Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-27 / 23. szám

I \ 1990. január 27. • PETŐFI NÉP£ • 3 TUDÓSÍTÁS A parlamentből Az elnök minden jelöltről külön sza­vazást kért. Annak eredményeként a bizottság elnöke Mezey Károly (függet­len képviselő) lett, tagjai pedig: Sólymo­st József (semleges Képviselő), Varga Sándor (MSZP), Fodor László (MSZMP), Debreczeni József (MDF), Vassné Nyéki Ilona (Néppárt), Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ). Az MDF je­löltje a bizottságba eredetileg Roszik Gábor volt, aki a plénum előtt bejelen­tette: önként lépett vissza, egyrészt az ügyben való érdekeltsége miatt, más­részt pedig azért, mert többrendbeli fe­nyegetést kapott. Fodor István emlékeztetett arta, hogy a januári ülésszak elfdgadött na­pirendje szerint még több téma megtár- gyalásavár a képviselőkre, és igén sok a korábbról elhalasztott interpelláció. Ezért az elnök javaslatára pénteken es­te 6 órakor az Országgyűlés úgy határo­zott, hogy jövő hét szerdán folytatja munkáját, akkor dönt a már megtár­gyalt törvényjavaslatokról is. • Megyei képviselők a parlamentben. Szerelmi okból lopott titkos katonai iratokat... Dr. Pajcsics József rendőr ezredes, a BM Országos Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Osztályának helyettes veze­tője pénteken négy, folyamatban levő bűnügy nyomozati eredményéről tájé­koztatta az újságírókat. A honvédségi titokbotránnyal kap­csolatban elmondta, hogy a Szentend­rén lakó Mezei Vladimirné január 1-jén szigorúan titkos és titkos jelzéssel ellá­tott katonai okmányokat talált a sze­metes kukában. Az iratokat Mezeiné a Reform című újsághoz vitte, s ezután került az egyedülálló ügy a Honvédel­mi Minisztérium tudomására. A hon­védvezérkar különbizottsága foglalko-. zott az esettel, ugyanakkor a katonai elhárítás 'nyomozást indított' az isme­retlen tettes személyének megállapítá­sára. Az elhárítás rövid idő alatt ered­ményt ért el. A Katonai Ügyészség ja­nuár 3-án vette át az ügyet, majd janu­ár 16-án illetékességből a gyanúsítható személy megjelölésével, továbbította a nyomozás eredményét az Országos Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Osz- tályához. Január 22-én vették őrizetbe F. Gy. honvéd főtörzsőrmestert, aki beismerte a bűncselekmény elkövetését'. Elmond­ta, hogy alakulatának titkos ügykeze­léssel foglalkozó irodájába ment be szabálytalanul, majd amikor néhány percre magára maradt, szerelmi okok­ból az asztalról magához vett néhány titkos katonai ügyiratot. A főtörzsőr­mesterjanuár 1-jén jttas állapotban in­dult el az okmányokkal az irodavezető­nő lakására. Közben felfigyeltek rá, és menekülnie kellett. Futás közben dob­ta a kukába, illetve a kertbe az irato­kat. F. Gy. egy ideig az erdőben buj­kált, majd önként feladta magát. A fő­törzsőrmestert szabadlábra helyezték, a vizsgálat tovább tart. A Magyar Izraeliták Országos Kép­viselete január 25-én arról értesítette a Budapesti Rendőr-főkapitányságot, hogy két antiszemita, fasiszta tartalmú levelet kaptak. A levelek feladójaként a Szabad Demokraták Szövetségét je­lölték meg. Az Országos Rendőr-főkapitányság' azonnal érintkezésbe lépett az SZDSZ- szel, az ügy vizsgálata folyamatban van. 4 A devizagazdálkodás megsértésének alapos gyanúja miatt indított nyomo­zást január 5-én az ORFK az Unic Bank korábbi vezérigazgatója és he­lyettese ellen. A vizsgálat megállapítása szerint a gyanúsítottak a részükre járó másfél—másfél millió forint jutalékot a jogszabályok kijátszásával devizára váltották és a pénzt külföldi bankhoz utalták. A nyomozás folytatódik. Lezuhant egy katonai kiképző repülőgép A Magyar Néphadsereg egy MÍG —23 típusú kiképző-gyakorló repülő­gépe penteken a kora délelőtti órák­ban, kiképzési feladat végrehajtása so­rán, Beled község közelében — eddig ismeretlen okok miatt — a levegőben felrobbant és lakott területen kívül le­zuhant. A repülőgép roncsai nagyobb területen szétszóródtak. A repülőgép- vezetők, az 51 éves Bakó Ferenc ezredes és a 29 éves Reinhardt Róbert százados a katasztrófa során életüket vesztették. Polgári anyagi javakban kár nem kelet­kezett. A Magyar Néphadsereg Parancsnok­ságának illetékes bizottsága a katasztró­fa okainak vizsgálatát megkezdte. Az ünnepekhez kapcsolódó munkarend Az Országos Érdekegyeztető Tanács leg­utóbbi ülésén elfogadta az ünnepekhez kap­csolódó munkarend szabályozását Ezek sze­rint az idén március 11-e, vasárnap munka­nap, március 16-a, péntek szabadnap, április 28-a, szombat munkanap, 'április 30-a, hétfő szabadnap, december 22-e, szombat munka­nap, december 24-e, hétfő szabadnap, decem­ber 29-e, szombat munkanap, december 31-e, hétfő szabadnap. Az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal elnöke hamarosan részletes ren­delkezést ad ki a munkarendre vonatkozóan. (MTI) MAGYAR—CSEHSZLOVÁK ÁLLAMFŐI TALÁLKOZÓ Jószomszédi deklaráció készül (Folytatás az 1. oldalról) zül. Fokozott figyelemmel követik mindkét ország reformtörekvéseit, hi­szen mindhárom országot ugyanaz a törekvés vezérli: rátalálni az Európá­hoz való felzárkózás útjára, s megújíta­ni társadalmi életüket. A csehszlovák felfogás szerint mindezeket a lépéseket az érintett országoknak össze kellene hangolniuk. E koordinációra Václav Havel konkrét javaslattal is szolgált: meghívta Szűrös Mátyást egy március végén Pozsonyban tartandó csehszlo­vák-lengyel—magyar elnöki „csúcs- találkozóra”. E találkozónak főként az Európához való felzárkózás érdekében tett erőfeszítések koordinációjával kel­lene foglalkoznia. Václav Havel felve­tette azt is, hogy célszerű lenne a ta­nácskozásra meghívni Ausztria és Olaszország külügyminisztereit. Szűrös Mátyás elfogadta a meghí­vást, amelyet konstruktiv ötletnek tar­tott. Ugyanakkor felhívta tárgyaló- partnereinek figyelmét arra, hogy a ki­bontakozóban lévő osztrák—magyar —olasz—jugoszláv négyoldalú együtt­működés már megvetette az alapjait egy regionális összefogásnak, s kívána­tos lenne, hogy Csehszlovákia fontolja meg kapcsolódásának lehetőségét eh­hez az együttműködéshez. A találkozó részleteinek kidolgozása az érintett országok külügyminiszterei­re vár. Václav Havel tájékoztatta Szűrös Mátyást arról is, hogy a közeljövőben a Szovjetunióba látogat. Konzultál a szovjet vezetőkkel arról, hogy Cseh­szlovákia miként képzeli el a kétoldalú együttműködés formáinak megújítá­sát. A látogatás egyben azt a célt is szolgálja, hogy a szovjet vezetés úgy­mond ne érezze kizárva magát a kelet­európai történésekből. A magyar—csehszlovák kétoldalú kapcsolatodat érintve Szűrös Mátyás javasolta, hogy a két öfszág külügymi­nisztériumát bízzák meg a kapcsolatok .jószomszédi deklarációjának” előké­szítésével. E dokumentumban határoz­nák meg, hogy miként képzelik el a kétoldalú'kontaktusok új alapokra he­lyezését. Ez a deklaráció lépne a barát­sági és együttműködési szerződés örö­kébe, amely immár betöltötte szerepét. Az államfői találkozóról természete­sen nem hiányzott a bős—nagymarosi beruházás sorsának áttekintése. Szűrös Mátyás ezzel kapcsolatban ismételten aláhúzta, hogy a magyar kormány lé­péseket tett a nagymarosi vízlépcső épí­tésére kötött szerződés felbontására. Magyarország emellett azt javasolja, hogy a bősi létesítmények sorsával kapcsolatos kormányszintű tanácsko­zást csak a szakértői eszmecserék után tartsák még. A'szakértői megbeszélé­sekre független nemzetközi szaktekin­télyeket is meg kellene hívni. Magyar- ország addig is felfüggesztette Duna- kiliti térségében a munkálatokat, s csak állagmegóvást végez a területen. A be­ruházás végleges sorsáról intézkedő döntés Szűrös Mátyás véleménye sze­rint, már csak a magyarországi válasz­tások után lenne esedékes. A csehszlovák tárgyalópartnerek ar­ról számoltak be, hogy két szakbizott­ságuk foglalkozott az építkezés helyze­tével, s arra a meggyőződésre jutottak, hogy a vízlépcsőrendszer kömyezetvé-, delmi szempontból káros beruházás. Rövidesen megvizsgáljuk, gazdasági szempontból mégis miként lehetne hasznosítani a mű már eddig elkészült részeit. A beruházás megítélésével kap­csolatban Csehszlovákia szabad kezet kíván .adni a tudomány művelőinek, s a ^tudományos vélemények szakmai megmérettetését szorgalmazza. A megbeszélésen érintették a két or­szágban élő magyar, illetve szlovák nemzetiségek helyzetét. Szűrös Mátyás hangsúlyozta: hasznos lenne felmérni a világháború után a Csehszlovákiában élő magyarságot ért hátrányok tényeit, s megvizsgálni, miként lehetne orvosol­ni azokat. Szűrös ^látyás emellett fel-' vetette azt is, hogy hasznos lenne egy magyar egyetem felállítása Komárom­ban. Václav Havel támogatásáról biz­tosította ezt az ötletet. Szűrös Mátyás emellett javasolta egy magyarság- társadalomkutató intézet felállítását is Csehszlovákiában. A Szűrös Mátyással folytatott meg­beszélés után Václav Havel felszólalt az Országgyűlés ülésszakán, majd Németh Miklóssal és Pozsgay Imrével találko­zott. A csehszlovák köztársasági elnök ezután koszorút helyezett el a Magyar *Hősök emlékművén a Hősök terén. Szűrös Mátyás díszebédet adott Václav Havel tiszteletére a Magyar Néphadse­reg Művelődési Házában. Az esemé­nyen megjelent a magyar politikai, gaz­dasági és kulturális élet számos jeles képviselője. Szűrös Mátyás és Václav Havel kötetlen pohárköszöntőt mon­dott a díszebéden. A csehszlovák államfő délután a Rá­koskeresztúri Új Köztemető 3C(l-es parcellájában megkoszorúzta* Nagy Imre sírját. A kegyeletes aktus alkal­mából a Történelmi Igazságtétel Bi­zottsága nevében Hegedűs B. András titkár Nagy Imre-emlékérmet adott át Václav Havelnek. Václav Havel ezután időt szakított arra is, hogy magyar barátaival talál­kozzék. A vendéglátó ezúttal Varga György, a Havel-művek magyar fordí­tója volt. A műfordító lakásán megtar­tott baráti találkozó vendégei között volt Konrád György író és Kőszeg Fe­renc, az SZDSZ ügyvivője. Václav Havel a baráti találkozót kö­vetően ellenzéki pártok és szervezetek — az MDF, az SZDSZ, a Független Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Magyarországi Szociálde­mokrata . Párt, A Bajcsy-Zsilinszky Endre Társaság, a Magyar Néppárt, a Fidesz, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, valamint a Szo­lidaritás Munkásszövetség — képvise­lőivel találkozott a kormány Béla ki­rály úti vendégházában. Este a parla­ment előtt a Kossuth Lajos téren ünne­pélyesen elbúcsúztatták Václav Havel csehszlovák államfőt, aki az esti órák­ban elutazott. Václav Havpl csehszlovák államfő nem egész 24 órás budapesti látogatá­sának végeztével közös sajtóértekezle­tet tartott a Parlamentben magyar ven­déglátójával, Szűrös Mátyással. SZOMBATI LEVÉL: Régen tép! Mit léténél ho­mályosabb­ra sikeredett volna a ma­gyár kultúra napja, a Himnusz születésére való emlékezés. El­nyomta, illetve nem engedte ki­bontakozni a politikai tülekedés már-már bábeli zaja, az á robaj, amely leginkább elszabadult, vaktában rohanó ménes patadü­börgéséhez hasonlatos. Ez jutott eszembe, amikor a magyar kultú­ra napjának délutánján-estéjén álltam az apostagi faluház, az egykori zsinagóga hófehér meny- nyezete alatt, az építész által töké­letesre komponált harmóniában. Közben egy fiatalember megkérte az egybegyűlteket — vagy negy­ven embert —, hogy énekeljük el a Himnuszt. Segélykérőén pislogtam körül. Hangszórót, lemezjátszót keresett a tekintetem, és mert nem talál­tam, már-már merényletre gon- * doltam. Provokációra. Mert ugyebár lassan elfeledjük a Him­nusz szövegét, dallamát szinte ki­verte a fejünkből az örökösen csörömpölő ilyen-olyan divatze­ne. De a legnagyobb bajt mégsem ebben láttam, hanem abban, hogy réges-régen leszoktunk ar­ról, hogy magyar érzéseinket — hogy ne mondjam: hazafiúi érzé­seinket^ így nyilvánosan, éne­kelve megvalljuk. Féltem, hogy a kis közösség nem lesz képes vé­gigénekelni a Himnuszt, valahol elbicsaklik majd a dallam, bi­zonytalanná, tehát mondhatat- lanná foszlik a szöveg. De az apostagiak, akik ott vol­tak akkor a faluházban, tudták a Himnuszt. Szöveget, dallamot egyaránt, és egyre bátrabban, ha­tározottabban csengett az ünne­pélyes dallam, tisztán, érthetően hangzott Kölcsey magasztos ver­se. Nem könyörögve, nem is kö­vetelve az isteni áldást, csupán megállapítva, hogy a magyarnak ez jár, megszenvedett érte, küsz­ködött, hiszen a balsors bennün­ket régen tép. Amíg a Himnusz zsongott, zen­gett a tökéletes akusztikájú ki­csiny épületben, * a rézkarokon függő lámpák alatt állva nekem folyvást csak ez a két szó forgott a fejemben: régen tép. 'Közben kislányok szavaltak, egy fiatal hölgy népdalokat énekelt, egy ve­zérigazgató Beethovent, Mozar­tot játszott a zongorán, én pedig forgattam, ízlelgettem a két szót s azon tépelődtem, honnan vehet-, te ezeket Kölcsey? Mert külön- külön nagyon ismert, köznapi szavak ezek, de együtt, főleg igy, hogy „balsors, akit régen tép ...”! így hátborzongató! A balsorsról eddig — amíg nem figyeltünk külön Kölcseynek erre a nyelvi erejére — csak olyan sza­vunk volt, hogy üldöz. De hogy tép, ez csakis neki, a költőnek jut­hatott eszébe. Olyan költészet ez, olyan sor ez, amelyben sűrűn, tö­ményen tetten érhető a történe­lem. A magyarok története. Köl­csey pem tudhatta, hogy versének ez a sora is aktuális lesz, kétszáz évvel a leírása után,,visszamenő- legesen is érvényes és súlyosan időszerű. • • Mert ama balsors azóta is tép bennünket, szaggat, mar és őröl. Furcsa módon emiatt mi, magya­rok egymást hibáztatjuk, ha mást — külső elnyomót, zsarnokot, le- igázót — már nem találunk. Má­sok azt mondják ránk, hogy sze­retünk szenvedni. Hogy a magyar direkt megadja magát a balsors­nak és aztán panaszkodik, hogy jaj, de keserves az élete. Viszont ha nincs „balsors”, akkor csinál magának, szellemeket ereget ki a palackból, noha előre tudja, hogy vissza már nem képes parancsol­ni. Szeret szenvedni, mártírt ját­szani. Szereti, ha sajnálják, de ő senkit nem sajnál önmaga sorai­ban. Egy idegennek ingét-gatyá- ját odaadná, de ha felebarátjának egy fűszállal több van, már a te­kintetével felöklelné. Azt hiszem, ezért tép bennünket a balsors év­századok óta. És amikor a Himnuszt énekel­jük, ezért érezzük mindig súlyo­san és dermesztőén időszerűnek, hogy ne mondjam, napi érvényű­nek. Mert minket napról napra tép a balsors. De időszerűek a vers további sorsai, amelyeket már nem énekelünk, de tudatunk­ban valahol ott motoszkál a két­ségbeesés ködlovasa: „szerte néz és nem leié honját e hazában”. Vagy: „lettél magzatod miatt’ magzatod hamvvedre”. Igaz, ez utóbbi kissé régies, sokak számá­ra homályos értelmű, de érzelmi­leg bárkinek a villámfények vilá­gosságával bír.. Talán magam sem éreztem' át még soha ennyire a Himnusz örö­kös és ‘ folytonos, ugyanakkor konkrét időszerűségét, mint ott, Apostagon, a faluház kis közös­ségében a hófehér mennyezet alatt. Nem éreztem a „régen tép” egyszerű szavai mögött soha eny- nyire önmagam és mindannyiunk felelősségét. Mert ha végiggon­doljuk a Himnusz gondolati- érzelmi felépítését, nem nehéz rá­jönnünk, hogy a fekete palástban fölénk tornyosuló „balsors” tulaj­donképpen mi magunk vagyunk, vagy túlnyomó részben mi. Vagy még pontosabban: mi is. Mert csak hamis próféták hirdethetik. hogy sorsunk a saját kezünkben van. Legalább ily mértékben ha- . mis az a dörgedelem is, hogy jele­nünk kazamatáit csakis rajtunk kívüli erők vájták. Mert, nem le­het a jelent egy metszéssel elvá­lasztani a múlttól. Nincs határ az akkor és a most között. A balsors régen tép és mindannyiunkat tép, s egyre vadabbul, egyre mélyebb sebeket ejtve eleven húsunkon. S mi fájdalmunkban, kínunkban egymásba marunk, és közben ar­ra gondolunk, hogy ha mindenki kap egy nagy rúgást, akkor bizo­nyára jut belőle a rejtőzködő vét­keseknek is. Zavarodottságunk­ban archimedesi pontokat kere­sünk, szerkesztünk. Etikai kóde­xeket fogalmazunk meg olyan „követelményekkel”, amelyek egy jobb sorsú ország érdemesebb népénél a gyermek előtt is termé­szetesek, más eszébe sem jutna. Ja kérem! Tanulni kell a de­mokráciát. Igen, valóban tanulni kell. De a becsületet is, a tisztessé­get is, méghozzá ilyen mélyről kezdve, ennyire az alapfokú tan­folyam szintjéről indulva? Sajnos, ilyen mélyről. Nekünk itt kell el­indulni, és tudjuk, előre kiszámít­ható, hogy még ezen az alacsony szinten is sokan megbuknak majd közülünk. Leverik a lécet és jön a nyilvánosság: megírjuk, bemútat- juk stb. Csakhogy aki a „szakmai minimumot” is szándékosan sem­mibe veszi, az fütyül a nyilvános­ságra, arra, hogy meghurcolja a sajtó, hogy leleplezik. Meg aztán ki mondja meg, hogy az egyre forrósodó választási kampány­ban egy-egy finom, sőt szellemes „lejáratás” etikai vétség-e? Eszembe jut Mikszáth példája, miszerint egy Kopereczky nevű kisember, aki túlzottan művelt­nek és éles eszűnek nem volt mondható, képviselő szeretett volna lénni. Ellenfele vagy vetély- társa egy kis gúnyverset költött róla, imigyen: „Mivel nem vagy Deák, hanem Kopereczky, a nagy tudománytól ergo nem repedsz ki”. Nos ez például manapság eti­kai vétségnek számítana-e? Ha én lennék Kopereczky, nem venném annak. Jót. derülnék rajta, sőt gratulálnék vetélytársamnak... Kissé messze kanyarodtam az Apostagon fölzengő Himnusztól, de nagyon jó volt végiggondolni ' mindazt, ami fölvetődött bennem a „régen tép” fénycsóvájában. De rettenetesen sajnálom, hogy nem válthatok néhány szót Kölcsey Ferenccel, akitől megkérdezhet­ném: gondolta-e, hogy sorai két­száz év múltán is időszerűek lesz­nek s hogy vajon meddig tép ben­nünket a balsors? Elkészült a tompái Határcsárda A tompái tanács több mint egy évtizede átadta a helyi áfésznek a jugoszláv határ közelében lévő, megüresedett iskolát azzal, hogy abból — a közúti átmenő forgalom uta­sait kiszolgáló — vendéglátóegységet alakítson ki. Néhány évig kiemelkedő színvonalon működött is a csárda, ám ami-, kor szerződéses üzlet lett és a gazdák sorra váltották egy­mást, lezüllött, majd bezárt. Ekkor az áfész úgy határozott, árveréssel eladja az út menti építményt. A múlt év nyarán így lett új gazdája a csárdának, amire ma rá sem lehet, ismerni. Szeptembertől ugyanis mintegy hárommillió forint költséggel — benne rengeteg társadalmi munkával kívül-belül felújították, a napokban pedig a vendégek előtt is megnyitották. Az új tulajdonos a háromta­gú tompái Határcsárda Vendéglátóipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaság. Jelenleg száz vendéget tudnak fogadni. A kiépített parkí­rozóban a hosszú útról érkező kamionosok is elférnek, mi több, számukra külön épületben tusolót, mosdót alakítottak ki. Hamarosan egy shop is elkészül, ahol közel-keleti apró ajándéktárgyakat kínálnak. A jó idő beálltával fedett és nyitott kerthelyiség, fagvlaltozó is lesz. Készül majd gépko­csimosó és rövidesen elkezdik a benzinkút építését. . —pulai— GYERMEKORVOSI RENDELŐ, Anya- és csecsemőóvó szolgálat Családvédelmi központ épül Kiskunfélegyházán A városi családsegítő központnak, a gyermekorvosi ren­delőknek, az anya- és csecsemővédelmi szolgálatnak Kis­kunfélegyházán mind ez ideig nem sikerült a mai követelmé­nyeknek megfelelő helyet teremtem. E kisebb intézmények‘ végleges elhelyezésére a városi tanács az anyagi eszközök összevonásával igyekezett most végleges megoldást keresni: Az Iványi Sándor utcai szakrendelő szomszédságában már épül a képen látható ház, amelyben majd kényelmesen, de egymástól elkülönítve láthatják el teendőiket a funkció­jukban különböző, de a szociális és egészségügy keretében mégis rokon szakmák dolgozói. A városi tanács tavaly pá­lyázatot nyújtott be a Szociális és Egészségügyi Minisztéri­umhoz, amelyet elfogadtak és ötmillió forintot adtak az építkezéshez. „.; A kivitelezésre kiírt pályázatot a Kiskunhalasi Építőipari Vállalat nyerte el a viszonylag kedvező ajánlatával a rövid — 13 hónapos — átfutási idővel, s a Kunép által Kiskun­félegyházán eddig elvégzett munkák jó minőségével. A leendő családvédelmi központ földszintjén három gyer­mekorvosi rendelő kap helyet. Az emeleten lesz a terhes­tanácsadó szolgálat, az ifjúsági rendelő, továbbá a védőnők munkaszobája, a családsegítő központ irodája, a tetőtérben a családsegítő központ ötszobás átmeneti' szállása, néhány raktár s az épület fenntartását szolgáló több műszaki helyi­ség. Mindezt két lépcsőház és több bejárat létesítőével, a várószobák s a közlekedőterek szellemes összekapcsolásával oldotta meg a tervező. Molnár Imrc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom