Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-15 / 64. szám

Az 1985-ben választott parlamenti tagok tegnap tartották utolsó ülésüket az Országházban. A búcsú ünnepi volt — és fájdalommentes. Öt év alatt eb­ben az országban minden megválto­zott, Kádár Janos és rendszere halott, a népköztársaságból köztársaság lett, a pártállamból, az egypártrendszerből többpártrendszer—jövő héten szabad választások lesznek. A képviselők tegnap — különösebb vita nélkül — jóváhagyták és elfogad­ták az 1945 és 1963 közötti törvénysér­tő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslatot (a hozzá kap­csolódó országgyűlési határozatokat), és a magyar állampolgárságtól megr fosztó határozatok hatályon kívül he­lyezéséről szóló javaslatot. Az SZDSZ- frakció székei üresen maradtak: két képviselőjük már múltkor kivonult a parlamentből. Még a törvényjavasla­tok megtárgyalása előtt elfogadták a képviselők, hogy az átmeneti időszak­ban a Legfelsőbb Bíróság elnökének jogkörét dr. Nagy Zoltán, a legfőbb ügyész jogkörét pedig dr. Nyíri Sándor gyakorolja április 1-jétől. Kulcsár Kálmán igazságügy-minisz­ter expozéjában kiemelte: a kormány különbizottságot hozott létre a kon­cepciós perek felülvizsgálatára. Kide- I rült, hogy a büntetőeljárások valójá- i ban egész társadalmi rétegekkel, osztá­lyokkal való leszámolás, a tömeges megfélemlítés céljait szolgálták. A tör­vényjavaslat szerint azokat az ítéleteket kell- semmisnek tekinteni, amelyeket 1945. január 1. és 1963. április 4. között az állam belső és külső biztonsága elle­ni, a tervbűncselekmény, az árdrágítás és közellátás elleni, valamint a társa­dalmi tulajdont károsító bűncselekmé­nyek feljelentésének elmulasztására vo­natkozó cselekményekkel kapcsolat­ban hoztak a bíróságok. Az elítéltek , teljes jogi, erkölcsi és politikai rehabili­tálását jelenti az új törvény, amely nem vonatkozik a háborús és népellenes cselekményekre. A vagyoni reparáció —■ kárpótlás — ügyének rendezésére kormánybiztost neveznek, ki. A törvényjavaslatot — csakúgy, mint az állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályának megszűnésé­ről szólót — a parlament csaknem egy­hangúan fogadta el, majd — dr. Deb- reczeni József kecskeméti képviselő ön­álló indítványa alapján.— a Szovjet­unióba jóvátételi munkára elhurcolt, és a szovjet bíróságok által elítélt és idő­közben bűncselekmény hiányában re­habilitált magyarok sérelmeinek orvos­lásáról szóló határozatot szavazták meg. • • Ünnepi búcsú 0 Már üres a T. Ház. (Walter Péter felvétele) NÉMETH MIKLÓS: Nem vártunk hálát Szót kapott az ülésen Németh Mik­lós kormányfő is, aki a Minisztertanács részéről értékelte a parlament és a kor­mány együttműködését. 1988 vége felé úgy fogtunk a közös munkához — hangoztatta a miniszter­elnök —, hogy egy modellváltást kéll végrehajtanunk, s most a búcsú: pilla­natában azzal a tudattal állhatunk fel a padsorokból, hogy egy békés,'rend­szerváltás alkotmányos, jogi lehetősé­geit és garanciáit teremtettük megr Ez példátlan feladat volt, és úgy érzem, — nem is kaptunk megfeleltünk neki. Csak úgy sikerülhe­tett mindez, hogy a feladattal együtt magunk is megváltoztunk — mondot­ta. . Alapvetően megváltozott a kormány és a parlament politikai természete is. Az állampárt és a pártállam lebontása nyomán, a kormány a nemzet kormá­nyénak deklarálta magát, amely kizá­rólag a parlamentnek tartozik felelős­séggel. A korábbi egy párt felbomlásá- vál pedig a parlamentben megszűnt e párt többségi képviselete. Ezzel létre­jött a feltétele annak, hogy mind a par­lament, mind a kormány felszabadul­jon a pártérdek kötelező képviselete alól, és pártók felett álló, nemzeti érde­keket képviseljen. A parlament, a kormány, a pártok és a társadalmi mozgalmak együttműkö­dése tette lehetővé, hogy Magyarorszá­gon egy csendes, de valóságos forrada­lom menjen végbe. Mi nem véres har­cokban bontottuk le a pártállamot. Sokkal nehezebb feladatra vállalkoz­tunk: megszüntettük a diktatúrát, és megteremtettük a demokrácia alkot­mányos rendjét. A nép most szabad választáson döntheti el, hogy milyen tartalommal töltheti meg azt. A nép szuverén, min­den politikai erő számára megfelleb­bezhetetlen döntése zárja le a békés átmenet első szakaszát. A kormány is felülemelkedett saját — vagy tagjai —érdekein. Nem azt nézte, hogy az ő helyzetét mi rontja vagy javítja, hanem azt, hogy az or­szág, a következő kormány esélyeit ne rontsa, hanem javítsa. Nem várt ezért hálát nem is kapott. Némi megértést ugyan remélt, de biztos abban, hogy önzetlen politikájáért a történelem elégtételt fog szolgáltatni, akárcsak a történelmi tetteket végrehajtó parla­mentnek. így jutott el az ország a rend­szerváltás küszöbéig. A parlament és a kormány tiszta lelkiismerettel nézhet vissza a megtett útra. Tévedtünk is és hibákat is követtünk el — mutatott rá —, de legyünk nyugodtak: a hibákkal együtt is szilárd az a jogi és politikai alap, amire az európai közös ház ma­gyar szobáját építeni lehet. — Szeretném Önökkel együtt hinni: épülő új házunkban mindenki hazára talál. Vezetői nem lesznek olyan házi­urak, akik kilakoltatják a lakók egy részét csak azért, mert a régi házban elfogadták a régi házirendet. Szeret­ném hinni: nem fortélyos félelem fog bennünket igazgatni, hanem jogrend, törvények és valódi demokrácia. S ak­kor lélekben is hazataiáihat és megbé­kélhet minden magyar — hangoztatta. Végezetül a nagy tetteket végrehajtó parlament utolsó üléséről felhívta a mai magyarokat: akarjanak többek lenni korábbi és mai önmaguknál, hogy ne csak megőrizni, de gazdagítani is tudják e hazát A miniszterelnök beszédét követően Fodor István mondott elnöki zárszót értékelve az elmúlt csaknem öt eszten­dő parlamenti tevékenységét. Rámutatott: — Igaz, a mostani, 1990-es választási szabályainkkal való (Folytatás a 2. oldalon) Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a kamatadót Alkotmányellenesnek minősítette és teljes egészében megsemmisítette a ka­matadót az Alkotmánybíróság. A nagy érdeklődéssel várt döntést szerdán Esz­tergomban tartott nyilvános ülésén hir­dette ki a testület. A határozat rendelkező részét dr. Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnökhelyettese ismertette. Az Alkot­mánybíróság megállapítja — mondot­ta —, hogy a lakáscélú állami kölcsö­nök utáni 1990. évi adófizetésről szóló törvény és a végrehajtási rendelet al­kotmányellenes. Ezért ezt a törvényt és módosított minisztertanácsi rendeletet teljes egészében megsemmisíti. A meg­semmisített törvény és a minisztertaná­csi határozat az alkotmánybírósági döntésnek a Magyar Közlönyben való közzététele napján veszíti hatályát. Sólyom László részletesen ismertette a döntés indoklásának főbb pontjait. Többek között kiemelte, hogy már ma­ga a kamattörvény meghozatala is al­kotmányellenesen történt, mert az or­szággyűlési képviselők kétharmadának szavazata, azaz a szükséges legkeve­sebb 252 szavazat helyett csupán 186- an voksoltak a törvény bevezetése mel­lett. A képviselők kétharmadának egyetértésére azért is szükség lett volna, mert a kamatadótörvény esetében kü­lönös érdek fűződött ahhoz, hogy az adókötelezettségnek ez a szabályozása ne sértse meg a jogegyenlőséget, továb­bá a jog- és a szociális biztonságot, az adózás arányosságát és egyenlőségét, és ne jelentsen hátrányos megkülön­böztetést. A Minisztertanács túllépte felhatalmazása körét, mert nem a jöve­delem igazolásának módját-határozta meg, hanem azokat a jövedelemfajtá­kat is, amelyeket a nettó jövedelem ki­számításához alapul kell venni. Ezzel valójában az adóalanyok körét állapí­totta meg, mégpedig alkotmányellene­sen, mert az adóalanyok körére vonat­kozóan csakis törvényben lehet rendel­kezni. Több indítvány arra vonatkozó kérelmet is tartalmazott, hogy az Al­kotmánybíróság a törvényt és végre­hajtási rendeletét hatályba lépésük idő­pontjára visszamenően, ez év elejére helyezze hatályon kívül. A bíróság azonban erre nem talált kellő okot. Az indoklás ismertetése után dr. Ki- lényi Géza alkotmánybíró különvéle­ményt jelentett be. Mint mondotta: bár egyetért az Alkotmánybíróság meg­semmisítő határozatával, azt kifogá­solja, hogy nem visszamenőleges ha­tállyal lép életbe a megsemmisítés. Hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybí­róságot a közhangulat nem befolyásol­hatja — ténylegesen nem is befolyásol­ta — döntésének kialakításánál. Nem befolyásolta az indítványozók nagy száma és az a sok ezer aláírás sem, amelyet az indítványozók a testülethez eljuttattak. Öt a különvéleményének a kialakításánál az motiválta, hogy egy alkotmányellenes törvényen alapuló fi­zetési kötelezettségnek akár csak ilyen rövid ideig történd fenntartása aligha egyeztethető össze a lakosság igaz­ságérzetével, s vélhetően nem erősíti az alkotmányosságba vetett hitet sem, amire pedig az országnak nagy szüksé­ge van. Az Országos Tervhivatal és a Pénz­ügyminisztérium államtitkárai, Surá- nyi György és Kunos Péter még az ülés berekesztése előtt a tanácsteremből ki­vonultak. Az MTI munkatársának kérdésére Surányi György államtitkár elmondot­ta, hogy a kamatadó megsemmisítése érzékenyen érinti a költségvetést. Kö­rülbelül évi 6 milliárd forint kiesését okoz, ezt az összeget valahonnan elő kell teremteni, következésképpen vala­milyen más állami támogatásból kell elvonni. (MTI) Néhány évvel ezelőtt, illetékes helyen szigorúan megróttak azért az állításomért, hogy a magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepe március tizenötö­dike. Próbáltam érvelni, hogy bi­zonya többi,jeles napon" mindig másokat ünnepe­lünk, dicsőítünk, mindig -másoknak kell hálát monda­nunk s ez elsősor­ban azért volt kényszeredett, mert a nép többsé­ge nem érzett há­lát. Egyedül már­cius tizenötödike az a nap, amelyen a nemzet megle­hetősen fergeteges történelmének legdicsőségesebb eseményére emlé­kezhet. Akkor voltunk igazán magyarok, akkor tudtunk önma­gunkkal azonosak lenni, egy akarat­tal cselekedni. Patetikusan szól­va azokban a na­pokban egyszerre dobbant minden magyar ember szíve, egy gondolatra forgott az agya. A nagy kor, a nagy idő nagy embereket szül. Történelmünkben sem azelőtt, sem azóta nem voltak fényesebb nevek, lángolóbb hazafiak, józanabb böl­csek, önzetlenebb honvezetők, mint 1948/49-ben. A mai iskolások, tinédzse­rek föl tudják-e sorolni a „márciusi ifjakaf’, az első független magyar minisztérium névsorát el tudják-e mondani? Félek, hogy pergőbb lesz a nyelvük, ha valamely rockegyüttes tagjait kérdezzük, ha arról faggatnánk, hogy milyen gépkocsimárkák vannak a világon. Ami önmagában nem baj, csak akkor, ha a nemzeti érzület és amiről oly sokáig tilos volt szólni: a hazafiság oldaláról közelítjük a kérdést. Ez viszont már nagy baj. Az óvodá­ban hamarabb tudják a hét törpe nevét a gyerekek, mint a tizenhárom aradi vértanúét. Gyanítom, sőt, tudom, hogy az utóbbit nem tanítják, nem tanítot­ták. A nagy „internacionalizmus" időszakában nem illett hazafinak lenni, noha jelszóként hangoztatták, hogy csak az lehet igazi internacionalista, aki jó hazafi. De mindig mást ünnepeltünk. Megkövetelték tőlünk, hogy őket ünnepel­jük, de tilos volt önmagunk dicső napjaira emlékezni, mert abban az emléke­zésben lángra gyűlt (volna) a függetlenség, a sajtószabadság, a cenzúra eltörlésének követelése is. Az ember legtermészetesebb állapota a szabadság — minden értelemben, de nem élhet vissza a szabadsággal, nem fordíthatja szábadossággá, s e szent szó nevében nem.törheti kerékbe más emberek i vágyait, eszméit és törekvéseit. Mert a történelem ítél. Ha évtizedek után is, de ítél. Keményen ítél. S a mi márciusunk, ama 142 évvel ezelőtti talán most követeli legfontosabban, ugyanakkor legeltökéltebb szándékkal ezt a törté­nelmi ítéletet. Vannak, akik félve félnek, rettegnek ettől a történelmi ítélettől. Gyanítják, hogy netán könnyűnek találtatnak majd az izzó mérleg serpenyőjében. De az egyéni sorsokat most félre kell tenni, alá kell rendelni a nemzet érdekének lés a „bűnösök" megítélése akkor lesz enyhébb — hogy ne mondjam: igazsá­gosabb —. ha emberek tudnak lenni, mert az ítélkezőknek is tudniuk, ismer­niük kell azt az internacionalista kényszert, amely itt gerinceket görbített meg. Nem vitatható: voltak, akik önként vállalták ezt a görbülést. Mégis a fő vezérlő elv az kell legyen: magyar mérlegeli a magyart. Ezt ne feledjük, mert itt élnünk, halnunk kell. Március idusa van. Nem vonhatjuk ki magunkat még e legnagyobb nemzeti ünnepen sem az elkövetkező napok várható eseményei alól. Kissé eröltetetten idézve Petőfit, belső ügyeinkre gondolva mondhatjuk: „Föltámadott a tenger, a népek tengere". De valóban Joltámadott-e? Valóban a népek, a nép tengere forrong-e? Vagy csak .fecseg a felszín s hallgat a mély"? Minden tisztító vihar így kezdődik: a szél először a felszíni vizeket fodrozza, orrnak hatására mozdul a mély. Most is így lesz, mert ez törvény a természetben és a társadalomban is. Legyen ez tisztító vihar, ne pedig minden értéket fenyegető, elsöprő tornádó. Március idusa van. Készüljünk a tavaszra, a szabadság virágzó fájának ápolására. Ezt a fáj elődeink már régen elültették, de alig kisejlö rügyeit minduntalan megdermesztették a hol Nyugatról, hol Keletről ránk zúduló fagyos orkánok. Készüljünk az igazi tavaszra s térdet, fejet, lobogót hajtva emlékezzünk azokra, akik történelmünk legszebb lapjait írták, akik azáltal lettek hazánk nagy fiai, hogy önzetlenül voltak képesek szolgálni a nép akaratát. Ne soroljunk neveket, mert éppen annak a márciusnak legnagyobb alakjai tartanák méltatlannak, ha 1848j49-röl szólva valakit, valakiket kiemelnénk. Mert akkor a nép cselekedett. Ok csak a nép akaratának zászlóvivői voltak. De ehhez a zászlóvivői tisztséghez legfőképpen a tiszta erkölcsre volt szükség, De egy nevet — éppen ebben az újságban — mégis említenünk kell: Petőfi Sándorról van szó. Ady Endre méltányolható elfogultsággal ezt mondja róla: „ ... igazi forradalmár nem volt itt ő rajta kívül". Ne vitassuk most ezt, hanem jellemezzük Petőfit saját szavaival: „Az utókor mondhatja rólam, hogy rossz poéta voltam, de azt is fogja mondani, hogy szigorú erkölcsű ember valók. Ami egyszóval annyi, mint republikánus, mert a republikános- nak nem az a fő jelszava, hogy le a királlyal, hanem a tiszta erkölcs". Ezt (is) üzeni nekünk március idusán az igazi forradalmár. Gál Sándor SEI SAJTÓNAPI MEGEMLÉKEZÉS A MEGYEHÁZÁN Az újságíró-szövetség elmúlt évi, szeptemberi közgyűlésén általános egyetértés fogadta azt a javaslatot, hogy a magyar sajtó napjat ismét a magyar sajtószabadság megszületésé­nek napján, vagyis március 15-én ünne­peljük a jövőben, ne december 7-én, a Vörös Újság megjelenésének évfordu­lóján. Az ötlet nem új, hiszen a két háború között évtizedeken át március 15-én ünnepeltek a zsurnaliszták. Ám az első alkalom, hogy visszatérhetünk ehhez a szép hagyományhoz — mond­ta tegnap, a megyeházán rendezett saj­tónapi megemlékezés bevezetőjeként Koloh Elek, a Magyar Újságírók Or­szágos Szövetségének megyei titkára. Az ünnepségen Bács-Kiskun vala­mennyi jelentősebb lapjának, helyi te­levíziójának képviselői jelen voltak, akiket Gaborják József, a megyei ta­nács elnöke is köszöntött. Beszédéből az alábbiakban közlünk néhány kira­gadott részletet: — Az úgynevezett „kézi vezérlésű” irányítás korában is voltak olyan új­ságírók, akik a nyilvánosság szolgála­tánál nagyobb hatalmat nem is ismer­tek magukra nézve elfogadhatónak. És voltak, akik elhallgattatással, a hazai publikálástól való eltiltásukkal fizettek ezért. Az utóbbi egy évben bámulatos fejlődés, vadhajtásokkal is tarkított burjánzás következett be, különösen az írott sajtó területén. Legbiztatóbb a he­lyi újságok feltámadása, illetve a sok­színűségből adódó versengések pezsdí- tő hatása. Ám elkerülhetetlen velejáró­ja lett e robbanásszerű változásnak a szabadosság, a szakmai felhígulás, s olykor az etikáról megfeledkező szen­zációhajszolás is... — A sajtó hatalom. És minden hatalmat ellenőrizni kell, a nyilános- ság eszközeit is, de nem cenzúrával, hanem a felelősség vállalásával. A tár­sadalmi és gazdasági élet felett gyako­rolt nyilvános sajtókontröll nélkül nem valósulhat meg a demokrácia, a haladás. Kívánok tehát Önöknek jó munkafeltételekét, tőkét a szerkesztő­ségek, nyomdák fejlesztéséhez, auto­nómiát és sok érdeklődő, hűséges ol­vasót! Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Több mint harmincöt témáról tárgyalt tegnap Kecskeméten Bács-Kiskun Me­gye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. Mint a délutáni sajtótájékoztatón a napi­rendi pontokat előterjesztő osztályvezetők elmondták, túlzottan elhúzódott az ülés amiatt, hogy valamennyi témát egyaránt fontosnak tartottak a vb tagjai. A testület egyebek között jóváhagyta a lejárt tanácsi, illetve végrehajtó bizottsá­gi határozatok végrehajtásáról szóló jelentéseket, majd a múlt évi pénzmarad­ványból — csaknem 60 millió forintról — 100 millióra emelte a megyei könyvtár­alapítvány összegét. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták: az új könyvtár megépülé­séig is gondoskodni kell az intézmény szolgaitatásainak bővítéséről. A végrehajtó bizottság ezután úgynevezett egyéb ügyekről tárgyalt. Egyebek között dr. Vargáné Verasztó Jolánt kmevezte a megyei munkaügyi hivatal, Fekete Lászlót pedig a megyei sporthivatal vezetőjévé. Engedélyezte a testület a Hotel Kalocsa Kft 1989. évi veszteségének rendezését oly módon, hogy — mint a gazdasági társaság részese — 246 ezer forinttal (részarányosán) segiti a rendezést Továbbá támogatja a végrehajtó bizottság — összesen 25 millió forinttal — a bajai, kalocsai, kiskunfélegyházi, kiskunhalasi, valamint a kecskeméti megyei kórház műszerbeszerzéseinek a kérelmét. A végrehajtó bizottság végül dr. Simon Jenőt,.a megyei tanács személyzeti és oktatási osztályának vezetőjét jelölte Tiszakécske Város Tanácsának vb-titkári tisztébe. R.M. Március 15. R . ÖRSZÄ GG YŰLÉS\

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom