Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-18 / 15. szám

1990. január 18. • PETŐFI NÉPE • 5 l PETŐFI PÉPE gával. A festőművész egy olyan új anyagstruktúrát hozott létré, amelynek muyeszi lehetőségeinél is nagyobb a népgazdaság számára hasznosítható értéke. A tűzálló, hőálló, golyóálló, hangszigetelő, víztaszító stb. tulajdon­ságokkal rendelkező „papír” Mészáros teremtménye. A film és az írás öt( tétel­ben dolgozza fel az anyag születését. AJÁNLATA FOLYÓIRAT M- Művészet A képzőművészeti közélet legfonto­sabb eseményeiről tudósító folyóirat legfrissebb, dupla számának első olda­lain több művészeti író véleménye is olvasható a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége és a Művé­szeti Alap mostanában sokat emlege­tett problémáiról, a galériák el- és bér­beadásáról. A továbbiakban több ta­nulmányt is olvashatunk — elsősorban a grafikával a középpontban. A műfaj­ra való koncentrálás oka a közelmúlt­ban megrendezett XV. miskolci grafi­kai biennálé. Az eseményről, illetve a kiállított munkákról Lassan,bandukol* va címmel Lóska Lajos készített minő­sítő leltárt. Ugyanehhez a témakörhöz kötődik P. Szabó Ernő írása, amely a hatvanas évek eleiétől, a legelső mis­kolci rendezvénytől tekinti át kronoló­giai sorrendben a hazai grafika életé­nek legjelentékenyebb változásait. Ugyanebben a „fejezetben” szerepel a Magyar grafika külföldön f 1919—■ „ 1933, Berlin) címmel B. Túrok Margit írása, mely egy sorozat legújabb ren­dezvényéről szól. A mostani válogatás annak a huszonöt magyar művésznek az alkotásait öleli fel, akiknek az élet­műve a századelőn Valóban jelentős. Ezek a művészek jelentették a németor­szági emigránsok legnépesebb csoport­ját. A Berlinben és Dessauban kiállí­tandó anyag bemutatja majd annak a „Paradox földrajznak egy fejezetét, amelyben a tér és az idő -törvényeit” a történelem és a művelődéstörténet hu­szadik századi örvényei csavarták meg, fodrozták szinte felismerhetetlenné”.. A folyóiratban — számos illusztráció­val kiegészítve — Prékopa Agnes hosz- szabb tanulmánya is olvasható a Kalo­csai Érseki Kincstár kincseiről. A fo­lyóirat legizgalmasabb írása nem más, mint egy „irodalmi forgatókönyv”, melynek középpontjában Mészáros Géza festőművész és találmánya áll. . A film rendezőié, s az írás, illetve az ' irodalmi'forgatókönyv szerzője Dénes -Gábor. A Művészétben szereplő írásból ''ifiéfp'áirfetkédhetürik Mészáros új anya­A rajzoló szerződése A Mokép művészfilmsorozata egyik legújabb darabjának, az angol Peter Greenaway ironikus parabolájának eseményei egy tizenhetedik századi an­gol vidéki kastélyban játszódnak. Hőse a „jó nevű és nagyon ambiciózus” skót rajzolóművész, akit azért hív meg a birtokra a javakorabeli úrhölgy, hogy férje birtokát egy tizenkétszeres •— a kastélyt tizenkét nézőpontból ábrázoló — sorozatban örökítse meg. A rajzo­kat *5 a távollevő férj számara — meg­lepetésnek, engesztelő ajándéknak szánja, viszonyuk ugyanis korántsem felhőtlen. Kiderül ez már a film legelső jelene­teiből, melyeket egy hangulatos társa­sági vacsorán rögzít a kamera. A mu­latságra kiöltözött rokokó dámák és partnereik között szinte egyébről sem esik szó, mint zaftos malacságokról és pikáns pajzánságokról, félrelépésekről, féllegális-legális kalandjaikról. A kor­nak, illetve kékvérű szereplőinek egyébként sem stílusa a szemérmesség: az esten bemutatkozó rajzolóművész, Newille úr (Anthony Higgins) például a legnagyobb természetességgel köti ki a szerződésben, hogy munkálkodása közben (a különben még vonzó) házi­asszonynak minden vonatkozásban rendelkezésére kell állnia. Feltételeit minden további nélkül elfogadják, s hamarosan munkához is lát. Otthono­san mozog, parancsokat osztogat és szellemes szócsatákba bocsátkozik a házigazda vejével, a pökhendi német fiatalemberrel. Newille úr -^megbízói legintimebb titkaival lépésről lépésre megismerkedve — egyre inkább hiheti: lába előtt hever az egész arisztokrácia, övé a világ. Közben aggályos pontos­sággal, szertartásossággal dolgozik. Mire elkészül az első hat képpel, alapo­san megismeri a család életet. A soro­zat következő darabjainak elkészítése közbeq már megbízója lányának, Tala- mannénak a „szolgálatait” veszi igény­be. Az izgalmas egyéniségű, fiatal nő felajánlkozása után azonban egyre ke­vésbé érti, mire is megy ki a játék, ki is szövi az események szálait, s pontosan mi is az ő szerepe. Pedig nagyon is szeretne a végété járni annak a szóbe­szédnek, amelyre Talmanné célozgat. Azt állítja ugyanis, hogy megölték az anyját, s a Newille képein megörökített ruhadarabok az összeesküvés bizonyí­tékai. Hamarosan meg is találják a hul­lát... Greenaway különleges atmoszférá- jú, váratlan poénnal záró története lé­nyegében a művész „valóságfeltáró, <a dolgok mélyére tekintő, metsző kegyet­lenségéről szól. De még inkább arról, hogy ez a képesség előbb-utóbb kivívja az átlagember ellenszenvét és gyűlöle­tét. (Képünk: jelenet a filmből.) (K.J.) LEMEZ Erdélyi népzene Csak örülni lehet annak, hogy a Hungaroton évek óta töretlen lendület­tel adja ki az erdélyi magyar népzene remekeit. Több olyan nagylemez ké­szült, melyen Erdélyből érkező (sok­szor titokban, turistaként jöttek a le­mezstúdióba!) zenészek szólaltatják meg az autentikus anyagokat, és szép számmal készültek hazai előadók által összeállított és játszott korongok. Ez utóbbiak közé sorolható a közelmúlt­ban kiadott Az a szép piros hajnal címet viselő album is, melyet Halmos Béla neve fémjelez. Az igen színvonalas le­mezen mezőségi, gyimesi, kalotaszegi, és székelyföldi muzsika és dal hallható. Kiváló előadók segítik Halmos Bélát, például ifi. Csoóri Sándor, Berecz And­rás, Eri Péter, Havasréti Pál, Juhász Zoltán és Sebestyén Márta. A különféle gyűjtésekből származó feldolgozások- ról Széli Jenő ezt írta ajánló szövegé­ben: „Vallomás ez a lemez. Vallomás egy népről, az anyanemzettől távol sza­kadt, lábát a nemlét és a megmaradás közötti keskeny ösvényen megvető kö­zösségről, amely a háboríttatás eszten­deiben is tud álmodni a szép piros haj­nalról." Ezután pedig még csodásab- bak lesznek'ezek" 32 álmok! (Képünk: Halmos Béla lemezének borítóján.) (BT.) JANCSÓ-KORSZAK KECSKEMÉTEN (14.) A nagy blődli A legnagyobb blődli maga a műsor- szerkezet volt a triumvirátus idején. Ezt nem eszmei-politikai elkötelezett­ség, nem irodalmi igényesség, nem az adott színészi-rendezői állomány kínál­ta lehetőségek alakították, hanem há­rom fő szempont: a biztos sikerek kere­sése, az unikumok felkutatása, vala­mint néhány diplomáciai megfontolás. A mindent/ átfogó ideológia pedig a már említett „gazdag étlap”, a közön­ség „visszaszoktatásának” ígérete. Az egyes darabok kiválasztása mellett al­kalmanként több érv is szólhatott. így a Háry János esetében az, hogy Kecs­kemét Kodály városa, a zeneiskola di­ákjai kitünően felkészült énekesek, s a színpadra lépő gyermekszereplők ön­magában is garancia a vastapsra. Pályáztak az első tiljkár jóindulatára Nem titkolták Hernádiék azt sem, hogy hatni kívánnak a megyei vezetők lokálpatrióta érzelmére, sőt némelyek személyes hiúságára is. Azt feltételez­ték,- könnyebben nyerhetik el a megyei első titkár jóindulatát, ha évadnyitó előadásukon a felesége vezette általá­nos iskola diákjait szerepeltetik. A tak­tika azpnban csak részeredményt ho­zott. Iga?, a Háry sikere révén a szüksé­gesnél tovább tartott a vezetés irántuk való, fenntartások nélküli bizalma, ugyanakkor viszont a gyermekek mel­lett működő pedagógusok, külső mun­katársak által elég hamar közvetlen in­formációk juthattak ki az épületből a színházban uralkpdó állapotokról. A biztos siker reményében tűzték mű­sorra továbbá a meztelen hölgyek ka­rát felvonultató Jöjj délre, cimborá­mat, a fővárosi sztárok nevével jegyzett Királyi vadászatot és a Liliomot, a gyilkosságok sorozatát bemutató Tíz kicsi négert, a népszínművek Vonzere­jével csábító A falu rosszát, valamint az elronthatatlannak hitt zenés vígjáté­kot, a Nyitott ablakot. Ebben az impo­záns listában ugyanaz a blődli-mecha- nizmus fedezhető fel,.mint ami Hernádi regényeiméit jellemzi: a sokat sejtető nevek (Hasfelmetsző Jack, Mata Hari, Drakula, Frankenstein) által hirdetett könyvek egészen más tárgyú, tartalmú és minőségű történetet adnak elő. A színház vonatkozásában ez a más tartalom és minőség úgy jelentkezett, hogy a vezetők ötletessége, igényessége csupán a címlista összeállításáig ter­jedt, a megvalósítás színvonalával egy­általában: a megvalósíthatóság esélyei­nek mérlegelésével — senki sem törő­dött. Hadüzenet a prüdériának A blődli-elvű műsortervezők másik fő szempontja az lehetett, hogy olyan tematikai, illetve szerzői kört válassza­nak, amelyekkel kapcsolatban a kul­túrpolitikai irányítás valamilyen oknál fogva hiánygazdálkodást folytat. így üzentek hadat a prüdériának, e meg­gondolásból tűzték műsorra a Lukacs evangéliumát, a Faustus doktort, ezert tartották az Illyés-emlékezetet. Úgy gondolhatták: azok a témakörök, mű­fajok és szerzők, amelyek, illetve akik ritkán jelenhetnek meg a hazai színpa­dokon, számot tarthatnak nemcsak a nagyközönség, de a szakma megkülön­böztetett érdeklődésére is. Röviden: igyekeztek kihasználni az évtizedek so­rán mesterségesen felduzzasztott kultu­rális keresletet, maximálisan élve a szá­munkra biztosított kivételes kedvezmé­nyekkel. Sajnos, munkájukat e terüle­ten is az igénytelenség jeŰemezte, ám ez az igénytelenség már több elítélő szót érdemel, mert itt nem egy megye belső művelődéspolitikai problémájáról van szó. Ez az igénytelenség: színháztörté­neti bűn. Tudom, szigorúan hangzó ítéletet fogalmáztam, de bele kell gon­dolnunk: a megyei és az országos mű­vészeti irányítás sajátos esélyegyenlőt­lenséget teremtett színházaink között. Nem volt akkor Magyarországon még egy színház, amely megengedhette ma­gának, hogy egyetlen évadon belül mu­tasson be egy Beckett-, egy Hrabal- és egy Csengey-darabot a kamaraszínház­ban, s ugyanakkor egy bibliai illusztrá­ciót és egy ávó-revűt (Faustus dok­tor ...) a nagyszínpadon. A kecskemé­ti vezetés megkapta erre a jogosítványt, de szakmailag visszaélt a lehetőséggel. A bibliai történetnek nem volt lényeges közlendője a ma embere számára, ha­csak az nem, hogy Krisztust agresszív, neurotikps forradalmárnak láttatta. Törőcsik Marit Banovich Tamás elve­zette élete egyik nagy szereplehetösége mellett azáltal, hogy „kirendezte” a da­rabból a becketti atmoszférát. Illyés Gyula ez idő tájt ritkán műsorra tűzhe­tő verse, az Egy mondat a zsarnokság­ról olyan közegben hangzott el, amely képes volt még ennek a költeménynek a hatását is semlegesíteni. Csengey mo­nodrámájának bemutatása nem volt egyéb szimpla diplomáciai manőver­nél: vélhetően Gyurkó és Hernádi kí­vánt általa népszerűségre szert tenni a szerzővel szolidáris fiatal írók körében. Az ötlet megvalósítása azonban nem a várt eredményt hozta: a fiatal írók nem a bemutatás tényének örültek, hanem azon háborodtak fel, hogy a darabot csak elvétve tűzték műsorra. Hrabal: Táncórájának előadása olyan fajsúly­talan volt, hogy szinte már nem is őrzi az emlékezet. Ézen a területen is érvé­nyesült tehát az előzőekkel kapcsolat­ban már említett alapelv: nem a teljesít­mény a fontos, csak a cím. Tudomásul kellett venniük azonban a színház veze­tőinek, hogy a címmisztikára épülő blődlivel csak egyszer lehet becsapni a közönségét: jövőre valami újat kell ki­találni, különben üresen maradnak a széksorok. Saját művészi önmegvalósítás Az előzetes nyilatkozatok alapján arra lehet következtetni, hogy Gyurkó és Hernádi az 1984/85-ös évad műsor­tervét valóban új szempontok szerint készítette. Az új elv: a saját művészi önmegvalósítás biztosítása. Ennek je­gyében tűztek műsorra Két Hernádi- darabot. egy Gyurkó-drámát, egy Gyurkó áltál átdolgozott színművet, s tartottak repertoáron két Gyurkó, il­letve Gyurkó—Hernádi nevéyel jegy­zett előadást. A Hétfői Híreknek adott nyilatkozatában az igazgató 1984/85- re homogénebb évadot ígért. Gondo­lom, 1986-ra, hároméves tervük végére — differenciált repertoárpolitikával — sikerülhetett volna' elérniük, hogy a szezon teljesen homogén legyen: csak Hernádi- és Gyurkó-müveket játsza­nak. Ez esetben létrejöhet a tökéletes blődli: ők lehetnek a világirodalom tör­ténetében az egyetlenek, akik évi húsz­millió forintnyi állami támogatásból él­hetnek ambícióiknak. Ha pedig tartó­san megvethetik a lábukat Kecskemé­ten, elérhetik, hogy felnövekedjék em­lőiken a megyében egy olyan generá­ció, amely a nemzeti irodalom történe­téből már mindössze két drámaírót is­mer: Hernádit és Gyurkót. Nem rajtuk múlott, hogy másként történt. Balogh Tibor (Folytatjuk) Mert ez alumínium Kép és szöveg: Méhesi Éva • Pörge Sándor fóliát zsugorít rá a kofferre. • Válik Antainé és Diószegi Zoltánná szereli össze a sátorvá­zat. A Kecskeméti Alumíniumipari Szövetkezet az 1989-re tervezett ár­bevételétől kismértékben elmaradt, bár a tőkés országokba irányuló exportjukat túlteljesítették. Az alu- miniumárak emelkedése miatt ke­vesebb volt a megrendelés s a visz- szaesés, főleg az antennánál és a lét­ráknál jelentkezett. A húzott csö­vek gyártását is mérsékelni kellett, a tőlük vásárló cégek szocialista ex­portjának csökkenése miatt. NSZK-exportra készítik, hétféle méretben, az alumíniumkoffereket — tavaly 2 és fél ezret, az idén már 10 ezer darabot. — Új termék be­állításával kezdtek ez évben: egy svájci cégnek összecsukható sátor- vázakat gyártanak négyféle méret­ben. • Körtvélyesi Antal az NSZK- exportra készülő kerti fotel karfáján dolgozik. • Fazekas János művezető a szét­nyitott sátorváz alatt az összecsu­kott al. UFÓK Jönnek az ufók. Látták? Hallották? Nagy, kerek csészealjon ereszkednek le, körülnéznek, aztán sutty, elvillognak az űrben. Senki se tudja, hóimét jönnek, hová tűnnek. A Szovjetunióban nagy ufók szálltak le. Zöldek voltak, egészen haragoszöldek. Már majdnem környezetvédők. Hosszú nyakuk volt, és kis fejük. Hoztak magukkal egy robotot is* áz mérte a sugárzást, mert eredetileg Csemobilba készültek. Ott akarták föltölteni a csészealjukat a visszaúthoz, de amint elrepültek a bányavidék fö­lött, aztán meg sétáltak egy kicsit a Sztyepanakert- ben, rögtön módosították is az útvonalat, mert ott nagyobb volt a feszültség. Állítólag egészen közel engedték magukhoz az embereket. Szerették volna, ha valaki lefényképezi őket, hogy megjelenhessenek valamelyik nagy pél­dányszámú napilapban, de kiderült, hogy nincs a közelben se amerikai, se japán turista. A Pravda tudósítóját meg nem akarták megvárni, mert attól tartottak, hogy jön vele a KGB is, és kéri az útvo­nalengedélyt. Angliában is látták őket. Pontosabban: ott csak a helyüket látták. Azokát a kis kerek foltokat a gabonatáblában. A tévé is mutatta. Mert ezek az ufók nagyon rafináltak ám, akárkinek nem mutat­ják meg magukat. Különben is, az angoloknak van Loch Ness-i szörnyük, elégedjenek meg azzal. Majd ha azt lefotózták, leshetnek az ufókra. Egyesek tudni vélik, hogy nálunk is leszálltak az ufók. Igaz, ezek nem voltak se nagyok, se zöldek, sőt még kerek foltocskákat se hagytak maguk után a gabonatáblában. Csak a táblát, gabona nélkül. Kis ország, kis, kerek ufók. Olyan kis pufók ufók, akik a legkisebb résen is átférnek, gyorsan fölza­báinak mindent, és észrevétlenül távoznak. A szomszéd Józsi bácsi esküszik rá, hogy ezek nemcsak zabálós ufók, hanem szexmániások is. Azért áll ott a magyar gazdaság, ahol fekszik. Márminthogy a padlón, megerőszakolva. A Maris néni szerint a népszavazás miatt jöttek. El akarnak vegyülni a tömegben, kihallgatják, mi­ről beszél a nép, az Isten adta nép, aztán gyorsan alapítanak egy pártot, állítanak egy köztársasági- elnök-jelöltet, és tartják az urnát. No, meg számlát nyitnak, ahová a kormány átutalhatja a támoga­tást. A tagsági listát persze ezek se mutatják majd be, mert hogy kinek mi köze hozzá, honnét jöttek és minek... — Látod, Maris, okosat szóltál — mondta Józsi bátyám. — Ezt kell tennünk nekünk is. Ha az ember dolgozik, csak azt számolgathatja, mennyi­vel ér kevesebbet a fizetése, mint az előző hónap­ban. A pártvagyonnal meg majd elszámolunk poli­tikusán. — Hogyhogy politikusán? i Hát úgy, ufó módra. Ki a fene hallott még olyat, hogy amikor elment egy ufó, bárki is kereste volna az eltűnt csészealjat? Pedig a csésze, meg a kávé is benne volt ám! A kanálról nem is beszél­ve... — Te, Józsi, te tudsz valamit! — csillant föl Maris néni szeme. — Csak nem találkoztál valahol egy ilyen ufóval? — Találkoztam én, nem is eggyel, csak hát ez üzleti titok. Este még úgy köszöntem el tőle, hogy jó estét titkár elvtárs! Mire másnap találkoztunk, már úgy kellett üdvözölnöm: jó napot, igazgató úr! Csak tudod, az a baj ezekkel a hazai ufókkal, hogy a csészealj eltűnt, de ők ittmaradtak. T. Ágoston László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom