Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-26 / 48. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. február 26.

\ Ú J TÉMÁK ÉS TECHNIKÁK

[ Bőd Éva keramikus művészetében

; Bőd Éva az ősszel Szegeden és Budapesten 20-40 centiméter

| nagyságú kerámiafigurákkal jelentkezett, melyek újszerűsé■ gükkel máris nagy közönségsikert arattak. Sikertelenségről í ugyan eddig sem panaszkodhatott, hiszen úgyszólván feltűnése óta (1961) szinte egyedülálló tudója a különlegesen szép mázak titkainak, amelyeket teljesen leegyszerűsített, klassziI kus formájú vázáin, tálain és kisebb használati kerámiáin alkalmaz. (A különféle lángoló, vörös, zöld, türkizkék mázak ; után az utóbbi évtizedben a régi kínai és japán kerámia hatása ! alatt a színekben visszafogottabb, egymásba játszó foltos, \ csorgatott mázakat használja gazdag változatokban.) A fém- i oxidokkal festett alaptest természetes felülete hatásosan emeli

■ ki a formákat, melyek a máz egyedien elhelyezett foltjaival a modem befejezetlenség látszatát keltik. Más tárgyain, lámpa. testjein a mázakat csupán jelzésként használja. Vázait, táljait, kisebb lakásberendezési tárgyait — nemzetközi sikert aratva,

: 4- a kerámiaművészet őshazájába, Japánba is exportálja. Az - 1980-as franciaországi vallauris-i kerámiabiennálén a „La Céramique Modern” díjjal tüntették ki.

.— Kísérletező hajlamú vagyok. Mázaimat is állandó kémiai vizsgálatok alapján készítem; hiszen éppen a kémia csábított a kerámiai alapanyagok és mázak beható tanulmányozására. így cseréltem fel annak idején a kémiatanári katedrát a fazekassággal, amit azóta sem bántam meg. A figurális kerámia sokáig nem foglalkoztatott. Pár évvel ezelőtt azonban eltört a lábam, és hosszabb pihenésre kényszerültem. Ekkor figyeltem fel a fiatalok megváltozott életére. Elsősorban a farmerszoknyás, nadrágos, hosszú hajú, modem öltözetű fiatal nők viselkedésmódja adta az ötletet, hogy a mai fiatalság kü- • lönböző típusait próbáljam ábrázolni kisplasztikában. Megszállottként kezdtem rajzolni, mintázni. Figuráim megvalósításának buktatóira is magamtól jöttem rá. Nagy nehézséget okoztak a modem bútorok, fotelek, székek, az új szerkezetek, mint a televízió kerámiabeli ábrázolása. Munkáimat senkinek

sem mutattam: szinte lámpalázas voltam az első, szegedi bemutatóig.

Műveinek sikere óriási. Figurái mulatságosak, nagyon modemek, maiak, kitűnő, a természetből ellesett mozdulatokkal ábrázolják az új generációk jellegzetes magatartásformáit. Nincs bennük semmi groteszk felhang, de népi reminiszcencia sem, nem hasonlítanak sem a legendás Kovács Margit, sem Kis Roóz Ilona, sem Kovács Éva figuráira. Hangulatban leginkább a húszas évekbeli kerámiaplasztika folytatói lehetnének, de máz és az Art Deco jelei nélkül. Kevés, finom színezést használ, különben figuráit az anyag vörös színében tartja. Különösen jól sikerült a frizurák és a ruhák megoldása. Bravúros megoldásúak a presszóban ülő, egymással beszélgető fiatalok, a térdét felhúzó, zsámolyon ülő lány vagy a különféle, földön ülő, térdüket ülő, térdüket magasra huzó figurák. Külön csoportot képeznek a kissé nosztalgikus ifjú menyasszonyok, báli ruhás, nagy kalapos hölgyek, kesztyűsen, kezükben virágcsokorral.

Lehet, hogy a nagy politikai-társadalmi váltással a kulturált európai magatartásformák is újból divatba jönnek?

Brestyánszky Ilona

Egy római festő

A Via Marguttán és a vele párhuzamos Via del Babuinon aránylag szelí- debbaz autóőrület. Az üzletek és a műhelyek is csöndesebbek. Régiségkereskedők hirdetik közelgő aukciójukat, az üzletek java része antik stílbútorraktár, szomszédságukban aranyozó- és képkeretező műhelyek, és húsz-harminc méterenként egy-egy műterem, földszintesen, közvetlenül az utcára, tárt portállal, s az üvegajtó világosságában itt-ott maga a festő dolgozik nappal is.

Ez Róma hivatalos müvésznegyede. Itt van a képzőművészeti főiskola, a művészkávéház, és évente kétszer: ősz- . szel és tavasszal az utcán állítják ki műveiket a fiatalok három-három napra. Éjszaka itt ilyenkor egyfolytában világos minden, és kihasználják a legszűkebb helyet a kapualjakban, a falakon, a kerítéseken is. •

Pietro N. — amikor'először láttam ® az aszfaltra festette kompozícióját. Cipőt nem hordott. Csak holmi valószínűtlen, bibliai sarut. Éppen menni készült, vállára lendítette a kabátját. Fiatalsága nyilvánvalódéit, bár jókora sötét karika ült a szeme alján. Arcvonásai még határozatlanok, de a haja alaposan megritkult, fejtetőn teljesen kopasz, kétoldalt pedig átlátszott a fejbőre. Néhány szál haja hosszú fürtökben csavarodott a vállára.

Amikor megszólítottam, elhajította krétáit, és úgy nekiindult, mintha valami sürgős tennivaló jutott volna hirtelen : azeszebe.

Majd alaposan végignézett, lebigy- gyesztette ajkát, s ezt kérdezte: i — Ebédelt ma?

Ilyen kérdésre nem számítottam.

: Nyilván elégtételt érzett, hogy sikerült valakit megdöbbentenie. Nem várta hát, hogy válaszoljak, hanem tüstént . folytatta:

— Én tegnap sem.

Indult. Vele tartottam. Ezért nem ha- • ragudott.

— Pedig van pénzem—csörgetett va*1 lamit a zsebében.—Csakhogy egy egész

: ebédre kevés. Addig meg nem várhatok, : míg annyi összegyűl... Ezt megeszem : most, meg kell ennem, mert ugyebár ; éhes vagyok. Pofon egyszerű, igaz? Aztán, amit holnap keresek, azt holnap ; eszem meg, mert addigra ismét éhes le- í szék. Megért? ... Lám-lám. így viszont : nem áll össze egy ebédre való soha. Nem : érem utol magam, ez a baj. i Bolondnak néztem, otthagytam.

Másnap korán, csaknem hajnalban j keltem. A Villa Borghese örökzöld ■ parkjaiban csavarogtam. Azt mondják,

Róma reggela legszebb, amikor még ritkábbak az autósorok. Elfáradtam, padot kerestem. Ekkor akadtam rá Pietró- ra másodszor.

Nem feküdt, csak behúzódott a kőkerítés sarkába. Gallérját annyira fölhajtotta, hogy a feje alig látszott, csak hosz- szú szőke fürtjei buktak elő. És hát cipő meg harisnya nélkül, mint tegnap. Saruban.

Pislogva, meglepő jókedvvel fordult felém:

— Megmondtam ugye, hogy hamarosan rám akad! Pedig egy csöppet se vette komolyan, vallja csak be.

Később megigazította a gallérját, és hellyel kínált:

— Nem akartam a műtermemben aludni — mentegetőzött. — Elég hitvány lyuk, de legalább világos. Mégse szeretek ugyanott aludni, ahol dolgo- zom. Bzt taíán'megérti;' "

Biztosra vettem, hogy nincs műterme..« I,r,r,r Hallgattunk. Majd megint ő kezdte:

— Rettenetes! Maguknál is így siet mindenki? Már reggel is?

— Mindenütt, azt hiszem.

;— Rettenetes! — ismételte. — Olyan ez, akár az ópium. Utáljuk, tudjuk, hogy öl, de nem élhetünk nélküle. A falusi nyugalom például fölvetne! Magát nem? A csönd egyenesen megsiketíte- ne!...

Ezt nagyon rég mondta. Legközelebb három év múlva láttam viszont. A rohamosan szaporodó autók a Via Margut- tára is betodultak már, s a festők beszorultak az utcáról a műtermekbe. Ő hű maradt az aszfalthoz.

Viszont az ö művészi pályája is fölfelé ívelt: előkelőbb negyedben dolgozott már: a Via Veneto torkolatában, a Porta Pinciana előtti járdaszigeten festett.

Ekkoriban nem voltak ebédgondjai, sőt délre összegyűjtött annyit, hogy futotta múzeumi belépőre is. Elcsalt hát a Modigliani-kiállításra. Rajongott Mo- diglianiért, cipőt húzott a kedvéért, mint aki gazdag vendégségbe készül, és hetenként legalább egyszer megnézte. Cinikus, fanyalgó mosolyát az utcán hagyta; a múzeumban kigyúlt, arcára lázrózsák ültek, s önfeledten magyarázott:

— Látja, a festő addig távolodik a modelljétől, míg a természetes részletek egyszínűvé simulnak. Azonban hátrálva tőle, magával viszi a lényeget! A lényeget, barátom, amit viszont egészen közelről, belülről csípett el, és amit aztán éppen a távolodás folyamán kisimult lényegtelenbe ültet.

— Igaz-e hát — kérdeztem —, hogy korunk csakis a lényegre kíváncsi?

Mert a szomszédos termekbén kiállított egészen új alkotások erdejében szé- delegve az volt a benyomásom, hogy ezek a festők mindössze abban követték Modiglianit, hogy a modelltől ugyan ők is eltávolodtak, de a lényeget már nem akarták (nem tudták) elcsípni, hanem az egésznek hátat fordítva, csak az emlékezetükben megmaradt egy-egy szimpla csíkot húzták föl a vászonra. Nekik már semmi se lényeges, csak maga a távolság.

Pietro nem válaszolt. Csak jóval később, kifelé menet, amikor még egyszer visszafordült Modiglianihoz:

— Művészi hivatás? Ekkora távolságból fürkészni a modellt, azaz az embert? Lehet-e művészi eszme azt ábrázolni mindössze, hogy az idegen magasságból hidegen alápillantva, milyen semmi az ÉletSk»» ■

Színpadipátosszalszélesre tárta a karját*

... Sok évvel később, az újságban találkoztam Pietro N.-nel. Fésületlen, gubancos haja most is a nyakába lógott. Szeme szomorúságát elfátyolozta a nyomdagépek nemtörődömsége. Első pillanatban arra gondoltam, hogy íme, végül mégis híres ember lett, ha az újságok ennyit írnak róla: valaki tán fölfedezte a nyomorgó művészt.

Valóban fölfedezték. Képei kikerültek az amerikai kiállításra, egyjól ismert műkereskedő vette meg őket. És írni kezdtek róla, egy csapásra híressé nőtt. Kézjegye a képek sarkában keresett márka lett, s egymás után kerültek elő rajzai a lakásműterem ágya alól. Életében először alakult a sorsa úgy, hogy nyugodtan alha- tott másutt, mint ahol dolgozott, nem kellett éjszakára a Villa Borghese padjaira húzódnia. És belevetette magát a fölfedezett „nagy” életbe. Mintha hirtelené- ben egyszerre akart volna kipótolni mindent.

A saruját vajon megtartotta-e?...

Már nem csak egyszer evett napjábap, és ebédje nem a két banán egy tenyérnyi kenyérrel, sem az olcsó sárgarépa. Hanem mindent kívánt, sűrítve, mindent, mindent, amit más a születése óta élvez: lakást, munkahelyet és nagytányéros, jó ebédeket.

Belehalt ebbe az új életbe.

Egyszerű és magától értetődő volt az újság tudósítása. Semmin sem akadt fönn. A vüágon minden természetes. Az a riporter biztosan nem éhezett még soha.

ÚJ KÖNYVEK

Elek Judit; Tutajosok. Filmforgatókönyv. Elek Judit—Sükösd Mihály; A tiszaeszlári per dokumentumai. (Magvető, 120 Ft) — Galsai Pongrác: Személyleírás. (Magvető, 80 Ft) — Henry Roth: Mint egy álom. (Világkönyvtár) (Magvető, 74 Ft) — Orbán Katalin: Professional Cobol. (Lapozgató) (Műszaki K., 180 Ft) — Gosztonyi Péten Föltámadott a tenger.. 1956. A magyar október története. 3., átdolg. és l>őv. kiad. (Népszava, 127 Ft) — Rejtő Jenő: Tigrisvár. (Kentaur könyvek) (Szépirodalmi K., 75 Ft) — If]. Gazda István—Sain Márton: Fizikatörténeti ABC. 3., átdolg. és bőv. kiad. Repr. Kunfalv y Rezső. (Tankönyvk., 99 Ft) — David Attenborough: Az első édenkert. (Park, 349 Ft) — Csaba János: Bonsai. (Codex RT, 160 Ft) — Kubassek János: Zanzi- bártól a Stefánia-tóig. Teleki Sámuel nyomában. (Bembo, 110 Ft) — Méray Tibor: Búcsúlevél. (Bethlen, 150 Ft) — Mary Mackie: A ló népe. (Vízöntő könyvek) (Holnap, 148 Ft) — Peter MacAlan: Valkűr direktíva. (Polycoop, 98 Ft) — Temesvár 1989. (Proton, 100 Ft) kazetta.

SAJTÓ POSTAL Z

Gyedemelés ellátáscsökkentéssel ?

Olvasom az újságban, hogy 1990. január 1-jétől a Minisztertanács növelte a nyugdíjasok, a járadékosok és a gyermekes családok teljes körét érintő ellátásokat az áremelésekből adódó többletterhek ellentételezése végett. Mivel magam is kismama vagyok, érdekeltek a további részletek, melyekből megtudtam: a gyermekgondozási díj legkisebb összege — az öregségi nyugdíj legkisebb összegének megfelelő emeléssel — 4190 forint lesz. S még azt is megemlítette a hivatalos közlemény, hogy a januárra járó és februárban kifizetésre kerülő gyedhez már hozzászámolják a kiegészítést.

Természetesen e hónapban vártam az ígért pluszpénzt, ám nemhogy azt nem kaptam meg, hanem a korábbi 3700 forint gyedhez képest mindössze 2892 forintot utaltak ki ilyen címen. Azonnal mentem a munkáltatómhoz, ahol elmondták, hogy a sajtóban megjelent híreknek nem szabad bedőlni. Különben is, még nem jelent meg az ezzel kapcsolatos rendelet.

Tudom, manapság sok a mendemonda, a félretájékoztatás, a mellébeszélés. Ennek elviseléséhez egyre erősebb idegzetre van szükség, s ez utóbbiakkal mind kevesebben büszkélkedhetnek. Mint gyeden levő anyuka, én is a bőrömön érzem, hogy a kapott forintból ma kevesebbet tudok venni,

mint tegnap tudtam. S ha ezt a pénzt még meg is vámolják, akkor teljesen reménytelenné válik a helyzetem. Egy szó mint száz: szeretném, ha az illetékesek mielőbb kivizsgálnák: komoly volt-e a hirdetett gyedemelés, \ vagy nem, s hogy e folyósításnál lehet-e differenciálni, ellátást csökkenteni?

Stokkerné Balogh Mária Csátalja

□ I □

Javasoljuk olvasónknak, hogy sérelme kivizsgálásához írásban kérje a Bács-Kiskun Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság (6000 Kecskemét, Jókai tér 6.) vizsgálatát.

Hová lettek a

Több mint egy esztendeje, hogy állattartással foglalkoznak a heténycgy- házi Kossuth utcában lakó Vargáék. Istállójukban öt tehenet gondoznak, hozzáértően és szorgalmasan. Kezdetben azt remélték, e vállalkozásuk mindig jól jövedelmez, egy ideje azonban ennek az ellenkezőjét tapasztalják. A bosszúságra okot adó esetek sorában a legutóbbit, a legelgondolkodtatóbbat adjuk közre, ahogyan azt elmondotta nekünk fiatal olvasónk, Varga Jánosáé :

— Állataink megfelelő minőségű takarmányt kapnak. Pontosan itatjuk őket, s napjában háromszor cseréljük az almot. A fejéssel sem késlekedünk. Mindezek következményeként általában öt-hat millimétemyi vastagságú a kifejt tejen levő föl, amely sárga, bizonyítva a gazdag zsírtartalmat, ami tavaly elérte a 4,1 fokot is.

Hónapokkal ezelőtt azonban kellemetlen meglepetésben volt részünk az átvevőhelyen, a kerekegyházi tejüzemben, ahol tudtunkra adták, hogy 3,4 körüli zsírfokú a tejünk. Ezt az állítást visszautasítottuk, mondván, hogy a jószágokat régóta ugyanazon értékű és mennyiségű - abrakkal- takarmány ózzuk. De hát az érveinkkel nem sokra mentünk,

zsírfokok ?

Február 19-én ért az igazi csalódás, amikor átvettem a megelőző időszakban leszállított, összesen 873 liter tej után járó pénzt. Amit nagyon keveselltem, s kiderült, hogy azért minimális az összeg, mert a tejmennyiséget átlagosan 2,7 zsírfokúnak minősítették. Hát ez aztán már felháborító!

Ha a bevételünkből levonjuk a takarmány és a tejfuvarozás költségét, talán 1000 forintunk sem marad meg tisztán. Ilyen minimális javadalmazás mellett nincs értelme teheneket tartani.

Nem tudom, hova lettek a zsírfokok, amelyek a tej fogyasztói árának emelése óta ilyen alacsonyak. Emiatt azonban hiába panaszkodunk. Vajon meddig lesz ez így?

□ □ □

Tekintettel arra, hogy az említett helységben és környékén lakó más tehéntartó is tett nálunk hasonló pa-' naszt, indokoltnak tűnik az alapos vizsgálat, melyre ezúton kérjük fel — érintett olvasónk nevében — a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezés- ügyi-osztályátr Megállapításáról és intézkedésétől természetesen beszámolunk'1® hasábokon. ‘'a i

Elkéstünk s pórul jártunk

Szeretjük az izgalmas filmet, s éppen egy ilyen volt műsoron a kecskeméti Árpád moziban január 21-én, Szellemirtók címmel. Mivel vidékiek vagyunk, gondoltuk, elővételi jegyekkel biztosítjuk az ülőhelyeket. így is történt.

Azon a vasárnapon igyekeztünk a jelzett órára beérkezni a filmszínházba, de rosszul számítottuk ki a közlekedési időt, ezért körülbelül 10 percet késtünk. De mekkora baj lett belőle!

Minden azzal kezdődött, hogy a jegyszedőnő nagyon letolt bennünket a pontatlanságunkért. Ezt valahogy elviseltük, nagy meglepetéssel vettük azonban észre, hogy a helyünkön mások ülnek. Emiatt nemtetszésünket fejeztük ki, ám először alig figyelt ránk valaki. Már-már eldöntöttük, hogy sarkon fordulunk és hazafelé vesszük az irányt, amikor jobb híján megoldásként két pótszéket kaptunk. Csakhogy nem egymás mellé tették azokat, hanem a széksor bal és jobb oldalára. Egymástól elválasztva kellett tehát leülnünk. Talán ezért nem szórakoztunk, hanem, bosszankodtunk a filmelőadás alatt. És azon meditáltunk, vajon egy rókáról hány bőrt húznak le a mozisok, vagyis egy helyet hány alkalommal adnak el kétszer. Erre nem tudunk válaszolni, az a gondolat viszont többször megfordult fejünkben: egyhamar nem ülünk be kikapcsolódni a hírős város szóban forgó filmszínházába, ahol nem mindegyik néző szívesen fogadott vendég.

Varga Tibomé és férje, Orgovány

AZ ERDÉLYI KÖSZÖNET CÍMZETTJEI:

A segítő kiskőrösi és akasztói fiatalok

A jelenleg Baján élő Péter Balázs nemrégen járt korábbi lakóhelyén, Marosvásárhelyen, ahol kezébe került a néhány hete megjelenő helyi magyar nyelvű lap, a Népújság január 31-ei száma. Ebben találta az alábbi írást — szerzőjével csak névrokonsági kapcsolatban áll —, amelyet örömmel közzéteszünk, hiszen a címzettjei megyénkbeli fiatalok:

Kedves Népújság!

Biztosra tudom, hogy még mindig nagy a zsúfoltság lapjuknál, ami a közlendőket illeti, de nagyon szeretném, ha ez a pár köszönő szó napvilágot látna áz újság hasábjain. Igazi szívből jövő szavak azon kiskőrösi és akasztói ifjak — fiúk, lányok — számára, akik másfél éven át, ezer veszéllyel dacolva, hetente hozták a Magyar és a Nemzetközi Vöröskereszt életmentő gyógyszereit az erdélyi népnek. Bátorságuk, vakmerőségük igazán ámulatba ejtett, amikor a legforróbb karácsonyi napokban is váratlanul betoppantak rendkívül becses rakományukkal a hármasfalui bázishoz. A gyógyszereket főleg kolozsvári, Csíkszeredái, vásárhelyi és gyergyói kórházaknak juttattuk el, orvosok kezébe, akik a rászorultaknak teljesen díjmentesen adták az életmentő gyógyszert.

Köszönjük lányok, köszönjük, fiúk, köszönik azok a betegek is, akik talán sohasem tudják meg, hogy kinek az áldott önfeláldozása révén enyhültek fájdalmaik és nyerték vissza egészségüket, a legdrágább kincset.

Péter István

A FELADÓ ISMERETLEN — DE:

Megkerült

a személyi igazolvány

Két héttel ezelőtt írtunk arról, hogy a kecskeméti máriavá- rosi körzeti orvosi rendelőben szőrén-szálán eltűnt egy személyi igazolvány, amelyet a tulajdonosa, Somogyiné Nagy Éva az ottani asszisztensnőnek adott át, hogy az adatokat feljegyezze a betegnyilvántartó lapra.

A történtekkel kapcsolatosan megszólaltatott megyei főorvosnő szabályellenesnek minősítette e fontos személyi okmány elvételét, noha elismerte, hogy az adatlapok kitöltéséhez szükségesek a személyi adatok. A városi rendőrkapitány ez ügyben csupán annyit mondott: ha nem kerül elő az igazolvány bizonyos időn belül, helyette újat kap a panaszos. Mi megjegyeztük, hogy ha az orvosi rendelőben is jogosultak az alkalmazottak elkérni a személyi igazolványt, akkor a kezelését illetően kellene az eddigieknél szigorúbb szabályt előírni, vagy ha már van ilyen, akkor az alkalmazását megkövetelni.

Nos, a furcsa eset kapcsán vártunk valamiféle ésszerű döntést valamilyen szervtől, hatóságtól, ám ilyen reagálás nem érkezett hozzánk. Azonban ismét felkeresett bennünket Somogyiné Nagy Éva olvasónk, s a következőket újságolta:

— A cikkük megjelenését követő harmadik napon vaskos küldeményt kézbesített a posta. A névtelenül feladott borítékban az elveszett személyi igazolványom volt. Az ismeretlen jótevőnek ezúton köszönöm meg segítségét. E happy end-nek persze csak részint örülök, ugyanis semmi garanciát nem kaptam arra, hogy ugyanazon orvosi rendelőben vagy másutt ne következzék be az enyémhez hasonló kellemetlenség. Szerintem egyértelműen kellene az illetékeseknek tisztázniuk: az ilyen helyeken kiadhatja^ kezéből a személyi igazolványát a beteg, illetve gyermek esetén a hozzátartozója, vagy sem?

Egyelőre csak remény van

az aluljárói közvilágítás korszerűsítésére

Február 12-én megjelent Sajtóposta rovatunkban tolmácsoltuk a kecskeméti Kovács László bíráló észrevételeit, melyek lényege: a Szolnoki úti nagy, valamint a baromfi-feldolgozó melletti kis aluljáró lámpáinak zöme hosszabb ideje nem világít, következésképpen veszélyes ott áthaladni sötétedés után, hiszen bármikor prédája lehet az ember a rossz szándékból arra járónak.

E sorokkal egyidejűleg hoztuk nyilvánosságra a Démász kecskeméti vezetőjének javaslatát: a tulajdonilag illetékes megyei városi

tanács építési osztálya szereltesse le az elavult armatúrás szerkezeteket és helyükre tetessen nátriummal működő fénycsöveket, esetleg higanygőzizzókat, amelyek köny- nyen beszerezhetők.

Cikkünkre a következőket válaszolta Kecskemét Megyei Városi Tanácsának elnökhelyettese, dr. Fáy Ferencné:

— A Szolnoki úti és a Kandó Kálmán utcai gyalogos-aluljárók közvilágítása valóban korszerűtlen. Felújítását még tavaly megrendeltük az áramszolgáltató helyi kirendeltségénél, amely e Jeladat elvégzésére nem vállalkozott. Ezek után fordultunk a budapesti Lumen Gazdasági Munkaközösséghez, felkérve őket a kivitelezésre, illetve az azzal kapcsolatos árajánlatra.

Bízunk benne, hogy válaszuk kedvező lesz, s még ez év első felében sikerül megoldani a szóban forgó közvilágítási gondokat.

Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefonszám: 27-611

t