Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-12 / 10. szám

1990. január 12. • PETŐK! NÉPE • 5 JANCSÓ-KORSZAK KECSKEMÉTEN (9.) Elmaradozó bemutatók A bemutatott huszonkét darab kö­zönségszervezése egyébként nem folyt azonos feltételek mellett. Érvényesült bizonyos protekcionista szemlélet: vol­tak preferált, s akadtak diszkriminált darabok. A megkülönböztetésnek egy nagyon nyomós objektív oka van: a közönségszervezők anyagilag nincse­nek érdekeltté téve a kamaraszínházi látogatottság növelésében. Ugyanany- nyi jutalékot kapnak egy színházi néző­ért, amennyit egy kamaraszínháziért, csakhogy az előbbiből egy estére hat­százat tudnak elhelyezni, az utóbbiból pedig százat, vagyis egy kamarai telt­ház mindössze egyhatodát jövedelmezi a nagyszínházinak, miközben a velejá­ró fáradság többszörös. A szervezési hálózat á nagyszínházi közönségbázis­ra épült és hatékonyan működtethető, egyetlen telefonhívással csoportok, bri­gádok mozgósíthatók. A lehetséges stúdió-közönség viszont a városban el­szórtan dolgozik, illetve tanul, az ő fel­kutatásuk körülményesebb. Emiatt gyakran megesett, hogy a szervezők a kamaraszínházi munkában a köny- nyebb megoldáshoz folyamodtak: rá­beszéltek egy-egy üzemi vagy téesz- csoportot a kamaraszinházi darab megtekintésére. Ilyenkor persze min­denki szenvedett: a színészek a passzív nézőtől, a nézők a számukra idegen előadástól. Ezért azonban elsősorban nem a szervezési iroda dolgozói hibáz­tathatok, hanem az érdekeltségüket meghatározó anyagi ösztönzőrendszer. Két előadáson összesen tíz fizető néző Bonyolultabb összefüggéseket takar, sok szubjektív mozzanatot foglal ma­gába a szervezői munka erkölcsi ösz­tönzésének problémaköre. Tanulságos volt megfigyelni például, hogy a Don Cristobal iránti érdeklődés akkor kez­dett szemlátomást csökkenni, amikor lefutottak a Királyi vadászat bérletes ÚJ KÖNYVEK: Barakonyi Károly: Framework II. (Lapozgató sorozat) (Műszaki K., 180 Ft) •— Irányi Dániel: A magyar forra­dalom politikatörténete. 1847—1849. (Szépirodalmi K., 150 Ft) — Mészöly Miklós Fontos történetek útközben. (Szépirodalmi K., 80 Ft) — Beké György: Régi erdélyi iskolák. (Tan- könyvk., 93 Ft) — Morvay Károly: Kevés szóval portugálul. (Tankönyvk., 58 Ft) — A személyi kultusz humora. Ötszáz vicc. (Csokonai K., 80 Ft) — Elmer István: Ferenc József keserűvíz. (Kráter K., 82 Ft) ■— Fésűs Éva: Be­csületes megtaláló. (Forma-Art, német nyelven, 49 Ft) — Claire Kenneth: Pa- noptikus. (Magyar világ, 120 Ft) — Határ Győző: Golgheologhi. I—II. (Életünk könyvek) (Életünk .Szerk., előadásai, s a szervezés minden energi­áját a bérletszünetes házak megtöltésé­re volt köteles fordítani, ama ideológia alapján, miszerint a nagyszínház, min­denkor elsőbbséget élvez. (Felismerve ezt a törvényszerűséget, Vándorfiék maguk vették át a szervezői munkát, de nem gondoltak arra, hogy jobb ered­ményre így sem számíthatnak, hiszen ők is csak a meglévő közönségbázisra támaszkodhatnak.) A túlfeszített munka révén — a veze­tők inspirációitól függetlenül — kiala­kult a szervezőkben egyfajta szelekciós reflex. Észrevették, hogy főnökeik nem tartják egyformán szem előtt minden produkció sorsát, ezért — belső hasz­nálatra— fontossági sorrendet állítot­tak fel közöttük, s ennek alapján dol­goztak. Az idő őket igazolta, mert a Don Cristobal egyik foghíjas háza után Gyurkó még fegyelmi vizsgálatot kért ugyan (a lefolytatásra nem került sor), a Kocsonya Mihály házassága első két előadásának összesen tíz(!) fizető néző­jéért azonban már senki sem kezdemé­nyezett felelősségrevonást. Bocsánatos bűnnek számított továbbá a gyér ér­deklődés a Táncórákon, A cellán, a Fagyrepedésekén, sőt a nagyszínházi A falu rosszán is. A szervezők eljárását nem kifogásol­hatjuk, valamennyi előadásra ugyan si­került volna közönséget varázsolniuk, önvédelmi szempontból pedig jogosan jártak el, amikor oda irányították a nézőt, ahol a széksorokat fővesztés ter­he mellett volt illő megtölteni. Ok nem tehettek arról, hogy olyan műsorpoliti­kai koncepciónak kényszerültek végre­hajtóivá válni, amelyben a produkciók csak egymás rovására létezhettek. Játszási rend Pályázati beadványukban Gyurkóék a kecskeméti színház válságának tüne­teként említették ár játszási rend bi­zonytalanságát. Pontosan nem tudha­tó, mit érthettek ezen, hiszen a kineve­zésük előtti évadban a színház szinte százszázalékos üzembiztonsággal mű­400 Ft) — Pázmány György: Az ato­mok és a kozmosz keresztsége. (Ma­gán, 95 Ft) — Játékos nyelvtanulás németül. 1. (Vario, 89 Ft) — Saller Géza: Hírességek a szenvedés csúcsa­in. (Magán, 150 Ft) —- Zas Lóránt: Hosszú sorokban látom az embereket (Délsziget K., 68 Ft) — Zelk Zoltán: Kecskére bízta a káposztát. (Forma- Art, német nyelven, 49 Ft)— Miskolc- zi Miklós: Elvtársaim ingben, glóriá­ban. (Képes 7 és az Interjú, 78 Ft) — Branko Hofman: Reggel is sötét van. (Európa, 60 Ft) — Stendhal: Vö­rös és fekete. (Európa, 85 Ft) — Petőfi Sándor: Arany Lacinak. (Fortuna- Art, 49 Ft) — Trenk Frigyes bárót emlékezetes élettörténete. (Európa, 88’ Ft) — Simon István: Mirza. (Forma- Art, 49 Ft) — Cserépfalvi Imre: Egy könyvkiadó feljegyzései. 1945—1963. ködött. Az én fogalmaim szerint a ját­szási rend a következő esetekben bi­zonytalan: ha a meghirdetetthez képest lényegesen Változik a műsorterv, ha be­mutatók csúsznak vagy maradnak el, ha sűrűn kell élnie a színháznak a mű­sorváltoztatás jogával, a ha megfürde­tett előadások elmaradnak, ha a törvé­nyes játszási napokon gyakran nem tudnak előadásokat tartani, ha a heti szünnapot rendszeresen máskor kény­telenek tartani, ha az előirt játszási for­mák valamelyike nem valósul meg. Ér­demes megvizsgálnunk, miként alakult a játszási rend az 1983/84-es évadban? Már nem terveztek hosszabb távra Amikor 1983 nyarán a 168 óra ripor­tere arról faggatta dr. Gajdócsi Istvánt, milyen darabok bemutatására készül az új vezetésű színház, a tanácselnök Gyurkóék műsortervével kapcsolatban két konkrétummal szolgált: tudta, hogy szándékukban áll a Háry János gyermekszereplőkkel történő bemuta­tása, valamint a Királyi vadászat fővá­rosi sztárok közreműködésével való színrevitele. Ezeken kívül klasszikuso­kat fognak játszani — vélte a tanácsel­nök, s erre minden oka megvolt, mert az általa ismert pályázat műsortervi részében üyenek is szerepeltek. Az ösz- szeállítás tetszetős volt, ám amikor Gajdócsi István ennek alapján tájékoz­tatta a rádió hallgatóit az új művészeti vezetés elképzeléseiről, még nem tud­hatta, hogy a műsorterv már érvényte­len. Szinte a 168 óra adásával egy idő­ben ült össze Baján az Igazgató Tanács és egy merőben új programot készített. A vezetés a későbbiekben letett ar­ról, hogy hosszabb távra tervezzen, ezért a program folytonos átalakulás­ban volt. A két dokumentumban össze­sen huszonöt darabeim szerepel. Ezek­nek csupán egynegyede került színre, következésképpen a huszonkét bemu­tató közel háromnegyedére szezon köz­ben született ötlet. Ha tapintatos kife­jezést igyekszünk választani, úgy fogal­mazhatunk: az évadot az improvizatív műsortervezés jellemezte. Balogh Tibor (Folytatjuk) (Gondolat, 92 Ft) — Csillagászati év­könyv. 1990. (Gondolat, 65 Ft) — Ág­nes. Összeáll. Steignert Ágota. (Név­nap könyvek) (Helikon, 150 Ft) — Hatályos jogszabályok gyűjteménye. 1945—1987. 8. kötet. (Közgazd.. és Jogi K., 1200 Ft) — Lev Trockij: Éle­tem. Önéletrajzi vázlat (Kossuth, 178 Ft) — Magyarország autóatlasza. (Kartográfia, 199 Ft) — Peter Karls- ton-Wolfgang Gerok-Werner Grob: Patobiokémia. (Medicina, 400 Ft) — Böő István: Sertés a kisgazdaságban. „(Házunk tája). (Mezőgazd. K„ 75 Ft) — Czáka Sarolta—Valló László: A metszés ábécéje. 3. jav. kiadás. (Me­zőgazd. K., 98 Ft) — Felsőoktatási felvételi tájékoztató 1990. (Művelő­désügyi Minisztérium, 88 Ft) — Mattyasovszky Jenő: Hód és a szok­nyák titka. (Népszava, 65 Ft) A bonvi\án új tenorszerepe „Bűvös erő volt e virág­ban” — hang­zik majd Don Jósé ajkáról a Debreceni Csokonai Színház Car- men-előadá- sában. Bűvös erőre külö­nösen ilyen­fajtára olyan nagy szükségünk van, hisz a vi­lág haddal te­le. Ezt minden Don Jósé elé- nekli. Ebben nincs semmi rendkívüli. Kivételes él­ményt az éne­kes személye és hangjadgér. Erre a szerep­re Jankovits Jankovits József az operettszínpadon. József, a Fővárosi Operettszín­Sárkány szárnyán Az elmúlt évtizedekben em­berek tízezrei kapcsolódtak be a repülésbe, és ma már egyes or­szágokban a repülés igazi tö­megsporttá fejlődött. E hatal­mas változás a siklószámyak megjelenésének köszönhető. A siklószámyas repülés né­hány évtizedes múltjának kez­detén magas hegycsúcsokról startolva igyekeztek a siklás időtartamát meghosszabbítani: az így elért időtartam gyakran a tíz percet is meghaladta. Ma már megszokott látvány — a Budai-hegyekben is — magasan a hegycsúcs felett órákig vitor­lázó siklószámy: a sárkány. A sárkányról nézve a starthe­lyül szolgáló hegy szinte beleol­vad a síkságba: a repülés ma­gassága és a levegőben töltött idő függetlenné vált a starthely magasságától. A régi repülőjel­szó, á „gyorsabban, messzebb­re, magasabbra” tehát már a siklószámyas sportban is érvé­nyes. Mivel pedig eredetileg mo­tor nélküli repülésről van szó, ezért a fenti jelmondat céljai a levegő áramlatainak kihaszná­lásával, teljesítményrepüléssel érhetők el. Elméletileg egy siklószerkezet teljesítményén a szerkezettel re­pülhető sebességek összességét értjük. Gyakorlati szempontból annál jobb a szerkezet teljesít­ménye, minél nagyobb teljesít­ményrepüléseket: magassági, időtartam- és távrepüléseket le­het vele végrehajtani. Ma há­romfajta siklószerkezetet szo­kás megkülönböztetni: a hagyo­mányosnak számító vitorlázó repülőgépeket, a siklószámya- kat és a sikló ejtőernyőket. Mindhárom szerkezetet sajátos sebességtartomány jellemez. Nyugalomban lévő levegő­ben egy siklószerkezet csak me­rülni képes. Tartósan emelkedni csak úgy tud, ha a gépet körül­vevő légtömeg emelkedési se­bessége a szerkezet merülését meghaladja. Kedvező szélirány esetén a lejtő szél felőli oldalán emelő áramlás keletkezik, amely jól kihasználható a sár­kány levegőbe emeléséhez. A siklószámyak legnagyobb előnye egyrészt a rendkívüli ma­nőverezőképesség, másrészt a terep iránti igénytelenségük. Vi­torlázó repülőgépek üzemelteté­séhez ugyanis a lejtő közvetlen közelében repülőtérre van szük­ség, a sárkányok számára azon­ban gyakorlatilag szinte minde­nütt található fel- és leszállásra használható hely, így a sportre­pülésre alkalmas területek szá­mát nagymértékben növelni le­het. ' A fejlődés során azután meg-. jelentek olyan könnyű, ám telje­sítményben nem lebecsülendő motorok, amelyek főleg felszál­lásnál vagy manőverezésnél a repülő segítségére lehetnek. Sőt megjelentek az úgynevezett két­éltű sárkányrepülőgépek is, amelyek vízre is le tudnak száll­ni, Ületve onnan fel tudnak emelkedni. ház népszerű bonvivánja ké­szül. — Nem ez lesz az első opera­fellépésem, mert ugyancsak Debrecenben énekeltem már Hunyadi Lászlót is — mondja. — Ez a felkérés is olyan csábító volt, hogy nem tudtam ellenáll­ni. Az operaéneklés egyre ke­véssé titkolt vágyam. Az Ope­rettszínház stúdiószínpadán előadtam már a Levéláriát is Puccini Tosca-jából. — Miközben január 24,-én a Cirkuszhercegnő kirobbanó si­kerű premierjén a Fővárosi Operettszínházban főszerepet énekelt. — Ez az az operett, amit si­kerrel játszott a társulat Mün­chenben ezen a nyáron, ahová már különböző darabokkal ötödik éve járunk. Szeretem Mister X. szerepét, igényes fel­adat minden énekes számára, és kitűnő partnerekkel játszom. — Táncdalénekesként indult, aztán az operettszínház karában énekelt. Mikor kezdődött a szó­lókarrier? — A Fővárosi Operettszín­házban már énekeltem kisebb szerepet a Kabaréban, amikor Pál Tamás 1979-ben Szegedre hívott. Csodálatos két év volt, és csodálatos szerepek a Lili bárónőben, a Bajadérban, és a Bob hercegben. Innen hívtak a Margitsziget Víg özvegy-elő- adására a beteg Leblancz Győ­ző helyett három előadáshoz. 1980-ban volt a Kálmán Imre- emlékműsor nemzetközi hírű szereplőgárdával, amiben a Mondd el, hogy imádom a pes­ti nőket című dalt énekelhet­tem. Utána még sokszór. 1987- ben a Vigadóban Jelena Obraz- coyával is felléptem egy kon­certen.- A Fővárosi Operettszín­ház?- Szegedről 1981-ben jöt­tem vissza. Először vendégként énekeltem Edwint a Csárdáski­rálynőben. Aztán Boccaccio, a Cigányszerelem, a Marica grófnő .. . Ügy tudom, nemcsak Münchenben énekelte... Sokáig volt műsoron Nyugat-Berlinben, és ezzel a darabbal szerepeltem a Belga Királyi Opera társulatával Antwerpenben és Gentben. Koncerteztünk Norvégiában, Izraelben, Ausztráliában, de énekeltem Velencében, Becs­ben, és remélem, a Gartner- platz Theater társulatával (München) eljutok jövőre Ja­pánba is.- Most operaszerepre ké­szül . ,r.- Én nem- teszek különbsé­get a zeneileg igényes feladatok között. Tíz évig Raskó Magdá­hoz jártam tanulni, 1986-tól Kapitányné Katona Magdá­hoz. Aki színpadra áll, annak magából a legtöbbet kell nyúj­tani. Azért merem elénekelni Don Jósét, mert a Hunyadi Lászlót már elénekeltem. És színpad és.színpad között nincs különbség. Jó és rossz darab van, jó és rossz előadás. J. ti A nagy szövetség J jo szemű emberek választói­kat helyet a takaros vadász­__'háznak. Közel van a főút, s arán ylag távol a falu. Köd­ben sem hallatszik a tsz-lakótelepig a nóta, a kacagás, a hangos szó. Az összejövetelre érkezett népes társaság dideregve állja körül a bográcsot. Soká lesz még ebéd, rá­gós a hús, de jólesik az akácparázs melege a januári reggelen. A gazda — a helyi kolhoz elnöke — Kanyó Sanyi bácsit rendelte ki a Selyem-erdő tisztására: mutassa meg, hogy mit tud! Olyanoknak főzi a borjúpaprikást, akik igen sokat kóstoltak már életükben a jóból. Meg tudják különböztetni a mester­remeket a silánytól. Kanyó Sándor egyébként a falu legkitűnőbb sza­kácsa. Méltatlankodik a korai éb­resztésért, de tudja mindenki: meg­sértődne, ha elnöke mást hívna ilyen feladatra. Es nem csak az izekhez ért. Történeteket tud a szövetkezet múltjából. Mikor, milyen fejes va­dászott errefelé. Mint jeles puskás a trófeáival, dicsekszik a belügymi­niszter meg az államminiszter elis­meréseivel. Mindketten hazajártak Dunahidára: a legszebb bakokat ajánlotta nekik a szövetkezet (s egyben a vadásztársaság) elnöke. Még nem dobta föl a hús levét, amikor a baráti csevegésnek,' az anekdotázásnak véget vet a házi­gazda kiáltása... ­— Elnök urak, gyertek, kezdjük a megbeszélést! — szól a vadászlak ajtajából a köpcös, pirospozsgás, telt arcú férfiú. — Nyugodjatok meg, az ebéd meglesz a tanácsaitok nélkül is. Az idő mindannyiunknak drága... A nagykabátos gyülekezet csak lassan kezd osztani. Kettes-hármas csoportokban, sétálva, kényelmesen közelítenek a direkt erre az alka­lomra bejutott ebédlő felé. Kígyóst Péter, a dunahidi Köl­csey Tsz. elnöke -— merthogy ő volt a „kikiáltó" — mielőtt társaival pa- rolázna, meg koccintana az idei ba­rackpálinkával, útba indítja a so­főrjét. — Ne felejtsd! Nem magyar Marlboro kell! Ha megint átvernek, kifizettetem veled...! — Máris fordul a kollégákhoz, a régió áfész- és termelőszövetkezeti elnökeihez. A tágas faház históriá­járól is szót ejt...-— A vezetőséggel gyakran itt tartjuk az üléseinket. Mi építettük e pihenőhelyet, hát ne álljon kihasz­nálatlanul! Már sokszorosát meg­termelte az árának. Két éve például egy ötéves bakunk megmentette a céget a tönkremenéstöl. Egy tervhi­vatali főnöké lett az agancsa. De mit is lírázok itt! Menjünk, kezdjük a „konklávét"! Amikor a vendégek elcsöndesül- nek az asztal körül, Kocsány Péter, a szomszéd település közös gazda­ságának vezetője emelkedik szólásx ra. Az ő neve szerepelt a meghívón. Mindenki tudta, hogy neki lett szánva a bevezető mondandó. Ko­csány már a formális üdvözlő sza­vak után elvörösödik, ideges lesz és szinte kiabál... — Azt mindannyian tudjuk, hogy a sajtó lázitó cikkeinfelbuzdult nép, mint kikötött gyilkosokat, nap mint nap köpköd bennünket. Nekünk köszönhetik a tagjaink a gazdago­dást, mégis sajnálják tőlünk a forin­tot... — Az irigyeink meg csak hecce- lik őket — szólt közbe valaki a kályha mellől. — Pedig, ha jobban ránéztünk volna anna idején, hogy ki miből építi házacskáját, furcsa dolgokat jegyezhettünk volna föl! A legelején jár csak a prológ, de már hangosodik a társaság. Leg­utóbb az Egyetértés Szövetkezet el­nökétől szökött ki a vélemény. Ko­csány csak rápillant a közbekiál- tókra. Egy pillanatot vár, aztán folytatja... — Jó, nem húzom az időt. A lé­nyegre térek — csillapítja a kedé­lyeket. — Szóval, mi, a dombvidéki szövetkezetek irányítói azért tar­tottuk fontosnak ezt az eszmecse­rét, mert szeretnénk, ha olyan kép­viselő jutna körzetünkből a parla­mentbe, akiben feltétlenül megbíz­hatunk. Ne legyünk álszerények! Mondjuk meg őszintén: óriási a tét. Akartuk vagy nem, de mi lettünk a falvak új földesurai, gráfiai, bárói. — Ezt mondják rólunk!—- jegyzi meg á Dózsa Györgyről elnevezett gazdaság elnöke. De nem folytatja, érzi, hogy itt most minden szónak súlya van. Bár azt, hogy ő földesúr lenne, még magában sem mondta ki sohasem. — Szóval, nem tennénk jól — folytatja Kocsány —, ha nem es­küdnénk föl az egységre, ha bárki­nek ts megengednénk, hogy kiszedje a szánkból a falatot; szétverje azt, amit mi évek, évtizedek óta építge­tünk. Ne felejtsük el: a gyeplő a kezünkben van. Ennél a résznél már nem bírta tovább a szónok. Nem szokott ő ilyen drámai dolgokról beszélni. Ki­száradt a szája, töltött, ivott, majd folytatta.:. — Mit kell tennünk? Válasszunk magunknak olyan jelöltet, aki a mi­énk! Akit minden eszközzel támo­gatunk! Akinek a hűsége kipróbált; és esetleg már dolgozott korábban a parlamentben. — Éljen Borda Mihály! Éljen! Éljen! — kiabálták a fehérasztal lovagjai, felváltva és egyszerre. Merthogy kezdettől fogva tudta mindenki, hogy az összejövetel leg­főbb célja: szövetség Borda Mihály, a Dombvidék Volt országgyűlési képviselőjének az újjáválasztására. Az áfész- és termelőszövetkezeti prímások azonnal a kampány állo­másait kezdték szervezni. Elosztot­ták a hátralevő időt, de Borda Mi­hály fölállt. Szólni kívánt néhány szót.... . . — Kedves barátaim! Kollégáim! — kezdte .emelt, patetikus hangon, mintha a parlamentben beszélne: igaz, ott nem nagyon hallatta a sza­vát. Tudjátok, hogy sokáig magam isr szövetkezetnél munkálkodtam. Es sosem feledkeztem el a pályám során, hogy honnét- jöttem, kikhez tartózom. Köszönöm, hogy ti is megláttátok bennem a szövetség le­hetőségét. ígérem, nem élek vissza a bizalmatokkal. Annyit kérek csak, nézzétek el nekem, ha azért nagyon finoman, éppen érintve a gondokat, mégis kritizállak majd benneteket. Az embereknek kell a "V reményt adó szó! Különben még a pártos múltamat is felidéznék néhá­nyon. Ezt ki kell kerülnünk, egyéb­ként hiába minden. A voksokért mások is hadba indulnak. Aztán, ha meglesz a beiktatás, biztos, hogy számíthattok rám. Harcolok a nagyüzemekért, rámutatok minde­nütt: milyen nagy kár lenne, 'ha szétvernénk azt, enni gazdagságot termel. Borda itt végszót gondolt. Abba­hagyta a. programbeszédét. Kígyóst Péter folytatta.. — Barátaim, most azt is meg kel­lene beszélnünk, hogy. ki mennyivel tudja segíteni a kampányt. Értünk megy a harc, jó, ha komolyat} vész- szűk a dolgot. Plakát és választási újság kell, s a rendezvényekre is szánnunk kell forintot. Aztán meg Veil oldanunk, hogy az ezreket ál lehessen utalni a bankokból a kam­pányszámlára. Ezt majd kiokwn- lálják valahogy a pénzügyisek.- És meg kellene itt, közösen fogalmaznunk, hogy az embereink­nek mit mondjttnk: miért lesz jó Borda elvtárs nekik. Ez a fontos most, nem a pénzszerzés. De majd csak kitaláljuk valahogy1 — zárta le a problémasort egy ttagy pohár vörösborral a kezében Kocsány. Mindenki gondolkodóba esett. Azt ugyanis már rég nem tudták igazából, hogy a nép mit is gondol, hogyan vélekedik, ha választani léé hét. Farkas P. József >db. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom