Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-20 / 43. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1990. február 20. TÜNTETÉS BUKARESTBEN Fékeresztett kommunistaellenes hangulat (Folytatás az 1. oldalról) Benyomultak Iliescu irodájába is, akinek a fiókjaiból Ceausescu-kötete- két emeltek ki. Ezeket kivitték a térre és mint bizonyítékokat felmutatták, ez­zel a jelszóval: elegünk van a kommu­nistákból. Egy csoport vasdorongokkal is rátá­madt a katonákra, akik a kormány­székházat őrizték. A roham következ­tében sokan megsérültek. Egy tiszt sze­rint több mint húsz súlyos sérültet szál­lítottak a kórházba, közülük két ejtőer­nyős állítólag sérüléseibe belehalt. Hétfőn délelőtt összeült az Ideigle­nes Nemzeti Egységtanács Végrehajtó Irodája. A testületet kedden választot­ták meg és 21 tagból áll. Elnöke Ion Iliescu. Tagjai között van Király Ká­roly, aki alelnöki minőségben a nemze­tiségeket képviseli. A politikai pártok 10 tagot delegáltak a testületbe, tehát a fejlemények megvitatásában részt vesznek a történelmi pártok képviselői is. A parlamenti testület az ülésszakok között látja el teendőit. A tanácskozáson ismertették a va­sárnapi rendzavarások részleteit és kö­zölték: vizsgálatot folytatnak annak megállapítására, hogy kik állnak a tün­tetés mögött, kik adtak utasítást a tö­megnek a kormányépület megrohamo­zására, egyfajta államcsínyre, a kor­mány és a hatalom megdöntésére. Beje­lentették: a Zsil völgyéből bányászok nagy csoportjai jelentkeztek, hogy Bu­karestbe utazzanak és tüntessenek Ili­escu és az Ideiglenes Nemzeti Egység­tanács mellett. Kormányképviselők utaztak a bányászok elé, hogy tájékoz­tassák őket: nincs szükség jelenlétükre, mert a hadsereg és a kormány ura a helyzetnek. A vasárnapi rendbontás után feldúlt bukaresti kormányépületben hétfőn megkezdték a helyreállítást. A kormá­nyépület környékén továbbra is nagy katonai erők tartózkodtak. Thatcher az NSZK és az NDK „egyesítéséről” Érvényesek a négy győztes előjogai Brit megfigyelők a London és Bonn között támadt feszültség további fokozódására számítanak Marga­ret Thatcher asszony vasárnap elhangzott beszéde nyomán, amelyben a brit kormányfő minden eddigi­nél élesebb megfogalmazásban figyelmeztetett a két Németország „összejövetelében” rejlő veszélyekre. Je­lentőségteljesnek tekintik, hogy a miniszterelnök asz- szony most először ismerte el nyilvánosan Németor­szág közeli egyesülésének elkerülhetetlenségét, s hogy ezzel kapcsolatos mondanivalójának kifejtésére a brit zsidóság küldötteinek testületét választotta közvetlen hallgatóságának. Megfigyelők három különösképpen aláhúzott moz­zanatot emelnek ki Thatcher asszony beszédéből: 1. Nyomatékosan elutasította az „újraegyesítés” fogalmát, amelybe szerinte béleérthető a Németor­szág 1937-es határai közötti újraegyesülés igénye is; hangsúlyozta, hogy csakis a két létező német állam, az NSZK és az NDK „egyesítéséről” lehet szó jelenle­gi határaik között; a határok sérthetetlenségét illetően megfelelő biztosítékokat kell kapniok a szomszéd or­szágoknak, Lengyelország nyugati határait szerződé­sileg kell garantálni; 2. Németország egyesítésének nem szabad arra ve­zetnie, hogy Kelet- és Nyugat-Európában, vagy a Szovjetunióban bárki is kevésbé érezze magát bizton­ságban Németország egyesítése következtében; ezért Németországnak a NATO kereteben kell maradnia, területén állomásozó amerikai és más (brit) csapatok­kal. Kelet-Németországban különleges elrendezéssel kell gondoskodni a Szovjetunió biztonsági igényeinek kielégítéséről, esetleg úgy, hogy bizonyos szovjet ka­tonai egységek ott maradnának, legalábbis egy átme­neti időszakra; 3. A „kettő plusz négy” tárgyalási formulával kö­vetkezetesen szembeállította a „négy plusz kettő” for­mulát, ezzel is nyomatékosan aláhúzva azt az állás­pontját, hogy a második világháborúban győztes négy nagyhatalomnak mindmáig érvényes és elsődlegesen érvényesítendő előjogai vannak a Németország hatá­rait, nemzetközi, politikai és katonai jogállását, illetve Berlin státusát érintő kérdésekben. Brit kormánykörök hangoztatják, hogy Thatcher asszonyt „nem vezette konfrontációs szándék”, ha­nem csupán leszögezni kívánta: Németországnak szá­molnia kell az Európai Közösség és a NATO más tagállamainak álláspontjával is. A vezető brit lapok egybehangzóan „feszültségter­hes" csúcstalálkozót jósolnak március második felére Thatcher asszony és Kohl kancellár között, amikor — a kelet-németországi választások után — személye­sen is megvitatják nézeteltéréseiket Németország egyesítését, illetve az „új mélypontra jutott brit—nyu­gatnémet viszonyt” érintő kérdésekben. ABOIMOV-INTERJÚ Őszinte elemzés a keleti tömbről A Szovjetunió és a ke­let-európai szövetségesek viszonyának múltjáról, várható alakulásáról adott szokatlanul őszinte és kemény önkritikus in­terjút Ivan Aboimov szov­jet külügyminiszter­helyettes az Argumenti i Fakti című szovjet heti­lap legújabb számának. — A Szovjetuniót a II. világháború után saját biztonságának szavatolá­sa vezérelte. A hideghá­ború beköszöntével a kor logikájának megfelelően egyfajta „biztonsági öve­zet” megteremtése volt a cél — kezdte a beszélge­tést Aboimov. Később — folytatta — a Szovjet­uniónak szerepe volt ab­ban, hogy a térség orszá­gainak fejlődésében hát­térbe szorult az egyes or­szágok nemzeti jellege, s áttértek a szocializmus egy kaptafára történő építésére, ami a szocialis­ta építés szovjet modelljé­nek másolását jelentette. — Sok ország számára a fejlődés választott útja idegen volt, nem felelt meg a nemzeti sajátossá­goknak, ráadásul nem volt hatékony sem a poli­tikában, sem a gazdaság­ban ■— tért rá Aboimov a tavaly történt gyors for­dulat okaira. A térség or­szágainak összehasonlí­tása a nyugati szomszé­dokkal nem a szocializ­mus javára dőlt .jel. - A gazdasági fejlődés stag­nálása, az életszínvonal süllyedése, a széles de­mokratikus szabadságjo­gok hiánya a lakosság nö­vekvő elégedetlenségét váltotta ki, s mindez elhá­ríthatatlan válsághoz ve-, zetett. Aboimov a térség egyes országaiban most felerő­södő szovjetellenes meg­nyilvánulásokat is törté­nelmi összefüggésekbe ágyazva vizsgálta. Emlé­keztetett rá, hogy a gyö­kerek mélyek: Oroszország három­szor is részt vett Lengyel- ország feldarabolásában, mint ahogy részese volt az 1848-as magyarországi forradalom leverésének is. Mindez nem maradt hatás nélkül ezen orszá­gok népeinek történelem­tudatára. AII. világhábo­rú felszabadítója iránti hála érzésébe jelenko­runkban keveredtek egyéb érzelmek is: él még az emléke az 1968-as csehszlovákiai beavatko- zásnak. A gazdasági és egyéb gondok a térség or­szágaiban összekapcso­lódnak velünk vagy az ál­talunk folytatott „egyez­tetett politikával” — mondta a szovjet diplo­mata. Ami a szovjet—kelet- európai kapcsolatok jö­vőjét illeti, az elvi alapot az képezi — mondta Aboimov —, hogy ezek az országok szomszédaink és szövetségeseink. Az új körülmények között az együttműködésben a hangsúly az államközi kapcsolatokra helyező­dik át. A meghatározó el­vek: a szuverenitás tiszte­letben tartása, be nem avatkozás, a kölcsönös érdekek figyelembevétele, minden nép jogának elis­merése, hogy maga vá­lassza meg országának fejlődési útját — mondta Ivan Aboimov, majd vé­gezetül hangoztatta: - A Szovjetunióhoz fűződő szövetségesi kapcsolatok nem képeznek akadályt az önálló fejlődés útjá­ban, a Varsói Szerződés nem a szovjet hegemónia, hanem az európai stabili­tás megőrzésének eszkö­ze, mindaddig, amíg létre nem jönnek a közös „eu­rópai házban” a bizton­ság új struktúrái. Japán a stabilitásra szavazott A japán nép a stabilitásra, a folyamatosságra és az óvatos változtatásokra szavazott. A vasárnap meg­tartott általános képviselőválasztáson a kormányzó Liberális Demokrata Párt 275 mandátumot nyert, ami biztosítja számára az abszolút többséget az 512 fős alsóházban. A Japán Szocialista Párt —• a legna­gyobb ellenzéki erő — káprázatos sikert aratott. A parlament feloszlatásakor csak 85 képviselője volt az alsóházban, míg az új törvényhozó testületben 136 mandátummal rendelkezik. Ez azonban kevés ahhoz, hogy a kormánypárt abszolút parlamenti többségével szemben kiegyensúlyozó politikai erőként tudjon fel­lépni az alsóházban, ugyanis az összes többi ellenzéki párt súlyos vereséget szenvedett. A Kometitó a korábbi 56 mandátumából csak 45- öt tudott megőrizni. A Japán Kommunista Párt 131 jelöltjéből csak 16-ot választottak képviselőnek, tízzel kevesebbet, mint négy évvel ezelőtt. A Demokratikus Szocialista Párt mindössze 14 képviselőt tudott az alsóházba juttatni, szemben korábbi 26 parlamenti helyével. Az Egyesült Szociáldemokrata Párt (Samin- ren) megőrizte négy mandátumát. 21 független politi­kus jutott az alsóházba, közöttük 11 olyan konzerva­tív politikus, aki minden bizonnyal csatlakozni fog az LDP-hez. A kormány a tervek szerint február 27-ére hívja össze az új összetételű képviselőházat, amely megvá­lasztja a miniszterelnököt. Minthogy az LDP meg­őrizte abszolút többségét — annak ellenére, hogy az 1986-os alsóházi választásokhoz képest 25 mandátu­mot veszített—a párt elnöke a korábbi gyakorlatnak megfelelően kormányfőként alakíthatja meg kabinet­jét. Kaifu Tosiki pártelnöki és miniszterelnöki pozíció­ja tehát legalábbis átmenetileg biztosítottnak látszik. Számára a költségvetés elfogadtatása lesz április ele­jén az első nagy erőpróba, különös tekintettel arra, hogy a felsőház ellenzéki ellenőrzés alatt áll, mivel múlt év júliusában a kormánypárt elveszítette felső­házi abszolút többségét A pártelnökök első nyilatkozatai a választás vég­eredményével kapcsolatban ismételten bizonyítják az alapvető felfogásbeli különbséget a kormánypárt és az ellenzéki erők között annak megítélésében, hogy a pártok mire helyezzék a fő hangsúlyt. Kaifu Tosiki pártja győzelmét azzal magyarázza, hogy a japán nép az LDP jelöltjeinek az ország jövőjéért érzett felelős­ségét méltányolta, továbbá azt a felismerést értékelte, hogy a távol-keleti országnak megfelelő politikát kell képviselnie a világban végbemenő globális változások közepette. A kelet-európai események az ázsiai— csendes-óceáni térségre is kihatással lesznek, ezért a japán politika irányítóinak azt kell szem előtt tartani­uk, hogy biztosítani tudják a békét és a biztonságot. Dói Takako, a Szocialista Párt elnöknője sajnálatát fejezte ki, amiért nem sikerült a hatalomtól megfosz­tani a kormánypártot, ugyanakkor tagadta, hogy pártja a többi ellenzéki erőtől elhódított szavazatok­nak köszönhetően tudott előretörni. Síkraszállt a fo­gyasztási adó felszámolásáért, ami a választási kam­pányban is a párt legfőbb törekvése volt. Kampányfelügyelő bizottság alakul Kampányfelügyelő bizottság létrehozását kez­deményezte hétfői ülésén a pártközi egyeztető bi­zottság. Az országos listát állító pártok képviselői a tervek szerint február 27-én alakítják meg a bi­zottságot, s munkájában tanácskozási joggal részt vehetnek a területi listát állító pártok is. A gré­miumjog- és hatáskörének tisztázására a pártközi egyeztető bizottság a Független Kisgazdapárt, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének kép­viselőiből álló tárgyalódelegációt jelölt ki, amely­nek tagjai konzultálnak majd az Országos Válasz­tási Bizottsággal. Az előzetes elképzelések szerint a kampányfelügyelő bizottság az OVB szerveként közjogi funkciókat töltene be, és a nemzeti médiu­mok választási műsorainak politikai felügyeletén kívül hatáskörébe tartozna a „plakátháborúban” előforduló rendellenességek, illetve a választási nagygyűléseken esetlegesen tapasztalható etikai vétségek megítélése. A pártközi egyeztető bizottság ülésén a résztve­vők áttekintettek a kampány utolsó 30 napjának tévé- és rádióműsoraival, választási hirdetéseivel összefüggő kérdéseket. Megegyeztek abban, hogy a jelöltet állító pártok választási felhívásait a tele­vízióban és a rádióban 2—2 perc időtartamban február 28-ától közük folyamatosan. Naponta várhatóan öt felhívás sugárzására nyílik lehetőség. Első alkalommal az MDF, a Magyar Néppárt, a Fidesz, az SZDSZ és a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt felhívásait teszik közzé; a második „ötösbe” került a Kereszténydemokrata Néppárt, a Hazafias Választási Koalíció, az MSZP, az FKgP és az Agrárszövetség. A további sorrendet is sorsolással állapítják meg, ezért a pártközi egyeztető bizottság kéri a jelöltet állítani képes pártokat, hogy a felhívás sugárzására vonatkozó igényüket február 23-áig juttassák el a Miniszterta­nács hivatalának. Úgy tűnik, a választási gyűlésekről szóló tudósí­tások kérdésében is körvonalazódik a közös állás­pont. A pártközi egyeztető bizottság munkájában részt vevő pártok többségének az a véleménye, hogy a tudósításokat a Tv-híradó keretében kelle­ne sugározni. Az elképzelések szerint a pártok vá­lasztási gyűléseiről a jelöltállítás arányában adna hírt a Híradó. Ennek az elvnek a betartását pedig a kampányfelügyelő bizottság ellenőrizné. Ugyancsak támogatja a pártközi egyeztető bi­zottság azt az elképzelést, hogy a felosztott műsor­időben március 8-ától kezdődően a Magyar Tele­vízió vitaműsorokat sugározzon, amelyben egy­e^y alkalommal négy párt képviselője fejtené ki véleményét adott témáról. Ezekben a műsorokban az országos listát állító pártok képviselői szerepel­hetnének. Arról, hogy az országos listát állító pár­tok képviselői a jelöltállítás arányában hányszor vehetnek részt a vitaműsorokban, a kampányfel­ügyelő bizottság döntene. Baló Györgynek, az MTV képviselőjének számításai szerint tíz ilyen vitaműsor sugárzására nyílna lehetőség. Egy-egy ilyen program 60 perces lenne, kivéve a pártelnö­kök vitáját, amelyre esetleg hosszabb műsoridőt igényelnének a pártok. A hétfői ülésen konszenzus született abban, hogy a vitákat a következő téma­körökben kellene megrendezni: külpolitika, biz­tonságpolitika, nemzetközi kapcsolatok; szociál­politika, egészségügy; család-, nő- és ifjúságpoliti­ka; kultúra, oktatás, tudomány; föld- és agrárkér­dés; kisebbségek, nemzetiségi politika; rövid távú gazdaságpolitikai kérdések (infláció, munkanélkü­liség, adósságválság kezelése); hosszú távú gazda­sági kérdések (tulajdonreform); önkormányzatok kérdése; elnökök vitája (a békés átmenettel és a civil társadalom és a demokrácia kiépítésével kap­csolatos témák). A Magyar Televízió február 23-án és március 23-án két-kétórás választási összefoglalót sugároz majd. A választások napján, március 25-én, illető­leg a második fordulóban — amire nagy valószí­nűséggel számítani kell — nagyszabású élő műsort tervez. A pártok szükségesnek tartják a fizetett válasz­tási hirdetések sugárzási idejének lehetőség szerinti növelését a tévében és a rádióban a kampány utol­só harminc napja alatt. Ezzel kapcsolatban to­vábbra is irányadónak tartják azt a korábban jó­váhagyott elképzelést, hogy optimális esetben egy- egy szervezet a Magyar Televízió két csatornáján naponta 2—2, a Magyar Rádió két adóján 4—4 alkalommal tehessen közzé hirdetést. Erről termé­szetesen az igényeket figyelembe véve továbbra is sorsolással döntene a pártközi egyeztető, illetőleg a későbbiekben a kampányfelügyelő bizottság. A pártközi egyeztető bizottság egyébként tiltako­zását fejezte ki amiatt, hogy a Magyar Televízió 1-es csatornáján elzárkóztak a Független Szak- szervezetek Demokratikus Ligája egyik választási felvilágosító hirdetésének közlése elől. A pártközi egyeztető bizottság tagjai egyetérte­nek azzal, hogy a pártok március 15-én kampány­tevékenységet ne folytassanak. Valamennyi fel haj­landó ilyen jellegű önkorlátozásra a nemzeti ünne­pen. Nem teljes körű az MSZP vagyonmérlege Áz Országgyűlés megbízásából az Állami Számvevőszék részletesen megvizsgál­ta a Magyar Szocialista Pártnak — a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódjá­nak — a bejegyzési kérelmével egyidejűleg a bírósághoz benyújtott vagyonmérle­gét. Az ÁSZ szakemberei ezzel a munkával elkészültek, s az eredményről rövid tájékoztatót juttattak el a Magyar Távirati Irodához. A vizsgálat során megállapították: az MSZP által 1989. november 16-án be­nyújtott, és a jogelőd MSZMP vagyonának 1989. szeptember 30-ai állapotát feltüntető vagyonmérleg nem minősíthető teljes körűnek. A mérleg bizonylati megalapozottsága nem alkalmas a szeptember 30-ai vagyoni helyzet bemutatásá­ra. A vagyonmérleg összeállítása során nem végezték el a szükséges leltározást, s az előírt számviteli munkákat sem. Az Állami Számvevőszék összefoglaló jelentését megküldte a Magyar Szocialis­ta Párt elnökének; a párt ezzel kapcsolatban észrevételeket tett, ám nem vitatja az ÁSZ megállapításait. Mindezek alapján az Állami Számvevőszék elnöke benyújtotta jelentését az Országgyűlés megbízott elnökének, és javasolta, hogy azt tárgyalja meg a parla­ment terv- és költségvetési bizottsága. A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI Újabb forintleértékelés Érvényben: 1990. február 20-án Devizanem Vételi Közép Eladási árf. 100 egységre Ft-ban Angol font 11 045,49 11 056,55 11067,61 Ausztrál dollár 4 941,42 4 946,37 4 95132 Belga frank 185,62 185,81 186,00 Dán korona 1004,69 1005,70 1006,71 Finn márka 1 644,72 1 646,37 1648,02 Francia frank 1140,75 1141,89 1143,03 Holland forint 3441,04 3444,48 3447,92 ír font 10289,29 10 299,59 10309,89 Japán yen (1000) 449,53 449,98 450,43 Kanadai dollár 5414,06 5419,48 5 424,90 Kuvaiti dinár 22 349,54 22371,91 22 394,28 Norvég korona 1004,10 1005,11 1006,12 NSZK-márka 3877,53 3881,41 3885,29 Olasz lira (1000) 52,26 52,31 52,36 Osztrák schilling 550,68 551,23 551,78 Portugál escudo 44,02 44,06 44,10 Spanyol peseta 60,11 60,17 60,23 Svájci frank 4361,80 4 366,17 4370,54 Svéd korona 1 059,40 1060,46 1 061,52 Tr. és Cl. rubel 2747,25 2750,00 2752,75 USA-dollár 6492,54 6499,04 6505,54 Ecu (közös piac) 7915,81 7 923,73 7931,65 Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1990. január 3-ai közlésnek megfelelően vannak érvényben. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • BÚCSÚ KARÁDY KATALINTÓL Budapesten, a Szent István Bazilikában hétfőn 11 és 13 óra között róhattak le kegyeletüket Karády Katalin ravatala előtt családtagjai, barátai, tisztelői. A New York-ban február 9-én elhunyt művésznőtől a fővárosiak és vidékiek ezrei búcsúztak megrendültén. Délután Szabó Géza kanonok celebrált gyászmisét. Méltatta; a Budapesten született mű­vésznő érdemeit, vázolta sikerekben és megpróbáltatásokban gazdag életútját. A negyvenes évek magyar hangosfilmjeinek kedvelt szereplőjét 1944-ben, a német megszállás idején a Gestapo letartóztatta. A Zrínyi utcai börtönben töltött időszak után sem következett nyuga­lom számára: 194S után az Andrássy út 60-ba kellett a művésznőnek naponta kihallgatásra járnia. Szerződés és kenyér nélkül maradt, ezért 1949-ben elhagyta az országot. Kisebb kitérők után New York-ban telepedett le, ahol az utóbbi időben már a külvilágtól, a művészi élettől visszavonultan élt. A művésznő barátainak, tisztelőinek kérésére a Külügyminisztérium segítségével sikerült Karády Katalin földi maradványainak gyors hazahozatala. így teljesült a művésznő végaka­rata: hazájában, magyar főidben nyugodhat. Délután a Farkasréti temető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra Karády Katalint. A gyászszertartáson a gyászolók ezrei vettek részt. Karády Katalint Szabó Géza kanonok áldása és imája után helyezték örök nyugvóhelyére. Sírját virágok és koszorúk borították. (MTI) • HATOS LOTTÓ Á Sportfogadási és Lottóigazgatóság tájékoztatása szerint a februári hatoslottó-számsorso- láson a következő számokat húzták ki: 5, 7, 19, 26, 40, 44, a pótszám: 21. Regionális egészségügyi MDF-szakfórum Kecskeméten Regionális egészségügyi MDF-szak- fórumot tartottak szombaton Kecske­méten Békés, Csongrád, Szolnok és Bács-Kiskun megye orvosgyógyszeré­szeinek részvételével, amelynek elsőd­leges célja az MDF egészségügyi prog­ramjának megismertetése volt, illetve a szakma megnyerése a megvalósításhoz, továbbfejlesztéshez. Dr. Kiss Gyula, az MDF egészségügyi programját készítő szerkesztő-bizottság vezetője vázolta az elképzeléseket, amelyek sarkalatos pontja a társadalombiztosítás jelenlegi rendszerének megszüntetése, továbbá biztosítótársaságok egymással állandó kölcsönhatásban lévő „triászának” ki­alakítása, ami reményt ad arra, hogy az érdekeltség és a piac a minőségi beteg- ellátást megteremti. Alapvető állásfoglalás, hogy az ál­lam nem vonulhat ki az egészségügy­ből mindaddig, amíg az esélyegyenlő­ség meg nem valósul. Az MDF prog­ramjában fontos elv, hogy a betegsé­gek megelőzése az egyén, a társadalom és az egészségügy számára egyaránt közös érdekké váljék, valamint az is, hogy az alapellátás orvosai — termé­szetesen ehhez minden segítséget meg­kapva — a minél nagyobb arányú befejezett ellátással szolgálják ezt a közös érdeket. Ebben a rendszerben nemcsak a be­teg jár jól, mert megfelelően ellátják, hanem az az orvos is, aki rendszeres továbbképzéssel, nagy szakmai hozzá-- értéssel és humánus szemléletével való­ban hivatásának szellemében dolgozik. Az elhangzó kérdések megválaszolá­sával a program több, érdekes részleté­ben is tájékoztatót kapott a hatvannál több résztvevő. N. M. AZ AGRÁRSZÖVETSÉG felhívja az érdeklődők, figyelmét, houvi ma este 20.05 órakor ®' agrárszövetség a televízió 1-es műsorában SZÖVETSÉG FÖLDKÉRDÉSSEL kapcsolatos állásfoglalását ismerteti. 494

Next

/
Oldalképek
Tartalom