Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-12 / 36. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. február 12.

Kultúrházból — faluház

Változnak az idők s mi is változunk bennük — tartja a közmondás. „Ki hitte volna, csak néhány hónappal ezelőtt is, hogy ...” E közhelyes mondatkezÖést oldalszám tudnánk bővíteni, mindannyian.

'Az tehát, hogy az ötvenes években, a kommunistaszocialista népnevelés céljaira létrehívott művelődési otthoni hálózat különös változásokon megy keresztül — nem szenzáció.

Miért is lenne az,.hiszen a funkció-zavar már a hetvenes évektől kezdve sorozatos átalakulásokra sarkallta a művelődés intézményeit. Az ideológiailag „aczélo- san” kézben tartott kultúrpolitikán, éppen a (működő) művelődési otthonok szervezői, aktivistáhfakasztották az első, tágasabb „lékeket”. Közismert, hogy itt Bács- Kiskunban is a közművelődés szerény szolgái okozták talán a legtöbb fejfájást a marxista—leninista ideológia korifeusainak. Nagy előnye volt — kifejezetten a sztálini útmutatások alapján létréhívott — hálózatnak, hogy bárhogy is erőlködtek a pártállam kultúrosai, képtelenek voltak mindenütt alkalmazható „tantervet”, normarendszert kialakítani számára. Nem véletlen, hogy a művelődési otthonok falai között bontakoztak ki az első falusi, másképpen gondolkodó közösségek. Jól segítette a „lágyulást”, hogy a hetvenes évek közepén a szakma bevezetett egy sokak számára máig felejthetetlen fogalmat: a közművelődését. Ami újraértelmezte a házak feladatait. Szinte végtelenségig kitágította a „tűrt” kultúra határait. A nyolcvanas évekre, a művelődési házi tevékenység körébe csak az nem fért, amit nem akartak oda sorolni. Közben az ideológiai kontrollt ellátni hivatott hálózati zsűri rendszer merevedni, kövesedni s repedezni kezdett; végül felbomlott. Az

ötvenes években nagy lendülettel megindított „népművelés” totális kudarcot szenvedett.

Sajnos ezzel együtt a falusi művelődés és hagyományápolás ügye is lecsúszott az asztalról. Komoly politikust az elmúlt években nem hallottam a közművelődés ügyeiről beszélni.

’A helyzet ennek ellenére3#- legalábbis ezt tapasztalom a falvakat járva — egyáltalában nem reménytelen. Ha a kormányzat nem is gondol a művelődési házakkal, nem felejtik azokat az egyre aktívabban politizáló falusi közösségek. A kultúrházak faluházzá alakulnak. Fontos objektumai a helyi közéletnek. A lakosság kényszeríti ki a tanácsoknál, hogy a politika nyitott fórumait gondozzák, ápolják. Jusson forint a felújításokra, a fenntartásra, a működtetésre. Úgy látják: tükrözze a faluház, hogy milyen emberek élnek a településen; mit tartanak magukról; áldoznak-e a közért? Természetesen a polgárok ügyelnek a takarékosságra is és egyáltalán, vizsgálják, hogy dolgoznak-e valóban az alkalmazottak. így helyes, így az előrevivő.

Csak arra kellene vigyáznunk, hogy a politizálás, a demokrácia; a helyi közélet otthona a jövőben is fel tudja majd vállalni az ismeretterjesztés, a hagyomány- ápolás, az öntevékeny művészeti közösségek mecénálá- sának nemes hagyományait. Jusson forint új könyvek, folyóiratok, oktatástechnológiai eszközök beszerzésére, kiállítások, bemutatók szervezésére.

Valódi önkormányzatot csak tájékozott emberek képesek teremteni. A kiművelt emberfőkre tehát manapság oly nagy szükségünk van, mint egy falat kenyérre .'..

Farkas P. József

A CSÚCSTECHNOLÓGIA EGYIK FELTÉTELE

. ' ' ’ '4, . ' ’ - ■ ' 1 ' ' -'Cl,, , ■. y-.'V 1 , .. / V-V- vv;.>

Felületkutatás Magyarországon

Az anyagok felületével naponta találkozunk. Amikor különböző anyagok egymásra hatnak, legtöbbször felületükön játszódnak le a jelenségek. Ugyanakkor az anyagfelületek sok jellemzőjükben eltérnek az anyagbelsók-_ tői. Érthető ez, ha meggondoljuk, hogy' kifelé nem önmaga molekuláival, atomjaival érintkezik egy-egy anyag, hanem más közeggel. Féloldalasán működnek a közöttük fellépő kölcsönhatások, hiszen a határfelületi részecskék csak befelé hatnak. Ugyanakkor aktívan érintkeznek egy másik közeggel, a levegővel vagy vízzel, amely kémiailag is hathat rájuk. Különösen fontos tudni, milyen az egyes anyagok felülete, hiszen a mai technológiák sokasága kapcsolódik a felületi jelenségekhez.

HOGYAN ALAKULT KI EZ A TUDOMÁNY?

A felületi jelenségekkel már régóta foglalkoznak a kutatók. Különösen azóta, mióta a makrotulajdonságok vizsgálatán túl a mikrotulajdonságok megismerése a cél. Néha nem is a felületvizsgálattal foglalkozó kutatók találtak ki olyan módszert, amely ma már a felületkutatásban nélkülözhetetlen. Az ötvenes években például Siegbahn és munkatársai észlelték, hpgy röntgensugárzásnak kitett vastag anyagmintákból kilépő fotoelektronok között kellően precíz berendezések segítségével jól megkülönböztethetők azok, amelyek a felületről vagy csupán néhány atomnyi vastagságú rétegből energiaveszteség nélkül lépnek ki. Ezen fotoelektronok energiájának pontos mérésével nemcsak a felületi rétegben lévő elemek koncentrációja, hanem sok esetben azok kémiai kötési állapota (például tiszta fémes vagy oxidált állapot) is meghatározható, annak ellenére, hogy a fotoelektronok nem a kémiai kötéseket létrehozó külső, hanem belső atomi héjakról származnak. Ez a módszer a felületkutatás alapvető módszerévé Vált. A felületkutatás tehát egy úgynevezett interdiszciplináris tudomány. Kémiai, fizikai módszerekkel is folytatható, s'újabban például a számítógép alkalmazása is uj eredményekhez segíti a tudósokat. Jelentősége egyaránt fontos a fizikában, a kémiában, a biológiában és a műszaki tudományokban. Ráadásul az elért eredmények igen közvetlenül hatnak az ipar és a mindennapi gyakorlat sok területén. Az anyagok kölcsönhatása, amely a felületen megy

végbe, nagy szerepet játszik az életfolyamatokban, a legkülönbözőbb technológiákban, például a félvezetők gyártásakor. A felületkutatás eredményei nélkül nem állna a mai színvonalon á mikroelektronika, a korrózióvédelem, a katalizátortechnika, a szerszámélek élettartamának növelése, a kopásálló felületek létrehozása, kenési problémák megoldása, és a modern energetika, amely atomerőművekből, napelemekből táplálkozik, és sok más terület. Összefoglalóan: a felületkutatási eredmények nélkül ma nem lenne modern csúcstechnológia egy sor területen.

MAI EREDMÉNYEK

A tudományterület az utóbbi időkben minőségileg új szakaszába érkezett, hála két körülménynek. Az egyik a komputerizáció, amelynek a segítségével az itt szükséges nagyszámú matematikai formalizmus gépi úton, szinte egyszerűsítések nélkül megoldható. S e megoldásokhoz szükséges paraméterek az analitikai, szerkezetvizsgálati módszerek fejlődésének eredményeképpen pontosabban állnak rendelkezésre. A technológiai kutatások szintén a komputerizáció segítségével léptek új szakaszba. Az úgynevezett technológiai szimulációs programoknak köszönhetően a különféle technológiai variánsok a számítógéppel előre lejátszhatók, és megtakarítható a nagy anyagfelhasználású előkísérletek jelentős része.

Ismeretes, hogy a félvezetők, integrált áramkörök gyártásánál mesterségesen ültetnek be, implantálnak idegen atomokat. Ilyen technológiákban a folyamatokat leíró egyenleteket egy-két dimenzióban alapelvekre visszavezetve, ötven-száz lépés után is jó közelítéssel megjósolható a megvalósuló szerkezet végállapota. Tehát meg lehet tudni, hogy a szimulált kísérlet végén milyen tulajdonságú anyagot kapunk. Ha ez nem megfelelő, el sem végzik a költséges kísérletet.

Említettük már, hogy kifejlődtek a felületkutatás különleges módszerei. Az alkalmazott eljárások attól is függnek, milyen mélységig kíváncsiak a kutatók a felület tulajdonságaira. A vizsgálatok előkészítése érdekében például olykor különböző sugárzásokkal meg kell tisztítani, le kell maratni a felületeket, mert azok a levegővel való kölcsönhatás következtében szennyezettek. Arról is gondoskodni kell, hogy a

vizsgálat közben ne szennyeződjék az anyag, mert ez is meghamisítja az eredményt. Például igen nagy vákuumban kell végezni a kísérletet. Ehhez természetesen megfelelő berendezések szükségesek, amelyek előállíthatják ezt a nagy vákuumot.

Az eddigi kutatási eredmények szépen fejeződnek ki például egy új eljárásban, a tribológiában. Manapság a legfejlettebb technológiákhoz gyakran van szükség arra, hogy olyan alkatrészeket, szerszámokat állítsanak elő, amelyek egyidejűleg sokszor egymásnak ellentmondani látszó követelményeknek kell hogy eleget tegyenek. Legyen például egy alkatrész szívós, nem törékeny, de ugyanakkor kemény és kopásálló is. Ezenkívül elvárják tőle, hogy a felülete korrózióálló legyen, s ne kerüljön túl sokba. Ilyen követelmények teljesítéséhez a test legnagyobb részét kitevő anyag hordozza az egyik tulajdonságot, például a rugalmasságot és szívósságot, s a felületét alakítják úgy, hogy kemény, kopás- és korrózióálló legyen. Korábban is volt ilyen technológia, például a vonatkerekek felületi edzése, cementálása izzó grafitágyban. A mai technológiákban ionimplantációval vagy a felületre felvitt anyaggal dolgoznak.

TERMÉKEKBEN ÖLTSENEK TESTET

Néhány magyar kutatóhely komoly, elismerést vivott ki magának a nemzetközi tudományos életben a felületkutatás terén. Sokáig nem volt. országos program a felületi kutatásokra. Ez veszélyeztette a kivívott pozíciók megtartását, s a már említett csúcstechnológiák tudományos alapjait. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és a Magyar Tudományos Akadémia nemrég közös pályázatot hirdetett meg, amire — noha egyelpre nem túl nagy összegek odaítéléséről van szó-— már eddig is meglehetősen sok pályamunka érkezett. Ezek elbírálása folyik, s remény van arra, hogy a magyar felületkutatás nem veszti el kezdeti, eredményeket is hozó lendületét. Remélhetőleg azt is elősegíti a pályázat, hogy a kutatóhelyek és az ipar közötti tudományos kapcsolat ne esetleges legyen. A cél: a tudományos eredmények,ezen a területen is hamar találják meg az utat ahhoz, hogy a világpiacon is jól értékesíthető termékekben öltsenek testet.

G. J.

SAJTÓPOSTA

Hogy korszerűbb legyen az aluljárói közvilágítás ...

Munkaidő-beosztásom és egyéb elfoglaltságom következtében sokszor kell hajnalban vagy éppen késő este igénybe vennem a Szolnoki úti nagy-, valamint a baromfifeldolgozó melletti kisaluljárót, persze gyalogosan. Eközben megdöbbenve tapasztalom — immárom hónapok óta —, hogy a létesítmények egyre sötétebbek. Ilyen körülmények között veszélyes ott áthaladni, hiszen bármikor prédája lehet az ember a rossz szándékból arra járónak.

Félreértés ne essék, az aluljárók fel vannak szerelve lámpákkal, csakhogy azok zöme nem ég. S korántsem azért, mért á rontópálok tönkretették. A burák épek, a fénycsövek szintén, valamiféle műszaki zavar miatt nem működhetnek a szerkezetek. A javításuk egyre késik. Vajon miért?

Kovács László Kecskemét

E közérdekű észrevétellel kapcsolatban az alábbiakról informálta lapunkat a Démász Kecskeméti Kirendeltségének vezetője, Meleg László:

Vagyonjogiig nem tartoznak vállalatunkhoz a szóban forgó világítótestek, így a hozzájuk való tartalék alkatrészekkel sem rendelkezünk. Ez utóbbiak beszerzése egyébként is régóta körülményes, jelenleg pedig lehetetlen.

Megoldásként csak azt javasolhatom a tulajdonilag illetékes megyei városi tanács építési osztályának, hogy az armatúrás fénycsöveket szereltesse le és helyükre tetessen nátriummal rpüködő fénycsöveket, esetleg higanygőzizzókat, melyekhez könnyen lehet hozzájutni. Hpgy korszerűbb legyen az aluljárói közvilágítás, az efféle beruházás nagyon indokolt. Felkérésre bizonyára szívesen elvégeznék a kivitelezési munkát — akár gyakorlati oktatás keretében is — a kecskeméti 623-as számú ipari szakmunkásképző iskola villanyszerelő-tanulói.

Takarmányvásárlás

zökkenőkkel

Állattenyésztéssel foglalkozom? ezért sokszor kell takarmánybeszerző körútra mennem. Azért használom a „körút” kifejezést, mert az áruk után bizony sokszor kell ide-oda lótni-futni. Tavaly december végén sem kaptam tápot helyben és néhány környező helységben. 29-én — ez hétköznap Volt—azután nagyon megörültem Kunbaracson, ugyanis az ottani szaküzlet tele volt különféle takarmánnyal.- Az öröm azonban csakhamar ürömmé vált bennem.

Az történt, hogy a boltvezető megtagadta a kiszolgálást, mondván, hogy már leltározik. Nem értettem ugyan, hogy miért napokkal az év vége előtt teszi ezt, ám mit tehettem, tudomásul vettem a közlését: csak január 2-án nyit ki., ,

A jelzett napon megjelentem nála, s meglepődve,.tapasztaltain, hogy bár, a szokásos mennyiségű és minőségű takarmányt vettem, mégis legalább 2000 forinttal fizettem többet, mint korábban. Pár nap alatt ennyi volt az áremelés. Otthon ért az újabb csalódás, amikor rájöttem: a 45 kilónyi búzadarát 46 kilónak mérte. Természetesen másnap reklamáltam, mire felvilágosított: a kapott összmennyiség alapján számolja a zsákonkénti mennyiséget, s nem aszerint, hogy egy-egy zsákban mennyi súlyú a takarmány. Vitánkat nem sikerült megfelelően lezárni. Dolgom végezetlenül távoztam tehát, s a fejemben kérdések kavarogtak:

Vajon jogszerű volt-e, hogy a kunbara- csi boltos az áremelés előtt már nem volt hajlandó árut eladni? A többletkilók utáni bevételek kinek a zsbébe vándorolnak?

Várom az illetékesek-szíves válaszát!

Kovács Sándorné Lajosmizse, Bene 455.

Tiltakozom a rágalmazás ellen

Tisztelt Szerkesztőség! 1990. január 29-én megjelent Sajtóposta rovatban „Miért módosultak Kecskeméten az orvosi körzetek?” című íráshoz szeretnék pár gondolatot hozzáfűzni. •

Először is sérelmezem, hogy az újságíró nem hallgatta meg a Le- ninvárosban dolgozó körzeti ápolónő véleményét, azaz a sértett felet is. Röviden: Nem szokásom a beteget ingerülten és udvariatlanul eligazítani, és az sem igaz, hogy az orvoshoz nem engedtem be, sőt igyekeztünk mindketten elmagyarázni a körzetrendezés indokait és lényegét. Azt már felesleges megemlíteni, hogy a minisztériumot sem ajánlottam. Magyarán, az újságban megjelent, panasz nem más, mint rosszindulatú rágalom, egy olyan beteg részéről, aki már nem első alkalommal jelentgeti az egész- ségügyi dolgozókat. Ezek után csak azt szeretném még elmondani, hogy 31 éve dolgozom az egészségügyben, de nem a „nagy fizetés” és a „hálapénz” tartott ezen a pályán.

A tiltakozásnak ezt a formáját azért választottam, mert kiszolgáltatottnak érzem magam a nyilvánosság előtt megjelent, rágalommal egyenértékű valótlan állításokkal szemben és másképpen nem tudok ellene védekezni.

Kecskemét, 1990. február 6.

Szabó Sándorné körzeti ápolónő leninvárosi rendelő

FURCSA TAPASZTALAT AZ ORVOSI RENDELŐBEN:

Elveszett a személyi igazolvány

Szomorúan kereste fel szerkesztőségünket Somogyiné Nagy Éva kecskeméti olvasónk, aki a következőket mondotta:

— Az egyik hétköznapi délelőtt kerestem fel a máriavárosi körzeti orvosi rendelőt a beteg kisgyermek kemmel. A váróban egyszer csak nyílt az ajtó, s a kilépő asszisztensnő elkérte a személyi igazolványomat. Annak rendje-módja szerint átadtam, majd amikor behívtak, s a kezelésnek vége völt, kértem azt vissza. Kiderült, hogy sehol sincs. Állítólag valaki másnak adták át véletlehül.

Azonnal rosszallásomat fejeztem ki a történtek miatt, mire dr. Papp Mária doktornő megjegyezte: máskor is fordult már elő hasonló. Azután arra biztatiak, legyek nyugodt, majd megkerül.

Eljöttem a rendelőből, ám én azóta is nyugtalan vagyok. Személyi okmány nélkül az első rendőr előállíthat, mert nem tudom magam igazolni. Noha azt sem értem: a személyit joga van-e elkérnie az orvosi asszisztensnek, az meg felháborító, hogy a felületes munkája következtében szőrén-szálán eltűnik a fontos irat.

Ha nem kerül meg, nyilvánvalóan újat kell készíttetnem, ami idő- és költségigényes; Valahogy elejét kellene venni, hogy ilyesmi másokkal is megtörténjen a jövőben...

A sérelmet azonnal tolmácsoltuk a megyei tanács vb egészségügyi osztálya vezetőjének, dr. Ligeti Zsuzsanna főorvosnak, aki így válaszolt:

Nagyon sajnálom, hogy olvasójuk kínos helyzetbe került, s a történteket megengedhetetlennek tartom.- Úgy gondolom, szabályellenes a személyi igazolványok elvétele a betegektől, vagy a hozzátartozóiktól, bár az adatlapok kitöltéséhez szükségesek a személyi adatok. Ez ügyben egy értekezleten találkozom az illetékesekkel, s olyan döntést hozunk majd, hogy máskor ne következzék be efféle eset.

Beszéltünk ez ügyben a megyei város rendőrkapitányával is, aki elmondotta: elveszett tárgyként tartják nyilván az igazolványt, s ha bizonyos időn belül nem kerül elő, akkor a rendelkezések szerint új okmányt kap a panaszos. Addig pedig igazolást kap arról, hogy nincs igazolványa.

* * *

A személyi igazolványra vonatkozó tudnivalók 7. pontja szerint: „Az igazolványt elvenni csak a belügyi, ügyészi vagy a rendeletben erre felhatalmazott szervek jogosultak.”

Nos, lehet, hogy e szervek közé sorolt az orvosi rendelő is. Ha igen, akkor az igazolvány ottani kezelését illetően kellene az eddigieknél szigorúbb Szabályt előírni, vagy az alkalmazását megkövetelni!

ÜZENJÜK

Hever Juditnak Kiskunfélegyházára és Nagy Eleknek Bajára, valamint többeknek a megye minden részébe: Való igaz, hogy az utóbbi időben sok helyütt elterjedtek hírek a magánegyetemekre való jelentkezés lehetőségéről. Ez ügyben a Művelődési Minisztérium nemrégen adott ki állás- foglalástijö- erről lapunk január 31-ei számában olvasható részletes közlés -*=, amely szerint a felsőoktatásra vonatkozó jelenlegi jogszabályok nem teszik lehetővé a magánkézben lévő főiskolák és egyetemek létesítését, következésképpen: főiskolai és egyetemi végzettséget tanúsító okiratot csak állami felsőoktatási intézmény állíthat ki. Egyébként tervezi a minisztérium az oktatási törvény módosítását, s ennek egyik fő célja a magánkezdeményezés támogatása a felsőfokú képzés területén.

E téma várhatóan az Országgyűlés február végi ülésének napirendjén szerepel majd.

Ulésnének, Kiskőrösre: A munka törvénykönyve határozottan leszögezi: túlmunkát csak olyan mértékben szabad elrendelni, hogy a dolgozó egészségét ne veszélyeztesse és a családi körülményeire tekintettel ne jelentsen aránytalanul nagy terhet. Ezt a jogi előírást legutóbb a Minisztertanács 142/1989. (XII. 22.) számú rendelete kiegészítette, s e szerint a túlmunka megállapításakor a munkavégzéshez szükséges utazással töltött időt figyelmen kívül kell hagyni. Egyébként a kollektív szerződés határozza meg, hogy á dolgozó a végzett túlmunka ellenértékeként milyen esetekben kap díjazást, illetve szabadidőt.

Kovácséknak, Bácsalmásra: Bár a januárban megtartott parlamenti ülésszakon nem született konkrét döntés a földreformra vonatkozóan, mi is értesültünk róla, hogy az Országos Gazdaszövetség koordinálásával megkezdődött országszerte az úgynevezett Földhasznosítási Bizottságok szervezése. Ez a testület tervek szerint először azt hivatott felmérni: ki óhajtja — a régi tulajdonos jogán — visszaigényelni a földjét és ki akar birtokot vásárolni, vagy bérelni. Hogy az Önök lakóhelyén, illetve annak környékén vannak-e efféle szerveződések előkészületben, nem tudjuk, javasoljuk azonban, hogy ilyen ügyekben forduljanak az említett Gazda- szövetség intézőbizottságához, ahol bizonyára választ kapnak kérdéseikre.

Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefonszám: 27-611

Mi kell a virágzó gazdasághoz? Piac és pénz. Magyarországon kevés cég van a kettőnek együtt a birtokában.

MIRE VÁLLALKOZNAK A VÁLLALKOZÓK?

A Vitáinak sem könnyű, csak könnyebb

Amelyik mégis, az sem virágzik. Legtöbbje inkább az ár ellen kormányozott csónakhoz hasonlítható mint - mondjuk — a viruló rózsához.

A kecskeméti Vitái kisszövetkezet olyan tevékenységet folytat, amire van és lesz is kereslet: kórházak műtőinek klímaberendezéseit fertőtlenítik, gyógyászatban használatos gázt szeréinek. Ezek .olyan dolgok, amelyekre futnia kell az egészségügyi intézmények költségvetéséből, bármilyen szűkös is az (a társadalombiztosítás irdatlan nagy bevétele ellenére). A kisszövetkezet már szeptemberben, októberben tudja, hogy a következő évben hol, mit fognak dolgozni szakemberei: megrendelőik előre lekötik szolgáltató kapacitásukat. Emellett önálló termékeik is vannak. Nos, mindennek birtokában elkészítik az éves pénzszükségleti tervüket, aminek alapján világossá válik, mennyi forgótőkehitelt kell felvenniük.

Erre azért van szükség, mert a Vitái (és így van ezzel más termelő is) tulajdonképpen megelőlegezi megrendelőinek az alapanyagot és a dolgozóinak fizetendő munkabért. A pénzintézet azonban nem elégszik meg a hivatalos megrendeléssel: más egyéb biztosítékokat is. kíván. Számára nem mindegy, mekkora a szövetkezet tartalék alapja, mekkora növekedést ért el adott időszak alatt: de az sem, hogy leendő adósa fizetőképes megrendelővel kőtött-e szerződést. Vizsgálja azt is, hogy kiegyensúlyozott-e az igénylő gazdálkodása stb, Szóval, a, bank nem kockáztat, nem a vállalkozást, hanem a befektetés megtérülését támogatja.

Mivel a Vitái minden kívánalomnak jnegfelel,: általában

•simán kap hitelt. (Kevés cég mondhatja el ugyanezt mostanában.) Ha pedig van munka és hozzá pénz is, akkor — a józan ész szerint — a vállalkozás sikere m,ár csak, a dolgozókon múlik. Nálunk nem így van. Az egyik legnagyobb veszély, ami a cégeket, s így a Vitáit is fenyegeti, az/ hogy valamelyik megrendelőjük nem tud fizetni. Ezért kell szintenaprakészen figyelni bevételeiket, s ha baj van, átütemezni a munkát, előnyben részesíteni azt a megrendelőt, akf azonnal tud fizetni. De ami igazán gátolja a vállalkozás sikeréi, sőt, a menetét is: a költségek, fizetési kötelezettségek növekedése. Csak a társadalombiztosítási díj 33 százalékkal növekedi ti az idén (a kisszövetkezetek korábban tíz százalékot fizettek). Ahhoz, hogy a szövetkezet, s így a tagok jövedelme ne, vagy legalább ne nagy mértékben

csökkenjen, az eddigieknél többet kell dolgozniok. Mint mondják, annyit, ámennyinél többet már nem lehet. A klíma-fertőtlenítők általában vidéken tevékenykednek (az ország különböző kórházaiban), hétfőn elutaznak, naponta 16 órát dolgoznak. Pénteken este hazajönnek, de szombaton, vasárnap a műhelyben folytatják a félben maradt gyártást. Az alapanyagárak növekedését ugyan felszámolja megrendelőinek a Vitái, de ha a termelés drágulását és az elvonások növekedését beépítené vállalási díjaiba, azok irreálisan‘magasra szöknének fel. A kpltségvetésből gazdálkodó egészségügyi intézmények egyszerűen nem tudnák megfizetni.

A Vitái szakemberei -^í csökkenő reálbérért egyre többet dolgoznak. De nem a szövetkezet hasznát gyarapítja, nem is a termelés fejlesztését szolgálja minden eddiginél több munkájuk. Erőfeszítésük egyetlen célja, hogy felszínen tartsák a csónakot.

Adódhat a kérdés; ha ez olyan nagyon nehéz, miért nem szállnak ,át másikba? Azért, mert a többinek sem köny- nyebb, sőt, nehezebb. Hiszen a Vitáinak legalább piaca és pénze van... Almási Márta