Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

1990. január 2. • PETŐFI NÉPE • 3 A NEMZETI KISGAZDA ÉS POLGÁRI PÁRT FELHÍVÁSA BÁCS-KISKUN MEGYE KISGAZDA-SZERVEZETEIHEZ! JÓ REGGELT, ROMÁNIA/_____________________________________________________ Segélyszállítmánnyal Gyulafehérvárra A Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt 1989. december 29-én Szegeden, több megye és Budapest több kerülete részvé­telével megalakult. Bács-Kiskun megye tagságától kellő felhatalmazással nem rendelkeztem, ezért csak saját nevemben nyilatkoztam, saját belátásom szerint. Dr. Balogh György, FKgP ügyvezető alelnök a Kisgazdapártot baloldali párt­nak minősítette, oda sorolta, ahol az MSZMP és MSZP foglal helyet. Ri- bánszki Róbert, az MSZMP vezetőségi tagja a Kisgazdapárt baloldalát szövet­ségesként üdvözölte. Becsületemmel és politikai meggyőződésemmel nem fér Össze egy Marosán György—Ribánszki Róbert—Grósz Károly—Berecz János —Púja Frigyes nevével fémjelzett párttal való szövetségnek még a feltételezése sem, ezért december 29-én Kocsenda Antal, Bács-Kiskun megyei FKgP- elnöknek benyújtottam lemondásomat megyei ügyvezető alelnöki és minden egyéb tisztségemről, melyet, indokaimra tekintettel, elfogadott. Egyúttal bejelen­tem, hogy a demokratikus centralizmus elvét valló, bolsevik típusú FKgP tagja tovább nem kívánok lenni, tagsági viszo­nyomat, több társammal együtt, decem­ber 29-ei hatállyal megszüntettem. A Nemzeti Kisgazdapárt alakuló ülé­sén a párt örökös tiszteletbeli elnökévé Futó Dezsőt választotta, aki különböző kitüntetések helyett 8 év börtönnel dicse­kedhet. A Nemzeti Kisgazdapárt nem „független” a nemzet érdekétől, a nem­zet érdekeit a pártérdek fölé helyezi. A Nemzeti Kisgazdapárt az 1930-as, az 1943-ös deklaráció alapján áll, Eck­hardt Tibor, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Nagy Ferenc, Sulyok Dezső, Kővágó József, Varga Béla, Kovács Béla útját követi. Elhatárolja magát Dobi István, Ortutay Gyula, Pesta László, dr. Balogh György pártjától. A Nemzeti Kisgazdapárt nem balol­dali párt, nem lép szövetségre az MSZMP-vel, az MSZP-vei és hasonló jellegű pártokkal. A Nemzeti Kisgazda- párt követeli az elrabolt földek és ingat­lanok tulajdonjogának haladéktalan rendezését. A Nemzeti Kisgazdapárt ha­tározottan kíván fellépni a kisiparosok, kisvállalkozók, kiskereskedők érdeké­ben. A Nemzeti Kisgazdapárt követeli az ország csődbe jutásáért felelős szemé­lyek megnevezését, összeharácsolt va­gyonuk azonnali zár alá vételét. Követeli az átlagosnál kiemelkedőbb vagyonnal rendelkező tsz- és szakszövetkezeti veze­tők hiteles elszámoltatását. A Nemzeti Kisgazdapárt követeli a kiemelt és kor­kedvezményes nyugdíjak azonnali felül­vizsgálatát. A Nemzeti Kisgazdapárt követeli a törvénytelen, egyéni érdekeket képviselő bírói ítéletek, tanácsi határozatok, mun­kaügyi intézkedések azonnali felülvizs­gálatát és hatályon kívül helyezését, a vétkes személyek megnevezését és eltá­volítását. (Nem korkedvezményes nyug­díjba!) A Nemzeti Kisgazdapárt elsőren­dű feladatának tekinti, az ország érdeké­ben, külkapcsolatai haladéktalan kiépí­tését minden nemzettel. A Nemzeti Kis­gazdapárt melegen üdvözli és támogatá­sáról biztosítja a romániai forradalmat, és felhívja az ország lakosságát, hogy anyagi lehetőségeik szerint, adakozásuk­kal támogassák Románia népét. » A Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt 1990. január 20-án Szegedre összehívja országos nagyválasztmányát a pártal­kotmány és a pártprogram megvitatásá­ra, elfogadására. A párt megújított al­kotmányában javasolja minden országos hivatali szerv (politikai bizottság, elnöki tanács, végrehajtó bizottság) megszünte­tését. A legfőbb szerv a megyék által választott küldöttekből álló országos in­tézőbizottság, amely felette áll az egyéni tisztségviselőknek, beleértve a párt or­szágos elnökét is. A Nemzeti Kisgazdapárt 15 tagú ügy­vivői testületet hozott létre, amely előké­szíti a pártprogramot és a nagyválaszt­mány összehívását, megbízatása a nagy­választmány összehívásáig szól. Az ideiglenes ügyvivői testület névso­ra a következő: Baranya megye: Geren­dái István, Bács-Kiskun megye: dr. Ádám Pál, Budapest: dr. Boross Imre, Hável Benedek, Máthé Mihály, dr. Pálos György, Zelenyák Gábor, Csongrád me­gye: dr. Bába István, dr. Szeghő István, Heves megye: Fazekas Gyula, Nógrád megye: Faludy Sándor, Pest megye: Har- di Péter, Szabolcs-Szatmár megye: Jakab Sándor, dr. Szilágyi György, Szolnok megye: Tolnai Sándor. A szükséges, halaszthatatlan intézke­dések megtételére az ügyvivői testület saját tagjai sorából 7 tagú operatív bi­zottságot választott, tagjai: dr. Bába Ist­ván, dr. Boross Imre, dr. Ádám Pál, Fa­zekas Gyula, Hardi Péter, dr. Pálos György és Zelenyák Gábor. Felhívpm Bács-Kiskun megye vala­mennyi helyi Kisgazda-szervezetét, hogy sürgősen hívja össze taggyűlését és egy­ségesen csatlakozzon a Nemzeti Kisgaz­da és Polgári Párthoz. Meggyőződésem, hogy parasztságunk természetes esze és több évszázad alatt kialakult, közismert józan gondolkodása nem teszi kétséges­sé, hogy kiknek szavaz bizalmat Mi egy­séges Kisgazdapártot akarunk, azt is akartunk, nem rajtunk múlott az egység megbontása. 'A kompromittált alkal­matlan vezetők lemondása, az országos nagyválasztmány januári összehívása, a rossz emlékű „politikai bizottság” meg­szüntetése esetén elhárul az akadály az újraegyesülés elől. A Nemzeti Kisgazda és Polgári Pártba egyénileg és testületileg az alábbi címen lehet jelentkezni: dr. Ádám Pál, 6030 Lajosmizse, Gyár u. 156/2. Bort, búzát demokráciát és igazi bé­kességet! Isten óvja hazánkat! Dr. Ádám Pál, a Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt ügyvivője Petőfi és az igazság Petőfi nem csak az egyik, vagy a legnagyobb magyar — éS^gyben európai — költő. Sokkal több annál. Egyebek között a „Ha férfi vagy, légy férfi” című versében életre szóló útmutatást adott, melynek eszméi nemzedékek múltán sem avultak el és nemzedékekkel később is időszerűek, követendők lesznek. Nem véletlen, hogy hazánk polgárai legendákat szőttek csodált és példaként tisztelt személye köré. Mindannyiunkat megrendít a valóra vált költői jóslat: „Ott essem el én, A harc mezején” S ha a látomásnak azon része nem is vált valóra, hogy „Fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra”, a segesvári csatatéren feltételezett hősi halál mégis beleillett az eszménykép teljességébe. Az igazság azonban az eszményképnél is többet ér. Viszont mi az igazság? Semmit sem von le Petőfi értékéből, ha történetesen nem halt hősi halált Segesváron, hanem megalázva, elhurcolva, a távoli Szibériában, mint sajnálatosan sok tízezer honfitársa, s onnan életjelt adni még száz évvel később is szinte lehetetlen volt. Nem tudjuk, hogyan történt. De mindannyiunkat érdekel az igazság, s akik a történeti tények feltárásával foglalkoznak, azoknak elemi kötelességük, hogy tájékoztassanak bennün­ket. A tudomány egyértelmű és félre nem magyarázható feladata a nem vagy nem eléggé ismert igazság felderítése és közkinccsé tétele. Érthetetlen és nem menthető, hogy vannak olyan hivatott (?) tudományos körök, amelyek egy nemzet — s talán a világ — érdeklődésével szemben meg akarják — és meg tudják — akadályozni a Petőfivel kapcsolatban felmerült tények ellenőrzését, a feltételezések bizonyítá­sát —, de legjobb esetben is késleltetik azt. Szükségképp felrémlik előttünk az elmúlt négy évtized, melynek során tudósokat, alkotó­kat fosztottak meg minden lehetőségtől, s a közélethez és a nemzetgazdasághoz hasonlóan a tudományos életet is sok olyan emberrel árasztották el, akik a hatalomnak és a vezetőknek tett elvtelen szolgálatokért nyertek el kiváltságokat, alkotómunkára alkalmatlanok voltak, de tudományos babérokat szerezhettek megalázott és leigázott alkotó emberek kizsákmányo­lása révén, s akik sok millió forint elköltése után sem hoztak létre használható kutatási eredményt. Azok kerültek tehát előtérbe, akikről Petőfi így írt: „Vesd meg, kik egy jobb falatért eladják magokat." S azokat nyomták el, hallgattatták el, akik a nagy költő eszméit követték: „Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ha mindjárt Véreddel fizeted,” Világosan kell látni: nem Morvái Ferenccel és Kisáely Istvánnal — akik mindketten másféleképpen, de igenis alkotó emberek —, hanem velünk: Petőfi népével, a magyarokkal packáznak, akik miatt még mindig nem ismerhettük meg az igazságot Petőfiről. A Magyar Tudományos Akadémiát most is úgy szeretnénk tisztelni, mint Széchenyik, Arany s az Eötvösök idejében, s ahogy még a jelen korban is néhány alkalommal megadatott nekünk: mikor ki mert állni a duna vízi erőmű ellen és amikor legalább „népfelkelésének merte nyilvánítani 1956. évi forradalmunkat — a hatalom akaratával szemben is. És végül azoknak, akik Petőfi Segesváron feltételezett hősi halálához mindenáron ragasz­kodnak: Végre fel kellene ébrednünk abból az álomból, hogy az otthonból, vagy az életből való menekülés bármit megold. Ezer éven át mi tudtunk legszebben hősi halált halni, és Európa — majd a világ — tele is volt (és sajnos van) magyar menekültekkel, bujdosókkal. Ugyancsak sajnálatos, hogy a világ élvonalában vagyunk a leendő — a meg nem született — honfitársaink elpusztításában és az öngyilkosságbah. Tudomásul kell venni, hogy a hazáért — magunkért — élni kell! A nehézségek közepette túlélni, küzdeni, helytállni. Az első gépkocsi pilótája Csősz Fe­renc, a Helvéciái Petőfi Tsz-nél dol­gozik. Önként vállalta a fuvart. A másik teherautó kormánya mögött szintén önkéntes, azonban nem a szö­vetkezet alkalmazottja ül. A gépjár­művezető-oktató Felhősi Jánost a Vöröskereszt közvetítette a segély- szállítmányhoz. A kísérők most a Pe­tőfi Népe újságírói. Fotóriporter kol­légámmal ketten vállalkoztunk a hosszú útra. A megyei tanács egymil­liós ajándékát visszük. Húszezer kon­zerv vagdalthúst, 18 ezer üveg bébi­ételt és 32 ezer szappant. VIRRADAT A HATÁRÁLLOMÁSON A határon egy soltvadkerti IFA • után sorolunk be. Mészáros György és Kakuk Gábor, a Szőlőskert Szak- szövetkezetből több mázsa almát, va­lamint a lakosság adományait viszik. Velünk tartanak Gyulafehérvárra ők is. A közel 300 kilométernyi útból 235 a Temesvár—Arad—Nagyvárad vonalon túlra, a katonailag még nem egészen stabil területre esik. A virradatra várva talán mindany- nyian erre gondolunk. A harcokról szóló tudósitásokra, amelyeket az el­múlt napokban a forradalmi Romá­niából kaptunk. A fegyveres járőrök­re, a páncélozott jármüvekre, sebe­sültekre — és a több tízezernyi áldo­zatra. Beszélgetünk a lassan gyüleke­ző teherautók vezetőivel. Egymástól érdeklődünk: kinek milyen informá­ciói vannak a fegyveres incidensek­ről. Bekapcsolunk egy rádiót. Vesz­tünkre. A hatórás hírek szerint há­rom nyugatnémet holttestét találták meg a határ közelében. Szorongva nézzük a sorompón túli sötétséget... JÓ REGGELT, ROMÁNIA! Virradatkor megmozdul a konvoj. A magyar vámosok, határőrök gyor­san végeznek, de talán még őket is felülmúlják most a román oldalon. — Menjenek együtt! — int búcsút a fiatal köztársaság tisztviselője és feltartott kezével mutatja a győzelem nemzetközi „V” jelét. Lassan haladunk a havas, jeges úton. Kilépünk a határállomásról. Innentől Isten kezében vagyunk ... Félelmünk felett a segítő szándék győz. „Jó reggelt, Románia!” — kö­szöntjük a diktatúra hosszú rémál­mából felébredt országot. Mindenki integet, kinyújtott kezük „V” betűt formál. Az autók villog­nak, dudálnak felénk. A falvakban, a középületeken, de ,a magánházak többségén is a közepén kivágott nem­zeti trikolór. Falra festett felirat: „Köszönjük, magyarok!”. Másutt angolul: „Köszönjük a segítséget!” A néhány nappal ezelőtti harcok­nak már szinte nincs nyoma. Áz első 50 kilométeren ugyan három ellen­őrzési ponton megyünk át, de csak lassítani kell, rendszámaink és a nem­zetközi jelzés alapján tovább!-ot inte­nek. Aradon jár a villamos, nyitva van­nak az üzletek. Legtöbb előtt hosszú sor. A benzinkutaknál elképesztő lát­vány: két-három kilométeres gépko­csioszlopok. Egy Dacia csomagtartó­ján koporsót visznek ...- Kérjenek katonai biztosítást! — ajánlja valaki, amíg útbaigazít. Déva felé már csak mi megyünk tovább. Katonát nem látunk. A két­száz kilométeres szakaszon egyetlen faluban volt csak ellenőrzés. Béke, nyugodt hangulat fogad végig. Fél­úton már szemből jövő magyar kamionokkal is találkozunk. HALLGATNAK A FEGYVEREK Gyulafehérváron előbb a püspök­ségre, majd a néptanácshoz külde­nek. Egy városszéli raktárban rako­dunk le. — Egy hete ez a telep üres volt — meséli az igazgató. — Húst öt éve nem hoztak ide. Most van, s folyama­tosan kapunk mást is. Megnyugtat: szállítmányunkat bölcsődéknek, katonáknak és az ál­dozatok családjainak adják. Erről biztosít Mihai Babitchi, a megyei nép­tanács forradalom által hatalomra juttatott új elnöke is. Vele a katonák­kal zsúfolt tanácsépületben találkoz­hatunk: — A városban, még a diktátor me­nekülése előtt, december 22-én reggel vette át a hatalmat a nép. A fegyveres harcok csak szombat este kezdődtek meg. Eddig tizenöt áldozatról és nyolcvan sebesültről tudunk. Két- három napja pedig már hallgatnak a fegyverek. A Ceausescu börtönét megjárt, közgazdász végzettségű új tanácsel­nököt közfelkiáltással, több mint húszezernyi tüntető választotta meg. A tizenegy tagú néptanácsba mér­nök, orvos, lelkész, villanyszerelő, la­katos, katona került. Ami pedig mos­tantól természetes: magyar anyanyel­vű is van közöttük ... MELEG LAKÁSBAN KARÁCSONYFA Szállásunkra, a gyulafehérvári teo­lógiai főiskolára, katonai kordonon keresztül jutunk. Teherautóinkat fegyveresek őrzik reggelig. A megyei újság, a forradalom első napjától új fejléccel megjelenő Unirea munkatár­sa, loan Basca éjfél körül, pezsgős koccintásra hív meg minket. — A boldogabb jövőre! — mondja a jól fűtött, barátságos lakásban, a kivilágított karácsonyfa mellett. — Igyunk arra, hogy Románia végre szabad, demokratikus ország legyen. Az újságírótól távozóban a tol­mács csak ennyit mond az utcán: — Egy héttel ezelőtt még fejenként ötezer lei büntetést kellett volna fizet­nünk, ha engedély nélkül külföldit fogadunk. A melegről pedig annyit: akkor még 10-12 fokot mértünk a szobákban. MILÍCIÁBÓL POLÍCIA Az éjszakai utcákat lámpák világít­ják néhány napja ebben a városban is. Újdonság Romániában. Az meg szinte egyenesen hihetetlen, hogy az üzletek kirakatai szintén fényesek. — És megszűnt a jegyrendszer — dicsekszik a helybéli Bán János épí­tésztechnikus. — Lehet kapni húst, olajat, tojást, cukrot, lisztet, sőt, még kávét is. Korlátozás nélkül! Igaz, hosszú sorok állnak mindenütt, de ez már nem számít... A sor. végének is jut. Románia szinte megmámoroso­dott kivívott szabadságától. Minden­ről nyíltan lehet beszélni. Az újságo­kért most sorban állnak. Az Unireá- ból például 30 ezer helyett naponta 70 ezer fogy. A televízió hajnalig ad műsort. A kommentátor a Szabad Európa Rádiót idézi. Nyilatkoznak a korábbi menekültek, a labdarúgó Be- lodedici és Nadja Comaneci, ha nem is végleg, de rövidesen hazatér. ; — Azért a változások gyorsabbak is lehetnének — türelmetlenkedik egy fiatal hallgató a teológiai főiskolán. — Az egyházat például még mindig hivatal ellenőrzi. A nép pedig azért háborog, hogy a régi vezetők közül sokan, és a rendőrök is tulajdonkép­pen a helyükön maradtak. Kitűzték ugyan a trikolórt és mostantól milícia helyett policia a nevük. A forradalmi változások ettől füg­getlenül minden területen megindul­tak. A türelmetlenség érthető, de a szabadság „fiatal” még, mindössze ti­zenkét napos. „Románia felébredt végre — mondta egy gyulafehérvári újságíró. — Mostantól mi is Európá­hoz tartozunk...” Frigyesy Ferenc • Kép: Straszer András Szöveg: Noszlopy Nagy Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom