Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-13 / 11. szám

1989. január 13. • PETŐFI NÉPE *11 SPORT • SPORT A huszonnégy döntős ... (15.) SVÉDORSZÁG A június 8. és július 8. között sorra kerülő 14. labdarúgó világ- bajnoki döntőben pályára lépő 24 válogatott rövid bemutatása Svéd­országgal folytatódik. Ritka az olyan kitartás, ami a svéd válogatottat tavaly jellemez­te. 1989 nyarán ugyanis egy jubile­umi tornán Dániától 6:0 arányban kikapott a „háromkoronás” le­génységi s közben sorsdöntő fon­tosságú vb-selejtezőket kellett vív­nia. Más nemzeti együttes talán léket kapott volna. Nem úgy a své­dek, akik Olle Nordin szövetségi kapitány vezérletével hamar lábra kaptak, s amikor az igencsak fon­tos, lengyelek elleni záró kvalifiká­ciós 90 percen idegenben győztek Chorzówban, véglegessé vált: Anglia előtti csoportgyőztesként az északiak kivívták az itáliai finá­lé jogát. A svéd együttes kedves emlékkel lepheti meg önmagát és szurkoló- táborát Olaszországban. Nem vi­tás, ha idén nyáron kitesznek ma­gukért, akkor bizonyosan jelentős energiával készülnek az 1992-es Európa-bajnoki döntőre, amelyen biztos a helyük, lévén, hogy az ő szövetségük rendezi meg az öreg kontinens legjobb nyolc váloga­tottjának seregszemléjét. A sárga­kékek utoljára 1978-ban kóstol­hatták a vb-ízeket. Előtte 1958-ig kell visszalapozni a futball króni­kájában ahhoz, hogy a legeredmé­nyesebb helytállásukat fellelje az érdeklődő kedvű rajongó. Akkor, a svédországi döntőben az ifjú Pe­tével büszkélkedő Brazíliával szemben maradt alul a házigazda. A döntőben a dél-amerikaiak 5:2 arányban nyertek. Az ezüstérem azonban ezüstérem, erre máig is büszkék Északon. A futball annak ellenére is nép­szerű, hogy a tavalyi bajnoki talál­kozók átlagos nézőszáma 4000 alá süllyedt. Mindössze a két „nagy­csapat”, az IFK Göteborg és az FF Malmö képes ötezernél na­gyobb nézőszámot kimutatni. A válogatott egyik erőssége Glenn Husen, aki a Fiorentinától nem is olyan régen szerződött át a Liver­poolhoz. „Olasz múltat” a házi gólkirály, Johnny Ekström is ké­pes felmutatni. Ekström az Empo- lit erősítette, majd onnan szerző­dött át a francia bajnokságba, je­lenleg a Cannes csatára. Ami Ölté Nordin szakmai tudá­sát jellemezheti: eddig 36 találko­zón dirigált, s játékosai 20 győze­lem mellett 10 döntetlent és 6 vere­séget számlálnak. Igaz, az a bizo­nyos dánok elleni 0:6 sokat csúfí­tott a mérlegen, de a féltucatot bi­zonyára feledtetik majd Olaszor­szágban. A minimális tervük: to­vábbjutás a legjobb 16 közé. Jégpályák nyitva tartása Remek az idő a korcsolyázásra, ennek megfelelően többen érdek­lődtek nálunk a megyeszékhelyen működő pályák látogatási lehető­ségei és nyitva tartása felől. íme a lista: II. Rákóczi F. iskola: hétköznap 15 órától, hét végén délelőtt 10—12 közt is. Zrínyi iskola: hétköznap 15 órától, hét végén délelőtt 9—12 is (bérletes). Lánchíd utcái isk.: reggeltől estig (ingyenes), Molnár E. isk.: reggeltől estig (ingyenes), Vásárhelyi P. isk.: reggeltől estig (ingye­nes). Katona J. Gimn: hétköznap 16 órától, hét végén délelőtt 9 —12-ig is. Bolyai J. Gimn.: hétköznap 14 órától, hétvégén 8—12-ig is. 607. sz. Gáspár A. szakmunkásképző: hétköznap 16 órától, hétvégén 8—12-ig is. Hírős TSE: reggeltől estig (ingyenes), 623. sz. Vágó B. szakmunkásképző: hétköznap 17 órától, hét végén délelőtt 9—13-ig is. RÖVIDEN • RÖVIDEN 9 A szövetségben elkészítették a női kosárlabda Magyar Kupa következő fordulójának sorsolását. A még ver­senyben maradt hat együtteshez az A csoport tíz csapata is csatlakozik. A párosítás szerint a Kecskeméti SC szerdán a BEAC-Gépszerv gárdájával mérkőzik. ’ 9 Kézilabdában, kosárlabdában, kis­pályás labdarúgásban és röplabdában mérik össze tudásukat Bács-Kiskun és Csongrád megye 35 oktatási intézmé­nyének diákjai a január 14-étöl március 4-éig tartó Diák Menedzser Kupa küz­delmeiben. A versenyen legtöbb pontot elérő csapatok pénzjutalomban részesül­nek. • Minden idők egyik legeredménye­sebb birkózója, a szabadfogásban két olimpiai bajnoki, további hat világbaj­noki aranyérmet szerzett szovjet Szer- gej Bjeloglazov a tengerentúlon, az Egyesült Államokban folytatja. Immá­ron azonban nem a szőnyegen, hanem „szőnyegsarokban” tesz meg mindent, hiszen aktív pályafutását befejezte, és a Pennsylvania Egyetem meghívására szakvezetőként vállal munkát az egy­kori szuperklasszis sportember. Bjelog­lazov várhatóan március közepén kezdheti el a munkát az egyetemisták­kal. Sport- és kasszasiker a zárónapon Tekeverseny a „Nyugodtabb Évekért Alapítvány” javára Tegnap zárónapjához érkezett az a kétnapos, meghívásos tekerverseny Kecskeméten, amelynek az volt a célja, hogy a vetélkedő révén is gyara­pítsa azt a tőkét, amelynek a kamatából a nyugdíjasokat segítik. Dr. Ivicz Vilmos, a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezet Területi Szövetségé­nek titkára 200 ezer forintról szóló utalványt nyújtott át dr. Szigeti Zoltánnak, az országos alapítvány képviselőjének. így Bács-Kiskunból — a verseny bevételével együtt — több mint háromszázezer forinttal járultak hozzá a Nyugodtabb Évekért Alapítvány tőkéjéhez. Amint a kecskeméti területi szövetség székházában tartott ünnepélyes eredményhirdetésen megtudtuk, a mintegy hatmillió forintos tőkéből hamarosan részesednek a megyebeli, legjobban rászoruló nyugdíjasok és járadékosok. A kecskeméti verseny jó példaként szolgált arra, hogy a sport is hozzájárulhat az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került idős­korúak támogatásához. A verseny méltó volt az alkalomhoz. A résztvevő kilenc férfi és három női csapat szoros mérkőzéseken döntötte el az elsőség és a helyezések sorsát. Kellemes meglepetés, hogy a férfiak mezőnyében a Tiszakécskei Solohov Mgtsz csapáta (Varga Béla, Fekecs Tibor, Lengyel Pál, Határ Mihály) 890 fás teljesítménnyel az első helyen végzett, 2. Óvári Duna- menti Mgtsz 854, 3. Kupi Egyenlőség Mgtsz 842 fával. Az egyéni ver­senyben Varga Béla (Tiszakécske) volt a legjobb 240 fával. A nők közötti versenyt a Szegvári Puskin Mgtsz együttese nyerte 510 fával, 2. Szanki Haladás Mgtsz (Sípos Ernőné, Urbánné Nagy Erzsébet, Forczek Tiborné, Toldi Rudolfné) 476,3. Törökszentmiklósi Béke Mgtsz 402 fával. Egyéniben Toldi Rudolfné volt a legeredményesebb 142 fás teljesítménnyel. B. I. GOLYÓFOGÓ ÉLTÁBLÁSOK • SAKKHÁZ, SEJ, HA EGYSZER MEGÉPÜL • MINDENKI ELLEN NYÍLT SISAKKAL • A TEHETSÉGEKRE ÁLDOZNI KELL! A mesternek is a a játék a szenvedélye A sakkjáték az emberiség legrégebbi szórako­zásai közé tartozik. A versenysport azonban már korántsem nevezhető könnyed játszadozás­nak. A versenyzés a játékosok hosszan tartó és kimerítő erőpróbája, amelyben a Dutép SC sak­kozói kiemelkedő eredményeket értek el az el­múlt évben. A női csapat ezüst-, a férfi bronzérmes lett az első osztályú bajnokságon. Grószpéter Attila a magyar válogatott tagjaként negyedik volt a Vi­lág Kupán, és második helyezést szerzett az Eu­— Mikor is kezdődött a kecske­rópa Kupán. Mindkét világversenyen a magyar csapat legeredményesebb játékosa volt. Klub­társa, Vidéki Sándor magyar bajnoki címet szer­zett, Gyimesi Zoltán pedig — a Dutép-utánpót- lás egyik jeles képviselője — hatodik helyezést ért el korosztálya világbajnokságán. Az eredménylista ezzel még közel sem teljes, de éppen elég ahhoz, hogy elfogadjam Ábel La­jos vezetőedző kihívását egy parti sakkra, s hogy mindjárt éljek is a gyengébbnek járó előnnyel, „lépek”: méti „nyitás”? — Tóth Laci bácsi időszakát nem ismerem, mert akkor még kis­gyerek voltam, de 1971 óta -fr ak­kor jöttem Kecskemétre — egy ki­esés szélén álló NB Il-es sakkcsa­pata volt a városnak. Azóta egyen­letesen megyünk fölfelé. — Honnan jött s hogyan került Kecskemétre? . — Kiskőrösön OB II-es csapat­ban játszottam, de 1970-ben kies­tünk az osztályból, s akkor válasz­tanom kellett, hogy megyei baj­nokságban játszom tovább vagy új csapatot keresek. Az utóbbi mel­lett döntöttem, mert úgy éreztem, többre vagyok képes. Gyöngyös­ről kaptam is ajánlatot, hogy játé­kos-edzőként megoldják a lakás­gondom, állást adnak, s éppen Kecskeméten jártam az átigazolás ügyében, amikor Kun Lajos meg­kérdezte, hogy hasonló feltételek­kel vállalnám-e a feladatot a me­gyeszékhelyen. Örömmel tettem, mert Bács-Kiskun megyei vagyok. — Milyen feladatot vállalt a kecskeméti sakksport fellendítésé­ben? — A játékos-edzői és menedzse­ri feladatot folyamatosan átvettem Kun Lajostól és Miklós Csabától, mert én yojtam ^jegcélr-ajöcqbb. Persze ehhez* olyan jo háttérpart­ner is kellett, mint Dörner Henrik, az akkori vezérigazgató, aki kez­dettől fogva egyetértett az elképze­léseimmel és segített. — És a játékostársak? — A játékosállomány folyama­tosan kicserélődött, akik nem vál­lalták a többletmunkát, nem tud­ták elviselni a ritmusváltást, nem fértek be a csapatba, s végül is el­maradoztak. De én mindig gon­doskodtam a megfelelő utánpót­lásról, s azt szorgalmaztam, hogy akik idekerültek Kecskemétre, azok gyökeret verjenek. Ezt több­nyire sikerült elérnem. — Szakmailag mit tudott megva­lósítani az elképzeléseiből? — Úgy érzem, hogy a képessége­imnek megfelelő eredményt elér­tem. Végül is tiszta a lelkiismere­tem, mert minden tőlem telhetőt megtettem a sportágért, a szakosz­tályért. Talán abban hibáztam, hogy amikor lehetőségünk lett vol­na, nem építettünk a városban egy sakkházat, olyan otthont, amelyre azt mondhatnánk, hogy a sakko­zók tulajdona. — És ez már pótolhatatlan? — Az elmúlt tizenhét évben mindig a Dutép nyúlt a legmélyeb­ben a pénztárcájába, s ugyanez a városról, a megyéről nem mond­ható el. Az 1970-es években a vá­rosi tanács egyik elnökhelyettese levélben tett Ígéretet arra, hogy megoldják a sakkozók elhelyezé­sét, de azóta sem történt semmi. A legutóbbi javaslatomban arra kértem dr. Fáy Ferenc vezérigazga­tónkat, hogy a városi tanács segít­ségével a KTE-pálya melletti sza­badidőközpontunk helyén húzzon fel egy sakkházat. Ebben megvaló­síthatnánk azt a régen dédelgetett elképzelésünket, hogy sakkiskolát nyitunk, amelyben külföldi gye­rekcsoportokat is oktatnánk. — Á kecskeméti és a korábbi edzősködése során milyen szerepet játszott munkájában az utánpótlás­nevelés? 'ilj0 Én mindig úgy kezdtem, hogy elszaladtam az iskolákba, tanfolyamot hoztunk tétre, s a leg­jobbakat bevittük a sportklubhoz. Kecskeméten nem én kezdtem, már Tóth Laci bácsi is oktatott, aztán később Iványosi Szabó Ti­bor, és talán mások is tanították a gyerekeket sakkozni. A Katona József Gimnáziumban nagyon ko­moly sakkétét volt, amelyből profi­tált a város sakksportja. Jelenleg is járjuk az iskolákat, keressük a te­hetségeket, s általában meg is talál­juk. Nem csak a városból, hanem az egész megyéből igyekszünk a Dutép SC-hez irányítani mindazo­kat a fiatalokat, akikben fantáziát látunk. — 1977-ben megnyerte a csapat a II. osztályú bajnokságot, s 1978 óta az élvonalban szerepel. Hogyan emlékszik a gárda első élvonalbeli lépéseire? — Az első évben a bentmaradá- sunk nagyon rázós volt. Játékosál- lorhány szémpohtjából két-három csapat biztosan jobb volt a miénk­nél, ezért kénytelen voltam tákti- kázni. Az utolsó három játékost a második, harmadik, negyedik táb­lánál szerepeltettem „golyófogó­nak”. így a valódi éltáblások lej­jebb csúsztak az ötös, hatos, hetes táblára és mérkőzéseket nyertek. Kellemes meglepetés volt, hogy az előretoltak — Czeglédi Zsolt, dr. Lovas Dániel, Haragos Kálmán — is fogdosták a pontokat. Nehéz küzdelem volt, de végül is bentma­radtunk az OB I-ben. — Mennyire volt az első OB I-es csapat kecskeméti? — Lovas Imre kerekegyházi, Csala Imre izsáki, Kormányos Zoli bajai, Haragos, Brandies, Miklós, Erdélyi pedig már velem együtt idetelepült kecskeméti volt. —1989 újabb emlékezetes év volt a szakosztály történetében, egyik legeredményesebb évüket zárták. Minek tulajdonítja a sikert? — Döntőnek bizonyult, hogy két ifjúsági játékosunk — Soós és Bezdán — nagyon jól szerepelt. A másik tényező pedig az volt, hogy a csapat stabilizálódott. Saj­nos ennek ellenére is volt egy-két ember, aki kilógott a sorból, de tudtam a helyükre megfelelő játé­kost ültetni. így a húszas keretből — egyszerre az ifikkel, nőkkel együtt tizenhatan szerepelnek — mindenki lehetőséget kapott. — Mi volt a jellemző a csapat játékára, a taktikázás vagy a nyílt játék? — Kecskeméten az a Navarovsz- ky László volt az edzőelődöm, aki Buenos Airesben aranyérmet nyert a sakkolimpián. Minden okom megvolt rá, hogy tiszteljem az eredményeiért, a szakmai tudásá­ért. Ő nagy taktikus volt. Jellemző, hogy amikor Kecskemétre kerül­tem, edzőként azt kérték tőlem a játékosok, hogy ne kelljen döntet­lenre adniuk azt a partit, amelyben nyerésre állnak. Én ezt nemcsak megígértem, de meg is hirdettem, hogy mindenki mindenki ellen nyílt sisakkal játsszunk. Tizenhét éve arra készítem fel a játékosokat, hogy egy pontot nem két döntet­lennel, hanem egy mérkőzés meg­nyerésével kell elérni. A mi takti­kánk a frontális ütközés, mert nyerni akarunk, s valószínűleg en­nek tulajdoníthatjuk eredményein­ket is. — Mi a további cél, az eredmé­nyek szinten tartása vagy növelése? — Ha az idén meg tudjuk ismé­telni a múlt évi eredményeket, az nagyon jó lesz, mert a szponzorok behatárolt gazdasági lehetőségei miatt a sport fejlődésének is meg­vannak a korlátái. De mi ennek ellenére is szeretnénk változatlan színvonalon sakkozni, mert hosszú ideje élvezzük a Dutép bizalmát. Nekem még fülembe cseng Dörner Henrik volt vezérigazgató vélemé­nye, amikor azt mondta, hogy a sakkcsapat mindig korrektül és ki­magaslóan képviselte a Dutép SC-t és soha nem csalódott ben­nünk. Ezzel nekem akkora önbi­zalmat adott, hogy értelmét láttam a munkának, s most is így érzek, mert dr. Fáy Ferencnek is hasonló a megitélése. — Az erkölcsi tőkén túl mennyi a szakosztály költségvetése és mire fordítják? — Körülbelül hárommillió fo­rintból gazdálkodunk, amelyből egymilliót működésre, kettőt pedig bérekre fordítunk. — Hány profi játékosa van a Du­tép SC szakosztályának, s hogy van megelégedve a teljesítményükkel? pgÉi Tízen vannak sportállásban. Az eredményekkel kapcsolatban én mindig elégedetlen vagyok, ezért csak azt mondhatom: lehetne jobb. — Mi a feltétele annak, hogy a játékos sportállásba kerüljön? — Mindenekelőtt az, hogy meg­bízható tagja legyen az OB I-es csapatnak, s az Élő-pontszáma meghaladja a 2300-at. — Nem alacsony ez a mérce, amelyet sokan teljesíthetnek, s az­tán akár „nyugdíjba” is mehetnek a 2300 feletti Élő-ponttal? — Néhány évvel ezelőtt, amikor a 2300 Élő-pontot megállapítot­ták, akkor jó volt, de ma már de­valválódott, ezért mi feltétlenül magasabbra tesszük s mércét. Ami viszont a csapatban nyújtott telje­sítményeket illeti, ebben nálunk szigorú mérce van. Aki nem hozza az eredményt, kikerül a csapatból, s ha a helyén játszó jól szerepel, nem is tud visszakerülni, Ott, ahol tíz helyre tizenöten vannak ugrás­ra készen, kevésbé fenyeget a gyen­ge teljesítmény veszélye. Nálunk nincs bérelt hely, mert eredmény- centrikusak vagyunk, s ha nem lennénk azok, akkor saját magunk ellenségei volnánk. — Mennyi a profi sakkozók jöve­delme? — A fizetések 7 és 11 ezer forint között mozognak. Grószpéter At­tilának 16 ezer 300 forint volt a havi átlagjövedelme, ő kapja a leg­többet, a minimum pedig olyan 10 ezer 500 forint körül van. Ebben azonban benne van a versenyzési keret is, amelyből el kell utazni, versenyezni, hogy szinten tarthas­sa a tudását. Tehát ezekből az ösz- szegekből havonta ezer, ezerötszáz forintot utazásra, versenyzésre költenek a játékosaink. • Ábel Lajos: Amikor leülök játszani, számomra is megszűnik a külső világ. — Mi a sorsa annak a pénznek, amit hazai vagy külföldi versenyen nyer a sakkozójuk? — Az Országos Sporthivatal le­csíp belőle valamit, de végül is a megmaradó összeget zsebre teheti. Ezért lehet ilyen alacsonyan tarta­ni az átlagbéreket, mert adott a lehetőség, hogy pénzdíjas verse­nyen nyeljenek. Ezt a pénzdíjat azonban nem szabad misztifikálni, mert ugyan igaz, hogy Grószpéter és Vidéki is szép pénzt tett zsebre az elmúlt évben, de másokról nem tudok. — Számomra kicsit természetel­lenesnek tűnik, hogy miközben az OSH lecsíp a pénzekből, az egyesü­lethez egyetlen fillér sem jut vissza. Ezt azért hiányolom, mert például Grószpéterre lehet hogy egymillió forintot is áldozott az egyesülete, amíg olyan játékos lett, hogy esély- lyel ül asztalhoz a pénzdíjas verse­nyeken. De új alap nem képződik az újabb Grószpéterek neveléséhez __ — Ennek nálunk valóban nem alakultak ki aformái, de az.kétség- telen, hogy jó lenne valamilyen alaptőke a tehetséggondozáshoz.- Arról azonban meg vagyok győ­ződve, hogy ezt nem a sakkozóktól kell elvonni, mert az ő esetükben nem nagy összegekről van szó, ha­nem más forrásból. A Polgár­módszer megvalósításához — amelyben a Dutép SC-nek is benne van néhány ötlete — gyereken­ként legalább 200 ezer forint indu­lótőke kellene. A szakosztályunk­nál jelenleg is van két-három olyan tehetséges gyerek, akikre érdemes lenne áldozni. Én meg is kerestem néhány pénzintézetet, hogy segít­senek, még olyan áron is, hogy ke­resőképesként majd visszatérítik a támogatást a sakkozók, de csak elutasító válaszokat kaptam. — Milyen a Dutép SC utánpótlá­sa, van-e biztosíték az eddigi ered­ményesség folytatására? — Fiúcsapatunk ezüstérmes, Mann Gerald arany-, Gyimesi Zol­tán bronzérmet szerzett az orszá­gos diákolimpián. Ezek a gyerekek most már elég erősen sakkoznák, s a sakktermünk ismét tele van fia­talokkal, akik elmélyülten ülnek a sakktáblák mögött, s öröm nézni, ahogyan játszanak. — Ábel Lajos évtizedeket töltött a sakktábla mellett, hogyan vonná meg a saját mérlegét? — Nagyapám és nagyanyám rendszeresen sakkozott, s ha vala­min összekaptak, akkor a sakktáb­lán döntötték el, hogy kinek volt igaza. Aki vesztett, annak csend­ben kellett maradnia. Mi gyerekek ott kibiceltünk körülöttük, s a le­vett figurákkal próbáltunk játsza­ni. Ötéves koromban, karácsonyra kaptam az első sakk-készletet. Egyszer az erdész is bekopogott tanyai lakásunkba, s látta, hogy sakkozunk. Anyukám éppen pe­relt velem, mert én nyertem a par­tit. A vendég felajánlotta, hogy majd „ad” ő nekem, de 3:0-ra meg­vertem. A boldog kezdet után fel­nőttként mindig úgy alakult a sor­som, hogy ahol megfordultam — Pirtón, Kiskőrösön, Kiskunhala­son — nem volt szervezője a sakk­életnek, s már azon vettem, észre magam, hogy gondolkodom: más­nap hogyan áll fel a csapat? És akkor elindultam, agitálni. Sok szépet kaptam a sporttól, bejártam Európát, de nekem az is nagy elég­tétel, hogy minden sakkozónk feje felett fedél van. És a sportágat szenvedélyesen szeretem. Amikor leülök játszani, számomra is meg­szűnik a külső világ... Banczik István VAN EGY JÓ SZTORIM ...' Már sakkozik, de még nem ír... Abel Lajos, a Dutép SC sakkozóinak vezetőedzője meséli: Öt-hatéves gyerekek ülnek a sakkasztaloknál, játszanak. Ott járok-kelek közöttük, hogy lássák, nagyon is komolyan' veszem őket. Időben meg kell tanulniuk, hogy háromfelé — a sakktáblára, az órára és az írásra —figyelmet fordítsanak. Látom, hogy az egyik gyerek nem írja a partit. Szólok neki: „Hát miért nem írod?!" Még egy kört teszek, s félszemmel figyelem. Bosszant, hogy továbbra sem írja, ismét rászólok: „Legközelebb hozzál fényképezőgépet és fotózd le legalább! Hát miért nem írod?” A gyerek pityergősre húzza a száját, s azt mondja: „Lajos bácsi, még nem tudok írni...” k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom