Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-26 / 22. szám
1990. január 26. • PETŐFI NÉPE • 5 VÁLASZ CIKKÜNKRE Hol horgászhatnak a szeremleiek? „A horgászbottól féltik az őzeket" c. (Petőfi Népe 1990. 1.19.) cikkben Gál Zoltán súlyos vádakkal illeti a természetvédelmi szerveket is, ezért a jelenlegi helyzet tényszerű feltárása érdekében válaszolok rá. Hazánk és ezen belül a Duna—Tisza közi táj egyik nemzetközileg is kiemelkedő természeti értékét képezi az 1977- ben védetté nyilvánított Gemenci Tájvédelmi Körzet (17 779 ha). Az ott található ritka növény- és állatvilágot, valamint a Duna-ártéri tájképet ezek után az egész magyar nemzetnek, de hosszú távon valamennyiünk utódainak érdekében is védenünk kell. A helyi lakosság viszont nem károsodhat a természetvédelem alá helyezés miatt, hiszen az erre illetékes hatósági szervek is csak a lakosság segítségével és támogatásával tudják érvényesíteni- a természetvédelem nemzeti és nemzetközi célkitűzéseit. Mi is tudjuk, hogy az elmúlt évtizedekben a Gemenci erdőben elsődlegesen a vezető pártapparátus vadászati érdekeit szolgálták ki, nagyon sokszor éppen a természetvédelem érdekeivel is ellentétesen. Ebben az időszakban a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága még nem volt illetékes természetvédelmi hatóság a Gemenci Tájvédelmi Körzetben (ezt a jogot csak 1988. július 1-jétől gyakorolja), ezért nem is szólhattunk bele az ott kialakult ellentétek megoldásába. Tehát örököltük az ösz- szes gemenci viszályt, melyek igazságos rendezésére törekedtünk az elmúlt másfél év alatt. Az újságcikkben felvetett konkrét ügyben — a szeremlei panasz — a következők történtek eddig: 1989. június 15-én az alakulóban lévő szeremlei alternatív csoport a Gemenci Erdő- és Vadgazdasághoz kérelmet intézett a Pandúr-szigetre való belépésre oly módon, hogy kijelölt útvonalon meghatározott helyek látogatha- • tők legyenek. (Ebben szó sincs horgászatról.) Ezek után a GTK horgászható vizeinek kijelölésére egyeztető tárgyalást hívtunk össze Baján, 1989. augusztus 21-én. A szeremlei horgászegyesület képviselője Kecskés János (ld. cjkk) is jelen volt, de a Pandúr-sziget hbrgá'sálíátóságáról említést' sem tett. A többi érdekelt horgászegyesület ezen a tárgyaláson nyilatkozatot (felhívást) adott át, melyben az említett sziget horgászhatóságáról ugyancsak nem esik szó. Ugyanezen a tárgyaláson átadtak egy 5 pontból álló listát az egész TK horgászhelyeire vonatkozó kérelemmel (a Pandúr-szigetről ebben nincs szó!). A bajai tárgyalás után tájékoztattuk Végh Jánost, (az alternatív csoport képviselőjét) arról, hogy a GTK egész területén folyamatban van a fokozottan védett területek és a horgászható vizek szabályozásának felülvizsgálata, a régi MÉM-korlátozások módosítása, illetve feloldása érdekében. Ezek megszüntetését mi támogattuk! A felülvizsgálat hatáskörünkbe tartozó eredményéről minden érdekelt felet, így a szeremlei alternatív csoportot (Végh János) is értesítettük. Eszerint a Pandúr-sziget látogatható, de a természetvédelmi értékek (pl. fokozottan védett madárfajok, a fekete gólya, a réti sas, a kerecsensólyom stb. előfordulása és fészkelésük, költésük zavartalansága, s nem az őzek védelme érdekében — csak a csoportos szakvezetővel bonyolított látogatás engedhető meg (tehát nincsen megtiltva a belépés, sőt, szakszerű magyarázatot kapnak az érdeklődők!) Ugyanebben a levélben tájékoztattuk arról is a szeremleieket, hogy a GTK horgászható vizeinek kijelölésére is a helyi lakosság érdekeit támogató módosító javaslattal éltünk a két illetékes minisztérium, a KVM, illetve a MÉM felé. Javaslatunkban a szeremleiek a Holt- vagy Öreg-Duna jobb partjáról vízi úton, bal partjáról korlátozás nélkül horgászhatnak majd. A horgászható vizet a vadkárelhárítói kerítésen lévő kapukon át lehet megközelíteni. Eddig jutottunk el az elmérgesedett ellentétek feloldásában. Természetvédelmi tevékenységünket a jövőben is a helyi lakosság érdekeinek figyelembevételével és egyeztetésével kívánjuk folytatni Gemencen is. Ehhez kérjük és igényeljük az érintett lakosság és társadalmi szervek, hatóságok és a sajtó segítségét, támogatását, de megértő türelmét is. Az érzelmek felkorbácpolása nem viszi előbbre az ügyeket Gemencen sem! Dr. Tóth Károly a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója KÖNYVÚJDONSÁG A Conducator végnapjai A román forradalom véres napjai megrendítették a világ népeit. Földindulás kezdődött Bukarestben, jelentették a nagy hírügynökségek, Ceausescu, Európa hírhedt barbára nincs többe — olvashattuk az újságok szalagcímeiben. Ezekről a szívszoríto, örömhírt és gyászt egyaránt hozó napokról szól A Conducator végnapjai című könyv, amely az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat gondozásában jelent meg. A magyar könyvkiadásban példa nélküli gyorsasággal látott napvilágot az érdeklődésre méltán számot tartó dokumentum-riport kötet. Január 2-án még a kéziratot szedtek a nyomdában, 8 nap múlva pedig már a kezébe vehette az olvasó a könyvét. Azt a könyvet, amely szinte óráról órára, a szemtanúk és krónikások hitelességével mutatja be, miként dőlt meg a hírhedt Ceausescu- diktúra. A kötet első felében az MTI és a világ hírügynökségeinek dokumentum értékű jelentéseit adják közre a szerkesztők, mi történt december 17-étől 27-éig, a temesvári vérfürdőtől a gyűlölt diktátor kivégzésén át a szabadság pillanatáig. Feltárják a Securitate rémtetteit, beszámolnak Ceausescu és felesége bírósági tárgyalásairól és kivégzéséről. A könyv második részében neves szakemberek, újságírók, rádió- és tévériporterek helyszíni beszámolói olvashatók, többek között Róbert László, Bodor Pál írásai és az a drámai tudósítás, amelyet Orosz József tűzharc közepette készített, Raffai Ernő történész Románia történetét, az eddigi felkelések, bukások okait dolgozza fel, s arra ad választ, hogy most hogyan tudott győzni'a forradalom. A kötetben nyilatkozik a magyar kémelhárítás főnöke a Securitate belső felépítéséről, arról, hogy különleges egységekkel hogyan biztosítottak a terror feltételeit. Csáki Ambrusne vetkei Az öregasszony aprókat lépegetve tipegett a du- lőúton; sietett pedig, de a hetvennyolc esztendő nem engedte, hogy gyorsan haladjon. — Csak odaérjek! Csak el ne késsek! —- hajtogatta, mintha'biztatni akarta volna magát. Csáki Ambrusné beteghez ment. Hírét vette, hogy hajdani leánytársa, Bódi Verőn a halálán van. Hozzá sietett. Valaha ők ketten voltak a tanyai lányok legeleje. Májusfát nekik állítottak a legszebbet, őket táncoltatták meg a legjobban a tanyai iskolában rendezett bálokon, s a legények őértük verekedtek a legtöbbet a kocsma mögötti bozótosban. Azóta már bezárták a tanyai iskolát, a kocsmát is lebontották, a verekedés legények pedig sorra elhaltak. Két éve ment el Somodi Bálint is, Verőn férje, akiért ők .ketten valamikor életre-halálra küzdöttek. A harcban Verőn győzött, s Csáki Ambrusné sosem felejtette el az arcát, amikor az esküvőkor a templomból kijövet egy pillanatra ránézett. Bódi Verőn tényleg a végét járta. Ahogy meglátta Csáki Ambrusnét, megrebbent még a szeme, de sápadt arca, mely a fénytelen tanyai szobában a hamunál is szürkébb volt, elárulta, hogy nem sok ideje van már hátra. — Te vagy? — kérdezte bágyadtan. * — Én — bólintott Csákiné. — Indulok... — mondta Verőn, de nem fejezte be a mondatot. Talán azt várta, hogy a látogatója ellentmond- jon neki, hogy bizonygassa, hol van az még, de Csáki Aníbrusné inkább mást mondott. — Majd megyek én is nemsokára utánad. r— Jó, hogy elgyüttél! — Ügy gondoltam, meg kell tennem. Hallgattak egy sort. Valójában nem is volt miről beszélniük. Arra, amit együtt éltek végig, mindketten emlékeztek; arról pedig, ami lesz, egyikük sem tudott semmit. Jó másfél perc után Somodi Bálintné megszólalt. t— Hallod? Kérdeznék valamit. — Csak kérdezz! — Most, hogy elmegyek, szeretnék mindent lezárni az életemben. i—Jól teszed, Verőn néhány pillanat szünetet tartott, mintha erőt akart volna gyűjteni. 1 — Szóval... amikor az uram Pesten dolgozott, emlékszel? — Emlékszem. — Azt beszélték, hogy te akkor... hogy te akkor egyszer felmentéi hozzá, s találkoztatok. I hogy ő meg te... szóval igaz-e, hogy te akkor lefeküdtél az urammal? A haldokló szeme újrá csillogni kezdett, mintha új élet költözött volna bele. A hamúszínű arcon is pirosság gyulladt ki. — Most már — folytatta Somodi Bálintné —, hogy az uram is meghalt, meg hogy én is elmegyek, mindegy, mi volt. De szeretném tudni az igazat. — Az igazat? -— nézett Csákiné az öregasszonyra. — Csakis azt. Somodi Bálint ötven évvel ezelőtt dolgozott Pesten, Verőn tekintete mégis úgy tapadt a látogatóra, mintha tegnapi esetről faggatná, s mintha mind most lennének fiatalok. — Megmondom, Verőn — felelte Csákiné —, nem volt köztünk semmi. Aztán elmosolyodott, és hozzátette. — Sajnos! Somodi Bálintné először nagy szemekkel nézett Csákinéra, hitetlenség volt a tekintetében: ötven év bizonytalansága és féltékenysége. De ahogy Csákiné kimondta a „sajnos” szót, egyszerre, mint egy varázsütésre, megnyugodott. — Sajnos? — kérdezte. — Utólag bevallhatom, nem? — De, de — ismételte Bálintné, s vén szemében a győzelem, a diadal kezdett égni, Igaz, Bálint az övé lett hajdan, de az a régi hír, mely eljutott hozzá, ötven évig keserítette az életét. ||j Köszönöm —pihegte. Nem is szóltak többet. Néhány pillanat múlva Csákiné felállt, hogy indul. Verőn csak a szemével intett, hogy mehet. Hazafelé a dűlőúton Csáki Ambrusné már nem, sietett. Inkább visszafogta a lépéseit. Mintha húzta, tartóztatta volna őt valami. Az elágazáshoz érve meg is állt. Aztán hirtelen keresztet vetett magára. Senki sem hallhatta, amit motyogni kezdett. Bocsásd meg, Istenem, a vétkeimet. Azt is, hogy most hazudtam, meg azt is, hogy akkor, ötven éve bűnt követtem el Verőn ellen. O holnap talán már tudni fogja Tőled az igazságot. Nekem nem volt erőm elmondani neki. Azzal ismét keresztet vetett, és indult tovább. Tóth Tibor TÖRTÉNETEK KORUNKRÓL A mi várunk? Hegesztők dolgoznak az egyik 36 lakásos, három lépcsőházas társasház pincéjében. Több család kisebb bankoknak is becsületére váló vasrudakkal, erős dróthálókkal erősítetti pincéjének bejáratát. Mások ablakukat rácsoztatják be. Új zárat szerelnek az egyik házkapura. Hamarosan falakkal szakaszolják a hosszú pincefolyosót. Vasrudak, vaspántok Az egyik nyugdíjas régóta gyűjtögetett egy új kabátra, most inkább lakatosnak fizeti ki megtakarított pénze egy részét. A kabát még várhat, de a bizonytalanságot nem búja. tovább. Harmadik szomszédja szerencsésebb, ezermester lévén saját maga erődítette kamrának használt pincéjét, még két vastag keresztvassal is védi kis birodalma háromlakatos bejáratát. Minden rosszban van valami jó. Ritkán társalgó' lakótársak állnak meg a lépcsőházban, tanakodnak a szárítókonyhából „gyűlésteremnek” kinevezett helyiségben: miként védhetnék meg javaikat, magukat a sűrűsödő, veszélyektől. Két évtizedig boldog gyanútlan- ságban élt mintegy nyolcvan ember a háromemeletes épületben. Még éjszakára sem zárták a kapukat, ugyan ki bántaná őket? Viráglopásokkal kezdődött Néhány gondosan ápolt cserepes virág eltűnését sokan még véletlen balesetnek tekintették. A szépen díszített lépcsőházból néhány hét múltán eltűntek a lábtörlők, a megmaradt virágok. Nemsokára az egyik pincéből vitték el a lakásfelújítás miatt ott tárolt ruhaneműt . .. A házbeliek — okkal — a Le- ninváros déli szegélyére költöztetett, települt családok között vélték felfedezni a tolvajokat. Talán ezért, talán másért egy szép napon, a félve elhúzódó lakók szeme láttádra ripityára törték az egyik kapu üvegtábláit. Ki tudja, hogy mit forgattak a fejükben, szerencsére akkor pillaúatok alatt odaért a telefonon riasztott, éppen a közelben cirkáló rendőrségi járőrkocsi. Iskolásfiú a tettes A legutóbbi hetekben felgyorsultak az események. Az egyik lakó ezúttal is hizlaltatott valamelyik tanyai rokonnál disznót. Kint a pusztán fejezte be életét a hízó, maradványai kolbász, hurka, sonka, zsírszalonna formájában kerültek a lakótárs pincéjébe. Este nyolckor fejezték be a pakolást. Hajnalban riadtan ébresztették: baj van, feltörték a pincédet. Forró nyomon indulhattak a kihívott nyomozók. Szagot fogott a rendőrkutya, az említett térségbe vezette gazdáit. Néhány nap múltán elfogták a tetteseket. Kiderült, hogy a drótfonatú ajtóból kivágott résen egy 14 éven aluli fiút nyomtak be, ő adogatta ki a zsákmányt. A vallatok kérdéseire elmondták, hogy beszaglásztak a pinceablakon, így tudták, hová érdemes betömtök. Hiába titkolóztak Az egyik rokkantnyugdíjas család kirablása forrósította föl az indulatokat. Szerették, sajnálták az idős házaspárt. Nehezen éltek. Egészségi állapotuk miatt kénytelenek voltak eladni parányi szabadidőkertjüket. Hosszan töprengtek: mire is fordítsák a vételárat. Balszerencséjükre disznót vettek. Valóságos haditervet eszeltek ki a fogyasztásra feldolgozott hízó becsempészésére. Elfüggönyözték a pinceajtót, -ablakot. Nagyobb lakatot vásároltak. Éjszaka cipelték be az étkezésük feljavítására szánt ennivalókat. Alig-alig hunyták le a szemüket, mintha megérezték volna a rájuk leselkedő veszedelmet. Kiürített pince fogadta őket virradatkor. Az egyik lakó előtte egykét órával gyanúsan őgyelgő alakokat látott a bejáratnál parkoló fehér autónál, gyanús zörejekre is fölfigyelt, de nem mert kilépni a folyosóra. Ez lett napjainkra a disznótor hajdani jó hangulatából, örömeiből. • • Önvédelem? Önbíráskodás? Ha nem volna ennyire aggasztó a helyzet, a régi viccel fejezhetném be írásomat. „Majd kisül”, nyugtatgatta hajdan bíró uram a hízója ellopása miatt sopánkodó gazduramat. Olajat öntött parázsló indulatára. „Éppen ez az. Azt szeretném, ha nálam sülne ki”. Attól tartok, önbíráskodás miatt is ítélkezni kellene az illetékes hatóságoknak, ha netán a ház lakói elcsípnének egy tolvajt, rablót. Félő, így vezetnék le elkeseredettségüket 1990 bizonytalan januárjában. Addig is azon töprengenek, hogy miként lehetne a „mi házunkból” a „mi várunk”. Heltai Nándor MEGKÉRDEZTÜK KOVÁCS KATIT Mit énekel és ki lesz a férje ? — Most készült el új nagylemezem — mondja a közkedvelt táncdalénekesnő, aki divatok, stílusok ide vagy oda, amióta csak feltűnt egyéni, sajátos ■ - színezetű hangjával, változatlanul az élvonalban áll. — Slágert csinálni nagyon nehéz — folytatja —, pedig a „recept” szóban egyszerű: nem túl komplikált sző- |_ vég és fülbemászó dallam. Ennyi az egész. De nehéz nagyon! Szenes Iván írta a legtöbb szövegemet, de vele sem mindig , jön össze”. Most már én is próbálkozom szövegirással, és be kell vallanom: igazából nem nekem való. A már kész szövegen inkább változtatok egy-két szót, az könnyebb. Én persze mindig jó dalokat szeretnék, olyanokat, ami nekem is, a közönségnek is tetszik. De ez teljesen kiszámíthatatlan, az ember biztosra sohasem mehet, mert három ember, az énekes, a zeneszerző meg a szövegíró együttes munkájáról van szó. Szóval, hogy úgy mondjam, a függvényei vagyunk egymásnak ... És végül is minden kérdőjeles ezen a pályán. — Hol lép fel mostanában? — Mindenhol, ahova csak. hívnak. Az utóbbi hónapokban főleg a vidéki nagyvárosokban énekeltem. Szeretek szórakoztatni, szeretem az élő kapcsolatot a közönséggel. Általában háromtagú társaság kísér. — Bárokban nem énekel? —- Nem. Nem szeretem a bárokat. Ott pem figyelnek az énekesre az emberek, inkább egymással vannak elfoglalva .. . Még kezdő kofömban, jó huszonöt éve, az Astoriában , meg az Emkében léptem fel, azóta sem. — Nyáron mit csinált? , — Remek nyaram volt! Hofi Gézával turnéztam, többfelé léptünk fel. Ő zseniális színész, élveztem a közös szereplést. — Úgy hallottam, a tévében is készült műsora. — Igen, mostanában csináltunk egy önálló tévéshow-t, Gianni Morandi, Mikó István és Déri János voltak a vendégeim. Óriási munka volt, sokat készültem rá. Az egész stáb olyan lelkesen, szeretettel és vidáman dolgozott együtt, hogy r én csak ámultam; így is lehet... — Tervei? — Meghívásom van Kanadába, fél év múlva indulok, három hónapig leszek távol, ami nekem nagyon hosszú idő, mert külföldön rögtön honvágyam van... A magánéleti terv pedig: hamarosan összeházasodunk Pálinkás András tévés szerkesztővel. E. É. Újra látható Botticelli híres képe Az Uflizi Múzeum látogatói újra csodálhatják a 15. századi olasz festészet kiemelkedő alakjának, Botticel- linek „A szűz megkoronázása” című festményét, amelyet 1940-ben emeltek le a helyéről, hogy restaurálják. A munkálatok elvégzése után most helyezték vissza a képet a firenzei Ufiizi Múzeum Képtárába. (MTI-fotó) Érszűkület ellen Az NSZK-beli Fulda város klinikáján szívritmus-szabályozóval immár öt, úgynevezett „dohányos lábú” betegnek a lábszárában tágították az összeszűkült ereket, s ezáltal javították bennük a vér keringését. A ritmusszabályozó, persze, ez psetben nem a szívet készteti munkára, hanem áramimpulzusaival egy vékony szondán át a gerincvelőben a láb hajszálereihez vezető idegeket ingerli. Ennek nyomán azok kitágulnak, s a lábon több vér áramlik át. , Az egyik — már lábának amputálására szoruló—beteg három héttel azután, hogy a ritmusszabályozót egy egyórás, helyi érzéstelenítéssel végzett műtéttel beültették a hasába, hazamehetett, s folytathatta kőműves mesterségét. A betegségével mindössze annyi a dolga, hogy a ritmusszabályozót naponta kilencven percig működtetnie kell. Ez úgy megy végbe, hogy fekvő helyzetben egy gyufásdoboz méretű mágnest helyez a hasára. A kezelés ideje alatt a lábszáraiban bizsergést és meleget érez.
