Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-17 / 41. szám

1990. február 17. • PETŐFI NÉPE • 11 •cnéesiHöíed löílödmim io: SPORT • SPORT • SPORT Újra Bicskei a kapitány(?) Harmadik alkalommal ült össze a Magyar Labdarúgó Szövetség munkaügyi döntőbizottsága Bicskei Bertalan volt*(?) labdarúgó szövetségi kapitány ügyében. A tegnapi tárgyalás előtt a gyanútlan látogató mit sem sejthetett abból, hogy a székházban pereskedő felek találkoznak. A háromtagú döntőbizottság, Csíki Károly elnökletével, két újabb tanút hallgatott meg. Először Varga Mi/c/óíállam­titkár, az MLSZ volt társelnöke jelent meg a bizottság előtt, és elmondta, hogy Bicskeit olyan csapat építésével bízták meg, amely eredményesen szerepelhet az 1992-es Európa- bajnokság selejtezőin. Varga Miklós után dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke következett. A kábelművek vezérigazgatójának Csiki Károly feltette az ilyenkor szokásos kérdést, vagyis hogy fűződik-e bármilyen érdekviszonya a tárgyaláson megjelent felekhez. Dr. Laczkó, nem kis meglepetésre, azt válaszolta: nem! Szinte természetes, hogy erre dr. Török Ferenc kérte, vegyék jegyző­könyvbe, miszerint a tanú az MLSZ elnöke, s ebben a tisztsé­gében magától értetődik az érdekeltségi viszony. — Bicskei a magyar—görög barátságos mérkőzés előtt kapta az első figyelmeztetést, amikor tanúk előtt azt mond­tam a szakvezetőnek: amennyiben ezt a találkozót a csapat nem nyeri meg, le kell vonni a következtetéseket. A spanyo­lok elleni vb-selejtezőn pedig a tisztes helytállást tűztük ki célul, ám a válogatott, Bicskei irányításával, ezt sem teljesí- .tette — jelentette ki dr. Laczkó Mihály. A folytatásban dr. Török Ferenc tett fel kérdéseket az elnöknek. Elsősorban dr. Laczkó Mihály Bicskeivel szembe­ni elfogultságát próbálta bizonyítani. Hosszas vita után az elnök elismerte, hogy a szövetségi kapitány lelkiismeretesen végezte munkáját, ennek ellenére a csapat eredménytelenül szerepelt. Ezután Bicskei Bertalan kért szót. Valótlannak nevezte, amit az elnök a görögök elleni mérkőzéssel kapcsolatban állított. Kijelentette: — Dr. Laczkó Mihály ezt mondta a találkozó előtt: „Ber­cikéin, itt nyerni kell, mert különben nagy baj lesz”. Arról viszont szó sem esett, hogy lemondok, amennyiben nem sikerül kiharcolni a győzelmet. Később felajánlották a szak­mai igazgatói tisztséget, amit valóban nagy megtiszteltetés­nek tartottam, de nem úgy, hogy visszaminősítenek ifjúsági edzőnek. Én ezt a munkát úgy képzeltem el, hogy profi menedzserként fogok együttműködni a válogatott szövetségi kapitányával. De erről szó sem volt! Az eredménytelenséggel megvádolt szakember emlékezte­tett rá, hogy kapitánysága idején a nemzeti tizenegy ugyan­úgy legyőzte Észak-lrországot, és Ugyanúgy veszített pontot Málta ellen, mint Mezey György irányítása alatt. Bicskei „érdekesnek” nevezte, hogy akkoriban Mezey lemondását mégsem követelték ... Végezetül elmondta, hogy figyelmez­tetést soha egyetlen munkáltatójától sem kapott. Csaknem egyórás tanácskozás után a testület döntését Csiki Károly hirdette ki. Az MLSZ munkaügyi döntőbizott­sága hatályon kívül helyezte az elnökség korábbi határoza­tát, s Bicskei Bertalant visszahelyezte szövetségi kapitányi tisztébe. A döntés ellen a felek 30 napon belül fellebbezéssel élhetnek. A helyszínen sem dr. Török Ferenc, sem dr. Pethő Róbert nem kívánt megjegyzést fűzni a határozathoz. Bicskei Bertalan a bizottság döntése után a következőket nyilatkozta: — Azt hiszem, az MLSZ döntőbizottsága olyan határoza­tot hozott, a’mely példaértékű. Ezt úgy értem, hogy a jövő­ben alaposabban átgondolt és megfogalmazott szerződése­ket kell kötni. Ez vonatkozik mind a klubedzőkre, mind a szövetségi kapitányra. Az MLSZ munkaügyi döntőbizottsá­ga végzését hallva az MTI munkatársa két edző és egy játékos véleményét kérte ki a Bicskei-ügyben. Komora Imre (Olympiakos Pireus, vezetőedző): „Engedje meg, hogy ne minősítsem ezt az egész ügyet! Csak annyit véleményként: Bicskei Bertalannak most alaposan meg kell gondolnia, mi lesz a következő lépése.” Détári Lajos (Olympiakos Pireus): „Egyet tudok: akárki is lesz a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, én még szeretnék címeres mezben fellépni, küzdeni az Euró- pa-bajnoki selejtezőkön is.” Szentmihályi Antal (Tatabánya, vezetőedző): „Éppen teg­nap reggel érkeztünk haza tizenegy napos görögországi edzőtáborozásból és bebizonyosodott: ha váratlan dolgot akar hallani az ember, akkor a magyar futball környékén érdemes „fülelnie” ... Megmondom őszintén, szinte nem is hiszem el ezt a döntést, szupermeglepetés, mindazonáltal igen jól múlatok az egészen. Eddig is megvolt a véleményem a Bicskei elleni hadjáratról. Most szeretném kijelenteni, igen kellemes meglepetés ért, hiszen ez a jövőre nézve megnyug­tathatja a magyarországi futballedzőket, nem bánhatnak velük úgy, mint egy bútordarabbal.” / A BAJAI KAJAK-KENUSOK ELŐBBRE LÉPTEK Megalakult a baráti kör egyesület —- Baján igazán szeretik a sportot. Rengeteg szurkolója van a focinak és a kosárlabdának, de sok a híve a „vizes” sportoknak is. Ha nem hiszed, gyere el a ka­jak-kenu szakosztály baráti köré­nek alakulóülésére, s meglátod, mennyi odaadó, lelkes támogatót találsz — mondta Polenszky Gé­za, a kajak-kenu szakosztály edzője. Elmentem, és nem csa­lódtam. A kajak-kenu szakosztály ba­rátai, volt sportolói és versenyzői azért tömörültek egyesületbe, hogy elősegítsék a szakosztály működését és fejlődését. Céljuk a szakosztály erkölcsi és anyagi támogatása, valamint érdekeinek képviselete. Ezen túl­menően a sportág népszerűsíté­sét, a Baja vízi túrázóinak szerve­zett egységbe tömörítését és az aktív szerepléstől visszavonult sportolókkal való kapcsolattar­tást tűzték az egyesület zászlójá­ra. Alapítványok és ösztöndíjak biztosításáért vállalkozási tevé­kenységet folytat a baráti kör egyesület. Az egyesület vagyona a tagok által fizetett tagdíjból, jogi személyek és magánemberek felajánlásaiból, valamint gazda­sági, vállalkozási tevékenységből szármázik. Az egyesület a tarto­zásaiért a saját-vagyonával felel, de a tagok — a tagdíj megfizeté­sén túl — saját vagyonukkal nem felelnek az egyesület tartozásá­ért. Az egyesület tagja lehet kül­földi, vagy külföldön élő magyar állampolgár is, aki a céljával egyetert, megvalósítását segiti. — Az 1989. év célkitűzése 18- 20 bajnoki pont megszerzése s az volt, hogy legalább egy verseny­ző kerüljön a válogatott keret közelébe — mondta Polenszky Géza edző. — Leányversenyző­ink zárkózzanak fel a középme­zőnybe és megfelelő kiválasztás­sal javítsuk az eredményeket. — Mit sikerült megvalósítani? , — Túlteljesítettük az előzetes elvárásokat és 29 bajnoki pontot értünk él, ami nagy öröm szá­munkra. Két kenusunk a serdülő válogatott tagja, négy leányver­senyzőnk pedig a válogatott szint közelében teljesített. Az elmúlt évekhez képest nagyot léptünk előre. Kijutottunk nemzetközi versenyekre is, ahol Vass Sándor révén öt második helyezést ér­tünk el. — Hány taggal működik a Szakosztály? — Ötven-hatvan versenyzőnk van. Az ifjúságiak, a serdülők és az úttörők télen és nyáron is napi két edzésen vesznek részt. Ez ko­moly megterhelést jelent, hiszen a gyerekeknek még az iskolában is helyt kell állniuk. Tanulmányi eredményeiket figyelemmel kísér­jük és ha hanyatlást veszünk ész­re, külön foglalkozunk az elma­radókkal. — Kik segítik munkáját ? — Kaiser János a serdülőkkel és az úttörőkkel foglalkozik, a hajók karbantartását és javítását Mihályfi János végzi. Nagyon so­kat jelent a szülők segítsége is, több versenyen vállalták a gyere­kek étkeztetését, feliratos meze­ket készítettek, kenulapátot, ka­jakot vásároltak és fizették az Uszodai hozzájárulást. Támoga­tásuk több ezer forintos megta­karítást jelent klubunknak. Je­lentős segítség, hogy munkánk­ban egy orvos és egy pszichoíó- gus tanácsaira is számíthatunk. Jó a kapcsolatunk az iskolákkal és a testnevelő tanárokkal, bár a túljelentkezés miatt egyelőre csak a legtehetségesebb gyerekeket ve­hetjük föl. — Tehetsége és eredményei alapján kiket emelne ki a verseny­zők közül? ' ~ߧA Vass Sándor korosztályá­ban a legjobb kenusnak számít. Szintén válogatott a még csak út­törőkorban lévő kenus, Julis At­tila, akitől az idén jó eredménye­ket várok. Pallos Boglárka, For­gács Klára, Taskovics Zita és Ká- csor Katalin várakozáson felülit nyújtott az országos bajnoksá­gon. Negyedik helyezést ért el a kenu kettes fiúcsapatunk, amely­nek tagjai szintén ígéretesen fej­lődnek. — Mit várnak az idei verseny- évtől? — Harminc-harmincöt bajno­ki ponttal már elégedettek len­nénk, kimagasló eredményeket várok mind a hazai és mind a nemzetközi vizeken a klub válo­gatott tagjaitól. Az úttörő kor­osztályú versenyzőket minél több megméretésen szeretnénk elindí­tani, s legalább középmezőnybe várjuk őket — mondta Polensz- k/Géza. Főző Ernő Európa legjobbjai a bajnoki címekért i A szerdai, Ausztria elleni sikeresen megvívott asztalitenisz Euró­pa Liga-találkozót követően, a hét végén az országos bajnokság jelenti az áprilisi göteborgi EB-re készülő magyar válogatott soros felkészülési állomását. A 73. országos bajnokságnak ma és holnap a Statisztika Marczi- bányi téri csarnoka ad otthont. A tavalyi vetélkedés címvédői közül csak a férfi egyesben győz­tes Németh Károly és az Aranyosit—Szosznyák férfipáros védheti meg elsőségét, tekintettel arra, hogy a többi három számban aranyérmes Urbán Edit, csakúgy, mint a szintén az osztrák Juden- burgban profiskodó Kriston Zsolt, klubmérkőzése miatt nem in­dul a hét végi OB-n. Az OB előtt Bérezik Zoltán szövetségi kapitány — aki egyéb­ként játékosként 15 bajnoki címet szerzett — latolgatta az esélye­ket. A szakember szerint az Európa-bajnokokat és az Európa TOP 12-győzteseket felvonultató női mezőnyben a papírforma Bátorfi Csilla—Wirth Gabriella döntőt ígér, míg a párosban az általuk alkotott, és az EB-n is induló kettős a toronymagas esélyes. Érde­kesség, hogy az Európa legjobbjai közé tartozó két asztalitenisze­zőnő egyike sem nyert még egyéni bajnoki címet. A férfi egyéniben Bérezik Zoltán Harczi Zsoltot tartja a legna­gyobb favoritnak. Mellette Németh Károlytól — ő az elmúlt időszak formahanyatlása után javuló teljesítményt mutat — várja, hogy érdekelt lesz a véglcüzdelmekben. Ha a végső sorrendbe még nem is szólhatnak hele, de a kapitány szerint egy-egy meglepetéssel felhívhatják a figyelmet magukra az utánpótlás legtehetségesebb képviselői: Bátorfi, Pagonyi és Holló. A párosoknál a Németh— Varga (Postás) pár tűnik a legjobbnak, bár az Aranyosi (Kiskunfélegyházi Lenin TSZ SE)—Szosznyák (Ganz-Mávag) duó évről évre — érmeket csíp el a válogatottak elől. A vegyespá­ros érdekessége—itt egyébként az EB-n is együtt szereplő Németh —Wirth G. az első számú kiemelt —, hogy a Bátorfi testvérpár együtt nevezett. A mérkőzések ma délelőtt 9 órakor kezdődnek, a döntőkre holnap 8.30-tól kerül sor. A MARATONI TÁVOT KEVESELLTE ... Sivatagi futásra készül egy félegyházi futó Válogathat a külföldi meghívások közt Kiskunfélegyháza utcáin naponta, menetrendszerű pontossággal tűnik fel egy középtermetű anorákos férfi. Eshet az eső, fújhat a szél, rendületle­nül lefutja a saját, maga által előírt, tetemes kilométeradagot. Ki ez a megszállott? — tűnődtem magamban már többször. A választ Szamosi Endrétől, a Dózsa György-iskola testnevelő tanárától kaptam a minap. — Polgár Lajosnak hívják az illetőt és szupermaratoni futóként tartják számon itthon és külföldön is. Bizto­san ismeri, hiszen régebben verseny­szerűen kerékpározott. Ezért volt olyan ismerős az arca? Valóban, a nyolcvanas évek elején Endre József edző keze alatt, efső osztályú kerekesként, sok értékes eredménnyel gazdagította a Húsos kerékpáros-szakosztály sikerlistáját. Amikor a lakásán felkerestem, a ba­rátságosan berendezett szoba egyik sarkában kupákkal és érmekkel teli asztalka ötlött a szemembe. — Ezeket a dijakat már futóként szereztem — mondja. — Valamennyi az utóbbi két év termése, és alaposan megszenvedtem értük. A szobám mé­retei, sajnos, szűkek, így a többi ér­met és tiszteletdíjat csak a szekrényfi­ókban tartom. • Potgár Lajos, a félegyházi szupermaratonista. — Hogyan lett kerékpárosból szu­permaratoni futó? — Már kisgyermekkorom óta erős mozgásigényem volt. Ezt kerékpáros­ként sikerrel levezettem, de bevonulá­som után el kellett búcsúznom a ke­rékpártól és más sportág után néz­tem. Utólag visszagondolva, a kerék­pár is nagy „szerelem” volt, de a futás még ennél is több. A katonaságnál atlétikai szakosztály is működött, és ott volt Kiskirály Ernő, a híres szu­permaratoni futó. Az ő tanácsait fo­gadtam meg és egyre hosszabb távok lefutására törekedtem. — Könnyű volt az átállás? — Kezdetben szörnyű, de idővel sikerült megtanulnom a hosszabb futás technikáját és a lélektanát. Kö­rülbelül egy év kellett ahhoz, míg si­került a szükséges követelmények el­sajátítása. — Mikor indult először versenyen? — Még 1986-ban, Szegeden, ahol 410 induló közül a 31. lettem. A kö­vetkező évben már, a BVSC futója­ként, két óra huszonkét percre javí­tottam a legjobb eredményemet, de azt tapasztaltam, hogy nekem a ren­des maratoni távnál hosszabb verse­nyek felelnek inkább meg. Ezután, ha meghallottam, hogy valahol hosz- szabb versenyt rendeznek, akár a sa­ját költségemen is elutaztam. Megfi­zettem a tanulópénzt! Az eredmé­nyek, szerencsére, jöttek és rendre előkelő helyezéseket értem el. Nem dicsekvésként mondom, de Európá­ban a legjobb tíz szupermaratonista közt tartanak számon, s így válogat­hatok a meghívások között. Az 1989. év volt eddig a legsikeresebb és a no­vemberi, 100 km-es versenyen 6 óra 58 perces útvonalcsúccsal, közel fél­ezer versenyző előttgyőztem. — Meg lehet élni a futásból? — Magából a futásból aligha. Hiá­ba a nagy érdeklődés a nézők köré­ben, a versenydíjak, a. többi sportág­hoz viszonyítva, csekélyek. Nemzet­közi szinten a görög Kouros és a bel­ga Praet számít igazi profinak, mi, többiek, csak az önköltségért és a dicsőségért versenyzünk. — Milyen tervei vannak 1990-re? — Tavai/ visszajöttem Félegyhá­zára és most egyesületen kívül készü­lök. Magánkereskedőként próbálom megkeresni a megélhetéshez és a sportoláshoz szükséges anyagiakat, ami mostanában nem könnyű. Sze­retnék a Franciaországban megren­dezésre kerülő vb-re jól felkészülni, s ha lehet, dobogóra állni. Most 28 éves vagyok és legalább még 7-8 évig versenyezni szeretnék. Elkelne persze a segítség, de ha nincs, akkor sem keseredem el, hiszen eddig is önellátó voltam. Abbahagyni már nem tu­dom, mert a futás számomra életfor­ma. Ez hát egy szerény félegyházi fiatal­ember portréja, aki a saját maga örö­mére vállalja a nehézségeket. Március­ban nagy feladat vár rá: 166 km-és si­vatagi futás Algériában. Azon tűnő­döm, hogy fel lehet-e készülni itthon egy Uyen versenyre? Az idő majd ezt is eldönti, de Polgár Lajos, aki kizárólag a saját erejéből jutott idáig, bizonyára ezt az akadályt is legyőzi. Nevét ma­napság külföldön jobban ismerik, mint itthon. Eredményeivel talán rá­cáfol majd a közmondásra: próféta le­het a saját hazájában is. Farkas Tibor Megyei I. osztály, 1989—90. évi bajnokság tavaszi sorsolása XVI. forduló, 1990. március 4., 14:30: Jánoshalma—Soltvadkert, Izsák— Helvécia, Lajosmizse—Kerekegyháza, Harta—Bajai Tsz, Kkfházi Honvéd— KTK, Kalocsa—Csengőd, Tiszakécske —Fájsz, Kecel—Mélykút. XVII. ford., március 10., 14.30: Fájsz —Kecel, Csengőd—Tiszakécske, KTK —Kalocsa, Bajai Tsz—Kkfházi Hon­véd, Kerekegyháza—Harta, Helvécia ,—Lajosmizse, Soltvadkert—Izsák, Mélykút—Jánoshalma. XVIII. ford., március 18., 15 óra: La­josmizse—Soltvadkert, Harta—Helvé­cia, Kkfházi Honvéd—Kerekegyháza, Kalocsa—Bajai Tsz, Tiszakécske— KTK, Kecel—Csengőd, Mélykút— Fájsz, Izsák—Jánoshalma. XIX. ford., március 25., 16 óra: Já­noshalma—Fájsz, Csengőd—Mélykút, KTK—Kecel, Bajai Tsz—Tiszakécske, Kerekegyháza—Kalocsa, Helvécia— Kkfházi Honvéd, Soltvadkert—Harta, Izsák—Lajosmizse. XX. ford., április 1., 16.30: Kkfházi Honvéd—Soltvadkert, Kalocsa—Hel­vécia, Tiszakécske—Kerekegyháza, Kecel—Bajai Tsz, Mélykút—KTK, Fájsz—Csengőd, Harta—Izsák, Lajos­mizse—Jánoshalma. XXI. ford., április 8., 16.30: János­halma—Csengőd, KTK—Fájsz, Bajai Tsz—Mélykút, Kerekegyháza—Kecel, Helvécja—Tiszakécske, Soltvadkert— Kalocsa, Izsák—Kkfházi Honvéd, La­josmizse—Harta. XXII. ford., április 15., 16.30: Tisza­kécske-—Soltvadkert, Kecel—Helvé­cia, Mélykút—Kerekegyháza, Fájsz— Bajai Tsz, Csengőd-r-KTK, Kkfházi Honvéd—Lajosmizse, Kalocsa— Izsák,- Harta—Jánoshalma. XXIII. ford., április 22., 17 óra: Já­noshalma—KTK, Bajai Tsz—Csen­gőd, Kerekegyháza—Fájsz, Helvécia —Mélykút, Soltvadkert—Kecel, Izsák —Tiszakécske, Lajosmizse—Kalocsa, Harta—Kkfházi Honvéd. XXIV. ford., április 29., 17 óra: Mélykút—Soltvadkert, Fájsz—Helvé­cia, Csengőd—Kerekegyháza, KTK —Bajai Tsz, Kalocsa—Harta, Tisza­kécske—Lajosmizse, Kecel—Izsák, Kkfházi Honvéd—Jánoshalma. XXV. ford., május 6., 17 óra: János­halma—Bajai Tsz, Kerekegyháza— KTK, Helvécia—-"Csengőd, Soltvad­kert—Fájsz, Izsák—Mélykút, Lajos­mizse—Kecel, Harta—Tiszakécske, Kkfházi Honvéd—Kalocsa. , • * XXVI. ford., május 13., 17 óra: Csengőd—Soltvadkert, KTK—Helvé­cia, Bajai Tsz—Kerekegyháza, Tisza­kécske—Kkfházi Honvéd, Kecel— Harta, Mélykút—Lajosmizse, Fájsz -J-Izsák, Kalocsa—Jánoshalma. XXVII. ford,, május 20., 17 óra: Jánoshalma—Kerekegyháza, Helvécia—Bajai Tsz, Soltvadkert— KTK, Izsák—Csengőd, Lajosmizse— Fájsz, , Harta—Mélykút, Kkfházi Honvéd—Kecel, Kalocsa—Tiszakécs­ke. XXVIII. ford., május 27., 17 óra: Bajai Tsz—Soltvadkert, Kerekegyhá­za—Helvécia, Kecel—Kalocsa, Mély­kút—Kkfházi Honvéd, Fájsz—Harta, Csengőd—Lajosmizse, KTK—Izsák, Tiszakécske—Jánoshalma. XXIX. ford., június 3., 16 óra: Já­noshalma—Helvécia, Soltvadkert— Kerekegyháza, Izsák—Bajai Tsz, La­josmizse—KTK, Harta—Csengőd, Kkfházi Honvéd—Fájsz, Kalocsa— Mélykút, Tiszakécske—Kecel. XXX. ford., június 10., 16 óra: Hel­vécia—Soltvadkert, Mélykút—Tisza­kécske, Fájsz—Kalocsa, Csengőd— Kkfházi Honvéd, KTK—Harta, Bajai Tsz—Lajosmizse, Kerekegyháza— Izsák, Kecel—Jánoshalma. Megjegyzés: a Kkfházi Honvéd mérkőzéseit szombaton, a sorsolásban megadott időpontban, rendezi. MEGRENDELŐ (Bélyeg nélkül feladható.) POSTAHIVATAL / Helyben i C I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom