Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-02 / 28. szám
BEFEJEZTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS JANUÁRI ÜLÉSSZAKA Az országgyűlési felvételeket Walter Péter készítette. Raffay Ernő a vitában elhangzottakra válaszolva leszögezte: az Igazságügyi Minisztérium munkatársaitól szerzett ismeretei szerint a vagyonnyilatkozat megtételéhez két— két és fél hét szükséges. Visszautasította azt a vádat, hogy pusztán kortesfogásról van szó; mint mondotta, nagyon is reális társadalmi igény követeli az elszámoltatást. Hangoztatta: egyetért azokkal a véleményekkel, amelyek szerint európai és kulturált elszámolás legyen, ne pedig leszámolás. Végül arról szólt, hogy indítványában nem a gazdasági vezetők, hanem elsősorban az MSZMP egykori irányítói felelősségre vonását szorgalmazta. Hámori Csaba nem kívánt reflék- tálni a vitára, csak megköszönte az egyetértő véleményeket. A vita lezárásához közeledve az elnök felszólította a két beteijesztő képviselőt — Raffay Ernőt és Hámori Csabát —, hogy adjanak egyértelmű választ Vassné Nyéki Ilona felvetésére. Hámori Csaba válaszában kifejtette: azonos álláspontot képvisel a jogi bizottsággal, amely helyteleníti, hogy a vizsgálat a gazdasági vezetők körére is kiterjedjen. Erre reagálva szót kért Vassné Nyéki Ilona, s bejelentette: módosító indítványt tesz e tárgyban, kérve a gazdasági vezetők elszámoltatását is. A vita ezzel lezárult, s a módosító indítványok összegzésére, véleményezésére összeült a jogi bizottság. Szünet után az elnöklő Horváth Lajos köszöntötte a díszpáholyban helyet foglaló Róbert Bourassa-t Kanada Quebec tartományának miniszterelnökét. A képviselőjelöltek támogatásáról Emlékeztetett arra: az Országgyűlés szerda este már szavazott a képviselőjelöltek állami támogatásáról szóló országgyűlésihatározat-terve- zetről — pontosabban leszavazta —, de, mint mondta, a szavazás után Sarlós István arra hívta fel a figyelmet, hogy a pártok és ajelöltek részére az állami támogatásról mindenképpen a mostani ülésszakon lenne célszerű dönteni, mivel a választások kellős közepén vagyunk. A témához újólag hozzászólt Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár, a tárca megbízott vezetője, aki utalt arra, hogy a költségvetés erre az évre 450 millió forintot tartalmaz a választási költségekre, amiből most 100 millió forintot — az egész évi költségvetés 17 ezrelékét —javasoltak ajelöltek támogatására fordítani. Az összeg nagyságában a tavalyi politikai egyeztető tárgyalásokon részt vevő pártok, szervezetek, kormányzati szervek képviselői állapodtak meg hallgatólagosan. Ebből a 100 millió forintból — 4-5 ezer jelöltet számítva — egy-egy jelölt körülbelül 20 ezer forint támogatásban részesülhetne. Kovács Mátyás (Komárom-Eszter- gom m., 4. vk.) után határozathozatal következett. A szavazás során 113 igen, 46 ellenző szavazattal és 46 tartózkodás mellett az Országgyűlés elfogadta, hogy 100 millió forintot fordítsanak az állami költségvetésből az országgyűlésiképviselő-jelöltek támogatására. Ezután személyi kérdések tárgyalásával folytatta munkáját az Országgyűlés. Interpellációk A parlament interpellációkkal folytatta munkáját. Király Ferenc például a honvédelmi miniszterhez nyújtott be, még októberben, interpellációt katonai szervezési és személyi kérdések tárgyában, Bokor Imre Kiskirályok mundérban című könyve alapján. Kárpáti Ferenc írásos válaszát még decemberben megkapta az Országgyűlés. Király Ferenc kérte, hogy interpellációjára csak akkor térjenek vissza, amikor a honvédelmi bizottság már befejezte az ügyben folytatott vizsgálódását, és jelentését az Országgyűlés elé terjesztette. Az elnök ettől a kéréstől függetlenül szavazást rendelt el, a képviselők nem fogadták el a miniszteri választ. Berecz János (Szabolcs-Szatmár- Bereg m., 6. vk.) a választási ajánlószelvények nyilvánossága tárgyában interpellált a belügyi tárca képviselőjéhez. Mint indoklásában mondotta: az ajánlószelvényeken személyi adatokat is feltüntettek, s ez esetleg megkérdőjelezi a választások titkosságát is. Elsősorban arra kért megnyugtató választ: az összegyűjtés után mi lesz az ajánlócédulák sorsa, s milyen biztosíték van arra, hogy ezekkel a szelvényekkel nem történhet visszaélés. Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár az interpellációra adott válaszában hangsúlyozta, hogy Dauda Sándor szerdai képviselői indítványa éppen erre vonatkozik, s ennek elfogadása esetén az ajánlócédulák kérdése megnyugtatóan rendeződhet. (Dauda Sándor javaslata szerint a képviselőjelölteket támogató ajánlási szelvényeket a számlálás, illetve a hitelesítési eljárás után a választási bizottság jelenlétében meg kell semmisíteni). Az interpellációtól függetlenül kért szót Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.), hogy felhívja képviselőtársai figyelmét: ha készpénzzel, fenyegetéssel szerzik a pártok képviselői az ajánlószelvényeket, úgy ez megkérdőjelezi a szabad választásokat és a demokráciát. Az ebédszünet után az Országgyűlés önálló képviselői indítványokról döntött. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ülését követően Raffay Ernő módosította előterjesztését, a törvényjavaslat kiegészült azzal, miszerint a jelenleg működő pártok és társadalmi szervezetek országos vezetői is tegyenek vagyonnyilatkozatot. Hámori Csaba és Raffay Ernő indítványa között mindössze az időpontban volt a különbség. Hámori Csaba azt javasolta, hogy az egyes állami és pártfunkciót betöltött vezetők 1980- ig, Raffay Ernő pedig, hogy 1968-ig visszamenőleg tegyenek vagyonnyilatkozatot. Először a Hámori-féle törvényjavaslathoz érkezett egyetlen módosító javaslatról szavaztak a képviselők. A parlament elutasította Vass József- né indítványát, miszerint a vagyon- nyilatkozat-tételi kötelezettséget ki kell terjeszteni a gazdasági élet felelős szereplőire is. V agyonnyilatkozat — 1980-tól Ezt követően Raffay Ernő törvényjavaslatáról döntöttek: a jelenlévő képviselők mindössze 42 százaléka támogatta azt. Az elnöklő Jakab Róbertné ezután Hámori Csaba javaslatát szavaztatta meg: e változat a szavazatok 56 százalékát kapta meg. így a törvény értelmében mindazok, akik az 1980-tól számított két parlamenti ciklus idején magas köztisztséget töltöttek be — az Elnöki Tanács elnökei és tagjai, a Minisztertanács elnökei, a miniszterek, az államtitkárok, az Országgyűlés elnökei, alelnö- kei, valamint a Fővárosi Tanács és a megyei tanácsok elnökei —, kötele- i sek vagyonnyilatkozatot, tenni. Az Országgyűlés kezdeményezi, hogy azok is tegyenek önkéntes erkölcsi és vagyonnyilatkozatot, akik jelenleg magas állami tisztséget viselnek, valamint a párt- és társadalmi szervek országos tisztségviselői. A parlament ezután elhatározta, hogy vizsgálóbizottságot hoz létre, amely előtt kell majd az érintetteknek nyilatkozniuk. E testület tagjaira a parlamenti politikai csoportok vezetői tesznek javaslatot. Ezt követően a törvényhozó testület egy újabb képviselői önálló indítvány napirendre tűzéséről döntött. Bozsó Lajosné (Budapest, 10. vk.) a múlt heti ülésszakon, sürgősségi tárgyalást kérve, önálló inditványt nyújtott be, amelyről azonban még nem határoztak. A képviselőnő indítványozza, hogy a Minisztertanács azon rendeletét, amely — a kamatadó-törvény részeként — szabályozza az egy főre jutó jövedelem kiszámítását, az Országgyűlés helyezze hatályon kívül, és alkosson olyan törvényt, amely a mindenkor érvényes létminimum kiszámításánál nem veszi figyelembe a kapott családi pótlékot, árvaellátást, szociális támogatást, a tartásdíj és a gyermekgondozási segély összegét. A parlament döntése értelmében az indítványt a február 27-én kezdődő ülésszakon tűzik napirendre. Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.) például a kisvállalkozók bevitt vagyona tárgyában interpellált a pénzügyminiszterhez. Véleménye szerint indokolt lenne, hogy a kisiparosok a szabályosan bevitt vagyonukat adómentesen vehessék ki, azaz a kivét összegével csökkenthessék az adóalapot képez4 jövedelmüket. Kunos Péter pénzügyminisztériumi államtitkár úgy vélte, hogy az interpelláció jogi hivatkozása nem helytálló. Ha a kérésnek helyt adnának, az azt jelentené, hogy a kisiparosoknak az elszámolásban kétszeres kedvezmény igénybevételére nyílna lehetőségük. Juhász Ferenc és a képviselők nem fogadták el az államtitkár válaszát, így az elnök az interpellációt visszautalta a reformbizottságnak. Balta Éva (Budapest, 46. vk.) az MSZP vagyonának' elszámoltatásáról hozott népszavazási döntés végrehajtása tárgyában interpellált a miniszterelnökhöz. A képviselő emlékeztetett arra: két hónap telt el a népszavazás óta, és semmilyen intézkedés nem történt az elszámoltatásra, ugyanakkor a korábban megszerzett közvagyonról sem mondott le a párt. A képviselő sérelmezte azt is, hogy az állami vagyon részét képező pártvállalatok osztaléka ugyancsak az MSZP kasszájába kerül. Az interpellációra válaszolva Bercsényi Botond kormánybiztos elmondta, hogy az Állami Számvevő- széknek feladata, hogy 1990. január 31-éig vizsgálja meg az MSZP vagyonmérlegé), és erről tájékoztassa az Országgyűlést. Az interpelláló képviselő a választ nem fogadta el, s idézte az Állami Számvevőszék egy dokumentumát, miszerint az MSZP vagyonmérlegét vizsgálva a számvevőszék nem fogja tételesen leltárba venni a párt tulajdonában, illetve kezelésében lévő ingatlanokat és vagyontárgyakat. Bállá Éva úgy vélte: a jelenlegi felemás helyzetben a kormányt akadályozza a párttörvény, s így — a jelek szerint — senki nem érez felhatalmazást a népszavazáson született döntés végrehajtására. Az interpellációra adott kormány- biztosi választ az Országgyűlés sem fogadta el, s így az, további mérlegelésre, átkerült a terv- és költségvetési bizottsághoz. Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.) a 14 éven aluli személyek utazásivalu- ta-ellátásának ügyében interpellált, de mielőtt az interpellációra rátért volna, ügyrenddel kapcsolatos felvetését monda el. Azt hangoztatta, hogy egy képviselő akkor kérheti: egy interpelláció tárgyában ne döntsön az Országgyűlés, ha az interpellációját visszavonta. Ha viszont fenntartja, a parlamentnek döntenie kell, elfogadja-e az arra adott választ vagy sem. Ezzel Rózsa Edit az előző, László Béla által benyújtott interpellációval kapcsolatos procedúrára utalt. Erre utóbb a parlament visszatért, s miután László Béla nem vonta visz- sza interpellációját, szavazásra került sor, melynek eredménye: sem a képviselő, sem az Országgyűlés nem fogadta el az államtitkári választ. Rózsa Edit saját interpellációjával, a valutaellátás kérdésével foglalkozva elmondotta: a kormány rendeletet alkotott a belföldiek utazásivaluta- ellátásáról. Ennek értelmében a 14. életévüket be nem töltött kiutazók naptári évre 50 dollárt, vagy annak megfelelő konvertibilis fizetőeszközt vásárolhatnak. Ennek ellenére a Magyar Nemzeti Bank egy belső utasításában úgy rendelkezett: a 14 éven aluli személy abban az esetben sem veheti fel az 50 dollárnak megfelelő valutát, ha a minisztertanácsi rendeletben megfogalmazottak szerint arra cl>\ebként jogosult lenne. Ez az ellentmondásos helyzet egyébként megszűnt, mert január l-jétől a 14 éven aluliak is hozzájuthatnak az 50 dollárjukhoz. Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke írásban nyújtotta be válaszát, amelyben részletesen megmagyarázta, hogy az általa kiadott jogszabály összhangban van a miniszter- tanácsi rendelettel. Ugyanis a jogszabályban kiemelt egyik kategóriába sem tartoznak bele — Bartha Ferenc szerint — a 14 éven aluli gyermekek. A minisztertanácsi rendelet azok számára tette lehetővé 1989. november 20-ától a valutavásárlás lehetőségét, akik 1986-ban vagy azt megelőzően vásároltak turistaellátmányuk terhére fizetőeszközt, valamint azok, akik turistaellátmányt még nem vettek igénybe. A Magyar Nemzeti Bank elnökének írásbeli válaszát sem a képviselő, sem az Országgyűlés nem fogadta el. Kiss István (Bács-Kiskun m., 18. vk.) interpellációja következett a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhez az 1990. évi erdőtelepítés cél- csoportos beruházási kerete csökkentése tárgyában. Felszólalásának lényege: míg a korábbi Állami Tervbizottság 650 millió forintot javasolt erre az évre, az 1990-es költségvetés már csak 400 millió forintot irányoz elő erdőtelepítésre. Szabó Ferenc államtitkár — összhangban Hütter Csaba miniszter írásban benyújtott válaszával — utalt arra, hogy a 400 millió forintot, az Országgyűlés határozta meg az idej költségvetésben, ezt megemelni sem a kormányzatnak, sem az ágazatnak nem áll módjában. Kijelentette: a kormányzat tudatában van az erdősítésjelentőségének, így — a kényszerítő körülmények ellensúlyozására — különböző intézkedéseket tesznek. A választ sem a képviselő, sem az Országgyűlés nem fogadta el, így az elnök a kérdést kiadta a mezőgazda- sági bizottságnak. Foghíjas széksorok, jelen: 52 százalék A délutáni szünetet követően, a gyanúsan hézagos padsorokat látván, újbóli létszámellenőrzést rendelt el a soros elnök, s megállapította, hogy a képviselők 52 százaléka van jelen, így az Országgyűlés határozat- képes. Az interpellációk sokaságára adott válaszokat egyébként, néhány kivételtől eltekintve, az Országgyűlés nem fogadta el. Az interpellációk sorának lezárását követően Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.), valamint Antal Imre (Pest m., 19. vk.) önálló indítványát kellett volna a plénumnak megtárgyalnia. Jakab Róbertné javasolta, hogy a két indítványról a vitát együttesen folytassák le, ám külön szavazzanak. S midőn a plénum szavazott, immár sokadszor derült ki, hogy határozatképtelen. Ekkor szót kért Antal Imre, javasolván, hogy az indítványokról vita nélkül döntsenek. Jakab Róbertné kénytelen volt felhívni a képviselő figyelmét arra, hogy határozatképtelensége miatt vita nélkül sem dönthet a parlament. Az elnök indítványozta a képviselők visszahívását — a büféből Ezután lázas mozgolódás kezdődött, hogy a folyosón, illetve esetleg a büfében tartózkodó képviselők szavazásra invitálásával döntésképessé tegyék a plénumot. Ez néhány perc múltán sikerült is. Ezt követően Dauda Sándor kért szót annak érdekében, hogy pontosítsa módosító indítványának szövegét. Eszerint azt javasolja, hogy a választójogi törvényt úgy módosítsák: a kifogás és a jogorvoslat végleges elbírálását követően az ajánlási szelvényeket meg kell semmisíteni a szavazás napján. A vitában szót kérő Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.) ellentmondást vélt felfedezni az indítványban, hangsúlyozván, hogy ha a szavazás napján megsemmisítik az ajánlási szelvényeket, akkor választási csalás esetleges gyanúja esetén már nem lehet az eljárást lefolytatni. Azt javasolta a plénumnak, hogy Dauda Sándor indítványát ne fogadja, el. Már Antal Imre képviselő indítványának tárgyalásához fűzte hozzá: tudomása szerint a büntető törvény- könyv módosításához kétharmados többségre van szükség. Jakab Róbertné felkérésére Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter közölte, hogy a Btk. módosításához nincs szükség minősített többségre. A módosító javaslatot végül is — miután mind a jogi bizottság, mind a Belügyminisztérium megbízott vezetője, mind pedig az igazságügyminiszter támogatta — az Ország- gyűlés elfogadta. Ugyancsak elfogadta Antal Imre módosító indítványát, amely a Btk. egyik passzusát egészíti ki azzal: aki az országgyűlési képviselők, illetve a tanácsok tagjainak választása, valamint az országos és helyi népszavazás és a népi kezdeményezés során, a jelölési eljárás szabályait megszegve, erőszakkal, megtévesztéssel, fenyegetéssel, illetve anyagi juttatással szerez ajánlást, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Tamás Gáspár Miklós mielőtt kérdését feltette volna, egyetértett és csatlakozott a Magyar Demokrata Fórum nyilatkozatához. A képviselő szerint a televízió élére állított kuratórium működése, a tévé élére kinevezett elnökség a sajtószabadságra és az esélyegyenlőségre érzékeny közvéleményben elégedetlenséget váltott ki. Azzal, hogy Pozsgay Imre államminiszter lemondott a tévé felügyeleti jogáról, közvetve elismerte, hogy a kormány hibát követett el. Tamás Gáspár Miklós azt kérdezte: mit tesz a kormány e hiba orvoslásáért. Másrészt afelől érdeklődött, hogy jelenleg ki felügyeli a televíziót. Az államminiszter távollétében a kérdésre Kiss Elemér, a Minisztertanács Hivatalának elnöke válaszolt. Kiemelte: a kormány az utóbbi két hónapban háromszor foglalkozott a rádió és a tévé felügyeletével. Első döntésével az államminiszter által addig gyakorolt felügyeleti jogot megszüntette, s egy felügyelőbizottságot hozott létre. E döntést két ok motiválta: az államminiszter indulni kívánt a tervezett köztársaságielnökválasztáson, másrészt a felügyelőbizottság létrehozása a politikai egyeztető tárgyalások során határozott igényként jelentkezett. A Miniszter- tanács később — amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a népszavazás eredményeként a köztársaságielnökválasztás elmarad -j újból értékelte a helyzetet, a felügyelet kérdését, s Pozsgay Imrére visszaszármaztatott egy konkrét döntési jogot: jóváhagyni a televízió szervezeti és működési szabályzatát. Ezt követően — miután az MSZP Pozsgay Imrét bízta meg választási kampánya politikai felügyeletével — az államminiszter javasolta e teendők alóli mentesítését. Ezt a kormány elfogadta. Kiss Elemér szerint a kormány döntései tehát mindig a gyorsan változó helyzethez igazodtak. A képviselő másik kérdésére válaszolva elmondta: a televízió felügyeletét a jövőben a Minisztertanács mint testület látja el, nem biz meg •azzal egyetlen kormánytagot sem. Kiss Elemér szerint ma nincs olyan kérdés, amely a televíziót illetően kormányszintű rendezést kívánna. Ezt követően Jakab Róbertné ismertette azoknak a jelölteknek a névsorát, akik részt vennének az Országgyűlés által alakított bizottságban. Ez a bizottság hivatott megvizsgálni a képviselőjelöltek vagyonnyilatkozatát. A politikai frakciók a bizottságba a következő képviselőket javasolták: Bánffy György (MDF), Dauda Sándor (MSZMP), Németh Ferenc (MSZP), Eke Károly (független képviselő), Bozsó Lajosné (semlegesek), Rózsa Edit (SZDSZ), Márton János (Magyar Néppárt). Ezután határozathozatal következett.. Ám a szavazás során kiderült, hogy túl kevesen vannak a képviselők, ismét határozatképtelenné vált a Tisztelt Ház. Rövid tanakodás után, Bánffy György képviselő javaslatára, Jakab Róbertné megbízta a parlamenti hivatalsegédeket, szólítsák be a folyosón tartózkodó képviselőket is. így végül is összejött a szavazáshoz szükséges létszám, s a másodszori próbálkozásra, a beterjesztett összetételben, az Országgyűlés létrehozta a vizsgálóbizottságot. A képviselők kérdései Ezután kérdéseket tettek fel a képviselők. Elsőként Raffay Ernő intézett kérdést a megbízott belügyminiszterhez az egykori munkásőrség teljes és végleges felszámolása tárgyában. Gál íáóltán a kérdésre írásban válaszolt. Ebben leírta: a munkásőrség haditechnikai eszközeit átadták a Magyar Néphadseregnek — ez november 26-áig megtörtént —, így a volt munkásőrök már nem rendelkeznek szolgálati pisztolyaikkal. Egyenruháik, illetve igazolványaik birtokukban maradtak. Az egyenruha szolgálati jellegű viselete azonban tilos. A volt munkásőröknél jelenleg legfeljebb önvédelmi pisztolyok találhatók.. Bevonásuk azonban folyamatban van. önvédelmi fegyvert azonban csak hivatásos munkásőrök ; kaphattak, akiknek létszáma nem haladta meg az ezret. Raffay Ernő az erdélyi és a romá- - niai magyar nemzetiségű menekültek állampolgársági státusának rendezése tárgyában a külügyminiszterhez is kérdéssel fordult. Mindenekelőtt az iránt érdeklődött, mikor és mit kíván tenni a kormányzat a Magyarországon letelepedett magyar anyanyelvű menekültek és áttelepültek állampolgársági státusának záros határidőn . belüli rendezésével kapcsolatban. Kérdezte továbbá, hogy tervezi-^ ii kormány a menekültek kedvezme- nyes honosítási eljárását. Kovács László külügyi államtitkár válaszában utalt arra, hogy ezt a kérdést kétoldalú magyar—román megállapodás szabályozza, amely 1979 júniusában született, s amelyet 1980. február 11-én hirdettek ki. Ez a megállapodás kizárja a kettős állampolgárság lehetőségét, ugyanis ennek 11. cikkelye az új állampolgárság megadását a régi állampolgárságból való elbocsátás tényének igazolásához köti. A Külügyminisztérium az elmúlt évben többször is tett kísérletet a megállapodás módosítására, ám ez elől a román fél kitért. Figyelembe véve, hogy vészesen közeledik február 11-e, amikor lejár a megállapodás második ötéves periódusa is — és amennyiben nem tesznek javaslatot ennek felmondására, akkor a megállapodás újabb öt évre érvénybe lép —, a Külügyminisztérium csütörtökön délelőtt határozott diplomáciai lépést tett: jegyzékben javasolta a román félnek, hogy a megállapodás módosításáig, vagy egy új megállapodás kötéséig közösen függesszék fel a 11. cikkely alkalmazását. A román fél válaszát február 8-áig kéri a magyar fél. Ha ez megtörténik, akkor a felfüggesztés érvénybe lép, ha nem, akkor a magyar fél egyoldalúan felmondja a megállapodást. Az interpellációk tárgyalását befejezve, véget ért a januári ülésszak.
