Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-01 / 51. szám

Sajtómegbeszélés — pénteken Pénteken, március 2-án, 14 órakor a kecskeméti Sajtóház ta­nácstermébe várja a Petőfi Népe szerkesztősége azoknak a pártok-, nak a megbízottait, amelyek jelöltet állítanak az országgyűlési- képviselő-választásokon. A téma: a választásokig hátralévő idő­szak sajtómunkájának egyeztetése. Várjuk a független jelölteket (vagy megbízottaikat) is. Kérjük, hogy minden jelöltről hozzanak egy db közlésre szánt fotót és kb. 20 gépelt soros bemutató szöve­get is. Az egyéni választókerületekben induló jelölteket — válasz­tókerületenként § egyszerre kívánjuk bemutatni, ezért aki pénte­ken nem bocsátja a szerkesztőség rendelkezésére a kért anyagokat, később nem kaphat lehetőséget. KÉT HÓNAP MÉRLEGE A megye képviselőjelöltjeinek teljes listája I Határozatlanság — üresedő padsorokkal^ Új szakaszban a választási kampány Mozgalmas hónapnak nézünk elébe, hisz március 25-én országgyűlési- képviselő-választások lesznek hazánkban. Most következik a hajrá a jelöltek, a pártok és a programok versenyében. Érdemes viszont mérleget készíteni az elmúlt két hónap eseményekben bővelkedő időszakáról. A gyors összesítést a megyei választási információk alapján dr. Balogh László, a munkacsoport vezetője, a megyei tanács megbízott osztályveze­tője segítségével adjuk közre. A választási munka során az el­ső feladat a szavazókörök megala­kítása volt, amivel 1990. január 2- áig kellett végezni. A népszavazás­kor kialakított rendszer módosult. Kiskunmajsán kevesebb, Baján több lett a szavazókörök száma, s jelentős változtatás történt Bácsal­máson. Mindezekre a tapasztala­tok nyomán, célszerűségi okokból; valamint a tanyai lakosság kérésé­re, a kórházi és katonai választó­körök kialakításának igénye miatt került sor. Most Bács-Kiskun me­gyében 593 szavazókörben lehet majd leadni a voksokat. A tavaly novemberi állapothoz képest pontosították a szavazásra jogosultak névjegyzékét. Jóllehet bizonyos hibák ismétlődnek, s még változatlanul gondot okoz az or­vosilag cselekvőképtelennek minő­sített, ám bíróság által gondnok­ság alá nem helyezett mintegy -500 személy. Helyzetükkel azonban- a pártokkal való konzultáció nyomán — senki nem élt vissza. A névjegyzékből kimaradtak ki­fogásait valamennyi esetben felül­vizsgálták (Baján például 19 volt), s a felszólamlásoknak helyt adtak. Bírósági eljárásra emiatt tehát nem volt szükség. A névjegyzékeket egyébként márciusban újra kifüg­gesztik, s aki nem kapott értesítést, és ezt még nem jelezte, az a későb­biek során is megteheti. A kopogtatócédulák kézbesítése a rendkívül rövid idő ellenére — akadt, ahol erre mindössze 36 óra maradt — rendben megtörtént. Kecskeméten a posta, a többi tele­pülésen a helyi tanácsok megbízot­tai vállalták fel — nem igazán nagy örömmel — ezt a feladatot. így a pártok január 24-étől elkezdhették az ajánlószelvények gyűjtését. A választási szerveket minde­(Lapunk 3. oldalán közöljük a Bács-Kiskun megye 10 egyéni választókerületében induló képviselőjelöltek névsorát, va­lamint a területi pártlisták ösz- szetételét.) nütt határidőre megválasztották, jóllehet ez gondot is jelentett, mert a tanácstestületeket igen nehéz rendkívüli ülésekre összehívni. A választási bizottságok lelkiisme­retesen végezték munkájukat. Több helyen folyamatosan dol­goztak, ügyeletet tartottak. A ta­nácsok által megválasztott 54 bi­zottsági tagból mindössze 5 mond­ta vissza a megbízatását, köztük is kettő azért, mert képviselőjelölt­ként indul a választásokon. A bizottságok'fő feladata az in­formációszolgáltatás volt — a na­gyobb pártokul leszámítva szinte mindenki igényelte ezt. Kifogás meglehetősen kevés érkezett. Ez részben a tavaly korán megkezdett politikai egyeztető tárgyalások so­rán kialakult kontaktus meglétével és az etikai kódex elfogadásával magyarázható. Hírek természete­sen keringtek a január 24. előtti kopogtatócédula-gyűjtésről, vala-- mint arról, hogy egyesek pénzért, fenyegetéssel, más párt vagy szer­vezet képviselőjének kiadva magu­kat gyűjtik, de a bizottságok a pár­tok képviselőit összehívták egyez­tetésre, hogy a megengedhetetlen módszerek alkalmazását megaka­dályozzák. Énnek ellenére néhány írásbeli bejelentés is érkezett; például ha­táridő előtti gyűjtést, kitöltetlenül aláirt szelvények elkérését, munka­helyen hatalmi módszerekkel való visszaélést, nyugdíjasok elleni fe- (Folytatás a 2. oldalon) KÖNYVPREMIER HÁMORI ZOLTÁN: ÜNNEPLŐS GEREBLYE Kecskeméti Tavaszi Napok Bács-Kiskun megye székhelye öt esztendővel ezelőtt kapcsolódott a Budapesti Tavaszi Fesztivál rendezvénysorozatához. Az idei, március 15-én kezdődő programról, tegnap sajtótájékoztatót tartottak Kecske­méten. Mátyás Anna, a megyei-rendezőiroda vezetője, egyebek mellett felhívta az érdeklődők figyelmét néhány kiemelkedőnek ígérkező elő­adásra, hangversenyre, jelezve, hogy bár a költségek jelentősen növeked­tek, a jegyárakat — a tavalyiakhoz mérten — csak nagyon szerény mértékben emelik. A Kecskeméti Tavaszi Napokra az idén egymillió 300 ezer forint áll a szervezők rendelkezésére (az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, megyei és a városi tanács támogatásának köszönhetően), de igen sok segítőkész céget, intézményt is sikerült megnyerni ahhoz, hogy e fesztivál — amit méltán emlegetnek úgy, minta kultúra és az idegenfor­galom jó házasságát — minél sikeresebb lehessen. A sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy a Győri Balett kecskeméti ven­dégjátékára már nem lehet jegyet kapni, s a Londoni Pantomim Színház előadása iránt is nagyon nagy érdeklődés mutatkózott. A koncertek, színházi produkciók, kiállítások, folklórműsorok, szakmai rendezvé­nyek, sporttalálkozók helyéről és idejéről, illetve a vendégszereplésre érkezőkről a már megjelent színes műsorfüzetből olvashatnak az érdek­lődők. A tegnapi sajtótájékoztatót egy külön figyelmet érdemlő könyv premi­erjével kötötték egybe. Most jelent meg ugyanis kollégánk, Hámori Zoltán Ünneplős gereblye című, humoros írásaiból válogatott — Schmidt Antal karikatúráival illusztrált — kötete. A humoreszkekből a közismert kecskeméti színész, Szirmai Péter tolmácsolt néhányat a nagy­számú érdeklődőnek. K. E. A parlament februári ülésszaká­nak második — szerdai — napján az történt, hogy nem történt az égvilá­gon semmi. Egyfelől nyilvánosságra hozták, hogy az Alkotmánybíróság szerint alkotmányellenes a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok szavazati jogának megvonása — ám változtatást majd az ülésszak végén hajtanak végre (ám, hogy mikor lesz vége az ülésszaknak, azt még nem tudni). Az oktatási törvény napirenden lévő vitája sem vezetett eredményre. Alkotmányerejű törvényről lévén szó, kétharmados többség kellett volna elfogadásához, ám 79-en (21%) ekkor már (vagy még?) nem voltak az ülésteremben. A hozzászó­lók — Kókai Rudolf (Jász-Nagy- kün-Szolnok 15. vk.), dr. Kiscelli László (Győr-Sopron 3. vk.), Török Sándor (Jász-Nagykun-Szolnok 13. vk.), Vona Ferenc (Pest 16. vk.), Varga Lajos (Pest 26. vk.), Kovács Lászlóné (Budapest 7. vk.), Dauda Sándor (Budapest 45. vk.), Tamás Gáspár Miklós (Budapest 14. vk.); Bodonyi Csaba (BAZ, 3. vk.), Szilá­gyi Tibor (Nógrád 2. vk.), Boros László (Budapest 26. vk.) az általá­nos és a részletes vitában annyiban egy platformra kerültek, hogy igazán nem támogatták a javaslatokat. (A szünetben egyébként a legtöbben azt mondták: fölösleges volt megtárgyal­ni a törvénytervezetéi, mert ina nem ez az ország legsúlyosabb, azonnali megoldást váró gondja. Szakmai vita sem volt.) A fölszólalások közül Bodonyi Csabáé volt érdekes, aki fölpanaszol­ta a miskolci magán-bölcsészegyetem kálváriáját, azt, hogy a minisztérium följelentette az alapítókat, miközben, ha ugyanezek egyházi közösséget al­kotnának, egyúttal iskola működte­tésére is jogosultságot szereznének. „Hová lett a Glatz-noszty?” — kér­dezte befejezésül. Glatz Ferenc megpróbált válaszol­ni — többek szerint nem nagy meg­győző erővel — az elhangzottakra, majd a szavazási procedúra követke­zett, az ismert eredménnyel. A későb­biekben azonban Horn Péter (So­mogy 1. vk.) javaslatára a parlament úgy döntött, hogy visszatér — csütör­tökön reggel -§ a szavazásra, amikor bizottsági ülésekkel nem lesznek el­foglalva a képviselők. Ezt követően Szirtesné Tom sits Erikának, a társadalombiztosítási bi­zottság elnökének előterjesztésében arról volt szó, hogy korszerűsíteni kell a társadalombiztosítási ellátás rendszerét. A képviselők a beszéd közben olyannyira zajongtak, pus­mogtak,- zörögtek a papírjaikkal, hogy az előadó és az elnöklő Horváth Lajos is csendre, fegyelemre intette őket. Döntés ezután ^ és ez a leg- megszokottabb a parlamentben. — nem született, maga az előadó kérte, hogy a törvényjavaslatról ne vitázza­nak, így csak egy országgyűlési hatá­rozattervezetet fogadtak el a képvise­lők. Ez a dokumentum a maga dodo-r nai módján javasolja a kérdés társa­dalmi és parlamenti vitáját. 0 Aki jelen van, az is az óráját nézi. A deregulációs törvényjavaslatok következtek ezután. Ez magyarul azt jelenti: minden felesleges, idejétmúlt törvényt, rendeletet, alsóbb szintű jogszabályt hatástalanítanak a köz- igazgatásban és a gazdaságirányítás­ban (eddig több mint ezret eliminál- tak), tulajdonképpen azon az alapon, hogy ami nem tilos, aztszabad csinál­ni. Előterjesztést Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter mondott, majd dr. Tallóssy Frigyes (Budapest 24. vk.), Horváth Jenő (Budapest 1. vk.), Cselöteí. László (Pest 2. vk.) szólt hozzá, lényegében támogatva a jog­szabálydzsungel ritkítását. Egyes kérdésekben azonban a képviselők és a miniszter nem jutott egyezségre — Horváth Jenő a deregulációs prog­ramcsomagba szerette volna besusz- terolni a feddhetetlenség eltörlését is például —, így a parlamént úgy dön­tött, hogy csak, később (ma) dönt. Nem különbözött a megszokottól a földtörvény vitája sem. A végén úgy járt a parlament, hogy ráfordított egy csomó időt, aztán meg nem fogadta el az előterjesztést, így minden ma­radt a régiben. Lényegében két állás­pont bontakozott ki. Az egyik szerint minden földeladást azonnal be kell szüntetni (ezt a Magyar Néppárt és a Független Kisgazdapárt követeli), a másik szerint minden maradhat a ré­giben. Kompromisszumként a szak- bizottság azt javasolta, hogy a nagy­üzemek területük 1 százalékát adhas­sák csak el évente, de ez sem volt nyerő. Á fölszólalók — Solymösi Jó­zsef mezőgazdasági bizottsági elnök, Vassné Nyéki Ilona (Pest 1. vk.), Marx Gyula (Zala 2. vk.), Fodpr Sándor (Fejér 5. vk.), Lakos László (Pest 9. vk.) — már ismert álláspon­tokat ismertettek, nevén is nevezve aztán a gyereket: a föld ma politikai kérdés. Talán ezért is utasították él — nem először — a törvényjavasla­tot. ■ (Folytatás a 2. oldalon) PARLAMENTI JEGYZETEK Föloldott tilalom A parlament múltkori ülésén különbizottság ala­kulta BM III/III. osztályá­nak, és általában a politikai rendőrség tevékenységének kivizsgálására. A testület tagjai az alakuló ülésen ter­mészetszerűleg titoktartási esküt tettek, majd, az egyik lap riportja szerint, meg­tudták, bogy a különösen fontos államtitkokra tekin­tettel, bárom évig nem utaz­hatnak külföldre. Nos, teg­nap megpróbáltunk infor­mációkat szerezni. (Maga a jelentés egy későbbi idő­pontban hangzik el, de még nincs eldöntve, bogy ponto­san mikor.) Megbízható forrásból így azt jelenthet­jük: szó szerint így történt minden. Valóban közölték a bizottság tagjaival, bogy titokvédelmi okok miatt bá­rom évig nem utazhatnának külföldre. Ám azt is hozzá­tették később, hogy a tagok megkapták máris á fölmen­tést, utazhatnak. Utaznak is: több képviselő volt már azóta Keleten és Nyugaton is. Torgyán - Le Pen? A kisgazdapárti főügyész — finoman szólva talán szókimondónak nevezhető — nyilatkozatai igen nagy visszhangot váltanak ki. A sajtópáholyban hallottam már magyar Le Pennek is nevezni, ami azért nem egy dicséret. (Le Pen a francia jobboldal botrányhőse. Legutóbb megbukott a vá­lasztásokon.) Dr. Torgyán József egyik vidéki nagy­gyűléséről most a Dél-Kelet című békéscsabai hetilap számol be. Az írás a fő-~ ügyész beszédéből vette cí­mét: A pestisnél is ször­nyűbb a vörös dögbalál. Er­re a következtetésre abból jut a politikus, hogy — sze­rinte — a pestis csak egyes városokat pusztított el, míg „a bolsevizmus egész népe­ket döntött rabigába". Ha 4sajtószabadság van, akkor, persze, Torgyán dr. azt mond, amit akar. És, per­sze, róla is azt mondanak, amit akarnak. Ez a Dél- Kelet-cikk mindenesetre kézről kézre vándorolt: aki olvasta, mind szőmyülkö- dött. TGM­Dátum Joó Rudolf ismerteti a Dátum tegnapi számában Tamás Gáspár Miklós pári­zsi nyilatkozatát. (A parla­mentben szinte semmiről sem beszéltek, csak erről.) A képviselő egy francia lap­nak lényegében azt mondot­ta: a háború után a Román Kommunista Párt csekély létszámú és befolyású párt volt és csak a nála sokkalta jelentősebb egyik magyar szervezet segítségével tudta bevezettetni és elterjeszteni eszméit Innentől egyetlen logikai ugrás csupán azt ál­lítani: a kivégzett konduká- tor diktatúráját végső soron maguk a magyarok okoz­ták. Joó Rudolf megjegyzi: a politikusoknak, minden körülmények között, ár­nyaltan kell fogalmazni, bogy félre ne lehessen értem. Ehhez aligha szükséges kommentár. B. J. * T í • Ezek még mind hozzá akarnak szólni?

Next

/
Oldalképek
Tartalom