Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-28 / 73. szám

1990. március 28. • PETŐFI NÉPE • 3

A park mindenkié!?

9 Katona József szobra és a környéke...

Igen, a park mindenkié, És mindenki úgy érzi, szemetelnie kell. És senki nem érzi, hogy le kellene hajolnia az eldobott papírért, tejeszacskóért. Szemetelni, rongálni kell. A park mindenkié.

■ Szemetelni, rongálni, firkálni, törni, zúzni pedig a választások hetében is kell? Hát hogyne! Majd csak a különféle pártok élhetik ki plakátragasztó, plakátszaggató szenvedélyülcet? Ezt azért nem.

Sajnos, a szemét, a kosz ellep bennünket. Hiába ilyen, olyan felhívás, hiába a könyörgés. A választópolgárok fittyet hánynak a szép szavakra. Már-már úgy tűnik, csak az újságírók, fotósok szemét bántja a szemét. Most éppen Straszer Anrdasét, aki a mellékelt képeket a kecskeméti vasútkertbbn készítette. A vasútkert is mindenkié.

(bor)

9 Formatervezett szemétgyűjtő. Esztétikus, nem?

9 Az emlék elhalványul ...

9 Lehet játszani, vas van elég. (Fotók: Straszer András)

ÁPRILISTÓL DRÁGÁBB A FÜRDOJEGY

Támogatás vagy ♦..

Emelkedik az uszodajegyek, fürdöbérletek ára. Az erről szóló értesítés jnár ott olvasható a kecskeméti fedett uszodában, de érvényes az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat valamennyi idényfürdőjére is. Mi az áremelés oka, hiszen január 1-jétől egyébként is magasabb vízdíjat kell fizetni — kérdeztük Varjú Tamás gazdasági igazgatóhelyettest.

— A vízdíjak emelése — jóllehet a lakosságnak a korábbinál lényegesen többet kell fizetnie — nem előnyös a vállalatnak sem, ebből nem lesz több pénze —- hangzott a válasz. — A fürdőágazat, csakúgy, mint a víz- és csatornaszolgáltatás — változatlanul veszteséges. A vállalat az elmúlt 15 évben 85 millió forintot fizetett rá a fürdőágazatra; s a tavalyi veszteség 17,4 millió forint volt. Mégpedig a 9.2 millió forintos állami támogatás mellett, mert anélkül 26,6 millió lett volna. A támogatás összege 1981 óta változatlan volt, idén azonban csökken. Ugyanakkor az infláció 30 százalék körül várható.

— Mégis működnek...

— A nem alaptevékenységet 'kellett úgy fejleszteni, olyan jövedelmezőséget elérni, hogy talpon tudjon maradni a vállalat Az idén, milliós állami támogatás mellett is, 27 millió forint veszteséget kalkuláltunk a fürdőágazatban — ez két és fél havi teljes bérköltségnek felel meg.

Mivel a beruházási kereslet jelentősen visszaesik, az építésből származó nyereség megtermelése lényegesen bizonytalanabbá válik. Ezért kényszerülünk április elsejétől az átlagosan 25 százalékos belépőjegyár-emelésre.

— Ezzel csak vendégeket veszítenek, nem?

— Tavjdy'60 ezerrel csökkent a fiirdőlátogatók száma, összesen 522 ezer vendég volt a két állandóan nyitva tartó és az öt idényfürdőben. Számolunk további visszáeséssel is, de a díjemelés 3,5 millió forint bevételi többletet jelent.

— Igazából ez nem megoldás.

— A mai jövedelmi viszonyok között a magyar gazdaságban a klasszikus fürdőágazatot nem lehet nyereségesen működtetni. Szigorúak a hatósági előírások, magas a fix költség aránya, és sok a bizonytalansági tényező. 100 forintot pedig nem lehet kérni egy belépőért, amivel a fürdőszolgáltatás rentábilis lenne.

— Valóban nem. De ha a folyamat nem áll meg, bezárják a fürdőket, például a fedett uszodát?

— Elképzelhető drasztikus intézkedés is — mondjuk, a részleges nyitva tartás.

— Ez szünnapokat jelent?

— A karbantartás most folyamatos üzem mellett megy. Lehet, hogy ezt a későbbiekben nem győzzük. Egyébként az uszoda — amelyik az összeá veszteség 70 százalékát hozza össze — 22 éves, megérett a felújításra. De ennek költségét a cég nem tudja vállalni, s mint üzemeltetőnek, nem is feladata.

— Hát akkor kinek?

— Ha a fürdő továbbra is egyfajta szociális juttatás, akkor támogatni kell. Ezt a gondunkat jeleztük is a felügyeleti szervünknek.

— Es mennyibe kerülnek majd az emelt árú jegyek ?

— A felnőttjegy 30 helyett 40, a gyermek-, diák- stb. 20 helyett 25 forint lesz. Az előre megváltott tömbök, bérletek azonban egész évben érvényesek.

V. T. ,

\

RÁDIÓJEGYZET

HAJNALIG

Bejáratott csapat ez már! A tavaly novemberben lezajlott népszavazás tette próbára őket, s akkor — ugyancsak Rapcsáriyi László vezényletével — derekasan helytálltak a „nonstop" közvetítésben. Hadd szóljak most is elismerően róluk, akik vasárnap este kilenc órától hétfő reggel műsorkezdésig igyekeztek ébren tartani a Virrasztó választó című élőadás hallgatóságát. Vagy legalább arra rábírni őket, hogy időnként félálomban is belehallgassanak a közvetítésbe. A legjobb munkatársi gárdáját riporterként, tudósítóként mozgósító Magyar Rádió ott volt az Országos Választási Központban, ,a pártok főhadiszállásán, a nagyobb Vidéki városokban, s a külföldi tudósítókat is. megszólaltatta, véleményeket, kommentárokat tolmácsolt a választás eseményéiről.

Mintegy zárása volt ez annak a sorozatnak, amelyet a rádió a pártok bemutatása, programjuk megismertetése érdekében végzett, s igen nagy következetességgel vitt végig az elmúlt három hónapban.

Nem tudom, hogy a pártok képviselői- megköszönik-e majd ezt a munkát, s egyáltalán értékelik-e, elismerik-e a tömegkommunikáció tevékenységét. Mindenesetre az a véleményem, hogy a

választások sikeréhez, az érdeklődés felkeltéséhez és a nem is könnyű eligazodáshoz a magyar tájékoztatási szervek, így a. rádió munkatársai is igen nagy mértékben hozzájárultak.

BÁTYAI KINCSEK

Vajon ki tudja,-hogy mit mond a kalpcsai nagyharang? Azt, hogy „Búzakenyér jó, búzakenyér jó!" S ugyan mit felel rá a bátyai? „Akármilyen, csak lögyön!" Mennyi bölcsesség van egy ilyen népi mondásban. Mint a többiben is, amelyek ott élnek öntudatlanul is a közösség szóhásználatában. Ami; kor az édesanya, nagymama ringatja, altatja gyermekét, unokáját, és kicsiny versikét dúdol hozzá: „Csicsija, babája ...” Vagy állni, járni tanítja ritmu- Sos énekszó mellett. Amikor a gyermekek játékos mondókál, csúfolódót kántalnak, "kiabálnak.

Rengeteg türelmes, aprólékos megfigyelés szükséges mindezek megörökítéséhez. S az a szilárd meggyőződés, hogy kincsek ezek, valamennyiünk kincsei, s kár lenne, ha feledésbe merülnének, |

KétTészletben, mintegy negyven percig, a Kossuth rádió csütörtöki és pénteki adásában hangzott, el dr. Fehér Zoltán műsora „Bátyai gyermekmondókák. Egy| kétnyelvű falu gyermekfolklórja" címmel. Nehéz lett volna megszámolni az elhangzó sokféle magyar és rác nyelvű mondókát, melyet a bátyai gyermekek, mint esőkérő, fecskeköszöntő, katicabogár-röptető, csi- gabiga-hivogató, ráolvasó és állathangutánzó versikeként használtak természetes, köznapi módon.

Talán az utolsó percekben örökítette meg ezeket a bátyai népélet legjobb ismerője, a-tudós kutató néprajzos, kinek munkássága megérdemli a figyelmet és elismerést.

TÜCSÖKZENE

Szabó Lőrinc március 31-én lenne kilencvenéves. A Tücsökzene, A huszonhatodik év című kötet vagy a Lóci-versek áltjil sokak számára ismert és feledhetetlen lírikus, a Villon-balladák, a Verlai- ne-versek, Shakespeare Athéni Timon, Goethe Az ifjú Werther szenvedései című művének és más, világhírű alkotások fordítója napjainkban egyre népszerűbb, keresik és olvassák verseit.

A rádió A hét költője című programját szenteli Szabó Lőrinc emlékének. Hétfőtől vasárnapig hét alkalommal szólalnak meg versei, s ő maga is hang- felvételről. Pénteken este a Hajszálgyökerek című műsorban a róla szóló beszélgetés rajzoljá meg emberi, művészi portréját. f. Tóth Pál '

T

Két választás Magyarországon

t . ______' __________„_____. _____. • ■ ■ ■ . A k

étfordulós választással befejeződik az a — hosszú, eseménydús, váratlan fordulatokkal tűzdelt — folyamat, AMELY 1988 MÁJUSÁVAL vette kezdetét. Megdöbbentő belegondolni, hogy (mindössze?) huszonkét hónapja annak, amikor nemcsak Kádár János távozott az egypártí szisztéma éléről, de vele együtt több társa is, akiknek tevékenysége évtizedeken át meghatározta a hazai közéletet.

Az új vezetők heteken belül szembetalálták magukat azzal a ténnyel, hogy jelentős erők kémek részt a Kádár János utáni korszak kialakításából. Az addig alig látható szerveződések egyre-másra kezdtek politikai — és mindinkább pártszerű — alakzatokat ölteni, s erőpróba erőpróbát követett. Tüntetések, sztrájkok, végső határokat tapogató próbálkozások követték egymást 1988 nyarától 1989 késő tavaszáig. Mind világosabbá vált az a tény, hogy egypártí keretek között nem maradhat tartósan az ország — és egyértelműen igényelte valamennyi konstruktív erő a mielőbbi megmérettetést. Tudni szerette volna valamennyi nagyobb párt, hogy mekkora támogatottsága van a kormányzó pártnak (amely egyszersmind az elmúlt negyven év megjelenítője is), s mekkora az újjászerveződő ellenzéknek.

Tárgyalásos forradalom

Hosszadalmas alkudozások, kölcsönös biztosítékkeresések, gyanakvások, garanciák kicsikarásának sorozata jellemezte az 1989 kora tavaszától augusztus végéig tartó „tárgyalásos forradalmat”. Jól látható, hogy e szakaszban a törésvonal az — egyre nagyobb zavarban lévő — MSZMP és a — tarka, de az alapvető kérdésekben mégis egységes — ELLENZÉKI SZERVEZETEK KÖZÖTT húzódott. E hosszadalmas visszatekintésre azért van szükség, hogy VALÓBAN MEGÉRTSÜK a most zajló választások értelmét és történelmi helyét.

Az eddig elmondottak megvilágítják azt, hogy a tavalyi alkudozásokon olyan választási rendszer született, amelynek EGYIDEJŰLEG SOKFÉLE CÉLNAK KELLETT MEGFELELNIE. Egyrészt alkalmassá kellett tenni arra, hogy le lehessen szavazni a kormányzás előnyét élvező uralkodó pártot. Másrészt a sokféle új párt közül kiderülhessen az. hogy melyikük, milyen szinten parlament- és kormányképes. Harmadrészt pedig SZEMÉLYEKBEN is meg kellett jeleníteni a rendszer- váltást, hiszen a közember leginkább ebből tudja megítélni a változások ténylegességét.

E bonyolult helyzet folyományaként valóban igen bonyolult választási rendszer született.

A külföldi tudósítók nem győzték ezt hangsúlyozni, s a hazai tömegkommunikáció is előszeretettel idézte e vélekedéseket. Pedig a választópolgár szemszögéből nézve nem volt ez olyan rettentően érthetetlen. Egyrészt világossá vált, hogy személyre IS és pártra IS kell szavaznia. Másrészt az is, hogy e sokszereplős játszma NEM FEJEZŐDHETETT BE EGYETLEN FORDULÓVAL.

És itt álljunk meg egy pillanatra. Úgy tűnik, hogy ez az a pont, ahol nagyon sokan hibát követtek el. Sem az apparátus, sem a pártok, sem pedig a tömegkommunikáció nem gondolta végig azt, hogy ENNEK A VÁLASZTÁSI RENDSZERNEK (VALAMINT A SOK-SOK PÁRTNAK) LOGIKUS KÖVETKEZMÉNYE AZ, HOGY A VÁLASZTÁS KÉTFORDULÓS LESZ.

Az első forduló: csak a szűrés

Már a jelöltállítások során egyértelműen látni lehetett: teljesen kizárt annak a lehetősége, hogy egyetlen fordulóban meg lehessen választani az egyéni jelölteket. Egyértelmű volt, hogy március 25-én az egyéni jelöltek esetében CSAK A SZŰRÉST LEHET elvégezni. A listás szavazásról világos volt, hogy eldönti a PÁRTOK ERŐSORRENDJÉT (legfeljebb az nem volt világos, hogy ennek megszámolására ez az apparátus alkalmatlan...).

Az egyéniek esetében pedig eldönthetjük azt, hogy KIK KÖZÜL AKARUNK VÁLASZTANI? Némi zavarodottsággal reagáltak e következményekre sokan — főleg azok, akik azt hirdették, hogy március 25. „az igazság napja" lesz, akik — megalapozatlanul — azt hitték, hogy egyetlen napon minden megfordítható.

Ideje lenne azt hangsúlyozni, hogy ez a választási rendszer ELEVE KÉTFORDULÓS JELLEGŰ — és egyáltalán nem kudarc, hogy még egyszer el kell mennünk szavazni. Azt is ki kell mondani, hogy ez a bonyolult rendszer megfelel egy olyan.—- szintén .bonyolult — belpolitikai állapotnak, ahol VILÁGOS MÁR, HOGY MIT NEM AKAR AZ ORSZÁG, DE MÉG NEM EGYÉRTELMŰ, HOGY A RÉGI HELYETT MI IS LEGYEN.

Végül is ez történt vasárnap: sok millió ember élt azzal a lehetőséggel, hogy NEMET MONDJON a baloldal összes változatára, leszavazzon minden olyan politikai erőt, amely odaköthető az.elmúlt negyven évnez. (Ne firtassuk most azt, hogy azok a szocialisták valóban a múlt felelősei-e, akik vereséget szenvedtek. De azt talán elmondhatjuk, hogy becsülettel járultak hozzá annak a rendszernek a lejáratásához, amelyről a nép vasárnap az ítéletét kimondta.)

A kialkudott forradalom vége

S ezért mondhatjuk azt, hogy e tavaszi választások lezárják a hosszú két év eseményeit. Véget ért a „kialkudott forradalom” (ahogyan Tőkés Rudolf amerikai politológus jellemezte ezt az időszakot), visszavonhatatlanul megtudhatta mindenki, hogy milyen mértékben voltak elégedetlenek az emberek azzal a rendszerrel, amely legalább egy évtizeddel túlélte önmagát.

De mi lesz majd ezután? Választ adhat-e ez a tavaszi választás a jövőnket firtató kérdésekre?

Igen is. meg nem is. Annyiban igen, hogy a rendszer- váltás legitimmé vált: vagyis zöld utat kaptak azok a politikai erők, akik mindenképpen mást akarnak és másfele rendszerkeretek között képzelik hazánk jövőjét.

Annyiban azonban nincs válasz (talán még nem is lehet), hogy nem világos a jövőbeni szereplők súlya, kormányzati ereje, társadalmi háttere és szövetségeseik köre.

Egyelőre két győztes van: az MDF és az SZDSZ. Mind a kettő markánsan megformált fejlődési alternativa, akiket e fura választási eredmény most egymás ellen fordít. A múlt tagadása sokáig összekötötte őket. de most az a látszat, mintha feltétlenül el kellene döntenünk, hogy melyiket szeressük. A második fordulóban szinte minden körzetben kettejük versenye várható, s így valószínűleg még inkább kiéleződnek- ellentéteik.

Pedig az ország jövője szempontjából az lenne a legfontosabb, ha e két párt megértené március 25. üzenetét: AZ ORSZÁG RÁJUK SZAVAZOTT, MINDKETTŐJÜKRE. (MTI-Press)

Kéri László politológus

Kényszerű üzletpolitikai változások a Délrövikötnél

A Szeged központú, három megyés Délröviköt Kereskedelmi Vállalat tegnap szakmai napot rendezett Kecskeméten, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában. A bemutatóval együtt meghirdetett programra szép számmal gyűltek össze, akik előtt Jójárt Miklós kereskedelmi igazgatóhelyettes rövid, ám annál tartalmasabb tájékoztatót tartott a cég üzletpolitikai elképzeléseiről. *

Elmondta, hogy a szakmán belül sincs mit szégyellnie a vállalatnak, ugyanis tavaly egymiffiárd 350 millió nettó árbevételt értek el. Ám ezt az eredményt — az ismert gazdasági helyzetben — tartani, illetve növelni nem könnyű feladat, ami üzletpolitikai változást követel. Tudott, hogy mindjobban felértékelődnek a jól fizető vevők, a nagykereskedelmi vállalatok. Ezek munkáját az importliberalizáció segíti.

E lehetőséget azonban ki kell használni, hiszen a márkás, márkázott külhoni áruk még mindig eladhatóak, jelentős fogyasztói réteget csábít a kevesebbet, de jót és tartósat elv alapján. Amíg az 1986—87-es években, a beszerzett áruk 30 százaléka származott határon túlról, addig az idei terv 50 százalék.

A kereskedelmi igazgatóhelyettes elmondta, nem hagyják figyelmen kívül azt'sem, hogy sokan éppen csak a használati értéket kifejező fogyasztói árú cikkeket tudják megfizetni. Ezért igyekeznek az olcsóbb, ám, ha divatjában nem is a mai és holnapi, de használha-, (óságában tartós holmikat kínálni. Jójárt Miklós, aki azt is tudtára adta a közönségnek, hogy a vállalat nem híve a vevőcsalogató engedményeknek, inkább a szerény árképzésnek. Ez azért is - fontos, hogy az áruk minél gyorsabban és nagyobb mennyiségben hagyják el a lerakatokat.

Támogatnak minden helyi jellegű kezdeményezést is 4( kiállítások, rendezvények —, de csak a kölcsönös elő9 A szakmai nap befejezéseképpen a Délröviköt készletéből — a Perfekt Reklám Stúdió tagjainak közreműködésével, Czigány József rendezésében, Pol- lermann Judit divattervező művész tolmácsolásában — színvonalas bemutatót lát- I hatott a közönség.

(Fotók: Straszer András)

in ükön alapuló, forgalomnövelő akciókat. A röviköttől kikerülő áruknak egyébként 60-65 százaléka az illető lerakat megyehatárán belül talál gazdára. A bács-kiskuni viszonteladókat a kecskeméti székhelyről szolgálják ki, ahol az idei nettó tervezett árbevétel 410 millió forint. 85 milliós átlagkészlettel. Mindez pedig az alig több mint lélszáz dolgozó teljesítménye kell legyen.

Friss hírként közölte Jójárt Miklós azt, hogy, a megye déli részének ellátását szolgálva-, e hét elején a Bácska Kereskedelmi Vállalattal közösen bajai központú kft.-t hoztak létre.