Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-10 / 8. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. január 10. MIT CSINÁLNAK A MÁLTAI LOVAGREND MAI KÖVETŐI? A szeretet lovagjai 9 Ezt a Volkswagen mentőautót a máltaiak ajándékozták az Országos Mentőszol­gálatnak. , i A nyári NDK-beli me­nekültáradat megsegítése kapcsán gyakran szere­pelt a híradásokban a Ma­gyar Máltai Szeretetszol­gálat neve, s ezen túl is hallhattunk arról: e szer­vezet égisze alatt érkez- tek-érkeznek különféle adományok hazánkba. Ennek ellenére nem sokat tudunk a híres Máltai Lo­vagrend mai követőiről, és a magyarországi szervezet működéséről. Lapozzuk fel hát röviden a történe­lemkönyveket ... Ispotályok és keresztes hadjáratok A legrégibb és legjelentősebb ispotályos (kórházas) betegápoló lovagrend születését a XI. század elejére te­szik a történetírók, amikor is a rend szerzetes tagjai egy jeruzsálemi vendégházat tartottak fenn. A szerzetesek a Szentföldről érkező zarándokok ellátásával és gondozá­sával foglalatoskodtak. A rend hamarosan megerősö­dött, földterületeket kapott, tágas ispotályt építtetett, s tevékenységét a Földközi-tenger néhány városára is ki­terjesztette. A XII. század közepétől a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett ispotályos testvérek szervezetét lo­vagi renddé alakította át elöljárójuk, aminek következ­tében a hadi szolgálat fokozatosan a háttérbe szorította a betegápolást. A félhold elleni küzdelemben a lovagok idővel a keresztény hit elszánt védői lettek. Sikerek és kudarcok váltogatták egymást a johanni- ták életében a keresztes hadjáratok időszakában. 1291- ben például Ciprus szigetére kellett menekülniük, azon­ban veszteségeik pótlása után elfoglalták Rhodosz szige­tét, ahol a rend gyors virágzásnak indult, és a Földközi­tenger egyik meghatározó erejévé vált. Áz ismétlődő tö­rök támadások-következtében a szigetet 1523-ban el­vesztik, ám hét évvel később V. Károly német-római csá­szártól kapnak ajándékba egy másikat: Máltát. A török hatalom hanyatlása után jelentősen csökkent - a máltai lovagok tekintélye is, amit még tetéztek a belső torzsalkodások, valamint a pápák és világi fejedelmek beavatkozásai is. Mindez végül is székhelyük, Málta el­vesztéséhez vezetett, az egyes államok kisajátították a lo­vagok birtokait, a rend a XIX. századtól csak árnyéka volt önmagának. A lovagrend központja 1834 óta Ró­ma lett. Napjainkra a Máltai Lovagrend visszatért a rend­alapító eredeti elképzeléséhez: fő feladatuknak a beteg­ápolást és -gondozást, a hit szolgálatát tekintik. A régi lovagoktól — mind a protestáns johannitáktól, mind a katolikus máltaiaktól—megkívánták a nemesi szárma­zást. Ez a feltétel a lovagi tagsághoz ma is szükséges, ám az úgynevezett Máltai Szeretetszolgálathoz mindenki csatlakozhat, aki szívesen és önként vállalkozik mások ingyenes istápolására. Legismertebb a nyugatnémet sze­retetszolgálat, amely kórházakat tart fenn és méntőszer- vezetet működtet. A magyar vonal E történeti visszatekintő után Kozma Imre plébános­tól, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetőjétől elő­ször azt kérdeztük, hogyan is jött létre ez a nemes célokat szolgáló szervezet? — Közösségünk, a Zugligeti Plébánia és Egyház- községmár évekkel ezelőtt megkezdte a szegényekkel, az elesettekkel való törődést, s ehhez a munkához három. éve segítséget jelentenek a különböző orvosi, élelmiszer- és ruhaadományok az NSZK-ból, Ausztriából, Fran­ciaországból, Luxemburgból. Az NSZK-beli gyűjtők, szervezők kezdeményezésére — akik a szó szoros értel­mében összekoldulják az adományokat — 1988-ban megalakult a Nyugatnémet—Magyar Máltai Szeretet­szolgálat. Válaszképpen 1989'tavaszán született meg hi­vatalosan is a magyarországi szervezet. Feladata, hogy fogadja a küldeményeket és megszervezze, hogy a legin­kább rászorulók—betegek, szegények, nagycsaládosok kapják azokat. Az egyházközség 5-600 aktivistájához egyre több önkéntes csatlakozik, hogy szabad idejében segítsen a nem kevés tennivaló elvégzésében. — E nem túl hosszú időszakról tudna-e valamiféle számvetést készíteni? t — Összegszerűen nagyon nehéz megállapítani az ed­digi adományok értékét, de az a legszerényebb becslések szerint is meghaladja már az 1 milliárd forintot. Különö­sen nagy tételt jelentett a 30 vagonnyi új vagy újszerű ru­hanemű, amiből jelentős részt kaptak az erdélyi mene­kültek. Vagy említhetném az orvosi műszereket — az egyszerű vérnyomásmérőtől a méregdrága komputerto­mográfig—, a csaknem 1200 kórházi ágyat, a több száz új és minden igényt kielégítő éjjeliszekrényt, a gyógysze­reket, az élelmiszert. Hatezer segélykérés —Hogyan osztják el ezt a tetemes mennyiségű holmit ? — Valóban nem kevés fejtörést okoz az elosztás, hi­szen több mint 6000 segélykérő levelet tartunk nyilván —szinte mindegyik egészségügyi intézmény kér valamit. Korábban egy-egy kórház nagyobb mennyiséget kapha­tott, most azonban a hatalmas igény miatt kevesebbet tudunk juttatni. Persze nem is csak a mi feladatunk a kórházak felszerelése. *> E pillanatban telefoncsörgés szakította meg a beszél­getést a plébános úr zugligeti hivatalában; mintha csak az elhangzottakat erősítené, egy férfi bizonyos orvosi műszereket kért a szeretetszolgálattól. — Ezzel kapcsolatban örömmel említhetem — foly­tatta Kozma Imre —, hogy a november második felében Düsseldorfban megrendezett Medica elnevezésű hagyo­mányos orvosiműszer-kiállításon bemutatott korszerű eszközöket szeretetszolgálatunk, tehát Magyarország kapja meg. Ebben nem kis szerepet játszott szervezetünk kezdeményező részvétele az NDK-beli menekültekről való gondoskodásban. — Az adományok elosztásán kívül mivel foglalkozik még, és mit tervez a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ? — Folyamatosan szervezünk elsősegélynyújtó tanfo­lyamokat önkénteseink számára, akik különböző ren­dezvényeken, így például a legutóbbi Szent István-napi megemlékezéseken szolgálatot adtak, adnak. Önkénte­seink kórházakba járnak, és egyedülálló betegeknek fizi­kai és lelki segítséget nyújtanak. S hogy a tervekről is szóljunk: mindenképpen országos szervezetté szeret­nénk alakítani a szeretetszolgálatot, s ennek érdekében a megyékben megkezdtük bemutatkozó előadásainkat. Elmondhatom, hogy máris sok az érdeklődő jelentkező. Tervezzük egy saját erdélyi menekülttábor felállítását is, mivel úgy látjuk, az eddigi eredmények e téren koránt­sem kielégítőek. Sajnos, egyelőre még nem tudtunk meg­állapodni a kormányzati szervekkel egy megfelelő épület biztosításáról... S végül egészen a közeli jövőben bein­dítjuk részvételünket a mentőszolgálatban. Önkéntese­ink —a már megérkezett 15 gépkocsival—várják, hogy mihamarabb segíthessenek a betegszállításban. Lehet, hogy mire ezek a sorok megjelennek, már fel is tűnnek mentőink az utakon... D. L. NOTESZLAPOK H áborog közeli ismerősöm, mert — úgymond — átver­ték. Egy zömök, barna férfi csön­getett be hozzájuk, hogy van-e élezni való kés, olló a háznál, per­cek alatt, itt a helyszínen elvégzi a munkát. összeszedték a leggyakrabban használtakat: egy kenyérvágó kést, három evőkést, két kis ollót, két nagyobbat is, összesen nyolc darab éleznivaló akadt. A késes a folyosó vaskorlátjára szerelte fel a köszö­rűkövet, s mindjárt hozzá is fogott a munkához, amiben egy kisfiú — talán a fia — volt a segítőtársa. Nem telt bele öt perc, végzett is, papírt, tollat kért, centivel lemérte az élezett felületek hosszát, a kisfiú jegyzett, összeadott, szorzott, s ki­jött a végösszeg, nyolcszázegyne­hány forint. Ismerősöm, elbeszélése szerint, nem akart hinni a fülének. Rövide­sen megtudta, hogy itt nem akár­milyen munkáról van szó, hanem centiméterenként ennyibe és eny- nyibe kerülő szakmunkáról, ami­ért — állítása szerint — adót is fizet az illető. Higgye el, nem sok az a pénz érte! — bizonygatta. S a delikvens hiába lamentált, hogy Mesterien ennyiért már komplett manikűr- készletet vett a feleségének kará­csonyra,- különben is ötperces munkáért tiszta rablás ennyit kér­ni, a nyugdíjának jó részét nem fordíthatja ilyesmire, ha tudta vol­na, inkább maga élezi meg a kony­hakést, mint eddig is ... nem volt mese, fizetnie kellett, ha nem akart lépcsőházi hangoskodást, bot­rányt. — No, mondd már, micsoda át­verés! Pont az év elején — siránko­zott, s én vigasztaltam, hogy jön ipég több is, meg aztán nincs itt szó semmiféle átverésről. A rendelés előtt kellett volna tisztázni a felté­teleket, vagyis hogy mennyi lesz a fizetség, s a végén számlát kérni, hogy valahol ellenőrizhesse a dol­got. — Nagy szamár vagyok! A régi utcai köszörűsök jutottak eszem­be, akik pár forintért elvégezték ezt a munkát. Ezzel a fickóval töb­bet szóba nem állok! — mondta dühösen. — Azt hiszem, hogy éppen erre épül ez a vállalkozás — kockáztat­tam meg a kijelentést. — Ha na­ponta csak egy-két ilyen balek, pardon, megrendelő akad, akkor már meg is van a napszám. Nyu­godj meg, a köszörűs nem fog még egyszer csöngetni az ajtódon. Kü­lönben is, azt hiszem, ideje hozzá­szoknunk, hogy jobban vigyáz­zunk a pénzünkre. — Csak azt tudnám, hogy miért kellett ehhez a munkához a kis­gyermek segítsége? — töprengett a kárvallott. —■ Azért, hogy nagyobb legyen a bizalom. Megvan ennek a lélek­tana és koreográfiája. Meg hát a gyerek tudott számolni. Tényleg, miiven lesz ez a fiúcska mire megnő? Ő már biztosan nem olyan kicsiben csinálja az üzletet. Nagyvállalkozó lesz belőle. Az ügyessége máris bámulatos, és még fejlődni fog, biztosan túltesz a mesterén rövidesen. Vagyis fogjuk fel valamiféle előképzésnek, így sokkal vigasztalóbb az eset. Te pe­dig, barátom, csak az átképzés, ki­képzés díjához járultál hozzá! S ez mindenképpen dicséretes, sőt, a kor szelleméhez illő cselekedet. F. T. P. BOLHAPIACROL, RONGYOSZSAKBOL Kor- és korszakhű babák A babák mindegyike egyéniség. Arcuk, frizurájuk, ruhájuk, cipő­jük, kiegészítő toalettjük is teljesen egyéni. Kor- és korszakhű. A babák a kora középkortól a századfordulóig megannyi divat, stílus — barokk, rokokó, empire, klasszicista; -szecesszió jegyében pompáznak. Stílszerű a sminkjük, az öltözékük tetőtől talpig. A babák most február végéig Wiedra Berzsenyi Mónika babái címmel egy kiállításon láthatók, az Óbudai Helytörténeti Múzeumban (III. kér. Fő tér 1.). Wiedra Berzsenyi Mónika Mün­chenben élő magyar származású asszony, aki tagja a Nemzetközi Babakészítők Szövetségének, min­dössze 8 éve formázta első művét. — Minden azzal kezdődött — emlékezik Wiedra Mónika —, hogy felnőtt lányom kapott egy szép porcelán babafejet. Olyan szé­pet, hogy muszáj volt testet, keze­ket, lábakat csinálnom hozzá. Az­tán felöltöztettem. Az első sikereken felbuzdulva újabb babával próbálkozott. De mivel nem tetszettek neki az uni­formizált, bávatag mosolyú baba­fejek, magú formázta a fejüket is. Különböző anyagokkal, techni­kákkal, égetéssel, szárítással pró­bálkozott. S mivel most világszerte újra divat a szecesszió, századfor­dulós öltözéket kaptak az első fi­gurák. Bolhapiacokról, rongyoszsá­kokból, családi, baráti régi ruhatá­rakból származnak az anyagok, a csipkék, a szalagok, a díszek. Egy- egy baba elkészítése két-három na­0 Babák a kiállításról. pi munkába, 28-30 órába is belete­lik. De sokkal 'tovább tart, amíg összegyűlik a korhű öltözékhez a megfelelő matéria. Merthogy Wiedra Berzsenyi Mónika nem akármilyen babákat kelt életre. Különböző korok, stí­lusok ihletik munkáit. Ezt sejteti a kiállítás alcíme: Ezer év divatja ba­bákon. A századfordulós babák sikerei — és Wiedra úr, Berzsenyi Mónika félje — adták az ötletet a divattör­ténelem ilyetén feldolgozására. A vállalkozás rengeteg művészeti stúdiummal, divat- és művelődés- történeti tanulmánnyal járt. — Most már csak akkor csiná­lok meg egy-egy babát, ha teljes alapossággal ismerem a kort, ame­lyet reprezentálni akarok velük — mondja Wiedra Mónika. — És akkor megtervezem az arcot a sze­möldökfazontól a kifejezésmódig, a haját, a fejdíszét, a viseletét az alsószoknyától a kesztyűig. Aztán összegyűjtöm a szükséges anyago­kat, majd következik a modellezés, a szabás, varrás, díszítés. Gyurmából, rongyból festékkel, ragasztással, tűvel, cérnával for­málódnak a babák. Párosával, egy lány, egy fiú, merthogy koronként változott a női és a férfidivat is. Óbudán most 33 baba áll a vitri­nekben. Az első a középkort idézi, az utolsó — egy székely pár gyer­mekével — napjainkat. Wiedra Mónikának nincs sok babája, ösz- szesen hetvenet kreált. A hetven- egyediket most adta át bátyja uno­kájának. Kádár Márta ÜJ LAPOK Á SZÁMÍTÓGÉPEKRŐL ÉS A VÁLLALKOZÓKRÓL .AM IBM PS/2 Az év * Mi számítógépei A CHIP számítógép-mágazin tulajdonképpen nem új, első száma tavaly júniusban jelent meg a Reform Rt kiadásában. A folytatás azonban váratott magára, a kiadó az ígért hat számból csak az elsőt készítette el. A kiadvány idén új életre kelt. A nemzetközi hírű müncheni Chip Micro­computer Magazin itthon szerkesztett változata 1990 januárjától a Láng Kiadó gondozásában jelenik meg, s már nem 64, hanem száz oldalon. Igaz, neiú éppen olcsó (körülbelül annyiba kerül, mint a „magyar” Play­boy). A szerkesztők ígérete szerint ezentúl minden hónapban böngészhetik a számítógépek amatőr és profi szerelmesei a színes — egyébként Bécsben. nyomott — újságot, ‘ A januári számban 1989 legjobb komputereit mutatják be, hatoldalas részletes irás foglalkozik a számítógépvírusokkal. Elemzik a kétféle PC építési mód, az EISA és a MCA harcát, de nemcsak elméletben; tesztvizs­gálatnak vetették alá á két irányzat legprominensebb képviselőit, az IBM PS/2 Modell 70-et és a Compaq Deskpro 386/25-öt. Olcsóbb PC hálóza­tokról és CAD programokból is olvashatunk, valamint arról, hogy hogyan őrizhetjük, tárolhatjuk, biztosíthatjuk adatainkat a legcélszerűbben. Be­mutatkozik a lapban egy új kutatási-fejlesztési irányzat: az optomágneses háttértároló, és ismertető olvasható a legnépszerűbb, legelterjedtebb se­gédprogramokról, amelyek közül kettőt: a Norton Utilities és a PC-Tools legújabb verzióit szintén tesztelte a Chip. A PP, azaz Privát Profit című, vállalko­zóknak készült lapot a rádióból ismert, „rámenős” és vállalkozókedvű szerkesztő, Forró Tamás jegyzi. A havonta megjelenő magazin a maga eszközeivel szeretné segí­teni a vállalkozókat, mindazokat, „akik­nek elképzelésük és határozott céljuk van, amit nem akarnak, vagy nem tudnak a négy és fél évtizeden át kitaposott úton elérni”. A PP információkat, ötleteket, ta­nácsokat ad, sőt, üzleteket is megpróbál összehozni. Néhány érdekesebb téma a vállalkozók lapjának próbaszámából: In­terjú Vissi Ferenc államtitkárral; Dollár- kölcsön magánvállalkozóknak; Mátyás ki­rály az Unicbanknál; Farmerfalvak; Sze­métkosárba való jogszabályok; Üzleti há­zasságközvetítés; V állalkozásélénkítés: ahogy a kormány, és ahogy a VOSZ látja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom