Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-17 / 41. szám
1990. február 17. • PETŐFI NÉPE • 3 Kiscsoportosok vagyunk? MI HANGZOTT EL KISKUNFÉLEGYHÁZÁN A tudósító felelőssége Ismerik a tehetetlenség érzését, a lé* leknyomorító kínt, ami jó időre belénk fojtja a szót, ami ideig-óráig lehetetlenné teszi az értelmes cselekvést? Ismerik a torokszorító, fojtogató, keserű csalódottság állapotát, melyben a tegnapi felfénylő reménységek szép madarai véresen aláhullanak tisztuló egünkről? És a botladozó félelem, a tétova elbizonytalanodás veszedelmeit ismerik-e? önkéntelenül törnek felszínre belőlem ezekben a történelmi napokban egyelőre még megválaszolatlan — megválaszolhatatlan — kérdések. Mi lesz ezután, merréfelé haladunk a hosszan tartó némaság, a kényszerű cselekvésképtelenség, a törpévé zsugorító önállótlanság után? Lesz-e erőnk és képességünk önnön világunk megváltására, társadalmunk generáljavítására, a nemzet testét el-, rondító, rosszindulatú daganatok eltávolítására? Jogos a reménység annyi keserű tapasztalat, annyi erőszakolt korlát után, hogy igen. De jogos a kételkedés is a dolgok alakulásának láttán. És a félelem is jogos, hogy a „turáni átok”, az örök magyar széthúzás, a mindenki mást akar gyerekes gyakorlata miatt a gyorsan nyakunkba szakadt demokrácia öntestét falja fel mohóságában, türelmetlenségében, vagdalkozó igyekezetében. Mielőtt ez a nép elérte volna európai mércéjű nagykorúságát, elvették tőle játéknyi nagyságú demokráciáját. Ezt most, a nagy lehetőségek idején, tanulja eseménydús napjainkban a magyar nemzet. Ám ne titkoljuk el, ne ámítsuk magunkat, ne csapjük be a világot, hogy büszkén valljuk: „nem középiskolás fokon”! Mondjuk meg inkább őszintén, ha fáj is, ha nincs is miért dicsekedni vele, hogy bizony-bizony egyelőre még csupán kiscsoportosok vagyunk a demokrácia óvodájában. Aki ezt nem hiszi, az nézzen körül alaposabban széles e hazában. Nézze a százezrek közömbösségét, figyelje a gomba módra szaporodó pártok gyakorta ellenszenves tülekedését, a sise- rehad hangzavarát, az egymásra mutogatást, a kölcsönös gyanakvást és manipulációs igyekezetét. Bizony mondom néktek — mondaná talán a Názáreti —, bogy a kevesebb több lenne, és higgadtabb, megfontoltabb járással messzebbre érnénk el. És odaérnénk el, ahová akarunk, szeretnénk. Különben ki tudja, hogy hol kötünk ki, szekerünk milyen gödörbe zuhan összetörve, mielőtt célhoz érnénk. Ez jut eszembe az ilyen-olyan (gate-) get-hirek hallatán, aplakatté|»e- dések láttán, a leninvárosi — tisza- szederkényi — őrültség kapcsán, a mohó önzés és a magamutogató han- dabandázás elburjánzásai idején. És azt gondolom: ha az önmérsékletet eredményező szerénység hiányozni fog majd ezután is, ha képtelenek leszünk tanulni vágyó igyekezettel egymásra figyelni, ha a sanda gyanú erősebbnek bizonyul az őszinte érdeklődésnél, a széthúzás az összefogásnál, akkor szekerünk kerekei alól elfogy majd az út. Ha a vitákat, a nézetek és törekvések ütköztetését felváltják a verekedések, ha a gyújtogatás az utcán, épületekben és nem szép szavakkal a lélekben történik, akkor beköszönt ránk a hét szűk esztendő korszaka. S akkor Európa térképéről kiradírozzuk azt a pár ezer négyzetkilométert, amelyen élünk. Varga Mihály Február 12-ei lapszámunk második oldalán a Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt kiskunfélegyházi választási gyűléséről közölt tudósítás egy fél mondata kisebb vihart kavart. A tudósítást Franyó István, az MTI szegedi munkatársa írta, s abban úgy fogalmaz, hogy dr. Ádám Pál, a párt országos ügyvivője kijelentette: „nem elégednek meg a pártállam kiszolgálóinak elszámolásával, tegyenek vagyonnyilatkozatot a volt tsz-elnökök, állami gazdasági igazgatók is, akiket az ügyvivő falusi tyúktolvajoknak titulált”. Még aznapi dátummal Antal Gábor, a Bácskai és Dunamelléki Tsz- ek Területi Szövetsége titkára és dr. Ivicz Vilmos, a Kiskunsági Mező- gazdasági Szövetség titkára közös levelet írt dr. Ádám Pálnak, a következő szöveggel: „A Petőfi Népe február 12-ei, hétfői számában megjelent tudósítás az Önök Kiskunfélegyházán megtartott választási gyűléséről. Felszólítjuk, hogy a rendezvényen elhangzott kijelentését, miszerint a tsz-elnököket és állami gazdasági igazgatókat falusi tyúktolvajoknak nevezte, haladéktalanul vonja visz- sza a Petőfi Népe hasábjain, és kérjen bocsánatot a kijelentésért. Amennyiben ez február 19-éig nem történik meg, becsületsértési pert indítunk Ön ellen.” A fentiekre válaszolva, dr. Ádám Pál az alábbi szöveget juttatta el szerkesztőségünkhöz: „Tisztelt Antal és dr. Ivicz urak! Levelükre az alábbiakat válaszolom: A tudósítás megjelenéséről nem tudtam, sőt, azt sem, hogy az MTI tudósítója jelen van. Cikkeimet, amelyekért felelősséget vállalok, saját aláírásommal szoktam megjelentetni. Szavaimat helytelen értelmezésben jelentették meg, ezért idézem az elhangzottakat: Nem elégedhetünk meg a pártkáderek elszámoltatásával, a falusi tyúk tolvajókat is el kell számoltatni. Önök mint mezőgazdasági érdekképviseleti szerv képviselői, remélem ismerik a falusi szólásmondást, amely a tyúkper, tyúktolvaj esetében kisebb súlyú felelősségre utal. Amennyiben figyelemmel kísérték írásaimat, úgy a Petőfi Népe január 12-ei számában olvashatták ezzel kapcsolatos álláspontomat, amely így hangzik: ... az elszámolás a tisztességes mezőgazdasági nagyüzemi vezetők érdekeit is szolgálja, mert megszűnik az általánosítás, emelt fővel járhatnak, a búza elválik a konkolytól... Remélem, azt Önök sem vitatják, hogy lesznek szép számmal, akik a megmérettetésen könnyűnek találtatnak. A tisztességesek ;— hiszem, hogy ők vannak többségben — megszabadulnak egy súlyos gyanútól. Az elmarasztalt vezetőkre, ígérem, nem alkalmazom a tyúktolvaj jelzőt, mert tisztességtelennek tartanám az igazi tyúktolvajokkal szemben. Tehát, utasítás jellegű ultimátumukra válaszolva: ezt a hangnemet visszautasítom, bocsánatkérésre nincs okom. Bocsánatkéréssel és helyreigazítással az MTI tudósítója tartozik. A jövőre vonatkozóan felkérem, amennyiben kényes kérdésben szavaim mélyebb értelmére kiváncsi, úgy szünetben vagy a gyűlés végén kérdezzen. Elvárom, hogy szavaim értelmét ne forgassa ki. Végül engedjenek meg egy tiszteletteljes kérdést. Eddig ugyan nem tapasztaltam, de Önök az egyszerű tsz-tag és magángazdálkodó érdekében is ilyen kemény határozottsággal lépnek fel? Ha igen, minden tiszteletem az Önöké.” (Lapunk az esetleges további vitával nem kíván foglalkozni — a szerk.) A PÉNZÜGY NEM ÜGY? Ásztalbontás Halason Asztalt bontanak Halason, kerekasztalt. Nem mondhatni, hogy látványosan történt, de azt sem, hogy a megfelelő időpontban. Ha nem lenne képzavar, azt mondanám, éppen a csúcspontján bontották meg a városi kerekasztalt a pártok. Annak idején az ellenzéki szervezetek sürgetésére, a közös problémák egyeztetésére, a békés átmenetre hivatkozva kezdődtek el a tárgyalások. A gondolat vonzónak és hihetőnek tűnt, hogy nyilvános kötözködés helyett a meggyőzés, a kompromisszum eszközét választják a város sorsáért aggódó pártok. Némi szkepticizmus azért' munkált egyesekben — minek tagadni —, hogy a sok bába közt majd éppen a gyerek vész el: a város ügye. Ä januári ülés témáját, a szociális és egészségügyet mint az egyik válsággócot, már-már lesöpörte a tárgyalóasztalról a választási kampányok forgószele, de közös megegyezéssel — mint nagyon lényeges, a jövőnket meghatározó témát — a város idei költségvetésének megvitatását még megszavazták a pártok a februári tárgyalásra. Azonban, nem tudni, mi okból, a szabad demokraták, a kisgazdapártok, a demokrata fórum és a néppárt nem kívánt élni a lehetőséggel, asztalt bontottak a februári ülésen, pontosabban le sem ültek. Pedig a pénzügyi kötöttségek, a várhatóan tízmilliós hiány — bárki legyen is a majdani hatalom birtokosa — valószínű nem mutat világosabb képet a választások utáni tavasz tiszteletére sem. Eltűnt a pénzügyi tervezetből a szociális célú támogatás tétele, nem kis aggodalmat váltva ki hiányával az ifjúságot képviselő Hatiszból. Bár a tanács felcsillantott egy reménysugarat azzal, hogy bizonyos összeget tartalékolt a megye. A szocialista párt javasolta, foglaljon állást a tanácsülés, miszerint a csapatkivonásokkal megüresedő szovjet laktanyák csak az első lakáshoz jutók támogatására legyenek hasznosíthatók. A tanácselnök-helyettes némi borúlátással közölte a résztvevőkkel, hogy tudomása szerint felújításokba kezdtek a laktanyán belül, nem valószínű, hogy a lakossági célok iránti gesztusból. Javasolták még, hogy támogassák és továbbítsák országos szintig azt a követelést, hogy a települések sajátosságainak figyelembevétele, s ne a normatív átlag irányítsa a helyi feladatok finanszírozását. Magyarán ismerje el az állam például azokat a terheket, amelyeket a cigány lakosság számaránya ró egy-egy településre, annál is inkább, mert ez állami feladat egyben. Egyházi felvetés volt, a jogosságát senki nem vitatta, hogy a családi és társadalmi ünnepek rendezését nem csak az erre a célra létesített iroda végzi, így a számukra biztosított költségvetésre az egyházak is jogosultak lennének. A tízmilliós hiány pótlására felvetődött az állami ingatlanok értékesítésének javaslata az MSZP részéről, mint egyfajta megoldás, de az ominózus Kunép- telkek is szóba jöttek, amelyek felülvizsgálatát elodázhatatlan feladatnak nevezte a népfronttitkár. Somogyi Antal tanácselnök-helyettes ezekkel kapcsolatban azt a választ adta, hogy az ingatlanok számbavétele folyik; értékesítésbe addig semmiképp nem kezdenek, míg a készülőben lévő önkormányzati törvény ide vonatkozó, szabályozó részét nem ismerik. Bár a kerekasztal jövendője iránt érzett nem kevés kétséggel megállapodtak a résztvevők egy április eleji időpontban a választás első fordulója utáni tapasztalatok összegzésére. Hajós Terézia Jelöltaspiránsok Pártok 1. sz. választókerület KECSKEMÉT Területe: Kecskemét Megyei Városi Tanács 1—36. és 44—45. sz. tanácstagi választókerülete 3- szválasztókerület KECSKEMÉT Területe: Kecskemét Megyei Városi Tanács 37—43. és 46—75. sz. tanácstagi választókerülete 3. sz. választókerület TISZAKÉCSKE Területe: Tiszakécske, Ágasegyháza, Ballószőg, Bugac, Gátér, Helvécia, Jaiuíbszállás, Kunszállás. Lakitelek, Nyárlórinc, Orgovány, Pálmonostora, Szentkirály, Tiszaalpár, Városföld 4. sz. választókerület KUNSZENT- M1KLÓS Területe: Knnszentmikiós, Apostag, Dnnaegyháza, Dunavecse, Fölöpháza. Kerekegyháza. Kunadacs. Kunbaracs. Ladánybene, Lajosmizse. Solt. Szabadszállás, Szalkszentmárton, Tass 5: sz. választókerület KISKUNFÉLEGYHÁZA Területe: Kiskunfélegyháza, Csólyospálos, | Jászszentlászló, Kiskunmajsa, Kömpöc, Petőfiszállás 6. sz. választókerület KISKŐRÖS Területe: Kiskőrös, Akasztó, Bocsa, Csengőd, FötöpszáBas, imrehegy, Izsák, Kaskantyú, Kecel, Páhi, SoHszentimre, Soltvadkert, Tabdi 7. sz. választókerület KALOCSA Területe: Kalocsa, Bátya, Császártöltés, Dunapataj, Dunaszeotbeoedek, Dusnok, Fájsz, Foktő, Géderiak, Hajós, Harta, Homokmégy, Miske, Nemesuadudvar, Ordas, öregcsertő, Szakmar, Úszód 8. sz. választókerület KISKUNHALAS Területe: Kiskunhalas, Balotaszáilás, Harkakötöny. Kelebia. Kisszállás, Kunfebértó, Pirtó, Szánk, Táziár, Tompa, Zsana 9. sz. választókerület BAJA Területe: Baja, Bátmonostor, Csáralja, Dávod, Ersekcsanád, Hercegszántó, Nagybaracska, Sökösd, Szeremle. Vaskút 10. sz. választókerület BÁCSALMÁS ' Területe: Bácsalmás, Bácsbokod, Bácsborsód. Bácsszőlős, Borota, Csávoiy, Csíkén a, Feböszentiván, Gara, Jánoshalma, Katymár, Kunbaja, Madaras, Máté telke, Mélykút, Rém, Tataháza Agrárszövetség Deák István Kovács László Szarka Balázs dr. Bak István Bari István Weinhardt József dr. Márkus Ferenc Tóth Istvánná dr. Zom Antal Kiss István Fidesz Hertelendy László dr. Sarkadi Zsolt Rác András Opauszki György Perity Antal Fédisz + T. Ifj. Szöv. Majsa dr. Garai István Független Kisgazdapárt Kalmár József Szarapka János Mányoki Lajos Börcsök András Potoczki István Faddi József dr. Holló Dénes dr. Pohankovics István Kosa András dr. Horváth László Dancsa Bálint dr. Franek Béla Kiss László Hazafias Választási Koalíció Fehér Béláné dr. dr. Bányai Endre Varga Sándor Martus Pál Sitkéi Béla Dobosné dr. Patyi Mária dr. Borotai György Szabó János Csipkó Sándor dr. Márkus Ferenc Rácz-Fodor Mihály dr. Vajtai István dr. Zom Antal (Agrárszöv. tám.) Kiss István Kereszténydemokrata Néppárt Póta Iván Kovács Zoltán Udvardi ülés dr. Murányi László Besesek Béla MDF dr. Józsa Fábián dr. Debreczeni József Kánya Gábor Bődi Szabolcs Fekete Pál Varga Endre dr. Bárdi János dr. R. Kiss Sándor dr. Péterfi Tamás Karsai Péter Magyar Függetlenségi Párt Lajtos Tibor MSZDP Tóth Béla Bánó István Kőszegi Péter dr. Kovács László Laczkó Zsolt dr. Borbényi Imre Szarvas László F. Nagy József Papp Ferenc Újvári Jakab Magyar Néppárt Kovács Klára Teleky Sándor Toldi György Henter Pál Székelyhídi Géza dr. Farkas László Tácsi István Szoboszlai Attila MSZMP Balog Jánosné Forgó László Erős József Czérna Miklós Lapid László Papp Imre Kollár Károly dr. Fekete László László Tibor MSZP Nagy Attila dr. Brúszel László 1 Varga Sándor Aranyi János dr. Garai István Moravcsik Ferenc né Gonda János Király György Várhalmi Miklós dr. Száhl Imre Nemzeti Kisgazdapárt dr. Ádám Pál dr. Ravasz Károly dr. Keszthelyi Tibor Nagyszeder István Kerényi Béla dr. Pálos György SZDSZ dr. Sándor László Tóth Tamás dr. Frigyesy Ferenc Sarró János dr. Réczi László dr. Szenohradszki Béla dr. Andriska Géza Tóth Zoltán Nagy András dr. Sztantics Péter Szabadság Párt dr. Balázs Vilmos Bálint János Eszikné Juhász Ildikó Eszik Béla Vállalkozók Pártja Wolf János Erdósi Imre Kovács Géza Baski András Seres Jenő Lakatos Tivadar dr. Gergely László Czibolya Imre Független jelölt Velkei Árpád Beraáth Lajos dr. Nagy Géza dr. Szűcs László Kelemen József Morvái Ferenc Nagy Ágoston Rácz Sándor Tóth Csaba Csáki Ferenc Rokolya Péter dr. Csanádi Ferenc Horváth Gábor Kovács Zoltán Sárossy László dr. Södi Bertalan
