Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-14 / 63. szám

OSBk POLITIKAI NAPILAP XLV. évf, 63. szám Ara; 4,30 Ft 1990. március 14., szerda-- ~ I Képviselő­választás 1990 (3. oldal) A Kecskeméti Tavaszi Napok műsornaptára (4. oldal) Pócs Péter visszaadta a megyei díjat (4. oldal) | Kegyesrendiek márciusa ÚJABB HATÁRIDŐ A VÁLASZTÁSI KAMPÁNYBAN Március 17-én éjfélig az utolsó pontosítás Március 17. újabb fontos részhatáridő a választási kampány­ban. Eddig az időpontig, vagyis március 17-én éjfélig módosíthat­ják a pártok, szervezetek a pártlistákat, s eddig az időpontig adott a lehetőség az esetleges listakapcsolások bejelentésére, közös listák állítására. A megyei tanács választási irodája éppen ezért ügyeletet tart az ünnepek alatt is. Amint dr. Balogh László megbízott osztályvezető elmondta, március 15-én és 16-án 7.30-tól 16.00-ig, majd 17-én 7.30-tól, 18-án 8 óráig folyamatos lesz az ügyeleti szolgálat a megyei tanács épületében. A munkatársak telefonon is hívhatók, a 22-287 és a 22-900-as számon. A telefax hívószáma: 22-173. A választási iroda, ugyancsak 17-én éjfélig, még egyszer egyezte­ti az egyéni jelöltekkel a személyi adatokat, mert a szavazólapokat — az egyéni és a listán induló képviselőjelöltekét is — az Állami Nyomda a március 17. éjféli állapot szerint készíti el. Az egyéni választókerületben szintén ügyeleti szolgálatot szer­veznek a kerületi választási irodák, folyamatosan 17-én 7.30-tól 18- án reggel 8 óráig. Az egyéni választókerületi közös jelöltek töredékszavazatainak arányát — a jelöltet támogató szervezetek közötti megoszlását — vagy annak esetleges módosítását itt, az egyéni választókerületi választási bizottságoknál lehet bejelenteni. Buriís Pál, az informatikai munkacsoport vezetője arról tájé­koztatott, hogy az ünnepek alatt minden választókerület székhe­lyén és a megyei központban is bent lesznek a számítógépes kollé­gák. Programgyakorlás, a vonalak kipróbálása, majd március 19- én következik a főpróba. .FELJÖVŐBEN AZ MDF Sajtótájékoztató Kecskeméten — Az MDF túl van a mély­ponton, s hetek óta folyamato­san feljövőben van — mondot­ta Lezsák Sándor, az országos elnökség tagja, azon a sajtótájé­koztatón, amelyet a Magyar Demokrata Fórum kecskeméti szervezete tartott tegnap, a me­gyei tanács félemeleti tárgyaló­termében. — Ez a tény megerő­síti annak esélyét, hogy az MDF a legerősebb pártként ke­rüljön ki a március 25-ei képvi­selő-választásokból . A sajtótájékoztatón dr. Deb- reczeni József, a kecskeméti MDF-szervezet elnöke köszön­tötte a megjelenteket, majd dr. Józsa Fábián, a Magyar De­mokrata Fórum helyi képvise­lőjelöltje számolt be arról az akcióról, amelynek keretében több mint 1 millió forint értékű információtechnikai berende­zés került a romániai forrada­lomban szerveződött új, maros­vásárhelyi szépirodalmi folyó­irat, a Látó szerkesztőségének tulajdonába. A „Betűk Erdélynek” akciót az MDF kecskeméti szervezete kezdeményezte és sikeréhez, adományaihoz hozzájárult a Computer Media Rt., Rolitron Rt., a Petőfi Nyomda, a Számí­tástechnikai és Mikrofilm Köz­pont, valamint a Bács-Kiskun Megyei Tanács és Kecskemét Megyei Város Tanácsa. Az adományt a folyóirat tördelő­szerkesztője köszönte meg, aki munkatársaival egy hete tartóz­kodik a megyeszékhelyen, a be­rendezések kezelésének tanul­mányozására. A szövegszer­kesztőket, lézernyomtatót és számítógépet dr. Debreczeni József és dr. Józsa Fábián már­cius 15-én, Marosvásárhelyen adja át a lap főszerkesztőjének. A sajtó képviselői kérdéseket tettek fel arra vonatkozóan, hogy az MDF milyennek sze­retné látni a jövő hazai sajtóját. Válaszában Bethlen István, az MDF választási tanácsadója és az országos listán indított kép­viselőjelöltje kifejtette: a lapok újságíróinak és technikai mun­katársainak úgy kellene tulaj­donosoknak lenniük, hogy ki­sebbségi részvényhányad esetén is vétójoggal rendelkezzenek a lappal kapcsolatos minden fon­tos kérdést illetően. NEMETH MIKLÓS: Március 15. alkalmából ked­den, a Parlament kupolatermé­ben átadták a Kossuth- és Szé- chenyi-díjakat, valamint a kiváló és érdemes művész címeket. Németh Miklós, a Miniszterta­nács elnöke ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy Kossuth és Széchenyi olyan magyar ál­lamférfiak és tudósok voltak, akik fényesen reprezentálták a hazai progresszió két — sok te­kintetben különböző — alapirá­nyát: a szívósan építkező refor­mokat és az egész nemzetet moz­gásba hozó radikális változások kikényszerítését. E két kiváló ál­lamférfiú nemcsak a nemzeti progresszió sokszínűségét, az eb­ben rejlő lehetőségeket mutatja, hanem az összefogás lehetőségét és erejét is a sorsfordító időkben — mondotta. — A magyar nem­zet ügyei akkor és oly mértékben haladtak előre, amikor és amennyiben a szabad gondolko­dás, az emberi szabadságjogok teret kaptak, és mindez nem szét­húzáshoz, hanem az alkotó vi­tákban, a nemes politikai küzdel­Megkövetem a magyar szellemi életet Kossuth- és Széchenyi-, valamint kiváló és érdemes művészi díjakat adtak át mekben kikovácsolódott együt­tes cselekvéshez vezetett. — Ma nagy magyar szellemek munkássága előtt posztumusz el­ismerésekkel is tisztelgünk — hangsúlyozta beszéde további ré­szében a miniszterelnök. Olyan kiváló hajdani tudósokat, művé­szeket és államférfiakat részesí­tettünk ebben a, sajnos, súlyosan megkésett elismerésben, akiknek értékes alkotó pályájuk során nem egy esetben nemhogy meg­becsülés jutott volna ki, hanem igazságtalan és méltánytalan hát­rányokat, olykor törvénytelen üldözéseket kellett elszenvedni­ük. — Ez a díjazás tehát bizonyos mértékben jóvátétel, korrekció, rehabilitáció is. A mai kormány elnökeként — elődeim helyett — megkövetem a magyar szelle­mi életet a négy évtized alatt el­követett méltánytalanságokért, egyoldalúságokért. Ez egyenes következménye annak a politiká­nak, amelyet a kormány folytat, amelynek keretében baráti kezet nyújtott az egyházaknak — s azok azt el is fogadták —, rehabi­litálta Nagy Imrét és mártírtársa­it, újraértékelte 1956 helyét és szerepét történelmünkben, s re­habilitálta valamennyi, az 1945 és 1963 között politikai okokból elítéltet. — A kormány elemi erkölcsi kötelességének érezte és érzi, hogy ezeknek a kiemelkedő sze­mélyeknek, ha megkésve is, de kifejezze elismerését életművü­kért, munkásságukért. Mind a posztumusz, mind a mai Kos­suth- és Széchenyi-, valamint a kiváló és érdemes művészi díjak odaítélésénél fontos szempont volt, hogy az egyetemes magyar­ság érdekeinek szolgálata nyerjen elismerést — hangoztatta Né­meth Miklós. (Folytatás a 2. oldalon) 9 Tóth Menyhért posztumusz Kossuth-drjat kapott. Tízmillió­négyszáz­ötvenezren vagyunk Befejeződött a népszámlálás Hoós János államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke kedden sajtótájékozta­tón számolt be az ez évi — Ma­gyarországon egyébként tíz­évenként esedékes — népszám­lálás eddigi eredményeiről. Elmondta: a népszámlálás február 20'-án fejeződött be, s a most rendelkezésre álló előzetes adatok szerint 1990. január 1- jén az ország népessége 10 mii­hó 450 ezer volt. Ez az adat valamivel kevesebb a becsült­nél, ennek elsősorban az az oka, hogy a nemzetközi ván­dorlás miatt hazánk lakossága mintegy 30-40 ezerrel csökkent, azaz ennyivel többen távoztak Magyarországról, mint ahá- nyan letelepedtek nálunk. Ugyancsak 30-40 ezerre tehető azoknak a száma, akik a nép- számlási összeírásból valami­lyen okból kimaradtak. A tíz évvel ezelőtti, 1980. évi nép- számláláshoz képest Magyar- ország lakossága lényegesen csökkent. Míg ugyanis tíz év alatt az élveszületések száma 1 miihó 307 ezer volt, ugyanezen idő alatt 1 millió 448 ezren hal­tak meg. Budapest népessége (Folytatás a 2. oldalon) PARLAMENT ünnepélyes búcsú Ma végérvényesen lezárul egy ellentmondásos korszak: ebben az összetételében ma űl össze utol­jára az 1985-ben választott magyar parlament. A képviselők — azazhogy: mindazok, akik még tudták őrizni mandátumukat, illetve azok, akik Újabban szerezték meg a követi titulust - nem sokat tesznek. A tervek szerint törvénysértő ítéletekről hoznak új — megsemmisítő — tör­vényt, állampolgári ügyekben döntenek, s persze megemlékeznek a magyar történelem legnagyobb’ ünnepéről, március 15-éről. Júniusra nem lesz benzin ? Komoly gondok elé nézünk, s elképzelhető, hogy júniusban pesszimistább jóslatok szerint: júniustól — benzinellátási zavarokkal kell számol­ni. Ez derült ki tegnap, amikor egy sajtótájékozta­tón arról adtak számot, hogy még mindig nincs semmiféle érvényes szerződés hazánk és a Szov­jetunió között, így még nem tudni, a Szovjetunió leszállitja-e nekünk az idénre tervezett 6,5 miihó tonna kőolajat. A szállítmányok már most is bi­zonytalanul érkeznek, ezért 200 ezer tonnányi kő­olajat az Adria-vezétéken már kénytelenek vol­tunk importálni Irakból. Ezt a világpiaci áron kel­lett megvennünk, megfejelve a mindenféle magyar árképzés srófjaival. Valójában ma az importáló komolyan ráfizet a tőkés olajra, miközben literen­ként kerek 20 forintot a költségvetés inkasszál a benzinen. Ebből a 20 forintból igazán engedhetne az állam, tudniillik igy esetleg megérné importálni kőolajat, onnan, ahol van. Máskülönben — nya­kunkon a benzinhiány. Nem hiányozna. ’k , j —if. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége — az a szervezet, amely a legelsők között vált ismét szuverén, független szakmai szövetséggé a pártállamban — tavaly őszi közgyűlése úgy ha­tározott, bogy december 7., a Vörös újság meg­jelenésének évfordulója helyett a magyar sajtó napját ezentúl ismét március 15-én ünnepli. A döntést később elismerte és magáévá tette a kormány is. A korábbi Rózsa Ferenc-díj helyett az idén egy patinásabb csengésű újat adnak a legkiválóbb újságíróknak: a Táncsics Mihály- díjat. Március 15. tehát a szabad magyar sajtó és a sajtószabadság napja is, amellett, bogy az 1848- as forradalom és szabadságharc ünnepe. Mármost: van-e sajtószabadság Magyaror­szágon, illetve: sajtószabadság-e, ami ma van? A kérdésre nem is olyan egyszerű a felelet Mást lát a dologból az olvasó, mást a különféle pártok. És mást a szakma, mely maga is megosz­tott Az olvasó a bőség zavarával küzd — ba ugyan még van pénze, amit újságra költhet Politikától a szexig, irodalomtól a rádiózásig, a helyi hírek­től a világeseményekig mindennek van már több fóruma is. Vége a korábbi, hosszadalmas engedé­lyezési procedúrának — ma az alapít lapot, aki akar, gyakorlatilag mindenféle megkötöttség nélkül. Alapítanak is lapokat, mindenféle embe­rek, és írnak is mindenféléket — ám a szakma ettől még nem tartja úgy — s ha úgy tartja, hát nem ettől —, hogy ma Magyarországon sajtó- szabadság van. Az a körülmény, hogy a köztár­sasági alkotmány szerint az állampolgárok kor- látozbatatlan joga, hogy sajtó útján szabadon közölhessék véleményüket, nézeteiket, valójában mégsem nyit parttalan lehetőséget: a személyisé­gi jogok — egyáltalán: más emberek másfajta jogai — természetes gátjai a sajtószabadosság olykor hajmeresztő megnyilvánulásainak. A Szakma — a MUOSZ — többször is határo­zottan kinyilvánította, hogy kötelezőnek tartja az elemi etikai-erkölcsi szabályok maradéktalan betartását. A szabad sajtó csakis így lehet tisz­tességes. A választások előtt jó tíz nappal a pártok sajtóval kapcsolatos véleménye is körvonalazó­dott — a Tizenkettek múlt heti csúcstalálkozó­ján ország-világ hallhatta, melyik csoportosulás hogyan képzeli a jövőt. Én, személy szerint, úgy is, mint a MUOSZ egyik alelnöke, a szabad választások utáni sajtót szabadnak szeretném látni. A sajtónak — beleértve tévét és rádiót, hírügynökséget és lapokat — nem felügyelőbi­zottságra, kuratóriumra van szüksége. Hanem szabadságra. Bármilyen felügyelőbizóttság többpárti alapon szervezi újjá a korábbi állampárti irányítást, aki tehát kuratóriumot akar, az valójában a múltra szavaz. A sajtó csakis szabadon felelhet meg annak a feladatának, bogy részrehajlás nélkül tükrözze a valóságot — olyannak, amilyen. A sajtószabadság napja a szerkesztőségekben az önvizsgálat ideje is. A Petőfi Népe újságírói — akik a megújulásra, kényes témák feldolgozá­sára — Tiszakécske — nem minden kockázat nélkül, már a pártállam időszakában is vállal­kozni mertek — a lap folyamatosan növekvő példányszámából, a különböző pártokkal való zavartalan együttműködésből, levelek százaiból azt hallják ki: az olvasók értékelik, hely eslik a megújulást. Az a körülmény is önmagáért beszél, bogy a politikai pártok nem más lapokkal, ha­nem kizárólag a Petőfi Népével kötöttek megál­lapodást az átmenet sajtómunkájának koordiná­lására. Ha a szerkesztőségen múlik, a választá­sok után is azonos távolságot kíván tartani az összes párttól (Zárójelben, de mindenképpen szeretnénk arra emlékeztetni: a megyei lapok többségéhez hasonlóan a Petőfi Népe is — egyol­dalúan — kinyilvánította érdekeltségét a való­sághű, objektív, pártatlan tájékoztatás mellett, ám a korábbi laptulajdonos, az állampárt utóda a maga részéről még nem mondott le a megyei lapokról. Újból le kell szögeznünk: eltávolodva a régi gazdától, nem újabbhoz akarunk közeled­ni, ellenkezőleg: mindenkitől ugyanolyan távol­ságra szeretnénk lenni.) 1848-ban a márciusi ifjak követeléseinek leg- elsőbbike volt a sajtó szabadsága, a cenzúra el­törlése. Most, hogy gyakorlatilag szabad a sajtó, saját ünnepén a sajtó már csak egyet szeretne: az a rendszerváltozás, amelyért a maga részéről a sajtó is sokat tett, békében és békésen folytatód­jék és fejeződjék be. Ballai József j |uT| ' ! : 1 f rali 1 P 11/4 Ll B»n llUa I fimRLIl

Next

/
Oldalképek
Tartalom