Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám

199«. február 3. • PETŐFI NÉPE • 3 N em a Lázárt, Biszkut, I meg a Korom Mi­hályt kell megkérdezni, hanem bennünket. Mi tudjuk, hogy mi folyt itt évtizedekig, mi szenved­tük el elsősorban, és most már nincs mitől félnünk — igazságot akarunk! Ezekkel a szavakkal lépett a szobámba a napokban egy férfi, láthatóan izgatottan, felhábo­rodva. Nem tudtam mire vélni felindultságát, de beszélgetésünk során olyan dolgok is kiderültek, amelyek bízvást érdekelhetik a már hónapok óta működő parla­menti vizsgálóbizottságot is. Ter­mészetesen a volt honvédelmi mi­niszter, a volt hadseregtábomok, Czinege viselt ügyeiről van szó. — Tóth Ferenc nyugalmazott alezredes vagyok, a MN 8300 börgöndi alakulatától mentem nyugdíjba, 1984-ben. Utolsó be­osztásom fegyverzeti szolgálati főnök volt. Pályafutásom alatt sok alakulatnál szolgáltam a re­pülőknél, ezért a Czinegének a repülőkkel összefüggő dolgait is­merem jól, a többiről csak hallot­tam, de az is beleillik a képbe. — Nézze, menjünk sorjá­ban. Mit tud? — Először is, a napdkban ol­vastam, hogy Ceau$escunak ti­zenöt repülőgépe volt. Nos, Czi­negének se kellett emiatt szégyen­keznie. Milyen gépek álltak ren­delkezésére, ha röpködni támadt kedve? Volt a kormánynak két TU—134-es repülőgépe, ezek Fe­rihegyen állomásoztak, személy-! zetük katonákból állt. E gépeket a Grósz-kormány adta csak visz- sza a Maiévnek. Ezenkívül volt két AN—24-és — ez már honvé­delmi minisztériumi szolgálatban huszonnégy személyes repü­lőgép. Feladatuk volt, hogy a rö- videbb távú, európai utakra vi­gye a HM tisztjeit. Aztán Buda­örsön állomásozott négy darab négyszemélyes kis gép, úgyneve-J zett belső futárszolgálatra. — Miért úgynevezett? | —: Azért, mert nemegyszer elő-l fordult, hogy a Honvédelmi Mi-1 nisztérium egyes tisztjei — per­sze, attól függően, hogy ki kinek volt a haverja — saját céljaikra használták föl őket. — Például mire? — Arról például tudok, hogy volt egy ezredes, aki Miskolcon lakott és Pesten szolgált, telefo­non fölszólt, hogy menjen érte a gép, nyilván időre akart beérni a munkahelyére. — És mennyibe kerül egy ilyen utazás? — Pontosan nem tudom meg­mondani, de nehogy azt higgye, csak az üzemanyag, meg a repü­lőhasználat kerül pénzbe. Ha egy ilyen repülőgép fölszáll, ki kell állnia egy tűzoltóautónak sze­mélyzettel, egy mentőautónak orvossal, egy üzemanyagkocsi­nak és egy műszaki kocsinak sze­mélyzettel. Ezeknek addig nem telik le a szolgálat, amíg a szóban forgó gép vissza nem tér. — Tehát, ennyi gépből állt a „Czinege-légiflotta” ? — Szó sincs róla. Ez az elvtárs­nak kevés volt. Átalakíttatott két AN—26-os deszant-, szállítógé­pet is. Mi ezt úgy nevezzük, hogy kipárnáztatta. Czinege-röptetés Szállítógépek kanapéval - Hová tűntek a ^ vadászfegyverek? - Nem „reprezentált’% hanem dőzsölt - Afrikai körút négy stewardess-szel — Mit jelent az, hogy kipár­náztatta? — Egyszerűen azt, hogy a szál­lítógépet átalakíttatta személy- szállításra, foteleket, kanapékat tetetett a fedélzetre, meg min­dent, ami ezzel jár. — Kanapékat? — Valahol csak pihenni is kell, nem? — Tehát ennyi repülőgép állt Czinege rendelkezésére. — Igen, ennyi lett volna, ha eszébe nem jut, hogy a repülőgé­peknek az a szokásuk, hogy re­pülőtereken szállnak le s föl, az meg nem terem minden bokor­ban. A probléma áthidalásakép­pen kettő darab MI—8-as heli­koptert is átalakíttatott, kipár- náztatott, ezek megvannak még. Legalábbis 1984-ben még meg­voltak. (Időközben érdeklődtem, és megtudtam, hogy valóban meg­vannak a helikopterek, a javító- brigád viszont annak idején nem­csak a műszaki állapotot volt kénytelen ellenőrizni, hanem bi­zonyos hányásnyomokat is gyak­ran kellett eltakarítaniuk a heli­kopter plüssfotelei mellől.) — Milyen gyakran vette igénybe a miniszter a légiflotta szolgáltatásait? — Ezt nem tudom megmonda­ni, azt hiszem, elég gyakran, hi­szen köztudott volt róla, hogy nagyon- szeret vadászni, gondo­lom, nem személyvonattal utaz­gatott a helyszínre. Egy konkrét útjáról viszont bizonyítékaim is vannak. — Csak nem Kaszópusztára rándult ki? "— Nem egészen. Budapest—] Damaszkusz—Aden—Addis Abeba—Kairó—Budapest volt az útvonal. — Nyilván, egy kis géppel ment ki tárgyalni a fejlődő or­szágok honvédelmi minisztere­ivel, a még hatékonyabb együttműködés végett. — Még tán ez is lehetséges lett volna, de ő egy száznegyvenhét személyes TU—154-essel utazott és különben is, mire kellettek ak­kor a vadászpuskák? — Miféle vadászpuskák? — Tudja, ez az út 1979-ben volt, én akkor is a fegyverzeti szolgálatnál dolgoztam, és meg^ tudtam, hogy Czinege személyes parancsára tizenöt darab puskát vadászpuskává alakítottak át távcsöveket meg a Zeiss Művek­ből hozatott hozzájuk. A tizen­ötből aztán csak négy került ha­za, az akkori főnököm meg is kért (tudja mit jelent, ha a kato nától a parancsnoka kér vala mit), hogy szerezzek neki egyet Szereztem is, hatezer forintot fi • A tervezett útvonal egy rcs/.e, biztos, ami biztos, két változatban. zetett azért a csodálatos fegyve­rért. Utánanéztem, akkori áron huszonhatezer ' förifltbá: n kérült egy ilyen puska. — Tehát feltehető, hogy va­dászni utazott a miniszter elv­társ Afrikába, tizenegy fegy­vert meg elajándékozott. De miért ment olyan óriási géppel? — Vitte a sleppjét. — Legalább kihasználták a gép befogadóképességét. — így is föl lehet fogni, de negyven-ötven embernél több biztosan nem ment vele, sőt, mi­nél kevesebben kísérték, annál olcsóbb volt az út. — Miért? — Mit gondol, a vele utazó tisztek talán forintban kapták a napidíjukát? — Tehát dollárnapidíjért vadászgattak. — Tudtak élni, ugye? — Mennyibe kerülhetett ez az út? — Sajnos, nem lehet kiszámí­tani, de inkább miihókba, mint százezrekbe. Csináltam néhány számítást. A felszállásokhoz tíz MENETREND • Budapest - Addis Ababa - Budapest járatra TU-154 1079.11.17­111.03. 1. változat REPÜLŐTÉR Helyi Idő (óra) Budapesti idő (óra) QMTM6 (Óra) Budapest Ind. 11.17. 07.00 07.00 06.00 Demaaculéfk. 11.1B iáit 00.16 Olennem Inti. 11.21. 00.00 08.00 *07.00 Aden érk 13.B6 11.80 1066 Aden M. 11.26 00.00 07.00 06.00 Addis Adobe érk. 10.30 00.30 07.30 Addis Ababa ind. min. 10.00 00.00 07.00 Calróérk. 12.40 11.40 1040 Cakó Ind. 13.B0 12.60 11.60 Budapest érk. 16.30 1030 16.30 S A kéthetes túra, e jeles ese­mény alkalmá­ból egy kemény fedeles, műbőr­rel borított út­vonal-tájékoz­tatót adtak ki, melynek első oldalán szívhez szólóan biztosí­tották <az elv­társakat arról, hogy jó kezek­ben vannak. Sok szeretettel kőszönliük Honvédelmi Miniszter Elvtársat és a kíséretében gépünkön utazó katonai küldöttség tagjait vállalatunk valamennyi dolgozója nevében. Biztosítjuk Önöket, hogy utazásuk biztonsága és kényelme érdekében dók ittek. Kellemes utazást, erőt. egészséget kívánunk1 A REPÜLŐGÉP SZEMÉLYZETE REPÜLŐTÉR Helyi M6 (óra) Budapesti k» (óra) OMTM6 lóra) Oimapast Ind. 11.17. 07.00 07.00 0600 Damascus árk. 11.26 1026 00 M Damascus Ind. 11.21. 00.00 0600 07.00 Calróérk. 11.06 1006 00.06 Cakó ind. 12.06 11.06 10.06 Adón árk. 10;46 14.45 13.46 Adón ind. 11.20 00.00 07.00 0000 Addis Ababo érk. 1030 0030 07.30 Addis Ababo ind. 111.03. 1000 08.00 07.00 Coiró érk. 12.40 11.40 1040 Cairó ind. 13.60 12.60 11.60 Budapest érk. 1030 1030 16.30 Dr. Fülöp András vállalati főpilóta SobÖk Zoltán repülőgépparancsnok Kiss Tibor szakfalügyeleti csoportvezető II. pilóta Polgár László oktató fedélzeti mérnök Sink« Károly utazószerelő Tóth Ferenc utazószerelő Orosz Pálné légiutas-kísérő Voczán Pétor légiutas-kísérő Gorái Lászlóné légiutas-kísérő Gidayné K. Márta légiutas-kísérő X személyzet névsora. Menetrend. tonna üzemanyag kell, a repülési távhoz 56 tonna, 14 órát töltöt­ték á levegőben, 11 560 kilomé­tert tettek meg. Ezek szerint 82 ezer liter üzemanyagot használ­tak fel. Tudvalevő azonban, hogy a repülésnél nem az üzem­anyagjelenti a költségek nagyob­bik részét, mert a műszaki költsé­geken túl amortizáció, előírt vizs­gálatok, karbantartás stb.; az idegen országokban komoly pén­zeket kell fizetni a leszállásért, a rádióirányításért, a kiszolgálá­sért is. Hogy mennyit, azt nem tudom, de például egy kis, két­üléses gép ötszáz dollárt fizet [csak azért, hogy leszállhasson a [Ferihegyen. — Nem beszélve, ugye, a személyzet munkájáról. _|— Igen, ezen az úton tíztagú Személyzet szolgálta a minisztert. Külön kívánsága volt, hogy ha ő megy valahova, akkor a minden­kori főpilóta is elkísérje, na, nem mintha valami dolga lett volna a pilótakabinban, de egy minisz­ternek, ugye, ez dukál. Emellett négy stewardess kísérte őket, ha megéheznének, szomjaznának a hosszú úton. — Miért mondta el nekem mindezt? — Nézze, én nem tizenegy — mint Bokor Imre, a Kiskirályok mundérban szerzője —, hanem csak tíz honvédelmi miniszter alatt szolgáltam, de még ilyen ba- sáskodó, mint a Czinege, nem volt. Talán Farkas Mihály lehe­tett volna ilyen, ha van ideje ki­futnia a formáját. Az nagyon enyhe kifejezés, hogy Czinege szeretett reprezentálni. Nem rep­rezentált, hanem dőzsölt. Ha lá­togatni ment valahova, minden alakulat már jó előíe megkapta a minisztériumból a kívánságlistát, hogy a Czinege elvtárs mit kíván. Olyan nem volt, hogy azt ne tud­ták volna beszerezni, akár az or­szág másik részéből is. Idő, pénz ilyenkor nem számított. Erköl­csileg lezüllesztette a hadsereget, akik megmaradtak becsületes­nek, azok előbb-utóbb feladták vagy belebetegedtek. — Mivel lenne elégedett a Czinege-ügy lezárásakor? — Ezt az embert szigorúan meg kell büntetni. Hámori Zoltán DÖNTÉS EZÚTTAL SINCS Huzavona a direktori szék körül Még decemberben ki kellett volna nevezni a kecskeméti Katona József Színház új igazgatóját, a mostani évad végén leköszönő, direktor, Lendvay Ferenc utódát. Már februárt írunk, de nagy hírű teátrumunknak még mindig nincs új vezetése. Na, bumm! Nem kell azt elkapkodni — vélheti bárki —> elvégre nyárig van, aki üljön az igazgatói székben. Igen ám, csakhogy a következő évad műsortervének összeállítása, a művészek szerződte­tése mindig év elején történik a színházakban. És az mégiscsak nevetséges lenne, ha a régi vezetés határozná meg az újnak, hogy szeptembertől mit és kikkel mutassanak be. Döntés viszont nincs. Miért? Ha engednék a tehetetlenséget látva geijedö indulataimnak, akkor dühösen azt mondanám: azért, mert akiknek dönteniük kellene, azok erre képtelenek. Képtelenek, mert félnek, hogy bármilyen döntést hoznak, valamelyik pártnak, vagy magát bárhogy nevező csoportosulásnak nem tetszene. Esetleg to­vább találgatnék, a döntéshozók kompetenciáját firtatva, s azután arra a következtetésre jutnék, hogy azért hiányzik belőlük a határo­zottság, mert egy gyenge pillanatukban önkritikát gyakoroltak. De az is lehet, hogy mellőzve minden higgadtságot, olyan sanda feltéte­lezésre ragadtatnám magam, hogy azért nem tudnak dönteni, mert korábban hozzászoktak ahhoz, hogy mások döntenek helyettük ... No, de az indulat mindig tévútra vezet, tehát csak tényszerűen, higgadtan találhatjuk meg a választ az egyébként dühítő miértekre is. * Nosza! Tény: a megyei tanács művelődési osztálya pályázatot hirdetett tavaly a színidirektori állás betöltésére. Azután felkért egy szakemberekből álló zsűrit, hogy bírálja el a beérkezett tíz pályáza­tot. Megtörtént, és javaslatot tett a zsűri arra, hogyan oldható meg az utódlás, amit Vámos László zsűrielnök zárszóként így összegzett: 1. Nyeljek meg Sík Ferencet mint egyszemélyi felelős igazgatót, és mellé Komáromi Attilát ügyvezető igazgatónak ... 2. Csizmadia megbízatása esetén keresni kell mellé egy igazga­tót .. Nos, a megyei tanács művelődési osztályának illetékesei — becsü­letükre legyen mondva! — tartották is magukat e javaslathoz, és felkeresték Sík Ferencet. Igen ám, csakhogy Sík Ferenc — ahogy arról olvasóinkat is tájékoztattuk egy vele készített telefoninterjúval Pj» úgy lenne hajlandó elvállalni e megbízatást, ha mint művészeti vezető tevékenykedne a jövőben Kecskeméten, s nem a tanács, hanem az új igazgató (elképzelése szerint: Komáromi Attila) nevez­né ki. Mi a különbség? Az, hogy nem főállásban akar jönni, mert azt meg szeretné tartam a Nemzeti Színháznál. Viszont a minisztéri­um, és később már állítólag a színházművészek szövetsége is, kötöt­te az ebet a karóhoz, hogy igenis a munkakönyvével együtt jöjjön Kecskemétre. O meg kijelenti: úgy nem! És ezzel az illetékesek legnagyobb bánatára „a patthelyzet ténye forog fenn!” Mindez új kérdést vet fel: miért akarják annyira, hogy főállású­ként lássa el Sík Ferenc a kecskeméti színházban a művészeti veze­tést? A válaszhoz talán úgy jutunk el leghamarabb, ha visszakérde­zünk: Sík Ferencre hány darab rendezését bízta Csiszár Imre, a Nemzeti Színház direktora, mióta kinevezték? Ne keressék kedves olvasók a neves rendező nevét a Nemzeti uj plakátjain.. . Érdek- Főd fém á fővárosban áZT e'fc' fc . s a magyárá­zat így összegezhető: nem csípik egymást, viszont Sík már a védett kategóriába tartozik, Csiszár nem mondhat fel neki. Ha pedig mindehhez hozzátesszük, hogy a Nemzeti a Művelődési Minisztéri­um közvetlen irányítása alá tartozik, akkor már érthetőbb, hogy miért az eb meg a karó. Az már kevésbé, hogy egy ilyen konfliktust miért nem oldanak meg a saját házuk táján, miért Kecskeméttől várják, hogy megoldja? Tudják mit? Én csak azért is felkérném Sík Ferencet, hogy „félál­lásban” vállalja el a megbízatást. Ha feladatot a Nemzetiben úgy­sem kap, akkor éppen elég időt szakíthat arra, hogy színvonalas színházi életet teremtsen Kecskeméten. Én szembeszállnék a Műve­lődési Minisztériummal. Nem azért, mert olthatatlan vágyat érzek, hogy „keresztbe tegyek”, hanem azért, mert jobban érdekel a mi színházunk jövője, mint a fővárosiak torzsalkodása, hogy kitől ki, miért, hogyan akar megszabadulni, stb. És Sík Ferenc jó rendező, kitűnő színházi szakember. Ez, persze, csak szubjektív vélemény, s mint olyan, a tévedés lehetőségétől közel sem mentes. így hát gon- dpltam, megkérdezek néhány vezető színészt színházunkban. Ma­gyarázható a véletlennel az, hogy egyezett a véleményünk. De az mivel magyarázható, hogy a máig döntésképtelen tanácsiak nem" kíváncsiak a kecskeméti társulat véleményére? Nem egy-két színé­szére: a társulatéra! Ha másért nem, legalább azért, hogy tájékozód­janak. Az említett huzavonák miatt, a megyei tanács illetékesei nem döntöttek a színház új vezetéséről, januártól pedig már a városi tanácshoz tartozik ez az intézmény is. Vagyisftöbb mint egy hónap­ja, hogy már a városiakat hívogatjuk nap mint nap, érdeklődve: van-e már, lesz-e már döntés? És ilyen válaszokat kaptunk eddig: hétfőn tárgyalunk Sík Ferenccel. Vagy: csütörtökön még lesz egy megbeszélés a minisztériumban. Azután: a jövő héten már konkrét dolgot tudunk mondani. Továbbá: most szabadságon van az osz­tályvezető, de ha visszajön ... A legutóbbi ígéret az volt, hogy február elsején dönt ez ügyben a végrehajtó bizottság. Nem döntött. Állítólag egy hét múlva fog. Állítólag! Koloh Elek Kiskőrösi kistermelők tiltakozása A Kistermelők Szőlészeti és Borá­szati Egyesülete (Kiskőrös) élesen tilta­kozik az Országgyűlés azon határozata ellen, ami lehetőséget adott az újonnan alakult pártok képviselőjelöltjeinek 30 ezer forint propagandacélokra való el­költésére, pártoknak gépkocsik vásár­lására. Az ország jelenlegi, válságos időszakában a társadalom jelentős ré­sze, családok tízezrei a létezés határán tengenek, nyugdíjasok áruházi lopá­sokra kényszerülnek, a kistermelők nem kapnak tisztességes felvásárlási árakat. A gomba módra szaporodó pártok jelöltjei arcátlan módon elfo­gadnak pénzt választóiktól, vállalatok­tól, ezáltal tovább sarcolják a magyar nép zömét. Sokkal fontosabb, hogy mi­vé válhatnak ezen a pénzen, semmint az, hogyan szolgálhatnák választóikat, könnyithetnének gondjaikon, segítené­nek az embereknek átvészelni, az élet nehéz szakaszait. Egyesületünk a semmiből nőtt ki, létezik, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül segítjük tagjainkat. Kistermelők Szőlészeti és Borászati Egyesülete 6200 Kiskőrös, Szőlő u. 38.

Next

/
Oldalképek
Tartalom