Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-23 / 46. szám

1990. február 23. • PETŐFI NÉPE • 3 TANÁCSÜLÉS KISKUNHALASON Húszmilliós lyukat kellett befoltozni Mire használjuk Elnapolták a vb-titkár megválasztását Nehéz napnak néztek elébe a kiskunhalasi városatyák a szerdai tanácsülésen. Azt a pénzügyi elő­terjesztést kellett felelősséggel megvitatniuk, amelyet Bozár Fe- rencné osztályvezető így jellemzett bevezetőjében: — A népgazdaság költségvetése minden eddiginél szűkebbre szabta az önkormányzatok lehetőségeit, s a tanácsi költségvetés nem biztosít fedezetet a várható áremelkedé­sekre, újabb fejlesztésekre. Ezentúl nem a tényleges kiadások határoz­zák meg a pénzügyi támogatások összegét, hanem az erősen korláto­zott bevételi forrásokhoz kényte­len igazítani kiadásait a tanács. A tervezett kiadások pedig már a pénzügyi osztály előterjesztésé­ben tízmmillióval, a végrehajtó bi­zottság kiegészítésében pedig to­vábbi tízmillióval haladták meg a rendelkezésre álló pénzügyi bevé­teli források összegét. A testület­nek tehát már húszmilliós hiánnyal kellett megbirkóznia. Annak a ta­nácstestületnek, amelynek önma­gába vetett bizalma jócskán meg­ingott az utóbbi időben. Legitimi­tásukat maguk is megkérdőjelezik egy olyan költségvetés meghatáro­zásában, amelynek végrehajtása egy új kormány és parlament ma még ismeretlen célkitűzései, intéz­kedései mellett, a helyhatósági vá­lasztások belharcai közepette fog megtörténni. A bizonytalanság a testület létszámában is megmutat­kozott, az 52 tanácstagból harmin­cán éltek a szavazás jogával és kö­telességével. A késő estébe hajló vita kritikus pontjai a pedagógusok béremelé­sének fedezete, a tizenegy és fél milliós áramszámla, a Kunép Vál­lalatnak nyújtandó közel ötmilliós támogatás voltak, valamint a létre­hozandó ifjúsági átmeneti szállás. Nem került veszélybe a város legfontosabb beruházása, a kert­városi iskola építése, s végül a pe­dagógusok helyi 3 százalékos bér­fejlesztése sem. Az önerős útépíté­seknek az időközben bekövetke­zett áremelések miatti gondját úgy oldotta meg a tanács, hogy meg­hosszabbította a jelentkezés határ­idejét, s azok az utak fognak meg­épülni, ahol a legmagasabb lesz a befizetett lakossági hozzájárulás. A majd 12 milliós áramszámla csökkentésére egyetlen megoldás­nak a közvilágítás kikapcsolását vélte a műszaki osztály, a testület azonban elfogadta Rácz Fodor Mi­hály Démász-kirendeltség-vezető javaslatát: kérjenek árajánlatot árammérők felszerelésére. Nem egyértelmű a 4,8 milliós Kunép- követelés, tudniillik hogy az tá­mogatásnak minősül-e vagy tarto­zásnak a sóstói fürdőépités fejé­ben, mint azt a vállalat igazgatója, Csapó István állítja. Dr. Ván Lajos tanácstag javaslatát, hogy töröljék az összeget a költségvetésből, elve­tették, s a 4,8 milliót tartalékba helyezte a testület a bíróság dönté­séig. Az ifjúsági otthon témáját vé­gül levette a testület a napirendről, így tudta csak elérni, hogy másod­Nyílt levél Dr. Sándor László és Tóth Tamás Urakhoz Tisztelt Szabaddemokrata Jelölttársaink! Megdöbbenéssel fedeztük fel, hogy pártjuk aktivistái Kecske­mét különböző pontjain plakátjainkra, azok mellé, fölé vagy alá — de mindenütt félreérthetetlen közelségbe! — ragasztották a következő feliratot: „Aki ellenünk van, az velünk van. Szabad Demokraták”. A velük (értsd: velünk) szó pirossal aláhúzva nem mást jelent, mint azt,. hogy bennünket — MDF-képviselőjelölteket — az SZDSZ a kommunistákkal azonosít. De jelenti azt is, hogy támo­gatóink, ha ránk szavaznak, a Szabad Demokraták Szövetségével kerülnek szembe! Az idézetet tartalmazó papírszalag országos terjesztésű, köz­ponti SZDSZ-propagandaanyag. Azt sugallja, hogy ma Magyar- országon csupán két ellentétes politikai erő van: az egyik a Szabad Demokraták Szövetsége, a másik pedig az általa éppen célba vett párt, no meg mindenki más is persze, de a tábor tagjai valójában egyformák (vörösök) és az SZDSZ (az igazi demokraták) ellensé- gei- .... Aki velünk van, az ellenünk van, vagy egy kicsit másképpen: aki nincs velünk, az ellenünk van! A hírhedt jelző az idősebb generáci­óknak ismerős ma is, nem mástól származik ugyanis, mint a gyűlölt kommunista pártvezértől, Rákosi Mátyástól! Különösen, hogy a régi politikai doktrína éppen a Szabad Demokraták Szövet­ségének kampányában bukkan fel ismét, erőszakosan, változatlan elevenséggel. Ez a hang a bolsevik diktatúra, a féktelen hatalomvágy és erőszak, a kirekesztés és a megfélemlítés hangja. Az elnyomás korszakát idézi fel most, amikor a magyar nép által oly régen várt szabad választásokra készül az ország. Tisztelt Szabaddemokrata Képviselőjelöltek! A választásokat mi békés ellenfelek nemes vetélkedésének te­kintjük, és kerüljük az ellenségeskedést. Fontosnak tartjuk tudatni Önökkel, hogy a magyar demokraták nem törnek kizárólagosság­ra. A hatalomból nem kívánnak kirekeszteni senkit, sőt, ha a nép úgy akarja, le is mondanak róla! Mi egyetlen SZDSZ-szavazóról sem gondoljuk azt, hogy az ellenségünk lenne. Mi valóban komolyan vesszük a demokrácia fogalmát: a többség uralmát és a másság tiszteletét. Ezért elutasít­juk az Önökéhez hasonló gesztusokat. Tisztelettel: Dr. Debreczeni József Dr. Józsa Fábián a Magyar Demokrata Fórum kecskeméti képviselőjelöltjei A BÁCS-KISKUN MEGYEI TANÁCS V. B. MŰSZAKI OSZTÁLYA pályázatot hirdet a Kecskeméti Autóközlekedési Tanintézet igazgatói munkakörének betöltésére A tanintézet eredmónyérdekeltségű, részben önálló tanácsi költségvetési Intézmény. Tevékenységi köre: járművezetők, valamint közúti közlekedési szakemberek tanfolyami alap- és továbbképzése. a pályázaton való részvétel feltételei: 0 felsőfokú végzettség, 0 vezetői munkakörben eltöltött 5 éves gyakorlat, 0 erkölcsi bizonyítvány. A PÁLYÁZATNAK TARTALMAZNIA KELL: 0 a pályázó részletes szakmai önéletrajzát, eddigi munkaköreinek, tevékenységének felsorolását, 0 az intézmény irányítására vonatkozó szervezeti, szakmai, gazdálkodási elképzeléseit. A kinevezés, határozatién időre szól, bérezés a szakmai bérarányok szerint. A pályázatokat 1990. március 15-6ig a megyei tanács vb műszaki osztályára (Kecskemét, Május 1. tár 3.) kell megküldeni. A pályázatok elbíráláséra 1990. április 15-éig kerül sor, azokat bizalmasan kezeltük és az értesítéssel együtt visszaküldjük. 516 szőri szavazással, minősített több­séggel elfogadják a tanácstagok az 1990. évi költségvetés tervét. Gaborják József, a megyei ta­nács elnöke a szavazás előtt kért szót. Köszönetét mondott a halasi­aknak bizalmukért, hogy megyei tanácstagjukká választották, s ez­zel lehetőséget adtak számára az elnöki pozíció betöltésére. Úgy összegezte a nap tapasztalatit, hogy talán jobban járt volna, ha nem válik részeséve ennek a ta­nácskozásnak, mert attól tart, a tanácstagok jó része nincs tisztá­ban azzal, mit is szavaz meg, így az ő felelőssége még szorítóbb. A fel­adatok körültekintőbb elemzésére, az intézmények költségvetésének szigorúbb ellenőrzésére figyelmez­tetett, s a vezetők személyi érde­keltségét szorgalmazta. A továbbiakban döntött a ta­nács a közterület-használati díjak felemeléséről, rendeletet hozott a vásárok, piacok helypénzéről, s megszüntette a közterület-felügye­letet, miután annak feladatait dr. Kastyják János rendőrkapitány — tekintettel a város pénzügyi gondjaira—térítésmentesen átvál­lalta a rendőri állomány terhére. Ütolsó napirendi pont a végre­hajtó bizottság titkárának kineve­zése lett volna, azonban a megfele­lő többséget a két jelölt — Hortyi Sándor és dr. Vilonya Balázs j— egyike sem tudta megszerezni a tit­kos szavazás során. A vb-titkár személyének megválasztására ezért egy későbbi időpontban, megfelelő tanácstagi létszám mellett, rendkí­vüli tanácsülés keretében kerül majd sor. Hajós Teréz Verseny a Suzukiért Hol építik fel a Suzuki Swift sze­mélygépkocsik összeszerelésére alkal­mas magyarországi üzemet? Hetek óta ez a kérdés foglalkoztatja Esztergom és a megye vezetőit, lakosságát. Ez év januárjában ugyanis, amikor megalakították a Suzuki személygép­kocsi gyártására a magyar—japán ve­gyes vállalatot, abban is megállapod­tak, hogy Esztergomban, közvetlenül a Labor Műszeripari Művek melletti sza­bad területen, építik felaz ötajtós, 1000 és 1300 köbcentiméteres motorral ellá­tott autók összeszereléséhez szükséges új üzemcsarnokot. Az esztergomiak nagy örömmel fogadták a hirt, hiszen az új gyár létesítése jó munkalehetősé­get biztosítana a munkahelygondokkal küszködő városban. A Komárom—Esztergom megyeiek viszont most aggodalommal ügyelik az újabb fejleményeket, mert bizonytalan­ná vált a Suzuki gyár Esztergomba tör­ténő telepitése. Ugyanis újabb városok — például Pécs, Székesfehérvár és Du­naújváros — versenyeznek a Suzuki gyár letelepítésének jogáért, azzal ér­veivé, hogy ők jobb, olcsóbb infra­struktúrát biztosítanának az 1200 dol­gozót foglalkoztató üzem létesítéséhez, működtetéséhez. Az Autókonszem Rt. vezetői gondos mérlegelés után várhatóan márciusban döntenek. a külföldi hiteleket? Interjú az MNB ügyvezető igazgatójával Hitel, tőke, kamat, pénzpiac — mind-mind olyan fogalmak, amelyekkel naponta találkozunk. Ä közvélemény egyre érzékenyebben követi a gaz­dasági eseményeket, sokkal érzékenyebben reagál minden, gazdasággal kapcsolatos hírre, informáci­óra, mint korábban. Megnövekedett adósságállo­mányunk kapcsán sok szó esik a külföldi hitelfel­vételekről, ám azok felhasználásáról már keveseb­bet tudunk. Tulajdonképpen mi a lényege a külföl­di hitelfinanszírozásnak, hogyan működik ez a pi­acgazdaságokban, illetve hazánkban — kérdeztük dr. Hárshegyi Frigyest, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatóját. Miért nem tudott a lakosság a hitelfelvételekről? — Külföldről hitelt akkor kell felvennie egy országnak, ha a folyó fizetési mérlegében nincs meg az egyensúly. Tehát többet költ, mint amennyi a bevétele. A nyugati piacgazdaságokban szintén vesznek fel devizát a bankok, s gondoskodnak arról, hogy a pénz hatékonyan térüljön meg. A központi bank ezekben az államokban felügyel, ellenőriz, esetenként beavatkozik, megemeli a ka­matokat vagy leértékeli a hazai valutát. Magyaror­szágon ezeket a banki kiegyenlítő mechanizmuso­kat politikai presztízsokok miatt nem alkalmazták hosszú időn keresztül, s egyre több kölcsönt kellett külföldről felvennünk. így ment ez öt, tíz, tizenöt évig, amely végül elvezetett a jelenlegi magas adós­ságállományhoz. — Mire fordítják a felvett hiteleket? — Először is: a kamatot, valamint a lejárt köl­csönök egy részét minden évben fizetni kell, külön­ben fizetésképtelenné válik az ország. Tehát az adósságszolgálat mindig prioritást élvez. A másik nagy terület az importfinanszírozás. Az MNB kö­teles, forintért, a vállalatoknak az importtervezés­hez valutát biztosítani. Magyarországon központi devizakassza van, ha nincs elég devizája az MNB- nek, akkor felveszi hitel formájában. — Az Ön véleménye szerint az elmúlt években miért misztifikálódott a hitelfelvétellel, -felhaszná­lással kapcsolatos kérdéskör? — A külföldi kölcsönfelvételekről a közvélé- mény, az elmúlt egy évet leszámítva, gyakorlatilag semmit sem tudott. A misztifikáció nyilvánvalóan innen ered. Magyarországon a hetvenes évek ele­jén alapoztuk meg a külföldi adósság alapját, ami­kor is elkezdtük az importtöbbletet hitelből finan­szírozni. A gazdasági vezetés hazánkban mindig azt mondta: csak ezt az évet ússzuk meg, jövőre pedig megállítjuk az adósságnövekedést! Ez a politikai mentalitás vezetett a mostani, közel 20 milliárdos adósságállományhoz. Mire költjük az egymi Iliárd dollárt? — Brüsszelben nemrégiben jelentették be, hogy egymilliárd dolláros kölcsönt kapunk a Közös Piac­tól.. Kötött vagy szabad felhasználású pénzről van szó? — Áthidaló jellegű hitelt ad az EGK, a pénzt a szerkezetátalakításhoz lehet felhasználni. Ötszáz­millió dollárt kapunk a Közös Piactól, az összeg másik felét a huszonnégy OECD-állam adja. Fi­nánchitelekről, a fizetési mérleget javító kölcsönről van szó. Hosszú távon azonban csak akkor van értelme, ha tényleg a struktúraváltáshoz használ­juk fel. Remélem, 400 milliót már március végén megkapunk, a fennmaradó kétszer 300 milliót pe­dig fél-fél év eltelte után. — A 400 millió dollárból mennyit használunk fel adósságszolgálatra az idén? — így, külön, nem pántlikázzuk a pénzeket, nem is lehet. Idén ugyanannyi a törlesztenivaló, mint tavaly: 1,7 milliárd dollár, plusz 1,5-1,6 milli­árd dollár kamat. Ebből 800 milliót lefedez az exporttöbblet, és 200-300 millió lehet a turizmus­ból származó többlet. Az 1,7 milliárd dollárhoz tehát 500-600 millió le nem fedezett kamatrész jönne hozzá, tehát összesen 2,3 milliárd dollár a mérleghiány 1990-ben. Tartalékaink 200-300 millió dollárra csökkentek tavaly, így ezt is fel kell tölteni. Az idei felvételi terv 2,5 milliárd dollár. Ehhez a Valutaalaptól 200 mil­liót, a Világbanktól 300-400 milliót kapunk, körül­belül 200 millió vállalatitőke-bevonáspal számo­lunk, 800-900 millió dollárt várunk az idei köt­vénykibocsátásainkból. A maradék pénzt, 600-800 milliót, bankközi hitelekből kívánjuk fedezni. A közös piaci 400 millió a tartalékhelyzet megerő­sítésére szolgál. Ám éppen ezek a szabad felhasz­nálású nyugati kölcsönök teszik lehetővé, hogy az importhoz szükséges devizát biztosítsuk a vállala­toknak. Hová lett a Grósz-kormány egymilliárd márkája ? — Milyen tartalékokkal rendelkezik az ország, s hogyan változott ez az elmúlt ötéves időtartamot figyelembe véve? — Jelenleg 1,1 milliárd dollár értékű deviza- és körülbelül 500 millió dollár aranytartalékunk van. Általában elmondható, hogy 1-2 milliárd dollár közötti operatív tartalékkal működünk. 1982-ben semmilyen tartalékunk nem volt, 1983-ban 900 millió dollár. 1988-ban 1,9 milliárd volt, most pe­dig 1,6 milliárd. Szívesen látnék operatív tartalék­ként 3 milliárdot, ez jelentene biztonságos helyze­tet. Ilyen háttérrel a kormány nem lenne állandó lépéskényszerben, a drámai intézkedéseket — mint például a turistaellátmány drasztikus csökkentése — nem kellene azonnal meghoznia. Megfelelően operatív tartalékkal az ilyen intézkedések átgon­dolásához a kabinetnek hosszabb idő állna rendel­kezésére. — A Grósz-kormány 1987-ben egymilliárd már­kás hitelt vett fel. Milyen kölcsön volt ez, és mire használták fel? — Szabad felhasználású hitel volt, bonni kor­mánygaranciával. A teljes összeggel az akkori adósságszolgálatot finanszírozták. El kell ugyanis mondani: az 1986-os évben, valamint 1987 első felében olyan rossz gazdasági eredményeket ér­tünk el, hogy a nemzetközi hitelpiacok bizalma egész egyszerűen megszűnt. Ezt az akkori vezetés nem vallotta be. 1986-ban 1,6 milliárd dollár volt a folyó fizetési mérleg hiánya, 1987 első felében pedig majdnem 900 millió. Ha 1987 második felé­ben nincs ez az egymilliárd dolláros nyugatnémet hitel, akkor nem tudtuk volna biztosítani az ország fizetőképességét. Szabó Béla FULLÁNKOS FELSZÓLALÁSOK Tarolt a demokrácia (Folytatás az 1. oldalról) keméti évi rendes részközgyűlésére. (Igaz, másodszorra, mert egy héttel ko­rábban a megjelentek kis létszáma mi­att a gyűlést feloszlatták.) Nagyjából úgy kezdődött minden, ahogyan meg­szokták hosszú évtizedek óta: az emel­vényen ültek a vezetők (valaki megje­gyezte: a régiek közül csak az MSZMP és a Mészöv képviselői hiányoznak), lent a széksorokban a tagok foglaltak helyet. Húszperces késéssel (ez is meg­felelt a szokásnak) a levezető elnök megnyitotta a gyűlést, az igazgatóság nevében üdvözölte a megjelenteket. Be­jelentette, hogy a 370 tagból csak 72-en vannak jelen, jogszabály értelmében a közgyűlés mégis határozatképes. Már éppen meg akarta magyarázni, hogyan van ez, amikor a lentiek félbeszakítot­ták. Miért éppen 5 a levezető elnök, kérdezték, egyáltalán, hogy került az emelvényre? Ilyen kérdés aligha hangzott el az áfész eddigi történetében! Mit válaszol­hatott rá, akihez intézték? Azt, ami az igazság: hogy tudniillik őt az igazgató­ság kérte fel erre! Pontosan erre a vá­laszra vártak a lenüek. No lám!— íme, a jól bevált, sztálinista káderválasztási módszer: a vezetők kijelölnek, kiemel­nek ahelyett, hogy megkérdeznék a tag­ságot! Az igazgatóság elnöke (további­akban: elnök) és a felügyelőbizottság elnöke hiába bizonygatták, hogy ez így szabályos: a tagok pillanatok alatt le­váltották a levezető elnököt, s másikat választottak! Ezzel vette kezdetét az, amire azt mondhatom: tarolt a demok­rácia! Össztűz alá véve a vezetőket, a tagok többsége leváltott mindenkit és mindent, aki és ami elképzelései útjá­ban állt. Egyáltalán nem biztos, hogy minden esetben a jogszabályoknak megfelelően, mégis annak van igaza, aki a gyűlés után így fogalmazott: en­nek meg kellett történnie. Itt az alapszabály, hol az alapszabály? Az újonnan megválasztott levezető elnök dolgát sem könnyítették meg a lentiek. Azt kezdték firtatni — amit az ex levezető elnök már elkezdett —, mi­ért kellett a múltkori részközgyűlésnek feloszlani a kis létszám miatt, s miért nem kell ugyanezért a mostaninak? Ki­derült: múltkor a Mészövben mondták, most meg valaki más súgta, hogyan ren­delkezik az idevonatkozó jogszabály. A felügyelőbizottság elnöke fel is ol­vasta. De miért a Magyar Közlönyből? — szegezték neki a kérdést, nincs talán a szövetkezetnek működési szabályza­ta? Nem találják — hangzott a vá­lasz —• pedig keresték mindenhol: a Mészövben sincs belőle! Még üyet! — így a „nép” —, akkor mi alapján mű­ködött eddig a szövetkezet?! A vitát ezen a szálon folytatva, a közgyűlés kis híján megfúrta önmagát. De még idejé­ben észbe kaptak és szavazással (!!) el­döntötték, hogy a részközgyűlés foly­tassa munkáját. így, ebben a szellemben folytatta. Amikor, végre, szóhoz jutott az elnök, felolvasta beszámolóját. Lényege: az 1989. évben tovább csökkent az áfész nyeresége, az már szinte a nullával egyenlő. Az eredményromlás egyik (fő) oka a külföldi kapcsolatok romlása. Be­számolójában az elnök megjegyezte: a tagok közül sokan másnak adják el a mézet több pénzért, pedig a szövetke­zettől kapnak göngyöleget és (esetleg) termelési hitelt. A tagok kérdésére, hogy miért nem szerzett az áfész új piacokat, a válasz az volt: nem megy. Miért nem próbálja a szövetkezet a Hungaronektárt méltányosabb szerző­désre szorítani? Nem megy. Akkor el kell tőle szakadni! Csakhogy az új part­nerek minőségi vizsgának alávetett mé­zet kémek — így az elnök —sí méz- analízistől mentsen meg az isten bennün­ket, magyar méhészeket! Ez a világ olyan piacgazdálkodást alakíthat ki, kedves méhésztársak —folytatta az el­nök —, hogy a most halálra szidottat vissza fogják sírni!!! Bevégezték, amit elkezdtek Ha volt egyáltalán olyan pillanat a közgyűlésen, amikor a méhészek meg­borzongtak, ez lehetett az. De lehet, hogy csak a „kimúlt múltnak” adóztak egy pillanatig tartó némasággal? Hi­szen nem azon múlik, akarjuk-e, vagy sem: az új itt van a küszöbön. A piac jó is, meg rossz is: annak jó, aki felké-' szül rá! Megtette a szövetkezet? Nem! Végül a jelölőbizottságot és a küldött­jelölteket „váltották le” szavazással, új jelölőbizottságot és (többségükben) új jelölteket választottak, akik a küldött- gyűlésen — a szövetkezet „parlament­jén” — képviselik majd a kecskeméti (és környékbeli) méhészeket. Közülük is vélhetően azokat, akik elkezdték az engedetlenséget: először azzal, hogy több pénzért másnak adták el a mézet Történt mindez a szövetkezet vezetői­nek akarata ellenére. Hiába tiltakozotf az elnök, mondván, ő nem támogat olyan küldötteket, akik tudvalevő, hogy a szövetkezet ellenére dolgoznak (más­nak adják a termést). Azzal is hiába fenyegetőzött, hogy másnap bejelenti a cégbíróságon az áfész feloszlatását (nem teheti meg). A tagok bevégezték, amit elkezdtek: lesöpörték a régit. Majdnem biztos, hogy kicserélődik (és megfiatalodik) a szövetkezet vezető­sége. Vajon az új mire lesz képes ...? (A vasárnapi részközgyűlés óta értesí­tést kaptak az áfesztagok: a vezetők szerint mégsem volt határozatképes az összejövetel. Új gyűlés: március 4-én.) Almás Márta |

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom