hogy a falugyűlés végeztével öt-öt pfercben bemutatkozzék a választópolgároknak. H. T. A TIZENKÉT PART KÉPVISELETÉBEN Demszky Gábor, Kosa Lajos és Raffay Ernő utazik Moszkvába Demszky Gábor (SZDSZ), Kosa Lajos (Fidesz) és Raffay Ernő (MDF) képviseli megfi­gyelőként az országos listát állított 12 pártot a hétvégén Moszkvában, a Magyaror­szágon állomásozó szovjet haderők kivonásáról rende­zendő újabb kormányközi tárgyaláson. E három sze­mélyt a pártok jelenlévő kép­viselői a Parlamentben tartott megbeszélésen csütörtökön jelölték ki, az egyes szerveze­tek javaslatai alapján. A meg­figyelőkre bízták, hogy — a tervezett megállapodás pon­tos szövegének ismereteben — az aláírási ceremónián is részt kívánnak-e venni. A szovjet csapatkivonási megállapodást követően a ti­zenkét párt várhatóan közös nyilatkozatot tesz a témában. (MTI) Nyolc vajdasági gimnáziumban lesz magyar tagozat Vajdaság autonóm tarto­mányban az új tanévtől kezd­ve a szabadkai, becsei, zentai, zombori, kovini, becskereki, topolyai és újvidéki gimnázi­umban működik majd ma­gyar tagozat — közölte Djordje Nadrljanski tartomá­nyi oktatási miniszter. Gon­dolkodnak azon, hogy ezen felül lehetőség van Szentta­máson is égy magyar tagozat indítására. Mindezt a tartomány középiskolai oktatási rend­szeréről szóló új törvényterve­zet tartalmazza. A dokumen­tumot most közvitára bo- csájtják, s megvitatás és elfo­gadás végett áprilisban kerül majd az autonóm tartomány képviselőháza elé. KÉT HÉTRE LEÁLL A SZIM Több mint száz embert bocsátanak el Ezen a héten már másodszor tartottak munkásgyűlést Kecske­méten a KNORR—Szerszámgép­ipari Művek gyáregységében. Ked­den az első ülésen jelentették be, hogy március 9-én két hétre leállít­ják a gyárat és a dolgozókat sza­badságolják, illetve 122 embert el­küldenek. Az utóbbiak kisebb há­nyada korkedvezményes nyugdíj­ba mehet, akik pedig még nem kö­zelítették meg a nyugdíjkorhatárt, azok 3 hónapra felmentést kaptak a munka alól, és bérük 80 százalé­kát kifizetik. Ezek az intézkedések természetesen mélységesen felhá­borították a gyár dolgozóit és ezért csütörtökre újabb munkásgyűlést hívtak össze, amelyekre meghívták Jakab Mátyás vezérigazgatót is. A többszáz dolgozó előtt Pintye Jenő szb-titkár bevezető szavai után Jakab Mátyás vezérigazgató­nak kellett volna válaszolnia a hozzá eljutott kérdésekre, de azok közül csak néhányra adott választ. Elmondta, hogy a vegyes vállalat­ban a KNORR nyugatnémet cég vagyonrésze 2,3 miihó márka, ami csupán 38 százalékos részesedést jelent. Felhívta a figyelmet arra, hogy a KGST-piacon a gépipari kereskedelem áll, raktárra nem ter­melhetnek, mert csődbe jutnak. Két megoldás lehetséges: vagy. a teljes csőd, vagy néhány száz em­bert el kell küldeni. A vezérigazga­tó ezután a vegyes vállalat megala­kulásáról, a nemzetközi gazdasági helyzetről s egyebekről, beszélt, azonban a munkásokat egy dolog érdekelte: mi lesz velük? Ezt a gon­dot még az sem oszlatta el, hogy három-négy év múlva — mint azt a vezérigazgató felvázolta — mi­lyen fantasztikus fejlődés megy végbe a magyar gépgyártásban. Sőt, az sem vigasztalta a megjelen­teket, hogy a napokban két gazda­sági igazgatót leváltottak, a vezér- igazgatóságon mindössze egy hi­vatali gépkocsi van, s nem érdekel­te, ki, milyen diplomatatáská­val jár dolgozni, hogyan öltözkö­dik — amiről a vezér ugyancsak szót ejtett. A hozzászólók azt firtatták, mi­ért kell feláldozniuk a törvényben biztosított szabadságukat, mi lesz a munkásasszonyok gyermekeivel a nyári időszakban, miért kell em­bereket elküldeni, milyen felelős­ség terheli emiatt a vezetőket,-van- e l egyáltalán beleszólása a szak- szervezetnek a munkások érdekvé­delmébe — hogy csak a legfonto­sabbakat említsük. A válaszok nem voltak megnyugtatóak. A szakszervezetnek gg&s ezt a ve­zérigazgató jelentette ki — nincs lehetősége a beleszólásra! A nyári szabadság eltöltésére, a gyermekek felügyeletére, valamint a szabad­ság idejére járó bérre vonatkozó kérdésre a szakszervezet egyik fő­bizalmija válaszolt. Lehetőség nyí­lik üdültetésre, a dolgozó anyák­nak a reggelenként! későbbi kez­désre, a dolgozókat pedig a sza­badság idejére nem a teljesítmény, hanem, órabér szerint fizetik. Többen javasolták munkásta­nács létrehozását, s annak a meg­győződésüknek adtak hangot, hogy nem tudják elfogadni a veze­tés elképzeléseit. Jó néhányan azt kifogásolták, hogy a gyárban a né­met irányítás érvényesül. Ezt ta­gadta a vezérigazgató, bár megem­lítette, hogy némi disszonanciát ő is tapasztalt. Az emberek csalódottak voltak, nem ezt várták ettől a munkásgyű­léstől, nem csak időt kívántak el­tölteni, hanem tisztázni szerették volna azokat a kérdéseket, ame­lyek a sorsukat befolyásolják. Ezért azután kurtán-furcsán — tö­megesen felállva helyeikről — el­hagyták a gyár bemutatótermét, amely előtt ott állt a vezérigazgató úr vadonatúj Toyotája. Gémes Gábor ■i: Idősebbek emlékezhetnek rá: az ötvenes évek kö­zepén a kisvárosok mondogatták először, hogy vilá­gunk nem az elképzelhető világok legjobbika. Pana­szaikból egyértelművé vált, hogy a természetes fej­lődés megerőszakolása, a szigorú központosítás, életterük csökkentése, önállóságuk megnyirbálása az életidegen rendszer bűne. A volt megyeszékhe­lyek^- Sopron, Baja— tiltakoztak leghangosabban háttérbe szorításuk miatt. A többi kisvárosnál fáj­dalmasabban érintette e településeket a különböző megyei szervezetek, hálózatok kialakulása. Önálló­ságukon kívül befolyásukat is elvesztették. (Azt csak mellékesen, bár nyomatékosan jegyzem meg, hogy a megyeszékhelyektől is „elvették” a többnyire a polgárság áldozatkészségéből alapított, fenntar­tott, gyarapitott intézményeket a kórháztól a könyvtárig, a vízműtől a helyi újságig.) A közeli hetekben formálisan is megszűnő régi rendszer irányítóinak szemében a kisváros majdnem olyan gyanús volt, *mint a kispolgár, a kisipar. A kisvárosi jelző beszűkültséget, kisszerűséget, el­maradottságot jelentett. Némely úgynevezett politi­kusoka múlt káros örökségének tekintették a kisvá­rosokat. Fellazultak a személyes kapcsolatok a fel- duzzasztott nagyvárosokban, bomladoztak a falusi közösségek, de a tíz-harmincezer lakosú települése­ken kialakult, személyes kapcsolatok, a többé­kevésbé általánosan elfogadott szokások megnehe­zítették az erőszakos külső beavatkozások érvénye­sülését. A politikai elnyomás lanyhulása után a nagyváro­sok szívóhatásával kellett megküzdenie e település­típusnak. A lakosság ellátását szolgáló intézménye­ket elsősorban az ipari központokban, a nagyváro­sokban fejlesztették leginkább. A központi funkció­kat szolgáló létesítmények (áruház, főiskola,'több­féle hivatal) és a munkaalkalmak erőteljesebben vonzották a községekből elköltözőket, mint az ala­csonyabb szerepkörű kisvárosok. Mivel ez utóbbiak az arányosnál kevesebbet markolhattak a központi nagykalapból, több helyütt a meglévő népesség igé­nyeinek kielégítése is gondot okozott, arról nem is szólva, hogy a „kvóták" megállapításánál rendre megfeledkeztek a hivatalos besprolás nélkül is e kisvárosokhoz kötődő vonzáskörzetek ellátásának követelményeiről. Időszerű kérdésekről tanácskozik a Magyar Tu­dományos Akadémia Regionális Kutatások Köz­pontja és Baja Tanácsa kisvárosi konferenciája. A rendszerváltozással fölértékelődnek a kisvárosok, el kell gondolkodni a hogyan továbbon. Ezért övezi nagy figyelem a tanácskozást. Heltai Nándor t DOLGOZIK A VAGYONELSZÁMOLTATÓ BIZOTTSÁG Szóbelizők a Parlamentben „Szegények” a lista elején A Parlamentben csütörtökön megkezdte munkáját a vagyonelszámolta­tással megbízott országgyűlési bizottság. Eke Károly, a bizottság elnöke bejelentette: a vagyonnyilatkozatra kötelezett 400, állami és pártfunkciót betöltött, illetve jelenleg is viselő vezető többsége már elküldte a vagyonnyi­latkozatát, így megkezdődhetett az érintettek szóbeli meghallgatása is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom