Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-24 / 20. szám

MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS JANUÁRI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról) 3. A sajtóról szóló 1986. éri II. tör­vény módosításáról szóló törvényja­vaslat. 4. Az állami vállalatokra bízott va­gyon védelméről szóló törvényjavaslat. 5. A Nemzeti Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavas­lat megtárgyalása. 6. A löldről szóló 1987. évi I. tör­vény és a termelőszövetkezetekről szó­ló 1967. évi III. törvény egyes rendel­kezéseinek módosításáról szóló tör­vényjavaslat. 7. -'Az egyéni vállalkozásról szóló törvényjavaslat. 8. Az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalma­zásáról, valamint az értékpapír-tőzs­déről szóló törvényjavaslat. 9. Az országgyűlési képviselők jog­állásáról, tiszteletdíjáról, költségtérí­téséről és kedvezményeiről szóló al­kotmányerejű törvényjavaslat. 10. A hatósági erkölcsi bizonyít­ványról szóló törvényjavaslat. 11. A családjogi törvény módosítá­sáról szóló törvényjavaslat. 12. Az alkoholisták bíróság által elrendelt intézeti gyógykezelésének megszűntetéséről szóló törvényjavas­lat. 13. A Kossuth-dijról szóló törvény- javaslat. 14. A gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvényjavaslat. 15. A Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat. 16. Az Állami Számvevőszék létszá­máról és éves költségvetéséről szóló törvényjavaslat 17. Az 1989. évi állami költségvetés hiányának átmeneti finanszírozásáról szóló országgyűlési határozattervezet. 18. Az országgyűlési képviselőjelöl­tek állami költségvetési támogatásá­ról szóló országgyűlési határozatter­vezet. 19. A Nagykanizsai Sörgyár állam- igazgatási felügyelet alatt álló válla­lattá történő minősítéséről szóló or­szággyűlési határozattervezet megtár­gyalása. 20. Népi kezdeményezés megtár­gyalása: a) országgyűlési határozattervezet az érdekképviseleti törvény megalko­tására, b) országgyűlési határozattervezet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény, vala­mint a vállalkozási nyereségadóról szóló 1989. éviXLIV. törvénymódosí­tásáról. 21. Király Zoltán, dr. Raffay Ernő és Hámori Csaba önálló indítvápya egy országgyűlési különbizottság lét­rehozására. 22. Személyi javaslatok megtárgya­lása. „ 23. Interpellációk, kérdések. * * * Ezt követően Roszik Gábor (Pest megye, 4. vk.) bejelentette, hogy a demokratikus ellenzék parlamenti csoportja ezentúl mint a Magyar De­mokrata Fórum parlamenti csoport­ja kíván működni. Dr. Bállá Éva (Bu­dapest, 46. vk.) elmondta, hogy meg­alakult a Szabad Demokraták Szö­vetségének parlamenti frakciója, mi­után Tamás Gáspár Miklós megvá­lasztásával duplájára nőtt — vagyis kettőre emelkedett — az SZDSZ kép­viselőinek száma a parlamentben. Bánffy György (Budapest, 4. vk.) örömmel szólt arról, hogy január 22-e, Kölcsey Ferenc Himnuszának születésnapja végre a magyar kultúra napja lett. NÉMETH MIKLÓS FELSZÓLALÁSA Nem a programjukkal — a kormány elleni támadásokkal versenyeznek a pártok Az első napirendi.,poat..előtt..Né- meth Miklós kért szót. A Miniszter- tanács elnöke beszédében közvetle­nül az ország népéhez is szólva hang­súlyozta: — Nemcsak az utóbbi időszak ese­ményei, hanem még inkább az előt­tünk álló hetek megjövendölhető fej­leményei indítanak arra, hogy felszó­lítsam az ország lakosságát: közös cselekvéssel kerüljük el azt, ami a leg­közelebbi 'múltunk alapján keserűen megjövendölhető. — Közelinek és könnyen elérhető­nek látszottak a szabad választások, több volt a bizakodás és kevesebb a kétely — hangsúlyozta a miniszterel­nök. Azt mondtuk: a kormány a nemzet kormányának tekinti magát, s tevékenységével nem egy vagy né­hány párt érdekét, hanem a nemzet érdekét kívánja szolgálni. Nem szol­gál és nem követ pártérdeket, de fel­hívott minden pártot az eszmecserére és az együttműködésre. Vállalta, hogy a szabad választásokig úgy kor­mányozza az országot, hogy a rend­kívül súlyos helyzet ellenére a gazda­ság működőképes maradjon, a plurá­lis demokrácia pedig békés úton, jogi garanciákkal védve létrejöhessen. — A gazdaság helyzete kemény, súlyos terheket jelentő, népszerűtlen, de halaszthatatlan lépéseket követelt — emlékeztetett a továbbiakban. — A kormány kész volt ezeket megten­ni, s elszántságát csak növelte, hogy a pártok többsége kifejezetten szor­galmazta is: a kormány ne hagyja a kellemetlen operációkat utódjára, vállalja el azokat, s cserébe a pártok nem használják fel* pártpolitikai cé­lokra a gazdasági, szociális feszültsé­geket. Egyidejűleg óriási erőfeszítése­ket tett a diplomáciai kapcsolatok­ban, hogy megfelelő támogatást sze­rezzen, nem magának, hanem az or­szág gazdaságának és leendő kormá­nyának. Manapság azonban vajon miért akatják az emberekbe szuggerálni, - hogy a rendszerváltás általunk vá­lasztott békés, konszenzusokra épü­lő, jogi garanciákkal alátámasztott módszere miatt a reformok élvonalá­ból a hátsó vonalba kerültünk? Az indulatok felszítása Én úgy vélem, igaztalan és kishitű­séget tükröző az a szemrehányás, hogy Magyarországon megtorpant az átmenet folyamata, és felelőtlen az a törekvés, mely a tömegek indulatá­nak felszításával akarja rohanóvá tenni az eseményeket, szétverni a múltat és a jelent, gyalázva boldog­boldogtalant. A gondokon nem lehet úgy. úrrá lenni, ha fokozzák a feszült;- séget, ha tovább szítják az elégedet­lenséget, ha megingatják a működő intézmények iránti bizalmat, azaz szétzilálják a demokratikus átalaku­lás esélyeit. Mi azon dolgozunk, hogy ezeket az esélyeket megőrizzük, és ezekből mind többet valóra váltsunk. Azt mondják, de hát rengeteg a sár, ami összegyűlt! Ez igaz. De kér­dezem: muszáj, érte folyton-folyvást lehajolni és egymás arcába vágni? Ez lenne az eltakarítás egyetlen módja? Én nem hiszem, és szerencsére a nép többsége sem hiszi ezt. A miniszterelnök a továbbiakban leszögezte: — Kormányom két dol­got vállalt, és tudta, hogy az nem kevés: a gazdaság működőképességé­nek megőrzését, és az átmenet, a rendszerváltás békés jellegének bizto­sítását. Arra számítottunk M^’még- pedig sokoldalú konzultációk alap­ján, —, hogy a hatalomért kezüket kinyújtó pártok és más társadalmi szervezetek ehhez partnerek lesznek és ném ellenségek. Keveseket leszámítva, ebben csalat­koznunk kellett, de gazdagabbak let­tünk egy felismeréssel: ma Ma­gyarországon a pártok nem program­jaik hirdetésével és mellette szóló érve­léssel versenyeznek egymással, hanem a még működőképes kormányzat elle­ni kíméletlen támadásokkal. A kor­mány —mint tudják—elvállalta a ha­laszthatatlan intézkedések meghoza­talát, de megkérdem: komolyan gon­dolják, hogy eközben szemrebbenés nélkül tűrni fogja tisztességének, őszinteségének, szakértelmének két­ségbe vonását, sokszor tagjai emberi méltóságának megtiprását, a gusztus­talan gyalázkodást?! — Őszintén örülök, hogy az ellen­zék leghangosabb és eszközökkel leg­jobban ellátott erői már képesnek ér­zik magukat a kormányzásra. Mert egyre rövidebb az idő, amin belül ezt igazolniuk kell, ha bizalmat kapnak a választóktól. S nyilván nem fognak , majd azzal érvelni, amit ettől a kor­mánytól nem fogadtak el, hogy évti­zedek alatt felgyülemlett problémá­kat nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Hisztéria és pánik nélkül Azt mondom tehát: előre a szabad választások utáni koalíciós kormány­zásért! Csak minek ez a nagy sietség? Nem tudják kivárni, hogy normális mederben és ütemben jusson el az ország a szabad választásokig, s ott higgadtan, hisztéria és pánik nélküf fejezze ki szavazatával akaratát? Nem a kormány vagy magam számá­ra kérek kíméletet! Az ország és népé­nek érdeke a kímélet, hogy ne sodor­ják felelőtlenül kormányozhatatlan állapotba a társadalmat. — Naponta harsogják a nép fülé­be, hogy az összeomlás küszöbén áll az ország, hadd féljenek, idegeskedje­nek az emberek, akiknek éppen önbi­zalomra és nyugalomra lenne szüksé­gük. Szinte csodálni kell, hogy e művi. úton is keltett pánikhangulatban, de sajnos, teljesen valós terheket cipelve az emberek döntő többsége a munká­ra összpontosítja figyelmét, és össze­szorított fogakkal, keményen és be­csületesen dolgozik. Elismerést és megbecsülést érdemelnek és persze jobb életet, aminek közeli esélyét nem ők játszották el. Azt kell felelősen végiggondolni mindenkinek, hogy sem ultimátumokkal, sem támadá­sokkal nem lehetett és nem lehet előre haladni. Olyan korrekt együttműkö­désre van szükség, amikor a politikai­lag jelentős tényezők a nehéz lépések felelősségéből is vállalják a rájuk eső terheket. Németh Miklós kifejtette: a fizető- képesség, illetve a külső finanszírozás folyamatossága alapfeltétele a műkö­dőképességnek. Helyzetünk pedig olyan, hogy ehhez ma nélkülözhetet­len a Nemzetközi Valutaalappal megállapodásra jutni. Nincs mit ta­gadni, a feltételeket nem mi határoz­zuk meg, hanem azok helyzetünkből és a feltétlenül követendő célokból fakadnak. — A helyzet igen súlyos, és a kor­mány azt egyáltalán nem dramatizál­ta túl a decemberi költségvetési vita során, vagy azt megelőzően. A mű­ködőképességhez hozzátartozik egy szakmailag felkészült, erkölcsileg szi­lárd, a mindenkori kormányhoz lojá­lis, és magát biztonságban érző ál­lamigazgatási, közigazgatási szakem­bergárda. Ennek léte nemcsak a mai, hanem a mindenkori kormányzás eredményes működésének is alapfel­tétele. Ezért nem csak amiatt emelek ismételten szót a B-listázás felmerülő kísértete ellen, mert igazságtalanul és oktalanul kergeti bizonytalanságba a mai szakembergárdát, hanem azért is, mert a jövőt veszélyezteti, aki itt leszámolásra és nem tisztességes el­számoltatásra készül. De a választá­sokat is veszélyezteti, ha a lebonyolí­tásában fontos szerepet betöltő taná­csi apparátus bizonytalan jövője mi­att. demoralizálódik és szétszéled. Szólt a belbiztonsági munka válságá­ról, és ezzel összefüggésben a titkos- szolgáiét helyzetéről is. A hírszerzés létfontosságú Igazán csak a magyar állam növek­vő függetlensége és a kormány nö­vekvő önállósága, a pártállam lebon­tása tette lehetővé, hogy a kormány­zat érdemben foglalkozzon a belügyi munka koncepcionális kérdéseivel. A kormány abból indult ki: a tit­kosszolgálatok elsődleges feladata, nemzeti kötelessége, hogy szolgáltas­sa azokat az információkat, amelyek szükségesek, de az élet nyitott szférái­ban nem hozzáférhetők. Vitathatat­lan, hogy kémelhárításunk és katoúai elhárításunk működőképességének fenntartása az egész nemzet érdeké­ben áll. Különös jelentősége van en­nek az instabillá vált magyar belső helyzetben. Hasonló a helyzet a pol­gári és a katonai hírszerzéssel. A vi­harosan változó nemzetközi helyzet­ben létfontosságú ugyanis, hogy a kormány és annak egyes tagjai meg­bízható információhoz jussanak a hazánkkal kapcsolatos politikai, gaz­dasági elképzelésekről, valamint a • Csipkó Sándor keceli képviselő katolikus egyházi személyiségekkel: Dankó kalocsai érsekkel és Paskai esztergomi bíboros prímással. bennünket érintő katonai, katonapo­litikai szándékokról és törekvésekről. A belbiztonság területén kialakult válság természetesen hozzájárult ah­hoz, hogy a tervezett és nagyrészt ki­dolgozott lépéseket az átszervezésben gyors ütemben megtegyük. — A legkézenfekvőbb cél az, hogy véglegesen múljon el a félelem kor­szaka, vagyis titkosszolgálati eszkö­zöktől többé ne féljen a törvénytiszte­lő állampolgár e hazában — szögezte le. A titkosszolgálati szervezeteket természetesen depolitizálni kell. A pártirányítás megszüntetése, a párt kivonulása ezen helyekről teljes egé­szében megtörtént. Meggyőződtem arról, hogy ezen szolgálatok úton vannak afelé, hogy politikamentes, funkcionális szakszolgálatokká vál­janak, amelyek a törvényességi elő­írások szerint parlamenti ellenőrzés mellett, a mindenkori legitim magyar kormány közvetlen irányítása alap­ján működnek. Elvesztette a társadalom bizalmát — A régi belbiztonsági szolgálat elvesztette funkcióját, és már koráb­ban elvesztette a társadalom bizal­mát. Megszüntettük. De el kell ismer­ni, hogy 1989-ben az átmenet békés jellegének biztosításában pozitív sze­repet játszott. Nincs kétségem az­iránt, hogy az új. nemzetbiztpnsági hivatal sem kapja meg automatiku- san a társadalom bizalmát. Ezért úgy gondolom, hogy az új szervezetnek az eddigi belbiztonsági funkciókból legalábbis az átmenet idejére — csak az elengedhetetlenül szükséges fel­adatot, a legszűkebben vett alkot­mányvédelmet szabad és kell átvenni. — A vonatkozó jogszabályok mi­előbbi kidolgozása és a parlamenti felügyelet felállítása mellett is nagyon fontos, hogy az újonnan létesítendő speciális szervek elvégezzék az elke­rülhetetlen belső önvizsgálatot mun­kájuk tartalmát, eszközrendszerét és állományuk beállítottságát illetően. Elengedhetetlennek tartom, hogy — ahol még ez nem történt meg — de­mokratikus szellemű, nemzeti érzel­mű vezetők kerüljenek a kulcspozíci­ókba, az állományt pedig tehetséges és tisztességes fiatalokkal frissítsék fel, függetlenül azok pártállásától. A kirobbant botrány egyik tanul­sága: abban szerepet játszott az is, hogy a koncepcióváltás gyakorlati végrehajtása az indokoltnál lassab­ban haladt. Ebben a magam felelős­ségét is érzem. Horváth István belügyminiszter le­mondását érintve a kormányfő kije­lentette: az adott helyzetben elkerül­hetetlen volt. Mondanivalójához hozzáfűzte, hogy mint reformpoliti­kus, jelentős szerepet töltött be ab­ban, hogy hazánkban az alkotmá­nyos rend alapján békés úton megy végbe a demokratikus átmenet. Érde­meiért köszönet illeti. Mint ahogy azért is, hogy a belbiztonsági válság­ból fakadó következteiéseket szemé­lyére vonatkozóan is levonta. A továbbiakban bejelentette: a Mi­nisztertanács — a kialakult helyzetre is tekintettel — egyetért azzal, ha az állambiztonsági szervek tevékenysé­gének vizsgálatára az Országgyűlés különbizottságot hoz létre. Célszerű-, nek tartaná, ha a bizottság vezetője független képviselő lenne, és a bizott­ság tükrözné az Országgyűlés politi­kai összetételét. Természetesen a bi­zottságnak a vizsgált téma különleges voltához igazodóan kell majd végez­nie munkáját. Nem indokolt a szovjet jelenlét A hazánkban tartózkodó szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos kormányzati álláspontra térve rámu­tatott: a kormány — a közvélemény és a parlament támogatását élvezve — aktívan szorgalmazza a Magyar- országon állomásozó szovjet csapa­tok teljes kivonását. Rizskov minisz­terelnökkel tárgyalva egyetértettek abban, hogy a szovjet csapatok ma­gyarországi állomásoztatása egy ko­rábbi, ma már minden tekintetben meghaladott - politikai > és katonai koncepció következménye, s ma már sem politikai, sem katonai szempont­ból nem indokolt.' Magyarország stratégiai és katonaföldrajzi helyzete lehetővé teszi, hogy biztonságunk bármiféle veszélyeztetése nélkül a le­hető legrövidebb időn belül teljes mértékben kivonják hazánkból a szovjet csapatokat. A kivonás menetrendjének kidol­gozása és az üggyel kapcsolatos to­vábbi kérdések rendezése céljából a közeli napokban szakértői szintű ma­gyar—szovjet tárgyalások kezdőd­nek Budapesten. Tegnap kaptam meg Nyikolaj Rizskov szovjet minisz­terelnök üzenetét, melyben már a szovjet tárgyaló delegáció összetéte­lét is kijelölte. A tervezett szovjet csa­patkivonás nemzetközi feltételei ked­vezően alakulnak. A csapatkivonás­sal kapcsolatos fejleményekről a par­lamentet és a közvéleményt megfelelő .formában tájékoztatjuk.- Remélem, hogy fgy különös korszakot zárva ez év márciusában eljutunk a szabad választásokhoz Magyarországon. A választási kam­pány még meg sem kezdődött, de már fehérizzásos a készülődő politikai erők hangulata. Igaz, hogy a most színre lépő pártok a múltért nem fele­lősek. De létük pillanatától kezdve már felelősek szavaikért és tetteikért, az ország sorsának alakulásáért. Itt most úgy tűnik, semmi sem drá­ga. Ezért szeretném mindnyájunk fi­gyelmébe ajánlani — ha valóban de­mokratikus átmenetet akarunk —-, akkor ezt úgy tegyük, hogy eközben a politikai erők és pártok ne távolít­sák el az országot Európától — mondta Németh Miklós. Ez a kormány nem akar menekülni a sorsa elől. Nem maga választotta ugyan, de vállalta. Szándéka — hogy kitartson és mindent megtegyen, amit tehet — szilárd. Nem a hatalom, ha­nem a feladat igézetében dolgozik. Hivatásának tekinti, hogy a nép el­jusson a szabad választásokig, ahol, majd új parlamentet választ, és új kormányt nevez ki. Akkor kormá­nyom úgy távozik, hogy ideje kitelt, történelmi szerepét betöltötte. Kormányom tagjait és engem bel­ső indíttatáson túl eskü is kötelez a nép szolgálatára. Mindvégig eskünk­höz híven kívánunk tevékenykedni. De adunk a becsületünkre! És ahhoz inkább ragaszkodunk, mint a hata­lomhoz! '.r. , KULCSÁR KALMAN EXPOZÉJA Törvényjavaslat a lelkiismereti és vallásszabadságról A miniszterelnök felszólalását kö­vetően Kulcsár Kálmán igazságügy­miniszter emelkedett szólásra. A mi­niszter a lelkiismereti és vallásszabad­ságról, valamint az egyházakról szóló törvényjavaslatot ismertette a képvi­selőkkel. Röviden, vázolta — a hatá­lyos rendelkezések kritikai értékelé­sével — a jelenleg fennálló ellentmon­dásokat és hiányosságokat, amelyek mind az állampolgárok és az egyhá­zak, mind pedig a jogalkalmazók szá­mára teljes bizonytalanságot teremte­nek. Kulcsár Kálmán rámutatott: a ja­vaslat átfogóan szabályozza a lelkiis­mereti és vallásszabadsággal, vala­mint az egyházakkal kapcsolatos kér­PARLAMENTI JEGYZET A miniszter lemondása — és egyebek Horváth István fáradtnak, kiadatlannak, és ideges­nek látszott, amikor belépett az ülésterembe. Lemond? Vagy mégsem ? Az MDF szerint—így írták a Kecske­méti Lapok múlt pénteki számában — Kécskén vadá­szott, amikor utolérte a titkosszolgálati botrány híre. Azonnal indult Pestre, ám különösebb izgatottság nél­kül — így mesélik azok, akiknek azok mesélték, akik ott voltak. Amikor belekezdett a beszédébe, a kollégák fölkap­ták a fejüket. „Nem mond le” — erősödött mindenki­ben a meggyőződés. „A nemzet, mint oldott kéve, szét­hull” — vázolta föl a költői víziót a miniszter az anar­chiára célozva. Mellettem egy pesti újságíró a fejéhez kapott: „Ugye nem azt akarja mondani, hogy eddig a UI/in. osztály tartotta egyben a nemzetet?” Időköz­ben a zsúfolásig telt sajtópáholyba megérkezett a mi­niszteri szöveg. Mindenki azonnal a végére lapozott — oda, ahol a lemondás bejelentése olvasható. A történtek mérlegelése a szünetben is folytatódott. Akadt, aki elbibázottnak ítélte a lemondást. Mások későinek. „Ha az első pillanatban lemond, önként teszi. Ezt kikényszerítették” — hangzott a kommentár. Akadtak aztán olyanok is, akik egyszerűen azt kérdez­ték mihez kezd most a volt miniszter? Általában jól értesült körök szerint minden bizony­nyal nyugdíjba vonul. Ez esetben — talán érdekli olva­sóinkat — nyugdíja mindig annyi lesz, mint amennyi a miniszteri nettó fizetés: az érvényben lévő szabályozás szerint ugyanis mindenki, aki három évnél hosszabb ideig volt miniszter, az később is jogosult erre a kivéte­les nyugellátásra, függetlenül attól, hogy milyen okból vált meg tisztségétől. (Korábban öt év miniszteri szol­gálat kellett, ám ezt nem olyan régen három esztendőre csökkentették). Egyébként Romány Pál is ilyen nyug­díjat kap, mint egykori mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter. A parlament még nem tett pontot a Duna-gate ügyé­re, mert hisz a vizsgálat eredményéről csak ezután tájékozódik. Egyelőre persze nem tudni, ki informálja a képviselőket— talán a lemondott miniszter?—, mint ahogyan az sem világos, miért nem kapott szót Hor­váth lemondó beszéde után Roszik Gábor, aki az egész ügyet amolyan katalizátorként beindította. Hiába nyomta a gombot, hiába jelentkezett, az elnöklő Fodor István nem vette észre. A témához tartozik az is: mi van most Végvári őr­naggyal, aki föUebbentette a fátylat a titkos és alkot­mányellenes megfigyelésekről? Az az újságíró, aki pén­teken még találkozott vele, csak annyit tud, hogy az ő informátora már semmit sem tud az extitkosrendőrről. Lehet, hogy Magyarországon marad, ám az is lebet, hogy már átlépte a határt — hosszú-hosszú ideje ter­vezgetett, nyilván kigondolta ezt is. B. J. déseket, meghatározza a jog tartal­mát, jogi szabályozással biztosítja a szabadságjog érvényesülését. Rende­zi az állam és az egyház egymáshoz való Viszonyát, rendelkezik az egyhá­zi gazdálkodás legfontosabb témái­ról. Jellege és tartalma összhangban áll az alkotmánnyal, az emberi sza­badságjogokat érintő más törvények­kel, így például az egyesülési jogról szóló törvénnyel, a készülő új sajtó- törvénnyel, valamint egyéb, az egy­házak működését érintő magas szintű jogszabályod — az oktatási törvény, a Polgári Törvénykönyv, az állam- háztartással és az adókkal kapcsola­tos jogszabályok — rendelkezéseivel. A kodifikációs munka megalapo­zása érdekében számba kellett venni nemzetközi kötelezettségvállalásain­A Miniszter- tanács Hivatalának közleménye Németh Miklós miniszterelnök •f_ a Belügyminisztériummal, a Honvédelmi Minisztériummal és a Legfőbb Ügyészséggel konzul­tálva — Végvári József rendőr őr­nagy és családja számára a hon­védség által biztosítandó: teljes' személyi védelmét ajánlott fel. Mint ismeretes, á belügyminiszter Végvári József rendőr őrnagyot, a minisztérium belső biztonsági csoportfőnökségén fellelhető tit­kos adatok nyilvánosságra hoza­tala miatt, beosztásából felfüg­gesztette. Kedden Végvári József meghatalmazott ügyvédje útján közölte a Katonai Főügyészség­gel, hogy a felajánlott védelmet köszöni* de nem kívánja igénybe venni. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom