Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-13 / 37. szám

1990. február 13. • PETŐFI NÉPE • 5 BEDOLGOZÓK — MUNKA NÉLKÜL? CIKKÜNK NYOMÁN Megrendelés után futkosnak a szövetkezetek • Amikor az akasztói be­dolgozó, Né­meth Jánosné meghallotta a rádióban, hogy a szovjet exportot leál­lították, rög­tön tudta, hogy ez az 6 pénztárcáját is érinti. (Gaál Béla felvétek) Az asszony, akit már csak öt év vá­laszt el a nyugdíjtól, kifakadt: „Amig sok volt a munka, kellettem a szövet­kezetnek! Most, hogy nincs megren­delésük, azt akarják, mondjak fel! El­dobnak, mint egy használati tár­gyat!” Tanyán laknak, ahonnan ba­jos eljárni dolgozni, hiszen ezért vá­lasztotta az otthoni varrást a háztáji termelés mellett. Ötvenévesen mihez kezdjen? Munka nélkül maradt az a fiatal- asszony is, aki az ápolásra szoruló szülője miatt vállalta az otthoni mun­kát. Az is, aki a mozgássérült gyereke mellől nem tud elmozdulni, az is, aki a rokkantnyugdíjából nem bír megél­ni. Nem minden bedolgozó ilyen sze­rencsétlen sorsú, sokan inkább kiegé­szítő jövedelemért vállalták a bedol­gozást a kistermelés mellett. Ennek megfelelően mindig csak annyit varr­tak, amennyire szabadidejükből fu­totta. Ám na régen jól jött nekik a mellékes, mostanában egyre inkább rá vannak szorulva. Mégis, kezdik sorra elveszíteni. Mibe foghatnának? Szakmájuk nincs, a varráshoz érte­nek (bizonyos szinten), de ha van is egyáltalán varroda a közelükben, munkahiánnyal küszködik. A bedol­gozóknak szinte egyetlen reményük, hogy a szövetkezetüktől mégiscsak kapnak munkát. MINISZTERI CSAPÁS A HÁZIIPARRA Sajnos, nem biztos. A belföldi pia­con visszaesett a kereslet, a rubelel­számolású exportot csökkenteni kel­lett, a maradékát felfüggesztette a ke­reskedelmi miniszter: Legkevésbé a ruhaipari cégek remélhetnek egyedi engedélyt a további szállításra. Ä há­ziipari szövetkezetek pedig éppen e két piac megrendelései alapjan tud­ták ellátni bedolgozóikat munkával. Ha a szövetkezetnek tőkés megren­delése is van, legalább a közös üzem­ben dolgozók foglalkoztatásával nincs gondja. Ám, ha alkalma lenne növelni dollárelszámolású értékesíté­sét — erre csak a szinte kivételnek számitó kevesek képesek —, akkor ^fffb'izfiáfhSTzt a munkäfa Bedolgo­zókra. Hiszen olyan technika, tech­nológia, szervezettség és a szakkép­zettektől elvárható teljesítmény szük­séges ehhez, amit a bedolgozói rend-1 szerben nem lehet megteremteni. Mindazonáltal a szövetkezeteknek is az az érdekük, hogy a kieső meg­rendelések helyett újakat szerezze­nek. Hiszen a gazdasági eredményei­ket, sőt, létezésüket veszélyezteti a termelés ilyen példátlanul nagy mér­tékű visszaesése, mint aminek tanúi lehetünk mostanában. Megyénkben alighanem egyedül­álló módon sikerült a problémákat megoldania a Kiskunhalasi Népmű­vészeti és Háziipari Szövetkezetnek. A rubelelszámolású piacról még ide­jében kivonultak, növelték viszont tőkés bérmunkájukat. Ennek révén módjukban áll külföldi alapanyagot vásárolni: az ebből varrt ruhákat itt­hon is jól el tudják adni. Kisszálláson és Kelebián, a helyi tanácsok segítsé­gével, varrodát hoztak létre, ahol a korábbi bedolgozóikat foglalkoztat­ják, ám a még otthon maradókat is el tudják látni munkával. Amint Vincze Istvánná főkönyvelő mondta, csupán néhány, kötélkészítő bedolgozójuk­tól kellett megválniok (ti. a kötéláru iránti kereslet is visszaesett), akiknek közös megegyezés alapján szűnt meg a tagsági, illetve munkaviszonyuk. Többségüknek a szövetkezet szerzett új munkahelyet egy másik szövetke­zetnél, amelynek tagjai is lehettek, igényük szerint. CSAK EGYSZERŰBB FELADATRA VÁLLALKOZNAK A Kecskeméti Háziipari Szövetke­zet bedolgozói nemcsak azért pa­naszkodnak, mert bizonytalan, hogy kapnak-e munkát, hanem azért is, mert akinek jut is belőle, keveset tud keresni. Csatai László, a szövetkezet új elnöke mondta: nagyrészt belföldi bérmunkában dolgoznak, a fővállal­kozók megrendelésére varrt ruhák szocialista exportra kerülnek, kerül­tek. Ezeknek már a vállalási ára igen alacsony, aminek megváltoztatására nincs lehetőségük. Legfeljebb abban dönthetnek, hogy elfogadják-e a megrendelést. Jobb híján eddig még elfogadták. De most már a nyomott árú bérmunka sincs. A rubelelszámo­lású exportértékesítés csökkentése, illetve felfüggesztése miatt a fővállal­kozók is munkahiánnyal küszköd­nek. Ám úgy tűnik, sikerül újabb pia­cokat szerezniök. Erre és más egyéb, kilátásban levő üzletkötésre alapoz­va a szövetkezet egyelőre nem csök­kenti bedolgozói számát, sőt, felvé­telt hirdetett (a közös üzembe is). Tény viszont, hogy a jövőben, a meg­rendelő igényeinek megfelelően, jobb minőségű és folyamatos munkát kénytelen megkövetelni a szövetke­zet saját bedolgozóitól. Horváth Lászlóné elnök, aki már többmint tizenkét esztendejeirányítja a Kunszentmiklósi Háziipari Szövet­kezetét, állítja, hogy egyre nehezebb folyamatosan ellátni munkával a be­dolgozóikat. A visszaesés tehát nem meglepő, de olyan hirtelen változásra, mint ami az idén januárban bekövet­kezett, nem számított. A szovjet ex­port leállítása súlyos helyzetet terem­tett. Az intézkedés ugyanis nemcsak azokat a termékeket érin tette, amelye­ket az Export Háziipari Társuláson keresztül szállítottak a szomszédos országba, hanem a belföldi bérmun­kák nagy részét is. A legjelentősebb partner, a Páva Ruhagyár, ugyanis szintén a szovjeteknek küldte volna a Kunszentmiklóson készített ruhákat. A bedolgozók tehát egyelőre mun­ka nélkül maradtak Kunszcnlmikló- son és környékén, s a kilátások sem túl biztatóak. A szövetkezet vezetői szüntelenül úton vannak, munka után kutatnak. A napokban például az Okisznál jártak, majd egy nyugatid partnerrel tárgyaltak. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben, hiszen ezek a betanított varrók (a kunszent­miklósi szövetkezet jelenleg száz asz- szonyt foglalkoztat bedolgozói mun­kakörben), csak egyszerűbb, felada­tokra vállalkozhatnak. A HÍMZŐK ALKALMILAG VASALHATNAK A Háziipari Export Szövetkezet szabadszállási bedolgozói telepéről egy éve még százötven asszony mun­káját szervezték, irányították. Mára száztízre olvadt a létszám. Kézi hím­zőből alig több mint egytucátnyian maradtak. Ha keresni akarnak, né- hányan besegíthetnek a varrodában hajtogatni, vasalni. Mikor milyen al­kalmi tevékenység adódik a sürgős nyugati kiszállítások előtt. Nem vá­logathatnak. Legutóbb január elején volt egy kis hímeznivaló. Sövény Sándor, a bedolgozók veze­tője arról tájékoztat, hogy a gépi var­rók termékeinek nyolcvan százaléka eddig szovjet exportra került. Most, ahogyan ő mondja, mióta Záhonynál lehúzták a rolót, nagy a bizonytalan­ság. Még varrják a ruhákat a korábbi megrendelések alapján. Egyelőre raktárra. Azt azonban még nem tud­ják, hogy a szállításra is megkapják-e az engedélyt a Kereskedelmi Minisz­tériumban. Az akasztói Németh Jánosné már hatodik éve készít ruhákat a szabad- szállási bedolgozói telepnek. A ko­rábbiakra visszaemlékezve azt mondja, így év elején mindig keve­sebb szokott lenni a munka. Ez tehát nem volt számára szokatlan. Am amikor a múltkor meghallotta a hí­rekben, hogy leállították a szovjet ex­portot, rögtön tudta: ez bizony az ő pénztárcáját is érinti. Most egy NSZK-beli partnernek varr néhány egyszerű blúzt. Márciusban, április­ban még van munka. Legalábbis ezt ígérte a főnök, de hogy utana mit fog­nak csinálni, azt senki sem tudja... KÉRDÉSEK, VÉLEMÉNYEK Kamatadó — mikortól és meddig? A kamatadóval kapcsolatban több le­vél is érkezett szerkesztőségünkbe — részben az e témában megjelent kétré­szes cikkünkhöz kapcsolódva, részben attól függetlenül. E levelekből közöljük mostani összeállításunkban a legfonto­sabb részleteket. Peller Antal(Baja, Szamuely utca 9.) egy kérdésére vár választ, vagyis: Ha a kamatadó fizetésének határideje 1990. december 31., akkor hogyan értelmezze a tájékoztatóban szereplő információt, amely szerint a kamatadó első ízben 1990. február 1-jétől esedékes. Lehet, hogy már ismeri a választ, ami a következő: a rendelkezés szerint a ka­matadót február 1-jétől havonta kell fi­zetni, egészen december 31-éig. Idén te­hát 11 alkalommal. Feltéve, hogy ezen idő alatt nem változik meg a jogszabály. Ha valóban nem, akkor jövöre, e tör­vény alapján, nem lesz kamatadó. i Az azonban ma még kérdés, hogy egy módosítás kiterjeszti-e 1990 utánra is a törvény hatályát, s miként szabályozza a. mértékét. Avagy megszünteti — akár visszamenőleges érvényességgel — a ka­matadó intézményét. Ez utóbbi érdekében történtek már kezdeményezések. Az MSZDP-nek az Alkotmánybírósághoz benyújtott indít­ványát lapunkban is ismertettük, s ah­hoz csatlakoztak Bács-Kiskun megye élelmiszer-ipari dolgozói — tiltakozván a rendelet miatt. Aradi Lászlóné, az ÉDOSZ megyei szövetségének titkára levelében azt írja, hogy: „A fenti tárgy­ban benyújtott indítvány indoklásával részleteiben és egészében egyetértünk, és az abban foglaltakat a magunk részé­ről is megerősítjük. Ugyanakkor hang­súlyozzuk, hogy a törvény nem felel meg a jogalkotás normáinak, ellentétes a tö­megek jogfelfogásával és igazságérzeté­vel. Így nyilvánvaló a kölcsönadóról al­kotott törvénynek az a nemkívánatos következménye, mely tovább mélyíti a törvényhozó testülettel és a kormányzati szervekkel szemben megnyilvánuló bi­zalmi válságot. Kérjük, szíveskedjenek mérlegeim azt is, hogy — a jövedelemelvonások és a jogtalan áremelések miatt — a létmini­mum határára sodort családok százezrei képesek lennének-e a puszta létfenntar­tást szolgáló keresetből a kölcsönadó fizetésére. Számításaink szerint a csalá­dok többségénél a kölcsönadó fizetésé­nek elmulasztása már nem szándék kér­dése, hanem a kiszolgáltatott helyzetből fakadó kényszerű magatartás.” Ugyancsak az Alkotmánybírósághoz fordult nyflt indítványával dr. Provaznik Géza (Kecskemét, Pákozdi csata u. 4. szám alatti lakos). A maga és a munka­helyi szakszervezeti jogsegélyszolgálat vezetőjeként a dolgozók nevében kéri az 1989. évi XLIX. törvény alkotmányelle­nességének vizsgálatát és ennek nyomán megsemmisítését. Indoklásában leírja, hogy a kamat­adóról szóló törvény több ponton az al­kotmányt sérti, s külön kiemeli, hogy mindezen túl a lakáscélú állami kölcsö­nök után fizetendő adó intézménye — nézetéi szerint — jogelméletileg és jog­technikailag is kezelhetetlen fogalom. Az adósság adóztatása spekulatív moti- váltságú, és hatályos jogszabályaink egyik tárgyköréhez sem illeszthető. Ezért kéri — külön figyelemmel a jogbiztonságra és az állampolgárok fon­tos érdekeire — indítványa eredménye­ként a törvény visszamenőleges hatályú megsemmisítését. V. T. 2. Ki a fehér galamb és ki a fekete bárány? TISZTELT KOHL ANTAL! Az Imrehegy községben megtartott falugyűlés­ről megjelent cikkével nem értek teljesen egyet, véleményem szerint azt egyoldalúan írta meg. A szövetkezetét fekete bárány, a községi tanácsot és Takács Jánosnál fehér galamb képében tüntette föl, elhallgatva a gyűlésen elhangzott rágalmakra tett érvelést. (Lapunk terjedelme véges; az ese­ményről a legkisebb betűkkel sem számolhattunk volna be minden részletre kiterjedően — K. A.). Feltűnő, hogy a cikkében megjelent hozzászólók, akiknek a rágalmait kiemeli, nem szövetkezeti dol­gozók. (Azok voltak, lásd az alábbiakat — K. A.). Említi Fejes Károlyné felszólalását, aki koráb­ban a szövetkezetnél dolgozott, jelenleg tanácsi alkalmazott. Idézem őt: „Nekünk meg az is gond, hogy holnapután mit együnk”. A szövetkezet és mi nem tehetünk arról, hogy ő megelégszik a tanácsi fizetéssel és nem vállal pluszmunkát, mint jóma­gam teszem, és még sokan mások. Vállalkozni kell es nem irigykedni, mert irigykedésért és pocskon- diázásért eddig még senki sem kapott -kenyeret. A másik rágalmazó, Flaiszné Megyes Agnes, aki korábban szintén a szövetkezetnél allfalkahnazás- ban, ma tanácsi dolgozó. A szövetkezetben 1987- ben 134 919 forint volt az évi bruttó keresete. 1988- ban, az átszervezések miatt, 5200 forint havi fizetést kapott. Nem teljes műszakot dolgozott. A szövetke­zet hozzájárult, hogy középiskolai tanulmányait le­velező úton folytathassa. Kedvezményekben része­sült, építkezési gondjaiban segítettük. A következő jrágalmazó, Fejes József is a szövetkezetben dolgo­zott, most a tanács a munkaadója. Mint a géphasz­nosítási szakcsoport tagjának, 1987-ben 226 206, 1988-ban pedig 206 457 forint bruttó keresete volt. Nem tesz viszont említést Takács János kisiparos egyórás felszólalásáról és az elhangzott rágalmaira tett megjegyzéseimről. (Még mindig mossák a szennyest Imrehegyen címmel tegnap Takács János hozzászólását is részletesen ismertettük. — K. A.) A falugyűlés előtti héten Takács Jánosné tanács­elnök felkeresett az irodámban, ahol megegyez­tünk, hogy a lakosság kérdéseinek összegyűjtésére kitett ládákra ráírja: csak névvel ellátott kérdése­ket fogadunk el. Ezt nem tartotta be. A gyűlés előtt fél órával — az ő ellenvetése nélkül — megegyez­tünk, hogy csak olyan kérdések kerülnek felolva­sásra, amelyekhez név is tartozik. Ezt sem tartotta be. Kiderült, hogy a névtelen kérdések egy része, a tanácselnöknő megfogalmazása alapján, a ta­nácsházán készült. A cikkben megjelent másik rágalmat — „Január 18-án további 67 embert küldtek el” — visszautasí­tom. Nem igaz. Hazugság. Ezt az adatot Takács Jánosné—saját bevallása szerint—a szövetkezet­nél dolgozó Molnár Ferenc földrendezőtől kapta, aki önhatalmúlag, alaptalanul, a vezetés háta mö­gött és annak tudta nélkül szolgáltatta ki. Említést tesz még Herczeg Pista bácsiról, a szö­vetkezet volt elnökerői, aki nem engedte meg, hogy zsarolják az imrehegyieket. Én az ó tevékenységét nem vitatom. Elismerem. Szenvedett ő is eleget. De az tény, hogy akkoriban, a földek közös művelésbe vonása után, a községből sok ember elment vidék­re dolgozni és lakni. A szövetkezet korábban — a rágalmazók egy ré­szének is — nagyon sok építési támogatást adott. (Faanyag kedvezményes áron, fuvarkedvezmény, ingyenes házhelyek és támogatás telekvásárlásra.) Akkor még jó volt a szövetkezet és jók voltak a veze­tők, amikor ingyen szállítottuk az ebédet az iskolá­soknak és a dolgozóknak, ingyen jártunk bevásárolni az óvodának, ingyen vittük őket színházi előadások­ra, programokra Kecelre és Kiskunhalasra, fizettük a tanácsi szociális gondozók közlekedési költségét, s 1 millió forintot adtunk az új iskola építésére? Akkor még jók voltunk, most pedig fekete bárányok let­tünk? Ugyanazok az emberek vagyunk most is, mint akkor. Nem az a szándékunk, hogy az imrehegyiek máshová menjenek dolgozni. Arról van szó, hogy a megváltozott körülmények között 40-50 fő számara nem tudunk olyan munkát biztosítani, ami havi fize­téssel jár. Azóta is rendületelenül próbálkozunk ke­reseti lehetőségek felkutatásával. Kedvező feltéte­lekkel felajánlottunk több vállalkozási formát. Sikerült az emberekben a gyűlöletet lángra lob­bantam, nemcsak a szövetkezettel és a szövetkezeti vezetéssel szemben, hanem egymás iránt is. A szomszéd és a jó barát egyik napról a másikra szemétláda lett, akkora az irigység és a gyűlölet. Nem hiszem, hogy ez a megoldás útja. Biztosan van olyan dolog, amiben tévedtünk, de az elmúlt 10 évben a fejlődés nagymértékű volt, a szövetke­zetben és a községben ezt senki sem tagadhatja le. A falugyűlés a múltbeli koncepciós perek mintá­jára, előre megszervezett és kitervelt módon lett le­folytatva. A szövetkezet vezetősége megtárgyalta a falugyűlésen elhangzottakat. A rágalmakat alapta­lannak tartja. A minősíthetetlen magatartású fel­szólalóktól elhatárolja magát. Béla Lajos, az Új Élet Mg. Szakszövetkezet elnöke, Imrehegy (Szerkesztőségünk a vitát ezennel lezártnak tekinti.) Milyen lesz a magyar Suzuki? A KGST-hez tartozó európai or­szágok közül egyedül hazánkban nem készül személygépkocsi (még Bulgária is foglalkozik szovjet alkat­részek összeszerelésével). Amíg vala­melyest működött a KGST, ennek talán még voltak is előnyei, köztük a nagyobb típusválaszték, az előnyö­sebb szállítási határidők. Napjainkra azonban olyannyira elavultak ezek­nek az országoknak a típusai (példá­ul a Trabant), s oly sok hibával kap­hatja csak meg a vásárló a befizetett autóját, hogy éppen ideje volt egy korszerű autótípus hazai összeszere­lését (ha egyelőre nem is önálló gyár­tását) tető alá hozni. Ez év januárjá­ban ugyanis kötöttünk egy megálla­podást a japán Suzuki céggel: évi 50 ezer Swift típusú, 1, illetve 1,3 literes, ötajtós személygépkocsi összeszerelé­sére létesítenek nálunk üzemet. S ami igen fontos: már 1992 második felétől dolgozni fog e vegyes vállalat! Áttekintve a Suzuki Swift típusok műszaki adatait, s figyelembe véve az autós szakemberek eddigi tapasztala­tait, megállapíthatjuk, hogy jó vá­lasztás volt e modell mellett dönteni. Az úgynevezett kombi-limuzin felépí­tésű kocsiszekrény — ami ebben az esetben négy oldalsó és egy hátsó aj­tót jelent — talán a legpraktikusabb változat. Az öt utashely ma már szin­te követelmény. Feltétele egy korsze­rű személygépkocsinak ma már az is, hogy elsőkerékhajtású legyen, elöl keresztben elhelyezett motorral. A tőkés kocsik viszonylatában ritka­ságnak számít, hogy a Swift 1,0 GL háromhengeres. (Az 1,3 Uteres válto­zatnak viszont már négy hengere van.) A Swiftek átlagfogyasztása 5,3- 5,5 Uter 100 kilométeren, ami azt je­lenti, hogy a 33 Uteres üzemanyagtar­tály tartalmával — a 92 oktános ben­zinnel — országúton mintegy 650 ki­lométert lehet megtenni egy végié­ben. Ilyen átlagfogyasztási érték mel­lett persze nem várható különösebb fürgeség a Swiftektől, habár az 1,3-as típusra e szempontból sem lehet pa­nasz. (Indulástól 100 km/óra sebes­ségre 11,7 mp alatt gyorsul fel.) Szokatlannak fogják találni a mai hazai típusok zömével autózók a Su­zukik McPherson-rendszerű első fu­tóművét, s a hátsó független ketékfel- függesztéseket, e kombináció ugyanis meglepően „ringatóvá” teszi a hala­dást, jól elnyeU a talajegyenetlensége­ket. Ugyancsak furcsa lesz először a hazai autósoknak a Swiftek meglepő­en jó útfekvése (a nyomtáv elöl 1335, hátul 1300 milliméter), ám a viszony­lag rövid — 2345 milliméteres — ke­réktáv miatt nem lesz ajánlatos tartó­san csúcssebességgel száguldani e ko­csikkal. (A végsebesség ugyanis órán­ként 145, illetve 163 küométer.) A Swiftekkel való autózás során lesz még egy furcsaság: a vezető nemcsak a sebességmérőről olvashat le infor­mációkat, hanem a mellette elhelye­zett motorfordulat-számóráról is; üyen kis hengerűrtartalmú kocsiknál az efféle műszer teljességgel szokatlan. E műszaki adatok meüett jószeré­vel elkerülhetetlen hátrányuk a kis Suzuki kocsiknak a szerény méretű csomagtartó, habár kevesebb utas esetén a hátsó ülések feláldozásával meg lehet növelni a rakodóteret. Habár a cég szakemberei nem győ­zik hangsúlyozni, hogy a Suzuki kipu­fogógáza maximáUsan tiszta (vagyis állítólag minimális mértékben tartal­maz csak légszennyező anyagokat), talán nem ártott volna, ha a gépkocsi- típus katalizátoros változatának soro­zatgyártására rendezkednénk be, ez­zel is felzárkózván egy kissé Nyugat- Európához. B. I. • A Suzuki Swift 13 ötaj­tós változata.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom