Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1990. február 3. Németh Miklós fogadta Robert Bourassát Németh Miklós miniszterelnök pénteken délelőtt, a Parlamentben, fogadta Robert Bourassát, a kanadai Québec tartomány mi­niszterelnökét, aki hivatalos látogatáson tar­tózkodik Budapesten. Vendégét üdvözölve Németh Miklós hangoztatta: különösen örül, hogy egy tartomány magas szintű veze­tőivel épülnek ki kapcsolatok. Ez a fajta együttműködés — a kormányközi együttmű­ködéssel párhuzamosan — gyümölcsözőnek bizonyult Magyarország és a nyugatnémet tartományok, így például Baden-Württem­berg között — mutatott rá. Robert Bourassa és Beck Tamás kereske­delmi miniszter jelenlétében pénteken dél­előtt, a Kereskedelmi.Minisztériumban négy vegyes vállalat létesítéséről írtak alá egyez­ményt az érintett magyar és québeci cégek képviselői. Együttműködési megállapodást kötött a magyar Állatorvostudományi Egye­tem és az Alliance Medical Inc. Szándékleve­let írtak alá a MOM és az Általános Vállal­kozási Bank, valamint az IDÉE Internatio­nal. Vegyes vállalati szerződés jött létre az Érdért, a Fűrész-, Lemez és Hordóipari Vál­lalat, valamint a General Woods and Ve­neers Co. között. Szerződést írtak alá továb­bá a Fővárosi Gázművek és a Consulgaz Inc. képviselői. André Bisson, a Maxwell Com­munications Inc. képviselője bejelentette, hogy a Gaz Metro International és a Fővá­rosi Gázművek közös programot alakít ki, s ennek révén, már idén áprilisban, a Gázmű­vek néhány kocsija földgázzal fog működni. Robert Bourassa magyarországi látogatá­sának végeztével, pénteken délelőtt a Keres­kedelmi Minisztériumban sajtóértekezleten összegezte tárgyalásainak eredményeit. Me- lega Tibor kereskedelmi miniszterhelyettes a kétoldalú tárgyalásokról elmondta: a ma­gyar fél a külföldi működő tőke behozatalát állítja törekvései középpontjába. A kétolda­lú forgalom alacsony, ennek az az oka, hogy mindkét ország egy-egy nagy gazdasági egy­ség, a Közös Piac, illetve az amerikai piac mellett helyezkedik el. Megállapították, hogy új utakat kell keresni, a szellemi érté­kek nagyobb felhasználására van szükség az együttműködésben. Kiemelték a felek, hogy kedvezőek a feltételek vegyes vállalatok léte­sítésére. Robert Bourassa arra mutatott rá, hogy nem jámbor óhajokat kívánt megfogal­mazni, hanem máris nagyon konkrét alapok­ra akarta helyezni az együttműködést. En­nek érdekében számos üzletember kapott he­lyet a kíséretében. Fontosnak nevezte azt a tényt, hogy Québec tartomány a kelet-euró­pai térségben először Magyarországgal ala­kít ki gazdasági és politikai együttműködést. Megállapította ezzel összefüggésben, hogy Magyarország volt a gazdasági reform úttö­rője Kelet-Európábán. Robert Bourassa, Kanada Québec tarto­mányának miniszterelnöke és kísérete, hiva­talos magyarországi látogatását befejezve, pénteken kora délután elutazott Budapest­ről. ’56-TÓL NAPJAINKIG Szokai Imre megbeszélése Ivan Aboimowal Szokai Imre külügyminiszter-helyettes pénteken találkozott Ivan Aboimowal, a Szovjetunió külügyminiszter-helyettesével a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásáról folytatott tárgyalásokon részt vevő szovjet delegáció vezetőjé­vel. A megbeszélésen a felek áttekintették kapcsolataink időszerű témáit, így az érvényes kétoldalú szerződéseink megújításának, az 1956-os események kapcsán a Szovjetunióban meglévő további dokumentumok átadásának, a doni emlékút-' nak, valamint a kereskedelmi forgalomban az új elszámolásra való áttérésnek a kérdéseit. Véleményt cseréltek a kishatárforgalmi együttműködés eddigi tapasztalataival, az ungvári főkonzulátus tervezett megnyitásával, a különböző pártok, szerveze­tek, megyék közötti közvetlen kapcsolatok élénkítésével, valamint a Varsói Szer­ződés működési mechanizmusa megújításával, politikai jellegének az erősítésével kapcsolatos kérdésekről is. A felek között teljes egyetértés mutatkozott meg abban, hogy a két ország kapcsolataiban felmerülő valamennyi, esetleg eltérően megítélt kérdést olyan módon kell közösen rendeznünk, hogy az ne okozzon kárt, és lehetőleg tovább erősítse Magyarország és a Szovjetunió jószomszédi együttműködését. (MTI) Közös közlemény az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok teljes kivonásáról folyó hogy a szovjet csapatok kivonását a legrövidebb időn belül megköten- . A Külügyminisztérium az alábbi dö kormányközi megállapodás közleményt juttatta el az MTI-hez: alapján Hajtják végre. A felek megr A Szovjetunió és a Magyar Köz- egyeztek abban, hogy folytatják a társaság kormánya közötti megái- megállapodással kapcsolatos, vala- lapodások alapján, 1990. február mint a csapatkivonás ütemének ki- 1-jén és 2-án Budapesten tárgyalá- dolgozását célzó tárgyalásokat, sokra került sor. A Somogyi Ferenc A megbeszélések tárgyszerű, kons- külügyminisztériumi államtitkár ve- truktív légkörben folytak, zette magyar és az Ivan Aboimov Horn Gyula, a Magyar Köztársa- külügyminiszter-helyettes vezette ság külügyminisztere fogadta Ivan szovjet küldöttség tárgyalásokat Aboimovot. Kárpáti Ferenc, a Ma­folytatott az ideiglenesen Magyar- gyár Köztársaság honvédelmi ’ mi­országon tartózkodó szovjet csapa- nisztere fogadta Brónyiszlav Omeli­tok teljes kivonásáról. Á tárgyalá- csev vezérezredest, a szovjet had­sok során a felek kifejtették állás- sereg vezérkari főnökének első he- pontjukat és megállapodtak abban, lyettesét. (MTI) ; tárgyalásokról A Katolikus Püspöki Kar nyilatkozatából A keresztények részvétele a társadalmi megújulásban címmel nyilatkozatot tett közzé a Magyar Katolikus Püspöki Kar. A nyilatkozat elöljáróban megállapítja: az egyházaz elmúlt évtizedekben intézményei­től megfosztva, vallási életében korlátozva és meggyengítve, olykor hibákat elkövetve, nyilvánosan ugyan nem hallathattá szavát az egész nemzetet érintő súlyos társadalmi kérdésekben, mégis jelentős szerepet ját­szott azzal, hogy az emberi személy méltósá­gának, az örök igazságoknak és értékeknek őrzője és védelmezője volt. Az egyház társadalmi küldetését kifejtve a Püspöki Kar nyomatékosan kijelenti: az egyház intézménye íüggetlen akar lenni a politikai pártoktól. Tiszteletben tartja az ál­lam autonómiáját, de azt is elvárja, hogy a politikai hatalom szintén tartsa tiszteletben az egyház autonómiáját s biztosítsa számá­ra azokat a feltételeket, amelyek szüksége­sek Krisztustól kapott küldetésének mara­déktalan teljesítéséhez. A továbbiakban megállapítja: a közjó előmozdítása, a megfelelő életfeltételek biz­tosítása minden állampolgár számáraközös társadalmi feladat, hogy mindenki megta­lálhassa életének értelmét s kiteljesíthesse önmagát vallási, keresztény értelemben is. A jogok és elvárások mellett szólnak a püs­pökök a kötelességekről is, amelyekkel egy­másnak és a társadalomnak tartozunk. A közelgő választásokkal összefüggés­ben a püspöki kar reményét fejezi ki, hogy a közélet irányítói mindig a nemzet, a nép szolgálatába fogják állítani erejüket, s nem egyéni vagy csoportos privilégiumok meg­szerzésére vagy fenntartására törekszenek. A demokrácia magasfokú morális és politi- j kai érettséget kíván meg az állampolgárok-, tói is. Nemzetünk csak akkor tud felülemel­kedni az elmúlt évtizedek okozta emberi és erkölcsi károkon, hogy ha erkölcsösebb, becsületesebb, igazságosabb emberi talajra, az értékek szilárd alapjára építi fel az új, igazi demokráciát. A szabadság azonban nem válhat újabb, kiszámíthatatlan dikta­túrák forrásává. Az egyház felhívja a figyelmet a keresz­tény világnézet programszerű vállalásának jelentőségére is. Örömmel üdvözli mind­azokat, akik olyan pártokat támogatnak, amelyek a Szentírás emberképe alapján a teremtett és megváltott ember szolgálatát helyezik céljaik középpontjába, s képesek arra, hogy ennek megfelelően valóban ha­tékony és konkrét gazdasági, politikai programot dolgozzanak ki. Az ilyen érté­kek az európai keresztény örökségben gyö­kereznek és közelebb visznek Európához —hangoztatja a nyilatkozat, amely végeze­tül a feladatokat elemezve kifejti: meg kell ismerni az egyház társadalmi tanítását, hogy legszebb nemzeti hagyományainkat folytatva legyen a kereszténység ismét a magyarság legsajátosabb — kulturális — értékeinek őrzője és fejlesztője. MA: Tiltakozó élő lánc a Duna mentén Szombaton nagyszabású körtiye- zetvédelmi demonstráció lesz a Du­na mentén. Osztrák, szlovák, ma­gyar részvétellel az ausztriai Him­burg és Nagymaros közötti 300 ki­lométeres szakaszon élő láncot al­kotnak a három ország polgárai. A tüntetést a bősi erőmű megépíté­se elleni tiltakozásként, eredetileg a szlovákiai környezetvédők szervez­ték, hozzájuk csatlakoznak az oszt­rák és a magyar aktivisták. Állás­pontjuk szerint az erőmű megépíté­se veszélyezteti a Csallóköz ökoló­giai egyensúlyát, növény- és állatvi­lágát, a talajvíz kincsét. Ezért még a mű részleges megépítését sem tartják elfogadhatónak. Az élő láncot magyar részről a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság szervezi, de csatlakozott hozzájuk több más környezetvédő egyesület, politikai tömörülés is. A tervek sze­rint az élő láncot kora délután 14 órától alakítják ki a Duna partján, a komáromi hídtól Visegradig, il­letve Nagymarosig. A megmozdu­lást a társaság, karjukon kék sza­laggal jelölt rendezői irányítják maid. Sokan, főként Győr és kör­nyéké környezetvédői már pénte­ken elindultak gépkocsikkal Auszt­riába, illetve Szlovákiába, hogy szombaton Himburg—Pozsony— Csölösztö és Bős között az ottani társaikhoz bsatlakozva, közvetlenül részt vegyenek a nemzetközi élő lánc kialakításában. (MTI) Kamarai tanácskozás a bős—nagymarosi kártérítésekről Konzultációt rendezett az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége pénte­ken, a Magyar Gazdasági Kamara székházában, hogy tisztázzák, miként kaphat­ják meg a bős—nagymarosi beruházásban részt vevő magyar vállalatok vesztesé­geikért a kártérítést. A tanácskozáson az Oviber képviselője bejelentette: elsősor­ban a már elvégzett, de még eddig ki nem fizetett, illetve a kárelhárítás, az árvízvédelem, a helyreállítás miatt feltétlenül fontos feladatokra fordítják az idén e célra rendelkezésre álló, maximálisan 3 milliárd forintot. A magyar vállalatok egy része az Oviberrel kötött szerződést az elvégzendő munkákra, mintegy 10-15 milliárd forintos értékben, másik részük az osztrák fővállalkozó Donaukraftwerke céggel, mintegy 1,3-1,4 milliárd schilling értékű megbízásokra számítva. A kamarai tanácskozáson több vállalati vezető kifogásol­ta, hogy túlságosan lassan bírálják el a már régen beadott kártérítési, illetve az elmaradott haszonra is vonatkozó kártalanítási igényeiket. Elmondták: most záiják az 1989-es esztendőt, s nem tudják, mit kezdjenek ezekkel a veszteségekkel, mikor számíthatnak megtérítésükre. Az Állami Fejlesztési Intézet képviselője szerint csak a nagymarosi munkák leállításáról hozott végleges döntést követően, tehát a múlt év októbere után volt értelme, hogy megkezdődjön a kártérítési igények részletesebb feldolgozása. Ez a munka tehát most folyamatban van. Nyilván sok vita lesz még az intézet és a vállalatok között, mert igazolást kémek tételenként, minden kifizetéshez. Á tanácskozáson határoztak arról is, hogy a vitás kérdések könnyebb rendezé­sét segítve a kamarai szervezet — vállalati jogi szakértők segítségével — egységes elszámolási elvekre tesz majd javaslatot. A kártérítési jogcímek tisztázását követő­en így gyorsabban juthat megegyezésre az Állatni Fejlesztési Intézet, valamint az Oviber az érdekelt vállalatokkal. (MTI) Ófalun nem épülhet atomtemető Ófalun egyelőre nem épülhet nukleá-' rishulladék-temető, mert a szociális és egészségügyi miniszter elutasította a Paksi Atomerőmű Vállalat ez .ügyben benyújtott felülvizsgálati kérelmét. A tervezett atomtemető úgynevezett lér tesítési engedélyének megadását az ál­lami közegészségügyi-járványügyi főfelügyelő, 1989. június 5-én kelt hatá­rozatában, már megtagadta. Az atom­erőmű vezérigazgatója ennek felülvizs­gálatát kérelmezte a Minisztertanács­nak címzett beadványában, az illetékes miniszter azonban most ezt is elutasí­totta — megerősítve a főfelügyelő ko­rábbi határozatát. Mint ismeretes, az ófalui atomteme­tővel kapcsolatos szakmai viták egye­bek között a kiszemelt terület közelé­ben található források, vízfolyások kö­rül éleződtek ki. A nukleárishulladék­temető megépítését szakmai alapon el­lenző független szakértői testület egyik fő kifogása a források szabványban előírtnál közelebbi fekvése volt. /A szabvány szerint ugyanis a végleges 'hulladéktárolónak a vízforrásoktól és felszíni vizektől legalább 500 méterre kell lennie. A miniszteri határozat in­doklása kifejti, hogy mindaddig, amíg e szabvány hatályos, a létesítési enge­dély megadásának jogi feltétele az elő­írásoktól való eltérés engedélyeztetése. Az utóbbi engedélyt azonban a Paksi Atomerőmű Vállalat nem szerezte be, mert a Magyar Tudományos Akadé­mia alkalmi bizottságának jelentését tekintette mérvadónak, amely a szab­vány felszíni vizekre, illetve vízforrá­sokra vonatkozó megfogalmazását fe­lületesnek tartotta, s a távolság kiköté­sét az ivóvíznyerésre szolgáló vízforrá­sok esetében ítélte célszerűnek. Az aka­démiai bizottság megállapítása azon­ban nem helyezheti hatályon kívül a szabvány előírását, jnert arra csak a szabványt kibocsátó államigazgatási szerv jogosult. (MTI) ÜLÉST TARTOTT A MINISZTERTANÁCS Szóvivői tájékoztató A kormány a honvédelmi miniszter előterjesztésében foglalkozott a Ma­gyar Honvédelmi Szövetség sorsával. Ä döntés lényege: félkatonai szervezet­ből minden tekintetben társadalmi szervezetté kívánják átalakítani az MHSZ-t. Ami a jelenlegi helyzetet ille­ti, az MHSZ-nek jelenleg mintegy 4800 klubja van, több mint 340 ezres tagság­gal. A szövetség apparátusa mintegy 2100 főfoglalkozású személyből áll. A szervezet vagyona megközelíti az öt- milliárd forintot, aminek egy részét az MHSZ csak kezeli. A szervezet tavaly 791 millió forintos állami támogatást kapott. A honvédelmi tárca'álláspontja szerint a jövőben nincs szükség az 1 MHSZ-nek arra a korábbi funkciójá­ra, amely a fiatalok katonai felkészíté­sét szolgálta. Az elképzelés az, hogy az MHSZ önkéntes alapon létrejövő szö­vetség legyen, amely, az eddigi formá­ban, illetve nagyságrendben nem tart igényt költségvetési támogatásra. A kormány hatályon kívül helyezte az MHSZ-re vonatkozó minisztertaná­csi határozatot, s két miniszteri biztost — Szombathelyi Ferenc honvédelmi miniszterhelyettest, illetve Hársfalvi Rezső művelődési miniszterhelyettest — nevezett ki az MHSZ átszervezésé­nek elősegítésére. Az átszervezés határ­ideje: 1990. október 1. Ä vállalati vezetők fizetéseivel, pré- - miumaival kapcsolatos ^anomáliákat áttekintve, a Minisztertanács ajánlata: a vezetők idei alapbérének növekedése ne haladja meg az általuk irányított vállalat dolgozóinak átlagos bérnöve­kedését. Javasolja azt is, hogy éves pré­miumuk felső határa ne lépje túl az alapbér 120-130 százalékát. Áz ülésen a Magyar Újságírók Or­szágos Szövetségének kezdeményezésé­re döntés született arról is, hogy a jövő­ben március 15-e legyen a magyar sajtó napja. A kiemelkedő sajtómunka elis­merésére a kormány Táncsics Mihály- díj alapítását határozta el. A kormány megvitatta a nemzetbiz­tonsági szolgálat létesítésével összefüg­gő kérdéseket is. Ennek a szabályozási módnak a kon­cepciója abból indul ki, hogy a jövőben a felügyeletet a Minisztertanács gyako­rolja, s a miniszterelnök egy. biztonság- politikai kollégiumot hoz létre. A kollé­gium munkájába bevonja az igazság­ügy-minisztert, a közlekedési, hírközlé­si és építésügyi minisztert, a külügymi­nisztert, a belügyminisztert és a honvé­delmi minisztert. Ugyanakkor a szerve­zeti keretek kialakítására bizottságot hozott létre a kormány. E testület meg­bízatása júniusig szól. A bizottság veze­tője —a Minisztertanács elnökének sze­mélyes megbízottjaként—Raft Miklós; tagja Gruber Nándor a Pénzügyminisz­térium, Havasi Béla a Külügyminiszté­rium, Lőrincz Kálmán a Belügyminisz­térium és Karácsony Imre az Országos Tervhivatal képviseletében. Végezetül a szóvivő elmondta, hogy a kormány az ifjúsági szervezetekkel még tavaly novemberben kötött megállapo­dás alapján megvizsgálta a sorkatonai szolgálatot teljesítő, valamint a gyermek- gondozási szabadságon levő dolgozók helyzetét/ abban az esetben, amikor a munkáltató jogutód nélkül megszűnik. A probléma az, hogy e dqlgozókra vonat­kozóan az általános munkajogi szabá­lyok felmondási tilalmat mondanak ki, am ha a munkáltató jogutód nélkül szű­nik meg, ez a tilalom nem érvényesül. Ezért a kormányjavaslatot terjeszt az Or­szágos Érdekegyeztető Tanács elé, hogy ilyen esetben ezek a dolgozók „végkielé­gítésként” személyi alapbérük három­szorosának, de legalább a mindenkori minimálbér háromszorosának megfelelő összeget kapjanak. (MTI) A KSH jelentése a társadalom és a gazdaság múlt évi helyzetéről A Központi Statisztikai Hivatal most elkészült tájékoztatója az or­szág lakosságának demográfiai adatairól, a gazdasági életről, a külgazdasági kapcsolatokról, va­lamint a lakosság életkörülményei­ről ad számot. A gazdasági életről felvázolt kép nem kedvező. 1989-ben ugyanis a magyar gazdaság egyensúlyi hely­zete tovább romlott, széles körű pénzügyi feszültségek jellemezték. Konvertibilis devizában a folyó fi­zetési mérleg hiánya 1,4 milliárd dollárt tett ki, mintegy 600 millió dollárral többet az 1988. évinél. A nettó konvertibilis adósságállo­mány az év végére 15 milliárd dol­lárra nőtt. A rubelelszámolású fi­zetési mérlegben 1,6 milliárd rubel aktívum keletkezett, a nettó köve­telésállomány év végi összege 1,7 milliárd rubel volt — írja a KSH jelentése. Az állami költségvetés hiánya, a takarékossági intézkedések ellené­re — becsült adatok szerint — 53- 54 milliárd forint volt a múlt év­ben. Ez a hiány több annál, mint amit év közben á pénzügyi feszült­ségek enyhítése érdekében elfogad­hatónak ítéltek meg a szakembe­rek. A túllépés elsősorban annak a következménye, hogy a költségve­tés adósságát terhelő kamatok 1989. évi teljes összegét, valamint az előző évről áthúzódó'részét is az elmúlt évben számolták el. Emel­lett növelte a költségvetés kiadása­it, hogy az év végén tömegesen fi­zették vissza a lakáshiteleket, és vették igénybe a kedvezményt. A jegybank belföldre kihelyezett hiteleinek csaknem négyötödét fordította a költségvetés hiányá­nak meghitelezésére, valamint az Állami Fejlesztési Intézetnek fo­lyósított hitelekre. A kereskedelmi bankok és a sza­kosított pénzintézetek által a válla­latoknak nyújtott hitelek állomá­nya egy év alatt 17- százalékkal nőtt, a múlt év végén mintegy 450 milliárd forintot tett ki. A gazdál­kodók jó részének likviditási hely­zete javult, élsősorbán a termelői- ár-emelkedés és a cserearány-javu­lás miatt, más részüknél ■ viszont romlott a pénzügyi helyzet. A gaz­dálkodók az év végén 100 milliárd forintért álltak sorba a bankoknál. A sorban álló vállalatok főként a gép- és könnyűiparból, valamint a kereskedelemből kerültek ki. A KSH jelentéséből kitűnik a továbbiakban, hogy a gazdaság teljesítményét kifejező bruttó ha­zai termék (GDP) előzetes, becsült adatok szerint 1-2 százalékkal csökkent. A megtermelt összes jö­vedelemből a belföldi felhasználás kevesebb volt, mint egy évvel ko­rábban. Ezen belül a lakosság fo­gyasztása nem változott, ám a kö­zösségi fogyasztás és a beruházá­sok lényegesen visszaestek. A tájékoztató szerint 1989-ben az ipar teljesítménye mintegy há­rom százalékkal elmaradt az előző évitől, annak ellenére, hogy a gyors ütemben szaporodó ipari kisszervezetek teljesítménye jelen­tősen fokozódott. Mindez mégsem tudta ellensúlyozni a nagyobb vál­lalatok termeléscsökkenésének kö­vetkezményeit. Ez utóbbi a belföl­di forgalomban és a rubelelszámo­lású exportban jelentkezett, a kon­vertibilis kivitel ugyanis növeke­dett. Míg az ipari termékek rubel­exportja 6-7 százalékkal csökkent, a tőkés export ugyanennyivel emelkedett. Elsősorban a kohásza­ti termékek, a vegyipar és az élel­miszeripar kivitele nőtt jelentős mértékben. Nemcsak az ipari, hanem a me­zőgazdasági termelés is csökkent — a növénytermesztésben és az ál- lettenyésztesben egyaránt mintegy 2 százalékkal. Ugyanakkor a me­zőgazdasági termékek felvásárlási árai csaknem 20 százalékkal meg­haladták az 1988. évit. A legna­gyobb mértékben, 36 százalékkal, az állati termékek felvásárlási ára nőtt. A lakosság életkörülményeinek alakulásáról a KSH jelentése alap­ján megállapítható: bár a reáljöve­delem az előző évihez képest 2 szá­zalék körüli mértékben emelkedett — kivéve a mezőgazdasági szövet­kezeti dolgozókat, akiknek reálke­resete 3-4 százalékkal csökkent —, a 17 százalékos fogyasztóiár- színvonal-növekedés következté­ben a kiskereskedelmi forgalom mennyiségében 1-1,5 százalékkal alacsonyabb, mint az előző évben. Mindemellett egyes nagy értékű tartós fogyasztási cikkekből a ko­rábbiaknál többet (Szerzett, he ^la­kosság, így például a külkereske­delem az egy évvel korábbinál/10 százalékkal több, összesen 136 ezer személygépkocsit hozott be, a ma­gánforgalomban behozott sze­mélygépkocsik száma pedig 68 ezer volt, szemben az előző évek 5-8 ezres átlagával. így a gépkocsi­ra várók száma is csökkent az év folyamán, de továbbra is igen ma­gas, 357 ezer. „A lapnál reform van folyamatban” (Folytatás az I. oldalról) — Ó, levelek áradata jön, véle­ményekkel Südi-ügyben, ezek íróit keresik föl az újságírók. — Érdekes, hogy ezek szerint a képviselőt nem dicséri senki, leg­alábbis a Bácskapocsból ez derül ki. — Nézze, én külön kértem dr. Südit, többször is kifejezetten kér­tem: perelje be a lapot, ha úgy érzi:, megsértettük. Ez, ugye, az ő érdeke is lenne, mert tisztázná magát. — Südi mint jogvégzett ember, éppen nekem nyilatkozta: jogállam­ban evidens az ártatlanság vélelme, mindenütt a világon a vádló köteles bizonyítani a bűnösséget, nem fordít­va. Ezenkívül legföljebb egy helyrei­gazítást tudott volna eddig elérni, hosszas bírósági procedúra után. — A lényeg: akárhányszor talál­koztunk, mindig elnézést kértem, ha igaztalan dolgok kerültek volna az újságba a személyét illetően. Mindent elkövettem, hogy rendez­zem ezt az ügyet. Tájékoztattam is elképzelésemről, hozzátéve, hogy utána szívesen fölajánlom számára a lap hasábjait, mint ahogyan a kezdetben irt is nekünk. Hogy konkrétan őt szemeltem volna ki új főszerkesztőnek, az fatális félreér­tés. Őszintén szólva nem tudom', hogy ő miből következtethetett er­re, mert az ő esetleges kinevezése nem állt és most sem áll szándé­komban. Ha majd a főszerkesztő úgy irányítja a lapot, hogy az nem megfelelő, akkor leváltom. Ehhez jogom' van. — Bizonyos jelek — a többi kö­zött ez a beszélgetés is—viharfelhő­ket sejtet a Bácskapocs körül. Nem jól látszik?. — Erről egyelőre nem szívesen beszélnék, nem idetartozó kérdés. Annyit azonban kijelenthetek, hogy a lapnál reform van folyamat­ban. — Úgy gondolom: nem függetle­nül attól, a lapról kialakult képtől, amelyet a parlamentben éppen dr. Südi festett meg érzékletesen. — Szeretnénk nyitni a vállalko­zások felé, szeretnénk bemutatni, vállalkozói sikereket, közölni üzle­ti, közhasznú híreket. Úgy vélem: ez iránt lenne kereslet. — Tulajdonképpen hány példány­ban is jelenik meg most a lap?- Az első bemutatószámunk húszezerben jelent meg. A második számtól tízezer példányban adjuk ki, jelenleg is itt tartunk. — Talán üzleti veszteségeket is kénytelen elkönyvelni? —1 Egyelőre nullások vagyunk. B. J. * A képviselő és a laptulajdonos nézete a legtöbb ponton egybe­cseng; a témával a Petőfi Nepe a. továbbiakban már nem kíván fog­lalkozni. És; persze, a Bácskapocs- csal sem. A két lap — a hat variez­res, naponta megjelenő Petőfi Népe és a heti Bácskapocs — végül is külön világ. (A szerk.) 0. fi V

Next

/
Oldalképek
Tartalom