Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-01 / 27. szám
FOLYTATTA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS JANUÁRI ÜLÉSSZAKA Az ideiglenes köztársasági elnök a MUOSZ-ban Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök tegnap találkozott a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökségének tagjaival és a MUOSZ apparátusának vezető tisztségviselőivel. Szűrös Mátyás egyetértett azzal, hogy a 6000 magyar újságírót tömörítő — pártoktól független — szövetségnek, a nemzet érdekében- is végzendő munkájához szükséges a költségvetési támogatás. A mai, csütörtöki ülésén a kormány dönt arról az újságíró-közgyűlési kezdeményezésről, hogy a sajtónap ezentúl március 15-én legyen, a korábbi Rózsa Ferenc-díj helyét pedig a Táncsics Mihály-díj vegye át — e változásokat az ideiglenes köztársasági elnök jogosnak és érthetőnek nevezte. A maga részéről azzal is egyetértett, hogy a kulturális lapok missziós munkájukhoz kaphassanak és kapjanak is állami támogatást. Az elnökség tagjai megnyugvással vették tudomásul, hogy Szűrös Mátyás teljes egészében, maradéktalanul osztja a MUOSZ-nak a megyei lapok ügyében elfoglalt álláspontját. Eszerint a ma még MSZP-tulajdonban lévő kiadók által megjelentetett, napi 1,25 milliós tömegben olvasókhoz kerülő lapokat a nemzeti tájékoztatási intézmény részének kell tekinteni. Szűrös Mátyás közbenjárását ígérte Nyers Rezső MSZP-elnöknél a tulajdonlás vitatott kérdéseinek megnyugtató rendezését illetően, és kifejezésre juttatta azt a nézetét, mely szerint parlamenti állásfoglalás tehet majd pontot e máig nem lezárt ügyre. Természetesen szóba került a kormány által a nemzeti tájékoztatási intézmények felügyeletére kinevezett kuratórium is. Mint ismeretes, az újságírószakma kezdettől bírálta a szerv létrehozását, mert attól, hogy ez „nemtelen pártharcok színterévé teheti” (idézet egy MUOSZ-állásfoglalás- ból) a nemzeti intézményeket. Jogosan tartott egyébként tőle, ezt a kuratórium személyi döntései az egész közvélemény számára bebizonyították. A köztársaság ideiglenes elnöke értésre adta: a maga részéről mindig is a kuratórium ellen volt és ennek megfelelő módon hangot is adott. Az elnökségi ülésen dr. Bényei József, a Hajdú-Bihari Napló főszerkesztője — az elnökség tagja — bejelentette: Szűrös Mátyás már megszerezte az országgyűlésiképvisclő-jelöltséghez szükséges 750 ajánlószelvényt Püspökladányban. (Folytatás az 1. oldalról) foglalkozott a vitában elhangzott módosító indítványokkal, a bizottsági munka tapasztalatait Filló Pál ismertette. Elmondta, hogy Velkey Lászlónak, a közerkölcs és a közszemérem védelme érdekében tett javaslatát a bizottság, hosszas vita után, elfogadta. Tóth Istvánná azt indítványozta: új sajtótermék engedélyezése előtt 500 ezer forint kauciót helyezzenek bírói letétbe, hogy ezt az összeget a sajtóperekben sértett kártalanítására lehessen felhasználni. Ehhez kapcsolódott Zsigmond Attila szóban előterjesztett indítványa, amely ezt az ösz- szeget egymillió forintra kívánta felemelni. A bizottság véleménye szerint ez az intézkedés sok kiadványnak á létét veszélyeztetné, így például a kis példányszámú művészeti és tudományos lapokét. Király Zoltán szóban elhangzott, megyei lapokra vonatkozó javaslata a bizottság megítélése szerint tulajdoni kérdés, s ennek rendezése nem a sajtótörvényhez tartozik. Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter — mintegy saját véleménye összegzéseként — idézte azt a Deák Ferencnek tulajdonított, s a korabeli sajtótörvény kapcsán elhangzott mondást, miszerint egy ilyen törvénynek egyetlen mondatból kellene állnia: „hazudni pedig nem szabad”. Ezt követően a sajtótörvénnyel kapcsolatos módosító indítványokról döntöttek a képviselők. Nem fogadták el azt a javaslatot, miszerint a bíróság a sértett számára ítélheti meg 300 ezer forintig a kártérítést. Ugyancsak elvetették a kulturális bizottság módosítását, amely a tervezetben szereplő 500 ezer forint helyett 1 millió forintra javasolta felemelni a kártérítési összeget. Elfogadták viszont a törvénytervezetnek azt a szövegbeli módosítását, miszerint a sajtószabadság gyakorlása nem sértheti a közerkölcsöt. A módosító indítványok feletti határozathozatal után a törvényjavaslat egészéről szavazott a Tisztelt Ház. A sajtótörvény módosításáról szóló alkotmányerejű törvénytervezetet a képviselők nagy többséggel elfogadták. Ezután — kővetkező napirendi pontként — rátértek a családjogi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. A házasságról, családról, gyámságról A házasságról, a családról és a gyámságról szóló, többszörösen módosított 1952. évi IV. törvény újabb módosításáról szóló törvényjavaslatot Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter terjesztette elő. Hangsúlyozva, hogy a bizonytalanná váló politikai helyzet, a romló életkörülmények következtében a családok, a családtagok egymást segítő, támogató szerepe nagyobb jelentőségű, mint valaha bármikor. A módosító javaslat visszaállítja azt a lehetőséget, hogy a szülői felügyeleti jogtól meg nem fosztott szülőknek az örökbefogadáshoz hozzájáruló nyilatkozatát az állami gondozott gyerekek esetében a gyámhatóság pótolhassa. A másik elem, hogy ha a gyermek intézeti gondozásba kerül, arra az időre szünetel a szülői felügyeleti jog. Ugyancsak lehetőség nyílik arra, hogy a szülő ne csak a gyermek születését követő hat hónap múltán, hanem időbeni korlátozás nélkül megadhassa hozzájáruló nyilatkozatát. Viszont a gyermek születése után két hónapig ezt a nyilatkozatot visszavonhatja. Kulcsár Kálmán elmondta azt is, hogy a jövőben megszűnik az az előírás, miszerint a házasságkötésre csak a szándék bejelentését követő három hónap elteltével ke- , rülhet sor. A miniszter szólt arról is, hogy megkezdődött a családjogi tötvény felülvizsgálata, amelynek célja nem az 1952-ben született törvény kiigazítása, hanem egy új alapokon nyugvó, a társadalom egyetértésével találkozó családjogi kódex megalkotása. A vitában elsőként Árvái Lászlóné (Heves m., 1. vk.) kapott szót. A képviselőnő nem értett egyet azzal, hogy a bíróság döntsön az örökbefogadásról, mert ez ismét időhúzást jelentene, nem jutna előbbre a várakozók ügye. Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.) tűrhetetlen állapotnak tartotta, hogy számos kisgyermek intézetben legyen, holott volnának emberek, akik szívesen örökbe fogadnák őket. Mégis megfontolásra ajánlotta, hogy örökbefogadásuk ügyét egy bürokratikus intézményre, nevezetesen a gyámhatóságra bízzák-e. Véleménye szerint mindenképpen a bíróságnak kellene döntenie ilyen fontos, jogokat korlátozó kérdésekben. Csontos Jánosáé (Borsod-Abaúj-Zemp- lén m., 11. vk.) úgy vélte, hogy nincs kellőképpen kidolgozva a törvényjavaslatban a 'szülő felelősségének kérdése. Soltészáé Pádár Dona (Szabolcs-Szat- már-Bereg m., 8. vk.) úgy vélekedett: amióta a családok egy jó része nem tudja megfizetni a napközis étkezés térítési díjait, tudomásul kell venni, hogy vannak éhező gyermekek az országban. Borza Istvánná (Hajdú-Bihar m., 1. vk.) alternatív javaslattal élt: a most megállapított 4300 forintos létminimumhatárt emeljék fel egy reális — 5-6 ezer forint közötti — összegre, ellenkező esetben viszont a családi pótlék ne számítson bele az egy főre eső jövedelembe. ■ Banffy György (Budapest, 4. vk.) elmondotta; Horváth Jenő képviselőtársa által benyújtott módosítással nem tud egyetérteni. Bozsó Lajosné (Budapest, 10. vk.) javasolta, hogy változtassák meg az egy főre jutó nettó jövedelem kiszámításának módját. Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.) úgy foglalt állást: az örökbefogadással kapcsolatos törvény módosítása jogi szempontból elfogadhatatlan, annak kizárólag érzelmi megközelítése nem eredményezi a helyes megoldást. Az általános vita lezárását követően a plenum a törvényjavaslatot részletes vitára is alkalmasnak tartotta, ám a továbbiakban senki nem kívánt hozzászólni. Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.) önálló indítványt terjesztett elő a választójogról szóló törvény kiegészítésére. Azt javasolta, hogy a törvény szövegét azonnali hatállyal egészítsék ki azzal: „Az összegyűjtött, a képviselőjelqltet támogató, a választási bizottságnál leadott ajánlási szelvényeket az átvétel, a megszámlálás és az esetleges hitelesítési eljárás után az átadó és a választási bizottság jelenlétében meg kell semmisíteni. Az ajánlási szelvé-' nyékről a darabszám-nyilvántartáson kívül egyéb nyilvántartást készíteni tilos.” Kérte indítványának sürgős tárgyalását, amihez 50 képviselő aláírását összegyűjtötte. Indoklásul elmondta: a törvény az ajánlási szelvény sorsáról nem rendelkezik, ugyanakkor a választópolgárok félelme indokolt, hogy ezeket a szelvényeket a későbbiek során illetéktelen személyek felhasználhatják. Az Országgyűlés úgy döntött, hogy Dauda Sándor indítványát napirendjére tűzi. Az ebédszünet után az elnöki széket Horváth Lajos foglalta el, s megkezdődött az Állami Számvevőszék létszámáról és költségvetéséről szóló javaslat megtárgyalása. Az Állami Számvevőszékről A napirendi ponthoz Hagelmayer István, az Állami Számvevőszék elnöke fűzött szóbeli 'kiegészítést. Elmondotta: tény, hogy egy ilyen intézmény könnyebb helyzetben lenne akkor, ha a parlament elfogadta volna már az államháztartási törvényt. Ennek ellenére nem marad munka nélkül az Állami Számvevőszék, hiszen legfontosabb feladata, hogy véleményt mondjon az állami pénzek gondos, takarékos felhasználásáról. Magyarországon az állami vagyon lényegesen nagyobb a kívánatosnál. Ezért fontos a reprívatizálás előrehaladása, s várhatóan e téren is jelentős szerep hárul az Állami Számvevőszékre. Már hozzáláttak a reprívatizálással kapcsolatos anyag- gyűjtéshez, s az elemzések elkészítéséhez. Hagelmayer István a továbbiakban elmondotta, hogy jelentősen átdolgozták a szervezet költségvetését, mert az Ország- gyűlés legutóbbi ülésén nem találta elfogadhatónak. Kovács András, a terv- és költségvetési bizottság előadójaként, elmondta: bizottsága az Állami Számvevőszék létszámára és költségvetésére kidolgozott újabb javaslattal egyetért. Támogatja, hogy az ÁSZ regionális szervezeti alapon épüljön fel. Bállá Évá (Budapest, 46. vk.) a költség- vetési előterjesztéssel kapcsolatban csodálkozását fejezte ki afölött, hogy miképpen lehet egész évben, minden munkanapon 150 belső és külső munkatárs kiküldetés- ' ben. Dobos Ferencné (Pest m., 13. vk.) szükségesnek ítélte az Állami Számvevőszék működését, ám túlzottnak tartotta az intézmény költségvetését. Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) helyeselte, hogy az Állami Számvevőszék már megkezdte tevékenységét anélkül, hogy a parlament döntött volna a konkrét működési feltételekről. Ezután a csak rövid ideje megkezdett délutáni vita ismét félbeszakadt, hogy a terv- és költségvetési bizottság megtárgyalja Bállá Éva módosító indítványát. A szovjet csapatok kivonásáról A szünet után a Magyar Köztársaság katonapolitikai érdekeinek képviseletéről, a szovjet csapatok hazánkból történő kivonásáról szóló országgyűlésihatározattervezet tárgyalásával folytatta munkáját az Országgyűlés. A tervezethez csupán Sebők János (Veszprém m., 12. vk.) fűzött megjegyzést. Elmondta, hogy decemberben ő tett javaslatot arra: az Országgyűlés foglaljon állást a szovjet csapatok kivonásával összefüggésben. Hangsúlyozta azt is: nem kívánja, hogy a szovjet csapatok nagyobb ütemben vonuljanak ki Magyarországról, mint ahogyan 1956 novemberében bevonultak. Javasolta azt is: a parlament hatalmazza fel a kormányt a tárgyalások folytatására és újabb tárgyalások kezdeményezésére az 1957-ben megkötött kétoldalú katonai egyezmény felbontása érdekében. A parlament a határozattervezetet — amely kimondja: a magyar országgyűlés felhatalmazza a Magyar Köztársaság Minisztertanácsát, hogy a magyar és a szovjet kormány között folyamatban lévő tárgyalásokon a magyar fél szorgalmazza a szovjet csapatok teljes kivonása menetrendjének mielőbbi kidolgozását — a technikailag szükséges időtartamot és a kérdés nemzetközi vonatkozásait figyelembe véve —, hogy annak alapján a teljes kivonásra még az idén, de legkésőbb 1991-ben sor kerüljön — egy ellenszavazattal elfogadta. Ezt követően az országgyűlésiképviselőjelöltek állami támogatásáról szóló határozattervezet került terítékre. Az Ország- gyűlés — 49 igen, 118 ellenző szavazattal, 61 tartózkodás mellett — elutasította a határozattervezetet. Ezért az elnök a tervezetet visszautalta a két érintett miniszternek, hogy ők vagy újra átdolgozva a februári ülésszakon ismét terjesszék elő, vagy álljanak el attól. A szavazást követően kért szót Gál Zoltán. Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy a törvény értelmében a támogatás mértékét az Országgyűlés állapítja meg. E megfogalmazás azt jelenti, hogy a parlament már döntött a pártok és a jelöltek költségvetési támogatásáról. Utalt arra, hogy az első szabad választásoknak vannak bizonyos feltételei. Az anyagi forrásokat tekintve nem egyforma eséllyel indulnak a választásokon a különböző pártok és a független jelöltek. Ez pedig — BE már nálunk is — meghatározza szereplésük sikerét. Úgy vélte, hasznosabb azok támogatása, akik kevesebb forrással bírnak, mintsem növelni azok esélyeit, akik egyébként is rendelkeznek anyagiakkal. Ezután a Nagykanizsai Sörgyár állam- igazgatási felügyeletű vállalattá történő átminősítését tárgyalták meg a képviselők. Az Országgyűlés ezután Hámori Csaba indítványát tárgyalta meg. A képviselő az ülésnap elején nyilatkozattervezetet terjesztett elő a Romániában zajló eseményekről és az ott élő magyar nemzetiség helyzetéről. A tanácskozás egyik szünetéen összeült a külügyi bizottság, s ]M kisebb változtatásokkal — elfogadásra ajánlotta a dokumentumot. A tervezetről véleményt mondott Tamás Gáspár Miklós. Képviselőtársai figyelmébe ajánlotta Ion Iliescu, a román Nemzeti Megmentési Front Tanácsa elnökének a Magyar Hírlapban megjelent interjúját, amelyben bizonyos engedményekre is utal. Majd aggodalmának adott hangot az egyik romániai ellenzéki párt kisebbségekkel kapcsolatos álláspontja miatt. Berecz János, a külügyi bizottság elnöke is szót kért, s rövid tájékoztatást adott a bizottság üléséről. Mint mondotta, először arról döntöttek, hasznos-e egyáltalán most egy ilyen nyilatkozat. Korábban úgy gondolták, a február végi ülésszakon foglalnak állást a romániai eseményekkel kapcsolatban, hiszen addigra világosabbá válnak az ott zajló folyamatok. Az Országgyűlés 202 igen, 1 ellenző szavazattal, 18 tartózkodás mellett elfogadta a nyilatkozatot. , Az Országgyűlés határozattervezetek sorozatának megtárgyalását követően interpellációkkal folytatta volna munkáját. Azért csak volna, mert Tóth Attiláné (Budapest, 52. vk.), létszámellenőrzést kért. A létszámellenőrzésből pedig kitűnt, hogy a plénum egy fő híján határozatképtelen. Ezért az elnöklő Horváth Lajos az ülést berekesztette. (MTI) # Külügyesek és a honvédelmi miniszter. • Frakcióvezetők. 4 * * • Kézfogó. 0 Aki jelen van, annak kijut a gondokból. 0 A külügyminiszter egyedül sem fél. 0 Az ipari miniszter tolla alighanem magyar gyártmány: nem működik. 0 Tóth Istvánná kiskun- halasi képviselő a kormányfővel. (Az ország- gyűlés képeit Walter Péter készítette.)