Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-03 / 2. szám

1990. január 3. • PETŐFI NÉPE • 3 ANYA ÉS LÁNYA t — így csináltuk szegény urammal is — mondja Pető néni. 0 Jusztin Jánosné Tázlárról 15 kilomé­tert kerékpározott. Fejszéjével éppen egy ágas-bogas fát nyes. (Méhesi Éva felvétele) Megkeresik a tűzrevalót! 1 Az erdő: állatok lakó- vagy -*■ * búvóhelye; tüdő, amely tisz­títja a szennyezett, már-már re­ménytelenül megrontott levegőt; nyugalom a városi élet zajából me­nekülő embernek; fáira, részben, számít a feldolgozóipar és a külke­reskedelem is. Két asszonynak pe­dig — akik sosem féltek attól, hogy a munkától kérges lesz a te­nyerük — a megélhetését segíti a mai, nehéz időben. A Kiskunhalasi Vörös Október Tsz fenyvesében hajlongó, cipeke- dő két tanyasi asszony, anya és lánya, mégsem panaszkodik ami­att, hogy beköltözött volna hozzá­juk a szegénység. A sóstói iskola mellett lakó 78 esztendős, fekete fejkendős özvegy Pető Jánosné is egész életében megszokta, hogy mindig tegyen valami hasznosat, ezért nem nélkülözött korábban sem. — így csináltuk szegény uram­mal is — emlékszik vissza jobblét­re szenderült párjára, akivel 47 évet élt együtt békességben —, dol­goztunk. A tsz erdészetében ka­szált, kapált s gondozta a fákat, télen pedig ő is jött velem gallyat vagy más fahulladékot gyűjteni. Mindig megengedte a téesz, most is. Mi öt és fél hold földdel léptünk be annak idején. Maradt 1200 négyszögöl, meg a tanya. Emellett még van 3800 forint nyugdíjam. Muszáj erre valamivel rápótolni! Pető néni, a hosszú évek óta a szabadban végzett munkának is köszönhetően, 78 esztendősen jó egészségnek örvend. Jól bírja ma­gát. Nem kínozza derékfájás. Ma is könnyen a hóna alá veszi a ki­száradt, vékony fenyőfatörzset, amellyel majd otthon a sertésól te­tejét javítja meg. S a még véko­nyabb gallyakból vágott nyesedék ? Nem vész kárba. Jó lesz a sparhelt- ba. Kinyitja a konyha szoba felöli ajtaját, így oda is megy egy kis meleg, míg odakint köd és zúzma­ra üli meg a tájat. O Lánya sem tétlenkedik ez idő ■"* alatt. Fejszével egy ágasbo- gas fát nyes. — Jusztin Jánosné — mutatko­zik be. — Honnét? — Tázlárról. Tizenöt kilométert bicikliztem ide, hogy a mamának segíthessek és magamnak is szed­jek gyújtósnak valót. — Régi favágó? — Ha családon belül gondolja, igen. — Mióta jár ki az erdőbe? — Ó, már lánykoromban is ezt csináltam: kerestem, gyűjtögettem a tűzrevalót! Ötvenegy éves va­gyok, 28 esztendeje mentem férj­hez ... — A család? — Abban van örömöm, de bá­natom is. December 2-án tartottuk a lányom, Jusztin Margit esküvő­jét. Ötven vendégünk volt. A ve- jem Harkakötönyben olajmunkás. Kiskunhalason saját lakásuk van. A bánat sem került el 1989-ben, sajnos. Az öcsémet decemberben elgázolta egy autó. A férjem beteg, nyugdíjas. A fiam pedig ... miért is tagadjam ... nagyon iszik! — Bár megváltozna az új évben! — Szeretném. Kohl Antal Hangsúly a művelődéstörténeten és a nyelveken Beszélgetés az egyházi iskolákról A napokban birtokba veszik új fenntartói a jelenlegi Móricz Zsigmond Gimnázium épületének egyik szárnyát, s hozzákezdenek a Budapesti Re­formátus Gimnázium szervezéséhez. Várhatóan szeptember 1-jétől két I. és két II. osztályban megindul az oktatás — hangzott el, többek között, azon a beszélgetésen, amelyre az új esztendő első munkanapján Tóth Károly református püspök invitálta a sajtó munkatársait, beszámolva az egyházi iskolák működtetésének lehetőségeiről. Bevezetőjében utalt arra, hogy az állam és az egyház viszonyának demokratizálódása eredménye­ként olyan helyzet alakult ki, amelyben az egyház visszakér és visszakaphat iskolákat. Az igényeknek megfelelően a Magyarországi Református Egy­ház történelmi oktatási intézményeit Budapesten, Sárospatakon és Pápán ismét működtetheti. A református egyház legfelső testületé, a zsinat határozatban mondta ki az intézmények jogfolytonosságát, s azt, hogy a békés átmenet érdekében szakaszosan kívánják a visszavételt megvalósítani, még akkor is, ha ez ellenkezik az egyházi közvéleménnyel. Elhatározták azt is, hogy Budapes­ten elsőként a II. kerületi, Lorántífy Zsuzsanna utcai, volt Baár-Madas Református Gimnáziumot állítják vissza (ez a mostani Móricz Zsigmond Gimnázium). Most bizonyos gyakorlati problémák — tanári kar szervezé­se, pénzügyi kérdések, épületátalakítási feladatok — megoldása a legsürge­tőbb tennivaló. Máris több mint száz pedagógus jelentkezett a gimnázium ideiglenes igazgatótanácsánál. A diákok felvételi kérelmét február 1-jéig várják, a magjában addig kialakuló tanári kar folytat velük beszélgetése­ket. A döntésnél a képességeken túl figyelembe veszik a lelkipásztori aján­lást, s a tanulók családjának egyházi hátterét is. A fővárosiakon kívül vidéki — elsősorban dunántúli — fiatalokat is várnak a gimnáziumba, részükre húsz fiú és húsz lány befogadására alkalmas internátust alakíta­nak ki. Az oktatásban elsősorban a magyar művelődéstörténetre és a nyelvtanításra helyezik a hangsúlyt. Elhangzott a beszélgetésen: a budapesti, egykori Lónyai — ma Szamuely — utcai gimnázium ügye még nyitott, azonban erőteljes az igény a mielőbbi megoldásra. Elvi döntés van a sárospataki és a pápai református gimnázi­um átvételéről is. Míg azonban a fővárosi iskolák egyházi jellegűek lesznek, meggyőződéses református pedagógusokkal és tanulókkal működnek, Sá­rospatakon J a helyi körülmények miatt, a jelenlegi állami gimnáziumot veszi át az egyház, tanáraival, diákjaival együtt. Pápán március 31-éig készítik el az iskola beindításának tervét, s várhatóan 1991-ben indul újra az oktatás. A rendhagyó sajtótájékoztatón többször is felvetődött az iskolák mű­ködtetésének anyagi feltétele. Tóth Károly elmondta, hogy a református egyház itthon és külföldön széles körű gyűjtést kezdeményezett, amelynek eredményeként mintegy 17 millió forint gyűlt össze. Ez az összeg egy évre garantálja az oktatás anyagi feltételeit. Reményét fejezte ki, hogy a kor­mány — felismerve, hogy az egyház a magyar közoktatás-köznevelés ügyét kívánja felkarolni — az állami intézményekhez hasonló mértékben támo­gatja az egyházi iskolákat is. Utalt arra, hogy az egyházi intézmények anyagi körülmények miatt kénytelenek állami támogatásra igényt tartani, ugyanakkor a református hívők is adózó állampolgárok, s, a nyújtandó állami támogatás tartalmazza az ő pénzüket is. Hozzáfűzte: az egyház szeretné feleleveníteni azt az erős hagyományt, amely szerint anyagi okok­ból egyetlen tehetséges gyereket sem utasítanak el. Ennek anyagi bázisát a különböző alapítványok révén kívánják megteremteni. (MTI) MSZP fogyasztói érdekvédő csoport alakult A Magyar Szocialista Párt kecs­keméti szervezetének tagjai közül többen megalakítottuk a „fogyasz­tói érdekvédő csoportot”. A csoport megalakítását az egy­re romló gazdasági helyzet tette sürgetővé. A fogyasztók»— Kecs­keméten ez több mint 100 ezer em­ber, vagyis a teljes lakosság — ér­dekeit nap mint nap éri sérelem a piac kialakulatlansága, a mono­polhelyzetből eredő visszaélések, a gazdasági, kereskedelmi, szolgál­tató és más szervezetek erőfölénye, nyereségvágya vagy érdektelensé­ge miatt. A gazdaság „zuhanóre­pülése”, a hiányjelenségek várható gyarapodása, a veszélyes mérete­ket öltő infláció olyan szervezetet tesz szükségessé, amelyik képes a csoportos fellépésben rejlő előnyö­ket a szakmai ismeretekkel kombi­nálva hatékony segitséget nyújtani az egyénileg hátrányos helyzetű fo­gyasztóknak. Ez idáig nem volt a városban ilyen szervezet! Csoportunk célja a segítségnyúj­tás. A város polgárainak igénye szerint véleményt nyilvánítunk a fogyasztókat érintő kérdésekben és konkrét cselekvéssel if hozzájá­rulunk érdekeik érvényesítéséhez. Kérjük, hogy figyeljék fikcióin­kat, forduljanak hozzánk javasla­taikkal, panaszaikkal! Cím: Magyar Szocialista Párt fogyasztói érdekvédő csoportja, Kecskemét, Május 1. tér 5. 6000 KÖSZÖNET A SEGÍTSÉGÉRT A Magyar Demokrata Fórum lajosmizsei szer­vezete 1989. december 22-én közadakozásból származó, kb. 2 tonna, mintegy 70 ezer forint értékű élelmiszert és gyógyszert szállított egy teherutánfutóval és egy furgonnal a romániai Nagylak község református parókiájára és orvosi rendelőjébe. 1989. december 28-án — a kb. 150 teher- és személygépkocsiból álló MDF-konvoj részeként — két 5 tonnás tehergépkocsival 8 tonna, mintegy 300 ezer forint értékű élelmiszert, gyermektáp­szert, mosószert vittünk Marosvásárhelyre. Ugyanebben a szállítmányban vittük a Kisgazda- párt lajosmizsei szervezete által összegyűjtött 2,5 tonna élelmiszert és gyógyszert, mintegy 50 ezer forint értékben. Ezúton közvetítjük a romániai Nemzeti Meg- mentési Front Király Károly és Sütő András ve­zette marosvásárhelyi bizottsága köszönetét a se­gítségért. Az MDF helyi szervezete nevében mi is megkö­szönjük a segítséget mindazon lajosmizsei állam­polgároknak és szervezeteknek, akik élelmiszer- és készpénzadományaikkal, munkájukkal, átadott gépjárműveikkel lehetővé tették a segítségnyújtást. Külön köszönetünket fejezzük ki a lajosmizsei ka­tolikus és református egyház papjainak az akció ismertetéséért, a Lajosmizsei Béke Mg. Szakszö­vetkezetnek, a Felsőlajosi Almavirág Mg. Szak- szövetkezetnek, a Lajosmizsei Kossuth Mgtsz-nek, a Népfront Mgtsz-nek, a Kecskeméti Kossuth Mgtsz-nek a szükséges szállítóeszközök biztosítá­sáért és az igen jelentős áru-, illetve pénzadomá­nyáért. A Nemzeti Megmentési Front tájékoztatása sze­rint a kereskedelmi forgalomba hozható árukat értékesítik és ezek ellenértékét a harcok során el­esettek özvegyeinek és árváinak juttatják, a többi adományt közvetlenül szétosztják a lakosságnak. Az MDF lajosmizsei szervezete EZT AZ ÍRÁST A BUKARESTBEN MEGJELENŐ ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ 1989. DECEMBER 26-AI SZÁMÁBÓL VETTÜK ÁT Gyertek haza! Szükség van rátok! Lázadás meneküléssel — a fogalom szeptember­ben született. Akkor, amikor Magyarország meg­nyitotta határait a keletnémet menekültek előtt, s ezzel megindult egy folyamat, amelynek következő állomásai Prága és Varsó voltak, s amely végül is a Honecker-rezsim bukásához vezetett. A tömeges lázadásnak ezt a békés formáját nálunk már régeb­ben gyakorolták. Ezrek és tízezrek — elsősorban magyarok és németek, de szép és egyre növekvő számban románok is — tiltakoztak így, „illegális” határátlépéssel a véreskezű „conducator” totális terrorja ellen. Értékes emberek távoztak, menekül­tek az országból: magasan képzett szakmunkások, orvosok, tanárok, építészek, újságírók, színészek, festők, mezőgazdák, sportolók, edzők és a sort hosz- szan folytathatnánk. Olyanok éppen, akikre a leg­nagyobb szüksége volt, van és lesz a romániai ma­gyarságnak, az egész népnek, az országnak. Téljetek haza! Szükségünk van rátok! Gyertek orvosok — mindenekelőtt ti! Eskütök kötelez a szenvedőkön segíteni. Itt még harcolnak, itt még sebesülnek meg emberek, akik gyors orvosi beavatkozásra szorulnak. De tudásotokra azután is szükségünk lesz. Sok helyen gyermekeink, asszo­nyaink, idős szüléink — a ti egykori betegeitek — orvosi felügyelet, egészségügyi ellátás nélkül marad­tak. Jöjjetek építészek ti is. Helyre kell állítanunk a lerombolt, szétlőtt épületeket. Újakat is építenünk kell. Új országot keÜ teremtenünk úgy, hogy meg­őrizzük hagyományainkat, valós értékeinket. Térjetek haza, munkások. Értékteremtő, dolgos kezek munkájára nagyobb szükségünk van, mint bármikor. Hisz az anyagi javakat lejben vagy dol­lárban számolva, nem a diktátornak, családtagjai­nak, cinkosainak, hanem magunknak, a népnek, az országnak állítjuk elő. Várunk benneteket is művészek. A betű, a szín­padról szárnyaló szó, a paletta, a forma művészeit. Éhezünk a szépre. Szemünk, fülünk, eszünk szom­jazza a szépet, az igazat. Hazavárunk mindenkit, aki szereti ezt a hazát. Szülőhazáját. Szükségünk van rátok! Gyertek vissza, haza az új Romániába. Gyannath János RÁDIÓJEGYZET Erdélyiek Sok jeles ember munkálkodott 1945 után Erdélyben a Magyar Népi Szövet­ség keretei között, hogy a román de­mokratikus erőkkel történt összefogás révén egy erős nemzetiségi intézmény- rendszert hozzon létre. Olyat, amely biztosítja az erdélyi, romániai magyar­ság kulturális és társadalmi életének autonómiáját, önállóságát. Az eltelt négy-öt esztendő eredménye volt a ma­gyar nyelvű lapok, folyóiratok indítá­sa, színházak, iskolák alapítása, tudo­mányos, kulturális intézmények, gaz­dasági egyesületek létrehozása. A Petru Groza paraszti mozgalmával kötött szövetség, s a magyarbarát politikus személye volt az alapja reményeiknek. Balogh Edgár, Kurkó Gyárfás, Márton Áron, Méliusz József, Takáts Lajos, Jordáky Lajos, Csőgör Lajos és mások kezdeményezései, áldozatos munkája bizakodással töltötte el a demokratikus fejlődést váró magyarokat és románo­kat. Ma már tudjuk, hogy a haladó szel­lemű emberekre — ott is — börtön várt, a demokratikus út helyett a vad nacionalizmus kerekedett felül. Kurkó Gyárfás ennek az időszaknak tragikus alakja. A népi szövetség éléről leváltot­ták, majd 1949-ben, koholt vádak alapján, letartóztatták, börtönbe vetet­ték, honnét — idegileg teljesen meg­rokkanva — csak 1964-ben szabadult. Amikor 1983-ban meghalt, alig lehetett otthoni visszhangja életművének. Az Ígéretes politikusról, aki most lett volna 80 éves, életútjáról a múlt héten a Kossuth rádióban Pomogáts Béla emlékezése hangzott el. Aki hallotta a műsort, bizonyára arra gondolt, hogy a Romániában élő magyar nemzetiség, a mai erdélyiek kiváló képviselői bi­zony alaposan megfogyatkoztak, so­kan közülük szét is szóródtak. Csak a remény maradt, hogy a kedvezőbb kö­rülmények újra megerősítik soraikat. Hajszálgyökerek Baja városát mindig szívesen emlege­tik az onnét elszármazottak. Ezúttal a rádió Hajszálgyökerek című sorozatá­ban Udvardi Erzsébet festőművésszel beszélgetett Varsányi Zsuzsa. Hölgyek­nél nem illik életkort emlegetni, de egy nemzetközileg is elismert művésznél ez nem lehet titok. Mostani megszólítása bizonyára köszöntés is volt hatvanadik születésnapja alkalmából. Nemrég a nyugat-németországi Szent Fortunátus Lovagrend — kvali­tásokat kiemelő — művészeti diját kapta meg a Badacsonytomajban élő festő, akinek különlegesen fénylő, vil- lódzó tájképeit, kompozícióit a nyáron szülővárosában is bemutatták. A ké­pek között — erről is beszélt — egyre több idézi fel a gyermekkor emlékeit, a bajai utcákat, tereket, embereket. Udvardi Erzsébet — Munkácsy- dijas, érdemes és kiváló művész — éle­tében már sok elismerést kapott. Talán az a vágya is teljesül majd, hogy a bajai Szent László utca 4. számú szülőházá­ban egy önálló és állandó kiállítás nyíl­jon a városnak felajánlott képeiből. Lemondás Hiába hozták előre december 30-án délutánra a Rádiókabaré szilveszteri műsorát—megismételve mindezt más­nap este —, a háromórányi összeállítás alig adott valami újat, felidézésre érde­meset. Kiderült, hogy a pártok képvi­selőinek — már vagy még — nincs hu­morérzéke, s a humoristák is csak a „régi nótát” fújják, nem ismernek más dallamot. Alig mernek, nem is próbál­koznak az új szerveződések emberi gyengéiből, groteszk helyzeteiből témát meríteni. Pedig az elmúlt időszak bő­ven adott erre lehetőséget. A „lerágott csontokat” kaparták ki újra, s bőven csépelték — még Hofi is — a környező országok bukott vezéreit, amihez nem kell bátorság. Talán ezt a „nincs tovább!” helyzetet érzékelte Verebes István is, aki lekö­szönt a hagyományos szóvivői tiszté­ről. Lehet, hogy nem bírja a gyomra? Nem csinálja tovább. Tisztességes elha­tározás. Vajon hoz-e megújulást hu­morban is az új esztendő. Születik-e ifjabb Feleki, Kellér, Tabi, Komlós, ne­tán Verebes? Ma még nem látni az utó­dokat. A NAGY ÁTRÁZÁS ELMARAD Mi az igazság a bajai telefon­előjegyzéssel? Jó néhányszor szó esett már a Petőfi Népe hasábjain a bajai telefon-előjegyzés­ről. Emlékeztetőül: 10-15 évvel ezelőtti igényeket is nyilvántartott a posta, de tő­kehiány miatt nem tudta vállalni ezeknek a készülékeknek a bekapcsolását, noha a 6 ezer vonal kapacitású új központ — mely rövidesen elkészül — ezt egyébként lehető­vé tenné. A városi tanács úgy oldotta meg a kérdést, hogy telefontársulást szervezett. Aki a múlt év végéig befizetett 30 ezer forintot, vagy ennek előlegeként 9 ezret, a többit pedig az OTP kölcsönként fedezte, az ígéretet kapott, hogy 1991. március el­seje után, de legkésőbb december 31-éig a saját lakásából telefonálhat. Az érdeklő­dés olyan nagy volt, hogy az eredetileg tervezett 2-2 ezres keretszámot 500-zal emelni kellett. Az újdonsült telefontársulási tagok ab­ban a boldog tudatban leledzettek, hogy a nagy summával egyszer s mindenkorra megváltották magukat, ahogy arról a Pe­tőfi Népe is hírt adott. Bár a kecskeméti OTP illetékese ezt vitatta, mondván, hogy az állam a 21 ezer forintos OTP kamatait nem vállalja át, a társulati tagok szeren­cséjére nem igaz: az állam támogatásként adja a kamatnak megfelelő összeget. Most újabb izgalom kerítette hatalmába a 2500 bajai telefonigénylőt Az okot egyik régi előfizetőnk így fogalmazta meg: — Ez aztán a nagy átrázás! Arról volt szó, hogy a befizetés után az OTP értesí­tést küld a megkötött szerződésről és a személyi jövedelemadóból 9 ezer forintot levonhatunk. Még szilveszterkor is hiába vártam a szerződést. így ezt a pénzt me- I gint kihúzták az emberek zsebéből. — Igaz-e a nagy átrázás? — a kérdést BUTTERER PÉTERNEK, a városi ta­nács pénz-, terv- és munkaügyi osztályve­zetőjének tettem Tel. — Mindenkit megnyugtathatok, hogy aki a hozzájárulást akár teljes egészében, akár részletében és OTP-kölcsönt igénybe véve befizette, az a személyi jövedelem- adójából a teljes összeg 30 százalékát, azaz a 9 ezer forintot leírhatja. Az erről szóló igazolást az osztály január 31-éig kiküldi. — Nagyszerű. Remélem, ebből az kö­vetkezik, bogy akik nem fizetnek egyálta­lán adót; gondolom a nyugdíjasok és a I kisjövedelműek, azok a 9 ezer forintot megkésett karácsonyi ajándékként meg­kapják. — Sajnos, ez nem így van. Aki nem fizet adót, vagy nincs 9 ezer forintnyi adója, visszatérítést nem kaphat, illetve csak a kivetett adó mértékéig vonhatja le a pénzt. Még arra sincs mód — a rendelkezések szerint —, hogy a kedvezményt két évre megoszthassuk. Gaál Zoltán F. Tóth Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom