Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-01 / 27. szám

FOLYTATTA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS JANUÁRI ÜLÉSSZAKA Az ideiglenes köztársasági elnök a MUOSZ-ban Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök tegnap találkozott a Ma­gyar Újságírók Országos Szövetsége elnökségének tagjaival és a MUOSZ apparátusának vezető tisztségviselőivel. Szűrös Mátyás egyetértett azzal, hogy a 6000 magyar újságírót tömörítő — pártoktól független — szövetségnek, a nemzet érdekében- is végzendő munkájához szükséges a költségvetési támogatás. A mai, csütörtöki ülésén a kormány dönt arról az újságíró-közgyűlési kezdeményezésről, hogy a sajtónap ezentúl március 15-én legyen, a korábbi Rózsa Ferenc-díj helyét pedig a Táncsics Mihály-díj vegye át — e változásokat az ideiglenes köztár­sasági elnök jogosnak és érthetőnek nevezte. A maga részéről azzal is egyetértett, hogy a kulturális lapok missziós munkájukhoz kaphassanak és kapjanak is állami támogatást. Az elnökség tagjai megnyugvással vették tudomásul, hogy Szűrös Má­tyás teljes egészében, maradéktalanul osztja a MUOSZ-nak a megyei lapok ügyében elfoglalt álláspontját. Eszerint a ma még MSZP-tulajdonban lévő kiadók által megjelentetett, napi 1,25 milliós tömegben olvasókhoz kerülő lapokat a nemzeti tájékoztatási intézmény részének kell tekinteni. Szűrös Mátyás közbenjárását ígérte Nyers Rezső MSZP-elnöknél a tulajdonlás vitatott kérdéseinek megnyugtató rendezését illetően, és kifejezésre juttatta azt a nézetét, mely szerint parlamenti állásfoglalás tehet majd pontot e máig nem lezárt ügyre. Természetesen szóba került a kormány által a nemzeti tájékoztatási intézmények felügyeletére kinevezett kuratórium is. Mint ismeretes, az újságírószakma kezdettől bírálta a szerv létrehozását, mert attól, hogy ez „nemtelen pártharcok színterévé teheti” (idézet egy MUOSZ-állásfoglalás- ból) a nemzeti intézményeket. Jogosan tartott egyébként tőle, ezt a kurató­rium személyi döntései az egész közvélemény számára bebizonyították. A köztársaság ideiglenes elnöke értésre adta: a maga részéről mindig is a kuratórium ellen volt és ennek megfelelő módon hangot is adott. Az elnökségi ülésen dr. Bényei József, a Hajdú-Bihari Napló főszerkesz­tője — az elnökség tagja — bejelentette: Szűrös Mátyás már megszerezte az országgyűlésiképvisclő-jelöltséghez szükséges 750 ajánlószelvényt Püs­pökladányban. (Folytatás az 1. oldalról) foglalkozott a vitában elhangzott módosí­tó indítványokkal, a bizottsági munka ta­pasztalatait Filló Pál ismertette. Elmond­ta, hogy Velkey Lászlónak, a közerkölcs és a közszemérem védelme érdekében tett ja­vaslatát a bizottság, hosszas vita után, el­fogadta. Tóth Istvánná azt indítványozta: új sajtótermék engedélyezése előtt 500 ezer forint kauciót helyezzenek bírói letétbe, hogy ezt az összeget a sajtóperekben sértett kártalanítására lehessen felhasználni. Eh­hez kapcsolódott Zsigmond Attila szóban előterjesztett indítványa, amely ezt az ösz- szeget egymillió forintra kívánta felemelni. A bizottság véleménye szerint ez az intéz­kedés sok kiadványnak á létét veszélyeztet­né, így például a kis példányszámú művé­szeti és tudományos lapokét. Király Zol­tán szóban elhangzott, megyei lapokra vo­natkozó javaslata a bizottság megítélése szerint tulajdoni kérdés, s ennek rendezése nem a sajtótörvényhez tartozik. Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter — mintegy saját véleménye összegzéseként — idézte azt a Deák Ferencnek tulajdoní­tott, s a korabeli sajtótörvény kapcsán el­hangzott mondást, miszerint egy ilyen tör­vénynek egyetlen mondatból kellene áll­nia: „hazudni pedig nem szabad”. Ezt követően a sajtótörvénnyel kapcso­latos módosító indítványokról döntöttek a képviselők. Nem fogadták el azt a javasla­tot, miszerint a bíróság a sértett számára ítélheti meg 300 ezer forintig a kártérítést. Ugyancsak elvetették a kulturális bizott­ság módosítását, amely a tervezetben sze­replő 500 ezer forint helyett 1 millió forint­ra javasolta felemelni a kártérítési össze­get. Elfogadták viszont a törvénytervezet­nek azt a szövegbeli módosítását, miszerint a sajtószabadság gyakorlása nem sértheti a közerkölcsöt. A módosító indítványok feletti határo­zathozatal után a törvényjavaslat egészé­ről szavazott a Tisztelt Ház. A sajtótör­vény módosításáról szóló alkotmányerejű törvénytervezetet a képviselők nagy több­séggel elfogadták. Ezután — kővetkező napirendi pontként — rátértek a családjo­gi törvény módosításáról szóló törvényja­vaslat tárgyalására. A házasságról, családról, gyámságról A házasságról, a családról és a gyámság­ról szóló, többszörösen módosított 1952. évi IV. törvény újabb módosításáról szóló törvényjavaslatot Kulcsár Kálmán igaz­ságügy-miniszter terjesztette elő. Hang­súlyozva, hogy a bizonytalanná váló poli­tikai helyzet, a romló életkörülmények kö­vetkeztében a családok, a családtagok egy­mást segítő, támogató szerepe nagyobb jelentőségű, mint valaha bármikor. A módosító javaslat visszaállítja azt a lehetőséget, hogy a szülői felügyeleti jogtól meg nem fosztott szülőknek az örökbefo­gadáshoz hozzájáruló nyilatkozatát az ál­lami gondozott gyerekek esetében a gyám­hatóság pótolhassa. A másik elem, hogy ha a gyermek inté­zeti gondozásba kerül, arra az időre szüne­tel a szülői felügyeleti jog. Ugyancsak lehe­tőség nyílik arra, hogy a szülő ne csak a gyermek születését követő hat hónap múl­tán, hanem időbeni korlátozás nélkül meg­adhassa hozzájáruló nyilatkozatát. Vi­szont a gyermek születése után két hónapig ezt a nyilatkozatot visszavonhatja. Kulcsár Kálmán elmondta azt is, hogy a jövőben megszűnik az az előírás, misze­rint a házasságkötésre csak a szándék beje­lentését követő három hónap elteltével ke- , rülhet sor. A miniszter szólt arról is, hogy megkez­dődött a családjogi tötvény felülvizsgálata, amelynek célja nem az 1952-ben született törvény kiigazítása, hanem egy új alapo­kon nyugvó, a társadalom egyetértésével találkozó családjogi kódex megalkotása. A vitában elsőként Árvái Lászlóné (He­ves m., 1. vk.) kapott szót. A képviselőnő nem értett egyet azzal, hogy a bíróság döntsön az örökbefogadásról, mert ez is­mét időhúzást jelentene, nem jutna előbbre a várakozók ügye. Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.) tűrhetetlen állapotnak tartotta, hogy számos kisgyermek intézetben legyen, ho­lott volnának emberek, akik szívesen örökbe fogadnák őket. Mégis megfonto­lásra ajánlotta, hogy örökbefogadásuk ügyét egy bürokratikus intézményre, neve­zetesen a gyámhatóságra bízzák-e. Véle­ménye szerint mindenképpen a bíróságnak kellene döntenie ilyen fontos, jogokat kor­látozó kérdésekben. Csontos Jánosáé (Borsod-Abaúj-Zemp- lén m., 11. vk.) úgy vélte, hogy nincs kellő­képpen kidolgozva a törvényjavaslatban a 'szülő felelősségének kérdése. Soltészáé Pádár Dona (Szabolcs-Szat- már-Bereg m., 8. vk.) úgy vélekedett: ami­óta a családok egy jó része nem tudja meg­fizetni a napközis étkezés térítési díjait, tudomásul kell venni, hogy vannak éhező gyermekek az országban. Borza Istvánná (Hajdú-Bihar m., 1. vk.) alternatív javaslattal élt: a most megállapí­tott 4300 forintos létminimumhatárt emel­jék fel egy reális — 5-6 ezer forint közötti — összegre, ellenkező esetben viszont a családi pótlék ne számítson bele az egy főre eső jövedelembe. ■ Banffy György (Budapest, 4. vk.) elmon­dotta; Horváth Jenő képviselőtársa által benyújtott módosítással nem tud egyetér­teni. Bozsó Lajosné (Budapest, 10. vk.) java­solta, hogy változtassák meg az egy főre jutó nettó jövedelem kiszámításának mód­ját. Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.) úgy fog­lalt állást: az örökbefogadással kapcsola­tos törvény módosítása jogi szempontból elfogadhatatlan, annak kizárólag érzelmi megközelítése nem eredményezi a helyes megoldást. Az általános vita lezárását követően a plenum a törvényjavaslatot részletes vitára is alkalmasnak tartotta, ám a továbbiak­ban senki nem kívánt hozzászólni. Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.) önálló indítványt terjesztett elő a választójogról szóló törvény kiegészítésére. Azt javasolta, hogy a törvény szövegét azonnali hatállyal egészítsék ki azzal: „Az összegyűjtött, a képviselőjelqltet támoga­tó, a választási bizottságnál leadott ajánlá­si szelvényeket az átvétel, a megszámlálás és az esetleges hitelesítési eljárás után az átadó és a választási bizottság jelenlétében meg kell semmisíteni. Az ajánlási szelvé-' nyékről a darabszám-nyilvántartáson kí­vül egyéb nyilvántartást készíteni tilos.” Kérte indítványának sürgős tárgyalását, amihez 50 képviselő aláírását összegyűjtöt­te. Indoklásul elmondta: a törvény az aján­lási szelvény sorsáról nem rendelkezik, ugyanakkor a választópolgárok félelme in­dokolt, hogy ezeket a szelvényeket a ké­sőbbiek során illetéktelen személyek fel­használhatják. Az Országgyűlés úgy döntött, hogy Da­uda Sándor indítványát napirendjére tűzi. Az ebédszünet után az elnöki széket Horváth Lajos foglalta el, s megkezdődött az Állami Számvevőszék létszámáról és költségvetéséről szóló javaslat megtárgya­lása. Az Állami Számvevőszékről A napirendi ponthoz Hagelmayer Ist­ván, az Állami Számvevőszék elnöke fűzött szóbeli 'kiegészítést. Elmondotta: tény, hogy egy ilyen intéz­mény könnyebb helyzetben lenne akkor, ha a parlament elfogadta volna már az államháztartási törvényt. Ennek ellenére nem marad munka nélkül az Állami Szám­vevőszék, hiszen legfontosabb feladata, hogy véleményt mondjon az állami pénzek gondos, takarékos felhasználásáról. Magyarországon az állami vagyon lé­nyegesen nagyobb a kívánatosnál. Ezért fontos a reprívatizálás előrehaladása, s várhatóan e téren is jelentős szerep hárul az Állami Számvevőszékre. Már hozzálát­tak a reprívatizálással kapcsolatos anyag- gyűjtéshez, s az elemzések elkészítéséhez. Hagelmayer István a továbbiakban el­mondotta, hogy jelentősen átdolgozták a szervezet költségvetését, mert az Ország- gyűlés legutóbbi ülésén nem találta elfo­gadhatónak. Kovács András, a terv- és költségvetési bizottság előadójaként, elmondta: bizott­sága az Állami Számvevőszék létszámára és költségvetésére kidolgozott újabb javas­lattal egyetért. Támogatja, hogy az ÁSZ regionális szervezeti alapon épüljön fel. Bállá Évá (Budapest, 46. vk.) a költség- vetési előterjesztéssel kapcsolatban csodál­kozását fejezte ki afölött, hogy miképpen lehet egész évben, minden munkanapon 150 belső és külső munkatárs kiküldetés- ' ben. Dobos Ferencné (Pest m., 13. vk.) szük­ségesnek ítélte az Állami Számvevőszék működését, ám túlzottnak tartotta az in­tézmény költségvetését. Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) helyesel­te, hogy az Állami Számvevőszék már megkezdte tevékenységét anélkül, hogy a parlament döntött volna a konkrét műkö­dési feltételekről. Ezután a csak rövid ideje megkezdett délutáni vita ismét félbeszakadt, hogy a terv- és költségvetési bizottság megtárgyal­ja Bállá Éva módosító indítványát. A szovjet csapatok kivonásáról A szünet után a Magyar Köztársaság katonapolitikai érdekeinek képviseletéről, a szovjet csapatok hazánkból történő ki­vonásáról szóló országgyűlésihatározat­tervezet tárgyalásával folytatta munkáját az Országgyűlés. A tervezethez csupán Sebők János (Veszprém m., 12. vk.) fűzött megjegyzést. Elmondta, hogy decemberben ő tett javas­latot arra: az Országgyűlés foglaljon állást a szovjet csapatok kivonásával összefüg­gésben. Hangsúlyozta azt is: nem kívánja, hogy a szovjet csapatok nagyobb ütemben vonuljanak ki Magyarországról, mint aho­gyan 1956 novemberében bevonultak. Ja­vasolta azt is: a parlament hatalmazza fel a kormányt a tárgyalások folytatására és újabb tárgyalások kezdeményezésére az 1957-ben megkötött kétoldalú katonai egyezmény felbontása érdekében. A parlament a határozattervezetet — amely kimondja: a magyar országgyűlés felhatalmazza a Magyar Köztársaság Mi­nisztertanácsát, hogy a magyar és a szovjet kormány között folyamatban lévő tárgya­lásokon a magyar fél szorgalmazza a szov­jet csapatok teljes kivonása menetrendjé­nek mielőbbi kidolgozását — a technikai­lag szükséges időtartamot és a kérdés nem­zetközi vonatkozásait figyelembe véve —, hogy annak alapján a teljes kivonásra még az idén, de legkésőbb 1991-ben sor kerül­jön — egy ellenszavazattal elfogadta. Ezt követően az országgyűlésiképviselő­jelöltek állami támogatásáról szóló hatá­rozattervezet került terítékre. Az Ország- gyűlés — 49 igen, 118 ellenző szavazattal, 61 tartózkodás mellett — elutasította a határozattervezetet. Ezért az elnök a terve­zetet visszautalta a két érintett miniszter­nek, hogy ők vagy újra átdolgozva a febru­ári ülésszakon ismét terjesszék elő, vagy álljanak el attól. A szavazást követően kért szót Gál Zol­tán. Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy a törvény értelmében a támogatás mértékét az Országgyűlés állapítja meg. E megfogalmazás azt jelenti, hogy a par­lament már döntött a pártok és a jelöltek költségvetési támogatásáról. Utalt arra, hogy az első szabad választásoknak van­nak bizonyos feltételei. Az anyagi forráso­kat tekintve nem egyforma eséllyel indul­nak a választásokon a különböző pártok és a független jelöltek. Ez pedig — BE már nálunk is — meghatározza szereplésük si­kerét. Úgy vélte, hasznosabb azok támo­gatása, akik kevesebb forrással bírnak, mintsem növelni azok esélyeit, akik egyéb­ként is rendelkeznek anyagiakkal. Ezután a Nagykanizsai Sörgyár állam- igazgatási felügyeletű vállalattá történő át­minősítését tárgyalták meg a képviselők. Az Országgyűlés ezután Hámori Csaba indítványát tárgyalta meg. A képviselő az ülésnap elején nyilatkozattervezetet ter­jesztett elő a Romániában zajló esemé­nyekről és az ott élő magyar nemzetiség helyzetéről. A tanácskozás egyik szünetéen összeült a külügyi bizottság, s ]M kisebb változtatásokkal — elfogadásra ajánlotta a dokumentumot. A tervezetről véleményt mondott Ta­más Gáspár Miklós. Képviselőtársai fi­gyelmébe ajánlotta Ion Iliescu, a román Nemzeti Megmentési Front Tanácsa el­nökének a Magyar Hírlapban megjelent interjúját, amelyben bizonyos engedmé­nyekre is utal. Majd aggodalmának adott hangot az egyik romániai ellenzéki párt kisebbségekkel kapcsolatos álláspontja miatt. Berecz János, a külügyi bizottság elnöke is szót kért, s rövid tájékoztatást adott a bizottság üléséről. Mint mondotta, először arról döntöttek, hasznos-e egyáltalán most egy ilyen nyilatkozat. Korábban úgy gon­dolták, a február végi ülésszakon foglal­nak állást a romániai eseményekkel kap­csolatban, hiszen addigra világosabbá vál­nak az ott zajló folyamatok. Az Országgyűlés 202 igen, 1 ellenző sza­vazattal, 18 tartózkodás mellett elfogadta a nyilatkozatot. , Az Országgyűlés határozattervezetek sorozatának megtárgyalását követően in­terpellációkkal folytatta volna munkáját. Azért csak volna, mert Tóth Attiláné (Bu­dapest, 52. vk.), létszámellenőrzést kért. A létszámellenőrzésből pedig kitűnt, hogy a plénum egy fő híján határozatképtelen. Ezért az elnöklő Horváth Lajos az ülést berekesztette. (MTI) # Külügyesek és a honvédel­mi miniszter. • Frakcióvezetők. 4 * * • Kézfogó. 0 Aki jelen van, annak kijut a gondokból. 0 A külügy­miniszter egyedül sem fél. 0 Az ipari miniszter tolla alighanem magyar gyárt­mány: nem működik. 0 Tóth Ist­vánná kiskun- halasi képvise­lő a kormány­fővel. (Az ország- gyűlés képeit Walter Péter készítette.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom