Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-16 / 298. szám
^ ® PETŐFI NÉPE t 1989. december 16. TANÁCS ISTVÁN A borháború folytatódik avagy a szocializmus farkastőrvényei (Riportkönyv az alföldi bq^yidék és a parasztság helyzetéről) Mennyit ért a kiskőrösi gazdák utcai tüntetése? Büntetik vagy bátorítják a borhamisítást? Meddig nyílik az agrárolló? Nyugatra exportáljunk, mert ott van elég pénz? Keletre exportáljunk, mert ott van elég éhes és szomjas ember? Parasztsorsok a Kádár-korszakban: Bács-Kiskunban mindenki szőlőtermelő, mert a fizetésből csak az él meg, akinek mindene megvan? Hogyan működik az a gazdaság, amelyben mindenki jól jár, csak a termelő és a fogyasztó nem? Van-e jövője az alföldi szőlőnek, a mezőgazdasági kistermelésnek? Ezekre a kérdésekre kísérel meg választ adni Tanács István riportkönyve, amelyben az egyszerű parasztemberektől a minisztériumi főtisztviselőig, a nagyüzemi vezetőktől a Kisgazdapárt aktivistáüg őszinte véleményt mond számos olyan ember, aki a magyar parasztság jobb jövőjében érdekelt. Az alábbiakban néhány részletet közlünk a riportból. Az ár nemcsak attól függ, mekkora a kereslet, hanem a szőlő vagy a bor minőségétől is. Igaz, ez a két dolog gyakran összekapcsolódik: ha nagy a kínálat, akkor az átvevő minőségi kifogásokat keres. A minőség inkább a borátvételnél szokott vita tárgya lenni, de előfordul egyet nem értés akkor is, amikor a szőlőt adja le a termelő. Gudmon Istvánné soltvadkerti tanárnő:- Nem érdemes vitatkozni, mert úgyis az átvevőnek van igaza. Tavaly ugyanarról a területről az egyik kocsival 12 forintért vették át, a másikkal már csak 10-ért. Ugyanott termett, ugyanúgy permeteztük, ugyanúgy gondoztuk- mi volt akkor a külöpbség? Tízezer forintot kivettek vele a zsebünkből! — Min múlik a minősítés? Vannak objektív kritériumai? H — Vannak, de nem.azpkon, hanem a szerencsén meg az átvevő jóindulatán múlik minden. Ha akarja, zöldebbet vesz ki mintának, ha akarja, sárgábbat, amelyiknek magasabb a cukorfoka. Bűnbak és haszonélvező egyszerre(a termelők szemében mindenki, aki minősítéssel, átvétellel foglalkozik. A kistermelői boreladás hivatalos rendjét nekem Solt- vadkerten Szekeres Sándor így magyarázta el: — Régebben minden termelőnek volt borbejelentési kötelezettsége. Minden házhoz elmentek a fináncok ellenőrizni, és ha ne adj’ Isten 4-5 hektóval elmérte az illető, akkor már balhé volt. Később enyhült a hatósági szigor, a felügyelj tét a pénzügyőrség átadta a tanács adóügyi osztályának. Ők a szőlő- terület után megállapítottak egy átlagot. Ha volt fagykár, be kell jelenteni, és helyszíni , szemle után leírják az embernek az átlagából. Ha a saját szakszövetkezetének adja le a bort a tag, akkor egészen az utolsó időkig az árának a 10 százalékát visszartotta a szövetkezet a közös fejlesztési alapra. Ha nem szocialista szektornak értékesítette a bort, akkor is be kellett adni a szakszövetkezetnek a megállapított átlag után a 10 százalékot, továbbá 8 forint adót fizetni a tanácsnak literenként. Kurucz János kiskőrösi nyugdíjas, szőlőtermelő: — Az előírt átlagon belül minden bort meg bírtak fogni. Ezt egyedül úgy lehet kijátszani, hogy ha jő év volt és több termett az átlagnál, akkor a többletet elbatyuzta a| ember 30-50 literjével a pestieknek. Sinkovicz Mihályné kiskőrösi szőlőtermelő: jj|l Ha nem akarják, a saját szak- szövetkezetnél nem válik be a borom. Azt mondják rá, ízhibás, jellegtelen, egérízű, rókaízű. Hát én csak röhögök ezen. Szőlőtermelő családban nőttem fel, de ilyet azelőtt nem is hallottam. Azóta, úgy • látszik, változott a világ: belement az egér meg a róka a borba. Én nem vonom kétségbe a laboránsok tudományát, biztosan nekik van igazuk. Csak azt ném értem, hogy amikor elvittem ugyanazt a bort Kunbajára, ott miért vették át három forinttal drágábban, egerestül, rókástul. Akkor hát ki szegi meg a szerződést? Azt mondta a borászunk, fuxos, nem veszi át. Azzal bocsátott el: drága Sinko- viczné, vigye a borát a Dunába! Gálik Sándor a Kisgazdapárt csengődi szervezetének alapító tagja. Bekéredzkedtem szüretelni hozzájuk, ő is meséli az egyik hasonló sztorit a másik után:- Bevitte a termelő a mintát. Mondták neki, hogy nem kell, mert egérízű. •Ő meg visszakérdezett: — Hogyan tudja megállapítani? Tán evett már egeret? Egy másik mintára literenként 8 forintot ajánlottak Kiskőrösön. Elvitte a gazdája Bócsára, ott simán megvették 22,50-ért. Máskor egy órégembernek azzal adták vissza a mintát, hogy nem kell a bora, mert nyúlós. Csodálkozott az öreg: megért hetven évet, de még olyat nem mondtak a borára, hogy nyúlós. — Nem hallja, bátyám? Dűtöm, aztán nem csobog! Kedvenc történetem a következő: Mondják a termelőnek a szövetkezeti pincészetben, hogy nem felel meg a bora: színhibás, jellegtelen, dugóízű. A parasztember elővesz a táskájából egy fölbontott palackot, amelyet ugyanez a szövetkezet hoz forgalomba, és udvariasan megjegyzi., — Amit beadtam vizsgálatra, az nem az én borom. Az a maguk bora. Sinkovicz Mihályné is tud hasonlót: — V^n egy ismerősöm, azt mondja, ő már több mint 10 éve nem adott le bort a saját nevén a szakszövetkezetnek. Vitt mintát ugyanabból a borból két névvel. Amit a saját nevén vitt, nem vált be, amit másén, az bevált. Bevitte erre a másik névre. Amikor akarták könyvelni; akkor odanyomta a saját adókönyvét. No de hát ez ^ bor nem a magáé. Dehogyisnem, csak írják, az én borom volt az! — Ha ért még parasztzsigerelő témát, hát az illósav ilyen. Amikor elmegy a termelő, és beadja a mintát, csak azért dobog a szíve, hogy jaj, istenem, mennyi lesz az illója. Azt mondják a szakkönyvek, 1,2 illóval még élvezhető a bor, tőlünk pedig 0,8-del már romlott borként veszik át, hogy így meg úgy a piac és a minőségi követelmények. Akire megharagszanak, annak nem lehet elég jó a bora — folytatta Sin- koviczné. Egy névtelen levélíró egyenesen azt írta: a falujabeli pince vezetője már számja sincsenj olyan régóta folytatja a csalást. A szőlőátvételnél a kisnyugdíjasok termését hamisan méri. Az államot meg úgy csapja bé, hogy „temén télén vízzel töltögeti a pincét”. A levélíró persze nem meri aláírni a nevét, azzal indokolja, hogy a pincevezetőt úgysem bántják, mert jóban van a rendőrséggel. Nem tudtam ellenőrizni ezeknek a történeteknek a valóságtartalmát, ezért nem is jeleztem a helyszíneket. Annyi bizonyos, hogy a termelők többségé "igaz- ’ riak fogadta el őket. — Melyik borátvevő szegény? Mutasson nekünk csak egyet is!- mondták a kiskőrösi szürete- lők, és elmeséltek még égy példát. Szőlőátadáskor egész fokonként ugrik az ár, a 16,5 fokosat is 16 fokosnak számolják el. Mi lesz a tizedfokokkal? — kérdezték. - Azokat csak írni kell egy darab papírra és a zsebszámológépen utóbb kipötyögtetni, mennyi vizet kell hozzátölteni a musthoz, vagy hány fokot lehet hozzáírni a jó barátok szőlőjéhez. Az ilyen ellenőrizhetetlen, de erősen yalóságszagú történetek szerint a közelmúltban a következők élveztek jogtalan előnyöket: az ismerősök, a barátok, a rokonok, a párttitkár(ok), a vezetőségi ta-, gok (ez utóbbi két kategóriából a megbüdösödött csigás bort is átvették, kifizették, aztán vagy a csatornába öntötték, vagy elrontották vele a jót is), továbbá, aki ad valamit az átvevőnek, vagy nem árt neki, pedig megtehetné (pél- . dául a rendőr). Ahhoz, hogy a nagyüzemi pincészet mindezek ellenére mégse járjon rosszul, a következőket kell elkövetni: leminősíteni a'lciváló borát mindazoknak, akik a fenti ^kategóriák egyikébe sem tartoznak: továbbá vásárolni elegendő savat és cukrot, hogy korrigálni lehessen mindazt, amit az időjárás-felelős és a kikezelhető magyar erkölcs megtagadott a szőlőtől és a bortól. Nagy igazság ugyanis, hogy 14 maligás mustból legfeljebb ecetet lehet csinálni, de bort nem. A másik oldal képviseletében átvevőt nem tudtam megszólaltatni, de szakszövetkezeti vezetőt igen: A magyar ember olyan, hogy ha elad valamit, automatikusan feltételezi, hogy kivételeznek — de mindig a másikkal — mondta Vincze József, a Soltvadkerti Jóreménység Szakszövetkezet elnöke. — Nálunk elsősorban a vezetőségi tagokra fogják rá, meg azokra, akik közelebb vannak a szakszövetkezet központjához, hogy többet kapnak, mint amennyi járna nekik. De amikor megnézzük, hogyan alakulnak ezeknek az embereknek a lfeadásai, kiderül: pontosan úgy, mint a nagy átlagé. Nem is lehet másként, hiszen nem a hasukra ütve döntenek az átvevők, hanem laboratóriumi vizsgálat alapján. Mérik a cukorfokot, az alkoholtartalmat, a szárazanyagot, a savat, emellett még érzékszervi vizsgálatot is végeznek. A pincevezetőnek attól függ a prémiuma, hogy igazságosan minősít- e. Nem érdeke kivételezni. Inkább arról van szó, hogy minden cigány a maga lovát dicséri. Ittam én már olyan bort, amit égre-földre magasztalt a gazdája, de olyan bűn rossz volt, hogy alig tudtam jó képet vágni utána. Nem mondom, hogy tévedés nem fordulhat elő, de a szándékosságot kizárhatónak tartom. Öt-hat ember kezén átmegy a bor a pincemunkástól a laboroson át a vezetőig: ha ezek mind kivételeznek ä rokonságukkal, abba már az egész falu beletartozik. Opauszki Sándor kiskőrösi szőlősgazda: — A szövetkezeti borászat szerintem azért olyan érzékeny az illó- ra, mert nekik rengeteg illós boruk volt és a tagokéval akarták javítani. Régebben a mi rovásunkra hozták be a szovjet meg a bolgár szőlőt, ami útközben megrohadt a vagonban vagy a kamionban. Ehhez a szerző még hozzáteszi, hogy a kiskőrösi termelők is leginkább olyankor adják le szőlőként a Kadart, amikor már nagyon rőt-, had. A javát beszűrik maguk. Amikor aztán viszik a jó borukat átadni, a szakszövetkezet leminősíti, hogy ezzel javíthassa azt a bort, amit félig rothadt szőlő formájában tőlük vett meg. Sinkovicz Mihályné: Mire a Skálába kerül a palack bor, addigra öt-hat kézen átmegy. Mindenki ráteszi a maga bélyegzőjét, bekasszíroz 5-6 forintot és továbbadja. — Ezt hogyan csinálják? — A vEzetők kibulizzak egymás közt: na figyelj haver, ebben a térségben te fogod venni a bőrt, mi ■ pedig tőlejd megvásároljuk. Kapsz rá literenként egy forintot. Kiskőrösről elvisszük a bort, megutaztatjuk 100 kilométerre, és igen sok léhűtő megél azokból a költségekből, amelyek útközben rárakódnák. Mi, termelők beledöjglünk abba, hogy nem tudjuk megfelelő áron értékesíteni a borunkat, a borkereskedő vállalatnak meg százezer forintért csinálnak faburkolatot az irodahelyiségébe. Ebből járnak nyugati kocsin az ilyen vállalati Csekonics bárók! S- mondta elegáns családi házának nappalijában Kosa Gyula, a Kisgazdapárt kiskőrösi szervezetének egyik vei zetője, miután előzőleg autószerelő műhelyének ajtajában hagyatta velem poros szandálomat. — Mi mozgatja a bor lánckereskedelmét?.— kérdeztem dr. Pohan- kovics Istvántól, a Kiskőrösi Állami Gazdaság főkönyvelőjétől, a Kisgazdapárt Bác6-Kiskun megyei elnökhelyettesétől. . •>*”■ Mindenkinek van valamilyen szerepvállalása, egy kicsi költsége ebben a láncban. Ha semmi más^ nem csinál a nagyüzem, csak két hónapig benne tartja a pénzét; akkor a bankhitel időarányos kamata már 2-3 százalék. A nagyüzem megépítette a feldolgozó kapacitását. Attól fogva kényszerhelyzetben van: árut kell szereznie hozzá, hogy működtetni tudja. A piacon addig megy legális eszközökkel az árverseny, amíg a leggyengébb ki nem hull. Aki nem tud tovább tisztességes eszközökkel versenyezni, az vagy kiáll, vagy elkezd hamisítani, hogy azzal nyomja le a költségeit. A. lánckereskedelem végén azok a nagyvállálatok állnak, ame* lyéknek megj/an a biztos szocialista piacuk és a hozzá való állami árkiegészítésük. Magától értetődik, hogy ők bírják a legtovább a versenyt, nem muszáj mindjárt az elején bekapcsolódniuk. így aztán mindenkinek jut egy kis szelet a tortából, és előáll az a helyzet, hogy az is seftelésből kényszerül megélni, aki' a megélhetés érdekében tisztességesen dolgozni is hajlandó volna. Mezőgazdasági szabályzók a „kristálygömbben” A napokban Kecskeméten a Tudomány és Technika Házában vezetőségválasztással egybekötött tanácskozást tartott a Magyar Agrártudományi Egyesület Bács-Kiskun Megyei Szervezetének Állattenyésztési Szakosztálya, melyre a tagokon kívül meghívást kaptak kistermelők is. ■ . A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője dr. Öcsödi Gyula így kezdte mondandóját: „A jövő elképzeléseiről csak kristálygömbbe nézve lehet beszélni, hiszen a következő esztendő szabályzóinak kidolgozása még nem fejeződött be.” Meghirdetésük a miniszter tiszte, aki — remélhetően — nemsokára nyilvánosságra hozza ezeket. A kormány még mindig töpreng hiszen, ha jövőre a'szovjet exportot leépítik, lehetetlen helyzetbe kerül több iparág, köztük az élelmiszeripar is. Ha viszont nem csökken az export, megtöbbszöröződik az ottani „hitelkihelyezés”. Lenne még egy út, a dollárkereskedelemre való áttérés, ehhez azonban 1,5 milliárd dollárra lenne szükség, ami nem áll rendelkezésre. így december közepe táján még nincsenek meg a szubvenciós kulcsok adott mezőgazdasági termékekre, s ez visszahat a termelésre. E pillanatban az elképzelések szerint a Szovjetunió-beli 950 millió rubeles exporthoz 31 milliárd forint, az 1,6 milliárd dolláros tőkés exporthoz ’jW a Nemzetközi Valutaalap kérésének is megfelelve — az eddigiekhez képest mintegy egyötödével csökkentett szubvenció járul majd. Hogy egyes termékekre ez miként vonatkozik, még nem eldöntött kérdés. A mezőgazdasági felvásárlási árak felszabadítás^ már köztudott, ami alól kivétel a búza és a tehéntej. Ugyanekkor'1 milliárd forintos úgynevezett intervenciós alap létrehozása várható, amit a termelők adnak össze, kezelése pedig a MÉM joga lesz. Az infrastrukturális beruházások támogatása -országos szinten néhány százmillió forint a költségvetésből. A termelőberuházások támogatása megszűnik, viszont azok a beruházni szándékozók, akik nyereségesen gazdálkodnak — előreláthatóan — nyereségadójuk negyven százalékát visszatarthatják. A kedvezőtlen adottságú üzemek támogatása 1990-ben még fennmarad, utána azonban változás várható. Ez utóbbi alapja a jövő év elején országgyűlés elé terjesztendő földtörvény lesz. Egy biztos mondta az előadó, a hazai lakosság életszínvonalromlásának terheit már nem bírja viselni a mezőgazdaság. Az utóbbi néhány évben a lehetetlenülés szélére került ágazat jövedelme 13 milliárd forinttal csökkent, ugyanekkor termelőeszközeinek állaga leromlott. És ne feledjük, mindennek ellenére a népgazda- . ságban a legnagyobb teljesítményt adta. Tehát a vélhetően 10 milliárd forintos szubvenciócsökkenés, meg a várható összesen 27 milliárd forintot kitevő begyűrűző (ipari áremelések kompenzálására a mezőgazdasági árszintet többletjövedelem nélkül 1 legalább 37 milliárd forinttal kell megemelni. Az más lapra tartozik, hogy ehhez feltétlenül szükségeltetik a bérek rendezése is. A hozzászóló kistermelők kérdéseire adott válaszból majdnem, biztosan kiderült, hogy a volt legeltetési bizottságok földjeinek . rendezésére is sor kerül és a szabályzók nem tesznek különbséget nagyüzemek és „kistermelők” között. A MAE állattenyésztési szakosztálya ezek után megválasztotta * elnökét. Katona József szeméLyébea-A. megyei tanácskozásra küldöttek közül ketten a kistermelők soraiból kerültek ki, akiket a . szakosztály ellenszavazatmélkül tagjai sorába avanzsált. G. E. Tudományos szenzáció Debrecenben Debrecen tudományos élete ismét nemzetközi jelentőségű eredményt produkált, ugyanis a Kossuth Lajos Tudományegyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékének kutatói a radioaktív stroncium szervezetből való eltávolítására alkalmas, gyógyszerígéretnek nevezhető'vegyületet kísérletezett ki. A tanszék hat munkatársa: dr. Brür eher Ernő, dr. Ermi József, dr. Győri Béla, dr. Király Róbert, dr. Lázár István és Kovács Zoltán; valamint a budapesti Joliot-Curie Sugárbiológiai Intézet munkatársai két éve kezdték meg a kutatást a szolnoki Agromen Kft támogatásával. Az ígéretes vegyület szabadalmi bel jegyzése folyamatban van és megkez-l dődtek az állatkísérletek is. Ha igazolódik, hogy az új vegyüld] mérgező hatás nélkül alkalmas a szer-] vezet vérellátó képességét rontó és ráki keltő radioaktív stroncium kivonására, akkor §—5 év alatt gyógyszer válhat] belőle. 9 A műszeres laboratóriumban, ahol az analitikai és stabilizációs! vizsgálatok folynak. (MTI) ÚJ KÖNYVEK Herke Rózsa: Hová,'merre? Válogatott versek. (Magán) 60,— Ft — Sallér Géza: Az én iskolám. (Magán) 150,— Ft — Muzsikás könyv.' (Tünde) 580, — Ft — Lewis Perdue: PC-bővitések. (Sajátkezűleg) (Novotrade) 389,— Ft — Várady Pál—Borbély Anikó: Kalo- . taszeg-Felvég. (Zrínyi Ny.) 398,—' Ft- Magyarországi orthodox templomok, ikonósztázok. (I. kér. művelődési ház) 290,— Ft — H. B. Qilmour: Vég-' zetes vonzerő. (Rejge) 79,— Ft —David C. Heymann: Az asszony, ákit úgy hívnak, Jackie. (Portré könyvek) (Laux J. — JLX Kft.) — Virág F. Éva: Nem vagyok már gyerek. (Magyar Hírlap) 99,— Ft'-*- Toké Péter: Csimpánz Csabi. (Editorg) 160,—I Ft —Lisa McConnell: A szerelem folyója. (Szerelmes regények) (Text Kft.) 69,— Ft — Joan / Elliot Pickart: A rejtély. (Szerelmes regények). (Text ,Kft.) 69,— Ft - A Bacn-család. írta Christoph Wolff, Walter Emery stb. (Grove-monográfi- ák) (Zeneműkiadó)-140,— Ft — Anne Dicksonf A teljes jogú nő avagy a természetes viselkedés kézikönyve. (Park) 93,— Ft — Kurdi'Imre:- Egy nemlétezó narancs. (Magyar- BibliofibTársaság) 40,— Ft — Óriási könyv kicsiknek. Rajz: Torma Judit. (Táltos) 480^r- Ft — Zalatnay Sarolta: Ők sem szerzetesek. (Kacsa-könyvek) (Zalatnay) 96 Ft — William Harrington: Az ezredés. (IPV Cop. Kft.) 79,— Ft — Kis -Jézus. (Zenélő) (Táltos Kft.) 198,— Ft — Ko- sáry Domokos: Nemzeti fejlődés, művelődés — európai politika. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok) (MTA Történettud. Int.) 90,^v- Ft — X magyarok bejövetele.. Feszty Árpád körkepe. Hasonmás kiadás 1895. Metszet: Morelli Gusztáv. (Háttér Kft.—Editorg) 850,— Ft.
