Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-19 / 16. szám

1990. január 19. • PETŐFI NÉPE • 3 ÚRI HUNCUTSÁG AZ EGÉSZ’* Bimm, A horgászbottól féltik az özeket? Ne a kiváltságosoké legyen a szeremlei erdő!- Amikor a kalocsai érsekségé volt az erdő, akkor bemehettem. Most, amióta az enyém is, be se tehe­tem a lábamat — mondja az öreg halász keserűen és lemondóan le­gyint. így lesz ez már mindig, úri hun­cutság az egész. Kell a vadászterület a szocialista grófoknak, a magunk­fajtának meg csak a munka marad. Szeremle, ez a Bajához öt-hat kilo­méterre eső, festői szépségű kis tele­pülés sok vihart megért 900 éves fennállása alatt. Okmányok tanúsít­ják, hogy Szent László királyunk már az 1090-ben általa alapított bátai apátságnak adományozta. A török- dúlástol talán kevesebbet szenvedett az itteni nép, mert a Duna szövevé­nyes ágainak ingoványába a hódítók nemigen merészkedtek be. Bár igaz, hogy a mohácsi vész idején, 1526-ban a lakosság a Nagypandúr-szigeti O- Szeremlébe menekült, majd a „vizek­nek áradása miatt” még kétszer köl­tözött, hogy azután — ez 1773-ban történt —, megtelepüljön, immár véglegesen, a mai helyén. A természet kínálta, gazdag javakat mindenki szabadon élvezte, de elsősorban a ha­lászat volt a fő foglalkozás. Az utolsó évtizedekre az életmód itt is alapjai­ban változott, noha a horgászok to­vábbra is háborítatlanul hódolhattak szenvedélyüknek. Egészen addig, amíg a község mellett elterülő Nagy- pandúr-szigetet tájvédelmi körzetté nem nyilvánították. Tisztelték a természetet — Kisgyermek koromban sokszor kézenfogott a nagyapám, hogy végig­vezessen az erdőn — meséli Végh Já­nos, a kisgazdapárt helyi csoportjá­nak alelnöke. Az öreg figyelmezte­tett, hogy itt nem illik hangosan be­szélni, tisztelni kell a természet fensé­ges nyugalmát. Megmutatta az Ofalu göröndjét — ez a szó a sík terület magasabban fekvő részét jelentette —, ahol ma is látszanak a regi házak nyomai. Nézd, fiam, ez itten a Ková­csék „ája” — magyarázta a nagy­apám. Azóta tudom, hogy itt állítot­tak meg az állatokat, ha hosszabb ideig a szabadban tartották őket. Megkerültük a dzsindzsát. Megint egy szó, melyet a fiatalok már nem ismernek: lápos, mocsaras területet jelent. Most meg magas kerítés zár el bennünket az erdőtől. Szeremlén senki sem hiszi el, hogy a természetvédelem érdekei indokol­nák a szigetre való belépés tilalmát. Elkeseredetten, de a változásokban reménykedve is, várják, hogy a hat­száz főnyi horgásztársadalom vissza- nyerje régi jogait. Szentül hiszik, a tilalom valódi oka abban keresendő, hogy nemrég még az Egyetértés va­dásztársaság tagjai cserkészhettek A vízen horgászhatnak az egyesületi tagok, de a partra nem léphetnek. csak itt. Ez a rangos egyesület pedig kivételezett' helyzetet biztosított a tagságnak, a kormány és az MSZMP prominens személyiségei­nek: többek között Kádár János, Losonczi Pál, Czinege Lajos járt ide szarvaslesre. Összebékíthetők az érdekek A. falu legszélső házai alig ötven- métemyire vannak az erdőtol, így a kiskertek nem voltak biztonságban a vadaktól. Mit volt mit tenni, magas drótkerítéssel vették elejét a károk­nak a vízpart felőli oldalon. Szeremle legszebb része leginkább egy kon­centrációs táborra emlékeztet, mond­ják- a helybeliek. Kecskés János horgászegyesületi elnök tud olyan megoldást, mely . mindkét félnek kedvező lenne. — A sportpálya mögötti nyiladé­kot kijelölt gyalogos útvonallá kelle­ne nyilvánítani, hogy a Vén Duna és az Öreg Bundás latogathatóvá vál­jon. Szabaddá kell tenni a Duna felöl a Bundás Hókonyti Maradjon fenn azonban a teljes tilalom továbbra is napnyugtától napkeltéig és a szarvas- bőgés idejére, vagyis augusztus 20-a és október 1-je között. Ezt a kérést foglalták a Kiskunsá­gi Nemzeti Park igazgatóságához intézett levelükbe a szeremleiek. Dr. Tóth Károly igazgató válaszában nem látta lehetőségét, hogy teljesítse a kívánságot. — A Pandúr-szigeten horgászat, a természetvédelmi érté­kek védelme miatt, nem végezhető. A Pandúr-sziget látogatható. Az ott folyó vadászati és erdészeti tevé­kenység zavartalansága és a turisták biztonságának védelme érdekében indokolt a terület csoportos látoga­tása, melyet a Gemenci Erdő- és Vadgazdaságnak kell előzetesen be­jelenteni, aki szakvezetést biztosit. (Az elutasító sorokat szó szerint idéztem.) Ebbe azonban a község népe nem nyugszik bele. A kisgazdapárt kez­deményezésére, pillanatok alatt há­romszáz aláírás gyűlt össze tiltako­zásképpen. Most már nem kérnek. Követelik a belépési tilalom meg­szüntetését. Szöveg és képek: Gál Zoltán HOGYAN LÁTJÁK INDIANAPOLISBÓL? A Kékszalag-bizottság elemzése a magyar gazdaságról Miként lehet hazánkban megteremteni a műkö­dőképes piacgazdaságot; erről tanácskozott az el­múlt héten mintegy 100 magyar és külföldi szakér­tő az egyesült államokbeli Indianapolisban, Hud­son Instítute-on. Milyen ajánlásokat fogalmaztak meg, és hogyan látják a magyar gazdaság átalakí­tásának lehetőségeit a neves külföldi szakemberek? - erről érdeklődött az MTI munkatársa Varga Györgytől, a Kékszalag-bizottság magyar szóvivő­jétől, a Figyelő főszerkesztőjétől. Mindenekelőtt magáról a bizottságról közölt néhány fontosabb tényt a szóvivő. Elmondta: a bizottság azért viseli a Kékszalag nevet, mivel ezzel az angolszász jelképpel a legkiválóbbakat jelölik mindenütt és minden kategóriában. A munkacso­port is azért kapta ezt a nevet, mert a leghozzáér­tőbb, legnevesebb szakemberek közül választották ki tagjait, s ők vesznek részt a munkában független szakértőként. Annak ellenére, hogy a bizottság tagjai magánemberként tevékenykednek, mögöt­tük számos neves intézmény, valamint kormány szakértőserege van. A testület, amely Indianapolis- ban az elmúlt héten tárgyalóasztalhoz ült, nem elsősorban a magyar kérdés szakértőiből állt, ha­nem egy-egy gazdasági és társadalmi problémakör szaktekintélyeiből. A bizottság öt munkacsoport­ban vitatta meg a magyar gazdasági átmenet rész­letkérdéseit, ám a tanácskozáson három alapvető kérdésről részletesebben is kifejtették véleményü­ket a külföldi tanácsadók a jelenlévő magyar szak­értőknek. Nevezetesen: miként lehetne Magyar- országon megoldani a privatizáció kérdését; ho­gyan hidalhatok át a piacgazdaságba való átmenet feszültségei; valamint milyen társadalmi feltételek ' szükségesek a változások eléréséhez. A magyar privatizációról az volt a többség véle­ménye, hogy ez nálunk nem a gazdaságpolitika technikai kérdése, hanem egy, a rendszerváltásba ágyazott folyamatnak tekinthető. Ezért is a priva­tizációt tervszerűen kell végrehajtani, viszonylag rövid idő alatt, úgy, hogy az együtt jáqon a gazda­sági verseny élénkülésével, valamint a gazdaság hatékonyságának növekedéséval; a tőkealapok és a földtulajdon értékének reális felmérésével. Margaret Thatcher privatizációs szakértője kü­lön felhívta magyar kollégái figyelmét arra, hogy az államnak rendet kell teremtenie azokban a szek­torokban, amelyeket magánkézbe szeretne adni, vagyis nem célszerű úgy végrehajtani ezt a progra­mot, hogy a magánvállalkozók „csődtömeget” kapnak az államtól, mert akkor a vállalkozás haté­konysága és nyereségessége nem garantálható. A brit szakember azt is hangsúlyozta, hogy érde­mes megfontoltan kiválasztani azokat a vállalato­kat és gazdasági ágakat, amelyeket a kormány magánkézbe kíván adni, mivel csak így kerülhetők el az átmenet nehézségei. Véleménye szerint ilyen szektorok lehetnek: a ruházati ipar, a kereskede­lem, a szolgáltatás, valamint az infrastruktúra egyes területei, amelyek viszonylag könnyen priva­tizálhatok. A privatizációs folyamatnak törvényszerűen együtt kell járnia a vállalkozásélénkítéssel — han­goztatták a külföldi szakértők —ehhez nélkülöz­hetetlen feltétel a kezdő tőke megteremtése, vala-t mint a gazdasági környezet viszonylagos állandó­ságának garantálása. A jövendő magyar kormány másik nagy felada­ta lesz, a megállapítások szerint, az átmeneti idő­szak feszültségeinek áthidalása. Hiszen a gazdaság új pályára való állitása együtt járhat a visszafej­lesztendő ágazatok okozta gazdasági teljesítmény­visszaeséssel, és ezzel egy időben számolni kell az adósságszolgálati terhek növekedésével is. Ez a két tényező azonban az életszínvonal jelentős csökke­nését idézhetné elő, ami a reformfolyamat ellehe­tetlenüléséhez vezethetne. Ezért a magyar szakér­tők azt kérték a bizottság külföldi tagjaitól: ebben az átmeneti időszakban támogassák azt a magyar törekvést, hogy az adósságszolgálati terhekből fa­kadó társadalmi költségek megoszthatók legyenek a hitelező külföldiekkel. Ezt az igényt, úgy tűnik, méltányolják a külföldi pénzügyi körök, segíteni azonban csak meghatározott feltételek teljesítése esetén hajlandók. Az akcióprogram harmadik alappillére: a társa­dalmi feltételek megteremtése a szükséges átalaku­láshoz. Talán e területen lesz legnehezebb az előre­lépés — mondta a Kékszalag-bizottság magyar szakértője —, ugyanis az emberi fejekben kell elér­ni a változásokat, vagyis tudatosítani a piacgazda­ság új követelményrendszerét. Meg kell tanulnunk újra vállalkozói módon gondolkodni, hozzá kell szoknunk a nagyobb társadalmi különbségek elvi­seléséhez. Az átmenetileg jelentkező társadalmi fe­szültségeket pedig megfelelő szociálpolitikával szükséges ellensúlyozni. Vagyis a bizottság nem­csak a gazdasági, hanem az átalakulás társadalmi feltételeit is figyelembe veszi ajánlásaiban. Hogy végül is a Kékszalag-bizottság milyen munkaprogram-tervezetet ajánl majd a választá­sok után hatalomra kerülő kormánynak, azt ma még pontosan megmondani nem lehet — zárta a beszélgetést Varga György —, mivel a program az elkövetkezendő hetekben kap végleges formát azo­kon a bizottsági véleménycseréken, melyeket Brüsszelben, illetve Budapesten tartanak. Kidol­gozott javaslatát a bizottság a választások előtt szeretné a magyar közvéleménnyel is megismertet­ni és megvitatni. Köszönik, jól hasznosítják Alig több mint egy hónapja vet­ték birtokukba a Hallássérültek Országos Szövetsége Bács-Kiskun Megyei Szervezetének tagjai űj székhazukat a Táncsics Mihály ut­cában, Kecskeméten. Ne gondoljon senki fényes palotára, hiszen még a „kultúrterem” alapterülete sem na­gyobb 40 négyzetméternél, minden­esetre a tulajdonosok nagy örömmel használják. Míg Sándorné titkár azért keres­te fel a szerkesztőséget, hogy el­mondja: szeretné megköszönni az „illetékesek” (városi, megyei ta­nács, a kivitelezők, tervezők) mun­kálkodását. A szervezetnek 265 tagja van, akiknek érdekvédelmével, különféle problémáik megoldásának segítésé­vel foglalkoznak. Különféle kultu­rális programjaik a kikapcsolódást és az ismeretterjesztést szolgálják.­Immár az űj székházban, hatéko- nyabbah. Köszönet érte. n. m. Országgyűlési képviselő nyűt levele dr. Harajka István megyei főügyésznek A persely Sokféle persellyel találkoztam már életemben. Volt, amelyiken csengettyű lógott, és a harangozó vagy valamelyik ministráns járt vele körbe a templom padsorai között. Fillérek gyűltek ebbe, kiegészítendő a szenteltviztartó közelében elhelyezett másik perselyt, ami fölött felirat hirdette. „A jószívű adakozót szereti a teremtő!" A csengettyűs perselyt nem nagyon szívleltem, nehéz volt előtte lehunyni a szemet, és úgy tenni, mintha nem vennénk észre. Pedig sokan voltunk diákok, majd később kivezényelt katonák, akiknek a zsebében csak „kuncogott a krajcár", s félrenéztünk, ha jött a csengettyűs ember. Azt a másik, hallgatag perselyt jobban szerettem, s nem csaptam be soha, mint némelyik diáktársam, bajtársam. Vagyis gombot, rossz pénzt sose dobtam a belsejébe, s ha néha adakozás nélkül haladtam el mellette, gondolatban bocsána­tot kértem a viselkedésemért. Mint ahogy a templom lépcsőjén üldögélő koldust is megkövettem ezért magamban. A gyermekkor perselyei csak a szegénységet juttatják az eszembe. Sose gyűlt össze bennük valami okos, értelmes dologra való, mindig megloptuk, „kibelez­tük" idő előtt. Akárcsak később gyermekeink is a malacperselyt. Egy ilyen festett cserépmalac ma is árválkodik még a konyhaszekrény tetején. Unokáink kapták, de aztán hamar megunták a használatát. Reánk hagyták, s mi megőriz­tük emlékeztetőnek. Valamilyen jelkép gyanánt, hisz igazából sosem adatott meg —■ ehhez is pénz kell — takarékosan élni, spórolni, fogunkhoz verni a garast valami távoli cél érdekében. Éltünk, s élünk, mint a legtöbb ember. Szégyen volna azt monddni, hogy „máról holnapra", hiszen a bizakodás, a remény mindig ott volt a sarkunkban, csöndes jótevőként. Számtalan perselyt láttam már életemben. A szolidaritás perselyével is talál­koztam még az ünnepek előtt. Egy kis sátorban teát mértek a város.főterén. A teát ingfen adták, de a saját jószántából mindenki egy jelképes összeget, amit erre szánt, fizethetett érte.' Pontosabban szólva, diszkréten, perselybe dobva, adakozhatott az erdélyi rászorultak javára. Szabó Gábor református esperes úrtól hallottam nemrég a történetet. Az egyik párt képviselői, a jótékonysági akciót kezdeményezők és lebonyolítók, arra kérték, legyenek ők — akik szerintem, eddig is a legtöbbet tették az ügyért — a továbbítói az összegyűlt pénznek. Hogy hiba ne essen, a persely, amibe a pénz hullott, le volt lakatolva. Amikor felnyitották, mindenki meglepődött, mert 36 ezer forint gyűlt össze benne. Volt közte négy darab ezres is. Akadt olyan honfitársunk, aki csak azért utazott be a szomszéd községből, hogy adakozhas­son. Akik ott fagyoskofitak a főtéren, névtelenek akartak maradni, nem várnak elismerést, dicséretet. Örültek annak, hogy az emberek szinte versenyeztek a jótékonyságban. A persely megbűvölte őket. Azt is bizonyítva, hogy semmiféle gond, báj, nehézség nem tudja kiölni a telkekből á segíteni akarás szép és felemelő érzését. F. Tóth Pál TISZTELT FŐÜGYÉSZ UR! Dr. Tóth Ágnes és Papp Imréné, a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársai az alábbi közérdekű bejelentéssel kerestek fel. 1990. január 11-én 9.50 órakor arra lettek figyelmesek, hogy a volt MSZMP-székház pincéjéből (Kecs­kemét, Május 1. tér) iratokat pakol­nak a MÉH Vállalat teherautójára. Fent nevezett levéltári munkatár­sak a selejtanyag pakolását vezető Kiss Ottóné állításával ellentétben megbizonyosodtak arról, hogy ösz- szekötegelt iratokról is szó van. Az MSZP Bács-Kiskun Megyei Szervezetének irodájában Szabó Károly (a párt megyei választmá­nyának elnöke) és dr. Brúszel Lász­ló (a i városi választmány elnöke) * önmagukkal többször is ellentmon­dásba kerülve a következőket állí­tották: 1. Nem tudják, ki és mikor végez­tette a selejtezést, mert ők most ke­rültek ide. 2. Tudomásuk szerint selejtezési jegyzőkönyv nem készült, azt elis­merték, hogy az elszállítandó anyagban iratok is vannak. 3. Elismerték, hogy már több íz­ben törtéht selejtszáUítás a Szolnoki Papírgyárba. Selejtezési jegyző­könyv .azokról a szállítmányokról sincs. 4. Selejtezési ügyköijegyzék — ami alapján a selejtezést végezték — ugyancsak nincs. 5. Állításuk szerint a volt MSZMP megyei pártarchivum iktatott iratait teljes egészében már novemberben Budapestre, a Párttörténeti Intézet Archívumába szállították. Az irat­átadást igazoló átadási jegyzéket nem tudták megmutatni. A levéltár munkatársainak kéré­sére, hogy a teherautón lévő irat­anyagba beletekinthessenek, dr. Brúszel László többször is nyoma­tékosan kijelentette: intézkedett, a teherautó nem megy el, amíg azt ők meg nem vizsgálták. Ha úgy ítélik meg, hogy a rakományban nem se­lejtezhető iratanyag is van, akkor az elszállítást leállítják, és az irato­kat készséggel visszapakolják. A le­véltár munkatársai a megállapodás szerint 10.30 órakor a rakomány megtekintésére indultak. A portá­nál megdöbbenve tapasztalták, hogy a teherautó elment. Nyüván- való volt számukra, hogy ez szán­dékosan történt. Tisztelt Főügyész Úr! A fentiek alapján nyüvánvaló, hogy az MSZP selejtező eljárása során súlyos szabálytalanságok so­rozata történt. A szóban forgó do­kumentumok megsemmisítése tör­vénytelen módon zajlott. A Minisz­tertanács és az MSZP vezetősége között 1989 decemberében elkezdő­dött tárgyalások eredményeként mindenféle—a már korábban kise­lejtezett — MSZMP-iratok meg­semmisítését megtiltották. A jelen feszült politikai helyzetben különö­sen nyugtalanító esetleges fontos, történelmi értékű dokumentumok megsemmisítése. Mindezek alapján nyomatéko­san kérem a Tisztelt Főügyész Urat, hogy haladéktalanul indítson vizsgálatot az ügyben. Dr. Debreczeni József, a Bács-Kiskun megyei 3. számú választókörzet országgyűlési képviselője • Ez az ág vala­ha összefüggött a bajai Sngovicával. Most el kellett re- keszteni a Duná­hoz kapcsolódó bejáratot, mert a folyóban jó két méterrel alacso­nyabb a víz szint­je, mint a mel­lékágban. 9 A víz is a kerí­tés mögé került. A kompon csak az erdőgazdaság dol­gozói, no meg a vadászok kelhet­nek át.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom