Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-03 / 53. szám

6 • PETŐFI NÉPE • 1990: március 3. EMBEREK, UTAK Csillagszedő idők tanúja a népművész Tudja, ki vallott rá, nem gyűlöli Hajrá, Mura! Látom, ahogy nekiszalad a lasztinak, nagydarab, izmos combú, mackós járású. Az ellenfél tizenhatosa táján ér földet az ötösről megküldött labda. Rédi idők focija. A Mura becenév az erejére céloz. Elmosolyodik, hogy jó negyven év után szóba hozom. Lopva melegítőalsója üresen maradt egyik szárára pil­lantok. Erős a lelke is ennek az embernek, mintha el sem veszítette volna az egyik lábát. De nem merem megkérdezni: legendás nagy rúgásai vajon... Nem sze­retnék neki fájdalmat okozni. A szolid ház, amelyben Kopjás Mihály népművész él, az alpári templomvár tövében nyújtózik. Tágas ablak előtt ül Misi bácsi. A munkaasztalán most éppen egy pompás szarv, valaha magyarszürke fejét ékesítette. Kampósbotjára támaszkodó juhász, legelésző nyájával, sertéseit makkoltató kanász, vágtató ménes — ezeket a pásztorjeleneteket faragta rá, gyönyörűen. Ő már e szenvedélyéről beszélne, magyaraz, én meg visszatéri' tem az ifjúságához. Előkeres egy fényképet.' A CSAPAT-ról. • Feleségével, ma. (Tóth Sándor felvételei) • A CSAPAT — második a sorban: Kopjás Mihály. — Csikós Miska, én, Szénási Lali, Kővágó Duci, Tormási Ka­resz, Szamosi Kazi, Kordik Bandi,v Csikós Jancsi, Leskowszky Berci, Bakos Jancsi, ez meg itt Varga Pé­ter — mutatja az ereklyén azt a csapatot, amelyet hajdan EpS a negyvenes évek vége felé -— külön- vonattal kísértek a szurkolók egy- egy öszecsapásía. Mint például ar­ra a mérkőzésre, amelynek az idő­pontja közel esett a nagy októberi szocialista forradalom harminc- egyedik évfordulójához. Ez egy sárguló újságkivágásból derül ki, a sportcikk hátoldalán erről írt a lap. A Kecskeméti Rendőrség volt az ellenfél, a mai KTE-pályán. Nulla—kettőről győztek három- kettőre. Bajnokok lettek a déli ke­rület II. osztályában. A sportpará­déról az akkori központi kommu­nista újság is megemlékezett, mint a kulákok demokráciaellenes tá­madását, méltatva a kilencven per­cet. — A jobb módú falu béliek pén­zelték a csapatot—világít rá Kop­jás Mihály az interpretáció hátte­rére. A csapatba, a csapathoz tartoz­ni, szurkolóként, barátként — a falu elejéhez tartozást jelentette. Ami 1948rtól nem volt veszélyte­len. Még 1950-ben, Misi bácsi há­zasságkötése előtt történt, hogy pénz híján félbémaradt a templom­szépítés. A torony kimeszelésére nem futotta. A csapat fölment a várra, megnézte. Megcsináljuk, mondták. Vigyáztak egymásra, nem lett semmi baj. A magasnyo­mású permetezőgéppel Mura szí­nezte újra a tornyot, két-három halálnyi magasban akrobatáskod- va. A falú népe ámult, a püspök úr áldását adta a derék fiatalokra — de a munka befejezését követő éj­szakát a csapat a rétben, az erdő­ben töltötte, mint a hajdani sze­génylegények. Valaki figyelmeztet­te őket: vállalkozásukat nem csak értük drukkolok tartották szem­mel ... Kopjás Mihály kereskedést ta­nult a Füleki-boltban. Negyven­egyben szabadult föl,, egy évvel ké­sőbb a fővárosba ment segédnek, Negyvennégyben behívták leven­tének; Lajosmizsén a textilárut kel­lett nekik összeírni iparosoknál, kereskedőknél, hogy majd jönnek érte, nem szabad eladniuk. Meg­szökött, nem volt ínyére a „fel­adat”. A háborút itthon bekkelte ki. Utána az édesanyja temetkezési vállalkozásában dolgozott az álla­mosításig. Ezt követően, mint a többi falubeli „reakciósnak”, neki sem termett fű szülőhelyén. A fő­városba menekült, immár csalá­dostól. Később, még az 'ötvenha­tos forradalom előtt hazahívták, ■ boltvezetőnek. — Politizált Misi bácsi? — kér­dezem, mielőtt az élete félelemmel, fájdalommal leginkább teli idősza­kához érkeznénk. : — Politizálni? Hát az nem tét- ? szett, hogy olyan emberek dirigál-' tak a faluban, akik erre nem voltak alkalmasak. Tanulatlanok, hatal- maskodók. Nem tetszett, hogy a paraszttól elvették, amije Volt. Tő­lem a temetkezési „vállalatot” vet­ték él. A padlássöprés se tetszett. Úgy a negyvenes évek végén,1 ami­kor jöttek a faluba ünnepre kom­munista szónokok, megzavartuk őket a mondókájukban. Ennyi volt az egész. Aztán az ilyen alkal­makkor később begyűjtötték ben­nünket a félegyházi rendőrségre, hogy „megelőzzék a rendzava­rást”. Mindig éjszaka jöttek ér­tünk. Az 1956-os forradalom napjai­ban, amikor országszerte leverték a csillagokat a gyárakról, középü­letekről, valaki egy éjjel Alpáron is levette a pártház tetejéről, és a kö- vesútra dobta. Kopjás Mihály nem szívesen beszél erről.- Négyen voltunk. A többiek nevét nem mondhatom meg. Mindjárt október huszonhármad!-, ka után, egyik éjszaka, odamen­tünk a pártházhoz. Most a könyv­tár van benne. Ketten fölmásztunk a tetőre. Vasfűrésszel lefűrészeltem a csillagot, és ledobtam az útra. Jót nevettem, amikor most a tv-ben mutatták a kft.-t, amelyik az or­szágházi csillag leszedésére vállal­kozott. Mondtam, hogy ők most pénzt kapnak érte—én annak ide­jén első nekifutásra hat évet, Kecs­keméten a bíróságon. — j Hogyan derült ki, hogy Misi bácsi szedte le a csillagot? — Csak hónapok múlva tudták meg, hogy én voltam. Puhítani már ötvenhét márciusában puhí­tottak bennünket. Egyik éjszaka egy rajnyi katona ugrált be a nagy­kapun. Öltözz, gyerünk, mondták., A tanácsházára vittek. Amikor a folyosóra belöktek, Bakos Imre fe­jét épp egy lavór fölé .nyomták. Orrán-száján dőlt á vér. Őt már kezelésbe vették, meg a többieket 'is, jó néhány falubelit. A „fejek” egy hosszúkás teremben ültek, asz­tal mellett, vagy hatan. Amikor engem oda. betaszítottak a pribé­kek, ezt korán tehették, mert Szik- szai István tanácselnök, meg a he­lyettese, Csató János nem tudott elég gyorsan kislisszolni, hogy meg ne lássam őket. Csató, elöl, Szik- 'szái utána, egy .niásik helyiségbe nyíló ajtón. Te piszok reakciós, csak ennyit mondtak, a többit a puskatusra, a bakancsukra, öklük­re bízták a verőlegények. Szeret­ném egyszer Szikszai inat megkér­dezni, ő még él: mért kellett ben­nünket ronggyá veretni? Alpáron egyetlen vezetőt, kommunistát se bántott senki a forradalom alatt. Volt, amelyikük ott jött velünk a fölvonuláson, még onnan se,küld­ték el. Csató ávós volt korábban, tudtuk, de nem bántotta őt se sen­ki. Akkor miért? —Azt hogyan tudták meg, hogy Misi bácsi vette le a csillagot? — No igen, a csillag. Leltárhi­ány ürügyével letartóztattak, de a vallatáskor mindig csak a csillag érdekelte őket. Tagadtam. Másfél hónap múlva közölték velem, hogy most már ne tagadjak, rám vallott egy tanú. Hat évet sóztak a nyakamba, anélkül, hogy egy szót is szólhattam volna. Aztán a buda­pesti, másodfokú tárgyaláson a Fő utcán ezt három évre mérsékelték. Ott mutatták meg a périratokat, azokból tudtam meg, ki köpött. — És ki?- A nevét nem mondhatom meg. Csak annyit: négyünk közül ő volt az egyik... Ma is itt él a faluban, beszélünk ... Neki nem lett baja. — Gyűlöli ezt az ember?- Nem. Félt a szerencsétlen vagy jó akart lenni a pártnál? Nem tudom. Elmúlt, vége. Márianoszt- rán voltam politikai fogoly, hat­van nyarán szabadultam, amnesz­tiával, egy-két hónapot engedtek el. a három évből... Élete újabb állomása: ismét Bu­dapest. Kereskedő a Csemegénél. A szakmája mellett kezd faragni, először a feleségének akar egy szép dobozzal kedveskedni. így lesz né­pi iparművész, végül a Népművé­szeti Vállalat nyugdíjasa. 1976 óta él ismét szülőfalujában. Aranyvés­nök lánya és buszsofőr fia a fővá­rosban maradt. A hatvanöt éves Kopjás Mihályt tisztelet övezi fa­lujában. Bár ma már csak kevesen tud­ják,, hogy Mura milyen kemény fo­cista volt hajdanán <— és hogy so­hasem szédült a magasban. A. Tóth Sándor Tésztavariációk MAKARÓNITORTA Hozzávalók: 25 deka fi­nomliszt, 16 deka vaj vagy Rama margarin, 2 tojás, 2 deci tejföl, 25 deka makaró­ni, 5 deka reszelt sajt, 2-3 evőkanál olaj, 1 evőkanál vöröshagyma, 20 deka főtt, füstölt tarja, 20 deka gom­ba, 1 kis doboz paradicsom­püré, só, csipetnyi cukor, őrölt bors. A lisztből a vajjal vagy margarinnal, az egyik tojás­sal, a tejföllel meg egy csi­petnyi sóval tésztát gyú­runk, és a hűtőszekrénybe rakjuk. Az olajban megpirít­juk a hagymát, hozzáadjuk a laskára vágott füstölt húst, és a vékonyra vágott gom­bát. Megsózzuk, megbor­sozzuk, egy-két percig süt­jük, majd belekeverjük a pa­radicsompürét, a cukrot, és kétszer annyi vizet. Öt per­cig kis lángon forraljuk. Közben sós vízben, amelybe kiskanálnyi olajat is öntöt­tünk, kifőzzük a makarónit, forró vízzel leöblítjük, lecse­pegtetjük, majd a fűszeres mártással összekeverjük. A hűtőben levő tésztát ki­vesszük, és egy akkora kerek lappá nyújtjuk, amivel úgy bélelhetünk ki egy tortafor­mát, hogy pereme is legyen. Beletöltjük a makarónit, széleit ujjainkkal cakkosra nyomkodjuk. A reszelt sajt­tal megszórjuk, és a forró sütőben szép pirosra sütjük. Tálaláskor a tortakarimát lehúzzuk róla, és úgy szele­teljük, mint a tortát. SZÉNA-SZALMA TÉSZTA Hozzávalók: 30 deka liszt­ből gyúrt metélt tészta, 8 de­ci tej, 5 deka vaj, 2 deci olaj, só, a tetejére porcukor, 1 csomag vaníliás cukor vagy őrölt fahéj. A meggyúrt metélt tésztát kétfelé osztjuk. A felét csi­petnyi sóval ízesített tejben kifőzzük, majd lecsepegtet­ve, két evőkanál olajjal ösz- székeverjük. A tészta másik felét bő, forró olajban ropo­gós pirosra sütjük, majd ala­posan lecsepegtetve, a kifőtt tésztával összekeverjük. Va- niliával vagy fahéjjal ízesír tett porcukorral meghintve, azonnal tálaljuk, nehogy az állás során elveszítse külön­leges puha, ropogós állagát. TEJBEN FŐTT METÉLT Hozzávalók: 20 deka liszt­ből otthon gyúrt rövidme­télt, amelyet víz helyett tejjel gyúrunk össze; fél liter tej, 2 deka vaj, 2 tojás, 4 púpozott evőkanál cukor (vagy méz), 5 deka darált dió, 5 deka mazsola, só; a tál kikenésé­hez 1 evőkanál olaj; a tetejé­re 2 evőkanál porcukor, 1 csomag vaníliás cukor. A tejjel összegyúrt tésztát rövidmetéltre vágjuk. A tejet a vajjal felforraljuk, két evőkanál cukorral ízesít­jük, és a tésztát beleöntve addig főzzük, amíg a tészta a tejet teljesen magába nem szívta. A tűzről levesszük, belekeverjük a darált diót, a jól megmosott, lecsepegte­tett mazsolát, és kiolajozott tűzálló tálba töltjük. A tojá­sok sárgáját simára kever­jük a maradék két evőkanál cukorral, hozzáadjuk a ke­mény habbá vert tojásfehér­jéket, és a tál tetejére simít­juk. A forró sütőbe toljuk, és addig sütjük, amíg a tész­ta a mártást magába nem szívta, és a teteje halvány ró­zsaszínű nem lett, de nem szabad megbarnítani. A va­níliás cukorral meghintve adjuk asztalra. F. Nagy Angéla SzabóLőrinc-versek Rejtvényünk vízszintes 1., 80., valamint a függőleges 1., 3., és 14., 15. sorában Szabó Lőrinc hat köl­teményének címét fejthetik meg. Segítségül a keresett címek alatt a versekből idézünk.' VÍZSZINTES: 1. „Óh félho­mály! koldús lemondás! / Fény voltam én, s ma sem vagyok más”. 16. Zacskóba tesz. 17. Silbak. 18. Sokszorosító eljárás. 19. Széken vagy padon pihen. 20. Vízelvezető gödör. 21. Becézett Ilona. 22. Sze­mélyes névmás. 23. Fényes Sza­bolcs zenés játéka. 24. Vitatott. 25. Francia fizikus és csillagász (1786 —1853). 27. Piperecikk-márkanév. 28. A magyar nemzetiségi irodal­mat jelképező, gyakran használt kifejezés. 32. Aranynyúl. 34. Gö­rög autójel. 35. „ ... in fabula”, a mesebeli béka. 36. Háziszárnyas. 37. Az illegális KMP harcosa (1898—1941, Károly). 38. Az ifjú­ság istennője az ókori görög mito­lógiában. '39. Súrolószer. 4L Ál­lam Közép-Afrikában. 42. Észak- olaszorszagi folyó. 44. Vényrövidi- tés. 45. Ady £ndre híres költemé­nye. 50. Ragaszkodó. 51. Spanyol költő, drámaíró (1899—1936). 53. Lángész. 55. Szarvasmarha, juh re­cés gyomra. 56. Korallsziget, a Marshall-szigetek tagja (Lae). 58. Szovjet űrhajós, a Szojuz 8. és 10. űrutasa. 61. Hamu angolul (Ash). 62. Fegyverből tüzel. 63. Kutrica. 64. .. .-Nagy László, építőművész volt. 65. Olasz totócsapat. 66. Bő. 67. West, amerikai filmcsillag sze­mélyneve. 68. A verslábak vagy ütemek osztályozásának alapja a görög-római verselésben. 59. Roc- co Granata világhírű slágere. 70. Gyümölcsnedv. 71. Hosszú gödröt készít. 72. ... Amin Dada, bukott ugandai diktátor. 73. Sorszámok előtti idegen rövidítés. 74. Telepü­lés Pápa közelében. 76. Maga, ön, németül. 77. Az istenek ... — Wagner operája. 79. Bolt, üzlet, ismert angol szóval. 80. „S egyszer­re oly gyönge leszel, / hogy szár­nyas szédülés ölel”. FÜGGŐLEGES: 1. „Égsz, át­nyúlok és hideg maradok, / sírsz, visszasírok, s mégis hazudok”. 2. Bányászati,’erdészeti felső, iskolák hallgatóinak búcsúja. 3. „Énekelni akartam, és hamis / skálák csavar­ták hangom”. 4. Magvető regény­sorozat. 5. Férfinév. 6. A panasz szava. 7. A középső és felső miocén csillámos agyagmárga rétege. 8. Célbálövés kelléke. 8. Kronomé­ter. 10. Dunántúli megye. 11. Zűr, felbolydulás. 12. November 24-én tartja a névnapját. 13. Híres üdülő­hely Floridában. 14.-,,S éppen olyan volt, mint röntgen alatt / egy gyermek kicsinyített csontkeze”. 15. „Robbanó benzin dühe emel égbe a gép / isteni szárnyán.” 25. Örmény népi énekmondó. 26. ... szerint a világ — John Irving regé­nye. 27. Bakonyi patak. 29. Svájci származású magyar vasöntőmes­ter (1815—1867, Ábrahám). 30. Utca, több szláv nyelven. 31. Ez évi. 33. Az ilyen út nem a célhoz vezet. 37. Várta. 40. Japán város Izu-félszigeten. 43. A szovjet—kí­nai határt nyugaton átszelő folyó. 46. Történet, mese. 47. Olimpiai bajnok japán tornász. 48. Szovjet biokémikus, az élet keletkezese egyik elméletének kidolgozója. 49. Sokszoros válogatott szovjet fut­ballkapus. 52. Bog. 54. Andalúziái folyó. 57. Nyugati gót királyok ne­ve. 59. Edgar Allan .Poe költemé­nye. 60. Seb széleit összeillesztő öl­tés. 65. Gonosz boszorka. 66. Min­den tekebábut ledönt. 69. Ho Si-... 75. Azon a helyen. 77. Az americium vegyjele. 78. Kalauz nélkül röv. 79. Á francia rt (siciété anonyme). Kovács József Beküldendő: vízszintes 1., 80., függőleges 1., 3., 14. és 15.. 1990. február 24-én megjelent rejtvény megfejtése: A szabadság felelősséget jelent, éppen ezért fél­nek tőle a legtöbben. Az elmúlt héten közölt kereszt- rejtvény megfejtői közül könyv- utalványt nyertek: Kiss Lajos, Kis­kunfélegyháza; Patai László, Pir­tó; Oroszi Sándor, Kecskemét; Sándor József, Kiskunmajsa; Per- nyész Imre, Felsőlajos; Kiss Vero­nika, Kecskemét; Szabó László, Bátmonostor; Pozsár Jánosné, Pálmonostora; Gyukics Etelka, Kiskunhalas; Bolyki János, Ágas­egyháza. AZ ÓRA TÖRTÉNETE Az időmérés alapja a csillagos ég látszóla­gos mozgása, a nap- és a holdjárás. A napde­lelés észlelésére a napórát használták, amelyet ősidőktől fogva ismertek, az ókort görögök a napórák segítségével már kisebb időközöket is mértek. A napórát a babiloniaknál a vízóra váltotta fel, amelyet a föníciaiak már Kr. e. 600 körül terjesztettek. A kínaiak, később a görögök és rómaiak a homokórát is ismerték, amely főleg a középkorban jutott nagy szerep­hez. Természetesen ezek az órák nem szorítot­ták ki egymást, az idők folyamán mindegyik tovább jelen volt. Sokan II. Szilveszter pápá­nak tulajdonítják a kerekes óra felfedezését, de valószínűbb, hogy az arab egyetemeken végzett tanulmányai során ismerkedett meg vele, az arab számjegyekkel együtt. Az órakészítést óriási léptekkel vitte előre a fizika nagy alakja, Galileo Galilei, aki idő­mérésre sárgaréz ingát használt, és azt aján­lotta, hogy a lengéseket fogaskerék segítségé­vel számlálják. Ebből a kezdetleges szerkezet­ből és a már említett kerekes órákból szer­kesztette meg az igazi ingaórát a holland Huyghens. O a lengések állandósítására ne­héz súlyokat akasztott az Ingára, és a kitéré­seket horoggátlókkal szabályozta. Az inga­órán kívül megszerkesztette az első kronomé­tert is, amelyet a 16. században Peter Helle fejlesztett oda, hogy zsebórákat készíthetett. A zsebórák mint ékszerek is elterjedtek, és az óra a 17. században az iparművészeti remek­lés céljá lett. A magyarországi óratörténetről annyit tu­dunk, hogy az első toronyóra 1516-ban Lő­csén jelent meg. Másrészt tudjuk azt is, hogy János Zsigmond erdélyi fejedelem — a tudo­mány, a lelkiismereti szabadság, a zene és a könyvnyomtatás rajongója — Egyed nevű ud­vari órásával II. Szulejmán részére olyan órát készíttetett, amelynek ütőszerkezete mogyoró nagyságú volt, és aranygyűrűbe volt foglalva. A későbbi években akadt olyan magyar főúr is, aki mentegombjai helyett drágakövekkel kirakott órákat használt, gomb gyanánt. El­képzelhető, milyen finom órák lehettek ezek. A szobrászatot és a zenét is összekapcsol­ták az órákkal. Toronyórák alakjait automa­ták mozgatták, és ezek az alakok zeneszó mellett leptek ki rejtckükből, és mozogtak az óralap előtt. A barokk-empire korszakból számos ütő és zenélő órát örököltünk. Híres a strassbourgi székesegyház toronyórája, amely először 1574-ban szólalt meg. A képünkön látható óra nem régisége miatt múzeumi tárgy, hiszen csak 1926-ban készült. Arany és zománc Misztérium óra, amelyet a Musée du Petit Palais-ban (Párizs) mutattak be a Cartier Alapítvány egyéb műkincseivel együtt. Az óra kvaíccal, ónixszal, korallal és gyémántokkal van kirakva. (MTI Külföldi Képszerkesztőség) /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom