Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-27 / 49. szám
1990. február 27. • PETŐFI NÉPE • 5 Népszerű-e a Petőfi Népe ? A z újságbarát csak kapkodja a fejét. Bő a kínálat. Melyiket válassza a több mint ezerféle újságból? Már-már oly sok a sajtóorgánum, hogy el sem fér a szűkre méretezett hírlapos pavilonban. És vajon minden lapra fel tudják hívói a figyelmet? Kirakják-e az ablakba? Ez lehetetlen vállalkozás lenne. Akisrtr nt*íiioV A 7 nlvítcnnnk kpll récpn lennie. Láttam már, hogy cetlikkel Egyik helyen gyorsan elfogy, máshol megmarad a kezükben kérik az újságot, szem előtt tartva: melyik lap melyik napon jelenik meg. Aztán persze tanúja voltam annak is, hogy egyes kiadványok, sajtóorgánumok nem kaphatók. Hiánycikkek. Es feszülhet a mellünk, nekünk, a Petöß Népe kollektívájának, ha arról értesülünk, nem lebet kapni lapunkat. De nem feszül a mellünk, hanem inkább elgondolkodunk azon: vajon egyes helyeken miért nem lehet már reggel nyolc óra után hozzájutni a megyei laphoz, máshol meg miért tornyosulnak eladatlanul a Petöß Népe példányai? Valami nincs rendjén. Válaszért a megyei postahivatalhoz, ott pedig a megyei hírlaposztály vezetőjéhez, dr. Mártfai Ferencnéhez fordulunk. — Ha önök izgalmas cikkeket írnak, jó lapot szerkesztenek, egykettőre szétkapkodják a Petőfi Népét — kezdi mosolyogva a beszélgetést az osztályvezető. — Komolyra fordítva a szót: a postahivatalok nem elég bátrak a rendelést illetően. És az az igazság: nem biztos, hogy mindig kellően fel tudják mérni előre a várható igényt, az olvasói érdeklődést. Hiába az előzetes információ, az előre beharangozott téma, újságcikk. — Meglehet, sokan nem látnak a kulisszák möge, vagyis hogyan jut el az olvasóhoz a Petőfi Népe? — A postai munkára gondol, ugye? A postahivatalok naponta megigénylik az újságot, mikor hány példány kell nekik. Nyilván figyelembe veszik a helyi viszonyokat, például mikor van piac, érdekli-e az embereket a rádióműsor és a többi. Az igényeket itt^ Kecskeméten összesítjük, egyeztetjük a példányszámot -d lapkiadó vállalattal, majd elmegy a megrendelő a nyomdába. A nyomtatás után pedig az általunk elkészített fedőlappal indulnak útra a megye különféle szegleteibe az újságok. — Hol rendelnek legtöbbet lapunkból? — Az előfizetéseket nézve a kisváro: sok közül Tiszakécskén 996-an, Lajosmizsén 855-en, Soltvadkerten 894-en « várják naponta á Petőfi Népét. Kecskeméten 12 ezer 13-an, Baján 2173-an, Kiskunhalason ,1872-en fizetnek elő a megyei lapra. És még egy példát hoznék: Hetényegyházán 822 előfizető van! Összességében azt mondhatom, hogy a legtöbb előfizető a megyeszékhelyen és a délvidéken van, az árus példányokat tekintve pedig Kiskunfélegyházán adnak el legtöbbet a Petőfi Népéből. — És ami nem talál gazdára? — Az a remittenda. A következő lapszám megjelenésekor már nyilvánvaló, hogy az előző nem biztos, hogy gazdára lel. Félhavonként szedjük ösz- sze a remittendát, a kishivatalok pedig a hónap huszadik napján számolnak le. A megmaradt példányok hozzánk futnak be, a megye hat városát leszámítva. ' A végállomás minden esetben a MÉH. — Mennyi volt a legutóbbi remittenda? ' ■ — Sajnos, csak decemberi adatokkal tudok szolgálni. Akkor a hét öt napján megjelenő 4,30 forintos Petőfi Népéből 246 ezer 329 darab kelt el, az 5,30-as szombati lapból pedig 66 ezer. 636 példány. A remittenda: 19 ezer 322, illetve. 3828. Ugye, nem rossz az arány?! Sokan azt mondják, akkor jó a lapterjesztés, ha még este is lehet a napilapból kapni. Igen, ebben van némi igazság, és abban is, hogy nincs remittenda nélküli lapterjesztés. — Mit gondol, népszerű a P. N.? — Egyszer olvastam egy cikket arról, hogy világjelenségnek számit a központi napilapok iránti csökkenő érdeklődés, ugyanakkor a figyelem a helyi újságok felé fordul. Ezt magam is tapasztalom, szükebb pátriánkban. A helyi kiadványoknak lesz jövője! Igaz, a növekvő választék nem biztos hogy arányban van az olvasók érdeklődésével. A jó lapok viszont fennmaradnak majd a rostán. A Petőfi Népéről kérdezett... Szeretik a lapot, azt gondolom, népszerű az önök újságja. Sokat változott a tartalma, de azért hadd jegyezzem meg még egyszer: nem ártana még több újítással előrukkolniuk. —t Van ötlete? — A folytatásos regényeket mindig szeretik az olvasók. Az otthonnal, a családdal kapcsolatos írásokra is figyelnek, és a műsorokra. Talán ez utóbbit is színesíthetnék! Nagy visszhangot váltott ki a barguzini leletről ' szóló cikksorozat, vagy legutóbb a Czi- nege-ügy. A Petőfi Népe újságírói legyenek frissek, legyenek ott a fontos eseményeken ... No, de befejezem, nehogy úgy tűnjék, hogy ki akarom magukat oktatni. ' Az ötleteket, Olvasóinktól is, szívesen fogadjuk. És ha nem lehet kapni a Petőfi Népét, meglehet, mi vagyunk az okai. Olyan témára bukkantunk, ami önöket fölöttébb érdekli. Jó lenne, ha ez mindennap így lenne. B. T. NÉZZÜK, PÉLDÁUL, AMERIKÁT! Hogyan szabaduljunk meg a bürokráciától ? Mostanában minden országmegváltó a bérből és nyugdíjból élők rovására akaija megoldani a problémákat. E megközelítési mód nem rossz szándékból, hanem tapasztalatlanságból fakad. Ezért nehéz ellene harcolni. Pedig ezen a téren fordulatot kell elérni, különben az épülő demokráciának ugyan lesz többtucatnyi pártja, több ezer, politikai ambíciótól fűtött vezetője, de nem lesz tömegbázisa. Az ilyen demokrácia egyrészt nem sokat ér, másrészt nem lehet tartós. A bérek és nyugdíjak lefaragása helyett A bérek és nyugdíjak faragása helyett van javaslat is: leépíteni a felesleges, káros és sok tízmilliárd- ba kerülő bürokráciát. Először is: a vállalati bürokráciát. Ez nemcsak azért drága, mert sokba kerül a működtetése, hanem sokkal inkább azért, mert eleve lehetetlenné teszi a rugalmasságot. Az még a modern tőkés országokban is általános tapasztalat, hogy a kisvállalati szektor elsősorban azért terjeszkedik a nagyvállalatok rovására, mert rugalmasabb, kevésbé bürokratikus. Pedig a tőkés nagyvállalatok sokkal kisebb adminisztratív létszámmal dolgoznak, mint a mieink. De bár ott is azt hirdetik az üzemszervezési szakemberek és a könyvtárnyi irodalom, az élet azonban ezeket nem mindig bizonyítja. Az utóbbi évtizedben minden fejlett tőkés országban kevesebben dolgoznak a nagyvállalati szektorban, mint korábban, ezzel szemben gyorsan nő a kisvállalkozásokban dolgozók létszáma. Ez elsősorban annak a következménye, hogy a nagyvállalatok különböző részlegeiket önállósítják. De érdekes, hogy elsősorban nem alvállalkozókat szerveznek maguknak a saját részlegeikből. Ezt is teszik, de sokkal inkább azt, hogy a saját bürokráciájukat vállalatosítják. Önálló vállalatokra bízzák azt, amit korábban a saját jogi apparátusuk intézett; azt, amit személyzeti részlegük intézett, propagandairodájuk, üzemszervezési, belső ellenőrzési részlegükkel végeztettek. Az Egyesült Államokban az új kisvállalkozások közel fele végez olyan szolgáltatást, amit korábban a nagyvállalati irodai apparátus látott el. Talán a nagyvállalati profil tisztítása során sehol sem következett be olyan hatékonyságnövekedés, mint ezen a téren. Mi is csinálhatnánk hasonlót, de ehhez azt kellene belátni, hogy nemcsak a kisiparos és a kiskereskedő a kisvállalkozó, hanem a jogi iroda, a hirdetési iroda, a káderközvetítő, az adó- tanácsadó is az. A jövő vállalkozói társadalma akkor lesz igazán egészséges, ha az értelmiség jelentős hányada is kisvállalkozóvá válik. A felesleges adatszolgáltatás A jelenlegi vállalati bürokrácia legfőbb munka- területe a felesleges adatszolgáltatás. A sztálinista tervgazdálkodás arra a hamis meggyőződésre épül, hogy mindenről adatokkal rendelkezhet, és ez az adathalmaz megbízható. Természetéből fakad az az elve, hogy minden vállalat, szövetkezet és költségvetési intézmény elemi kötelessége, hogy mindenről szolgáltasson adatokat. Arra már nem figyelt, hogy az adatok megbízhatósága eleve kizárt az olyan társadalomban, ahol az árakat nem a piac alakítja, ahol szinte minden rovatban más keménységű pénz szerepel, ahol az adatszolgáltatóknak alapvető érdekük fűződik ahhoz, hogy az adatszolgáltatásukat bizonyos irányba torzítsák. Az összegyűjtött adatokban ugyan már senki sem bízott, dé azok, a rendszer létszükségleteként, az 1968-as reform után is tovább éltek. Ezt tette szükségessé az a koncepció, hogy ugyan megszüntetik a kötelező tervutasításokat, de a pénzügyi befolyásolás eszközeivel kikényszerítik a tervgazdálkodók akaratának teljesítését. A céljainak megfelelő befolyásolás érdekében maguk a befolyásolok egyre jobban torzították az adatokat. Egyre jobban elszakadtak a normativitástól. Az összegyűjtött adatok tehát nem jobbak, hanem még megbízhatatlanabbak lettek, de a tervirányítás még szükségesebbekké tette őket. Korábban csak a tervparancsok osztogatói akartak mindenről információt, adatot, most mára pénzügyi apparátus is. így történhetett meg aztán, hogy a reformfolya-' mat sem csökkentette a vállalatokkal szembeni adatszolgáltatási kötelezettséget. Az íróasztal kényelme Most már tulajdonreformról, piaci árakról, vállalati önállóságról beszél mindenki, de az fel sem merül, hogy egy ilyen rendszerben nem kellene, nem lenne szabad a vállalatokat arra kötelezni, hogy olyan adatokat is szolgáltassanak, amelyek megszerzése, gyűjtése nem áll az érdekükben, illetve nem fakad adóbevallási kötelezettségükből. Ma a vállalatoknak tizednyi adatra sem volna szükségük, ha nem lenne adatszolgáltatási kötelezettségük. Az adórendszer sem jó akkor, ha olyan nyilvántartást követel a vállalatoktól, amire azoknak a jobb és hatékonyabb munkájuk érdekében nincs szükségük. A csak az adózás miatt végzett adatgyűjtés, -nyilvántartás . költsége lényegében adó, mint ahogyan az a statisztikaiadat-szolgálta- tás is. Ennek megfelelően törvényt kellene hozni, ami kimondja, hogy a vállalatok nem kötelesek olyan adatok ingyenes szolgáltatására, amelyek összegyűjtése nem áll érdekükben. A költségvetési hiányt is jelentős mértékben lehetne csökkenteni, ha nem kellene a költségvetési intézményeknek sem felesleges adatokat szolgáltatniuk. Hány orvos, pedagógus, tanácsi alkalmazott vesztegeti értékes idejét azzal, hogy értelmetlen adatokat kell gyártania?! Nem teszik ezt egyetlen tőkés országban sem. Mi is csak azért folytatjuk ezt az értelmetlen munkát, mert sok ember számára státust és kényelmet biztosít az íróasztal. Kopátsy Sándor Käthe Kollwitz rajzai Öharckcp (1943) KIÁLLÍTÁS A NEMZETI GALÉRIÁBAN Kenyeret! (1942) Rajzait, litográfiáit, rézkarcait minősítették naturalistának és realistának, irodalmi ihletésűnek és tematikusnak, szocialistának és politikai célzatúnak. De abban Käthe Kollwitz minden bírálója és méltatója egyetértett, hogy expresszív lapjait belső izzás, átélés, tenni akarás hatja át. „Soha nem dolgoztam hideg fejjel.... hanem, mondhatni, mindig a véremmel — vallotta a művész. —- Akik műveimet látják, ezt érezniük kell.” . Ezt a szenvedélyes szocialista elkötelezettséget és a körülmények megváltoztatását célzó indíttatást érzékelheti a közönség a magyar nemzeti galériabeli Käthe Kollwitz-grafikák, -rajzok, -plasztikák című kiállításán is. Az anyag Stuttgartból, az Institut für Auslandesbeziehungen gyűjteményéből érkezett. Á polgári származású Käthe Kollwitz a naturalista irodalomból merítette első rajzainak témáját. Gerhart Hauptmann drámája nyomán alkotott Takácsfelkelés című grafikai sorozatával aratta első nagy sikerét. Szociális érzékenységére mély hatással volt az a • Asszony, halott gyermekevei (1903) környezet és sors, amelyet akkor ismert meg, amikor férjhez ment egy orvoshoz, aki Berlin egyik proletárnegyedében praktizált. 1903 és 1908 között elkészítette Parasztháború című sorozatát. És rendszeresen készített rajzokat a Simplicis- simus című szatirikus folyóirat számára a nagyvárosi élet tragédiáiról. A háborúban elesett Péter fia halálát soha nem tudta elfelejteni. Sok éven át készítette fiának és a háború többi áldozatának emlékművét. Käthe Kollwitz, ahogy sok művész és értelmiségi, 1918—19. forradalmi eseményeitől remélte a jobb jövőt. 1919-ben mégis így írt „... Ha most lennék fiatal, bizonyára kommunista lennék. Még most is arra az oldalra húz valami, de már az ötvenes éveimet taposom, átléptem a háborút, Péter' és több ezer fiatal halálát, kétségbeejtett és megrázott a' világban tomboló gyűlölet. Olyan szocializmusra vágyom, amely élni hagyja az embert.” Egész sor politikai és humanitárius célú plakátot és grafikai lapot készített; az orosz éhezők megsegítéséért, a német hadifoglyok megmentéséért, az újabb háború megakadályozásáért dolgozott. Azt követően, hogy 1932-ben (Einsteinnel, Heinrich Mannal, Arnold Zweiggel és másokkal) aláírta a kommunisták és a szociáldemokraták egységfrontjára felhívó kiáltványt, a nácik kiutasították a Művészeti Akadémiáról, ahol a grafikai mesterkurzust vezette, eltiltották a kiállításoktól, majd evakuálták Berlinből. 1945-ben halt meg 78 évesen, Moritzburgban. Életműve, egyéni és kifejező képi világa — témáinak túlhaladottsága ellenére is — maradandó. K. M. A Szigma — hws AUTÓSZALON j (Kiskunfélegyháza, Mártírok u. 1.) GÉPKOCSIAJÁNLATA 1 ® Uj Lada személygépkocsik nagy választékban megrendelhetők. A teljesség igénye nélkül, pl.: Lada Nova - a 1285 cm1 48 kW (65 LE) 7429 DEM-7629 DEM +14 867,— Ft ® Lada Szamara ® 1090 cm1 39 kW (53 LE) 8994 DEM-9244 DEM + 18 385,— Ft Lada Szamara, 3 ajt. 5. seb. a 1489 cm3 53 kW (72 LE) 9617 DEM-9817 DEM+ 19 520.— Ft Peugeot-ajánlatunkból: ® Peugeot 309 grd, 5 ajtós dízel '2 év 3 hónapos, rubinpiros, tolótetős 53150 km vételár: 15524 DEM + 32 832,— Ft ® Peugeot 309 xrd, 3 ajtós dízel 2 év 9 hónapos, metál grafitszürke tolótetős, aiu. felnik, színezett szélvédők ® 52 000 km 14128 DEM + 29 868.— Ft ® Peugeot 309 gld, 5 ajtós dizel 3 év 4 hónapos, fehér, tolótetős, rádió ® 58 600 km 13 053 DEM+ 27 588.—Ft ® Fenti áraink a vámot és áfát nem tartalmazzák, de a szállítási költséget igen. Átvehetők lesznek Kecskeméten vagy Kiskunfélegyházán. Garanciát a használt gépjárművekre'is adunk, fél év vagy 10 000 km-ig. Autószalonunkban megkezdtük az autóalkatrészek árusítását is. valutáért. <§ Bármilyen típusú új és használt személygépkocsit megrendelhet nálunk. VÁRJUK ÖNT, KERESSEN FEL BENNÜNKET! § 529 ® t ligy Reform, egy Petőfi Népe... (Tóth Sándor felvétele)
